Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:177–187.
FARKAS ILDIKÓ
A Litván Köztársaság állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Litván Köztársaság, Lietuvos Respublika
Terület: 65 301km2
Lakosság: 3 601 138 fő (200)
Főváros: Vilnius
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 10 megye
Nyelvek: litván, lengyel, orosz
A litvánokat a 13. században egyesítette Mindaugas fejedelem (1236–63), aki a litvánok első királya is lett és így államalapítóként tisztelik. A 14. század első felében a litvánok állama orosz területeket is szerzett. Egy 1386-ban kötött házasság a litván nagyfejedelem (Jogaila – Jagelló) és a lengyel királynő, Hedvig (Nagy Lajos magyar király lánya) között több mint 500 évre megalapozta a két ország szoros szövetségét és állami unióját. Ezt az 1569-es lublini szerződéssel helyezték új alapokra: a lengyel–litván állam felvette a Rzeczpospolita (Köztársaság) nevet. Folyamatos harcot folytattak részben a poroszokkal, részben az oroszokkal, előbb a balti területekért, később az unió puszta létéért. 1772–95 között a lengyel–litván államot három nagyhatalom (Poroszország, Oroszország, Habsburg Birodalom) felosztotta egymás között, Litvánia az Orosz Birodalom része lett. Az első világháború alatt Németország foglalta el a litván területet. 1918. november 11-én, Németország veresége után a litvánok független államot hoztak létre, amelyet sikerült megvédeniük, és 1920-ban békeszerződést írtak alá Szovjet-Oroszországgal. 1940 augusztusában azonban a Szovjetunió tagköztársaságává tette Litvániát. 1941-ben Németország megtámadta a Szovjetuniót, elfoglalta Litvániát, majd a németek visszavonulásával, 1944-ben az ország ismét a Szovjetunió része lett. 1989-ben Litvánia volt az első balti állam, amely reformokat vezetett be és szakított a Szovjetunióval. 1990. március 11-én a litván parlament kikiáltotta a független Litván Köztársaságot, amelyet rövid viták után 1991. szeptember 6-án a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elismert. Litvánia 2004 óta az Európai Unió tagja.
CÍMER
Litvánia állami jelképe a címer. A vörös pajzsmezőben ezüstfegyveres lovag látható. Jobb kezében feje fölött kivont ezüstkardot, bal mellén arany kettős kereszttel díszített (azúr-) kék pajzsot tart. A ló gyeplője, a nyereg, a nyeregtakaró és annak csíkjai (azúr-) kékek vagy aranyosak, a patkó, a kengyel és a fémszerszámok aranyosak vagy ezüstök. Ez a lovas Vytis, a harcos, aki megvédi Litvániát a rátörő ellenségtől. (A pajzsán látható kettős kereszt neve Vytis-kereszt.) Vytis a litván nagyfejedelmek jelvénye volt, és pénzérméken, pecséteken maradt fenn már a 14. század elejétől, Gediminas nagyfejedelem (1316–41) idejéből.
1795-ig, a Litván Nagyfejedelemség fennállásáig Vytis lovas szimbolizálta a litván államot. A 19. században, a litván nemzeti mozgalom megerősödése idején a litvánok saját nemzeti szimbólumaikat is megalkották, ekkor született a himnusz is. A címer esetében egyértelmű volt, hogy a régi litván állam uralkodóinak jelvénye legyen az önálló litván államiság jelképe. A litván függetlenség kikiáltása után (1918) Vytis lovas lett az önálló litván állam hivatalos címere, ezt a Litván Nagytanács fogadta el, és bekerült az állam alkotmányába is. Az 1940–41-es, majd az 1944-től 1990-ig tartó szovjet megszállás alatt természetesen ezt az állami címert nem lehetett használni, Litvánia a Szovjetunió szocialista tagköztársasága volt, jelképeinek a szovjet mintát kellett követniük. 1990. március 11-én, az újabb függetlenség elismertetése után Litvánia visszavette az 1918-as állami szimbólumait. Azóta Litvánia állami címere ismét Vytis, a vitéz: vörös mezőben ezüstszínű, feje fölött kardot emelő páncélos lovas.
