Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 17/I:103–122.

BÓDAY ÁDÁM

A csődtörvény és a környezetvédelem Magyarországon

Az 1991. évi, a csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló IL. törvény környezetvédelmi elemzése, valamint módosítási javaslat

 

Történeti áttekintés

A környezetvédelem rövid múltra tekint vissza, hiszen a környezet terhelésének problémája a 20. század második felében került a gazdasági élet látóterébe. A környezet terhelése a termelési/gazdasági folyamatok sematikus ábráján szemléltethető (1. ábra).

Bármely termelési, gazdasági és fogyasztási művelet hatással van a környezetre, akár az alapanyag-felhasználás, akár az alakítási, szállítási, fogyasztási műveletek során felhasznált energia által közvetetten jelentkező terhelés, akár a hulladékok formájában.

A 20. század közepén a Föld népességének rohamos növekedése, a gazdaság, a technikai fejlődés üteme, az egyre nagyobb mértékű környezethasználat és környezetterhelés, valamint ezek ártalmai közötti összefüggés nyilvánvalóvá vált. Ebben az időszakban gyökerezik a környezettudatos gondolkodás. A világ szellemisége egyre nagyobb figyelmet fordított a gazdasági folyamatok káros hatásainak elemzésére, az összefüggések vizsgálatára. A környezettudatosság a tudományos életből a politikai élet színterébe lépett a 20. század hatvanas éveiben, a nemzetközi tudományos kutatások eredményei alapján környezetvédelmi rendezvényeket szerveztek, ahol az emberi környezet védelmének alapelveit deklarálták. Az alapelvek megfogalmazása lehetőséget nyújtott arra, hogy azok a különböző nemzeti és nemzetközi jogszabályokba bekerülhessenek. Így a környezetvédelmi szabályozás a hatvanas évek végén kezdetét vette.

Az első mérföldkövek a környezetvédelmi szabályozásban a következők:

– Az USA 1969-ben – elsőként – környezetvédelmi törvényt hozott (NEPA National Environmental Policy Act). A szabályozás alapvetően az emberi környezet megóvását, károsodásnak helyreállítását célozza.

– 1970-ben az Európai Közösség Bizottsága a tagállamok közös környezetvédelmi politikájának kialakítását kezdeményezte, így az Európai Bizottság 1971-ben kibocsátotta első környezetvédelmi kommünikéjét (Commission of the EC(71)2616).

– A Római Klub 1972-ben A növekedés határai címmel jelentést készített, mely célja egy tudományos alapokon nyugvó előrejelzés, projekció közzététele, széles körű ismertetése volt. Az előrejelzés a Föld népességének rohamos növekedését és az ezzel kapcsolatos gazdasági fejlődés hatásait érintette. Konklúziója – igencsak borúlátóan –, hogy az emberiség demográfiai robbanása során alapvető szükségletek és egyéb gazdasági igények kielégítésére folyamatosan, egyre gyorsuló tempóban zsigereli ki a Földet, úgy, hogy közben az egyre növekvő mennyiségű hulladékával szennyezve lakhatatlanná teszi azt. A jelentés üzenete – az azonnali beavatkozás sürgetése minden lehetséges eszközzel a katasztrófa elkerülése érdekében – a Föld gazdaságilag fejlett országaiban gyorsan és széles körben terjedt, lökést adva a környezetvédelem fejlődésének.

– Az ENSZ 1972-ben, Stockholmban Az emberi környezet címmel kongresszust rendezett. A kongresszus eredményeit deklarációban foglalta össze. A stockholmi deklaráció által rögzített alapelvek (26) közül néhány:

• Az embernek joga van szabadságban, egyenlőségben, megfelelő életkörülmények között élni olyan környezetben, amely méltóságának és egészségének megfelel. Megtisztelő kötelessége védelmezni és fejleszteni környezetét a jelenben és a jövőben élő nemzedékek számára.

• A Föld természetes erőforrásait [...] előrelátó tervezéssel és felelős gondoskodással meg kell őrizni [...]

• Az ember különösen felelős azért, hogy oltalmazza és gondozza a vadon élő növény- és állatvilágot és élőhelyeiket, [...]

• Bolygónk meg nem újuló erőforrásait csak oly módon szabad kiaknázni, hogy azzal ne kockáztassuk kimerülésüket, [...]

• Tilos mérgező vagy bármilyen más hulladékot akként tárolni vagy olyan mennyiségben, illetőleg összetételben elégetni, hogy az a környezetet károsítsa, [...]

• Az államok kötelesek együttműködni a nemzetközi jog fejlesztésében, figyelemmel a környezetszennyezéssel és más ökológiai károkozással kapcsolatos felelősségükre, történjék ez valamely állam joghatóságának vagy ellenőrzési tevékenységének körén belül vagy azon kívül. (Bakács)

– Az ENSZ XXVII. Közgyűlésének 2994/XXVII. sz. határozata (1972. december 15.) nemzetközi jogi kötelezettség rangjára emelte a stockholmi deklarációt, továbbá külön kiemelte annak 22. sz. alapelvét a 2995/XXVII. sz. közgyűlési határozatban. Ezek alapján jött létre az ENSZ Környezetvédelmi Program Igazgatótanácsa (UNEP), amely 1973-ban felszólította az államokat (a 2995/XXVII. sz. hat. alapján), hogy hozzák létre a nemzetközi környezetjogot. (Bakács)

 

A hazai környezetvédelmi szabályozás története

A magyar környezetvédelmi szabályozás gyakorlata és a környezetpolitikát kialakító és felügyelő intézményi, döntési jogrendszer kialakulása az 1970-es évekre tehető. A politikai vezetés szintjén már 1974-ben megfogalmazódtak a környezetvédelem sajátos elvei. Ennek eredményeképpen fogadta el az Országgyűlés 1976-ban az 1995 tavaszáig érvényben levő környezetvédelmi törvényt (1976. évi II. törvény Az emberi környezet védelméről). Az új törvény az OECD és az Európai Unió gyakorlatával összhangban, lehetőséget teremtett a közgazdasági eszközök alkalmazására a szabályozásban. (Bándi et al.)

