Begegnungen24_Gecsenyi
Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:15–27.
GECSÉNYI LAJOS
Ausztria állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Osztrák Köztársaság, Republik Österreich
Terület: 83 858 km2
Lakosság: 8 169 929 fő (2002)
Főváros: Bécs
Államforma: szövetségi köztársaság
Közigazgatás: 9 tartomány
Nyelv: német
A mai Ausztria területén Kr. u. 15 táján a rómaiak három provinciát – Pannónia, Noricum, Raetia – alakítottak ki. Pannónia helytartójának székhelye a Duna jobb partján fekvő Carnuntum (ma: Petronell) városa lett. A római uralom a 4–5. század fordulójáig tartott, amikor a markománok, longobárdok, gótok támadásai nyomán a rómaiak elhagyták a területet. Az Alpok vidékét bajor és szláv, a keleti területeket szláv törzsek szállták meg.
A 8. század utolsó éveiben a Frank Birodalom a Rába vonaláig terjesztette ki fennhatóságát. A 10. században az Avar Birodalom felbomlását és a kalandozó magyarok lerchfeldi vereségét követően a frank uralkodók a keleti határvidéken – Karoling mintára – önálló politikai egységet, egy őrgrófságot („Ostmark”) hoztak létre.
976-ban II. Ottó császár az őrgrófságot a bajor nemességből származó (Babenberg) Lipótnak adományozta. Ettől kezdve 1246-ig a Babenberg-dinasztia kormányozta a területet, amely előbb őrgrófság, majd 1156-tól hercegség volt. Ehhez 1192-ben Stájerországot is megszerezték. Az Österreich elnevezés, „Ostarrichi” formában 996-ban III. Ottó adománylevelében bukkant fel először. A Babenbergek fiági kihalását követően II. Přemysl Ottokár rövid uralmát követően 1273-ban Habsburg Rudolf német király szerezte meg a területet, aki a hercegi címet fiainak engedte át.
A Habsburg család expanzív politikája a 14. században Karintiával, Tirollal, Isztriával és Trieszttel, a 15. században Vorarlberggel gyarapította birtokaikat, amelyeket 1491 után igazgatásilag egyesítettek és mint „örökös tartományokat” (Erbländer) kormányoztak. III. Frigyes császár döntése alapján az osztrák hercegek 1453-tól főhercegi címet viselhettek. A napóleoni háborúkat követően 1816-ban a salzburgi érsekség területe jelentett újabb növekedést. A Habsburgok, mint német-római császárok, magyar és cseh királyok, az északolasz területek urai évszázadokon át (1437–1918) döntően az osztrák területekről, Bécsből kormányozták a hatalmuk alá tartozó országokat.
A birodalom, amely 1867–1918 között az Osztrák–Magyar Monarchia államközösségét jelentette, 1918-ban, az első világháború után felbomlott. Az egykori örökös tartományokból – Dél-Tirol, Dél-Stájerország elvesztésével (1919) és a nyugat-magyarországi területek megszerzésével (1921) – ekkor jött létre mint szövetségi állam az Osztrák Köztársaság (amely a békeszerződés aláírásáig a Német-Ausztria nevet viselte). A Habsburg családot a nemzetgyűlés megfosztotta állampolgárságától, vagyonát elkobozta.
A háború után az ország gazdaságának összeomlása súlyos inflációhoz, munkanélküliséghez, éhínséghez vezetett, amit az 1929–33. évi gazdasági válság tovább súlyosbított. Az egyre növekvő politikai feszültségek következményeként 1933-ban a parlament beszüntette a működését. 1934-ben a jobb- és baloldali politikai erők közötti fegyveres konfliktust követően Dolfuss kancellár felfüggesztette az alkotmányt és korporatív alapokon álló autokratikus kormányzást vezetett be. A fasizmus Németországban történt hatalomra kerülését követően Ausztriában is jelentősen megerősödött a nemzetiszocialista mozgalom, amely a Német Birodalommal történő egyesítést tűzte ki célul. 1938. március 12-én a német csapatok megszállták Ausztriát, az Osztrák Köztársaság megszűnt. A szövetségi tartományok területét jelentősen megváltoztatták. (Burgenland tartományt felosztották.)
1945-ben a szövetséges angol, amerikai, francia és szovjet csapatok megszállták az országot, melynek nyomán az országot négy megszállási övezetre osztották. Ausztria szuverenitása – kezdetben korlátozott módon, a Szövetséges Ellenőrző Bizottság felügyelete alatt – helyreállt, az ideiglenes kormány Karl Renner elnökletével 1945. április 27-én ismét hatályába helyezte az 1920/1929-ben elfogadott alkotmányt. 1955. május 15-én Ausztria és a négy nagyhatalom államszerződést (Staatsvertrag) írt alá, amelynek alapján Ausztria önálló, független, demokratikus és semleges állam lett. Politikai életében az Osztrák Néppárt (ÖVP), Ausztria Szociáldemokrata Pártja (SPÖ), a Szabadságpárt (FPÖ), Ausztria Kommunista Pártja (KPÖ, 1956-ig) játszanak szerepet. 1995. január 1-je óta az Európai Unió tagja.
CÍMER
A köztársasági alkotmány szerint (350/1981. 8. a) §) az Osztrák Köztársaság szövetségi címere szabadon lebegő, egyfejű, fekete, arannyal fegyverzett, vörös nyelvű sas, amelynek mellét ezüst- (fehér) pólyával vágott vörös pajzs fedi. A sas a fején falkoronát visel három látható oromzattal. A lábakat széttépett vaslánc fűzi össze, jobb karmában aranysarlót tart befelé fordított éllel, bal karmában aranykalapácsot.
Történelmileg visszatekintve az Osztrák Császárság címerét 1836-ban alkották meg, és 1866-ban újították meg utolsó alkalommal. Ez a háromszorosan koronázott kétfejű birodalmi sas volt, szívpajzsként az Aranygyapjas Rend láncával körülfogott Habsburg-Lotharingiai címerrel. A pajzs körül az egyes országok címerpajzsai sorakoztak félkörben. A sas a karmaiban a kardot, a jogart és az országalmát tartotta.
Az első világháború után, az Osztrák–Magyar Monarchia megszűnésével Ausztria nemzetállam és köztársaság lett, amely megalkotta saját állami-nemzeti szimbólumait. Az alkotmányozó nemzetgyűlés által választott húsztagú államtanács 1918. október 31-én az új állam színeiként elfogadta a Babenberg II. (Harcias) Frigyes herceg idejéből származó vörös-fehér-vörös színösszeállítást. 1919. május 8-án az alkotmányozó nemzetgyűlés jóváhagyta a Német-Ausztria állami címeréről és pecsétjéről szóló törvényt. A címer szabadon lebegő, egyfejű, fekete, arannyal fegyverzett, vörös nyelvű sas, amelynek mellét ezüst- (fehér) pólyával vágott vörös pajzs fedi. A sas a fején falkoronát visel három látható oromzattal. Mindezt a három meghatározó társadalmi osztály együttműködését kifejező jelképek egészítik ki: a sas jobb karmában az aranysarló, befelé fordított éllel (a parasztság), bal karmában aranykalapács (a munkásság), fején a falkorona (a polgárság). Ily módon a jelképeknek, a sarlónak és a kalapácsnak semmi köze a kommunista jelképrendszerhez.
1934–38 között, az úgynevezett rendi állam idején, a mellén a kétszer vágott pajzsot viselő kétfejű fekete sas volt az államcímer, a többi jelkép nélkül. 1938-ban Ausztriát bekebelezte a fasiszta Németország, a címer használatát betiltották.
1945-ben az Osztrák Köztársaság visszatért a régi címeréhez azzal a kiegészítéssel, hogy a függetlenség újbóli elnyerése és az új állam felépítése jelképeként a sas lábaira széttépett láncot függesztettek.
Az osztrák parlament 1984-ben törvényt alkotott az osztrák állam címeréről és más jelképeiről, amelyben meghatározta azon hatóságok és személyek körét, akik ezeket a jelképeket hivatalosan használhatják. A címert bármely magánszemély használhatja, ha ezzel nem akar hivatalos látszatot kelteni. A gazdasági vállalkozások esetében azok jogosultak a címerhasználatra, akiknek az iparágukban betöltött vezető szerepük elismeréseként, kitüntetésként a gazdasági minisztérium ezt engedélyezi. Az állami jelképekkel, így a címerrel való visszaélést a törvény bünteti. Használható az úgynevezett kiscímer is, amely pusztán a vörös-fehér-vörös pajzsból áll.
A szövetségi tartományok saját jelképrendszerük részeként önálló címerrel rendelkeznek. Burgenland 1922-ben, Karintia 1930-ban, Alsó-Ausztria 1920-ban, Felső-Ausztria 1930-ban, Salzburg 1920-ban, Stájerország 1926-ban, Tirol 1946-ban, Vorarlberg 1923-ban, Bécs városa 1925-ben – többnyire a tartományi alkotmányban – rögzítette címerképét.
ZÁSZLÓ
Az osztrák zászló eredete szerint az egyik legkorábbi ma is használatos szimbólumnak tekinthető. A krónikák szerint vízszintes csíkozású pajzsokat viseltek az Oroszlánszívű Richárd királyt foglyul ejtő lovagok. A vörös alapú fehér (ezüst-) pólyával vágott pajzs, melynek első címerábrázolása 1230-ból, Babenberg II. (Harcias) Frigyes pecsétjén maradt fenn, azonban csak ettől az időtől váltotta fel az osztrák hercegség korábbi jelképét, az egyfejű birodalmi sast. Zászlóként első ízben 1254-ben bukkant fel egy seregzászlón. A hadi zászlók az idők folyamán elsősorban a csapattestek tulajdonosaitól függtek, miként az uralkodók változásakor is új és új zászlók kerültek használatba. A harmincéves háború (1618–48) idejétől kezdve gyakran használtak fehér hadizászlókat, amelyeknek egyik oldalán a Szűzanya képe volt látható. 1804-ben az osztrák császárság a fekete kétfejű birodalmi sassal átvette a birodalom zászlajának sárga (arany) alapszínét is. Csak a hadi és a kereskedelmi tengerészet, valamint a Habsburg-Lotharingiai-dinasztia házi színeiben maradt meg a vörös-fehér-vörös.
Az első világháború után, az Osztrák–Magyar Monarchia szétesésével Ausztria nemzetállam lett. 1918. október 31-én az Osztrák Köztársaság ideiglenes nemzetgyűlése által választott húsztagú államtanács a vörös-fehér-vörös zászlót fogadta el az ország nemzeti zászlajának. Ez bekerült az 1919. október 21-én elfogadott szövetségi alkotmányba is.
Az állami jelképekről szóló 1984. évi törvény értelmében a nemzeti zászló használatát nem korlátozták, de a köztársaság szolgálati használatra rendelt (állami) zászlaját, a fehér sávban az ország címerével, amelyet az államfő hivatali épületére és a parlamentre tűznek ki, csak meghatározott esetekben és csak a meghatározott intézmények használhatják.
Az egyes tartományok zászlói a címerszíneikből mesterségesen levezetett színekből álltak össze.
HIMNUSZ
Az Osztrák Köztársaság szuverenitásának visszaállítását követően, 1946-ban pályázatot írtak ki a szövetségi himnusz szövegére. A hivatalosan 1947. február 25-én elfogadott szöveget a Wolfgang Mozartnak tulajdonított szabadkőműves dal (Testvér, nyújtsd a kezed) dallamára Paula von Preradovic költőnő írta, zenéjét Viktor Keldorfer szerezte.
Az osztrák himnusz elődje eredetileg az L. L. Haschka, egykori jezsuita szerzetes, az irodalomtudomány professzora Ferenc császár tiszteletére szerzett versére Haydn által 1797-ben komponált császári himnusz volt. Ennek a szövege több ízben változott a 19. század első felében, mígnem 1854-ben a máig ismert Gott erhalte, Gott beschütze változatban rögzült és maradt fenn az Osztrák–Magyar Monarchia összeomlásáig. Ennek a szerzője Johann G. Seidl régész, költő a bécsi Szépművészeti Múzeum éremtárának a vezetője volt. Az első világháború után létrejött Osztrák Köztársaság természetesen nem kívánta megtartani az uralkodó dicséretét zengő himnuszt, ám évekbe telt, míg azt egy új szöveggel tudta pótolni. Első változatát 1920-ban az új állam meghatározó személyisége, első szövetségi kancellárja (1945 után köztársasági elnöke), a szociáldemokrata Karl Renner fogalmazta. A Deutsch-Österreich, du herrliches Land kezdetű szöveget Wilhelm Kienzl író, zeneszerző zenésítette meg. A nehezen énekelhető dal azonban végül alulmaradt a régi Haydn-himnusz dallamára készült, Ottokar Kernstock lelkész által írt versezettel szemben, amelyet 1929-ben hivatalosan is állami himnusszá nyilvánítottak (Sei gesegnet ohne Ende) és egészen Ausztria 1938-ban bekövetkezett német megszállásáig használtak.
A szövetségi himnusz mellett Bécsen kívül valamennyi szövetségi tartománynak hagyományosan saját hivatalos himnusza is van. Ezek eredete egy esetben a 20. század kezdetére (Karintia), másutt a két világháború közötti időre (Burgenland, Salzburg, Stájerország), illetve az 1945 utáni második köztársaság korára (Alsó-Ausztria, Felső-Ausztria, Tirol, Vorarlberg) nyúlik vissza.
A himnusz szövege:
Land der Berge, Land am Strome,
Land der Äcker, Land der Dome,
Land der Hämmer, zukunftsreich.
Heimat bist du grosser Söhne,
Volk begnadet für das Schöne,
Vielgerühmtes Österreich,
Vielgerühmtes Österreich!
Heiss umfehdet, wild umstritten,
Liegst dem Erdteil du inmitten
Einem starken Herzen gleich.
Hast seit Frühen Ahnentagen
Hoher Sendung last getragen,
Vielgeprüftes Österreich,
Vielgeprüftes Österreich.
Mutig in die neuen Zeiten,
Frei und gläubig sieh uns schreiten,
Arbeitsfroh und hoffnungsreich.
Einig lass in Brüderchören,
Vaterland, dir Treue schwören,
Vielgeliebtes Österreich,
Vielgeliebtes Österreich.
Magyar fordításban:
Hegyek, folyók, szántóföldek, kohók,
templomok hazája, te, reményteljes.
Szülőföldünk, te vagy a legidősebb fiunk,
tehetséges néped alkalmas a jóra,
sokszor dicsért Ausztriánk,
sokszor dicsért Ausztriánk!
Vad csatákban, heves vitákban
állsz földrészünkön, pontosan
egy erős szív közepében,
sokat próbált Ausztriánk,
sokat próbált Ausztriánk!
Az új időkben bátran, szabadon
és híven láss bennünket haladni,
boldogan a munkától és reményekkel teli.
Engedd, hogy testvéri kórusaink
hűséget esküdjenek hazánknak,
hőn szeretett Ausztriánk,
hőn szeretett Ausztriánk!
Gábor Péter nyersfordítása
KITÜNTETÉSEK
A második Osztrák Köztársaság kitüntetései ma is az 1920-as években, az első Osztrák Köztársaság idején alapított elismerések rendszeréhez kapcsolódnak.
KÖZTÁRSASÁGI DÍSZJEL (DAS EHRENZEICHEN FÜR DIE VERDIENSTE UM DIE REPUBLIK ÖSTERREICH): Előzménye az eredetileg 1923-ban a köztársaságnak tett szolgálatok elismerésére alapított „Köztársasági Díszjel” (1923–34), illetve a Köztársasági Érdemrend (1934–38). Az 1952. április 2-i törvénnyel a Nemzeti Tanács a kitüntetést nyolc fokozattal alapította meg (állította vissza). 1954-ben és 1956-ban kiegészítették. A ma tízfokozatú díszjelet egy kétfokozatú (arany, ezüst) szolgálati érdemjel (Verdienstzeichen) és egy háromfokozatú (arany, ezüst, bronz) érdemérem (Medaille) teszi teljes körűvé. A kitüntetés alapításáról szóló törvény szerint a díszjelet az elismerésre méltó szolgálatok nagysága és fajtája figyelembevételével a szövetségi kormány javaslatára a köztársasági elnök adományozza, meghatározott igazgatási illeték lerovása mellett. Ez utóbbi alól az adományozott felmentést kaphat. Az úgynevezett csillagrendeket az adományos halálát követően vissza kell szolgáltatni az államnak. A díszjelet 1952 és 1954 között csak osztrák állampolgároknak, azóta osztrák és külföldi állampolgároknak egyaránt lehet adományozni.
A köztársasági elnök hivatalba lépése napjától a díszjel legmagasabb fokozatának, a nagycsillagnak a birtokosa (alkalmi fokozat). Ezt az úgynevezett nagycsillag-csoportot a köztársasági elnöknek és külföldi államfőknek tartják fenn. A rendi csillag a tulajdonos halála után visszaadandó, a többi jelvény nem. A díszjel fokozatai öt csoportra oszthatók, s ezeken belül további kategóriákat alakítottak ki. Az elismeréscsoporthoz érdemjelek és érdemérmek is tartoznak.