ZÁSZLÓ
Középkori szokás alapján – miszerint egy állam jelképe gyakorlatilag uralkodójának a jelképeivel egyenlő – a litván állam nagyfejedelmének címere, a vörös zászlón ezüstszínű lovas, Vytis jelképezte Litvániát. Ezt a zászlót használták a litván történelem folyamán Litvánia jelképeként, amíg létezett a litván állam (1795-ig). A 19. század második felében a litván nemzeti mozgalom felelevenítette a régi litván címert, de a nemzeti zászló kérdése csak akkor merült fel, amikor a nemzeti függetlenség és az önálló államiság megteremtésének lehetősége valósággá vált: az első világháború vége felé. 1917-ben Vilniusban a litván értelmiségiek konferencián tárgyaltak a litván állam megalakításáról, alkotmányáról, a litván állami szimbólumokról. A Litván Nagytanács kapta a feladatot, hogy a létrejövő új államnak hivatalos nemzeti zászlót alkosson, amely aztán Zászlóbizottságot hozott létre a kérdés megoldására. Több javaslat is született, nagy részük a középkori címereken alapuló megoldást támogatta: Vytis lovas alakja, vagy a hasonlóan a középkori érmeken előforduló Gediminas (a litvánok egyik legnagyobb uralkodója, 1316–41) oszlopai ihlessék az állami zászlót. A Zászlóbizottság végül azonban – más európai államok mintájára – egy trikolórt javasolt nemzeti zászlónak, amelyet 1918. április 19-én a Litván Nagytanács elfogadott. Az új litván zászló sárga-zöld-vörös trikolór lett. A trikolór, a három egyenlő nagyságú sáv európai mintát követett, a rajta szereplő színek a litván népművészet, főleg a szőttesek leginkább kedvelt színei lettek. A színek szimbolikáját a következőképpen magyarázták: a sárga Litvánia termékeny földjét jelképezi az aranyló gabonatáblákkal, a zöld a nemzet vitalitását – miképpen a természet erejét is zöld színének ereje – mutatja, míg a vörös a szülőföld szabadságáért kiontott hazafiak vérét szimbolizálja. A trikolórt az új litván alkotmányba is belefoglalták mint az ország hivatalos állami zászlaját. Első ízben 1918. november 11-én, a függetlenség kikiáltásának napján tűzték ki a vilniusi Államtanács épületére. 1940-ig, a szovjet megszállásig használták, majd midőn Litvánia a Szovjetunió tagköztársasága lett (1990-ig), ezt a zászlót betiltották, és egy sarló-kalapácsos, Litván SZSZR feliratú vörös zászlót kellett zászlóként használni. A függetlenség visszanyerése után 1998. október 7-től hivatalosan ismét a régi trikolór Litvánia állami zászlaja.
A litván zászlót minden nap fel kell vonni a következő épületeken: a Litván Köztársaság Legfelsőbb Bírósága, a kormány és hivatalai, az önkormányzati hivatalok épületein, valamint a vilniusi Gediminas-vár tornyán. A nemzeti ünnepek és megemlékezések napjain minden épületre (hivatalos és magán) ki kell tűzni a nemzeti zászlót. A balti államokban kötelező az állampolgároknak kitenni a nemzeti zászlót mindhárom balti állam nemzeti ünnepének napján, ennek elmulasztásáért bírság jár. Ugyanakkor az állampolgárok korlátozás nélkül használhatják a nemzeti zászlót személyes alkalmakkor is, feltéve természetesen, hogy tisztelettel bánnak a nemzeti zászlóval.
