ÁLLAMPOLGÁRSÁG EURÓPÁBAN, 2005
Europa Institut Budapest • Budapest, 2005.83–90. p.
Kézirat

PEYKOVSKA, PENKA

Bulgária és a határon túli bolgárok

Az újkori közép- és kelet-európai országok az Oszmán Birodalom, majd Ausztria–Magyarország felbomlása következtében jöttek létre. Az államhatárokat úgy alakították ki, hogy sokszor figyelmen kívül hagyták a különböző etnikumok lakta területeket, így e régióban manapság is etnikailag színes államalakulatokat találunk. Ennek a történelmi jelenségnek talán legszembetűnőbb példája Bulgária és Magyarország, amelyek, ahogy mondani szoktuk, saját népeivel határosak.

A határon túli közösségek számbeli nagysága szempontjából Bulgária, Magyarországgal együtt, több évtizeden át Európa élén jár: Magyarország három és fél millió lélekkel, Bulgária – a legutóbbi becslések szerint – mintegy négymillió lélekkel.¹

Az említett négymillióból kettő soha sem hagyta el a bolgár etnikai területet. A történelmi okok még a berlini kongresszus (1878) által létrehozott újkori bolgár államra vezethetők vissza. A berlini szerződés² értelmében az úgynevezett Bolgár Fejedelemség csak a bolgár etnikai terület egy részén, a Duna és a Balkán-hegység közötti területen alakult ki. 1885-ben, a Bolgár Fejedelemség és Kelet-Rumélia egyesítése után Macedónia az Oszmán Birodalom része maradt.

Ezután fél évszázadon át a bolgár nemzet legnagyobb erőfeszítései a nemzet egyesítésére irányultak; az összes háborút emiatt viselte. A háborúkat követő békeszerződések azonban mindig államhatárok megváltoztatásával, újabb bolgár etnikai tömbök elszakításával jártak együtt. Így 1913-ban Dél-Dobrudzsa Romániához, Vardari-Macedónia Szerbiához, Égei-Macedónia pedig Görögországhoz került. 1919-ben Nyugat-Trákiát Görögországhoz, valamint az úgynevezett nyugati határszéleket (Caribrod, Boszilegrad, Tran és Kula vidékét) Szerbiához csatolták. Az utolsó határváltozásra 1940-ben került sor, amikor a craiovai szerződés értelmében Bulgária visszakapta Dél-Dobrudzsát. Bulgária 1941 elején kialakult határait rögzítette az 1947. évi párizsi békeszerződés.

Jelenleg autochton határon túli bolgár közösségek Albániában, Görögországban, Macedóniában, Szerbiában és Törökországban vannak.³ Rajtuk kívül olyan etnikai közösségek is lézetnek, amelyek vagy az elnyomás elől menekülőkből, vagy gazdasági, illetve politikai emigrációból jöttek létre.⁴ Gazdasági migráció következtében alakultak ki a közép-európai bolgárkertész közösségek, legnagyobb számban éppen Magyarországon. A határon túli bolgár közösségek többségükben bolgárt beszélő ortodox vallásúak, de vannak más nyelvet használó, más vallású közösségek is.⁵

A Bulgária államhatárain túl élő bolgárok megjelölésére szolgáló fogalmak nem egyértelmű használata szükségessé tesz pontosításokat. A különböző időszakokban használt fogalmak a bolgár állam eltérő gyakorlatát tükrözik, valamint azon történelmi korszakok lenyomatai, amelyeken a bolgár állam keresztülment. Az államiság 1878. évi helyreállítása után leigázott bolgárokról beszéltek, amelyek Bulgária felszabadítási és vele való egyesítési politikájának a célpontjai voltak. Az első világháború után bolgár kisebbségekről volt szó; ezeknek jogait külön nemzetközi szerződések védték. Az 1980-as években külföldön élő bolgárokat emlegetnek; e fogalom bevezetése kapcsolatban volt az 1982-ben létrehozott külföldön élő bolgárok ügyeit gondozó bizottsággal. Az utóbbi szakkifejezés használatos még a társadalmi és politikai szókészletben diaszpórával, emigrációval, közösségekkel és ritkábban nemzeti kisebbségekkel együtt. Mivel a nemzetközi dokumentumok nem határozzák meg pontosan a nemzeti kisebbség fogalmát, a bolgár alkotmányban ez nem található meg. Jelenleg az összefoglaló határon túli bolgárok, illetve határon túli bolgár közösségek megnevezés van használatban, amely közel áll az érintettek által magukra használt megnevezéshez (például „bolgár vagyok Besszarábiából” vagy „magyarországi bolgár vagyok”). Látni fogjuk azonban, hogy az általunk vizsgált törvényhozás terminológiájában nem ez szerepel.

