Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 17/I:61–66.
MARIO THURNER
Egy EU-konform csődjogi rendszer keretei
Ausztria példája
I. Bevezető megjegyzések
Ez a rövid vázlat a csődjogi rendszer olyan összetevőit világítja meg, melyek bevezetése, illetve megszilárdítása egy szociális-piacgazdasági struktúrán alapuló csődjogi törvényhozás keretein belül nagy szerepet játszik a hitelezők (különösen a munkavállalók) egyenlő elbírálásban részesítése és az érdekeik érvényesítéséhez szükséges jogi eszköztár kiépítésében.
Érdemes megjegyezni, hogy egy működőképes csődjogi rendszer bevezetése, illetve megszilárdítása nem olyan feladat, mely néhány éven belül és örök időkre szólóan teljesíthető. Viszont ha e folyamat során a törvényhozó időben figyelembe vesz bizonyos – első pillantásra talán nem központi fontosságú – tényezőket, jó esélye van a csődjogi rendszer hatékonyabb működtetésére.
A továbbiakban a csődjogi „körülmények” rövid ismertetése következik.
II. Az Érdekegyeztető Fórum
1. Történelmi áttekintés
Ausztriában a második világháború utáni újjáépítésben és az ezzel járó gazdasági stabilizációban a vállalkozók, illetve a munkavállalók érdekképviseletei által kialkudott és a parlamentben szabályozott ún. „ár–bér egyezségnek” jelentős szerepe volt. A három gazdasági kamara, illetve az Osztrák Szakszervezeti Szövetség képezték azt a Gazdasági Bizottságot, amely az 1957-ben alakult Paritásos Ár-bér Bizottsággal együttműködve a Érdekegyeztető Fórum (Sozialpartnerschaft) intézményét Ausztriában – megszabott törvényes keretek nélkül – bevezette. Az Érdekegyeztető Fórum – nemzeti elfogadottsága révén – az osztrák gazdaságpolitikát meghatározó intézménnyé nőtte ki magát, amely befolyásából és nyilvánvaló sikerességéből adódóan máig nemzetközi érdeklődést vált ki.
2. Az érdekképviseletek csődjogi szerepe
Csődjogi téren a törvényes érdekképviseleteknek (kamarák), illetve a munkavállalók szakmai szövetségeinek (Osztrák Szakszervezeti Szövetség) meghatalmazottait a csődtörvény (Konkursordnung, KO) 172. § (3) bekezdése alapján azonos képviseleti jog illeti meg, mint az elsőbbséget élvező hitelezővédelmi szövetségeket. E képviselet feltétele azonban, hogy a szóban forgó eset a munka- és szociálbírósági törvény (Arbeits- und Sozialgerichtsgesetz, ASGG) értelmében munkajogi eset, tehát az alperes az adós munkavállalója, és követelésének a munka- és szociálügyi bíróság előtt kell érvényt szereznie.
III. A munkadíj biztosítása csőd esetén
1. Általános magyarázat és finanszírozás
A munkadíj csődhelyzeti biztosításáról szóló törvény (Insolvenzentgeltsicherungsgesetz, IESG) a munkaadó fizetésképtelensége miatt veszélyeztetett, jogos és az egzisztenciálisan fontos munkavállalói járandóságok kifizetését kívánja biztosítani. Ez úgy történik, hogy az e módon biztosított követelések kielégítését egy jogi személyiséggel felruházott közjogi csődkártalanító alap (Insolvenz-Ausfallsgeld-Fonds, IAGF) mint egy biztosító veszi át. Ez a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium által kezelt pénzügyi alap a munkavállalók által befizetett munkanélküli-biztosításból és pótlékaiból képződik.
2. A csődkártalanítást kioldó esetek
A munkadíj csődhelyzeti biztosításáról szóló törvény 1. §-a szerint a csőd-kártalanítást kioldó esetek a csőd-, illetve reorganizációs eljárás megindítása; pénzügyi intézmény esetén a vagyonfelügyelő kirendelése; a csődeljárási indítvány vagyonhiánnyal, illetve a Cstv. 68. vagy 63. §-ával indokolt visszautasítása és bizonyos, a peren kívüli eljárás során hozott határozatok.
3. Igényjogosult személyek
A munkadíj csődhelyzeti biztosításáról szóló törvény 1. §-a értelmében csődkártalanításra jogosultak a munkavállalók, a volt munkavállalók és azok örökösei, valamint olyan személyek, akikre a követelés zálog, illetve lemondás útján átszállt. Nem jogosultak a tisztviselők, a jogi személyek képviseletét ellátó (üzemvezető), a vezető státusú alkalmazottak (döntő a vállalkozás vezetésére gyakorolt erős befolyás) és a társaságra uralkodó befolyást gyakorló társasági tagok.