HIMNUSZ
A litván himnusz is a himnuszok nagy többségéhez hasonlóan a 19. századi „nemzeti ébredés” korában született. A 19. század végén a litván sajtóban sok hazafias verset közöltek – ez is része volt a nemzeti öntudat és a függetlenségi igény erősödésének. Közöttük 1898-ban jelent meg Vincas Kudirka verse, a Nemzeti himnusz, amely hamarosan a legnépszerűbb és az emberek szerint a hazaszeretetet leginkább kifejező hazafias vers lett. A következő évben Ceslovas Sasnauskas megzenésítette a verset, és a kórusművet 1899. november 13-án Szentpéterváron, az ott élő nagyszámú litván kolónia előtt be is mutatták. A litván értelmiség már akkor nemzeti himnusznak tartotta a művet. Litvániában először 1905. december 3-án hangzott fel a Nemzeti himnusz a Litván Nagytanács összehívásának alkalmával. Ezután egyre több alkalommal játszották a művet különböző hazafias alkalmakkor. Így Litvánia függetlenné válásakor, 1919-ben ez lett az ország hivatalos himnusza. Címe a vers első szavai lettek: Litvánia, hazánk.
A himnusz szövege:
Lietuva, Tëvyne m~sø,
Tu didvyriø Þeme,
Ið praeities Tavo s~n~s
Te Stiprybæ semia.
Tegul Tavo vaikai eina
Vien takais dorybës,
Teguk dirba Tavo naudai
Ir Þmoniø gërybei.
Tegul saulë Lietuvoj
Tamsumas praðalina,
Ir ðviesa, ir tiesa
M~s Þingsnius telydi.
Tegul meilë Lietuvos
Dega m~sø ðirdyse,
Vardan tos Lietuvos
Vienybë teÞydi!
Magyar fordításban:
Litvánia, hazánk, te hősi föld!
A múlt példája adjon
Fiadnak erényt és erőt;
Polgár s ember maradjon.
Litvániára virradjunk,
Igazság-léptünk fenség.
Hazánké szívünk, sorsunk:
Megoszthatatlan egység.
KITÜNTETÉSEK
Litvánia korábbi kitüntetési rendszere (1918–40) jellegzetes, modern kori, az állami függetlenség elnyerését követően létrehozott elismerési szisztéma volt. Létezett a Vytis Keresztje Érdemrend (1919–40), a Gediminas Nagyfejedelem Érdemrend (1920–40), a Függetlenségi Érdemrend (1928–40), a Nagy Vytautas Rend (1930–40).
A nemzeti függetlenség ismételt elnyerését követően ezeket a rendeket megújították.
NAGY VYTAUTAS-REND: Eredetileg 1930. szeptember 1-jén alapították, Nagy Vytautas litván nagyfejedelem halálának 500. évfordulóján. Akkor I–V. osztálya volt és háromfokozatú érem is tartozott hozzá. Így 1940-ig adományozták.
1991. szeptember 12-én újra törvénybe iktatták mint a legmagasabb litván állami kitüntetést. Külföldi államfőknek, uralkodóknak, illetve Litvánia legjelentősebb személyiségeinek adományozzák. Két osztályból áll.
Rendjel: Stilizált, három ékkővel ékesített liliomkoronáról lefüggő rendjelvény. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású nyilas kereszt. Középen, a keresztszárak találkozásánál, fejedelmi koronával lefedett, vörös-arany kartusban, a Litván Köztársaság színes zománcozású államcímere. A hátoldalon középen megegyező, színes zománcozású államcímer, koronával lefedett kartusban. A – vízszintes – keresztszárakon (arany) évszámok: 1430, illetve 1930.
Rendi csillag: Kilencágú, ezüst rendi csillag. Brillantírozott csillagtest, sima sugárnyalábokkal. Nagyméretű, világoskék középmedalionban, a rendjel előoldalának színes zománcozású képe. Széles, pontozott, arany körgyűrű. A középmedalion három ékkővel ékes, arany liliomkoronával lefedve.
A szalag fehér, szélein vörös sávokkal, fehér szegélyekkel.
