HORST HASELSTEINER EMLÉKKÖNYVE
Europa Institut Budapest • Budapest 2012. 85. p.

GÁNGÓ GÁBOR

Haselsteiner ösztöndíjasaként

Az 1999–2000-es akadémiai évben voltam Horst Haselsteiner professzor Lise Meitner-ösztöndíjasa a Bécsi Egyetem Kelet- és Délkelet-Európa Történeti Intézetében. Előtte és utána is hosszú évekig támogatta kutatásaimat báró Eötvös Józsefről; egyike azoknak, akik nélkül az eredményeket összegző publikációk nem születhettek volna meg. Az őt ismerők tudják, hogy mindez egyben azt jelentette: személy szerint engem is támogatott, önzetlenül, azonnal, minden lehető szorult helyzetben, amelybe egy fiatal magyar történész Bécsben csak keveredhetett.

Közelebbi ismeretségbe az ösztöndíjas időszak alatt kerültünk. Haselsteiner professzorban azon tudósok egyikét ismerhettem meg, akiknek fölényes tárgyi tudása, szerteágazó nyelvismerete és toleráns álláspontja a Habsburg Birodalom történeti kutatásait és az osztrák– magyar együttélés vizsgálatát az utóbbi évtizedekben meghatározta. Szemlélete nagy hatással volt rám, kezdő történészre.

Nagy megtiszteltetés volt szűkebb tanítványi köréhez tartozni. Kedd délutáni privatissimumai a Bergstrassén, majd az intézet költözését követően az új campusban az utódállamok fiatal kutatóinak gyülekezőhelye voltak. Megértésre és párbeszédre nevelt az órákon és az utána következő, kötetlen beszélgetéseken is, valamelyik közeli kisvendéglőben. Olyan egyszerűnek tűnt a pálya ebben az otthonosságban.

Bécsben nyolc éve nem jártam. Nyilván nem véletlen egybeesés ez azzal a ténnyel, hogy akkoriban fejeztem be utolsó nagyobb munkáimat Eötvösről, illetve a Monarchia irodalmi hagyományáról. Ausztria és Magyarország talán soha nem volt olyan távol egymástól a történeti emlékezet terén, mint manapság. Az új irányzatoktól való távolmaradásom részben bizonyára annak is köszönhető, hogy a Monarchia kutatójaként haselsteineriánus maradtam.

Isten éltessen, Professzor Úr!