A határon túli bolgár közösségek helyzete igen eltérő a különböző befogadó országokban. Magyarországon, Moldovában, Romániában és Szerbiában a bolgár közösségek kisebbségi státussal élnek. De ez a státus nem mindig garantálja az identitásuk megőrzéséhez szükséges kisebbségi jogokat; a jogok a befogadó állam kisebbségi politikájától függnek. Gazdasági és kulturális vonatkozásban Magyarország nyújtja a legtöbbet. A magyarországi bolgár kisebbség országos önkormányzattal és helyi önkormányzatokkal is rendelkezik. Szerbiában, a nyugati határszéleken élő bolgár lakosság kisebbségi jogai csak papíron léteznek. Görögországban és Törökországban a bolgár közösségeknek nincs lehetőségük az anyanyelv tanulására.

A befogadó országgal való kapcsolatra jellemző a tolerancia. Ehhez hozzájárul egyrészt a bolgárok hagyományos alkalmazkodóképessége, másrészt pedig az a körülmény, hogy intézményeik tevékenysége a befogadó országok hatóságaitól függ. (A befogadó országhoz való viszony azért is fontos, mert a különböző bolgár közösségek azoknak az országoknak az európai csatlakozási folyamatában vesznek részt, amelyeknek állampolgárai.)

A határon túli bolgár közösségek és az anyaország közti kapcsolat igen jelentős a jövendő, európai unióbeli identitásmegőrzésük és identitásreprodukciójuk szempontjából is. A bolgár államnak ezentúl számolni kell a bolgár etnosz demográfiai válságával és azzal, hogy a határon túli bolgárok etnodemográfiai tartaléknak tekinthetők. Évtizedeken át a bolgár állam határon túli bolgárok iránti politikája nem volt következetes és elkötelezett, nem volt hosszú távú stratégiája sem. Ez volt az oka annak, hogy a befogadó országokon belüli többi kisebbséghez képest a határon túli bolgár közösségek nem voltak egyenlő helyzetben. A demokratikus változások megteremtették a feltételeket a bolgár közösségek szabadabb etnokulturális fejlődéséhez és a bolgár állam etnikai politikájának határozottabb megnyilvánulásához.

A többi közép- és kelet-európai országtól (így például Magyarországtól, Szlovákiától vagy Horvátországtól) eltérően, a határon túli bolgárok helyzetének alkotmányos szabályozásáról nemigen lehet szó.⁶ Az 1991-ben elfogadott bolgár alkotmány nem tartalmaz „nemzeti felelősségi klauzulát”, és nem használja a határon túli bolgárokat vagy közösségeket megjelölő kifejezést. A törvényhozó a határon túli bolgárokat érintő kérdéseket a polgárok alapvető jogairól szóló fejezetén belüli 25. cikkelyben tárgyalja. Lényegében ezek a pontok az állampolgárságra vonatkoznak. Az alkotmány értelmében bolgár állampolgárnak tekinthető mindenki, akinek legalább az egyik szülője bolgár állampolgár, vagy aki Bulgária területén született és nem kapott származásából eredően más állampolgárságot.

Az 1990-es években még nem létezett bolgár státustörvény. Ilyen módon más jogszabályok tartalmazták a határon túli bolgárok helyzetét érintő klauzulákat. A határon túli bolgárok szavazati jogait az országgyűlési képviselők választásáról szóló törvény rendezte. (Idesorolhatjuk még a valutában kötendő üzletekről és a külföldi személyek gazdasági tevékenységéről szóló törvényeket, valamint a külföldi beruházásokat védő törvényt is. Ezek azonban nem határolják el a külföldiek fogalmán belül az állandóan külföldön tartózkodó állampolgárokat.⁷ Ennek következtében a határon túli bolgárok a tulajdonjogukat és a gazdasági tevékenységüket érintő bizonyos korlátozások alá estek, és végeredményképpen a Bulgáriában élő külföldi állampolgároknál kevesebb joggal rendelkeztek.)

