HORST HASELSTEINER EMLÉKKÖNYVE
Europa Institut Budapest • Budapest 2012. 103–106. p.

KATUS LÁSZLÓ

A szerb–magyar közös történelem historikusa

Kedves Horst!

Mi a nemzetiségi kérdés kapcsán kerültünk kapcsolatba egymással. Az 1960-as évek végén, vagy az 1970-es évek elején – már nem emlékszem pontosan – látogattál meg először az MTA Történettudományi Intézetében. Azután többször találkoztunk. Amikor hosszabb időt töltöttél Budapesten, akkor a kedves feleségedet és a kislányodat is megismerhettük. Leánykád mint egy kis balerina táncolt nekünk. Aztán, amikor én Bécsbe mentem kutatni, akkor adtad nekem első könyvedet, a Die Serben und der Ausgleich címűt.

Ez az első könyved azóta is fontos olvasmányom. Ha a nemzetiségi kérdésről kell írnom, mindig előveszem. Ebben bemutattad – amit magam is megtapasztaltam –, hogy az a történész, aki a Délvidékkel foglalkozik, annak legalább hat levéltárban kell kutatnia: Budapesten, Bécsben, Belgrádban, Újvidéken és Karlócán, s legalább három nyelven kell tudnia. Ebben a könyvben már megmutattad „oroszlánkörmeidet”. A sorok közül már elő-előbukkant a későbbi nagy történész, a Grazi és Bécsi Egyetem tudós professzora. A Te könyved erősített meg abban a véleményemben, hogy az 1860-as években a magyarországi nemzetiségek közt a szerbek képviselték a legszervezettebb és a legnagyobb erőt. Nekik volt arról elképzelésük, hogy miként kell átszervezni a Habsburg Monarchiát úgy, hogy minden etnikum és nemzet megtalálja helyét keretei közt: a föderatív dualizmus alapján. Képviselőik a parlamentben bátran szembeszálltak a dualizmus magyar koncepciójával. Ezt számos számomra új és akkor még hozzáférhetetlen forrással és érvvel támasztottad alá. A nemzetiségi kérdés és a nacionalizmus Közép- és Délkelet-Európában mindig kedvenc témád maradt.

Kívánom Neked, hogy még nagyon sokáig kutathass, dolgozhass és írhasd könyveidet és cikkeidet mindhárom nemzet történetírásának nagy hasznára. Magamnak pedig azt kívánom, hogy a 80. születésnapodat is együtt ünnepelhessük. Isten éltessen még sokáig!