VYTIS KERESZTJE ÉRDEMREND: Eredetileg 1919. május 18-án alapították. Akkor I–V. osztálya volt és I–III. osztályú Vytis-kereszt tartozott hozzá. Így 1940-ig adományozták.
1991. január 15-én iktatták újra törvénybe (megújították) e rendet. Katonai, vitézségi érdemrend. Olyan személyek kaphatják meg, akik részt vettek a Litván Köztársaság szabadságáért és függetlenségéért folytatott harcokban, s ott hősies magatartást tanúsították. Elnyerhetik olyan személyek is, akik 1940–90 között résztvevői voltak a litván ellenállási harcoknak. A rend posztumusz is adományozható.
A nemzeti függetlenség ismételt visszaállítását követően e rendet adományozták a Szabad Litvánia Bizottság tagjainak is. A rend adható a Litván Fegyveres Erők tisztjeinek, illetve (különböző) belügyi formációkhoz tartozó személyeknek is.
A rend ünnepnapja, november 23., amely egyben a Litván Hadsereg napja is. I–V. osztálya van.
Rendjel: A rendjel az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az előoldalon széles fehér szegélyű, fekete Vytis-kereszt (úgynevezett litván kettős kereszt). A kereszt közepén színes zománcozású, fehér szegélyű pajzsban a Litván Köztársaság államcímere. A pajzs alatt, két keresztbe fektetett aranykard (a kardok markolata lent, pengéjük hegye pedig fent) van. A hátoldalon a keresztszárakon arany felirat: „ZA MANSUMA 1919”.
Rendi csillag: Kilencágú, sima sugarú, ezüst rendi csillag. Középen (rátét) rendjelvénnyel.
A szalag színe vörös, szélein fekete sávokkal, vörös szegéllyel.
GEDIMINAS NAGYFEJEDELEM ÉRDEMREND: Eredetileg 1928-ban hozták létre. Akkor I–V. osztályból állt. 1930-ban, háromosztályú érmet alapítottak hozzá. Így 1940-ig adományozták a kitüntetéscsoportot.
1991. szeptember 12-én, a nemzeti függetlenség ismételt elnyerését követően újra törvénybe iktatták (megújították) e rendet.
1996-ban először jelentős litván értelmiségieknek, diplomatáknak adományozták e rendet. Általános érdemrend. Közéleti, közszolgálati érdemek, tudományos, művészeti stb. területeken elért sikerek elismerésként is adományozzák. Hazaiak és külföldiek egyaránt megkaphatják. A rend ünnepnapja február 16. (a litván állam visszaállításának a napja). I–V. osztálya van. Háromosztályú érem (Gediminas Nagyfejedelem Litván Rend Érem) tartozik hozzá.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az előoldalon hármas, arany sugárnyalábokból álló keresztszárakkal ékes rendjelvény. A keresztszárak között (elfordított) fekete, fehér, arany zománcozású Vaskereszt. Középen aranyszegélyű, elforgatott vörös négyzetben Gediminas nagyfejedelem arany címermotívuma. A hátoldalon azonos kivitelű rendi kereszt közepén (elforgatott) aranyszegélyű, vörös négyzetben ezüst évszám: „1918. 11. 16.”.
Rendi csillag: Kilencágú, egymástól elkülönülő sima sugárnyalábokból álló ezüst rendi csillag. Középen (ráhelyezett) rendjelvénnyel.
Érem: Az osztálynak megfelelő színű kerek érem. Az előoldalon Gediminas nagyfejedelem balra néző sisakos portréja. A hátoldalon üvöltő, álló farkas, Gediminas nagyfejedelem címerpajzsával. A háttérben fával.
A szalag sárga, szélein két-két narancssárga sávval, sárga szegéllyel.
FüGGETLENSéGI ÉREM: Eredetileg 1928-ban alapították olyan hazai és külföldi személyek elismerésére, akiknek szerepe volt a litván állam függetlenségének kivívásában. Az érmet az állami függetlenség elnyerésének 10. évfordulóján hozták létre. 1940-ig adományozták.