A környezetvédelem jogi szabályozását az 1976. évi II. törvény kibocsátása tájékán és azóta, egészen a kilencvenes évek elejéig a következők jellemezték:

– formailag általában törvénynél alacsonyabb szintű szabályozás, ami részben némi bizonytalanságot eredményez a jogszabályi hierarchiában, részben a védett érdekek tényleges súlyára utal;

– a környezetvédelmi kérdések nem integrálódtak más szabályozási területek – különösen a gazdasági élet szabályozási keretei – közé, hanem attól jobbára elkülönítetten, gyakran gyökértelenül és összefüggéseik nélkül jelentek meg, de legjobb esetben is párhuzamos érdekként;

– a részkérdések (az alaptörvény szerint hat környezeti elemet kell megkülönböztetni: föld, víz, levegő, táj, élővilág, települési környezet) eltérő mélységű megközelítése és eltérő részletességű szabályozása, általában egymásra tekintet nélkül;

– számos fontos szabályozási terület alig-alig mutatkozott – egyik legsúlyosabb lemaradás e tekintetben a hulladékgazdálkodás terén érzékelhető;

– a megelőzés vagy a közvetlen beavatkozásnak teret engedő szemlélet eleinte teljes, később ugyan csökkenő, de még ma is érezhető hiánya;

– a felelősségi eszközöknek részben a szabályozásban is megmutatkozó, részben a gyakorlat hiányosságain alapuló erőtlensége. (Bándi)

 

1995-ben hatályba lépett a jelenleg is hatályos új környezetvédelmi szaktörvény, a ktv., mely egyike az első néhány EU-konform hazai jogszabálynak. A törvény kimerítő felelősségi rendszert állít fel a környezethasználat és -szennyezés területén. A felelőségi rendszer kötelezettséget ír elő a környezet megóvására, helyreállítására vonatkozóan.

 

A környezetvédelem fejlődése, szakaszai

1. Az 1960–70-es évek időszaka (passzív környezetvédelem)

End-of-Pipe (csővég) technológiák szakasza, melyet az ártalmak, hulladékok közvetlen hatásának kiküszöbölése – tipikusan a kémények magasabbra emelése és a hulladékok távolabbra (pl. bányák, tengerfenék) szállítása – jellemez.

A környezetvédelem kezdeti szakaszában a termelési technológiák káros hatásai ellen olyan védekezési módokat használtak, melyek a kibocsátás káros hatásainak csökkentését eredményezték.

Ennek az időszaknak a szabályozását a védendő területek kijelölése – hova ne kerüljön hulladék, hol ne jusson szennyeződés a környezetbe –, a technológiák kibocsátási határértékeinek megállapítása, az emberi és természeti környezetre potenciálisan veszélyt jelentő anyagok listáinak elkészítése jellemezte.

Azok a gazdasági tevékenységükkel környezetterhelő üzemek, melyek működése visszanyúlik erre az időszakra – hazánkban az állami termelő üzemek/vállalatok nagy része – a korai szabályozásnak sem minden tekintetben feleltek meg, hiszen a központi „termelési verseny” elvárásainak teljesítése során a környezet állapota nem volt elsődleges szempont. Ezen gazdálkodók utódai a környezeti károkat, ártalmakat megörökölték, terheit viselik. (A Metallochemia nehézfémszennyezése, az OKGT pakuratavai, olajszennyezések, a zalaegerszegi finomító, a garéi klórbenzol, alumíniumiparunk vörösiszapja stb.)

2. Az 1980-as évek időszaka (aktív környezetvédelem)

A hulladék- és szennyezésgazdálkodás szakasza, amikor is a környezet terhelését a keletkezett hulladékok és egyéb ártalmak hatásának csökkentésére fejlesztett technológiák jellemeztek. Ilyenek többek között a hulladékégető, füstgáztisztító berendezések és technológiák.

A környezetvédelem fejlődése ebben az időszakban azon technológiák kifejlesztését eredményezte, melyek a környezetet terhelő hatások mennyiségét, ártalmasságát csökkentették. Itt jelent meg a környezetvédelem ipara, mely a hatások, ártalmak ipari eszközökkel való kiküszöbölését szolgálja. A korszerű hulladékégető, szennyvíztisztító művek és füstgáztisztító berendezések kifejlesztése és széles körű telepítése, valamint szigetelt – műszaki védelemmel ellátott – hulladéklerakók, különlegesen veszélyes hulladék tárolására alkalmas lerakók létesítése (Aszód–Galgamácsa) jellemzi az időszakot.

Ebben a periódusban láttak napvilágot a termelési hulladékokkal foglalkozó szabályok, a vízbázisok, élővizek természetvédelmi értékének megőrzésére vonatkozó szabályok, valamint a környezeti károk helyreállításának jogi eszközei.

A nyolcvanas években a szennyezés felhalmozása mérséklődött. Jellemzően ezen időszak alatt felhalmozódó hulladékok a szennyvíztisztítási, valamint a füstgáztisztítási hulladékok (erőművi pernye és korom).

3. Az 1990-es évek és napjaink környezetvédelme

A készlet-/energiagazdálkodás szakasza, mely alatt az értendő, hogy a környezet terhelésének, a hulladékok keletkezésének megelőzése, mérséklése a környezetvédelem feladata. Erre a szemléletre például az önfejlesztő környezettudatos vállalatirányítási rendszerek kidolgozása jellemző (ISO 14000 sorozat).

