Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:63–77.
FARKAS ILDIKÓ
Dánia állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Dán Királyság, Kongeriget Danmark
Terület: 43 094 km2
Lakosság: 5 368 854 fő (2002)
Főváros: Koppenhága
Államforma: alkotmányos monarchia
Közigazgatás: 14 megye, 2 város
Nyelv: dán
A dán–norvég viking csapatok már a 9. században Nyugat-Európa vidékeit pusztították. A Dán Királyság 800-ban alakult Anglia keleti részén, s a 10. században megtörtént Dánia egyesítése és a kereszténység felvétele. I. Nagy Kanut (1018–35) már hatalmas angol–dán birodalomban uralkodott. Anglia 1042-ben szakadt el Dániától. A középkori civilizáció csúcspontjára az ország az úgynevezett Valdemár-korszakban jutott el (1157–1241). A 14. században három skandináv ország dán vezetéssel egyesült a kalmari unióban (Svédország, Dánia, Norvégia). Ez szentesítette a három ország Margit dán királynő uralma alatt létrejött perszonálunióját. Az unió formailag 1523-ig állt fenn és Dánia hegemóniáját jelentette. 1523-ban Svédország önállóvá vált. Norvégiát az I. Napóleonnal kötött szövetsége büntetéseképpen vette el a bécsi kongresszus Dániától (1814). 1849 óta alkotmányos monarchia, demokratikus, parlamentáris alkotmánnyal. 1944-ben a korábbi gyarmat, Izland is elszakadt az anyaországtól. (Dánia gyarmatai voltak még Grönland és a Feröer-szigetek is.) Dánia 1973 óta tagja az Európai Közösségnek. 1993-ban népszavazáson elfogadták a maastrichti szerződést (az Európai Uniót megalapító szerződés), de Dánia jó néhány kérdésben továbbra is fenntartja a szabad döntés lehetőségét.
Az ország állami és nemzeti szimbólumait a történeti hagyomány alakította ki, amelyben a király és az ország jelképei sokáig nem váltak teljesen szét, és a mai napig is Dánia fontos szimbólumai a királyság intézményéhez kötődő jelképek. Az országnak két hivatalos címere és himnusza van, és a zászlónak is van királyi és nemzeti változata. A királyi jelképek a királyhoz, a királyság intézményéhez és az államisághoz kapcsolódnak, míg a nemzeti jelképek a dán nemzethez. Használatukat 1959-ben törvény szabályozta.
CÍMER
Dániának két hivatalos címere van: a kiscímer (nemzeti címer) és a nagycímer (királyi címer). Az 1959. évi törvény értelmében a királyi címert az uralkodó, a királyi család és a királyi udvar használja, míg az összes állami intézmény a nemzeti címert.
A nemzeti címer az évszázadok során természetesen változott, legutóbb 1991-ben módosították. Ma a címer arany dobozpajzs, a mezejében három, egymás fölé helyezett, aranykoronás, vörös nyelvű, aranykarmú, kék lépő oroszlán. Az oroszlánok előtt, mögött és fölött egy-egy, összesen kilenc vörös szív lebeg. A pajzs felett a dán királyi korona látható.
A nemzeti címer I. Valdemár dán király idejére (1157–82) megy vissza. A szívekkel körülvett három oroszlán, felettük korona, a legszűkebb dán területek jelképe volt e korai századoktól. A címer színei dokumentálhatóan az 1270-es évekből erednek. Az oroszlánok felett szintén már a 13. századtól látható korona. A 16. században az oroszlánok körüli szívek számát kilencben határozták meg, addig ez bizonytalan volt, némelyik király idejében egy sem volt, máskor több, akár ötven is. VI. Frigyes (1808–39) idejében döntötték el, hogy az oroszlánokat oldalnézetben ábrázolják.