Díszjel: Eltérő méretű, színezésű formákban, azonos alapmotívummal. Kétosztatú kitüntetés, amely a jobbról balra futó vállszalagon, a bal derék magasságában elhelyezett díszjelből és a bal mellen viselt csillagból áll. A díszjel 50 milliméter magas és széles, nyolcágú, arannyal szegélyezett, mindkét oldalon vörössel zománcozott máltai kereszt, felületén fehér görög kereszttel. A keresztet a szövetségi tartományok címereivel körülvett kiterjesztett szárnyú sas (mellén zománcozott vörös-fehér-vörös címerpajzzsal) koronázza. A keresztet és a szalag rozettáját aranygyűrű kapcsolja össze. A vállszalag 110 milliméter széles, vörös színű, a közép vonalában 20 milliméter széles fehér csík, a két szélén 2-2 milliméter széles oldalcsík. A mellcsillag nyolc sima sugárnyalábból kialakított 98 milliméter átmérőjű aranycsillag, amelyen a szövetségi címer aranysas madarát a szövetségi tartományok címereivel ékesített babérkoszorú övezi. A Nagy Díszjel esetében a címer a jelvény közepén található.
Csillag: Eltérő méretű, színezésű formában, azonos motívummal. Nyolcsugarú ezüst rendi csillag, közepén az Osztrák Köztársaság különféle színű zománcozott államcímere, amely körül a szövetségi tartományok színes zománcozású címerei helyezkednek el, alattuk babérkoszorú.
Érdemjelek: Jelvényük megegyezik a díszjelek jelvényeivel, de azok nem zománcozottak, hanem a fokozatnak megfelelő színűek.
Érdemérmek: Kör alakúak. Előlapjukon az Osztrák Köztársaság államcímere babérkoszorúban, melyen a szövetségi tartományok címerei helyezkednek el. Hátlapjukon: „FÜR VERDIENSTE UM DIE REPUBLIK ÖSTERREICH” felirat. Az érdemérmek a fokozatnak megfelelő színűek.
A szalag színes vörös-fehér (Ausztria nemzeti színei), kétféle kivitelben. Az első fokozatnál (Nagy Csillag, Nagy Arany Díszjel, Nagy Ezüst Díszjel) és a többi fokozat ezüst díszjeleinél vörös-fehér-vörös szegéllyel. Az arany díszjel esetén fehér-vörös sávokkal, fehér szegéllyel. Az érdemjelek és az érdemérmek szalagjai vörös-fehér-vörös színűek. A vörös szalagon adományozzák az Arany Érdemérmet és az Életmentő Érmet (Lebensrettungsmedaille).
TUDOMÁNYÉRT ÉS MŰVÉSZETÉRT DÍSZJEL (DAS ÖSTERREICHISCHE EHRENZEICHEN FÜR WISSENSCHAFT UND KUNST): A kiemelkedő tudományos és művészeti teljesítmények elismerésére az államszerződés aláírását követően, 1955. május 25-én alapította a Nemzeti Tanács ezt a kitüntetést. (Előzménye a Császári és Királyi Díszjel a Művészetért és Tudományért [1887–1918] és a Díszjel a Művészetért és Tudományért [1934–38].) A kitüntetés két fokozatból: első osztályú díszkeresztből és díszkeresztből áll. Az oktatási miniszter kezdeményezésére, a szövetségi kormány előterjesztésére a díszjelet és az érdemkeresztet a köztársasági elnök adományozza osztrák és külföldi állampolgároknak, annak a szem előtt tartásával, hogy a díszjel tulajdonosai egy időben 36-36-an lehetnek, akik fele-fele arányban kerülnek ki a tudomány és a művészet területéről. A díszjel osztrák birtokosai együttesen egy testületet képeznek, amelynek elnökét az oktatási miniszter nevezi ki. A testület bármely tagja jogosult javaslatot tenni a díszjel adományozására, és ha azt a tagok egyharmada támogatja, akkor javaslatukat elő kell terjeszteni az oktatási miniszternek.
Díszjel: A nyakban vörös szalagon viselt kitüntetés 58 milliméter magas és széles vörössel zománcozott máltai kereszt, melyet egy keskeny, nyolcágú fehér zománcozású középkereszt fed oly módon, hogy ágai túlnyúlnak a vörös zománcozású kereszten. A kereszt közepén egy 16 milliméter átmérőjű – babérkoszorúval körbe fogott – kerek aranymedalion, amelyen enyhén kiemelkedő betűkkel a „LITTERIS ET ARTIBUS” felirat olvasható. A jelvény babérkoszorúkkal ékesített, arany hordtagról függ le. A díszjel állami tulajdon, a kitüntetett halálát követően visszaszolgáltatandó.
A szalag színe vörös.
Tudományért és Művészetért Díszkereszt (Das Österreichische Ehrenkreuz für Wissenschaft und Kunst): Előzménye az „Érdemkeresztek a Művészetért és Tudományért” (1934–38) kitüntetések. A Nemzeti Tanács alapította, az 1955. május 25-i törvényével. Bel- és külföldi személyek egyaránt elnyerhetik. Olyanok kaphatják meg, akik a tudomány területén, vagy a művészet keretében, kiemelkedő teljesítményt nyújtottak. A Díszkeresztnek két osztálya van.
Díszkereszt: Vörös zománcozású máltai keresztre helyezett keskenyebb, fehér zománcozású máltai kereszt. Arany középmedalionban babérkoszorúba foglalt felirat: „LITTERIS ET ARTIBUS”. A két osztály jelvénye megegyező, de az I. osztályú díszkeresztnek nincs szalagja, a díszkereszt viszont szalagról függ le. A szalag színe vörös.
Mindezen felül valamennyi osztrák szövetségi tartomány többfokozatú érdemjelet adományoz saját és külföldi államok polgárainak a tartomány érdekében kifejtett tevékenységük elismeréseként.
ÜNNEPEK
Az Osztrák–Magyar Monarchiában a központi ünnep a császár és király születésnapja volt. Az első köztársaság idején a köztársaság kikiáltásának napját (november 12.) nyilvánították állami (de nem nemzeti) ünneppé. Az úgynevezett rendi államban május 1-je 1934-től állami ünnep lett, mint a munka, az ifjúság és az anyák napja.
Nemzeti ünnep
Nemzeti ünnep: Az Osztrák Köztársaság nemzeti ünnepe október 26., ez annak a napja, amikor 1955-ben az ország örökös semlegességét törvénybe iktatták. Kezdetben ezen a napon az iskolákban, az „osztrák zászló napját” ünnepelték. A 10. évfordulón, 1965-ben, azután a parlament kifejezetten a semlegességi törvényre, az ország függetlensége megőrzésére történő utalással nyilvánította a napot nemzeti ünneppé. 1967 óta munkaszüneti nap.
Egyéb munkaszüneti napok
Jelenleg Ausztriában a római katolikus egyházi ünnepek közül az állam által megtartott – munkaszüneti nappá nyilvánított – ünnepek a következők:
Január 6. – Vízkereszt.
Húsvét, áldozócsütörtök, pünkösd, úrnapja.
Augusztus 15. – Mária mennybevitele.
November 1. – Mindenszentek.
December 8. – Szeplőtelen fogantatás.
December 25–26. – Karácsony.
Ünnep továbbá január 1. és május 1.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
Az osztrák múlt mélyen partikuláris jellege és ezzel összefüggésben a nemzetté válás sajátosságai következtében karakterisztikus nemzeti emlékhelyekről aligha beszélhetünk az országban. A 19–20. század néhány fontos eseményének az emléke az, amely maradandóbban köthető egy épülethez vagy térhez, kiemelve ezzel őket a szürke egyhangúságból. Ismétlődő emlékezések, zarándoklatok azonban – Mauthausen kivételével – itt sem zajlanak.
Bécs, mint az egykori Habsburg Birodalom, majd az Osztrák–Magyar Monarchia fővárosa, épületeiben a Monarchia és a Habsburgok történelmét őrzi. Ezek nem az osztrák nemzetállamhoz kötődnek, azaz szűkebb értelemben nem tekinthetők nemzeti helyeknek. A nemzet történelméhez viszont hozzátartozik az egykori nagy birodalom emléke is.
Heldenplatz (Hősök tere), Bécs: Az uralkodói lakhely, a Hofburg külső terét Ferenc József császár idején formálták fórum jellegűvé, befejezésére azonban sohasem került sor. A téren, amelyet délnyugaton a körút (Ring) felé a Hősök emlékműve zár le, Savoyai Jenő és Károly főherceg lovas szobrai állnak. Az 1824-ben az egykori bástyaöv helyén P. Nobile tervei alapján a lipcsei népek csatája emlékére felépített külső várkaput 1934-ben alakították át a Hősök emlékművévé. A földszinten kápolna, az emeleten egy nyitott csarnok található, amelyet „A dicső császári sereg emlékére 1618–1918” ajánlottak. Külső falán a fasizmus áldozatainak emlékműve. A tér a köztársaság kikiáltása (1918) óta gyakran szolgál hatalmas népgyűlések, politikai rendezvények, ünnepségek színteréül.
Schloss Belvedere (Belvedere-kastély), Bécs: Eredetileg Savoyai Jenő herceg nyári kastélya, melynek úgynevezett alsó épülete 1714–16 között, úgynevezett felső épülete 1721–22 között épült, az ismert építész, Lukas Hildebrandt tervei alapján. 1894-től Ferenc Ferdinánd trónörökös lakhelye volt. A felső kastély tükörtermében írták alá 1955. május 15-én az Ausztria önállóságát és függetlenségét helyreállító államszerződést. A háború utáni második Osztrák Köztársaság történetének meghatározó dokumentumát V. Molotov szovjet, J. F. Dulles amerikai, H. Macmillan angol és A. Pinay francia, valamint L. Figl osztrák külügyminiszter látta el kézjegyével, majd a palota erkélyéről hirdették ki annak tartalmát az összegyűlt tömegnek. A két kastély ma képzőművészeti múzeum.
Stephansdom (Szent István-székesegyház), Bécs: Bécs legnagyobb, legjelentősebb temploma, a bécsi érsek székesegyháza, a város jelképe. A helyén az első templomot 1147-ben szentelték fel. 1230-tól az eredeti alapokon román stílusban építették fel a hatalmas dómot, amelyet 1304–40 között gótikus stílusban át-, illetve újjáépítettek. Évszázadokon át húzódó építése a 16. század közepén fejeződött be. Belső faragványai az osztrák késő gótika remekei. Külső falain az egykori külső temető sírkövei láthatók. Északi tornyában található az úgynevezett Pummerin, a világ egyik legnagyobb harangja. A második világháborúban elpusztult eredetijét 1711-ben a Bécset 1683-ban ostromló török sereg hátrahagyott ágyúiból öntötték. A harangot 1951-ben újraöntötték, és 1957-ben helyére illesztették. Kiemelkedő egyházi rendezvények színhelye.
Kapucinus templom, császári kripta, Bécs: Az 1622-től épített templom alatt található a császári kripta, a Habsburgok temetkezési helye. Összesen 146 Habsburg nyugszik itt, köztük 31 császár, császárné és király. Időben az első közülük – a halála után több évvel ide áthelyezett – I. Mátyás (†1619, magyar királyként II. Mátyás, 1608–19), az utolsó Zita (†1989), az 1916-ban megkoronázott császárné és királyné.
Hofburg, Bécs: A Habsburg-ház egykori bécsi rezidenciája. Helyén a 13. századtól az osztrák hercegek vára állt, a 15. századtól a Habsburg-uralkodók székhelye. A 16. században kiemelkedő szépségű reneszánsz részek (Schweizertrakt, Stallburg, Amalienburg) alakították ki a mai arculatát, amelyekhez a 17–18. században újabb és újabb szárnyakat építettek, neves építőmesterek tervei alapján. Napjainkban egyik szárnyában (Leopoldinischer Trakt) található a köztársasági elnök hivatala. Termeiből Ferenc József császár és felesége lakosztályai, valamint az udvari ezüst étkészlet kiállítása látogatható. Az úgynevezett új Hofburg Ferenc József császár uralkodása alatt a császári magángyűjtemények elhelyezésére épült. (Ma a nemzeti könyvtár egyes osztályainak és a központi múzeumok egy részének, továbbá a kincstárnak az otthona.) Gyakran szolgál nemzetközi konferenciák és bálok (tükörterem) színteréül.
Schönbrunn, Bécs: A Habsburgok nyári palotáját egy 16. századi kisebb kastély helyén 1695–1711 között vadászkastélynak építették a kiváló építész, Fischer von Erlach tervei alapján. Mária Terézia császárnő uralkodása idején, akinek kedvelt tartózkodási helye volt, 1744–49 között Nicolo Pacassi elképzelései szerint építették át kastélynak. Ferenc József császár és Erzsébet császárné folyamatosan itt laktak. IV. Károly császár a schönbrunni dolgozószobájában írta alá 1918 novemberében lemondó nyilatkozatát. Termeinek egy része ma múzeum, illetve állami fogadások, ünnepségek színhelye. Hatalmas parkja a versailles-i kastélypark méltó vetélytársa.
Parlament, Bécs: 1873 és 1883 között épült Teophil von Hansen tervei alapján historizáló stílusban. 1918-ig a Birodalmi Tanács, az Osztrák–Magyar Monarchia nyugati (Lajtán inneni) részén fekvő tartományok és országok képviselőinek a kétkamarás gyűlése tartotta itt üléseit. 1918-tól 1934-ig és 1945-től a kétkamarás parlament (nemzetgyűlés/Nationalrat és szövetségi tanács/Bundesrat) székhelye. 1934-től a német megszállásig, az úgynevezett rendi államban a „szövetségi törvényhozás háza”.
Mauthausen, egykori koncentrációs tábor, Felső-Ausztria: Ausztria fasiszta megszállását és államiságának megszüntetését követően, 1938 nyarán a Mauthausen község határában fekvő egykori kőfejtőben koncentrációs tábort hoztak létre a nemzetiszocialista rendszerrel szemben álló politikai csoportok tagjainak, zsidóknak, cigányoknak, homoszexuálisoknak és vallási szekták tagjainak a fogva tartására. A mauthauseni táborban és a környékén fekvő 49 melléktáborban 1938 augusztusa és 1945 áprilisa között mintegy 335 ezer fogoly raboskodott, közülük több mint százezret megöltek. 1944 végén Magyarországról is több zsidó transzportot, valamint angolszászbarát közéleti személyiségeket szállítottak Mauthausenbe. Az egykori tábor 1947 óta emlékhely, 1970 óta egyben múzeum is, ahol minden évben megemlékeznek a fasizmus áldozatairól.
Aspern, a napóleoni háborúk győztes csatahelye: Az egykor önálló település határában zajlott le 1809. május 21–22-én a Károly főherceg parancsnoksága alatt álló osztrák seregek ütközete a francia csapatokkal, amely első ízben a napóleoni sereg vereségével végződött. Az eseményre a templom előtt álló emlékmű, „Aspern oroszlánja” emlékeztet, ahol alkalmanként hazafias egyesületek, társaságok emlékeznek a győzelemre.
Begegnungen24_Farkas8
Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:301–313.
FARKAS ILDIKÓ
Svédország állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Svéd Királyság, Konungariket Sverige
Terület: 449 964 km2
Lakosság: 8 876 744 fő (2002)
Főváros: Stockholm
Államforma: alkotmányos monarchia
Közigazgatás: 21 megye
Nyelvek: svéd, lapp
Svédország mai területére a Kr. e. II. évezredben vándoroltak be germán törzsek, és közülük a legerősebbek (a gautok és a svédek) uppsalai központtal építették kik közös birodalmukat. A 8. századtól a 11. századig folyamatosan viking támadások érték a területet, míg a svéd törzsek (akiket varégoknak is neveztek) az orosz területeket pusztították. Évtizedekre nyúló trónviszály után a 13. században Erik Knutsson nevű királyuk vette fel a kereszténységet. Magnus Eriksson uralkodása alatt (1319–63) egyesült a svéd és a norvég korona, s ekkor született meg az első svéd alkotmány is, a Királyi Nyilatkozat. 1397-ben Margit dán és norvég királynő a kalmari unióban egyesítette a három skandináv országot. A dánok ellen kirobbanó nemzeti felkelés élére a Vasa családból származó Gustav Ericksson állt, aki 1523-ban I. Gusztáv néven svéd királlyá koronáztatta magát. Új dinasztiát is létrehozó, központosító politikája megalapozta Svédország nagyhatalmi helyzetét. A 17. század elején, II. Gusztáv Adolf uralkodása alatt az ország Európa legerősebb hatalma volt, s több-kevesebb sikerrel részt vett az elkövetkező évtizedek valamennyi dinasztikus háborújában.
A Vasa-dinasztia 300 éves uralmát 1818-ban Napóleon egyik tábornokának uralkodása követte (Ch.-J. Bernadotte, XIV. Károly néven). A Svéd Királyság 1866 óta a mai értelemben vett alkotmányos monarchia. Eltörölték a nemesség és a papság előjogait, megalakult a kétkamarás parlament. Norvégia 1905-ben lépett ki a perszonálunióból. Svédország mindkét világháborúban megőrizte semlegességét, így több esetben, később is, közvetítőként tudott fellépni a nemzetközi konfliktusokban. Az 1960-as, 1970-es évek szociáldemokrata kormányai kialakították a lakosság életszínvonalának magas szintre való emelése érdekében az úgynevezett svéd jóléti állam modelljét. Az ország 1992-ben az európai integráció érdekében adta fel semlegességi politikáját, majd 1995-ben csatlakozott az Európai Unióhoz.
Svédország jelképei évszázados eredetűek, és szorosan kötődnek a királyság intézményéhez. A 19. században a szimbólumok Svédországban is szétváltak királyi és nemzeti jelképekre, így az országnak két hivatalos címere és himnusza van, és a zászlónak is van királyi és nemzeti változata. A szimbólumok használata 1982 óta törvényben szabályozott, a királyi jelképek a királyhoz, a királyság intézményéhez és az államisághoz kapcsolódnak, míg a nemzeti jelképek a svéd nemzethez.