Ebből a periódusból való a minisztertanács néhány, a határon túli bolgárok oktatására vonatkozó rendelete.Számukra bizonyos kedvezményeket és állami támogatásokat biztosítanak, amelyek viszont főleg Bulgáriában vehetők igénybe. Az 1993. május 31-én kelt 103. sz. rendelet a külföldön élő bolgárok oktatásáról⁸ körülírja azokat a kereteket, amelyeken belül a bolgár állam oktatási tevékenységet támogat bolgár nemzetiségű külföldi állampolgárok körében. A bolgár oktatásügyi minisztérium évente kb. 400 helyet biztosít az állami egyetemeken külföldön élő bolgár nemzetiségűek számára, valamint 50 helyet az állami és községi középiskolákban, 10 doktorantúrát és 100 hónapos posztgraduális szakképzést. Ezen kívül külön rendelet szól a macedóniai állampolgársággal rendelkező fiatalok bulgáriai állami felsőoktatási intézményekbe történő felvételéről.⁹ Számukra a bolgár állam 150 állami támogatást élvező helyet biztosít.

Az akkori bolgár jogi szabályozás legérzékenyebb pontja az állampolgárságra vonatkozott. A még hatályban levő 1968. évi állampolgársági törvény nem engedélyezte a kettős állampolgárságot. A kettős állampolgárság gyakorlata abban áll, hogy az új állampolgárság a régi feladása nélkül megszerezhető.¹⁰ A bolgár esetben ennek hiánya azt jelentette, hogy bolgár állampolgár csak akkor kaphat külföldi állampolgárságot, ha lemond a bolgárról. Az 1968. évi törvény megkülönböztette a külföldi állampolgárt a bolgár nemzetiségű külföldi állampolgártól: az utóbbi megszerezhette vagy visszakaphatta bolgár állampolgárságát, ha lemondott a külföldiről; a hontalan bolgár nemzetiségű személy viszont szerezhetett bolgár állampolgárságot. Mivel számos igény jelentkezett, Bulgária kétoldalú szerződéseket kötött az akkori szocialista országokkal a kettős állampolgárságú személyek állampolgárságának rendezéséről és megszüntetéséről. Ilyen szerződései voltak Csehszlovákiával (1975-től 1995-ig), Lengyelországgal (1972-től 1992-ig), Magyarországgal (1959-től 1991-ig), Mongóliával (1994-ig), Németországgal (1972-től 1990-ig), Oroszországgal (1958-től 1991-ig) és Romániával (1959-től 1991-ig). E szerződések révén kívánták a szerződő felek megakadályozni a kettős állampolgárság létrejöttét.

Az 1968. évi bolgár állampolgársági törvény egyik szembetűnő jellegzetessége a nem bolgár nemzetiségű bolgár állampolgárok (ezek a bulgáriai törökök, zsidók, örmények stb.) fogalmának használata. Kitelepítésük vagy kitelepülésük esetében ők automatikusan elvesztették bolgár állampolgárságukat. A törvénynek ezt a rendelkezését 1986-ban hatálytalanították, mivel sértette az emberi jogokat.

Az 1990-es években a határon túli bolgárok akkori jogszabályokból eredő nehézségeinek megoldására 1992-ben Külföldön Élő Bolgárok Állami Ügynökséget létesítettek. Ez volt az az intézmény, amelyen keresztül érvényesítette a bolgár állam a határon túli bolgárok iránti politikáját.¹¹

Az utóbbi négy évben a bolgár állam határon túli bolgárokat érintő politikájában észrevehető bizonyos előrehaladás. Az állam jogilag megfogalmazta az új álláspontját, és néhány törvényt is hoztak. E törvények középpontjában szintén az állampolgárságáll. Ez érthető, figyelembe véve azt, hogy a szociológiai kutatások szerint az állampolgárság hatással van az etnikai identitásra, bár ez a tényező inkább a polgári-nemzeti közösség szempontjából meghatározó. Egyrészt, a bolgár állampolgárság megszerzése és megőrzése nem mindig kapcsolódik az illető etnicitás kinyilvánításához. Másrészt a gyakorlat azt mutatja, hogy bolgár útlevél vagy akármilyen, bolgár nemzetiséget, származást, esetleg nevet tartalmazó dokumentum birtoklása hatással van a bolgár nemzeti-etnikai identitás bevallásánál. Éppen az útlevélbe és a születési bizonyítványba beírt bolgár nemzetiség az egyik oka annak a jelenségnek, hogy a volt Szovjetunió területén élő bolgárok saját etnikai tudattal rendelkeznek annak ellenére, hogy már elvesztették anyanyelvüket. Ugyanakkor más országokból (például Albániából vagy Macedóniából) való bolgár származásúak kényelmetlenül érzik magukat, amikor azt próbálják megmagyarázni, miért vannak albánokként vagy macedónokként számontartva.¹² Vannak országok, mint például Ukrajna, ahol a törvény nem engedi a kettős állampolgárságot, és ez gátolja az ottani bolgárokat a bolgár állampolgárság megszerzésében. Manapság mintegy 800 000 (1998) határon túli bolgárnak van kettős állampolgársága;¹³ ezek főleg az 1989 után emigrált bulgáriai törökök és a gazdasági kivándorlók közül kerülnek ki.