2000. július 6-án megújították. A litván állam ismételt létrehozása körüli érdemekért adományozzák. Olyan személyek kapták meg, akiknek szerepe volt a litván ellenállásban, az állami függetlenség újbóli elnyerésében. Így pl. önkéntes harcosoknak is adományozzák.
Érem: Kerek érem. Az előoldalán Viktória győzelem istennő szárnyas alakja, háttérben felkelő nap. A hátoldalon „PER AMZIUS BUDEJE – LAISVE LAIMÉJOM PER AUKAS IR PASISVENTIMA 1990–2000” felirattal.
A szalag sárga, szélein fekete sávokkal, sárga szegélyekkel.
JANUáR 13-I ÉREM: 1991-ben alapították a litván állam önállóságának létrehozása körüli érdemek elismerésére. Elsősorban 1991. január és szeptember között Litvánia függetlenségéért és szabadságáért végzett kiemelkedő tevékenységért adományozzák. Hazaiak és külföldiek egyaránt megkaphatják.
Érem: Kerek bronzérem. Az előoldalon Viktória győzelem istennő karjaiban litván pajzsot tartó halott harcos. A hátoldalon középen „LIETUVA” felirat. Háttérben és alatta virágdísz.
A szalag sárga, középen két keskeny kék csíkkal, szélein fekete-vörös sávokkal, sárga szegéllyel.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnepek
A FüGGETLENSéG NAPJA: 1920-ban ezen a napon (február 16.) írta alá Litvánia és Szovjet-Oroszország a békeszerződést, amelyben kölcsönösen elismerték egymás államiságát és függetlenségét. Ez volt az új litván állam első hivatalos elismerése, és így a független Litvánia „születésnapja”.
A LITVáN áLLAM VISSZAáLLíTáSáNAK NAPJA: 1990. március 11-én mondta ki a litván parlament az ország függetlenségét és elszakadását a Szovjetuniótól.
MINDAUGAS KIRáLY KORONáZáSA: A litvánok államalapító királya, Mindaugas koronázási napjának ünnepe július 6., amely a keresztény litván állam megalapítására emlékeztet.
Egyéb munkaszüneti napok
A hagyományos egyházi és állami ünnepek:
Január 1. – Újév.
Húsvétvasárnap és húsvéthétfő.
Május 1. – A munka ünnepe.
Augusztus 15. – Nagyboldogasszony ünnepe, Mária mennybevitelének katolikus ünnepe.
November 1. – Mindenszentek.
December 25–26. – Karácsony.
Nemzeti emléknapok
Január 1. – A litván zászló napja.
Január 13. – A litván szabadságért harcolók napja: az 1991-es orosz támadás áldozatainak emléknapja.
Március 4. – Szent Kázmér, Litvánia védőszentjének ünnepe.
Május 7. – Az anyanyelv, könyv és sajtószabadság napja.
Május 3. vasárnapja – A partizánok emléknapja, a hadsereg és a társadalom egységének szimbolikus napja.
Június 14. – A gyász és remény napja, az 1941-ben megkezdődött szovjet deportálások áldozatainak emlékére.
Június 15. – A megszállás és népirtás napja: a szovjet megszállás (1940) kezdetének emléknapja.
Június 23. – A felkelés napja: az orosz elnyomás elleni 1863-as felkelés emléknapja.
Július 15. Zalgiris – A grunwaldi csata (1410) emléknapja, amikor az egyesült lengyel–litván haderő megsemmisítő vereséget mért a teuton lovagrend hadseregére és ezzel területükről kiűzték a német lovagokat.
Augusztus 23. – Fekete Szalag-nap: az 1939-ben aláírt Molotov–Ribbentrop paktum – amelyben Németország és a Szovjetunió felosztotta Lengyelország és Litvánia területét egymás között – emléknapja.
Szeptember 1. – A szabadság napja.
