ÁLLAMPOLGÁRSÁG EURÓPÁBAN, 2005
Europa Institut Budapest • Budapest, 2005. 115–124. p.
Kézirat
PÉTERFI ANDRÁS
„Citizenship” „Nationality”,
azaz az állampolgárság Nagy-Britanniában
Az állampolgársági jognak aligha van a világon bonyolultabb szabályrendszere, mint Nagy-Britanniában. A világ egykori leghatalmasabb birodalma lassan, változatos módokon követve zsugorodott össze mai nagyságára, és visszavonulása közben a legkülönbözőbb jogi viszonyrendszereket hagyta örökül az érintett területeknek, állandó fejfájást, de tisztes megélhetést biztosítva az utókor angolszász jogászainak. Jelen ismertetés csupán vázlatos rajza eme viszonyrendszereknek, melyek bonyolultságát maguk a brit diplomáciai szervek sem képesek tökéletesen felmérni: az állampolgári jogi kérdésekre szakosodott ügyvédi irodák legalábbis erre figyelmeztetnek.
Mint azt Közép-Kelet-Európában jól tudjuk, az egyik legnagyobb probléma az, hogy a „nemzet” és az „állam” fogalmak nem felelnek meg egymásnak. Nem feltétlenül polgára ugyanis az ember a nemzetének, és hasonlóképpen nem feltétlenül a nemzet tagja akkor, ha állampolgár. A nemzetállamok még viszonylag jól átlátható helyzetben vannak, de Nagy-Britannia például három nemzetet csaknem teljesen (angol, skót, walesi), egy negyediket részben (ír) is magában foglal.
Az „állampolgárság” fogalmát a brit szóhasználat kétféle kifejezéssel jelöli: a „citizenship” a szó belföldi aspektusait, az állampolgár honi jogait és kötelességeit helyezi előtérbe, míg a „nationality”, melyet félrevezető volna minden esetben „nemzetiség”-nek fordítani, az állampolgárság kérdésének nemzetközi szintű megközelítésekor használatos.
Az állampolgári jog az állampolgárság megszerzését és elvesztését rendezi, felsorolja az állampolgárok jogelőnyeit és -hátrányait más állampolgárokkal szemben, néha maguk az állampolgárok között is különbséget tesz.1 A brit jogrend történetileg a ius solit, vagyis az amerikai modellt alkalmazza, tehát eredetileg születési hely alapján lett valaki brit állampolgár, szemben a ius sanguinissel, a „német” mintával, mely származás alapján határozza meg az állampolgárságot. Természetesen ma már mindkét elv keveredik az országok állampolgársági jogában. A brit nemzetértelmezés és állampolgárság-fogalom a múltban expanzív volt, majd fokozatosan beszűkült és sokrétűvé vált. Ma a brit állampolgárság szisztémája bonyolult, „többosztályú” rendszer, melyet gyakran kritikával illetnek.
A fogalom eredete a középkorba nyúlik vissza. Mindig is létezett egyfajta megkülönböztetés a királyság alattvalói és az idegenek között. Az alattvalók vagy természettől fogva születettek, vagy honosítottak voltak. Amikor a brit birodalom létrejött, egyetlen hivatalos kategória maradt: a brit alattvaló (British subject). Ez a fogalom nemcsak az Egyesült Királyság, hanem a gyarmatok és az autonóm domíniumok (Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Új-Fundland) polgáraira is vonatkozott.
A brit állampolgárságról és az idegenek jogállásáról szóló törvény, 1914
(British Nationality and Status of Aliens Act)
A számos dokumentumban és rendeletben szétszórt jogi rendelkezéseket ez az 1915 januárjában hatályba lépett törvény foglalta össze. Brit alattvaló, azaz brit állampolgár volt eszerint az, aki a korona domíniumain született vagy honosíttatott, és ezek férfiági törvényes leszármazottainak első generációja. Az állampolgárságot másutt történő honosítás (naturalisation) vagy elidegenítési nyilatkozat (Declaration of Alienage) útján lehetett elveszíteni. A külföldivel házasodó brit nők automatikusan elvesztették állampolgárságukat 1933 előtt, ezután már csak abban az esetben, ha felvették férjük állampolgárságát. A brit férfival házasodó külföldi nők automatikusan brit alattvalókká váltak. A kisgyermekek állampolgársága apjukhoz vagy megözvegyült anyjukhoz kötődött, velük együtt kapták meg vagy veszítették el azt.