Az 1999. évi bolgár állampolgárságról szóló törvény¹⁴nem alkalmazza széles körben a kettős állampolgárság jogintézményét.A törvényelhatárolja a bolgár származású külföldieket a többi külfölditől: nem tiltja a kettős állampolgárságot abban az esetben, ha a bolgár állampolgárság származás (nem pedig honosítás vagy az ország területén való születése) útján jár az illető személynek; vagyis megkönnyíti számukra az állampolgárság megszerzését. A 20. cikkely szerint állandóan külföldön élő bolgár állampolgár kérheti (saját akaratából, vagy ha befogadó ország erre kötelezi) a bolgár állampolgárság feladását, ha már megszerzett más állampolgárságot. A bolgár állampolgárságról való lemondást, majd esetleg annak visszaállítását illetően a törvényhozó három kategóriát ismer: felnőttek, 14 év alatti gyerekek és 14 és 18 év közötti fiatalok. Így a szülők bolgár állampolgárságtól való felmentése nem vonatkozik a 14 év alatti gyerekeikre, ha ezt a szülők nem kérték; a 14 és 18 év közöttiek esetében az érintettek felmentésre vonatkozó véleményét kellene kikérni.

A bolgár állampolgárság visszaszerezhető. A határon túli bolgárokat¹⁵ érinti a 26. cikkely, melynek értelmében bolgár származású személy visszaszerezheti bolgár állampolgárságát, ha a befogadó országban nincs ellene hatályos, szándékos bűncselekmény miatti ítélete és ha nem veszélyezteti a társadalmi rendet, egészséget és nemzeti biztonságot. A szülők bolgár állampolgárságának visszaállítása automatikusan érvényes a 14 év alatti gyerekeikre is.

Az 1999. évi külföldiekről szóló törvényben¹⁶ a külföldiek jogállása differenciált; ez is elhatárolja a határon túli bolgárokat,¹⁷ figyelembe veszi nemcsak a bolgár nemzetiségűeket, hanem a Bulgáriában született nem bolgár származásúakat is. A törvény 25. cikkelye alapján állandó tartózkodási engedélyt szerezhetnek bolgár nemzetiségű külföldiek, valamint nem bolgár származású, de Bulgáriában született külföldiek, akik kitelepítési szerződések következtében elvesztették bolgár állampolgárságukat^.

A 2000. évi, a Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárokról szóló törvény¹⁸rendezia határon túli bolgárok és a bolgár állam viszonyát. Az Általános rendelkezések c. fejezetében a törvény kimondja, hogy Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárnak tekinti azt a személyt, „1. akinek legalább egy bolgár származású felmenője van, 2. aki bolgár nemzeti öntudattal rendelkezik és 3. tartósan vagy állandóan más ország területén” él (2. c.). A bolgár származás bolgár vagy idegen állam szervei által kiadott dokumentummal bizonyítható; ilyen dokumentumot azonban kiadhat a határon túli bolgárok¹⁹ azon szervezete is, amelyet a velük kapcsolatot tartó bolgár állami szerv is elismer, továbbá a bolgár ortodox egyház is. A bolgár állam elősegíti a határon túli bolgárok nyelvi, kulturális és vallási hagyományainak megőrzését. Olyan országokban, ahol bolgár közösségek vagy kisebbségek vannak, a Bolgár Köztársaság diplomáciai képviseleteinél érdekeik megvédését szolgáló tanácsadó szervek állíthatók fel.

A Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok jogai c. második fejezetében a törvény nem tesz különbséget bolgár állampolgársággal rendelkező vagy azzal nem rendelkező határon túli bolgárok között. Biztosított a Bulgáriában való tartózkodási, munkához való joguk, a földtulajdon szerzésén kívül mindenféle itteni tulajdon- és öröklési joguk, állami és községi általános és középiskolában ingyen oktatáshoz való joguk.