A királyi címer (legutóbbi változata 1972-ből való) négyelt pajzs, amelyet két vadember tart, és az Elefánt Rend, illetve a Dannebrog-rend (Dánia legmagasabb szintű lovagrendjei) láncai veszik körül. Felette korona látható, amely eredetileg nyitott volt, de 1624 óta zárt. A pajzsot a Dannebrog-kereszt (a zászló vörös szegélyű fehér keresztje) osztja négy részre, közepén szívpajzs, aranymezejében két vörös pólya – Oldenburg címere, ahonnan a királyi dinasztia származik. (Az arany és a vörös a királyi család színei, melyek ma is használatosak.) A nagycímer első és negyedik aranymezejében (a nemzeti címerben bemutatott) három kék oroszlán látható kilenc vörös szívfigurával körülvéve. A második aranymezőben két kék lépő oroszlán, ez Schleswig jelképe, amely I. Keresztély uralma idején (1460) került a dán királyi címerre. A harmadik negyed vágott, alul hasított, első (felső) kék mezejében három (2, 1) háromlombú aranykorona lebeg, a kalmari unió (1397–1523) jelképe. Második, jobb alsó, kék mezejében álló, ezüst- (fehér) kos a Feröer-szigetek jelképe. Harmadik, szintén kék mezejében jobbra ágaskodó fehér (ezüst) jegesmedve (Grönland címere) látható. Az egész fölött hermelinszegélyes vörös címerpalást, felette az ötívű dán királyi korona, V. Keresztély koronája.
A királyi címer az évszázadok alatt sokszor változott, részeiben mindig azoknak a területeknek a jelképei jelentek meg, amelyek felett a dán király uralkodott vagy legalábbis igényt tartott rájuk. A két Schleswig- (Dél-Jütland) oroszlán már 1245 óta ismert volt, és 1460-ban lett része a dán király címerének a holsteini csalánlevéllel együtt. 1449-ben került a címerre I. Keresztély király idején a „gót” szívekkel körülvett oroszlán, ezzel jelképezve Dánia uralmát Svédország felett, ahol a nemzeti mitológia a svédeket a dicső gótok leszármazottjának tartotta. Szintén I. Keresztély tette a címerre az Oldenborg-pólyákat. A Dannebrog-kereszt VII. Erik idejétől található meg a királyi címeren. 1397-ben került a címerre a kalmari unió három koronája, amely eredetileg a svéd címer volt, de itt az unió három skandináviai birodalmát szimbolizálta. (Svédország az unió megszűnése után ellenezte a három koronának a dán címeren való szerepeltetését.) A Feröer-szigetek kos-jelképe 1668-ban, Grönland medvéje 1665-ben került fel a dán királyi címerre.
ZÁSZLÓ
A dán állami zászlót a világ legősibb nemzeti zászlójának tartják. A legenda szerint 1219-ben II. Valdemár (1202–41) dán király kapta egyenesen az égből, és kezében ezzel a zászlóval – isteni segedelemmel – győzött az észtek felett. Az 1520-ban keletkezett Dán krónika a csatát 1219. június 15-ére keltezte, így ez a nap lett Valdemár és a dán nemzeti zászló „születésnapja”, Dánia egyik legnagyobb nemzeti ünnepe.
Tény, hogy a Dannebrog („A dánok vászna”) elnevezésű zászló – vörös alapon fehér kereszt – III. Valdemár dán király címerében már benne volt a 14. században. (Egy 1370–86 között keletkezett németalföldi címerkönyv a vörös alapon fehér keresztet IV. Valdemár Atterdag [1340–75] dán király címereként jegyezte le.) 1478-ból dán feljegyzés is maradt a vörös zászlóról. 1854-ig a Dannebrog a dán király és a királyi tengerészet zászlaja volt. Fokozatosan elterjedt a kereskedelmi hajókon és a hadseregben is, sőt téglalap alakú formájában civilek is használni kezdték. Ezt engedélyezték 1854-ben.
A Dannebrog több változatban létezik. A fecskefarkú variáns a 15. századtól ismert, és szintén a királyt és a haditengerészetet jelölte. Vörös alapszíne sötétebb a téglalap alakú zászlóénál. Ma is a dán államot, a dán királyi házat és a haditengerészetet jelképezi, ezért civileknek külön engedélyt kell beszerezni, ha a fecskefarkú lobogót akarják lengetni vagy házukra kitűzni. A királynő külön zászlaja a fecskefarkú Dannebrog, közepében a királyi címerrel. (A királyi család különböző tagjainak különböző zászlói vannak.) Ezeket a lobogókat akkor húzzák fel, ha a királynő vagy a királyi család tagjai megjelennek. Más, speciális változatok is léteznek (például a honvédelmi miniszteré), ezeken a zászló felső, belső vörös negyedében található az illető jelvénye.