A brit állampolgársági törvény, 1948
(British Nationality Act)
Miután Kanada önálló állampolgárságot vezetett be, a Brit Nemzetközösség vezetői úgy döntöttek, hogy minden önálló domínium (Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Dél-Afrika, Új-Fundland, India, Pakisztán, Dél-Rhodesia és Ceylon) saját állampolgárságot ad lakóinak. Az anyaország és alávetett területei számára Nagy-Britannia létrehozta az Egyesült Királyság és gyarmatai állampolgára (Citizen of the United Kingdom and its Colonies, a továbbiakban CUKC) státuszt, ezzel polgárai elkülönültek az autonóm domíniumok lakóitól. Ugyanakkor továbbra is brit alattvaló (British subject) volt a nemzetközösség minden lakosa, de ez a fogalom már nem állampolgárságot, csupán egyfajta tiszteletbeli jogi kategóriát jelentett. A brit alattvaló kifejezés mellett a nemzetközösség polgára (Commonwealth citizen) kifejezést is használták.
A CUKC státuszt az Egyesült Királyságban vagy a megmaradt gyarmatok egyikén született vagy honosított egyének, és külföldön született első generációs leszármazottaik kapták meg. A törvény szerint ezt a státuszt is csak férfiak örökíthették át törvényes gyermekeikre. CUKC férfiakkal házasodó asszonyok szintén megkaphatták ezt a besorolást.2
Az 1930. évi hágai egyezmény szerint minden személynek rendelkeznie kell állampolgársággal, mégpedig csak eggyel. Elvben a birodalom felbomlásával annak minden korábbi lakosa Nagy-Britannia, Ausztrália, Kanada, Dél-Afrika vagy más nemzet állampolgára lett, vagyis minden brit alattvaló állampolgárságot kapott valamelyik országban. A gyakorlatban azonban számos brit alattvaló nem jutott állampolgársághoz: Írország népe, mely kilépett a nemzetközösségből 1949-ben, és Indiáé, valamint Pakisztáné, melyek állampolgársági törvényeit a brit kormány nem fogadta el, mivel azok nem adtak mindenkinek polgárjogot, aki területükön született. Így azok az Indiában vagy Pakisztánban születettek, akik nem kaptak indiai vagy pakisztáni állampolgárságot, nem kapták meg az Egyesült Királyság és gyarmatai állampolgára státuszt sem.
A bevándorlási törvény, 1971
(Immigration Act)
Az 1960-as években Nagy-Britannia jelentős, korábbi gyarmatairól érkező bevándorlási hullámmal szembesült. Az 1962. évi Nemzetközösségi bevándorlási törvény (Commonwealth Immigration Act) hatályba lépéséig a közösség minden polgára korlátozások nélkül léphetett az Egyesült Királyság területére, és ott is maradhatott. Későbbi törvények szigorították a belépés feltételeit, de azok a CUKC-k, akik a brit kormány (tehát nem a gyarmati kormányzatok) által kiállított útlevéllel rendelkeztek, továbbra is korlátlanul tartózkodhattak az ország területén. Ilyenek voltak például az Idi Amin által 1968-ben kiűzött ugandai indiaiak.
Az 1971. évi bevándorlási törvény bevezette a honosság, valamint a letelepedési jog (Right of Abode) fogalmát. A CUKC-k és a nemzetközösség más polgárai ezután csak abban az esetben kaptak letelepedési jogot az Egyesült Királyságban, ha szüleik vagy nagyszüleik az Egyesült Királyságban születtek. Ez a rendelkezés abba a ritka helyzetbe hozta az országot, hogy egyes britek belépését nem engedélyezte automatikusan. Így az Egyesült Királyság nem ratifikálhatta az Emberi jogok európai egyezményének negyedik pontját, hiszen az garantálja a letelepedési jogot az államalkotó nemzet tagjai számára az adott országban. Ez a törvény érezhetően csupán átmeneti megoldásként szolgált, átfogó reformra volt szükség.
Az évek során a megmaradt gyarmatok legtöbbje függetlenségre tett szert a nemzetközösségben. Ilyenkor az illető terület CUKC állampolgárai a függetlenség kikiáltásának napján új állampolgárságot szereztek, és elvesztették ezt a státuszt, kivéve azt az esetet, ha különleges kapcsolatot ápoltak az Egyesült Királysággal.