Napjaink környezetvédelmi törekvéseiben az a felismerés kapott hangsúlyt, melynek értelmében a természeti erőforrások kíméletes és takarékos használatával, ún. erőforrás-gazdálkodással (Resource Management) a környezet terhelése minimalizálható vagy akár megelőzhető. Ezen szemléletet kiegészíti a termékek életciklusának elemzése, mely alapján az egyes termékek teljes életútját végigkövetve – aprólékos gonddal –, összegezhető azok környezetre gyakorolt hatása. A kockázatelemzés módszere is napjaink környezetvédelmi tudományának terméke, mely adott tevékenység környezeti kockázatát még a tevékenység megkezdése előtt, annak modellezésével mérhetővé teszi, mintegy közgazdasági mérőszámként, amely felhasználható a tervezés időszakában.

Ezen időszak szabályozását a komplex környezetvédelmi jogszabályok, rendelkezések jellemzik, melyek komoly gazdasági és társadalmi eszközöket vonultatnak fel a környezet védelme érdekében. A kilencvenes években megjelent a környezetvédelmi önszabályozás, a gazdálkodók által önkéntesen vállalt, a hatósági szabályoknál erősebb környezetvédelmi politika termelési rendszerbe történő beillesztése. Jelentős mérföldkő ez, mert olyan környezetvédelmi önszabályozó rendszerek (pl.: a Környezettudatos Irányítási Rendszer ISO 14000 szabványsorozat) terjedtek el, melyek önfejlesztők.

 

A környezetterhelés értelmezése

A környezetterhelés megjelenése szerint két alaptípusra osztható fel:

– Szennyezés – anyag/energia kibocsátás
A tevékenységek végzése során fennálló, azt kísérő környezetterhelés, amely helye, mértéke, hatása a tevékenység jellemzője, a tevékenység befejeztével nem jelentkezik. Mértéke az idő és tér függvényében átmeneti koncentrációváltozással jellemezhető. Ilyen terhelés a környezeti zaj- és rezgésterhelés, égéstermék-, füstgázkibocsátás és egyéb szennyeződés- kibocsátás.

– Szennyeződés – anyagfelhalmozódás
A tevékenységek során keletkező terhelő hatások folyamatos megjelenési

formája, mely bármikor kimutatható, lokalizálható, a tevékenység során mennyisége nő, ám annak felhagyásával változatlanul marad. Ilyen környezetterhelés a hulladék, szennyvíz, szennyezett víz, kiülepedett égéstermékek, szennyezett talaj. Két altípusa ismert: a teljesen stabil vagy maradéktalanul felhalmozódó (pl. nehézfémszennyezés akkumulációja), és azok, melyek idővel lassan mérséklődő terhelést okoznak (szénhidrogén-szennyezés, műanyag hulladékok, radioaktív hulladékok). (Kerekes) (2. ábra)

A környezetterhelés közgazdasági megközelítése

A környezetterhelés közgazdasági értelemben negatív technológiai externália. Két alaptípusa a flow (szennyezés) és stock – értéket képviselő – (szennyeződés) típus. (Kerekes) A flow típusú terhelés közgazdasági értelemben a működő tevékenységek esetében bír jelentőséggel, hiszen azok hatása működés közben jelentkezik. A gazdasági élet szereplőinek a szennyezés elkerülése, megszüntetése és mérséklése a környezetvédelmi feladatuk. Ezen környezetvédelmi feladat külön ráfordítást igényel. A ráfordítás a működés során valósul meg, és anyagi értelemben költségként kimutatható.

A stock típusú környezetterhelés közvetett terhet ró a gazdasági élet szereplőire, hiszen a környezetterhelés káros hatásai már nem közvetlenül a gazdasági tevékenységek során keletkeznek, hanem jelen vannak. A stock típusú környezeti terhelés megszüntetése, hatásának mérséklése vagy csökkentése a gazdasági tevékenységeken felül jelentkezik ráfordításként. A stock típusú környezetterhelés tehát értéket/kötelezettséget képvisel, mellyel számolni kell a gazdasági folyamatokkal való felhagyás esetén is.

A környezetterhelés jogi megközelítése

A ktv. 4. § f) pontja szerint környezetterhelés: valamely anyag vagy energia környezetbe bocsátása.

A környezetterhelés a környezeti jogban igen tág fogalom, általános kategória. A környezetvédelmi jog a környezetterhelésen belül megkülönbözteti a környezetszennyezést, környezetszennyezettséget, környezetkárosítást, környezetkárosodást, környezetveszélyeztetést a ktv. 4. § alábbi pontjaiban:

g) környezetszennyezés: a környezet valamely elemének a kibocsátási határértéket meghaladó terhelése;

h) környezetszennyezettség: a környezetnek vagy valamely elemének a környezetszennyezés hatására bekövetkezett szennyezettségi szinttel jellemezhető állapota;

j) környezetkárosítás: az a tevékenység, amelynek hatására környezetkárosodás következik be;

k) környezetkárosodás: a környezetnek vagy valamely elemének olyan mértékű változása, szennyezettsége, illetve valamely eleme igénybevételének olyan mértéke, amelynek eredményeképpen annak természetes vagy korábbi állapota (minősége) csak beavatkozással vagy egyáltalán nem állítható helyre, illetőleg, amely az élővilágot kedvezőtlenül érinti;

l) környezetveszélyeztetés: az a tevékenység vagy mulasztás, amely környezetkárosítást idézhet elő.