4. Biztosított követelések
A törvény szerint biztosítottak mindazok a követelések, melyek a munkavállaló munkaviszonyából keletkeztek, még nem elévültek, és a biztosítás körébe tartozóak, továbbá amelyek a csődeljárás megindításától, illetve egy ezzel egyenlő hatályú esemény bekövetkeztét követő harmadik hónap végéig keletkeztek. Idetartoznak a folyó bérfizetésből, a munkaviszony megszűnéséből (felmondás és szabadságmegváltás, végkielégítés), az egyéb kártérítési igényből, valamint a jogérvényesítéssel kapcsolatosan felmerülő (perköltség) követelések.
5. Kizárt követelések
Kizártak például a biztosított követelések közül megtámadható – vitatott – követelések, amelyek az eljárás megnyitása után vagy hat hónappal előtte egyéni megállapodásból származtak, a három hónapnál hosszabb időszakra szóló szabadságmegváltásra irányuló követelések.
6. Érvényesítés
A munkavállaló a kártalanításra irányuló kérelmét a csődeljárás kezdetétől vagy ezzel ex lege egyenlő elbírálású esemény bekövetkeztétől számított 6 hónapon belül (a határidő jogfosztó) a Szociális Szövetségi Hivatalnál nyújthatja be.
Egy fizetésképtelen munkaadóval szemben csak akkor van lehetőség csődkártalanításra, ha a csőd-, illetve reorganizációs követelést az előzetes csődeljárás során bejelentették. A követelés bejelentését a csődkártalanításra irányuló kérelemhez lehet csatolni. Az eljáró bíróság a kérelmet a Szövetségi Szociális Hivatalnak továbbítja, amely a csődkártalanítás által biztosított követeléseket a követelésjegyzékbe regisztrálja, majd azt az adósnak – illetve csődeljárás esetén a felszámolónak – küldi el.
7. Az igények megítélése
A csődkártalanítás iránti igények megítéléséről, illetve elutasításáról a Szövetségi Szociális Hivatal határozattal dönt. A hivatalt döntésében köti a kérelmezővel szemben a követelésekről hozott jogerős ítélet, illetve a követelésjegyzékben regisztrált biztosított követelések. Nem köti, ha a bírósági végzést nem előzte meg peres eljárás, vagy ha az ítéletet a bíróság kölcsönös elismerés (megegyezés) alapján hozta. A Szövetségi Szociális Hivatal határozata a munkavállaló által a kézbesítéstől számított négy héten belül a munka- és szociálügyi bíróságon megfellebbezhető.
8. Ex lege engedményezés
A munkavállalónak a munkaadóval vagy a csődtömeggel szembeni követelései a kérelem benyújtásával, illetve – amennyiben a követelések nem vitatottak, és a regisztráció alapját képezik – a előzetes csődeljárás folyamán történő regisztrációval ex lege a csődkártalanító alapra (IAGF) szállnak át. A vitatott követelések a határozattal megítélt csődkártalanítás kifizetésével szállnak át az alapra. Amennyiben a Munka- és Szociálügyi Bíróság döntött a követelésről, a joghatások a jogerős ítélet kézbesítésével lépnek fel.
IV. Előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségek
1. Az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetség elismerésének feltételei
Az igazságügyi miniszter a hitelezői érdekek átfogó és hatásos védelmének feltételeit, a csődeljárás folyamán a célszerű képviseletet és a bíróságok támogatását figyelembe véve, kérelem alapján bizonyos egyesületeknek rendeletben az „előjogot élvező hitelezővédelmi szövetség” státusát ítélheti meg.
Elvárás, hogy a szövetség megbízható, nem profitorientált legyen, egész Ausztria területén tevékenykedjen, valamint a rendelet előtt – legalább két éven keresztül – eredményesen a hitelezői érdekeket védte. Egy új hitelezővédelmi szövetséget engedélyező rendelet csak hat hónappal kiadása után lép hatályba.
2. Az előjog felügyelete, megvonása és megszűnte
Az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségek felett az igazságügyi miniszter gyakorol felügyeletet. Amennyiben a megítélés feltételei már nem állnak fenn, rendelet útján (contrarius actus) megvonhatja az előjogot. A szövetség feloszlásával az előjog is megszűnik. A miniszter a feloszlást rendeletben állapítja meg.
