HORST HASELSTEINER EMLÉKKÖNYVE
Europa Institut Budapest • Budapest 2012. 185–190. p.
SZÁVAI FERENC
Egy közép-európai világpolgár
A mai kor felgyorsult világa – Marcel Proust szavaival élve – az idő misztériumaként fonja körül az emberi életet. Lerövidül az információ elérésének útja, az információ mennyisége exponenciálisan emelkedik, átalakul az időről alkotott fogalmunk. Ennek a része lehet egy pillanat, most e születésnap, melynek az a sajátossága, hogy rendszerint előre halad.
Meg-megállva, Immanuel Wallersteint olvasgatva jön rá az ember, hogy Horst Haselsteiner a kölcsönhatást, a jelenségek összefonódását látja tudományos tevékenységében. Ritka ez a tulajdonság.
Megszoktuk, hogy egy-egy ország fejlettségét, jólétét a GDP-je alapján állapítjuk meg, de Nic Marks statisztikus szerint ez nem a legfontosabb érték. Szerinte az állampolgárok boldogsága, az, hogy hány évet élnek le elégedetten, fontosabb jelzőszám. A szakember erre dolgozta ki saját mutatóját, a Happy Planet indexet, ami a fenntartható fejlődés szempontjait is figyelembe veszi. Ennek fontos része, hogy folyamatosan tanuljunk, adjunk másoknak abból, ami nekünk van. Ez messzire mutat, de egyben jó érzéssel tölt el bennünket.
Horst Haselsteiner boldogságindexe tehát az alkotás, az adni másoknak. Az alkotó ember tudományba vetett hite, a szakma szeretete. Érdekes azt vizsgálni, hogy a saját szemüvegemen keresztül mivel járult hozzá a Professzor úr a kutatási témám, és ezzel a saját szakmai fejlődésemhez. Ennek felvillantására vállalkozom.
Ma is őrzöm az 1998. január 28-án este 21 óra 2 perckor küldött értesítését Susanne Menschik asszonynak arról, hogy a Fonds zur Förderung der wissenschaftlichen Forschung der Republik Österreich alapítvány Lise Meitner-ösztöndíjra beadott pályázatunkat jóváhagyta a kuratórium. A levelezési rendszerem ezzel kezdődik immár tizenöt esztendeje. Ekkor a Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetem Gazdaságtörténeti Tanszékén dolgoztam mint egyetemi docens, s abban a korban, amikor kutatási ambíciók motiváltak arra, hogy felfedezzünk egy új világot. Ennek az új világnak a kapuja nyílt meg Bécsben a Kelet-Európa Története Intézetben, és Horst Haselsteiner professzorral. Az ösztöndíjas hely a Bécsi Egyetem volt, egyrészt társpályázó volt a projektben Prof. Dr. Ernst Bruckmüller a Bécsi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtörténeti Intézetéből, de a tényleges kutatóhely Haselsteiner professzor intézetében volt. Az alapítvány mindemellett szakmai konzultációs partnert is kijelölt, Prof. Dr. Herbert Matist, aki ekkor a Bécsi Gazdaságtudományi Egyetem Gazdaság- és Társadalomtudományi Intézet professzora és az alapítvány helyettes elnöke volt.
A bécsi ismeretségem Haselsteiner professzorral 1997-ben kezdődött a Collegium Hungaricum, valamint ÖAD ösztöndíjasként, Ujváry Gábor és Nagy József Zsigmond jóvoltából, akik egyrészt a Collegium Hungaricum munkáját, másrészt a Bécsi Magyar Nagykövetség kulturális területét irányították. Örökké hálás vagyok, hogy én lehettem Magyarországról ekkor a harmadik Lise Meitner-ösztöndíjas, és megismerhettem Horst Haselsteinert.