CÍMER
Svédországnak hivatalosan két címere van. A kiscímer a gyakoribb, ezt a hivatalos adminisztráció, míg a nagycímert az uralkodó és a királyi család, illetve bizonyos alkalmakkor a parlament és a kormány, illetve a svéd diplomáciai testület használja.
1982-ben a címertörvény rögzítette a címerek használatát és összeállítását. A kiscímer: kék mezőben három (2, 1) lebegő aranykorona, a pajzs felső szegélyén zárt királyi korona. Eredete a középkori Háromkirályok tiszteletére vezethető vissza, amely az északiak körében különösen elterjedt és népszerű volt. Svédországban először Magnus Ladulis király pecsétjén jelent meg az 1270-es években a három korona, de valószínűleg csak az 1330-as években, Magnus Eriksson (1319–63) idején lett a három korona a svéd király és a királyság emblémája. (Magnus Eriksson valószínűleg címét szimbolizálandó vette címerébe a három koronát, mivel Svédország, Norvégia és Scania királyának nevezte magát.) A 14. század végére, Mecklenburgi Albrecht idejére a három korona már elfogadottan és közismerten Svédország szimbóluma volt. (Így került a kalmari unió idején [1397] Dánia nagycímerébe a svéd három korona, ami ellen az unió megszűnése után a svédek mindig is tiltakoztak.)
Nagycímer: a svéd nagycímer négy részre osztott címerpajzs, felette a királyi koronával, szívpajzsán a mindenkori uralkodó dinasztia címerével. Ebben a részében a királyi címer változtatható, a többi része azonban az 1440-es évektől kezdve, amikortól Karl Knutsson Bonde (a dánok elleni harc vezére) a nagy svéd címert megalkotta, változatlan. A mostani dinasztia (Bernadotte) címerét 1818-ban helyezték a svéd nagycímer közepébe, amikor Bernadotte, Napóleon egykori tábornoka lett XIV. Károly néven Svédország és Norvégia királya. (XIII. Károly svéd királynak ugyanis nem volt örököse, és utódjául még 1814-ben Bernadotte francia marsallt választották.)
A nagycímer négyelt pajzsának első és harmadik negyedében a három korona látható (azaz a kiscímer). A második és a negyedik negyed a legősibb svéd nemzeti szimbólumot, az oroszlánt tartalmazza. Svédország első királya, Birger Jarl (1250-től) családi címerében, a Folkung-dinasztia jelvényében volt eredetileg a „kék tenger hullámai előtt látható aranyoroszlán”. A Folkung-dinasztia uralma idején (1250–1364) címerük az egész Svéd Királyság címere lett. (Valószínűleg ebből eredt a többi svéd szimbolika színe, azaz a háromkoronás címer és a zászló kék-sárga színei is.) 1397-ben a svédek a kalmari unióban dán uralom alá kerültek. A dánok ellen harcoló svédek vezére, Karl Knutsson Bonde a régi oroszlános címert egyesítette a háromkoronással az 1440-es években, és ezt tette nagypecsétjévé. A svéd nagycímer azóta lényegében változatlan.
ZÁSZLÓ
Svédország hivatalos zászlójáról legutóbb 1982-ben rendelkezett törvény (zászlótörvény). Eszerint a zászló kék mezőben sárga fekvő keresztet ábrázol.
A skandináv országok zászlótípusának (különböző színű, de hasonló formájú keresztek) eredete még az európai keresztes hadjáratok idejére (12. század) megy vissza. A legősibbnek a dán zászlót tartják (13. század), a vörös mezőben fehér (ezüst-) kereszt még a keresztes hadak eredeti jelvényét őrzi. A többi északi ország is ezt a sémát követte, a svéd zászló a dán utáni második legrégebbi. A 15. században már nyomára lehet bukkanni a kék mezőben aranykereszt jelképnek. 1397-ben Dánia, Norvégia és Svédország megkötötte a kalmari uniót, amely a három ország Margit dán királynő uralma alatti perszonálunióját (1523-ig), gyakorlatilag azonban Dánia hegemóniáját jelentette, amely ellen a svédek 1434-től sorozatos felkelésekkel tiltakoztak. Vezérük, Karl Knutsson Bonde pecsétjén 1449-ben egy (arany-) kereszttel négy részre osztott (kék) címerpajzs volt látható, és valószínűleg ilyen zászlóval is vonult hadba a dánok ellen. A kék-sárga keresztes zászló a svéd ellenállás zászlaja lett. Formájában a dán zászlót mintázta, de színeiben a svéd címer kék-sárga színeit használta fel. 1523-ban Vasa Gusztáv vezetésével a svédek lerázták a dán uralmat, Vasa Gusztáv felvette a svéd királyi címet (1523–60). A kék mezőben sárga keresztes zászló mindinkább a svéd nemzetet jelölte, annak legfontosabb szimbóluma lett. Az 1620-as évektől a zászló elszakadt a király személyétől, és magát a Svéd Királyságot és a svéd nemzetet jelképezte. Fecskefarkú formában, közepén az uralkodó címerével a svéd államot jelölte. A svéd hadihajók ezt a zászlót használták. (A legrégebbi fennmaradt svéd zászló 1663-ból származik, a vége háromfarkú. Ezt a változatot ma csak a királyi család és a fegyveres erők használhatják.)
Svédországban hagyomány szerint a történetileg kialakult kék alapon sárga keresztes zászlót tartják nemzeti zászlónak. A királyság intézményére, a király jelölésére a nemzeti zászló címeres változatát használják, amely így királyi zászlónak minősül. A nagycímeres királyi zászlót a stockholmi királyi palotán minden nap felhúzzák, ezzel jelzik, hogy a király országában tartózkodik, és hogy az ország békében él. A királyi család tagjai számára a kiscímeres zászlót vonják fel.
1916. június 6. óta ünneplik Svédországban a zászló napját, ez 1983 óta Svédország nemzeti ünnepe. Eredete 1523-ra nyúlik vissza, amikor Vasa Gusztávot ezen a napon (június 6-án) választották királlyá, és így ez tekinthető a Dániától való függetlenség elnyerése napjának. Másrészt 1809-ben is ezen a napon adták ki az ország új, polgári szabadságjogokat tartalmazó alkotmányát, így ez a nap több szempontból is a svéd nemzet „születésnapjának” tartható, amelyet leginkább a zászló napjaként emlegetnek.
1982 óta a zászló használatát a zászlótörvény szabályozza. Évente 15 hivatalos zászlónapot tartanak, amikor a zászlót ki kell tenni a középületekre. Ezek: a királyi család ünnepei (születésnapok, esküvő stb.), május 1., a választások napja, az ENSZ napja (október 24.) és Nobel napján (december 10.). Emellett helyi és akár családi eseményeken sem korlátozott a nemzeti zászló használata.
HIMNUSZ
A svéd himnusz szövege, a Du gamla, du fria 1844-ben született. Szerzője, Richard Dybeck (1811–77) folklorista és balladaköltő, egy Västmanland vidéki svéd népdal dallamára írta a svéd földet dicsőítő szöveget. (Dybeck csak két versszakot írt, a többi versszak későbbi betoldás.) A patrióta dal egyre népszerűbb lett Svédországban, egyre gyakrabban énekelték, és a 19–20. század fordulója táján már nemzeti himnuszként emlegették. 1905-ben megszűnt a svéd–norvég perszonálunió, amely 1814 óta állott fenn, amikor a norvég trónra XIII. Károly svéd királyt választották. 1905-ben a norvégok egy dán herceget hívtak a trónra, így a svéd–norvég közösség megszűnt. Svédország nemzeti himnuszává nyilvánította a Du gamla, du fria kezdetű dalt, ma is az, bár ezt hivatalosan törvénybe soha nem foglalták.
Svédországnak – Dániához és Norvégiához hasonlóan – külön hivatalos királyi himnusza is van. Otto Lindblad szerezte a zenéjét, Carl Wilhelm August Strandberg írta a szövegét az 1893-ban bevezetett királyi himnusznak. Ezt csak a király és a királyi család tagjainak jelenlétében játsszák.
A svéd nemzeti himnusz szövege:
Du gamla, du fria
du fjällhöga nord
du tysta
du glädjerika sköna
Vi hälsa dig vänaste
land uppå jord
Din sol, din himmel
dina ängder gröna
Din sol, din himmel
dina ängder gröna
Du tronar på minnen
från fornstora da’r
Då ärat ditt namn
flög över jorden
jag vet att du är
och förblir vad du var
Ja, jag vill leva
jag vill dö i Norden
Ja, jag vill leva
jag vill dö i Norden
Magyar fordításban:
Te ősi, szabad,
Te szabad, ősi ország,
Magas hegyekkel északon,
Te csendes és szabad
És oly gyönyörű,
Üdvözlünk, legszebb ország a földön,
Ragyogó napod, eged,
Zöld legelőid.
A múlt nagy és dicső
emlékein pihensz, mikor szerte a világon
neved tisztelték.
Tudom mindig olyan maradsz,
Amilyen voltál.
Északi országomban
Élek mindhalálig.
A szerző nyersfordítása angol nyelvből
KITÜNTETÉSEK
A svéd elismerési rendszer a 18. században alakult ki, jelentős múltra tekint vissza, a klasszikus európai kitüntetési rendszerek közé tartozik, pl. Szeráf Rend (1748), Kard Rend (1748), Észak Csillaga Rend (1748), Vasa (Wasa) Rend (1772). Mivel 1974-ben törvényt hoztak arról, hogy e hagyományos rendeket csak külföldiek adományozzák, a belföldiek elismerésére nagyobb szerepet kaptak a svéd királyi érdemérmek.
SZERÁF REND (KUNGLIGA SERAFIMERORDEN): Eredetileg a 16. század második felében hozták létre. (A rend hagyományos svéd elnevezése a „kék szalag” volt.) Ezt újította meg 1748. február 23-án I. Frigyes király. A legelőkelőbb svéd lovagrend, általános érdemrend volt. A rend élén – nagymesterként – a svéd uralkodó áll. Hazaiak és külföldiek is megkaphatták. Egy 1974-ben hozott törvény szerint belföldiként csak a svéd királyi család tagjai nyerhetik el. Jelenleg kizárólag csak külföldi államfőknek adományozzák.
A szeráf lovagok kápolnája Stockholmban van a Riddarholmskyrkanban. Itt harangok és címerek emlékeztetnek a rend tagjaira.
A rendhez tartozik (a szegénygondozásért, beteggondozásért adományozott) Szeráf Érem. Valamennyi jelvényt, a tulajdonos halála után, vissza kell szolgáltatni. Egy osztálya van (rendi tagság).
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag. A rendjel egy szeráfot ábrázoló láncelemről függ le. Elemei: aranyszeráf (11×), aranyszegélyű, kék zománcozású kettős kereszt (11×).
Rendjel: Az inszignia arany svéd királyi koronáról függ le. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású, máltai kereszt. A keresztszárakon arany kettős keresztek. A keresztszárak között aranyszeráfokkal. Kék középmedalionban aranyszegélyű, fehér IHS (= JESUS HOMINUM SALVATOR) monogrammal. Aranyszegélyű, fehér latin kereszttel, Jézus három aranyszeggel. A Svéd Királyság címerét jelentő három aranykoronával. A hátoldalon kék középmedalionban arany FRS (= FRIDERICUS REX SUECIAE), az alapító monogramja.
Rendi csillag: Megfelel a rendjelvénynek, azonban ez brillantírozott, ezüst rendcsillagot jelent, ezüstdíszítésekkel, ezüst körgyűrűben (egyező) zománcozott középmedalionnal.
A szalag világoskék.
KARD REND (KUNGLIGA SVÄRDSORDEN): A lifföldi Kardtestvérek 13. századi lovagrendjének hagyománya alapján – megújításként – 1748. február 23-án alapította I. Frigyes svéd király. (A rend hagyományos svéd elnevezése a „sárga szalag” volt.) Katonai kitüntetés. Háborús és békebeli szolgálatok elismerésére egyaránt szolgált mint tiszti kitüntetés. Élén a svéd uralkodó áll. A rendnek három osztálya van, a II–III. osztályok két-két fokozatra osztottak. Egy 1974-ben hozott törvény alapján a svéd királyi ház tagjain kívül belföldiek nem, csak külföldiek nyerhetik el.
A rendhez különféle további elismerések is tartoznak, pl. az 1850. június 26-án alapított „Kardjel” és „Kardérem”. Ezeket tiszthelyettesek, illetve legénységi állományú személyek nyerhetik el – legkevesebb tizenhat év szolgálat után. 1952-ben alapították a háromosztályú „Kardrend Háborús Keresztje” kitüntetést. Valamennyi jelvényt a tulajdonos halála után vissza kell szolgáltatni.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön központi tag. Elemei: kard hüvelyben, csatlékkal (11×), aranypajzs, kék zománcozású sisakkal (11×).
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A lovagi jelvény fémrészei ezüstszínűek. A rend jelvényei a svéd királyi koronáról függnek le. Az előoldalon elfordított, aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt, a keresztszárak között aranykoronákkal. A keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel. Egyes osztályoknál fent és lent, két-két egymásra helyezett, aranymarkolatú, kék hüvelyű kard, oldalain egy-egy azonos kard, illetve a jelvény mögött aranyszalag van. Más osztályoknál két egymásra helyezett, azonos kivitelű kard van a korona alatt. Aranygyűrűben, kék középmedalion, benne középen aranykard, körülötte három aranykorona (a svéd államcímer motívumai). A hátoldalon, kék középmedalionban, középen felfelé állított kard, a csúcsánál átszúrt babérkoszorú. Felül aranybetűkkel „PRO PATRIA” körirat.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Ezüst, széles, részben rovátkolt szegélyű máltai kereszt. A kereszt felülete osztott. A keresztszárak között szegélyes, felületén ezüstékekkel. Az ékekre aranykoronák vannak helyezve.
Rendi csillag (parancsnoki): Ezüst máltai kereszt brillantírozott felülettel. A keresztcsúcsokon ezüstgömböcskékkel. A rendjelnek megfelelő középmedalionnal.
Kardjel: A lovagkereszt jelvénye, zománcozatlan, ezüst kivitelben, zománcozott középmedalion, ezüstgyűrűben.
Kardérem: Svéd királyi koronáról lefüggő kereszt, ezüstérem. Közepén a kardjel középmedalionjának megfelelő ábra. Szélén, gyűrűben, „KONUNG OCH FÄDERNESLAND” felirat.
Kardrend Háborús Keresztje: Az osztálynak megfelelő színű kereszt. A svéd királyi koronáról lefüggő áttört kereszt. Stilizált, leegyszerűsített rendjelvény, mögötte (középen) karddal (e kard markolata lent, a csúcs pedig fent van). Középen, a gyűrűben, három svéd korona.
A szalag arany (sárga), szélein keskeny kék sávokkal, sárga szegéllyel (Svédország nemzeti színei).
ÉSZAK CSILLAGA REND (KUNGLIGA NORDSTJÄRNENORDEN): 1748. június 23-án I. Frigyes király alapította. (A rend hagyományos svéd elnevezése a „fekete szalag” volt.) Általános polgári érdemrend. Hazafias tettekért adományozható, pl. az állam szolgálatában szerzett érdemekért, technikai fejlődésben elért kimagasló érdemekért, tudományos és művészeti érdemekért. Élén a svéd uralkodó áll. A rendnek három osztálya van, melyből a második két fokozatra osztott. Egy 1974-ben hozott törvény alapján a svéd királyi ház tagjain kívül belföldiek nem, csak külföldiek kaphatják meg. Valamennyi jelvényt a tulajdonos halála után vissza kell szolgáltatni.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag. A rendjelvény egy „monogramos” elemről függ le. Elemei: koronás, egymásnak fordított, aranyszegélyű, kék zománcozású F (= FRIEDRICH) betű (11×). Stilizált, aranytag közepén aranyszegélyű, felületén arany osztású, fehér zománcozású „észak csillaga” (12×). Az egyes elemek egymáshoz karikákkal, láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rendjel a svéd királyi koronáról függ le. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt. A keresztcsúcsok végein aranygömböcskékkel. A keresztszárak között arany svéd koronákkal. Aranygyűrűben kék középmedalion. Középen aranyszegélyű, felületén aranyosztású, fehér zománcozású „észak csillaga” „NESCIT OCCASUM” arany körirattal. A hátoldalon egyező középmedalion.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Máltai kereszt formájú, ezüst rendi csillag. Rovátkolt szegéllyel, osztott keresztszárakkal. Középen szegélyes, ötágú, felületén osztott csillag („észak csillaga”). A keresztszárak között sima sugárnyalábokkal.
Rendi csillag (I. osztályú parancsnokhoz): Egyező rendi csillag, azonban a keresztszárak között nincsen sugárnyaláb.
A szalag fekete.
VASA (WASA) REND (KUNGLIGA VASAORDEN): 1772. május 29-én alapította III. Gusztáv király. (A rend hagyományos svéd elnevezése „zöld szalag” volt.) Általános polgári érdemrend. Így adományozható pl. mezőgazdasági, bányászati, kereskedelmi, kézműipari, ipari érdemekért. Művészeti, illetve közoktatásügyi területen elért eredmények is elismerhetők vele. Élén a svéd uralkodó áll. A rendnek három osztálya van, amelyből a második és a harmadik két fokozatra oszlik. Egy 1974-ben hozott törvény alapján a svéd királyi ház tagjain kívül belföldiek nem, csak külföldiek kaphatják meg. A rendhez tartozik a Vasa (Wasa) Jel és a Vasa (Wasa) Érem (amelynek három fokozata van). Valamennyi jelvényt a tulajdonos halála után vissza kell szolgáltatni.