A brit állampolgársági törvény, 1981
Az 1983. január 1-jén hatályba lépett új törvény megszüntette az Egyesült Királyság és gyarmatai állampolgára címet, és háromféle új státuszt hozott létre: a brit állampolgárságot (British Citizenship, BC), a brit függő területi állampolgárságot (British Dependent Territories Citizenship, BDTC) és a brit tengerentúli állampolgárságot (British Overseas Citizenship, BOC). A korábban az Egyesült Királyság és gyarmatai állampolgára (CUKC) címmel rendelkezők közül azok, akiknek szoros kapcsolata volt az Egyesült Királysággal (vagyis letelepedési joguk volt), brit állampolgárok lettek. Brit függő területi állampolgárok lettek azok a korábbi CUKC-k, akik a megmaradt gyarmatok egyikével ápoltak szoros kapcsolatot. A gyarmatokat ezután függő területeknek nevezték. Brit tengerentúli állampolgárok lettek azok a CUKC-ok, akiknek sem a brit, sem a függő területi állampolgárságra nem volt jogalapjuk.
Amennyiben ez a rendszer még nem tűnne elég bonyolultnak, vegyük még górcső alá a brit alattvaló (British subject) elnevezést, mely szintén megmaradt, és ezentúl azokat a brit alattvalókat értették alatta, akik nem voltak brit állampolgárok. A fogalom jelentése tehát kétszer is változott a történelem folyamán. British subject 1948-ig a brit állampolgár, 1948-tól a brit birodalom minden tagja, 1971 után pedig a Brit Nemzetközösség azon polgárai, akik nem voltak brit állampolgárok. Az 1948–1971 között használatos jelentést mindazonáltal megőrizte a továbbra is használatos nemzetközösség polgára (Commonwealth Citizen) elnevezés.
Az 1981. évi törvény egy további jogi kategóriát is meghagyott, a brit védelem alatt álló személy (British Protected Person) fogalmát. Ez tulajdonképpen nem állampolgársági forma, mégis érdemes itt említést tenni róla: a brit védelmet élvező államok, korábbi protektorátusok polgárai tartoznak ide, akik nyomban elvesztik ezt a státuszt, ha valamely nemzet állampolgárai lesznek. Hasonlóképpen megszűnik ilyen esetben a brit alattvalói jogállás is.
Mindeme kategóriák közül a letelepedés jogával (Right of Abode), azaz a szabad belépéssel és letelepedéssel az Egyesült Királyságban közülük csupán a brit állampolgárok (BC) rendelkeznek.
A törvény szerint immár nemcsak apai, hanem anyai ágon is örökíthető a brit állampolgárság, méghozzá 1961-től visszamenőleg.3
A brit tengerentúli területi törvény, 2002
(British Overseas Territories Act)
Ez a törvény a brit függő területek (British Dependent Territories) elnevezést brit tengerentúli területekre (British Overseas Territories) változtatja: így a brit függő területi állampolgárok (BDTC) ezentúl brit tengerentúli területi állampolgárok (BOTC) lesznek. A brit tengerentúli területek jelenleg a következők: Anguilla, Bermuda, British Antarctic Territory, British Indian Ocean Territory (Chagos-szigetek), Cayman-szigetek, Falkland-szigetek, Gibraltár, Montserrat, Pitcairn-sziget, Szent Ilona és függő területei, Dél-Georgia és Déli-Sandwich-szigetek, Akrotiri és Dhekelia (független katonai területek Cipruson), Turk- és Caicos-szigetek, Virgin-szigetek.
A törvény e területek „függő” voltának megszűnését kívánja hangsúlyozni. A jó szándék sajnos okoz némi újabb kavarodást, mivel az új jogi kategória vészesen hasonlít az 1981 óta már létező brit tengerentúli állampolgárság (BOC) elnevezéshez.