A dánok mindennapjaikban is rendszeresen jelen van nemzeti zászlójuk. Szívesen használják kisméretű, kézben lobogtatható változatát nemzeti ünnepekkor, de még a karácsonyfára is kitűzik díszítésként. Nemzetközi sportmérkőzések idején pedig nemcsak a zászlót lengetik, de arcukat is gyakran festik a zászló színeire.
A zászló (lobogó) használatáról törvény rendelkezik. Csak napközben vonható fel, éjszaka zászlót lengetni, lobogót felvonni törvénybe ütköző és így büntetendőnek számít Dániában. (Kisebb formában, például papírzászlóként, természetesen szabad.) A zászlót az ünnepek négy típusánál szokták Dániában kitenni, általában nemcsak a középületekre, hanem magánházakra is (a házakon belülre is felkerül): vallási ünnepeken (újév, nagypéntek – a lobogó egész nap félárbocon –, húsvétvasárnap, áldozócsütörtök, pünkösdvasárnap, karácsony), nemzeti ünnepeken (április 9. – Dánia 1940-es német megszállása – emléknap, május 5. – Dánia 1945. évi felszabadulása, június 5. – az alkotmány napja és június 15. – Valdemár napja, azaz a zászló születésnapja), a királyi család tagjainak születésnapjain (hat nap) és a katonai emlékezőnapokon (különböző csatákról való megemlékezések), összesen 24 alkalommal. Ez utóbbi alkalmakkor a civilek nem húzzák fel a lobogót, viszont érdekes módon családi eseményeken – esküvő, temetés – gyakorta látni a dán nemzeti zászlót. (A zászló használatát lásd még az Ünnepek c. fejezetben is.)
HIMNUSZ
Dánia abban a különleges helyzetben van, hogy két himnusszal rendelkezik: egy királyi és egy nemzeti himnusszal. A nemzeti himnusz 1844 óta hivatalos, a királyi házhoz kötődő 1830 óta. A zavarok elkerülésére 1959-ben törvényileg szabályozták, milyen alkalmakkor melyik himnusz használható. A királyi ünnepek esetén vagy olyan eseményen, ahol a király(nő) is jelen van, a királyi himnusz hangzik fel, a Kong Christian stod ved hojen mast (Krisztián király az árbocnál állt). Ennek szövege 1799-ből származik (Johannes Ewald költő műve), és a múlt dicsőségéről és hőséről, Keresztély királyról szól. Zenéje ismeretlen eredetű, először a 18. század második felében tűnt fel. Általában hivatalos állami látogatások, haditengerészeti és katonai események alkalmával hangzik fel, amikor a dán vagy külföldi kormányok tagjai, illetve államfők jelen vannak.
Nemzeti ünnepekkor és más nemzeti eseményen a nemzeti himnusz hallható, ezzel a dánok országukat, nemzetüket ünneplik. A szöveg, mely Adam Oehlenschläger műve 1819-ből, az országot dicsőíti, annak földjét és hőseit. Zenéje 1835-ből való, Hans Ernst Kroyer szerezte. 1844 óta hivatalos himnusza Dániának.
A nemzeti himnusz szövege:
Der er et yndigt land,
Det står med brede bøge
Nær sælten østerstrand;
Det bugter sig i bakke, dal,
Det hedder gamle Danmark,
Og det er Frejas sal.
Der sad i fordums tid
De harniskklædte kamper,
Udhvilede fra strid;
Så drog de frem til fjenders mén,
Nu hvile deres bene
Bag højens bavtasten.
Det land endnu er skønt,
Thi blå sig søen balter,
Og løvet står så grønt;
Og ædle kvinder, skønne mø’r,
Og mænd or raske svende
Bebo de danskes øer.
Hil drot og fædreland!
Hil hver en danneborger,
Som virker, hvad han kan!