1998 májusa előtt már jelentős német és svájci kutatási tapasztalatokkal rendelkeztem, egyrészt a Soros Alapítvány, a DAAD, az Europa Institut Budapest, a Svájci Államszövetség és az OTKA támogatásával. Kezdetben az agrármodernizációt vizsgáltam, abban a humán tőke, az egyesületek és szövetkezetek szerepét. Majd Buza János és Szuhay Miklós ihletésére figyelmem az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásának következményeire irányult. Már ez is egy érdekes ugrás, de a likvidációs tárgyalások kényes, máig le nem zárt hatalmas forrásanyaga és annak következményei inspirálták Haselsteiner professzort arra, hogy minden támogatást megadjon annak kibontására, ne hallgassuk el a kényelmetlen részeket sem. Ezt a bizalmat és segítséget ma is köszönöm, s hálával gondolok nagyszerű és nagylelkű támogatómra, szakmai segítőmre. Első találkozásunk során mutattam neki azt a katasztert, ami az osztrák–magyar döntőbíróság vitaanyagát – ekkor még hiányosan – tartalmazta (nem volt levéltári jelzete sem, aztán kitartó kutatóként folytatva a keresését, immár jelzetet kapott az anyag), amire rögtön felfigyelt mint kuriózumra. Aztán jött a szerencse, mert az összes idevonatkozó vitaanyagot sikerült fellelni, különböző helyeken, a háromszáz oldalas anyagoktól a pár oldalasig egyaránt.
A Lise Meitner-ösztöndíj kutatási témája az Osztrák–Magyar Monarchia közös vagyonának megosztása volt, ebben sikerült jelentősen előrehaladni 1999 májusáig. Előkészítés alatt volt több közös és önálló kötet, a levéltári források kiváló állapotban és mennyiségben álltak még rendelkezésre Bécsben. A Fonds zur Förderung der wissenschaftlicher Forschung jóváhagyta Haselsteiner professzor kétéves kutatási projektjét, így lehetőségem nyílt a folytatásra tudományos munkatársként.
A kutatás mellett részt vettem az egyetemi szemináriumokon, privatissimumokon, a baráti összejöveteleken, és megismerhettem a csodálatos Haselsteiner családot is. Gyakori vendége voltam a Dapontegassénak, a payerbachi családi háznak, ahol magamba szívhattam – sokszor ösztöndíjas társaimmal együtt – azt a történetírói felfogást, a toleráns és kozmopolita elkötelezettséget, amely mindörökre meghatározza mai cselekedeteimet. Élveztük társaságát, barátait, az eltöltött minden percet. Élveztük bizalmát, a fiatalokba vetett hitét, hogy érdemes őket támogatni, sokszor áldozatok árán is. (Ekkor Ő szinte annyi idős volt, mint én most, így könnyebb az összehasonlítás.) Rendkívül bensőséges kapcsolat alakult ki közöttünk, büszke voltam barátságára, arra, hogy ennyire elfogad engem.
Haselsteiner professzor a közép-kelet-európai történetírás egyik tevékeny részese, emellett fontos támogatója volt a kutatásoknak. A mi közös kutatásunk elsődleges kérdésfelvetése volt, hogy a multinacionális Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása milyen államutódlási és vagyonjogi kérdéseket vetett föl az utódállamok és állampolgáraik számára. Döntő volt a közös vagyon és az adósságállomány meghatározása, a vitás kérdések megoldásában pedig a döntőbírói egyezmények az osztrák és magyar fél között.
A vizsgálat alapfelvetése volt, hogy a területek öröklése (átvétele) mellett az államutódlásnak lényeges tárgya az aktívák és passzívák átvétele és megosztása is. A kettős Monarchia felbomlása vagyonjogi vitát eredményezett az utódállamok között. A vagyonegyüttes részét képezték a katonai ingó és ingatlan javak, az uralkodóház udvari vagyona, a szellemi vagyon, a magyar részesedés a bosznia-hercegovinai aktívákban és a közös alapítványok értékei.
Az ösztöndíjas időszakban a szükséges források nagy része az Osztrák Állami Levéltárban és a Magyar Országos Levéltárban volt fellelhető. Emellett Genfben a Népszövetség Levéltárában, a Bonni Német Külügyminisztérium Politikai Levéltárában, majd Prágában a Cseh Köztársaság Külügyminisztériumának Levéltárában végeztem kutatásokat. Az eredményeket az alábbi művekben tettem közzé: Az Osztrák–Magyar Monarchia közös vagyona (Pannónia Könyvek, Pécsi Tudománytár sorozat. Pécs, 1999. 311 p.); A kettős Monarchia öröksége (Pécsi Tudományegyetem–Budapesti Közgazdaság-tudományi és Államigazgatási Egyetem. Gazdaságtörténeti Közlemények 1. Szekszárd– Pécs, 2001. 193 p.).
