HORST HASELSTEINER EMLÉKKÖNYVE
Europa Institut Budapest • Budapest 2012. 139–140. p.
MAJOROS ISTVÁN
Levélféle Haselsteiner professzornak
Kedves Professzor Úr!
Sajnos én nem voltam a tanítványod, doktoranduszod, mivel engem elsősorban a latin világ érdekelt és érdekel, s ezen belül a franciák a 19–20. században. Ennek ellenére szerencsére nem azt kell írnom, hogy csak a szakirodalomból ismerlek. Nem, mert személyesen is találkoztunk több alkalommal.
Először még Pécsett, hiszen én ott kezdtem az egyetemi pályafutásomat. Egykori tanszékvezetőm, Polányi Imre hívott meg Téged az 1990-es években, s a 19. századi föderációs elképzelésekről tartottál egy nagyon érdekes előadást. Akkor tudtam meg, hogy kitűnően beszélsz magyarul, s azt is, hogy Te vagy az az osztrák történész professzor, akihez egy magyar történész bármikor fordulhat, ha Ausztriában, Bécsben szüksége van tanácsra, segítségre kutatásaihoz. Szinte intézménnyé váltál a magyar történésztársadalom körében, mert mindenkinek szívesen segítettél. S néhány kollégát is említhetek, mint Szávai Feri, Dömők Csilla, Raáb Renáta vagy éppen a politikussá lett Hiller István, akik Veled konzultáltak, akik a Te segítségeddel, támogatásoddal kutattak Bécsben, szereztek doktori fokozatot, s aztán később is egyengetted a pályafutásukat. És még hányan voltak azok a kollégák, akiknek támogatólevelet írtál valamilyen pályázathoz. S azt is hozzátehetem, hogy a régi világban Te voltál az egyik kapcsolat az akkor még nagybetűs Nyugathoz.
A második találkozásunk szintén Pécshez kapcsolódik. 2000-ben ünnepeltük Ormos Mária 70. születésnapját, s ebből az alkalomból egy vaskos tanulmánykötet készült, melynek én egyik szerkesztője voltam, Te pedig szerzőként szerepelsz a könyvben. Sőt, egyik előadója és levezető elnöke voltál a születésnapra szervezett tudományos konferenciának.
A következő alkalom szintén egy születésnapi kötet volt: 2010-ben ünnepeltük Diószegi István 80. születésnapját. Én ekkor már évek óta az ELTE-n dolgoztam, s ebbe kéretem Tőled egy tanulmányt. A címedet Szávai Feritől kaptam meg. Az ígért cikk valóban megérkezett, s a kötetben meg is jelent. Remélem, a Neked küldött példányt is megkaptad, s nem kallódott el a posta útvesztőiben.
A közelmúltban egy védésen találkoztunk a Corvinus Egyetemen: Dömők Csilla védte meg sikeresen a Nemzeti kérdés és alkotmánytörténet Ausztriában 1848–1867 című disszertációját. A Te segítséged, támogatásod ez esetben is nagyon fontos volt.
Íme, néhány találkozás – és közben eltelt két évtized. De csak a költő panaszkodik: „Ó jaj, hogy eltűnt minden, hogy hullt le évre év!” Mi, történészek viszont az eltűnt idő nyomában járunk, visszahozzuk a jelenbe, hátha a múlt tanulságai felhasználhatók a jelen és a jövő formálásában. Illúzióink persze nincsenek. De hátha… ha egyszer mégis…! Félre persze most a szakmát egy pillanatra.
Amikor a képzeletbeli születésnapi tortán majd meggyújtod a gyertyákat és felhangzik a jól ismert dallam, g, g a, g, c1, h… Boldog szülinapot… – az idő úgyis megáll egy pillanatra. A zene és a fény varázsában úgy érzed, ez örökké tart.
Kedves Professzor Úr! Erőt, egészséget és nagyon boldog születésnapot!