Szeptember 8. Siline – Nagy Vytautas megkoronázásának napja, egyben hálaadás Litvánia függetlenségéért és szabadságáért.
Szeptember 22. – A balti egység ünnepe.
Szeptember 23. – A litvániai zsidók genocídiumának emléknapja.
Október 25. – A litván alkotmány ünnepe.
November 23. – A litván hősök napja.
November 30. – Kis-Litvánia és Nagy-Litvánia egyesülésének (1918) ünnepe.
Egyéb emléknapok
Március 20. – A Föld ünnepe.
Június 1. vasárnapja – Apák napja.
Június 24. Rasos (Joniniu) – Szent Iván napja, a nyári napforduló ünnepe.
Július utolsó vasárnapja – A tenger napja.
Október 5. – A pedagógusok nemzetközi napja.
November 2. – Halottak napja.
December 10. – Az emberi jogok nemzetközi napja.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
VáRHEGY, VILNIUS: Vilnius legősibb települése itt helyezkedett el. Az egyik legfontosabb litván monda szerint Gediminas nagyfejedelem az erdőben vadászott, majd a vadászattól kifáradva táborában elaludt. Álmában a hegy tetején megjelent egy vasfarkas, amely üvölteni kezdett úgy, mintha farkasok százai üvöltenének együtt. Gediminas megkérdezte a litvánok legfőbb papját, mit jelenthet az álma. A válasz szerint a vasfarkas egy hatalmas, erős várost jelent, az üvöltés pedig azt a nagy és hosszú hatást szimbolizálja, amelyet ez a város fog a világra gyakorolni. Gediminas azon a helyen, ahol álmában a vasfarkast látta, kezdte meg egy új, nagy vár építését, ahová hamarosan be is költözött, a vár körül pedig város kezdett épülni és virágozni. Hamarosan ez lett Litvánia fővárosa: Vilnius. Az eredeti építményekből alig maradt valami, köztük a Felsővárból Gediminas tornya található itt, amelyben ma múzeum működik. Az Alsóvár volt évszázadokon keresztül a litván nagyfejedelmek rezidenciája.
KATEDRáLIS, VILNIUS: Eredetileg a pogány litvánok emelték viharistenük, Perkunas tiszteletére. A templomot többször átépítették, az 1940-es szovjet megszállás után galériává alakították. Az 1980-as években alakították vissza templommá. A lengyel–litván történelem számos neves személyiségének nyughelye található itt, köztük a királyi családok tagjaié is. A katedrális mellett áll a Harangtorony, Vilnius látképének egyik meghatározó jegye, a vilniusiak kedvelt találkozóhelye. 11 kápolnájának egyikében a magyar Szent László király szobra áll.
A hajnal kapuja, VILNIUS: Kápolna, a térség (Lengyelországtól Belorussziáig) legfontosabb katolikus kegyhelye. Vilnius régi városfalaiból (maradékait a cári orosz csapatok pusztították el az 1860-as években) 1671-ben építették ezt a kápolnát. Legfőbb nevezetessége az arany és ezüst Szűz Mária-ikon, amelyet évente zarándokok ezrei keresnek fel. Sokan áhítatuk jeléül a szentképhez vezető betonlépcsőket térden csúszva teszik meg.
DOMINIKáNUS TEMPLOM, VILNIUS: Vilnius kísértetjárta épülete. A legenda szerint 1657-ben, a pestisjárvány idején ennek a monostornak a pincéjét használták a holttestek ideiglenes tárolására. Az 1800-as évek vége felé a környéken lakók panaszkodni kezdtek a templom pincéje felől hallatszó szüntelen nyögések, jajgatások és sóhajok zaja miatt. A levonuló rendőrség elfeledett, mumifikálódott holttestek százait találta a pincében. A helyiek szerint hajnalonként még ma is lehet halk jajongást hallani a templom mellett.