Tehát látható, hogy a környezetvédelmi szabályozás a környezetterhelő tevékenységet környezetveszélyeztetésnek, környezetkárosításnak nevezi, amíg a tevékenység eredményét károsodásnak nevezi. Az alapfogalmak további megkülönböztetést alkalmaznak a – más jogszabályban foglalt – határértéket meghaladó mértékű környezetkárosításnak és eredményének, melyeket környezetszennyezésnek és környezetszennyeződésnek nevez. (3. ábra)

 

A csődtörvény környezetvédelmi hatálya

A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló (a továbbiakban: csődtörvény) 1991. évi IL. törvény preambulumában a következőképp fogalmaz:

1. § (1) E törvény szabályozza a csődeljárást, a felszámolási eljárást és a végelszámolást.

(2) A csődeljárás olyan eljárás, amelynek során az adós – a csődegyezség megkötése érdekében – fizetési haladékot kezdeményez, illetve csődegyezség megkötésére tesz kísérletet.

(3) A felszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek célja, hogy a fizetésképtelen adós jogutód nélküli megszüntetése során a hitelezők e törvényben meghatározott módon kielégítést nyerjenek.

(4) A végelszámolási eljárás olyan eljárás, amelynek során a nem fizetésképtelen gazdálkodó szervezet – a jogutód nélküli megszűnését elhatározva – a hitelezőit kielégíti. [...]

2. § (1) E törvény hatálya a gazdálkodó szervezetekre és ezek hitelezőire terjed ki.

A csődtörvény környezetvédelmi fejezetének hatálya azokra a gazdálkodó szervezetekre vonatkozik (1. §. (3) és (4) bekezdés szerinti felszámolási eljárás, illetve végelszámolási eljárás alanyai), akik a környezetet esetlegesen terhelő tevékenységgel felhagynak, és tevékenységük során felhalmozódott szennyeződés, szennyezési kár jelenik meg, mely:

– tevékenységük környezetvédelmi tekintetében a környezetet terheli,

– környezetterhelésük közgazdasági értelemben értéket – költséget – képvisel (negatív externália),

– valamint jogi értelemben – a ktv. szerint – környezetszennyeződést hagynak maguk után.

 

A környezetvédelem felelősségi szabályozása

Általános felelősség

Személyes felelősség (szubjektív)

A jogi felelősség szabályozásának alapvető jogforrása a többször módosított, 1959. évi IV. törvénnyel kihirdetett Polgári törvénykönyv (a továbbiakban: Ptk.).

339. § (1) Aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy úgy járt el, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható.

Az általános kártérítési felelősség a Ptk. 339. §-ban foglaltak értelmezése szerint négy alapfeltétel együttes teljesülése esetén áll fenn. A négy feltétel a következő:

A) jogellenesség,

B) felróhatóság,

C) kár,

D) okozati összefüggés a kár és a felróható tevékenység (mulasztás) között.

 

Objektív felelősség

A Ptk. az általános felelősségen kívül megkülönböztet speciális felelősségi formákat is. A legfontosabb speciális felelősségi alakzatok érvényesülnek az alábbi esetekben:

1. fokozottan veszélyes tevékenységgel (veszélyes üzem) a környezetben okozott kár,

2. megbízottak károkozása,

3. vétőképtelen károkozása,

4. épületekkel kapcsolatos károk,

5. vadkárok,

6. alkalmazottak, szövetkezeti tagok által okozott kár, illetve államigazgatási jogkörben okozott kár esetén.

Környezetvédelmi szempontból kiemelkedő jelentőségűek a veszélyes üzemek működéséből eredő károk. A Ptk. 345. §-a a következőképp szabályozza ezt a speciális kárfelelősséget:

A veszélyes üzem működéséből eredő károk

345. § (1) Aki fokozott veszéllyel járó tevékenységet folytat, köteles az ebből eredő kárt megtéríteni. Mentesül a felelősség alól, ha bizonyítja, hogy a kárt olyan elháríthatatlan ok idézte elő, amely a fokozott veszéllyel járó tevékenység körén kívül esik. Ezeket a szabályokat kell alkalmazni arra is, aki az emberi környezetet veszélyeztető tevékenységével másnak kárt okoz.

A környezetvédelmi jogszabályok felelősségi szabályozása

A környezetvédelem hazai felelősségi rendszerének alapjait a ktv-ben kodifikált környezetvédelmi alapelvekből származtathatjuk. A törvény az uniós elvárásokkal összhangban van, mert a benne foglalt alapelvek az Európai Unió kodifikált alapelveinek összevonásával kerültek megfogalmazásra. (A hazai alapelvekben megfogalmazott uniós alapelvek dőlt betűvel a hazaiak után kerültek feltüntetésre.)

 

A környezetvédelem alapelvei

A négy, törvényben rögzített alapelv a következő:

• Az elővigyázatosság, a megelőzés és a helyreállítás

6. § (1) A környezethasználatot úgy kell megszervezni és végezni, hogy

a) a legkisebb mértékű környezetterhelést és igénybevételt idézze elő;

b) megelőzze a környezetszennyezést;

c) kizárja a környezetkárosítást.

(2) A környezethasználatot az elővigyázatosság elvének figyelembevételével, a környezeti elemek kíméletével, takarékos használatával, továbbá a hulladékkeletkezés csökkentésével, a természetes és az előállított anyagok visszaforgatására és újrafelhasználására törekedve kell végezni.

(3) A megelőzés érdekében a környezethasználat során a leghatékonyabb megoldást kell alkalmazni.

7. § A 6. §-ban foglaltak érvényesítése érdekében jogszabály előírhatja a környezethasználat feltételeit, illetőleg korlátozó vagy tiltó rendelkezéseket állapíthat meg.

8. § (1) A környezetet veszélyeztető vagy károsító környezethasználó köteles azonnal befejezni a veszélyeztető vagy károsító tevékenységet.

(2) A környezethasználó köteles gondoskodni a tevékenysége által bekövetkezett környezetkárosodás megszüntetéséről, a károsodott környezet helyreállításáról.