Vort gamle Danmark skal bestå,
Så længe bøgen spejler
Sin top i bølgen blå.
Magyar fordításban:
Van egy szép föld
Mely büszkén terjeszti partjait
A Balti-tenger partján,
A Balti-tenger partján.
Hegyeken, völgyeken egy föld
Melyet Dániának neveztek el
És Freia földjének, Freia földjének.
Ott ültek valaha
Hősök mindennapjaikban
A csatákat kipihenni,
A csatákat kipihenni.
Csontjaik most itt pihennek
Kövek és sírdombok alatt,
Kövek és sírdombok alatt.
És az a föld most is szép,
Kék mint a körülölelő tenger,
Zöld mint erdei sűrűje,
Zöld mint erdei sűrűje.
Nemes hölgyek, bájos lányok,
Bátor férfiak és ifjak
Lakják a dán szigeteket,
Lakják a dán szigeteket.
A szerző nyersfordítása angol nyelvből
A királyi himnusz szövege:
Kong Kristian stod ved højen mast
i røg og damp;
hans værge hamrede så fast,
at gotens hjelm og hjerte brast.
Da sank hvert fjendtligt spejl og mast
i røg og damp.
Fly, skreg de, fly, hvad flygte kan!
hvo står for Danmarks Kristian
i kamp?
Niels Juel gav agt på stormens brag.
Nu er det tid.
Han hejsede det røde flag
og slog på fjenden slag i slag.
Da skreg de højt blandt stormens brag:
Nu er det tid!
Fly, skreg de, hver, som véd et skjul!
hvo kan bestå mod Danmarks Juel
i strid?
Magyar fordításban:
Keresztély király a magas árbocnál
Ködben és füstben állt.
Kardja mint a villám járt
Átütött gót sisakon és koponyán,
Elsüllyesztette az ellenség hajóit
Ködben és füstben.
„Meneküljetek!” kiabáltak. „Meneküljön, aki tud!
Ki állhatna ellen a dán Keresztélynek
A csatában?”
Niels Juel észrevette a vihar szelét:
„Most! Az életetekért!”
Kitűzette a dán vörös zászlót
És sűrű csapásokkal sújtotta az ellenséget.
Kiáltoztak a vihar zúgásán át:
„Most! Az életetekért!”
„Meneküljetek!” kiáltott az ellen. „Meneküljetek!
Ki győzhetné le a dán Juelt
A harcban?”
A szerző nyersfordítása angol nyelvből
KITÜNTETÉSEK
Dánia kitüntetési rendszere a középkortól kezdve alakult ki. Világszerte az egyik legfontosabb, klasszikus világi lovagrend az Elefánt Rend (1462 körül). A Dannebrog-rend is klasszikus, feudális korszakból származó elismerés (1671). Dánia nagyszámú díszjele, kitüntetése döntően a 18–19. században jött létre. A dán kitüntetések lényeges ismérve, hogy a jelvényeken majdnem minden esetben az azt ténylegesen adományozó uralkodó monogramja figyelhető meg. Dánia elismerései esetében a legszigorúbb visszaadási kötelezettségek érvényesülnek.
Elefánt Rend (Elefantordenen): A legmagasabb dán rend, eredete a 15. századig megy vissza. 1486. október 10-én alapította I. Keresztély király, majd 1693-ban V. Keresztély megújította az akkori legismertebb európai rendek, az Aranygyapjú és a Térdszalagrend mintájára. (Az eredeti alapító egy római katolikus testvérület, a roskildei dóm Szent Három Királyok-kápolnájában említett Szűz Mária Társaság, amelyet az uralkodó 1462 körül hozott létre. Eredetileg 50 nemesi hölgyet és urat fogott össze. Ezek a tagok jelvényükként, rendi láncon Szűz Mária képét viselték. A testvérületi lánc elefántokból állt.) Az elefánt (a harci elefánt) a középkori szimbolikában a kereszténység bajnokát jelképezte, és a tisztaság és egyszerűség szimbóluma is volt. A 16. század elejétől egyre nagyobb számban ismeretesek falerisztikai, heraldikai, szfragisztikai stb. emlékek e rend jelvényeivel. A protestantizmus dániai elterjedését követően megszűnt a katolikus testvérület.