Rendi lánc: Színes zománcozású arany rendi lánc. Nincs külön középtag. A rendjel egy „búzakévés” heraldikai motívumról függ le. Elemei: búzakéve (Vasa) heraldikai motívum (4×), zománcozott holsteini heraldikai motívum (4×), koronás svéd királyi címer, mögötte Merkur-botok, illetve bőségszaruk (12×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel, karikákkal kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvényei arany svéd királyi koronáról függnek le. A lovagi jelvények fémrészei ezüstszínűek. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt. A keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel. A keresztszárak között aranykoronákkal. Ovális kék középmedalionban arany búzakéve – Vasa Gusztáv címere. Aranyszegélyű, vörös körgyűrűben aranybetűkkel felirat: „GUSTAV III. INSTIKTARE 1772”. A hátoldal azonos.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Máltai kereszt formájú, ezüst rendi csillag, rovátkolt szegéllyel, osztott keresztszárakkal. Középen búzakéve. A keresztszárak között holsteini heraldikai motívummal (ez utalás arra, hogy az alapító édesapja Adolf Frigyes király holsteini származású volt).
Rendi csillag (az I. osztályú parancsnokhoz): Egyező rendi csillag, azonban a keresztszárak között nincsen heraldikai díszítés.
Vasa (Wasa) Jel: A lovagkereszt jelvénye, zománcozatlan, ezüst kivitelben, zománcozott középmedalion.
Vasa (Wasa) Érem: A fokozatnak megfelelő színben. Koronáról lefüggő kerek érem. A rendjel képével.
A szalag színe zöld.
ÜNNEPEK
A svéd ünnepek többsége egyházi eredetű és munkaszüneti nap. Az ilyen napokat megelőzően gyakori, hogy a hivatalok és üzletek csak fél nap vannak nyitva, így az ünnepek „másfél naposak”.
Nemzeti ünnep
ZÁSZLÓ NAPJA (SVERIGES NATIONALDAG): Június 6., a svéd nemzeti ünnep napja. 1916. június 6. óta ünneplik Svédországban a zászló napját, ez 1983 óta Svédország nemzeti ünnepe. Eredete 1523-ra nyúlik vissza, amikor Vasa Gusztávot ezen a napon (június 6-án) választották királlyá, és így ez tekinthető a Dániától való függetlenség elnyerése napjának. Másrészt 1809-ben is ezen a napon adták ki az ország új, polgári szabadságjogokat tartalmazó alkotmányát, így ez a nap több szempontból is a svéd nemzet „születésnapjának” tartható, amelyet leginkább a zászló napjaként (Svenska flaggans dag) emlegetnek. Ezen a napon Stockholmban katonai parádét és országszerte zászlóátadási ünnepségeket tartanak.
Munkaszüneti napok
Január 1. – Újév.
Január 6. – Vízkereszt.
Nagycsütörtök, nagypéntek, húsvéthétfő.
Május 1. – A munkások ünnepe.
Áldozócsütörtök – Jézus mennybemenetele, húsvét után negyven nappal.
Pünkösdhétfő, nyári napforduló – Kiemelkedő svéd tradíció, a június 21-i nyári napforduló, az év leghosszabb napjának megünneplése a június 20. és 26. közötti hétvégén; a svédek a néphagyománynak megfelelően virágokból és zöld növényekből koszorút készítenek, májusfát állítanak, amely körül énekelnek és táncolnak.
Mindenszentek napja – Október 31. és november 6. közötti szombaton.
December 25–26. – Karácsony.
Egyéb, nem munkaszüneti napok
Április 30. – Walpurgis éjszakája.
December 13. – Szent Luca napja. Szent Luca szicíliai szent volt a 4. században, akit rendíthetetlen keresztény hite miatt ölt meg egy római katona. A svédek megünneplik napját, különösen a gyerekek, akik fehér ruhába öltözve, égő gyertyával a kezükben énekelnek ezen a napon.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
STORKYRKAN (STOCKHOLM-KATEDRÁLIS): Eredetileg 1306-ból származó, többször – legutóbb barokk stílusban – újjáépített katedrális. A svéd történelem fontos színtere, a svéd királyok koronázó temploma. Utoljára 1873-ban koronáztak svéd királyt, mert az 1907-ben trónra lépő V. Gusztáv nem koronáztatta meg magát, és példáját utódai is követték.
RIDDARHUSET: A Nemesek Háza. Ez a 17. századi épület (1674) volt 1865-ig a svéd parlament (Riksdag) székhelye. Nagycsarnokában a svéd nemesség címerei láthatók (2325 címer, valamennyi valaha élt svéd nemesi családé).
KUNGLIGA SLOTTET: A királyi palota Stockholmban. A világ legnagyobb palotája (608 szoba), amely még mindig az államfő rezidenciája, és a legrégebbi ma is lakott királyi palota. XVI. Károly Gusztáv svéd király és családja ma is ebben a palotában lakik. A palota a királyi lakosztályok mellett az állami rendezvényeknek is otthont ad (Államcsarnok, ahol az országgyűlés ünnepélyes megnyitása zajlik), valamint itt található a Kincstár (ahol a királyi jelvényeket őrzik), a Palotamúzeum, a Fegyvertár és a III. Gusztáv Múzeum. A palota előtt hetente háromszor őrségváltás zajlik. A palota 13. századi középkori vár (Tre Kronor: Három Korona) helyén épült, amely maga is királyi székhely volt, de 1697-ben leégett. Az új palota építése 1697-től 1754-ig tartott és az akkori idők Európájának legnagyobb palotaépítkezése (nem épületegyüttese, hanem egyetlen épülete) volt. A palota a Svéd Királyság egyik szimbóluma. Svédország európai nagyhatalmiságának idején készült, ezt tükrözi grandiozitása, és mai üzenete is a svéd múlt dicsőséges évszázadait idézi.
RIKSDAGHUSET: A svéd parlament épülete 1904-ben készült el, azóta itt ülésezik a svéd országgyűlés.
SKANSEN: A világ első szabadtéri múzeuma, Svédország egész területéről származó közel 150 épülettel mutatja be a 18–19. századi svéd vidéki, paraszti életet. Minden ilyen típusú múzeum névadója szerte a világon.
STORTORGET: Rokokó palota, amelyben a tőzsde, illetve emeletén a Svéd Királyi Akadémia és a Nobel Könyvtár helyezkedik el.
RIDDARHOLMSKYRKAN (RIDDARHOLM-TEMPLOM): Az 1270-ben épült szürkebarátok kolostora Stockholm második legrégebbi építménye. A svéd királyok és hírességek temetkezési helye. Magnus Ladulis király volt az első, akit ide temettek (1290), és utána minden svéd uralkodót (kivéve a trónról lemondott Krisztina királynőt), utoljára 1950-ben V. Gusztávot.
A STOCKHOLMI VÁROSHÁZA: 1911 és 1923 között épített modern vonalú épület, I. (Vasa) Gusztáv Stockholmba érkezésének és királlyá koronázásának (1523) 400. évfordulójára építették. Impozáns „kék csarnoka” a Nobel-díj átadása utáni ünnepi bankettnek ad helyet.
DROTTNINGHOLM-PALOTA: A „svéd Versailles”, királyi palota Stockholmtól nyugatra. 1581-ben építették, de egy 1661-es tűzvész elpusztította, és ekkor építették újjá jelenlegi formájában.
UPPSALA: Skandinávia legrégebbi egyeteme (1477-es alapítású) és Svédország legnagyobb katedrálisa található itt. Kastélyában mondott le 1654-ben Krisztina királynő a trónról X. Károly javára.
VISBY: A Gotland-szigeten található város története még a vikingek ideje előtt kezdődött. Városfala közel 3,5 km hosszú, tornyai 18 méterrel emelkednek a város fölé.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
A KIRÁLYI FELSÉGJELVÉNYEK: A svéd királyság szimbólumai közé tartoznak a királyi felségjelvények. Ezek közül a korona a legfontosabb. Bár a svéd királyok 1907 óta nem koronáztatják meg magukat (V. Gusztáv [1907–50] döntött így 1907-ben, így az utoljára koronázott svéd király II. Oszkár volt 1873-ban), a korona megtartotta fontosságát mint a monarchia hagyományainak szimbóluma. Különleges alkalmakkor – új uralkodó trónra lépése, az országgyűlés megnyitása, a királyi család fontos eseményei – a királyi jelvényeket a helyszínen kiállítják. A jelvények közül a kard a legősibb, ez még Vasa Gusztáv (1523–60) kardja volt. A korona, az országalma, a jogar és a kulcs Vasa Gusztáv legidősebb fia, XIV. Erik koronázásáról, 1561-ből. (Ez volt Svédország első zárt formájú koronája, feltehetően angol minta alapján készítették.) A királyi jelvényeket a stockholmi királyi palota kincstárában őrzik, ahol 1970 óta meg lehet tekinteni a „svéd nemzet kincseit”.
OROSZLÁN: A svéd nagycímer második és negyedik negyede a legősibb svéd nemzeti szimbólumot, az oroszlánt tartalmazza. Svédország első királya, Birger Jarl (1250-től) családi címerében, a Folkung-dinasztia jelvényében volt eredetileg a „kék tenger hullámai előtt látható arany oroszlán”. A Folkung-dinasztia uralma idején (1250–1364) címerük az egész Svéd Királyság címere lett. (Valószínűleg ebből eredt a többi svéd szimbolika színe, azaz a háromkoronás címer és a zászló kék-sárga színei is.) 1379-ben a svédek a kalmari unióban dán uralom alá kerültek. A dánok ellen harcoló svédek vezére, Karl Knutsson Bonde a régi oroszlános címert egyesítette a háromkoronással az 1440-es években, és ezt tette nagypecsétjévé.
SVEA: Nőalak, aki a svéd nép eredetét és történetét, magát a svéd népet szimbolizálja. Svea anya (Moder Svea) néven is ismert a 17. századtól a svéd nép megjelenítésére. Szőke, középkorú asszony, általában aranykoronákkal (ez is svéd szimbólum) díszített kék ruhában (svéd nemzeti színekben) jelenik meg, fején ugyanolyan koronát visel, mint amilyenek a ruháját díszítik.
Begegnungen24_Farkas7
Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:223–239.
FARKAS ILDIKÓ
Nagy-Britannia állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland
Terület: 242 900 km2
Lakosság: 59 778 002 fő (2002)
Főváros: London
Államforma: parlamentáris monarchia
Közigazgatás: alkotmányos rész
Nyelvek: angol, gael, walesi
Nagy-Britannia 1707-ben alakult meg, amikor Anglia perszonálunióra lépett Skóciával, majd amikor 1801-ben Írország is egyesülni kényszerült, kialakult a Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyság. Az egykori nagy jelentőségű gyarmatbirodalom Viktória királynő (1837– 1901) alatt élte fénykorát. Írország – a hat északi grófság kivételével – 1922-ben önálló országként kivált, így jött létre a mai állam. Az első világháború után a birodalom gazdaságilag meggyengülve, de területileg a német gyarmatokkal megerősödve került ki. 1931-ben a brit domíniumokból, gyarmatokból és függő területekből megalakult a Brit Nemzetközösség. A második világháború során Nagy-Britannia, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval, a győztes antifasiszta koalíció tagja volt. 1945-ben az ENSZ alapító tagállama, a Biztonsági Tanács állandó tagja lett. A világháború után a brit gyarmatbirodalom is bomlásnak indult, és az 1960-as évek végére csaknem minden gyarmata önállóvá vált (de a nemzetközösség tagja maradt). Az ország 1973 óta tagja az Európai Közösség(ek)nek.
Az Egyesült Királyság – noha a történelem legkorábbi „alkotmányát” mondhatja magáénak (Magna Charta, 1215) – nem rendelkezik a mai értelemben vett írott alkotmánnyal. Jogrendszere a hagyományokon, illetve a precedens-jogon alapul. Így az állami és nemzeti szimbólumokról sem találunk írott szabályozást, mindent a hagyomány határoz meg. Az ország államformája alkotmányos monarchia, az állam szimbóluma maga az uralkodó, a királynő személye (aki a Brit Nemzetközösség valamennyi államának az államfője is egyben). Az uralkodó személyében testesíti meg az állami egységet. Az állami szimbólumok egy része hozzá kapcsolódik (elsősorban a himnusz).
CÍMER
Az Egyesült Királyság királyi jelképe a címer. Negyedelt hegyes talpú pajzsának 1. és 4. vörös mezejében három szembenéző, lépő, kékkel fegyverzett aranyoroszlán látható, amely Angliát jelképezi. A második negyed Skócia jelképe. Aranymező, egymással ellentétes helyzetű, vörös liliomokkal megrakott kettős vörös keretében kékkel fegyverzett, vörös, ágaskodó oroszlán. A harmadik negyed mutatja Írország jelképét, a kék mezőben lebegő, ezüsthúrozású aranyhárfát.
I. Richárd idejében az angol királyi címer csak Anglia jelképét viselte. III. Edward idején lett a címer négyosztatú, akkor két mező Anglia, míg két mező a régi francia királyi címert (liliomok) mutatta.
V. Henrik a címerben szereplő oroszlánok számát háromra csökkentette. I. Jakab vezettette a címerre Skócia és Írország jelvényeit. III. Vilmossal a címerbe vegyítették először a Nassaui-, majd a Hannoveri-dinasztia idején a Hannoveri-ház jelvényeit is, amelyeket aztán Viktória idején távolítottak el, és nyerte el a királyi jelvény a mai formáját.
A középkorból eredő hagyomány szerint ezt a címert mutatták – mutatják – zászlókon is az uralkodó, a királyi család, illetve a monarchia intézményének szimbólumaként. Más nem jogosult ennek a jelképnek a használatára.
ZÁSZLÓ
A brit nemzeti zászló nem az uralkodó szimbóluma, hanem az államot alkotó országrészek unióját jelképezi. A brit lobogó ugyanis három kereszt, az angol fehér alapon (álló) vörös Szent György-kereszt, a skót kék alapon fehér (fekvő X alakú) Szent András-kereszt és az ír fehér alapon vörös (fekvő X alakú) Szent Patrik-kereszt egymásra helyezéséből született. Ily módon kifejezi az ország történetét is.
A szentek az adott országrészek védőszentjei voltak, és már a kora középkortól nemzeti jelvényként használták őket. Angliát – az uralkodói jelvényen, az oroszlánokon kívül – a Szent György-kereszt képviselte. Skóciában a Szent András-kereszt lett nemzeti jelkép, az írek pedig – a hárfa mellett – Szent Patrik keresztjét használták nemzetük jelölésére.
Anglia már a 13. században elfoglalta Walest, de annak zászlaja, a fehér és zöld alapon vörös sárkány (amely Walesben ma is használt nemzeti szimbólum) nem került rá az angol zászlóra. VIII. Henrik 1536-ban a két ország parlamentjét – és ezzel a két országot – egyesítette, de az angol zászló (akkor a Szent György-kereszt, illetve az oroszlános királyi zászló) megváltoztatására nem került sor.
1601-ben VI. Jakab skót király lett Anglia uralkodója is I. Jakab néven, és ekkor lett a perszonáluniót jelképezendő, a két ország zászlajából egy (1606), a Szent György-kereszt és a Szent András-kereszt egymásra helyezéséből. Erről I. Jakab királyi rendeletet hozott: az addigi egyetlen kereszt helyett, éppen a két ország egységét jelképezendő, két keresztből álló zászló jelképezze az államot. (A két parlamentet 1707-ben egyesítették.) 1801-ben a már évszázadok óta Anglia által meghódított Írországot „hivatalosan is” egyesítették Nagy-Britanniával (1922-ig, amikor is csak Észak-Írország maradt Nagy-Britannia része, Írország nagyobbik fele független lett) és kialakult a három kereszt egymásra helyezésével a mai brit nemzeti zászló. (A zászló „beceneve”: Union Jack, is arra utal, hogy egy uniót, azaz államszövetséget jelképez.) A zászló a legfontosabb brit nemzeti szimbólum, egyben az állam jelképe is. A Brit Nemzetközösség zászlaiban is szerepel a brit zászló.
A „Union Jack” kifüggesztéséről a Kulturális, Média és Sportminisztérium rendelkezik a királynő utasításainak megfelelően. Kormányhivatalokon a királyi család tagjainak születésnapján (csak az uralkodó születésnapja munkaszüneti nap), a Nemzetközösség napján, koronázáskor, a királynő születésnapján (munkaszüneti nap), a Megemlékezés napján, a parlament megnyitása napján, valamint a védőszentek napján (Anglia: Szent György, Skócia: Szent András, Wales: Szent Dávid, Észak-Írország: Szent Patrik) ki kell tűzni a brit zászlót. Bár eredetileg királyi zászló volt, a hagyomány szerint Nagy-Britanniában a nemzeti zászlót szervezetek és egyének is széleskörűen használhatják. Ez a brit szárazföldi hadsereg zászlója is.