EU A szennyezést a forrásnál kell leküzdeni.

EU A környezetvédelem érdekeit úgy a tervezésnél, mint a döntéshozatali eljárásban a lehető legkorábban figyelembe kell venni.

EU Kerülni kell a természet vagy a természeti erőforrások olyan mérvű kihasználását, amely kárt okoz.

EU A környezetszennyezés elhárításánál a szennyezés típusával összhangban lévő akciószintet kell választani.

EU Az elővigyázatosság elve a környezeti ártalmak tudatos megelőzését jelenti.

EU Figyelemmel kell lenni a környezet teherbíró képességére.

EU A fenntartható fejlődés elve, ami annyit jelent, hogy a környezetet a természeti adottságokkal és a természeti erőforrásokkal harmonikus összhangban kell fejleszteni.

EU A helyettesítés elve, ami annyit jelent, hogy választható környezetterhelések esetén mindig a kisebb környezeti veszéllyel járó megoldásokat kell választani.

 

• Felelősség

9. § A környezethasználó az e törvényben meghatározott és az e törvényben és más jogszabályokban szabályozott módon felelősséggel tartozik tevékenységének a környezetre gyakorolt hatásaiért.

EU A megelőzés és a kárelhárítás költségeit a szennyezőnek kell viselnie.

 

• Együttműködés

10. § (1) Az állami szervek, a helyi önkormányzatok, a természetes személyek és szervezeteik, a gazdálkodást végző szervezetek és mindezek érdekvédelmi szervezetei, valamint más intézmények együttműködni kötelesek a környezet védelmében. Az együttműködési jog és kötelezettség kiterjed a környezetvédelmi feladatok megoldásának minden szakaszára.

(2) Az együttműködéssel járó jogokat és kötelezettségeket e törvény, illetve az önkormányzat rendeletben állapítja meg.

11. § (1) A környezetvédelmi érdekek érvényesítését a Magyar Köztársaság két- vagy többoldalú nemzetközi környezetvédelmi és más, a környezetvédelemmel összefüggő együttműködési, tájékoztatási, segítségnyújtási megállapodásokkal is elősegíteni köteles, különösen a szomszédos országokkal való kapcsolatában.

(2) Nemzetközi szerződés hiányában is figyelemmel kell lenni más államok környezeti érdekeire, az országhatárokon átterjedő környezetterhelés, illetőleg környezetveszélyeztetés csökkentésére, a környezetszennyezés és a környezetkárosítás megelőzésére.

EU A tagállamok környezetvédelmi politikáit össze kell hangolni.

EU Hosszú távú európai környezetvédelmi politika alapján kell tevékenykedni, s ennek érdekében nemzetközi és globális környezetvédelmet kell folytatni, amelynek egyik eszköze a nemzetközi intézményekben való együttműködés.

EU Egyetlen állam tevékenysége nem károsíthatja más állam környezetét.

EU Az együttműködés elve, amely a tájékoztatáson és információk adásán túl konzultációs és kölcsönös segítségnyújtási kötelezettséget is jelent.

EU A tagállamok környezeti politikájának alakításánál tekintettel kell lenni a fejlődő országok érdekeire.

 

• Tájékozódás, tájékoztatás és nyilvánosság

12. § (1) Mindenkinek joga van a környezetre vonatkozó tényeknek, adatoknak, így különösen a környezet állapotának, a környezetszennyezettség mértékének, a környezetvédelmi tevékenységeknek, valamint a környezet emberi egészségre gyakorolt hatásainak megismerésére.

(2) A környezet védelmével kapcsolatos állampolgári jogok gyakorlása és kötelezettségek teljesítése céljából az állam mindenki számára lehetővé teszi a környezet és az egészség lényeges összefüggéseinek, a környezetkárosító tevékenységek és azok fontosságának megismerését.

(3) Az állami szervek és az önkormányzatok feladatkörükben kötelesek a környezet állapotát és annak az emberi egészségre gyakorolt hatását figyelemmel kísérni, az így szerzett adatokat nyilvántartani és – a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló törvény által megállapított kivételekkel – hozzáférhetővé tenni és a megfelelő tájékoztatást megadni.

(4) A környezethasználót – e törvény rendelkezései szerint – tájékoztatási kötelezettség terheli az általa okozott környezetterhelés és -igénybevétel, valamint környezetveszélyeztetés tekintetében.

EU A környezetvédelmi tudományos és technikai ismeretek szintjét növelni kell többek között a kutatás támogatásával.

EU A környezet védelméért mindenki felelős, ezért oktatása nélkülözhetetlen.

EU A diszkriminációs megkülönböztetés tilalmának elve a környezet védelmében.

Az Európai Unió kodifikált alapelvei közül az alábbi kettő nem került bele a ktv.-be, mert azokat más jogszabály tartalmazza az alábbiak szerint:

EU Az egészséges környezet joga alapvető emberi jog. (A Magyar Köztársaság Alkotmánya.)

EU A biológiai sokféleség tiszteletben tartásának és védelmének elve. (1996. évi LIII. tv a természet védelméről)

Az alapelvek közül a nagybetűs részek a felelősség kérdéseit rögzítik alapelvek formájában. Ezekből összefoglalva az alábbiakat állapíthatjuk meg:

– A környezethasználó köteles gondoskodni a környezet állapotának megóvásáról, az okozott károk helyreállításáról.

– A környezethasználó teljes felelősséggel tartozik a környezet használatából eredő hatásokért.

– Általános együttműködési jog és kötelezettség a környezetvédelmi feladatok minden szakaszában.

– A környezethasználó tájékoztatási kötelezettsége a környezethasználat, igénybevétel, károsodás (a környezeti hatások teljes köre) esetén.