2002. július 4-ével a brit kormány teljes jogú brit állampolgárságot (BC) adományozott a brit tengerentúli polgárok nagy részének, nevezetesen azoknak, akiknek sehol másutt nem volt állampolgárságuk vagy letelepedési joguk.4 A szabályozást megelőzően felvetődött a kérdés, nem eredményezhet-e a döntés újabb bevándorlási hullámot az anyaországba, de ezt az aggályt hamar elvetették, tekintve, hogy a megmaradt gyarmatok részben lakatlanok, részben pedig jobb életkörülményeket biztosítanak lakosságuknak, mint Nagy-Britannia.5
Az állampolgársági, bevándorlási és menedékjogi törvény, 2002
(Nationality, immigration and Asylum Act)
Ez a törvény lehetőséget ad minden BOTC állampolgárnak, hogy BC, azaz teljes jogú állampolgárrá váljon, ha ezt kérvényezi, vagyis letelepedési jogot nyerjen az Egyesült Királyságban – kivételt csupán a két ciprusi önálló katonai terület (Sovereign Base Area) BOTC lakossága, és az Indiai-óceánon élő iloi nép, a mai Diego Garcia amerikai támaszpont helyéről kitelepített brit alattvalók képeznek, amíg folyamodványaikat a brit legfelsőbb bíróság (High Court) el nem fogadja.
A törvény szerint a teljes állampolgárságot mindenki megkapja, aki 1961 után brit anyától született.
További újítás, hogy a brit állampolgárságért folyamodóknak hangsúlyosabban kell bizonyítaniuk „elkötelezettségüket” az eljárás folyamán: nyelvi (angol, skót vagy walesi gael) és társadalomismereti vizsgát kell tenniük, elégséges életismerettel kell rendelkezniük az Egyesült Királyságról („have a sufficient knowledge of life in the UK”), valamint ünnepélyes állampolgársági esküt kell tenniük. Szükséges az is , hogy a jelentkezőnek ne legyen priusza, amit a törvény a szemérmes „good character” kitételben fogalmaz meg. További követelmény az állammal szembeni pénzügyi kötelességek rendezése, és hogy legalább az egyik állandó lakhely az Egyesült Királyságban legyen. Kivétel ez alól, ha a jelentkező olyan tengerentúli cég alkalmazásában áll, melyet az Egyesült Királyságban alapítottak. Ebbe a rafinált kategóriába azonban igen kevesen tartoznak. Az állampolgárságot az új törvény értelmében ünnepség keretében adják meg, szemben a régi gyakorlattal, amikor csupán postán küldték ki az igazolást.
Ezenkívül a menedékjogot kérők számára szigorú szabályok lépnek életbe, rendszeres jelentkezési kötelezettséggel és meghatározott szálláslehetőségekkel. Az illegális bevándorlók elleni küzdelem részeként a jövőben számos intézmény és hatóság jelentési kötelezettséggel tartozik a bevándorlási és állampolgársági hivatalnak (Immigration and Nationality Directorate).6
Különleges esetek
Az 1981. évi állampolgársági törvény hatálybalépése óta két terület szakadt el az Egyesült Királyságtól: St. Cristopher és Nevis 1983-ban vált függetlenné, Hong Kongot pedig 1997-ben átadták Kínának.
Hong Kong 1997-es elhagyása miatt új fogalom jött létre: a (tengerentúli) brit nemzetiségű (British National [Overseas], BN[O]) polgároké. A Kínának való átadás előtt a Hong Kongban élő kínaiak brit függő területi állampolgárok (BDTC) voltak, ezután a Kínai Népköztársaság állampolgárai lettek. A Hong Kongban élők egy része, nem meglepő módon, kevéssé értékelte ezt a változást: számukra az Egyesült Királyság megalkotta ki tudja hányadik állampolgári kategóriáját, a BN(O)-t, melyet kérvényezni lehetett, és kedvező elbírálás esetén brit útlevelet jelent, letelepedési jog nélkül. Hong Kongból ma igen kevesen teljes jogú brit állampolgárok: csupán azok, akik öt évig éltek Nagy-Britanniában, vagy brit nagyszüleik voltak, esetleg brit katonafeleségek, hadiözvegyek, és még néhány igen speciális esetben.
A Falkland-szigetek esetében a lakosság 1983 előtt született tagjai brit állampolgárságot kaptak. Az 1983 után születetteknek ez abban az esetben jár, ha egyik szülőjük brit, vagy a szigetek letelepedett lakosa. Ezt a szabályozási formát terjesztette ki a 2002. évi, tengerentúli területekről szóló törvény a többi, hasonló jogállású térségre.
