HORST HASELSTEINER EMLÉKKÖNYVE
Europa Institut Budapest • Budapest 2012. 175–176. p.

SZAKÁLY SÁNDOR

„Osztrák–magyar”…

…mármint annak az alapítványnak a neve – pontosabban Osztrák–Magyar Akció Alapítvány (a teljes nevet lásd: www.omaa.hu) –, amelynek jóvoltából személyesen is megismerhettem Prof. Dr. Horst Haselsteiner egyetemi tanárt, aki szinte mindenki számára csak: Horst.

Természetesen sem a neve, sem a munkássága nem volt ismeretlen előttem, de személyesen csak akkor, 1999 késő tavaszán találkoztunk. Az említett alapítvány kuratóriumi tagjának kértek fel és jelezték, hogy a kialakult gyakorlatnak megfelelően javasolni fognak egyúttal a kuratórium elnökének, mert az elnököt mindig a magyar fél, az alelnököt az osztrák fél „adja”. (Így „találta ki” ezt egykoron a két „ötletgazda és alapítóatya”, dr. Erhard Busek és dr. Glatz Ferenc – akkor épp miniszterek.)

Megvallom, nem volt egyszerű az igen kimondása, és némi szorongással készültem az első kuratóriumi ülésre, aminek meg is volt az oka: elegendő volt az elődelnökök névsorára rátekinteni.

A szorongás gyorsan elmúlt, köszönhetően az első ülést – amelyen részt vettem – levezető Haselsteiner professzornak, aki a világ legtermészetesebb módján köszöntött mint új tagot, és ajánlotta fel a tegeződést. Innét datálható a személyes kapcsolatunk és mindaz, amit az osztrák–magyar tudományos és felsőoktatási kapcsolatok fejlesztéséért tehettem, illetve tehetek.

Horst – maradjunk ennél a mindenki által használt formánál – alapos ismerője volt és ismerője ma is mindannak, ami osztrák–magyar viszonylatban figyelemre méltó. Ennek megfelelően végezte munkáját közel két évtizedig az alapítvány kuratóriumának alelnökeként. Támogatott, bírált, segített – és vállalt magára néhány nehezebb feladatot, mint amikor pl. igen jó nevű és jeles pályatársnak kellett jelezni, hogy a pályázata kissé „trehányra” sikeredett – és dolgozott. Sokat és szakszerűen. Azt hiszem, nélküle a magyar–osztrák/osztrák–magyar tudományos, felsőoktatási és kulturális kapcsolatok nem tartanának ott, ahol ma tartanak. Nekünk, magyaroknak – s nem csak a szűkebb történészszakmára gondolok – Ő az „ausztriai emberünk”. Az az ember, aki hosszú évtizedek óta mindent megtesz azért, hogy a valamikori Monarchia különböző országokban élő népei megértsék és megismerjék egymást – mindenekelőtt a múltat, mert annak ismerete nélkül nem egyszerű megérteni a jelent és még nehezebb elképzelni a közös jövőt. Mert azért ne feledjük: a Kárpát-medencében kell, hogy legyen közös jövőnk, múltbéli sérelmek, viták, ellenségeskedések ellenére is, hiszen volt közös országunk, annak minden előnyével és hátrányával együtt is.

Horst Haselsteiner, a Bécsi Egyetem történészprofesszora ezt a közös múltat is idézi. Délvidéki évek, elkötelezettség a futball iránt, és szeretete mindannak, ami szerethető: étel s ital, zene és tudomány, lett légyen az akár osztrák vagy magyar, szerb vagy horvát, szlovák vagy cseh, ruszin vagy lengyel. Horst valahogy az elmúlt, de annak ellenére mégis ittmaradt Osztrák–Magyar Monarchia megtestesítője és letéteményese, aki ugyan maga mögött hagyott már hetven esztendőt, de továbbra sem szűnik meg aktívnak lenni, valamennyiünk örömére és közös hasznára.

Isten éltesse Őt!