Ezen alapelvi szintű felelősségi viszonyok tisztázásán túl a törvény IX. fejezete az alábbiak szerint szabályozza a felelősséget:

 

IX. fejezet: Felelősség a környezetért

A jogi felelősség általános alapja a ktv. szerint:

101. § (1) Aki tevékenységével vagy mulasztásával a környezetet veszélyezteti, szennyezi vagy károsítja, illetőleg tevékenységét a környezetvédelmi előírások megszegésével folytatja (a továbbiakban együtt: jogsértő tevékenység), az e törvényben foglalt és a külön jogszabályokban meghatározott (büntetőjogi, polgári jogi, államigazgatási jogi stb.) felelősséggel tartozik.

(2) A jogsértő tevékenység folytatója köteles

a) az általa okozott környezetveszélyeztetést, illetőleg környezetszennyezést megszüntetni, illetőleg környezetkárosítást abbahagyni;

b) az általa okozott károkért helytállni;

c) a tevékenységet megelőző környezeti állapotot helyreállítani.

(3) A (2) bekezdés a) pontjában foglalt intézkedés elmaradása vagy eredménytelensége esetén az erre jogosult hatóság, illetve a bíróság a tevékenység folytatását korlátozhatja, az általa megállapított feltételek biztosításáig felfüggesztheti vagy megtilthatja.

(4) A környezethasználó – külön jogszabály szerint – tevékenységének megkezdéséhez kötelezhető környezetvédelmi biztosíték adására, céltartalék képzésére vagy felelősségbiztosítás megkötésére.

102. § (1) A jogsértő tevékenységért való felelősség a büntetőjogi és szabálysértési jogi felelősség kivételével – az ellenkező bizonyításáig – annak az ingatlannak a tulajdonosát és birtokosát (használóját) egyetemlegesen terheli, amelyen a tevékenységet folytatják, illetőleg folytatták.

(2) A tulajdonos mentesül az egyetemleges felelősség alól, ha megnevezi az ingatlan tényleges használóját, és kétséget kizáróan bizonyítja, hogy a felelősség nem őt terheli.

(3) Az (1) és a (2) bekezdés rendelkezéseit kell megfelelően alkalmazni a nem helyhez kötött (mozgó) környezetszennyező forrás tulajdonosára és birtokosára (használójára) is.

(4) Ha több környezethasználó közösen hoz létre olyan gazdálkodó szervezetet, amelyben korábban végzett azonos vagy egymást kiegészítő tevékenységüket egyesítik, a környezetvédelmi kötelezettségek tekintetében a létrehozott gazdálkodó szervezet az alapítók jogutódjának minősül, felelőssége pedig az alapítókkal egyetemleges.

 

Kártérítési felelősség

103. § (1) A környezet igénybevételével, illetőleg terhelésével járó tevékenységgel vagy mulasztással másnak okozott kár környezetveszélyeztető tevékenységgel okozott kárnak minősül, és arra a Ptk-nak a fokozott veszéllyel járó tevékenységre vonatkozó szabályait (Ptk. 345–346. §-ai) kell alkalmazni.

(2) Ha a károsult az (1) bekezdés szerinti kártérítési igényét nem kívánja érvényesíteni a károkozóval szemben – a károsult erre vonatkozó és az elévülési időn belül tett nyilatkozata alapján –, a miniszter a környezetvédelmi alap célfeladat fejezeti kezelésű előirányzat javára az igényt érvényesítheti.

104. § Ha a jogsértő tevékenységet folytató személyében változás áll be, e tevékenységet folytatóval szemben a jogutód felelősségének szabályait kell alkalmazni, kivéve, ha a felek a szerződésben ettől eltérően állapodtak meg.

105. § A környezethasználó jogutód nélküli megszűnése esetén a felszámolás vagy végelszámolás során, illetve állami vállalat gazdasági társasággá alakulása, állami vagyon hasznosítása és értékesítése során, állapotfelmérés alapján a vagyonfelmérésben szerepeltetni kell a tevékenység következtében létrejött környezetkárosodások kárelhárítási és kártérítési költségeit.

 

A csődtörvény és a környezetvédelem közös felelősségi rendszere

A csődtörvényben a környezetvédelmi felelősség szabályait négy jogszabály állapítja meg, illetve biztosítja a kárhelyreállítás anyagi feltételeit. (4. ábra)

A négy jogszabály szerint a környezetvédelem felelősségi rendszerét a ktv. 101–103. §-ai alapján kell értelmezni, a kárfelelősség szabályait a Ptk. 345–346. §-aiban foglaltak szerint kell értelmezni, a kárhelyreállítás költségeinek anyagi feltételeit a 106/1995. kormányrendelet 13. §-a helyezi a csődtörvény 57. §. (2) bekezdésében meghatározott – a gazdálkodó vagyonából először kiegyenlítendő – költségek sorába.

A csődtörvénnyel kapcsolatos hazai hatályos környezetvédelmi jogszabályok
hierarchiája

Javaslat a környezetvédelmi hivatkozások törlésére

A környezetvédelem interdiszciplináris rendszer, amely az élet minden területén, a gazdaság és tudomány szakterületein közvetve vagy közvetlenül jelen van. Ezért kiemelkedő fontosságú, hogy szabályozása világos és egyértelmű legyen. A szabályozás egyértelműsége azt jelenti, hogy az adott kérdéskör szabályozását csak egyféleképpen lehessen értelmezni, ne legyenek átfedések az egyes szabályozandó területeken, valamint a szabályozás ne adjon lehetőséget többféle értelmezésre, illetve eltérő forrásokra való hivatkozásra.

Ezért a csődtörvény környezetvédelemmel kapcsolatos részeinek törlése javasolt a következők szerint:

A törvény szövegéből törlendő részek két paragrafust érintenek (48. és 73.), melyek törlendő szövege dőlt betűvel került szedésre.