A törvény előnyben részesíti az ortodox vallás megőrzését, mivel ez a bolgárok hagyományos vallási hovatartozása és a bolgár nemzeti identitás megőrzésének egyik fontos tényezője. A bolgár egyháznak vannak képviselői külföldön, ezek gondozzák a határon túli ortodox bolgárok vallási ügyeit (a nyugat-európai és észak-amerikai képviselőjének székhelye Budapesten van). A Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok az országon belüli letelepedése c. fejezet értelmében a letelepedés első három évében joguk van ellenszolgáltatás nélküli földhöz jutáshoz. A törvény létrehozza az úgynevezett Bolgár Köztársaságon kívül élő bolgárok nemzeti tanácsát és meghatározza annak hatáskörét. Ez az az állami és társadalmi szerv, amelynek szervezési, egyeztetési és képviseleti feladatai vannak, összeegyeztetve a nemzeti érdekeket a határon túli bolgárok érdekeivel.

Végezetül elmondható, hogy jelenleg a bolgár törvényalkotó más külföldiekhez képest előnyben részesíti a határon túl élő bolgárokat. A megvizsgált törvények szabályozási koncepciója az, hogy támogatják nemzeti öntudatukat és kulturális identitásukat, pártolják az e cél elérésére létrehozott intézményeket, az anyaországgal való kapcsolattartást, védik jogait és érdekeit. Remélhető, hogy a bolgár törvényalkotó hozzájárul ahhoz, hogy létrejöjjön egy állami határoktól független, kulturálisan egységes és etnikailag életképes bolgár nemzet, amely sikeresen beilleszkedhet az Európai Unióba, és képes válaszolni kihívásaira.

Függelék
A bolgár identitásukat megőrző határon túli bolgár közösségek Európában²⁰

Jegyzetek

1 J. Janev–P. Pavlov: Szvetovnata Balgarija. Szofija, 2000, sz. 2.

2 A berlini szerződés érvénytelenné tette az azt megelőző és az 1877–78. évi orosz–török háborút lezáró San Stefanó-i békeszerződést, amelynek értelmében a győztes oroszok az egész bolgár etnikum lakta területen egy Nagy-Bulgáriát alapítottak meg. A nagyhatalmak ellenezték a leendő nagy és orosz befolyás alatt álló bolgár államot.

3 L. Függelék.

4 L. Függelék.

5 Milanov, E.: Regionalni i etnokulturni balgarszki obstnoszti zad granica. In: Aszpekti na etnokulturnata szituacija. Szofija, 2000, sz. 118–122.

6 Halász I.– Majtényi B.: A magyar és a szomszédos államok „státustörvényei”. Kisebbségi Szemle, 2002, N 3, 470–479.

7 Alekszandrov, E.: Pravni problemi na balgarite v Sredna i Iztocsna Evropa. In: Balgarite v Sredna i Iztocsna Evropa. Szofija, 1995, sz. 57.

8 Ennek utolsó változtatása és kiegészítése 2000. január 1-jétől hatályos.

9 A Minisztertanács 1997. május 20-án kelt 228. sz. rendelete.

10 Komáromi S.: A kettős állampolgárság mint átfedő kötődés. (Ism.) – Kisebbségi Szemle, 2003, N 3, 637.

11 2000-től kezdve a minisztertanácshoz tartozik.

12 Milanov, E.: i. m. 146.

13 B. Njagulov–E. Milanov: Balgarszkite obstnoszti zad granica. In: Obstoszti i identicsnoszti v Balgarija. Szaszt.: Kraszteva, A. Szofija, 1998, sz. 428.

14 Hatályba lépett 1999. február 19-én, változások és kiegészítések hatályba léptek 2001. december 24-én, utolsó kiegészítések hatályba léptek 2002. december 1-jén.

15 A törvényben nincs használatban ez a fogalom; a törvényhozó „bolgár származású személyek”-ről, „külföldön élő bolgár állampolgárok”-ról beszél.

16 Hatályba lépett 1999. július 5-én, változások és némi új klauzák léptek hatályba 2001-ben.

17 A törvény nem használja ezt a fogalmat.

18 2000. április 11-én fogadta el az országgyűlés.

19 A törvény nem használja ezt a fogalmat.

20 A határon túli bolgár közösségekre vonatkozó statisztikai adatok nagyon eltérőek, bizonyos esetekben óriási a különbség a befogadó országok hivatalos statisztikai adatai és a bolgár közösségek által számon tartott létszám között.

Az adatok forrásai: I. Grek– N. Cservenkov: Balgarite v Ukrajna i Moldova: minalo i nasztojaste. Szofija, 1993; J. Janev–P. Pavlov, 2000, sz. 1–11.; Központi Statisztikai Hivatal. A 2001. évi népszámlálás. Nemzetiségi kötődés. Bp. 2002; Njagulov B.: i. m. 1998, sz. 415–416.; Pobratim: Balgari po cseskite zemi. Szofija, 1994.