Érdekes helyzet alakult ki egyes katonai támaszpontok személyzete esetében. Az Indiai-óceánon fekvő Diego Garcia és Ascension brit területek, de amerikai támaszpontoknak adnak otthont. 1983-ig a brit területeken való születés automatikusan brit állampolgári (ez esetben BDTC) státusszal járt. Ha tehát amerikai szülőknek ezen a támaszponton gyermeke született 1983 előtt, az a 2002. évi törvény szerint automatikusan megkapja a brit állampolgárságot is az amerikai mellé.7
A Diego Garciáról egykor kitelepített lakosság, az iloi nép tagjai egyelőre nem térhetnek vissza egykori otthonukba a támaszpont ottléte miatt, azonban a közelmúltban teljes brit állampolgárságot kaptak, tehát szabadon letelepedhetnek az Egyesült Királyságban.
Kettős állampolgárság
Az EU tagállamainak polgárai viszonylag kevés jogi megkötéssel élhetnek, tanulhatnak és dolgozhatnak más tagországokban. Néhány más országban töltött év után az EU-polgár gyakran abban a helyzetben találja magát, hogy jogosulttá vált az otthont adó ország állampolgárságára. Az EU-polgárok közül nem sokan élnek ezzel a lehetőséggel. Néha az embereknek jó okuk van a cserére, ha például valamely okból elveszítik eredeti hazájukban az állampolgári státuszt vagy szeretnék ott elkerülni a katonai szolgálatot. Más előnyök is származnak az új állampolgárságból: az ember többé nem toloncolható ki, az állampolgároknak fenntartott vezető posztra is kerülhet, megkapja az adott ország útlevelét, teljes szavazati jogot kap, és dolgozhat a közszférában. Persze hátrányok is származhatnak az új állampolgárságból: egyes EU-országok tiltják a kettős állampolgárságot, ezért az anyaországbeli állampolgári státusz ilyenkor elvész. Olykor a befogadó ország katonai szolgálatra kötelezi új állampolgárát. Az adóterhek növekedésére is sor kerülhet.8 Szintén fontos tény, hogy az 1930. évi hágai egyezmény szerint a kettős állampolgár nem részesülhet egyik hazája területén a másik ország diplomáciai védelmében.
Habár a kettős állampolgárság tulajdonképpen két állam jogrendjének ütközéséből származik, ma már számos ország megengedő módon viszonyul a kérdéshez. Ugyanakkor hivatalosan egyetlen ország sem tekinti lakóit kettős állampolgároknak, például egy kanadai–brit állampolgárt mindkét ország egyedül saját állampolgáraként kezel. Sok esetben az új állampolgárság megszerzése a régi elvesztését jelenti. Az újdonsült amerikai állampolgároknak például hivatalos fogadalom keretében kell lemondaniuk előző állampolgárságukról – más kérdés, hogy ezt az esküt a brit jog nem veszi figyelembe, így az illető korábbi hazájában továbbra is brit állampolgár marad. Előfordul azonban, hogy egy ország formális lemondást követel meg új polgárától, melyet az illető korábbi hazájának hatóságai ellenjegyeznek. Ilyen például a szingapúri állampolgárság megszerzése, ebben az esetben Nagy-Britanniában kell lemondani az állampolgárságról, és ez már ott is jogerős lépésnek számít.
Az 1948. évi brit állampolgársági törvény hatálybalépése óta azok a brit állampolgárok, akik más állam polgárai lesznek, nem veszítik el automatikusan brit állampolgárságukat, hacsak nem tesznek formális lemondó nyilatkozatot. Brit állampolgárok bármikor visszatérhetnek hazájukba és újra letelepedhetnek, függetlenül attól, hogy kettős állampolgárok-e vagy sem. A brit szabályok azt sem tiltják, hogy egy kettős állampolgár külföldi útlevéllel lépjen Nagy-Britannia területére, szemben például az amerikai szabályozással, amely ilyen esetekben az amerikai útlevél használatát írja elő.