48. § (1) A felszámoló az adós követeléseit esedékességkor behajtja, igényeit érvényesíti, és vagyonát értékesíti. A felszámoló a vagyont – kedvezőbb értékesítés érdekében – a hitelezőknek a 44. §-ban meghatározott arányú egyetértése esetén korlátolt felelősségű társaság, részvénytársaság vagy szövetkezet részére nem pénzbeli betétként (hozzájárulásként) rendelkezésre bocsáthatja. [...]

(3) A felszámoló a felszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni az adós vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, az erdőfelújítási és erdőállomány-nevelési munkák elvégzéséről, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a felszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti.

(4) A felszámolási eljárás alatt betartandó környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelményeket – ideértve a 31. § (1) bekezdésének c) pontjában foglalt nyilatkozat tartalmának meghatározását és a környezeti állapotvizsgálatra való kötelezés lehetőségét –, a környezeti károk, illetve terhek rendezésének követelményeit és módját, továbbá az ebből eredő, az 57. § (2) bekezdés szerint felszámolási költségnek minősülő kiadások körét kormányrendelet szabályozza.

(5) Az eljárás alatt folytatott tevékenység környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelményeinek betartására, valamint a környezeti károk, illetve terhek rendezésére az adóst az illetékes hatóság határozatban kötelezheti. [ ... ]

73. § (1) A végelszámoló a végelszámolási eljárás alatt köteles gondoskodni a gazdálkodó szervezet vagyonának megóvásáról, megőrzéséről, különösen a mezőgazdaságilag művelhető földek termőképességének fenntartásáról, továbbá a környezetvédelmi, természetvédelmi és műemlékvédelmi követelmények betartásáról, a végelszámolás kezdő időpontját megelőző időszakból eredő, bizonyított környezeti károsodások, környezeti terhek olyan rendezéséről, amely az eljárás során a környezeti károsodások, illetve terhek elhárítását, megszüntetését, illetve a vagyontárgyaknak a környezeti terhekkel történő értékesítését is jelenti.

(2) Az eljárás alatt folytatott tevékenység környezet-, természet- és műemlékvédelmi követelményeinek betartására, valamint a környezeti károk, illetve terhek rendezésére a gazdálkodó szervezetet az illetékes hatóság határozatban kötelezheti.

(3) A végelszámoló a végelszámolás során az adott helyzetben általában elvárható gondossággal köteles eljárni. A kötelezettségeinek megszegésével okozott kárért a polgári jogi felelősség általános szabályai szerint felel.

(4) A végelszámolás kezdetét követő egy év elteltével a végelszámolónak tájékoztatót kell készítenie, melyben be kell mutatnia a végelszámolás alatt álló gazdálkodó szervezet helyzetét, annak indokolását, hogy az eljárás befejezésére miért nem kerül sor, továbbá tájékoztatást kell adni az eljárás befejezésének várható időpontjáról. A tájékoztatót a végelszámoló megküldi a cégbíróságnak, a jogutód nélküli megszűnést kimondó szervnek, illetve a gazdálkodó szervezet hitelezőinek (választmánynak).

(5) A 34. §-nak a 8. § (1) bekezdésben meghatározott szervek tájékoztatására vonatkozó, valamint a 33. § (1) és (2) bekezdésének és az 51. §-nak a rendelkezéseit a végelszámoló eljárása során is megfelelően alkalmazni kell. A kifogás elbírálására a cégbíróság jogosult.

A teendők a hivatkozások törlése esetén:

A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény esetén

A csődtörvény szövegének változásai miatt a ktv. hivatkozásait módosítani szükséges a következők szerint:

83. § Csődeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás esetén a tevékenységgel esetlegesen okozott környezetkárosodás feltárása, megszüntetése érdekében a külön törvény rendelkezéseit kell alkalmazni.

 

Szövegmódosítás helyett:

83. § Csődeljárás, felszámolási eljárás és végelszámolás esetén a tevékenységgel esetlegesen okozott környezetkárosodás feltárása, megszüntetése érdekében a 106/1995. számú kormányrendelet rendelkezéseit kell alkalmazni.

A felszámolási eljárás és a végelszámolás környezet- és természetvédelmi követelményeiről szóló 106/1995. (IX. 8.) korm. rendelet esetében a preambulum szövegét szükséges módosítani a következők szerint:

„A csődeljárásról, a felszámolási eljárásról és a végelszámolásról szóló – többször módosított – 1991. évi IL. törvény (a továbbiakban: cstv.) 48. §-ának (4) bekezdésében kapott felhatalmazás alapján a kormány a következőket rendeli el: [...]”

 

Helyett, módosítási javaslatok:

„A környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvény 83. §-ában kapott felhatalmazás alapján a kormány a következőket rendeli el: [...]”

 

Esetek

Az alábbiakban néhány eset bemutatása következik, melyek illusztrálják az egyes, a csődtörvény hatálya alá kerülő gazdálkodó környezetvédelmi jogait és kötelezettségeit.