HIMNUSZ
A nemzeti himnusz szövege az uralkodóhoz kötődik: God Save the King/Queen. (Isten, óvd a király[nő]t!) A himnuszt a hagyomány szerint Thomas Augustine Arne (1710–78) szerezte. (A szerző kilétéről megoszlanak a vélemények: egyesek szerint a mű ismeretlen szerzők alkotása, illetve két másik nevet is emlegetnek a kutatók, mint lehetséges szerzőt.) 1745-ben énekelték először, a jakobita felkelés idején, egy színházi előadás után. (Ben Johnson: Az alkimista c. darabját adták elő.) Az előadásáról a Daily Advertiser-ben megjelent értékelő cikk ezt a dalt himnusznak nevezte – feltehetően vallásos színezete miatt. A jakobita felkelés során a skót Stuart-ház hívei akarták visszaszerezni a trónt II. Györgytől a skót uralkodói ház javára. Az angol trón komoly veszélybe került, ez magyarázza a himnusz szinte imára emlékeztető sorait, amelyekben az angol uralkodóért fohászkodnak Istenhez az alattvalók. Ettől kezdve országszerte népszerűvé vált, és később minden hivatalos eseménynél elénekelték hűségük jeléül. (Ez máig így van, minden hivatalos törvényi szabályozás nélkül.) A jakobita felkelést egy év múlva, 1746-ban leverték, a himnusz viszont megmaradt. (Igaz, később kimaradt belőle a skótok ellen irányuló versszak.) Az első említést a műről mint nemzeti himnuszról Crosse 1825-ös Összefoglaló a yorki zenei fesztiválról című munkájában találjuk, ahol arról ír, hogy a God save the King-et újabban nemzeti himnuszként emlegetik. A „himnusz” születése után „nemzeti himnuszként” való emlegetése tehát nyolcvan évvel későbbről származik.
Az angol himnusz más országoknak is mintául szolgált. Több európai ország (pl. Finnország, a különböző német fejedelemségek, Liechtenstein, Norvégia, Svájc, Oroszország) először átvette a dallamot és saját szöveggel saját nemzeti himnuszaként énekelte. Később az angol himnusz születése ösztönzőleg hatott az önálló, egyedi nemzeti himnuszok megalkotására.
A himnusz szövege:
God Save the Queen
God save our gracious Queen,
Long live our noble Queen,
God save the Queen!
Send her victorious,
Happy and Glorious,
Long to reign over us;
God save the Queen!
Magyar fordításban:
Isten óvd Királynőnket,
Óvd nemes Királynőnket,
Isten óvd őt!
Adj neki győzelmes,
Boldog, dicsőséges
Jogart; s legyen hozzánk kegyes;
Isten óvd meg őt!
A szerző nyersfordítása
KITÜNTETÉSEK
Az angliai elismerési rendszer rendkívül differenciált, kiterjedt. Jellegzetes klasszikus kitüntetési szisztéma, melynek legfontosabb elemeit a középkorban alapították (pl. Térdszalagrend, 1348; Distel Rend, 1540; Bath Rend, 1399). Egyes további rendeket a későbbi évszázadokban is alapítottak (pl. Szent Mihály- és Szent György-rend, 1818; Érdemrend, 1902).
A brit érdemrendeket, mint hagyományokon alapuló, régi keletkezésű kitüntetéseket, a lovagrendek mintájára adományozza az uralkodó, azaz egy avatási ceremónia során a kitüntetettet „felavatják”, „lovaggá ütik”. Ezáltal minden brit érdemrendben részesülő személy jogosult a „Sir”, illetve a „Dame” megszólításra.
A „lovaggá ütés” tehát Nagy-Britanniában az érdemrenddel való kitüntetést jelenti. Mindenkor az uralkodó végzi a ceremóniát, azaz az uralkodó adományozza a kitüntetést. A ceremónia során a kitüntetett letérdel, az uralkodó pedig jobb, majd bal vállát megérinti az erre a célra tartott karddal.
TéRDSZALAGREND (THE MOST NOBLE ORDER OF THE GARTER): Ezt a rendet tartják a világ egyik legelső, legjelentősebb rendjének. Eredetileg III. (Plantagenet) Edward király alapította 1348-ban nemesi testvérületként. Ez a szervezet az uralkodóból és huszonöt lovagból állt. (A legenda szerint egy udvari bálon III. Edward Salisbury hercegnővel táncolt, akinek lecsúszott a harisnyakötője. A király udvarias mozdulattal felvette és visszaadta a hercegnőnek a harisnyakötőt, és a következő szavakkal hallgattatta el a suttogást: ‘Honi soit qui mal y pense’ – Rossz az, aki rosszra gondol. Ez lett a rend jelmondata.) A későbbiekben ez volt a legjelentősebb angol rend, amely különösen VIII. (Tudor) Henrik 1522. évi szabályozásától kezdődően – méltán – vetekedhetett a legelőkelőbb európai rendekkel. A rend folyamatosan fennmaradt. Ma is a legmagasabb angol kitüntetésnek számít.
A rend esetében az angol uralkodóház tagja, illetve a külföldi rendtagok „extra” lovagnak számítanak. Elvileg csak keresztény vallású személy lehet a rend lovagja. A 20. századtól „polgári” származású személyek és nők is lehetnek a rend lovagjai. A rend tagjai rendi ruhával bírnak, s erősen privilegizált személyek. A rend ünnepnapja április 24. (Szent György napja). A rend élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája Windsorban a Szent György-kápolna. Itt vannak elhelyezve a rendtagok címerpajzsai és zászlói. Egy osztálya van. A rendlovagok halála után valamennyi jelvény visszaszolgáltatandó.
Rendi lánc: Arany rendi lánc. Nincs külön középtag, a rendjelvény (Sárkányölő Szent György – plasztikus – alakja) az egyik „térdszalagos” tagról függ le. Színes zománcozású, kör alakú tag, aranyszegélyű, kék zománcozású térdszalag (rajta, aranybetűkkel) „HONI SOIT QUI MAL Y PENSE” felirat – a rend jelszava. Közepén, aranyalapon, színes zománcozású, úgynevezett Tudor-rózsa (24×). A másik elem, arany szerelmi csomó (24×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
„Térdszalag”: Kék bársony szíj, aranyhímzésekkel, aranycsatokkal. Szélein hímzett láncdíszítésekkel. Az előoldalon a hímzett „HONI SOIT QUI MAL Y PENSE” felirat. A hátoldalon hímzett, stilizált rózsák, láncszemekkel.
Rendjel: (The George – a lánchoz): Sárkányölő Szent György színes zománcozású plasztikus alakja.
Rendjel: (The Lesser George – a vállszalaghoz): Áttört, ovális aranyjelvény, felül áttört díszes függesztővel. A feliratos térdszalagba foglalva Sárkányölő Szent György plasztikus alakja.
Rendi csillag: Nyolcágú, hosszúkás (úgynevezett angol) ezüst rendi csillag. Felületén váltakoznak a sima és a brillantírozott sugárnyalábok. Középen, aranyszegélyű, kék zománcozású aranybetűs felirattal ékes térdszalagban, brillantírozott, ezüstmedalionban, aranyszegélyű, vörös kereszt (Szent György-kereszt). A szalag színe kék.
DISTEL (BOGáNCS) REND (THE MOST ANCIENT AND MOST NOBLE ORDER OF THE THISTLE): Eredetileg skót rendként II. (Stuart) Jakab Skócia királya alapította 1540-ben. Később e rendre emlékezve megújította 1687-ben III. (Stuart) Jakab (Nagy-Britannia és Írország királya). Végleges formáját 1703-ban nyerte el (Stuart) Anna királynő uralkodása idején. E rend tekinthető a Térdszalagrend skót párjának.
Eredetileg lovagi testvérület volt, amely az uralkodóból és tizenkét lovagból állt. A lovagok számát később tizenhatra emelték. A rend esetében az angol uralkodóház tagja, illetve a külföldi rendtagok „extra” lovagoknak számítanak. A rend tagjai rendi ruhával bírnak, s erősen privilegizált személyek. A rend ünnepnapja november 30. (Szent András napja). Élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája az edinburghi katedrálisban a Szent Gil-kápolna. Itt helyezték el a rendtagok címereit és zászlóit. Egy osztálya van. A rendlovagok halála után valamennyi jelvény visszaszolgáltatandó.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag, a rendjelvény, az egyik „bogáncsos” tagról függ le. Áttört bogáncselem (16×) és áttört tölgyfaág. (Ezek a skótok és a piktek szimbólumai.) Az egyes elemek egymáshoz láncszemükkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel (a lánchoz): Arany sugárnyalábban, Szent András színes zománcozású, plasztikus alakja, kezében, maga előtt fehér András-keresztet tart.
Rendjel (a vállszalaghoz): Áttört, ovális aranyjelvény, felül áttört díszes függesztővel. Ovális feliratos „NEMO ME IMPUNE LACESSIT” – rendi jelmondattal. Keretben, Szent András alakja, András-kereszttel. Alul aranybogáncs.
Rendi csillag: Négysugarú, András-keresztes, felületén brillantírozott, ezüst rendi csillag. Arany középmedalionban színes zománcozású bogáncs. Széles, aranyszegély díszítésű, zöld körgyűrűben aranybetűkkel „NEMO ME IMPUNE LACESSIT” felirat.
A szalag színe sötétzöld.
BATH REND, „FüRDő REND” (THE MOST HONOURABEL ORDER OF THE BATH): Eredetileg IV. (Lancester) Henrik angol király alapította 1399-ben. Emlékére I. (Hannoveri) György angol király 1725-ben ismételten életre hívta. E rendnek katonai és polgári tagozata van. A belföldi rendtagok rendi ruhával rendelkeznek, s erősen privilegizált személyek. Külföldiek csak „tiszteletbeli lovagok” lehetnek e rendben. Élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája a londoni Westminster Apátság VIII. Henrik-kápolnája. Itt helyezték el a rendtagok címerei és zászlóit. Katonák esetében kiemelkedő háborús szolgálatok, polgári személyek esetében – leginkább diplomáciai – érdemek elismerésére adományozzák. 1971-től nők is megkaphatják. I–III. osztálya van. A rendi láncot a kitüntetett halála után vissza kell küldeni, a többi rendjel személyi tulajdonnak számít.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag, a rendjel az egyik királyi koronáról függ le. Elemei: áttört, arany királyi korona (9×), arany királyi jogar (színes zománcozású) rózsa, bogáncs és lóhere (9×), fehér zománcozású csomók (17×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rendjel katonai és polgári tagozatának jelvényei eltérőek. A katonai tagozat jelvénye: aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt, a keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel, a kereszt felületén, megismételt – arany – máltai kereszttel. A keresztszárak között álló arany brit oroszlánokkal. A fehér középmedalionban aranyrózsa, bogáncs, lóhere (Anglia, Skócia, Írország jelképei) és az úgynevezett három impériumkorona (színes zománcozott és arany kivitelben). Vörös köriratban aranybetűkkel „TRIA JUNCTA IN UNO” felirat. A középmedaliont aranyszegélyű, zöld zománcozású, alul összeérő babérkoszorú öleli körül. Alul, az alsó keresztszáron, aranyszegélyű kék szalag, benne aranybetűkkel „ICH DIEN” felirat (ez a rendi jelmondat).
A polgári tagozat jelvénye: áttört, ovális arany rendjelvény, felül áttört díszes függesztővel. Ovális feliratos (TRIA JUNCTA IN UNO) keretben. Középen jogar, rózsa-, bogáncs-, lóhere-motívumokkal, a három impériumkoronával.
Rendi csillag (a nagykereszthez – katonai tagozat): Nyolcágú, hosszúkás (úgynevezett angol) ezüst rendi csillag, brillantírozott csillagtest. Közepén széles szegélyű, felületén brillantírozott kivitelű arany máltai kereszt. Középmedalionja és az alsó keresztszáron lévő táblácska egyezik a rendjellel.
Rendi csillag (a középkereszthez – katonai tagozat): György-kereszt formájú ezüst rendi csillag, a keresztszárak között sugárnyalábokkal. A kereszt felülete brillantírozott kivitelű. Közepén a rendjel középmedalionja, az alatta lévő szalaggal.
Rendi csillag (a nagykereszthez – polgári tagozat): Nyolcágú, hosszúkás (úgynevezett angol) ezüst rendi csillag, brillantírozott csillagtest. Brillantírozott ezüst középmedalionban három impériumkorona (arany, színes zománcozott kivitelben). Aranyszegélyű, vörös zománcozású körgyűrűben, aranybetűkkel „TRIA JUNCTA IN UNO”. A középmedalion körül (kívül) aranygyűrűvel.
Rendi csillag (a középkereszthez – polgári tagozat): György-kereszt formájú ezüst rendi csillag, a keresztszárak között sugárnyalábokkal. A kereszt felülete brillantírozott kivitelű. Brillantírozott, ezüst középmedalionban három impériumkorona (arany, színes zománcozott kivitelben). Aranyszegélyű, vörös zománcozású körgyűrűben, aranybetűkkel „TRIA JUNCTA IN UNO”. A középmedalion körül (kívül) aranygyűrűvel.
A szalag színe skarlátvörös.
SZENT MIHáLY- éS SZENT GYöRGY-REND (THE MOST DISTINGUISHED ORDER OF ST. MICHAEL AND ST. GEORGE): III. (Hannoveri) György király alapította 1818. április 27-én. Eredetileg az Jón-szigetek, illetve Málta lakóinak elismerésére (akik 1814-től brit fennhatóság alá kerültek), illetve olyan angolok kitüntetésére, akik a Földközi-tenger térségében szereztek érdemeket, illetve a brit korona érdekében történt bevetéseket is a renddel jutalmazták. Jelenleg elsősorban diplomatáknak, illetve külföldi szolgálatot teljesítő személyeknek adományozzák. Külföldieknek is adható. Nők is megkaphatják. A rend első két osztályának tulajdonosai, ha belföldiek, kiemelten privilegizált személyek, míg a külföldiek csak „tiszteletbeli tagok” lehetnek. A rend élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája a londoni Szent Pál-székesegyházban van. Itt helyezik el rendtagok címereit és zászlóit. A rendlovagok rendi díszöltözettel rendelkeznek. I–III. osztálya van (zárt rendi osztályok).
A rendi láncot a kitüntetett halála után vissza kell küldeni, a többi rendjel személyi tulajdonnak számít.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. A középső tag (melyről a rendjel lefügg) két egymással szembeforduló, felemelt jobb mancsában nyílköteget tartó arany szárnyas oroszlán. Felettük középen az angol királyi korona – áttört – ábrázolása. Ez a tag (a korona kivételével) a lánc nyaki részénél megismétlődik.
Elemei: koronás brit oroszlán (8×), aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt – Málta szimbóluma – (8×), S M (= St. Michael) monogram (4×), S G (= St. George) monogram (4×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvényei arany brit koronáról függnek le. Az előoldalon kétszárú, aranyszegélyű, fehér zománcozású villás végű kereszt. Kék középmedalionban (színes zománcozású kivitelben) Szent Mihály legyőzi a sátánt. Aranyszegélyű, két körgyűrűben, aranybetűkkel felirat: „AUSPICIUM MELIORIS AEVI”. A hátoldalon színes zománcozású középmedalionban, Sárkányölő Szent György alakjával. A körgyűrű megegyezik az előoldaléval.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Hétágú, brillantírozott felületű, ezüst rendi csillag, a keresztágak között brillantírozott arany sugárnyalábokkal. Közepén aranyszegélyű, vörös zománcozású Szent György-kereszt. Nagyméretű középmedalionja megismételi a rendjel előoldalának középmedalionját, csak erőtelje- sebben díszített szegélyekkel.
Rendi csillag (a középkereszthez): Máltai kereszt formájú, felületén brillantírozott rendi csillag, a keresztszárak között elfordított szegélyes ezüst máltai kereszt. A kereszt közepén megismétlődik a nagykereszt csillagán látható rendjelvény.
A szalag kék, középen vörös sávval.
ÉRDEMREND (THE ORDER OF MERIT): VII. (Szász-Coburg-Gothai) Edward király alapította 1902. június 23-án. Az uralkodó személyes elismerése a fegyveres erőknél elért különleges érdemekért. Ugyancsak adományozható a művészet, az irodalom és a tudomány területén szerzett kimagasló érdemekért. A hazaiak száma egy időben huszonnégy főre van korlátozva. Külföldiek is elnyerhetik, ők „tiszteleti tagok”. Katonai és polgári tagozata is van a rendnek. Nők is megkaphatják. Egy osztályból áll.
Rendjel: A katonai tagozat esetében, a rendjelvényen, a keresztszárak között, két aranymarkolatú, ezüstpengéjű kard nyert elhelyezést. A kardok markolata lent van, pengéjük hegye pedig fent. A rendjel színes zománcozású, arany angol királyi koronáról függ le. Ívelt szárú, domború végű vörös kereszt (úgynevezett Ruppert-kereszt), arany szegéllyel, kék szegélyezéssel. Kék középmedalionban aranybetűkkel „FOR MERIT” felirattal. Fehér körgyűrű. Körülötte (kívül) aranyszegélyű, zöld zománcozású, alul szalaggal összekötött babér- és tölgyfakoszorú.
A szalag vörös-kék színű.
KIRáLYI VIKTóRIA-REND: 1896-ban alapította Viktória királynő azok jutalmazására, akik különleges érdemeket szereztek az uralkodó személyes szolgálatában. A kitüntetés azóta is az uralkodó saját hatáskörébe tartozik: az ő joga kiválasztani a kitüntetendő személyeket. I–V. osztálya van: nagykereszt, nagytiszti kereszt, parancsnoki kereszt, tisztikereszt és lovagkereszt. A rend jelvénye máltai kereszt, a „VICTORIA” felirattal, V. R. I. betűkkel és a császári koronával.