VILNIUSI EGYETEM: Báthory István alapította 1579-ben a térség egyik legnevesebb egyetemét, hogy a terjedő reformációnak ellensúlyt képezzenek. Az egyetemet 1832-ben az oroszok bezáratták, de 1917-ben a litvánok függetlenedésük idején újra megnyitották. 1919. augusztus 19-én a városba bevonuló Piîsudski rendelete alapján felvette Báthory István nevét. Ma 14 ezer hallgatója van.
HáROM KERESZT-HEGY, VILNIUS: Vilniusban az óváros felett található az a domb, ahol a pogány litvánokat megtéríteni igyekvő hét ferences szerzetest megölték a litvánok. Emlékükre az 1600-as években emeltek először kereszteket, amelyeket a szovjet megszállás idején leromboltak. 1989-ben újakat állítottak helyettük, de a régiek maradványait is megőrizték a helyszínen.
SZENT KáZMéR-TEMPLOM, VILNIUS: Szent Kázmér, Jagelló Kázmér lengyel király és litván nagyfejedelem fia, a litvánok védőszentje.
ELNöKI PALOTA, VILNIUS: A 14. században építették főrangú palotaként. (Napóleon is itt tartózkodott orosz hadjárata idején.) Az évszázadok alatt többször újjáépítették az épületet. Ma Litvánia elnökének rezidenciája.
KIVéGZETT LITVáNOK MúZEUMA, VILNIUS: Az épület 1991-ig a rettegett KGB székháza volt. Ma sokkoló hatású múzeum, ahol a kommunista uralom lelki és fizikai terrorját mutatják be.
VILNIUSI TV-TORONY: A kelet-európai rendszerváltás egyik véres eseménye kötődik ehhez az építményhez. 1991. január 13-án szovjet belügyi csapatok támadták meg a vilniusi tv-torony mellett a litván függetlenség elismeréséért demonstráló tömeget. 13 polgári személy vesztette életét. Az esemény végül siettette a Szovjetunió összeomlását, az ezt követő napokban az Orosz Föderáció elismerte Litvánia függetlenségét. A helyszín azóta nemzeti emlékhely.
JIDDIS VILNIUS: Vilnius számított a második világháborúig a jiddis kultúra központjának több mint 60 ezres zsidó népességével (már a 14. századtól vándoroltak Litvánia területére zsidók), jiddis egyetemével és könyvtárával. Litvánia mintegy 240 ezres zsidó népessége gyakorlatilag teljesen elpusztult a második világháború folyamán.
TRAKAI: A nemzet középkori fővárosa, várában székeltek a litván nagyfejedelmek.
KAUNAS: Litvánia második legnagyobb városa, a két háború között fővárosa is. Sokan „litvánabbnak” tartják, mint a többkultúrájú Vilniust. Itt található Kaunas vára és a Vytautas nagyfejedelem által a 14. században építtetett Vytautas-templom.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
VYTIS: A harcos, aki megvédi Litvániát a rátörő ellenségtől. (A pajzsán látható kettős kereszt neve Vytis-kereszt.) Vytis a litván nagyfejedelmek jelvénye volt, és pénzérméken, pecséteken maradt fenn már a 14. század elejéről, Gediminas (1316–41) idejéből. 1795-ig, a Litván Nagyfejedelemség fennállásáig Vytis lovas szimbolizálta a litván államot.
GEDIMINAS OSZLOPAI: Litvánia egyik legkorábbi szimbóluma, címere. A Litván Nagyfejedelemségben használtak először mint állami szimbólumot, majd a vezető arisztokrácia heraldikai jelképeként, később az 1945 előtti litván államban kiscímerként, például pénzérméken volt látható. A szimbólum eredete Gediminas nagyfejedelemig vezethető vissza, akinek ez volt feltehetően személyes jelképe, amely a személyes tulajdon (például lovak) megjelöléséből származhatott. Utódai tovább vitték e jelkép használatát. Bár Jogaila (Jagelló) személyes címerébe a kettős keresztet vette fel, a „Gediminas oszlopai” jelkép évszázadokig tovább élt.