Fizetésképtelenség piaci verseny következményeként

Piacvesztés, vereség, gazdaságtalan üzemelés

A piaci szereplés során bekövetkező nehézségek áthidalása lehetetlenné válik a gazdálkodó számára, és így gazdálkodása/tevékenysége nem folytatható tovább. Ebben az esetben akár önként kérelmezi a végelszámolási eljárást, akár ellene indítanak hitelezői felszámolási eljárást, az eredmény ugyanaz: jogutód nélkül megszűnik. Gazdálkodó képviselője igazolást kér a területileg illetékes környezetvédelmi hatóságtól, mely szerint környezetvédelmi tekintetben nyilvántartott követelés, bírság vagy jogerős kötelező határozat nincsen ellene, nem tartozik. Az igazolás kiállítását környezetvédelmi szakelőadók készítik elő úgy, hogy a területi környezetvédelmi felügyelők a hatósági nyilvántartások adataira támaszkodva, mérlegelik, a gazdálkodó tevékenységéből következhetett-e maradandó környezeti károsodás, esetlegesen jegyzőkönyvvel dokumentált hatósági bejárást tartanak az adott telephelyen. Olyan esetben, amikor az előbbi egyszerű vizsgálattal nem állapítható meg a gazdálkodó tevékenységének környezetre gyakorolt hatása, illetve a hátrahagyott állapot, a felügyelőség a gazdálkodót környezetvédelmi állapotvizsgálat elkészít(tet)ésére kötelezheti.

Ha a tevékenységét a környezetvédelmi szabályok betartása mellett végezte, akkor az igazolást – az államigazgatási határidő alatt – az illetékes környezetvédelmi felügyelőség kiadja, és a végelszámolási, felszámolási eljárás folytatható.

Amennyiben tevékenysége során a környezetvédelmi előírásokat nem teljes körűen tartotta be – akár az illetékes környezetvédelmi hivatal adatbázisában a gazdálkodónak felróható hiányosság, tartozás található, akár a telephely ellenőrzése vagy a környezetiállapot-vizsgálat tár fel hiányosságokat, a környezetvédelmi hatóság kötelezi tartozásai teljesítésére, az általa okozott kár helyreállítására. A tartozások kiegyenlítése, illetve a károk helyreállítása a végelszámolási, felszámolási eljárás során felszámolási költségként kerül kifizetésre a gazdálkodó vagyonából.

Fizetésképtelenség környezetvédelmi költségek felmerülése miatt.

Környezetvédelmi előírások szigorodása miatt.

Környezetvédelmi károkozás, bírság esetén.

Havária, rendkívüli környezetkárosítás miatt.

Fizetésképtelenség adódhat akkor is, ha a gazdálkodó tevékenysége során előre nem látható vagy nem tervezett vagy figyelmen kívül hagyott környezetvédelmi kiadás merül fel. Környezetvédelmi kiadás lehet:

– havária helyzet, baleset miatt bekövetkezett környezeti kár helyreállításának költsége,

– környezetvédelmi szabályok szigorodásából eredő környezetvédelmi költségnövekedés (pl.: új, nagyobb hatásfokú füstgáztisztító berendezés beállítása),

– mulasztásból vagy előírás be nem tartásából eredő környezetvédelmi bírság kivetése,

– korábbi tevékenység által hátrahagyott szennyeződés, hulladék fellelése és annak jogszabály szerinti kezelésének költsége.

Amennyiben a gazdálkodó a fenti körülmények miatt lesz fizetésképtelen, a csőd-, végelszámolási- és felszámolási eljárás folyamatában a vagyonfelügyelő, végelszámoló vagy felszámoló kötelessége a kármentesítés és helyreállítás költségeinek előteremtése a gazdálkodó vagyonából.

 

Összefoglalás

A hazai környezetvédelmi szabályozás rendszere – az EU elvárásainak megfelelően – önálló rendszer. A környezetvédelmi szabályozási rendszer alapjai a Magyar Köztársaság Alkotmányában, a Polgári törvénykönyvben, Büntető törvénykönyvben és az önálló, a környezet védelméről szóló törvényben foglaltatnak. A napjainkban kiforró, önálló környezetvédelmi jogterületet a korábbi időszak általános, egyéb jogszabályokban érvényesített környezetvédelmi szempontok szabályozásával ellentétben konkrét környezetvédelmi szakjogszabályok egysége alkotja. Ezen önnáló jogterület napjainkra lefedi a szabályozandó környezetvédelmi szakterület túlnyomó részét. A szabályozás átláthatósága és egyértelműsége miatt szükséges a korábban kodifikált jogszabályok környezetvédelemre vonatkozó fejezeteinek, hivatkozásainak és utalásainak ellenőrzése és az esetleges átfedések elkerülése, a többszörös értelmezésből adódó eltérő értelmezhetőség lehetőségének megszüntetése, illetve a joghézagok következetes kitöltése. Az 1991. évi IL. törvény (csődtörvény) módosítása lehetőséget nyújt annak környezetvédelmi tartalmi felülvizsgálatára is. A csődtörvény környezetvédelmi vonatkozásai átfedést mutatnak a környezet védelméről szóló 1995. évi LIII. törvényben foglaltakkal, ezért ezen részek kiiktatása, valamint a csődtörvény törlendő környezetvédelmi fejezeteiben foglaltakra történő hivatkozások átirányítása javasolt a környezetvédelmi szaktörvénybe.

 

Irodalom

Bakács Tibor: Európa és a környezetjog. Környezetgazdálkodási Intézet, Budapest, (1995–96)

Bándi Gyula–Bencze László–Elek Andrea: Az EU és a hazai környezeti jogi szabályozás intézményi rendje, szabályozási módszertani kérdései. ZÖLD BELÉPŐ Magyarország az ezredfordulón, MTA stratégiai kutatások, internet, Magyar Elektronikus Könyvtár

Bándi Gyula és Perecz László (szerk.): Környezetjog. BME, Környezetgazdaságtan és Műszaki Jog Tanszék, Budapest, (1998)

Bándi Gyula (szerk.): Az Európai Unió környezetvédelmi szabályozása, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, (1999)

Commission of the European Communities (1971) Communication on the Community Action Programme on the Environment SEC(71) 2616 final

Kerekes Sándor (1998): A környezetgazdaságtan alapjai. BKE Jegyzet, internet, Magyar Elektronikus Könyvtár