A BRIT BIRODALOM RENDJE: Az első világháború idején, 1917-ben alapította V. György király. A kitüntetés célja a háború során kiemelkedő erőfeszítést tett katonai és polgári személyek elismerése lett. Ez volt az első rend, ahová nőket is felvettek. Katonai és polgári tagozata van és ugyanaz az I–V. osztálya, mint a Királyi Viktória-rendnek. A jelvény V. György királyt és Mária királynét ábrázolja a „FOR GOD AND THE EMPIRE” (Istenért és a Birodalomért) felirattal.
ÜNNEPEK
A nemzeti emlékezés napjai
Nagy-Britanniában más országoktól, pl. Franciaországtól eltérően, gyakorlatilag nem tartanak nemzeti ünnepet. A megemlékezések nem munkaszüneti napok.
GUY FAWKES ESTéJE: 1605-ben az uralkodó, a katolikus I. Jakab ellen összeesküvést szerveztek angol főurak. A tervek szerint a parlamentet akarták felrobbantani, amikor a király ott van. A felhalmozott 36 hordónyi puskaport Guy Fawkes őrizte. Az összeesküvést elárulták, a vezetőket elfogták, Fawkes-t felakasztották. Ennek emlékére november 5-én a britek szalmabábut égetnek, és tűzijátékokkal szórakoznak.
EMLéKEZéS NAPJA (Remembrance Sunday): A november 11-éhez legközelebbi vasárnapon tartják a két világháborúban meghalt áldozatok emlékére. Aznap hagyományosan piros pipacsot tűznek ki magukra az emberek. A piros pipacsok azokat a flandriai kukoricaföldeket jelképezik, ahol az első világháborúban angol katonák százezrei vesztették életüket. A papírvirágokat veteránok készítik és árusítják. A templomokban szertartásokat tartanak a hősi halottak emlékére, valamint katonai parádékat rendeznek. A Whitehallon lévő első világháborús emlékműre (Cenotaph) pipacskoszorúkat helyeznek. 11 órakor az egész országban kétperces csenddel emlékeznek a háborúk áldozataira.
Nemzeti napok
Ezek az egyes országok védőszentjeinek napjai.
ANGLIA: Szent György napja, április 23-án. Szent György a középkor óta Anglia védőszentjének számít. A legenda szerint Szent György lovag legyőzött egy félelmetes sárkányt, és ezzel megmentette egy lány életét. A százéves háborúban harcoló angol lovagok Szent György keresztjét ábrázoló zászló alatt, Szent György nevét kiáltozva mentek a csatába. (Shakespeare V. Henrik c. drámájában is megörökítette, amint kiadják a királyi rendeletet, hogy Szent György napján minden angol templomra ki kell tűzni Szent György zászlóját.
SKóCIA: Szent András napja, november 30-án. Szent András, Krisztus egyik apostola, Skócia védőszentje. A középkorból eredően a fekvő X alakú kereszt, amelyre Szent Andrást felfeszítették, skót nemzeti szimbólum.
WALES: Szent Dávid napja, március 1-jén. Szent Dávid (520–588) Wales védőszentje, a terület első keresztény püspökségének alapítója és első püspök-apátja volt. A napot a patrióta walesiek nárciszok és póréhagyma, Wales nemzeti szimbólumainak tekintett növények viselésével és az azokkal való díszítéssel ünneplik.
ÉSZAK-ÍRORSZáG: Szent Patrik napja, március 17-én. Itt is, mint Írországban, Szent Patrik napja munkaszüneti nap. Felvonulásokat, parádékat tartanak, az emberek zöld kitűzőket – leginkább lóherét, Szent Patrik növényét – viselnek.
Munkaszüneti napok
Január 1. – Újév napja.
Nagypéntek (húsvét előtti péntek).
Húsvéthétfő.
Pünkösdhétfő.
Május első hétfője – „Bankszünet”. Nagy-Britanniában már az 1880-as években szokás volt, hogy a bankok egy-egy napra zárva tartottak. Később az 1930-as években az Egyesült Államokban is elterjedt. Roosevelt elnök rendelte el, hogy időnként a bankok 1-1 napra bezárjanak, a pénzügyi pánik elkerülése érdekében. A szokás maradt, és elterjedt a Brit-szigeteken is. Ezeken a napokon nemcsak a bankok, hanem az üzletek is zárva vannak, gyakorlatilag munkaszüneti napot tartanak az országban, noha aznap sem nemzeti, sem vallási eredetű ünnep nincs.
Május utolsó hétfője – „Bankszünet”.
Augusztus utolsó hétfője – „Bankszünet”.
December 25. – Karácsony napja.
December 26. – Boxing Day: A hagyomány szerint ekkor kis dobozokban (box) a gyerekek aprópénzt kapnak, innen ered az elnevezés.
Karácsony utáni napok – „Bankszünet” lehetséges, ha karácsony napjai hétvégére esnek.
Észak-Írországban ünnep március 17. (Szent Patrik, az írek védőszentjének ünnepe, az írek nemzeti ünnepe) és július 12., az „Orange Day”. 1690-ben Orániai Vilmos angol király a Boyne melletti csatában legyőzte a II. (Stuart) Jakabot támogató ír katolikusok seregét. A protestánsok győzelme megszilárdította Vilmos uralmát, a Stuartok végleg elveszítették az angol trónt, ami Írország területén a katolikusok visszaszorítását és a protestánsok előretörését is jelentette. Ezért ünneplik az északír protestánsok e napot nemzeti ünnepként.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
TOWER: A londoni várat már Hódító Vilmos kezdte építtetni a 11. században. Sokáig az angol királyok székhelye volt, majd börtönként is funkcionált. Az angol történelem legrégebbi, legnagyobb hagyományú színhelye: maga a történelem. A várban ma múzeumok találhatók, itt őrzik a brit uralkodók koronáit is. A várhoz kapcsolódó híd, a Tower Bridge nemcsak London, hanem egész Nagy-Britannia legismertebb jelképe az egész világon.
PARLAMENT: Az ország másik jól ismert jelképe a Parlament épülete, annak is alacsonyabb tornya, az óratorony („Big Ben”), mely harangjátékának dallamát az egész világon ismerik. A parlament épülete és intézménye az angol történelem évszázados hagyományát jelképezi. (Jellemző adalék: az uralkodó ugyan minden évben megnyitja a parlamenti ülésszakot, de ezt csak a Felsőházban teheti. A képviselőházba az uralkodó nem léphet be: ez jelképezi, hogy az uralkodó nem kormányozhatja a népet.) Már Hitvalló Edward megkezdte egy palota építését a Temze mentén a 11. században. Utódai bővítették a palotát, és egy időre királyi rezidenciává tették. Az épületet 1835-ben egy tűz után újjáépítették, de megőrizték eredeti jellegét.
WESTMINSTER APáTSáG: Az angol koronázó templom. Westminster negyede London legősibb része, és évszázadok óta a királyság és az állam irányításának intézményeivel fonódott össze a neve. A Parlament épületével szemben már az angolszász időkben templom állt, amelynek helyén 750-ben Benedek-rendi apátságot alapítottak. Ennek nevéből (West Monastery – Westminster) eredt a városrész elnevezése is. A normann időktől (11. század) kezdve itt koronázzák az angol királyokat, és a 13. századtól kezdve itt is temetik el őket. Mellettük számos neves politikus, zenész és költő nyughelye is az apátságban található.
SZENT PáL-SZéKESEGYHáZ: A nagy londoni tűzvész (1666) után építették a katedrálist Sir Christopher Wren tervei alapján. Brit uralkodók, politikusok, tudósok, művészek nyughelye.
CANTERBURY: Az ország vallási központja, az anglikán egyház fejének, a canterburyi érseknek a székhelye. Az angliai egyház központja volt már a kora középkorban. A 12. és a 15. század között a legjelentősebb zarándokhely volt: az 1170-ben a canterburyi székesegyházban megölt Thomas Beckett érsek sírjához évente ezrek zarándokoltak. A 16. században, az anglikán egyház megalakításakor Beckett sírját lerombolták a székesegyházban, Canterbury azonban megmaradt az ország vallási központjának.
BUCKINGHAM-PALOTA: A királynő rezidenciája (Nagy-Britanniában minden uralkodónak saját koronája és palotája van), a monarchia jelképe.
CAMBRIDGE, OXFORD: Az angol kulturális örökség legősibb intézményei, a legkorábbi egyetemek. Nevük világszerte jól ismert. 12–13. századi alapításuktól fogva az egyetemek egyre bővültek. Évszázados épületeikben jól megfér egymás mellett a hagyomány és a legmodernebb tudomány.
TRAFALGAR TéR (SQUARE): A 19. század elején épült tér, közepén a Nelson admirális szobrát tartó oszloppal. A Napóleon elleni győztes trafalgari csata emlékére állították a szobrot és nevezték el a teret. A nagy köztér, a közepén messziről jól felismerhető oszloppal kedvelt találkozó- és gyülekezőhely, minden nagyobb megmozdulás – menet, tüntetés, demonstráció – innen indul. Karácsonykor ezen a téren állítják fel a minden évben Norvégiából küldött hatalmas karácsonyfát.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
RóZSA: Anglia „nemzeti virága”. Az 1455–85 közötti polgárháborút a „rózsák háború”-jának is nevezik az angol történelemben, mert a két ellenséges tábort vezető családok címerében rózsa volt látható: a York család címerében fehér, a Lancaster család címerében piros rózsa. A háborúban e két család majdnem kihalt, végül 1485-ben a Lancasterekkel rokon Tudor Henrik legyőzte a Yorki- házból való III. Richárdot, feleségül vette a York család trónörökösének számító Erzsébetet, és VII. Henrik néven királlyá koronáztatta magát. A két rózsát pedig a Tudor-rózsában (piros rózsa fehér középpel) egyesítette.
BOGáNCS: Skócia nemzeti szimbóluma, a bogáncs lila virága a 15. századtól jelent meg az ellenállás szimbólumaként. A legmagasabb skót kitüntetés is a Bogáncsrend nevet viseli.
NáRCISZ: Wales nemzeti szimbóluma. Szent Dávid napján, Wales védőszentjének ünnepén ezt viselik az emberek ruhájukon. A másik nemzeti jelképe Walesnek a szerény póréhagyma, amely feltehetően színe miatt alkalmas jelképezni Skóciát.
LóHERE: Észak-Írországban csakúgy, mint Írországban, Szent Patrik növénye nemzeti szimbólum lett. Szent Patrik napján kitűzőkön viselik az emberek. Írország legismertebb és egyben legősibb jelképe Szent Patrikhoz kapcsolódik, aki a legenda szerint az írek megtérítésekor az egyszerű népnek sehogyan sem tudta elmagyarázni a szentháromság jelentését. Ekkor azonban megpillantotta a földön a lóherét, felvette és megmutatta az embereknek: ahogyan ez a növény három levelével egyetlen egységet jelent, úgy van ez a szentháromság egységében is. A lóhere zöldje jelöli azóta az ír katolikusokat. Ezt jelenti az ír zászló zöld sávja is, és ez a zöld jelenik meg Írország „Zöld sziget” (Emerald Island) elnevezésében is.
A rózsát, a bogáncsot és a lóherét gyakran ábrázolják Nagy-Britannia címere alatt a címerpajzson.
Begegnungen24_Farkas6
Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:215–221.
FARKAS ILDIKÓ
Málta állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Máltai Köztársaság, Repubblica ta’ Malta (máltai), Republic of Malta (angol)
Terület: 315,6 km2
Lakosság: 397 499 fő (2002)
Főváros: La Valetta
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 6 körzet
Nyelvek: máltai, angol, olasz
A sziget az ókorban előbb föníciai, majd karthágói gyarmat volt (Kr. e. 5. század), később a rómaiak uralták (Kr. e. 218). Kr. u. 60-ban Szent Pál Rómába tartott hajójával, és Málta partjainál hajótörést szenvedett. A szigeten barátságosan fogadták az itt lakók, és Szent Pál keresztény hitre térítette a máltaiakat, sőt első püspöküket is kinevezte. Ezzel Málta az egyik legkorábbi keresztény egyházzal büszkélkedhet Európában. Korai keresztény hitük a máltaiak nemzeti büszkeségének fontos eleme.
Az arabok 870-ben hódították meg Máltát, 1090-ben Roger normann gróf szerezte meg, majd a szicíliai normann királyok uralkodtak felette része 1530-ig, amikor a máltai lovagrend kezére került. Az erődítményekkel ellátott szigetet a török hadsereg 1565-ben foglalta el. A 17. században Málta francia befolyás alá került, és ezt követően, 1798 és 1800 között, Franciaország uralta, majd az angolok szerezték meg, és az 1814-es párizsi szerződésben megerősítették, hogy Málta brit koronagyarmat. A második világháború alatt reménytelenül ostromolták a német és olasz tengeri alakulatok. A máltai állam 1964. szeptember 21-én vált függetlenné a Brit Nemzetközösség tagjaként, így uralkodója az angol királynő maradt. 1974. december 13-án kikiáltották a köztársaságot és kihirdették máig érvényes alkotmányát. A brit katonaság 1979-ben hagyta el Máltát. 1990-ben a sziget felvételét kérte a Közös Piacba, végül 2004-ben vált az Európai Unió tagállamává.
CÍMER
Máltán az 1975. évi jelképtörvény határozta meg az ország hivatalos címerét: fehérrel és vörössel hasított pajzs, a pajzsfő elején vörös szélű, ezüst Szt. György- kereszt lebeg. A pajzs felett 5 tornyú, nyitott kapujú arany falkorona, ezek Málta erődítményeit és a városállamot jelképezik. A pajzsot lombos ágak ölelik körül: olajág és pálma, amelyek a békét szimbolizálják, egyben Málta „növényi jelképei” is. Az ágakat a pajzs alatt fehér szalag fogja össze, rajta a fekete színű Repubblika ta’ Malta (Máltai Köztársaság) felirattal.
ZÁSZLÓ
A jelenleg érvényben lévő, 1964. évi máltai alkotmány 3. szakasza rendelkezik a nemzeti szimbólumokról. Eszerint Málta nemzeti zászlaja fehérrel és vörössel hasított, a rúd mellett fehér. A fehér sávban látható a vörös szegélyű György-kereszt, amelyet VI. György brit király adományozott 1942-ben Málta népének hősiességéért. Ezzel ismerte el a máltaiak küzdelmét, amelyet 1942-ben folytattak a német hadsereg ellen. Rommel német tábornok afrikai előretörése Máltát elzárta a szövetségesek segítségétől – a legközelebbi szövetséges támaszpont Gibraltáron volt –, és a sziget egyedül védte magát. A zászló szélessége másfélszerese magasságának. Ez a zászló látható a középületeken, rendőrségen, a máltai fegyveres erők járművein, a miniszterelnök és Málta nagyköveteinek járművein. Civil használata nem korlátozott.
Eredetéről több legenda maradt fenn, amelyek azonban megegyeznek abban, hogy a vörös-fehér szín megjelenését Málta jelképeként már a Szent Jánoslovagok érkezése előtti időkre helyezik. Máltát 1090-ben, Szicíliából indulva hódították meg a normannok Roger gróf uralma idején. A legenda szerint a normann Roger de Hauteville gróf saját vörös-fehér kockás zászlójából szakított le egy darabot, és azt adta a máltaiaknak, mielőtt elhagyta a szigetet, innen eredt a vörös-fehér zászló. A másik magyarázat is a normannokhoz köti a vörös-fehér zászló megjelenését. Eszerint a normann Hauteville (olaszosan Altavilla) család – akik a normann hódító seregeket vezették Máltára – zászlajából (vörös-fehér kockás), illetve annak két utolsó „kockájából”, egy vörös és egy fehér négyzetből alakult ki a máltaiak zászlója.
1370-ben Málta Aragónia uralma alá került, így később a Spanyol Birodalom része lett. 1530-ban V. Károly német-római császár (a Spanyol Birodalom ura) Máltát a jeruzsálemi Szent János-lovagrend rendelkezésére bocsátotta (miután azokat a terjeszkedő ottomán birodalom kiűzte addigi székhelyükről, Rodosz szigetéről). Innentől a rendet máltai lovagrendnek is nevezték. A sziget egészen 1798-ig a lovagrend birtokában volt, mikor is Napóleon elfoglalta Máltát és kiűzte onnan a lovagokat. A napóleoni háborúk idején a szigetet végül az angolok szerezték meg, és az 1814-es párizsi szerződésben megerősítették, hogy Málta brit koronagyarmat. A sziget jelképei a mindenkori „birtokosok” jelképei voltak, közülük a lovagrend jelképe (vörös alapon egyenlő szárú fehér kereszt, amelynek szárai kiszélesednek és végükön V alakot formáznak) mint „máltai kereszt” lett közismert. (Bár valószínű, hogy a máltai kereszt csak az után lett a lovagrend jelképe, hogy Máltára tették székhelyüket.) A mai máltai lovagrend nemzetközi szervezet, a máltai államhoz nem kapcsolódik.
Málta 1964-ben nyerte vissza függetlenségét, bár uralkodója még 1974-ig, a köztársaság kikiáltásáig az angol királynő maradt. 1964-ben a szuverén Málta megalkotta nemzeti szimbólumait, amelyben a tradíciókra támaszkodott. Így lett a régi normann hagyományt képviselő vörös-fehér nemzeti zászló a hivatalos állami zászló. Erre még 1943-ban ráhelyezték a György-keresztet. A György-keresztes zászló 1943-tól létezett, 1964-ben apró változtatás után ez lett Málta hivatalos zászlója. (A máltaiak egy része úgy véli, a függetlenség eszméjével nem egyeztethető össze a György-kereszt a nemzeti zászlón, hiszen az a brit uralmat jelképezheti, ezért egyes magánházakon a György-kereszt nélküli vörös- fehér zászló látható.)