A vagyonmegosztást szabályozták a békeszerződések előírásai, a döntőbírói egyezmények rendelkezései és a Népszövetség tevékenysége. Ezek eredményeit a Die Folgen des Zerfalls der Österreichisch-Ungarischen Monarchie (Scripta Mercaturae Verlag–St. Katharinen, 2003. 266 S.), valamint a Dokumente des österreichisch-ungarischen Schiedsgerichtes in Lausanne, 1930–1938 (Haselsteiner, Horst / Szávai, Ferenc [Hrsg.]. Peter Lang Verlag. Frankfurt/M., Berlin, Bern, Bruxelles, New York, Oxford, Wien, 2001. 618 S., Analecta fontium mitteleuropaeorum. Bd. 1.) című munkákban tettük közzé. Foglalkoztunk a Monarchia adósságállományának megosztásával is, a háború előttit százalékos arányban osztották meg, míg a hadiadósság csak Ausztriát és Magyarországot terhelte.
A Bolyai Kutatási Ösztöndíj lejártakor az elvégzett munkát kiváló eredménnyel minősítették, az ösztöndíj jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy 2004 szeptemberében benyújthattam Az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlásának következményei. Az államutódlás vitás kérdései. (Pannónia Könyvek, Pécsi Tudománytár sorozat. Pécs, 2004. 334 p.) című kötetet a MTA doktora cím elnyerésére, amit az MTA Doktori Bizottsága 2006 februárjában ítélt oda. Ezzel párhuzamosan egyetemi tanári kinevezést kaptam 2005-ben a Budapesti Corvinus Egyetemre, illetve 2006-ban a Kaposvári Egyetemre.
Horst Haselsteinerrel több konferencián vehettem részt, ezek közül kiemelkedik Pécsett és Zebegényben, Bécsben és Dubrovnyikban és Zadarban rendezett tudományos eszmecsere. Mindegyiknek az volt a jellegzetessége, hogy saját témámban a multinacionális államok felbomlása, annak vagyonjogi és államadósságbeli következményei volt a téma. Nagyon érdekes volt a Bécsi Egyetem Jogi Karának és a Kelet-Európa Története Intézetének, valamint a Grazi Egyetemnek a képviseletében a 2000. március 30.–április 3. közötti konferencia, majd 2004 májusában a Zadarban rendezett szeminárium. Itt a Bécsi Egyetem, a budapesti Andrássy Gyula Német Nyelvű Egyetem, a Budapesti Corvinus Egyetem és a Grazi Egyetem vett részt, mintegy ötven résztvevővel. Magam öt hallgatót vittem erre, Zára mellett eljutottunk Trogirba, Sibenikbe és Splitbe. Máig tartó élmény volt szakmailag és emberileg mindegyik, s azóta elmondhatom, hogy a táj, a térség szerelmese lettem. Azóta nincs olyan év, hogy ne látogatnék el a horvát tengerpartra, ezek közül kiemelkedik a 2006-os, amikor meglátogattam Laurana (Lovran) helységet Opatija közelében, ahol 1926 márciusában az osztrák–magyar döntőbíróság tárgyalta a közös vagyon néhány kérdését, így elsőként semleges területen sikerült lezárni néhány likvidációs vitakérdést.
A Kaposvári Egyetemen 2009 őszén kerültem be a szenátusba. Számomra egy teljesen új időszak kezdődött el. Amikor kiírták a második rektori pályázatot, telefonon beszéltünk Haselsteiner professzorral, kérdeztem, mit is csináljak egy héttel a pályázat határidejének lejárta előtt. A válasza az volt, hogy Ferikém, még mindig jobb első embernek lenni Galliában, mint huszadiknak Rómában. Az üzenet világos volt, nehéz dilemma után megtörtént a pályázat beadása. Immár csaknem két év rektori működés távlatában elmondhatom, nem tudtam, mire vállalkoztam. De a sugallatra hallgatva így kellett tennem. Egy teljesen más világ nyílt meg, s tár fel nap mint nap újdonságokat. Az emberi élet olyan időszaka ez, amikor nem érzékeli az elmúlást, csak a határidők, találkozók időpontjai vezetik egyik pillanatról a másikra. Megállunk egy pillanatra egy születésnapon, talán többre is, és töprengünk.
Tudományos pályafutásom a PhD utáni szakaszban kiteljesedett, Horst Haselsteiner hitt a fiatalok tenni akarásában és kutatói elkötelezettségében. Támogatta aspirációinkat, a habilitációt 2001-ben, majd az MTA doktora cselekményt 2004-ben. Hogy ezek sikerrel lezárultak, abban jelentős része van, de emellett emberként is formált. Tulajdonságai, példája beépült, ezt visszük tovább, és segítjük most már mi a tehetséges fiatalokat.