A kettős állampolgárság jellegzetes esete, amikor brit állampolgároknak gyermeke születik az Egyesült Államokban. Ekkor születési helye szerint a gyermek amerikai, leszármazása szerint pedig brit állampolgárságot kap.9
A 2002. évi állampolgársági, bevándorlási és menedékjogi törvény szerint megfosztható brit állampolgárságától az olyan kettős állampolgár, akit komolyan sérti Nagy-Britannia alapvető érdekeit. A törvényt először Abu Hamza brit–egyiptomi muzulmán egyházfő ellen alkalmazták, aki felhívást intézett hinduk, amerikaiak és zsidók elpusztítására. A felháborodott egyházfő „nácinak” nevezte David Blunkett belügyminisztert ezért a lépésért, anélkül hogy tudatában lett volna kijelentése mulatságosan paradox voltának. Egyes jogászok szerint azonban az új rendelkezés valóban megkérdőjelezhető erkölcsileg, hiszen értelmezhetjük úgy is, hogy létrehozza az első- és másodosztályú állampolgár fogalmát: akik megfoszthatók állampolgárságuktól, hisz másik is van nekik, és akik nem.10
Érdekes módon Nagy-Britanniában ún. honi kettős állampolgárság (Domestic Dual Citizenship) is létezik. Ha egy brit tengerentúli állampolgár (BOC) brit állampolgárságot (BC) kap, nem veszíti el az előbbi státuszt, és az a meglepő helyzet áll elő, hogy két állampolgársággal rendelkezik egyazon országban. Számos tengerentúli terület jogrendje szerint azonban ebben az esetben a tengerentúli állampolgársággal járó jogai (pl. az illető tengerentúli területen való letelepedési jog) csorbulnak.
Előfordulhat az is, hogy valaki balszerencséjére egyik ország állampolgárságát sem szerzi meg automatikusan. Ha például az ember Nagy-Britanniában 2001-ben született két olyan amerikai állampolgár gyermekeként, akik sohasem éltek az Egyesült Államokban, és munkavállalási engedéllyel laknak Angliában, félő, hogy semmiféle állampolgársággal nem fog rendelkezni. Ilyen különleges esetekben azonban kérvényezés esetén a brit hatóságok rendszerint megadják az állampolgárságot.
A kettős állampolgárság nem túl gyakori, de érdekes esete a 2001. évi Conrad Black-ügy. A kanadai sajtómágnásnak lovagi címet szántak, ezért felvette a brit állampolgárságot is. A kanadai kormány ellenezte a nemesség adományozását egy állampolgárának. Ezt a britek általában figyelmen kívül hagyják, ez esetben azonban az a furcsa helyzet állt elő, hogy a királynő, aki a lovagi címet adja, egyben Kanada uralkodója is, aki nem mondhatott ellent „saját” kanadai minisztereinek. Conrad Black végül úgy oldotta meg a kérdést, hogy lemondott kanadai állampolgárságáról. Jóllehet ezek a problémák aligha fenyegetnek bennünket mindennapi életünkben, az eset azért figyelmet érdemel.11
Hogyan lehetünk brit állampolgárok?
A ius soli alapján, ha az Egyesült Királyságban születtünk (kivéve, ha külföldi diplomata családtagjaként), és legalább az egyik szülő brit állampolgár vagy állandó lakos az országban.
A ius sanguinis alapján, azaz leszármazás szerint: brit anya gyermekeként vagy brit apa törvényes gyermekeként, amennyiben az illető szülő nem leszármazás útján lett brit maga is.
Honosítás útján. Amennyiben az ember öt évet tölt Nagy-Britanniában, állampolgárságot kérelmezhet. Ugyanez az idő három évre csökken brit állampolgárral való házasság esetén. Ilyen hosszú időt természetesen csak megújított munkavállalási engedély (work permit) vagy tartózkodási engedély birtokában (vagy ilyennel rendelkező élettársaként) tölthetünk el legálisan az országban. Ezen engedélyek megítélése szintén bonyolult és szigorú szabályozáshoz kötött, minden esetet egyénileg bírálnak el, a procedúrát itt nem részletezzük. Az öt év alatt a jelentkező nem tölthetett többet az országon kívül összesen 450 napnál, melyből az utolsó évre 90 nap eshet. Amennyiben ez idő alatt megsértette a bevándorlással kapcsolatos törvényeket, ez szintén kizáró oknak számít.12 Az 1981. évi állampolgársági törvény szerint egyébként a belügyminiszternek bármely kiskorút jogában áll brit állampolgárként regisztráltatnia.
Regisztráció útján. A jus solis vagy a honosítás útján állampolgárságot nyert egyén gyermekeire automatikusan száll tovább ez a státusz, míg a leszármazás szerintieknek ehhez regisztráltatniuk kell gyermekeiket. A regisztráció egyszerűbb folyamat, mint a honosítás, de nem mindenki jogosult rá. Jogosultak a brit állampolgár apák törvénytelen gyermekei, a leszármazás szerinti állampolgárok Egyesült Királyságon kívül született gyermekei, valamint immár azok is, akiknek csak az anyjuk rendelkezett CUKC státusszal, és az 1981. évi törvény hatálybalépése előtt születtek.