Az elnöki zászlót 1988-ban vezették be Máltán. A köztársasági elnök rezidenciáján, hivatalában az elnöki zászlót tűzik ki, valamint azokon a rendezvényeken is, amelyeken az elnök megjelenik. Ez a nemzeti zászlótól abban különbözik, hogy közepén kék mezőben ott látható Málta címere, valamint négy sarkában aranyszínű máltai keresztek.
Málta kereskedelmi zászlaja fehér szegélyű vörös négyzet, benne egy fehér máltai kereszttel.
Az 1975-ös jelképtörvény Máltán szabályozta a nemzeti zászló és címer használatát is, valamint meghatározta, mi számít a jelképek megsértésének.
HIMNUSZ
Málta nemzeti himnusza a 20. században született. Zenéjét R. Sammut szerezte, és erre a zenére írta Dun Karm ismert pap és költő a szöveget 1922-ben egy iskolaigazgató megbízására iskolai himnusznak. A vers egyre inkább az országért a Mindenhatóhoz szóló fohásszá alakult, azaz himnusszá. 1923. február 23-án mutatták be a zeneművet, a L-innu Malti-t, amelyet már akkor nemzeti himnusznak tartottak. Hivatalosan 1945-ben nyilvánították az ország nemzeti himnuszává. A jelenleg érvényben lévő, 1964-es máltai alkotmány 4. szakasza rendelkezik a nemzeti himnuszról: Málta nemzeti himnusza a L-innu Malti.
A himnusz szövege:
Lil din l-art helwa, l-Omm li tatna isimha,
Hares Mulej, kif dejjem Int harist:
Ftakar li lilha bl-ohla dawl libbist.
Aghti, kbir Alla, id-dehen lil min jahkimha,
Rodd il-hniena lis-sid, sahha ‘l-haddiem:
Seddaq il-ghaqda fil-Maltin u s-sliem.
Magyar fordításban:
Óvd meg, Isten, hazánkat, ahogy mindig is tetted!
E föld, melynek nevét viseljük, oly drága nékünk!
Ne feledd, Te tetted ilyen széppé.
Legyen uralkodónk bölcsességgel áldott.
Uraink kegyesek, embereink erősek legyenek.
Erősíts meg minket, egységben és békében.
A szerző nyersfordítása angol nyelvből
KITÜNTETÉSEK
Málta kitüntetési rendszerét 1975-ben állították fel a Gieh ir-Repubblika törvénnyel, amelyet 1990-ben kiegészítettek a különböző emlékérmek alapításával, azok adományozásának feltételeivel, és a meglévő kitüntetések adományozásának pontosításával. A máltai kitüntetéseket azoknak a máltai állampolgároknak adományozzák, akik az élet különböző területein kiemelkedő teljesítményt nyújtanak, amellyel hazájuk és polgártársaik jólétét szolgálják, illetve azoknak a külföldieknek is, akik hasonló tevékenységet fejtenek ki Málta és polgárai érdekében. A kitüntetéseket a köztársasági elnök adományozza a miniszterelnök ajánlásai alapján, aki a jelölőbizottság javaslatát továbbítja az államfőnek. A kitüntetéseket minden évben ünnepélyes körülmények között a köztársaság napján adják át.
NEMZETI ÉRDEMREND: A legmagasabb máltai állami kitüntetés, csak máltai állampolgárok részére (de külföldi tiszteletbeli tagok lehetnek), akik különböző területeken kiemelkedő teljesítményt értek el. Általános érdemrend. I–IV. osztálya, illetve zárt rendi osztályai vannak. Az első osztályú érdemérmet minden máltai köztársasági elnök és miniszterelnök hivatalból megkapja. Rajtuk kívül az első osztályban csak 3 kitüntetett lehet egyszerre, a másodikban 12, a harmadikban 20 és a negyedikben 100.
XIRKA GIEH IR-REPUBBLIcA: Málta szolgálatában különleges érdemeket szerzettek kitüntetésére szolgáló rend. Külföldiek tiszteletbeli tagok lehetnek. A rend teljes létszáma nem lépheti túl a húsz főt, a kitüntetést kétévente maximum három fő kaphatja meg.
MIDALJA GHALL-QLUBIJA: A köztársasági elnök adományozza a miniszterelnök javaslata alapján a kivételes bátorságot tanúsító máltai állampolgároknak.
MIDALJA GHALL-QUADI TAR-REPUbBLIcA: A köztársasági elnök adományozza a miniszterelnök javaslata alapján Málta érdekében végzett kiemelkedő szolgálat elismeréséül. Évente legfeljebb tíz fő kaphatja a kitüntetést, az összes kitüntetett száma nem haladhatja meg a százat.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnepek
A SZABADSáG NAPJA: 1979. március 31-én Málta deklarálta, hogy mindenféle katonai bázistól megszabadult. Ennek emlékére március 31-e nemzeti ünnep.
SETTE GIUGNO: 1919. június 7-én a világháborút követő gazdasági válság miatt munkanélküli és nyomorgó máltaiak fellázadtak a brit uralom ellen. A zavargások során négy máltai meghalt. Az ő emléküket őrzi az 1919-es emlékmű, amelynél minden év június 7-én hivatalos megemlékezés és koszorúzás zajlik.
A FüGGETLENSéG NAPJA: Málta 1964 szeptemberében lett független Nagy-Britanniától, amelynek 1814 óta gyakorlatilag a gyarmata volt, bár a 20. században már teljes körű belső autonómiát élvezett. 1964-től 1974-ig, a köztársaság kikiáltásáig a brit uralkodó (II. Erzsébet királynő) volt Málta uralkodója is. A függetlenség megszerzésére szeptember 21-e nemzeti ünneppé nyilvánításával emlékeznek.
A KöZTáRSASáG NAPJA: December 13-a Málta legjelentősebb nemzeti ünnepe. 1974-ben az addigi királyság helyett (Málta uralkodója II. Erzsébet brit királynő volt) kikiáltották a köztársaságot. Ezen a napon adják át az állami kitüntetéseket.
Egyéb munkaszüneti napok
Január 1. – Újév napja.
Február 10. – Szent Pál Máltára érkezése, Málta melletti hajótörésének napja.
Március 19. – Szent József napja.
Nagypéntek.
Május 1. – A munkások napja.
Szeptember 8. – Győzedelmes Miasszonyunk napja, Szűz Mária ünnepe, állami ünnep.
December 8. – A szeplőtelen fogantatás ünnepe.
December 25. – Karácsony.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
SZENT PáL HAJóTöRéSéNEK tEMPLOMA: 60-ban Szent Pál Rómába tartott hajójával, és Málta partjainál hajótörést szenvedett. A szigeten barátságosan fogadták az itt lakók, és Szent Pál keresztény hitre térítette a máltaiakat, sőt, első püspöküket is kinevezte. Szent Pál emlékét a szigeten több templom is őrzi.
VALETTA: Málta fővárosa, középkori város, a lovagok központja volt. A jeruzsálemi Szent János-lovagrend mészkőből épített erődítményei, várai mindenhol láthatók Máltán. Valettában szinte érintetlenül megmaradt a középkori város.
NAGYMESTERI PALOTA, VALETTA: Az 1574-ben épült palota volt a máltai lovagrend nagymesterének rezidenciája 1798-ig. (A sziget egészen 1798-ig a lovagrend birtokában volt, mikor is Napóleon elfoglalta Máltát és kiűzte onnan a lovagokat.) A palota ma a máltai parlamentnek és a köztársasági elnök hivatalának ad otthont. Az épület hátsó része múzeum, amely a lovagok fegyvereit, felszerelését mutatja be.
CITADELLA: Part menti erőd Máltán, amely a föníciai és a római időkre megy vissza. Kr. e. 800 körül a szigeten már megjelentek a föníciaiak és létrehozták első kolóniáikat. Kr. e. 3. században a rómaiak elfoglalták a szigetet és provinciát létesítettek rajta.
SZENT ELMO-ERőD: A lovagok építették 1552-ben a kikötő védelmére. Ma itt található a Hadimúzeum, ahol többek között a György-keresztet őrzik, amelyet 1942-ben VI. György angol király adományozott a sziget népének hősiességéért.
SZENT JáNOS-KATEDRáLIS: Málta legjelentősebb emlékhelye a Szent János-lovagrend főtemploma volt. Az 1578-ban épült, gazdagon díszített katedrális színes márványpadlója a lovagok sírjait borítja.
Begegnungen24_Farkas5
Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:177–187.
FARKAS ILDIKÓ
A Litván Köztársaság állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Litván Köztársaság, Lietuvos Respublika
Terület: 65 301km2
Lakosság: 3 601 138 fő (200)
Főváros: Vilnius
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 10 megye
Nyelvek: litván, lengyel, orosz
A litvánokat a 13. században egyesítette Mindaugas fejedelem (1236–63), aki a litvánok első királya is lett és így államalapítóként tisztelik. A 14. század első felében a litvánok állama orosz területeket is szerzett. Egy 1386-ban kötött házasság a litván nagyfejedelem (Jogaila – Jagelló) és a lengyel királynő, Hedvig (Nagy Lajos magyar király lánya) között több mint 500 évre megalapozta a két ország szoros szövetségét és állami unióját. Ezt az 1569-es lublini szerződéssel helyezték új alapokra: a lengyel–litván állam felvette a Rzeczpospolita (Köztársaság) nevet. Folyamatos harcot folytattak részben a poroszokkal, részben az oroszokkal, előbb a balti területekért, később az unió puszta létéért. 1772–95 között a lengyel–litván államot három nagyhatalom (Poroszország, Oroszország, Habsburg Birodalom) felosztotta egymás között, Litvánia az Orosz Birodalom része lett. Az első világháború alatt Németország foglalta el a litván területet. 1918. november 11-én, Németország veresége után a litvánok független államot hoztak létre, amelyet sikerült megvédeniük, és 1920-ban békeszerződést írtak alá Szovjet-Oroszországgal. 1940 augusztusában azonban a Szovjetunió tagköztársaságává tette Litvániát. 1941-ben Németország megtámadta a Szovjetuniót, elfoglalta Litvániát, majd a németek visszavonulásával, 1944-ben az ország ismét a Szovjetunió része lett. 1989-ben Litvánia volt az első balti állam, amely reformokat vezetett be és szakított a Szovjetunióval. 1990. március 11-én a litván parlament kikiáltotta a független Litván Köztársaságot, amelyet rövid viták után 1991. szeptember 6-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elismert. Litvánia 2004 óta az Európai Unió tagja.
CÍMER
Litvánia állami jelképe a címer. A vörös pajzsmezőben ezüstfegyveres lovag látható. Jobb kezében feje fölött kivont ezüstkardot, bal mellén arany kettős kereszttel díszített (azúr-) kék pajzsot tart. A ló gyeplője, a nyereg, a nyeregtakaró és annak csíkjai (azúr-) kékek vagy aranyosak, a patkó, a kengyel és a fémszerszámok aranyosak vagy ezüstök. Ez a lovas Vytis, a harcos, aki megvédi Litvániát a rátörő ellenségtől. (A pajzsán látható kettős kereszt neve Vytis-kereszt.) Vytis a litván nagyfejedelmek jelvénye volt, és pénzérméken, pecséteken maradt fenn már a 14. század elejétől, Gediminas nagyfejedelem (1316–41) idejéből.
1795-ig, a Litván Nagyfejedelemség fennállásáig Vytis lovas szimbolizálta a litván államot. A 19. században, a litván nemzeti mozgalom megerősödése idején a litvánok saját nemzeti szimbólumaikat is megalkották, ekkor született a himnusz is. A címer esetében egyértelmű volt, hogy a régi litván állam uralkodóinak jelvénye legyen az önálló litván államiság jelképe. A litván függetlenség kikiáltása után (1918) Vytis lovas lett az önálló litván állam hivatalos címere, ezt a Litván Nagytanács fogadta el, és bekerült az állam alkotmányába is. Az 1940–41-es, majd az 1944-től 1990-ig tartó szovjet megszállás alatt természetesen ezt az állami címert nem lehetett használni, Litvánia a Szovjetunió szocialista tagköztársasága volt, jelképeinek a szovjet mintát kellett követniük. 1990. március 11-én, az újabb függetlenség elismertetése után Litvánia visszavette az 1918-as állami szimbólumait. Azóta Litvánia állami címere ismét Vytis, a vitéz: vörös mezőben ezüstszínű, feje fölött kardot emelő páncélos lovas.
ZÁSZLÓ
Középkori szokás alapján – miszerint egy állam jelképe gyakorlatilag uralkodójának a jelképeivel egyenlő – a litván állam nagyfejedelmének címere, a vörös zászlón ezüstszínű lovas, Vytis jelképezte Litvániát. Ezt a zászlót használták a litván történelem folyamán Litvánia jelképeként, amíg létezett a litván állam (1795-ig). A 19. század második felében a litván nemzeti mozgalom felelevenítette a régi litván címert, de a nemzeti zászló kérdése csak akkor merült fel, amikor a nemzeti függetlenség és az önálló államiság megteremtésének lehetősége valósággá vált: az első világháború vége felé. 1917-ben Vilniusban a litván értelmiségiek konferencián tárgyaltak a litván állam megalakításáról, alkotmányáról, a litván állami szimbólumokról. A Litván Nagytanács kapta a feladatot, hogy a létrejövő új államnak hivatalos nemzeti zászlót alkosson, amely aztán Zászlóbizottságot hozott létre a kérdés megoldására. Több javaslat is született, nagy részük a középkori címereken alapuló megoldást támogatta: Vytis lovas alakja, vagy a hasonlóan a középkori érmeken előforduló Gediminas (a litvánok egyik legnagyobb uralkodója, 1316–41) oszlopai ihlessék az állami zászlót. A Zászlóbizottság végül azonban – más európai államok mintájára – egy trikolórt javasolt nemzeti zászlónak, amelyet 1918. április 19-én a Litván Nagytanács elfogadott. Az új litván zászló sárga-zöld-vörös trikolór lett. A trikolór, a három egyenlő nagyságú sáv európai mintát követett, a rajta szereplő színek a litván népművészet, főleg a szőttesek leginkább kedvelt színei lettek. A színek szimbolikáját a következőképpen magyarázták: a sárga Litvánia termékeny földjét jelképezi az aranyló gabonatáblákkal, a zöld a nemzet vitalitását – miképpen a természet erejét is zöld színének ereje – mutatja, míg a vörös a szülőföld szabadságáért kiontott hazafiak vérét szimbolizálja. A trikolórt az új litván alkotmányba is belefoglalták mint az ország hivatalos állami zászlaját. Első ízben 1918. november 11-én, a függetlenség kikiáltásának napján tűzték ki a vilniusi Államtanács épületére. 1940-ig, a szovjet megszállásig használták, majd midőn Litvánia a Szovjetunió tagköztársasága lett (1990-ig), ezt a zászlót betiltották, és egy sarló-kalapácsos, Litván SZSZR feliratú vörös zászlót kellett zászlóként használni. A függetlenség visszanyerése után 1998. október 7-től hivatalosan ismét a régi trikolór Litvánia állami zászlaja.
A litván zászlót minden nap fel kell vonni a következő épületeken: a Litván Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, a kormány és hivatalai, az önkormányzati hivatalok épületein, valamint a vilniusi Gediminas-vár tornyán. A nemzeti ünnepek és megemlékezések napjain minden épületre (hivatalos és magán) ki kell tűzni a nemzeti zászlót. A balti államokban kötelező az állampolgároknak kitenni a nemzeti zászlót mindhárom balti állam nemzeti ünnepének napján, ennek elmulasztásáért bírság jár. Ugyanakkor az állampolgárok korlátozás nélkül használhatják a nemzeti zászlót személyes alkalmakkor is, feltéve természetesen, hogy tisztelettel bánnak a nemzeti zászlóval.
HIMNUSZ
A litván himnusz is a himnuszok nagy többségéhez hasonlóan a 19. századi „nemzeti ébredés” korában született. A 19. század végén a litván sajtóban sok hazafias verset közöltek – ez is része volt a nemzeti öntudat és a függetlenségi igény erősödésének. Közöttük 1898-ban jelent meg Vincas Kudirka verse, a Nemzeti himnusz, amely hamarosan a legnépszerűbb és az emberek szerint a hazaszeretetet leginkább kifejező hazafias vers lett. A következő évben Ceslovas Sasnauskas megzenésítette a verset, és a kórusművet 1899. november 13-án Szentpéterváron, az ott élő nagyszámú litván kolónia előtt be is mutatták. A litván értelmiség már akkor nemzeti himnusznak tartotta a művet. Litvániában először 1905. december 3-án hangzott fel a Nemzeti himnusz a Litván Nagytanács összehívásának alkalmával. Ezután egyre több alkalommal játszották a művet különböző hazafias alkalmakkor. Így Litvánia függetlenné válásakor, 1919-ben ez lett az ország hivatalos himnusza. Címe a vers első szavai lettek: Litvánia, hazánk.
A himnusz szövege:
Lietuva, Tëvyne m~sø,
Tu didvyriø Þeme,
Ið praeities Tavo s~n~s
Te Stiprybæ semia.
Tegul Tavo vaikai eina
Vien takais dorybës,
Teguk dirba Tavo naudai
Ir Þmoniø gërybei.
Tegul saulë Lietuvoj
Tamsumas praðalina,
Ir ðviesa, ir tiesa
M~s Þingsnius telydi.
Tegul meilë Lietuvos
Dega m~sø ðirdyse,
Vardan tos Lietuvos
Vienybë teÞydi!
Magyar fordításban:
Litvánia, hazánk, te hősi föld!