3. Jelenleg tevékenykedő, előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségek
Jelenleg Ausztriában három előjogot élvező hitelezővédelmi szövetség létezik: az Alpesi Kreditorszövetség (AKV), Graz; a Hitelvédelmi Szövetség 1870 (KSV), Bécs; és a Munkavállalók Insolvenz-Szövetsége (ISA)
4. Feladatkörök
Az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetség legfontosabb feladata a hitelezők részére tanácsadás és képviselet. A csődtörvény 172. § (2) bekezdése alapján a hitelezők az eljárás során az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségek által is képviseltethetik magukat, bár erre nincsenek kötelezve. Az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetséget a csődeljárási kérelem benyújtása és az elsőfokú bíróság előtt folyó eljárás folyamán csak saját alkalmazottja, illetve az alapszabály által erre hivatott szerve képviselheti. Ezek viszont hitelezői felhatalmazás nélkül is betekintést nyerhetnek az iratokba, anélkül, hogy jogi képviseletüket bizonyítaniuk kellene. Összefoglalva, az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségek legfontosabb tevékenységei a következők: a fizetésképtelenségről szóló hírek vizsgálata; a hitelezők értesítése az elindított vagy elindítás előtt álló csődeljárásokról, a hitelezők képviselete követeléseik bejelentése során; a szavazati jog gyakorlása tárgyalási határnapokon, a követelések kielégítésének figyelemmel kísérése; a külön kielégítési jogok érvényesítése; a követelések megtagadása; jogi kérdések tisztázása és kommentált csődstatisztikák kidolgozása.
5. Kielégítési sorrend és díjszabás
Az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségek költségei a csődeljárás és a reorganizáció során előjogot élvező követelésnek minősül. A követelés összege megfelel a díj forgalmi adóval értendő összegének. A díj az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségeknek a bíróságot segítő tevékenységükért, a kényszeregyezség előkészítéséért, illetve a vagyonnak a hitelezői érdekeket szolgáló feltárásáért és biztosításáért jár.
A díj összege egységesen, az eljárásban részt vevő, előjogot élvező hitelezővédelmi szövetség számára a felszámolói nettó díj 10%-a, ha a vagyon a hitelezők között felosztásra került; a díj 15%, ha egy kényszeregyezség került elfogadásra. Reorganizációs eljárás esetén a díj a felszámolói nettó díj 20%-ára emelkedik.
V. A felszámoló díjának megállapítása
1. Elvárások
A működő csődrendszer további feltétele a felszámoló és annak szakértelmét figyelembe vevő, teljesítményorientált díjazása. Egy kiegyensúlyozott díjazási rendszer motiváló hatással lehet erre a szakmai területre. Csak megfelelően díjazott felszámoló segíthet a csődrendszer effektív megoldásában.
2. A jogszabály és általános szabályi tényállások
A felszámoló díjazásáról szóló törvény (Insolvenzverwalter-Entlohnungsgesetz, IVEG) 1999-es hatálybalépésével az osztrák csőd- és reorganizációs eljárás díjszabási rendszere alapvetően megváltozott. Tartalmában a törvény magát a tevékenységet díjazza, de bizonyos sikerek, illetve kudarcok a díj modifikációját vonják maguk után. A díjazási rendszer alapja az ún. szabálydíjazás.
A törvény azon tevékenységeket díjazza, amelyek minden csődeljárás folyamán a felszámoló feladatkörébe tartoznak. A díjszabási rendszer alapja a felszámoló által bevett bruttóbevétel. Ebből kerülnek levonásra a csődkezelés költségei (csődeljárási költségek) és a harmadik személyeknek (szakértőknek) kifizetett díjak.
A csődeljárás lefolytatásáért járó díj mellett a törvény az adósságrendezési és reorganizációs eljárás folyamán a cég továbbviteléért, a kényszeregyezség elfogadásáért, illetve a különvagyon értékesítéséért járó díjak mértékét is meghatározza.
3. A díj emelésének, illetve csökkentésének okai
A törvény a díj emelését, illetve csökkentését különleges körülményektől teszi függővé. A díj emelésének okai: az eljárás különleges nehézsége, a munkaviszonyok rendezésével és a külön biztosított követelések kielégítésével összefüggő nagy megterhelés és a csődeljárás során a hitelezők előnyére elért siker. A díj csökkentésének okai: az eljárás egyszerűsége, a munkavállalók alacsony létszáma. A díj csökkenthető továbbá, ha a felszámoló a felszámolt cég működő infrastruktúráit használhatta, illetve ha az elért sikerek nem a felszámolónak, hanem a felszámolt cégnek vagy külső, harmadik beavatkozónak az érdeme.
A díj emelésének, illetve csökkentésének mértéke a bíróság mérlegelésén múlik. A bíró szabad megítélése alapján szabja meg a felszámoló tiszteletdíját, még a minimáldíj összegét sem köteles betartani.
* A jegyzetapparátus szakirányú voltára tekintettel azokat csak a Begegnungen 17/II. német nyelvű tanulmánykötetben közöljük. (A szerk.)