Letelepedési joggal (Right of Abode) rendelkező nemzetközösségi polgárok és olyan brit nemzetiségűek, akiknek letelepedési joguk nincs, de meghatározatlan ideig szóló tartózkodási engedélyük (Indefinite leave to remain) igen, szintén regisztráltathatják magukat, ha már öt éve laknak az Egyesült Királyságban. A regisztráció díja 120 font, vagy több, ha az Egyesült Királyságon kívül intézzük.
Irodalom
Background to British nationality law from BritainUSA. http://www.britainusa.com/ consular/bnatlaw.asp.
British Citizenship, Nationality. Citizenship Clinic. http://australianz.topcities.com/ britishcitizenship13.htm.
British Nationality – Birth in a British Colony. http://australianz.topcities.com/britishcitizenship5.htm.
British Nationality Law. http://www.uk.emb.gov.au/consular/pages/british_ nationality_law.htm.
British Nationality – the Irish Dimension. The reform movement. http://www.reform.org/passports.htm.
British Overseas Citizens – Current Status. http://www.gherson.com/news.php3?article=boc2.
Dual Citizenship – General. http://australianz.topcities.com/dualcitizenship.html.
Dual Nationality (Adults). BritainUSA. http://www.britainusa.com/consular/dualnata.asp.
Immigration&Nationality Directorate. http://www.ind.homeoffice.gov.uk/default.asp?PageId=146.
Kende Tamás – Nagy Boldizsár: Köldökzsinór vagy pányva: jogi kötelékek az állampolgár (jogi személy) és állama között. 2000, 1997/9.
Nationmaster.com. http://www.nationmaster.com/encyclopedia/British-nationality-law.
New bill on UK immigration, nationality and asylum. http://www.gherson.com/news.php3?article=new bill.
Paár Gabriella: Külföldiek, honosítás és integráció: milyenek az európai uniós polgárság kilátásai a jövőben? Kisebbségkutatás, 1999/4.
Profile of British Nationality Law – UK Immigration – News and Information. http://www.gherson.com/news.php3?article=nationality.
Residence in the UK and Naturalisation as a British Citizen. http://www.gherson.com/news.php3?article=offshore.
UK citizenship extended to territories. BBC News, 17 March, 1999. http://news.bbc.co.uk/1/hi/uk politics/298408.stm.
UK law, a blow to Indian dual citizenship offer. Deccan Herald, 2003. április 8.. www.deccanherald.com/deccanherald/apr08/n7.asp.
Visas&Passports. British Citizenship. http://www.britain.org.nz/vpass/britcit.html.
Jegyzetek
1 Kende Tamás – Nagy Boldizsár: Köldökzsinór vagy pányva: jogi kötelékek az állampolgár (jogi személy) és állama között. 2000, 1997/9.
2 Background to British nationality law from BritainUSA. http://www.britainusa.com/consular/ bnatlaw.asp.
3 Nationmaster.com. http://www.nationmaster.com/encyclopedia/British-nationality-law.
4 British Overseas Citizens – Current Status. http://www.gherson.com/news.php3?article=boc2.
5 UK citizenship extended to territories. BBC News, 17 March, 1999. http://news.bbc.co.uk/1/hi/ uk_politics/298408.stm.
6 New bill on UK immigration, nationality and asylum. http://www.gherson.com/news. php3?article=new bill.
7 British Nationality – Birth in a British Colony. http://australianz.topcities.com/britishcitizenship5.htm.
8 Dual Nationality within the EU – Why Bother? Citizenship Clinic. http://australianz.topcities.com/eudual.htm.
9 Dual Nationality (Adults). BritainUSA. http://www.britainusa.com/consular/dualnata.asp.
10 UK law, a blow to Indian dual citizenship offer. Deccan Herald, 2003. április 8. www.deccanherald.com/deccanherald/apr08/n7.asp.
11 Dual Citizenship – General. http://australianz.topcities.com/dualcitizenship.html.
12 Residence in the UK and Naturalisation as a British Citizen. http://www.gherson.com/news.php3?article=offshore