A múlt példája adjon
Fiadnak erényt és erőt;
Polgár s ember maradjon.
Litvániára virradjunk,
Igazság-léptünk fenség.
Hazánké szívünk, sorsunk:
Megoszthatatlan egység.
KITÜNTETÉSEK
Litvánia korábbi kitüntetési rendszere (1918–40) jellegzetes, modern kori, az állami függetlenség elnyerését követően létrehozott elismerési szisztéma volt. Létezett a Vytis Keresztje Érdemrend (1919–40), a Gediminas Nagyfejedelem Érdemrend (1920–40), a Függetlenségi Érdemrend (1928–40), a Nagy Vytautas Rend (1930–40).
A nemzeti függetlenség ismételt elnyerését követően ezeket a rendeket megújították.
NAGY VYTAUTAS-REND: Eredetileg 1930. szeptember 1-jén alapították, Nagy Vytautas litván nagyfejedelem halálának 500. évfordulóján. Akkor I–V. osztálya volt és háromfokozatú érem is tartozott hozzá. Így 1940-ig adományozták.
1991. szeptember 12-én újra törvénybe iktatták mint a legmagasabb litván állami kitüntetést. Külföldi államfőknek, uralkodóknak, illetve Litvánia legjelentősebb személyiségeinek adományozzák. Két osztályból áll.
Rendjel: Stilizált, három ékkővel ékesített liliomkoronáról lefüggő rendjelvény. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású nyilas kereszt. Középen, a keresztszárak találkozásánál, fejedelmi koronával lefedett, vörös-arany kartusban, a Litván Köztársaság színes zománcozású államcímere. A hátoldalon középen megegyező, színes zománcozású államcímer, koronával lefedett kartusban. A – vízszintes – keresztszárakon (arany) évszámok: 1430, illetve 1930.
Rendi csillag: Kilencágú, ezüst rendi csillag. Brillantírozott csillagtest, sima sugárnyalábokkal. Nagyméretű, világoskék középmedalionban, a rendjel előoldalának színes zománcozású képe. Széles, pontozott, arany körgyűrű. A középmedalion három ékkővel ékes, arany liliomkoronával lefedve.
A szalag fehér, szélein vörös sávokkal, fehér szegélyekkel.
VYTIS KERESZTJE ÉRDEMREND: Eredetileg 1919. május 18-án alapították. Akkor I–V. osztálya volt és I–III. osztályú Vytis-kereszt tartozott hozzá. Így 1940-ig adományozták.
1991. január 15-én iktatták újra törvénybe (megújították) e rendet. Katonai, vitézségi érdemrend. Olyan személyek kaphatják meg, akik részt vettek a Litván Köztársaság szabadságáért és függetlenségéért folytatott harcokban, s ott hősies magatartást tanúsították. Elnyerhetik olyan személyek is, akik 1940–90 között résztvevői voltak a litván ellenállási harcoknak. A rend posztumusz is adományozható.
A nemzeti függetlenség ismételt visszaállítását követően e rendet adományozták a Szabad Litvánia Bizottság tagjainak is. A rend adható a Litván Fegyveres Erők tisztjeinek, illetve (különböző) belügyi formációkhoz tartozó személyeknek is.
A rend ünnepnapja, november 23., amely egyben a Litván Hadsereg napja is. I–V. osztálya van.
Rendjel: A rendjel az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az előoldalon széles fehér szegélyű, fekete Vytis-kereszt (úgynevezett litván kettős kereszt). A kereszt közepén színes zománcozású, fehér szegélyű pajzsban a Litván Köztársaság államcímere. A pajzs alatt, két keresztbe fektetett aranykard (a kardok markolata lent, pengéjük hegye pedig fent) van. A hátoldalon a keresztszárakon arany felirat: „ZA MANSUMA 1919”.
Rendi csillag: Kilencágú, sima sugarú, ezüst rendi csillag. Középen (rátét) rendjelvénnyel.
A szalag színe vörös, szélein fekete sávokkal, vörös szegéllyel.
GEDIMINAS NAGYFEJEDELEM ÉRDEMREND: Eredetileg 1928-ban hozták létre. Akkor I–V. osztályból állt. 1930-ban, háromosztályú érmet alapítottak hozzá. Így 1940-ig adományozták a kitüntetéscsoportot.
1991. szeptember 12-én, a nemzeti függetlenség ismételt elnyerését követően újra törvénybe iktatták (megújították) e rendet.
1996-ban először jelentős litván értelmiségieknek, diplomatáknak adományozták e rendet. Általános érdemrend. Közéleti, közszolgálati érdemek, tudományos, művészeti stb. területeken elért sikerek elismerésként is adományozzák. Hazaiak és külföldiek egyaránt megkaphatják. A rend ünnepnapja február 16. (a litván állam visszaállításának a napja). I–V. osztálya van. Háromosztályú érem (Gediminas Nagyfejedelem Litván Rend Érem) tartozik hozzá.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az előoldalon hármas, arany sugárnyalábokból álló keresztszárakkal ékes rendjelvény. A keresztszárak között (elfordított) fekete, fehér, arany zománcozású Vaskereszt. Középen aranyszegélyű, elforgatott vörös négyzetben Gediminas nagyfejedelem arany címermotívuma. A hátoldalon azonos kivitelű rendi kereszt közepén (elforgatott) aranyszegélyű, vörös négyzetben ezüst évszám: „1918. 11. 16.”.
Rendi csillag: Kilencágú, egymástól elkülönülő sima sugárnyalábokból álló ezüst rendi csillag. Középen (ráhelyezett) rendjelvénnyel.
Érem: Az osztálynak megfelelő színű kerek érem. Az előoldalon Gediminas nagyfejedelem balra néző sisakos portréja. A hátoldalon üvöltő, álló farkas, Gediminas nagyfejedelem címerpajzsával. A háttérben fával.
A szalag sárga, szélein két-két narancssárga sávval, sárga szegéllyel.
FüGGETLENSéGI ÉREM: Eredetileg 1928-ban alapították olyan hazai és külföldi személyek elismerésére, akiknek szerepe volt a litván állam függetlenségének kivívásában. Az érmet az állami függetlenség elnyerésének 10. évfordulóján hozták létre. 1940-ig adományozták.
2000. július 6-án megújították. A litván állam ismételt létrehozása körüli érdemekért adományozzák. Olyan személyek kapták meg, akiknek szerepe volt a litván ellenállásban, az állami függetlenség újbóli elnyerésében. Így pl. önkéntes harcosoknak is adományozzák.
Érem: Kerek érem. Az előoldalán Viktória győzelem istennő szárnyas alakja, háttérben felkelő nap. A hátoldalon „PER AMZIUS BUDEJE – LAISVE LAIMÉJOM PER AUKAS IR PASISVENTIMA 1990–2000” felirattal.
A szalag sárga, szélein fekete sávokkal, sárga szegélyekkel.
JANUáR 13-I ÉREM: 1991-ben alapították a litván állam önállóságának létrehozása körüli érdemek elismerésére. Elsősorban 1991. január és szeptember között Litvánia függetlenségéért és szabadságáért végzett kiemelkedő tevékenységért adományozzák. Hazaiak és külföldiek egyaránt megkaphatják.
Érem: Kerek bronzérem. Az előoldalon Viktória győzelem istennő karjaiban litván pajzsot tartó halott harcos. A hátoldalon középen „LIETUVA” felirat. Háttérben és alatta virágdísz.
A szalag sárga, középen két keskeny kék csíkkal, szélein fekete-vörös sávokkal, sárga szegéllyel.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnepek
A FüGGETLENSéG NAPJA: 1920-ban ezen a napon (február 16.) írta alá Litvánia és Szovjet-Oroszország a békeszerződést, amelyben kölcsönösen elismerték egymás államiságát és függetlenségét. Ez volt az új litván állam első hivatalos elismerése, és így a független Litvánia „születésnapja”.
A LITVáN áLLAM VISSZAáLLíTáSáNAK NAPJA: 1990. március 11-én mondta ki a litván parlament az ország függetlenségét és elszakadását a Szovjetuniótól.
MINDAUGAS KIRáLY KORONáZáSA: A litvánok államalapító királya, Mindaugas koronázási napjának ünnepe július 6., amely a keresztény litván állam megalapítására emlékeztet.
Egyéb munkaszüneti napok
A hagyományos egyházi és állami ünnepek:
Január 1. – Újév.
Húsvétvasárnap és húsvéthétfő.
Május 1. – A munka ünnepe.
Augusztus 15. – Nagyboldogasszony ünnepe, Mária mennybevitelének katolikus ünnepe.
November 1. – Mindenszentek.
December 25–26. – Karácsony.
Nemzeti emléknapok
Január 1. – A litván zászló napja.
Január 13. – A litván szabadságért harcolók napja: az 1991-es orosz támadás áldozatainak emléknapja.
Március 4. – Szent Kázmér, Litvánia védőszentjének ünnepe.
Május 7. – Az anyanyelv, könyv és sajtószabadság napja.
Május 3. vasárnapja – A partizánok emléknapja, a hadsereg és a társadalom egységének szimbolikus napja.
Június 14. – A gyász és remény napja, az 1941-ben megkezdődött szovjet deportálások áldozatainak emlékére.
Június 15. – A megszállás és népirtás napja: a szovjet megszállás (1940) kezdetének emléknapja.
Június 23. – A felkelés napja: az orosz elnyomás elleni 1863-as felkelés emléknapja.
Július 15. Zalgiris – A grunwaldi csata (1410) emléknapja, amikor az egyesült lengyel–litván haderő megsemmisítő vereséget mért a teuton lovagrend hadseregére és ezzel területükről kiűzték a német lovagokat.
Augusztus 23. – Fekete Szalag-nap: az 1939-ben aláírt Molotov–Ribbentrop paktum – amelyben Németország és a Szovjetunió felosztotta Lengyelország és Litvánia területét egymás között – emléknapja.
Szeptember 1. – A szabadság napja.
Szeptember 8. Siline – Nagy Vytautas megkoronázásának napja, egyben hálaadás Litvánia függetlenségéért és szabadságáért.
Szeptember 22. – A balti egység ünnepe.
Szeptember 23. – A litvániai zsidók genocídiumának emléknapja.
Október 25. – A litván alkotmány ünnepe.
November 23. – A litván hősök napja.
November 30. – Kis-Litvánia és Nagy-Litvánia egyesülésének (1918) ünnepe.
Egyéb emléknapok
Március 20. – A Föld ünnepe.
Június 1. vasárnapja – Apák napja.
Június 24. Rasos (Joniniu) – Szent Iván napja, a nyári napforduló ünnepe.
Július utolsó vasárnapja – A tenger napja.
Október 5. – A pedagógusok nemzetközi napja.
November 2. – Halottak napja.
December 10. – Az emberi jogok nemzetközi napja.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
VáRHEGY, VILNIUS: Vilnius legősibb települése itt helyezkedett el. Az egyik legfontosabb litván monda szerint Gediminas nagyfejedelem az erdőben vadászott, majd a vadászattól kifáradva táborában elaludt. Álmában a hegy tetején megjelent egy vasfarkas, amely üvölteni kezdett úgy, mintha farkasok százai üvöltenének együtt. Gediminas megkérdezte a litvánok legfőbb papját, mit jelenthet az álma. A válasz szerint a vasfarkas egy hatalmas, erős várost jelent, az üvöltés pedig azt a nagy és hosszú hatást szimbolizálja, amelyet ez a város fog a világra gyakorolni. Gediminas azon a helyen, ahol álmában a vasfarkast látta, kezdte meg egy új, nagy vár építését, ahová hamarosan be is költözött, a vár körül pedig város kezdett épülni és virágozni. Hamarosan ez lett Litvánia fővárosa: Vilnius. Az eredeti építményekből alig maradt valami, köztük a Felsővárból Gediminas tornya található itt, amelyben ma múzeum működik. Az Alsóvár volt évszázadokon keresztül a litván nagyfejedelmek rezidenciája.
KATEDRáLIS, VILNIUS: Eredetileg a pogány litvánok emelték viharistenük, Perkunas tiszteletére. A templomot többször átépítették, az 1940-es szovjet megszállás után galériává alakították. Az 1980-as években alakították vissza templommá. A lengyel–litván történelem számos neves személyiségének nyughelye található itt, köztük a királyi családok tagjaié is. A katedrális mellett áll a Harangtorony, Vilnius látképének egyik meghatározó jegye, a vilniusiak kedvelt találkozóhelye. 11 kápolnájának egyikében a magyar Szent László király szobra áll.
A hajnal kapuja, VILNIUS: Kápolna, a térség (Lengyelországtól Belorussziáig) legfontosabb katolikus kegyhelye. Vilnius régi városfalaiból (maradékait a cári orosz csapatok pusztították el az 1860-as években) 1671-ben építették ezt a kápolnát. Legfőbb nevezetessége az arany és ezüst Szűz Mária-ikon, amelyet évente zarándokok ezrei keresnek fel. Sokan áhítatuk jeléül a szentképhez vezető betonlépcsőket térden csúszva teszik meg.
DOMINIKáNUS TEMPLOM, VILNIUS: Vilnius kísértetjárta épülete. A legenda szerint 1657-ben, a pestisjárvány idején ennek a monostornak a pincéjét használták a holttestek ideiglenes tárolására. Az 1800-as évek vége felé a környéken lakók panaszkodni kezdtek a templom pincéje felől hallatszó szüntelen nyögések, jajgatások és sóhajok zaja miatt. A levonuló rendőrség elfeledett, mumifikálódott holttestek százait találta a pincében. A helyiek szerint hajnalonként még ma is lehet halk jajongást hallani a templom mellett.
VILNIUSI EGYETEM: Báthory István alapította 1579-ben a térség egyik legnevesebb egyetemét, hogy a terjedő reformációnak ellensúlyt képezzenek. Az egyetemet 1832-ben az oroszok bezáratták, de 1917-ben a litvánok függetlenedésük idején újra megnyitották. 1919. augusztus 19-én a városba bevonuló Piîsudski rendelete alapján felvette Báthory István nevét. Ma 14 ezer hallgatója van.
HáROM KERESZT-HEGY, VILNIUS: Vilniusban az óváros felett található az a domb, ahol a pogány litvánokat megtéríteni igyekvő hét ferences szerzetest megölték a litvánok. Emlékükre az 1600-as években emeltek először kereszteket, amelyeket a szovjet megszállás idején leromboltak. 1989-ben újakat állítottak helyettük, de a régiek maradványait is megőrizték a helyszínen.
SZENT KáZMéR-TEMPLOM, VILNIUS: Szent Kázmér, Jagelló Kázmér lengyel király és litván nagyfejedelem fia, a litvánok védőszentje.
ELNöKI PALOTA, VILNIUS: A 14. században építették főrangú palotaként. (Napóleon is itt tartózkodott orosz hadjárata idején.) Az évszázadok alatt többször újjáépítették az épületet. Ma Litvánia elnökének rezidenciája.
KIVéGZETT LITVáNOK MúZEUMA, VILNIUS: Az épület 1991-ig a rettegett KGB székháza volt. Ma sokkoló hatású múzeum, ahol a kommunista uralom lelki és fizikai terrorját mutatják be.
VILNIUSI TV-TORONY: A kelet-európai rendszerváltás egyik véres eseménye kötődik ehhez az építményhez. 1991. január 13-án szovjet belügyi csapatok támadták meg a vilniusi tv-torony mellett a litván függetlenség elismeréséért demonstráló tömeget. 13 polgári személy vesztette életét. Az esemény végül siettette a Szovjetunió összeomlását, az ezt követő napokban az Orosz Föderáció elismerte Litvánia függetlenségét. A helyszín azóta nemzeti emlékhely.
JIDDIS VILNIUS: Vilnius számított a második világháborúig a jiddis kultúra központjának több mint 60 ezres zsidó népességével (már a 14. századtól vándoroltak Litvánia területére zsidók), jiddis egyetemével és könyvtárával. Litvánia mintegy 240 ezres zsidó népessége gyakorlatilag teljesen elpusztult a második világháború folyamán.
TRAKAI: A nemzet középkori fővárosa, várában székeltek a litván nagyfejedelmek.
KAUNAS: Litvánia második legnagyobb városa, a két háború között fővárosa is. Sokan „litvánabbnak” tartják, mint a többkultúrájú Vilniust. Itt található Kaunas vára és a Vytautas nagyfejedelem által a 14. században építtetett Vytautas-templom.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
VYTIS: A harcos, aki megvédi Litvániát a rátörő ellenségtől. (A pajzsán látható kettős kereszt neve Vytis-kereszt.) Vytis a litván nagyfejedelmek jelvénye volt, és pénzérméken, pecséteken maradt fenn már a 14. század elejéről, Gediminas (1316–41) idejéből. 1795-ig, a Litván Nagyfejedelemség fennállásáig Vytis lovas szimbolizálta a litván államot.
GEDIMINAS OSZLOPAI: Litvánia egyik legkorábbi szimbóluma, címere. A Litván Nagyfejedelemségben használtak először mint állami szimbólumot, majd a vezető arisztokrácia heraldikai jelképeként, később az 1945 előtti litván államban kiscímerként, például pénzérméken volt látható. A szimbólum eredete Gediminas nagyfejedelemig vezethető vissza, akinek ez volt feltehetően személyes jelképe, amely a személyes tulajdon (például lovak) megjelöléséből származhatott. Utódai tovább vitték e jelkép használatát. Bár Jogaila (Jagelló) személyes címerébe a kettős keresztet vette fel, a „Gediminas oszlopai” jelkép évszázadokig tovább élt.