II. Frigyes király uralkodása idején, 1580-tól most már önálló rendként találkozunk vele. IV. Keresztély uralkodása idején egyesítették (az 1616-ban alapított) Fegyverzet Kar Renddel. Együtt 1634-ig állt fenn, ezt követően csak az Elefánt Rend létezett.
III. Frigyes király uralkodása idején e rendnél bevezették a kék vállszalagot (innen a „kék lovagok” elnevezés), illetve a (hímzett) rendi csillagot.
Az Elefánt Rend végleges formáját 1693. december 1-jén nyerte el, amikor statútumot adtak ki. Az akkori szabályozás szerint a rendnek egyszerre 30 élő tagja lehet – ebbe nem számít bele a dán uralkodó és fiai, akik alanyi jogon tagok. Az uralkodóház tagjai 20 éves korban nyerik el a rendet, mások 30 éves életkortól kezdődően kaphatják meg. 1958. április 9-től hölgyek is elnyerhetik. A 20. században döntően külföldi uralkodóknak, államfőknek adományozták.
Valódi – hagyományos – lovagrendi szervezettel rendelkezik. Hillerödben a Frederiksborg várkastély kápolnája az Elefánt Rendé. Itt függesztették ki a rendtagok e rend jelvényeivel ékesített címereit. A rendnek évente több ünnepnapja is van, így rendi nap január 1., június 28. (II. Valdemár király születésnapja), illetve az éppen a dán trónon ülő uralkodó születésnapja is. A rend egy osztályból áll.
Rendi lánc (arany): Egymás felé forduló, arany elefántpárok, kék zománcozású nyereggel (21×), középen aranytornyok (21×). A középső tagról arany- kösöntyű lóg le, erre akasztják a rendjelvényt. Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Plasztikus, aranyelefánt, színes zománcozott kivitelben. Előoldal: az elefánt fehér színű, hátán kék nyereggel. Ennek közepén gyémántokkal kirakott, aranyszegélyű, egyenlő szárú kereszt. A nyereg felett (színes zománcozású) őrtorony. Az elefánt nyakában mór hajtó ül, elefántirányító bottal. Hátoldal: a nyergen – a jelvényt adományozó – trónon ülő uralkodó monogramja. Ugyanazt a jelvényt (le- és felakasztva) viselik a lánchoz és a vállszalaghoz is.
Rendi csillag: Nyolcágú (ezüst) rendi csillag, sima sugárnyalábokkal. Ezüstszegélyű, peremes arany középmedalionban, ezüst babérkoszorúban, vörös mezőben (hat ezüst gyöngyszemből álló) ezüst latin kereszt.
A rendszalag színe kék.
DANNEBROG-REND (DANNEBROGORDEN): A rend hagyománya egy régebbi Dannebrog-rendre megy vissza, ezt II. Valdemár alapította 1219-ben. V. Keresztély uralkodása idején, a (tényleges) alapításkor, 1671. október 12-én, megújításról beszéltek. Az 1693. december 1-jén kiadott statútum szerint a rend 50 nemesi lovagot fog össze, egy osztálya van. E rend tagjai voltak az úgynevezett fehér lovagok. VI. Frigyes dán király 1808. június 29-én kibővítette. Ekkortól I–IV. osztálya volt. Rendi állásra, nemességre tekintet nélkül adományozható volt az arra érdemeseknek.
1842. február 21-től a legmagasabb rendi osztály úgynevezett alkalmi osztály lett, csak fejedelmi személyek kaphatták meg. 1864. március 24-től, illetve 1952. március 21-től a középkereszt, illetve a lovagkereszt kétfokozatúvá vált. 1951. október 10-től nőknek is adományozható.
Általános érdemrend, kiemelkedő katonai és polgári érdemekért hazaiaknak és külföldieknek egyaránt adható.
A rendnek egy nagyparancsnoki osztálya, illetve I–III. osztálya van, amelyekből a II. és a III. osztály 2-2 fokozatra oszlik. Valódi – hagyományos – rendi szervezettel rendelkezik. A rend élén a mindenkori dán uralkodó áll. Hillerödben, a Frederiksborg várkastély kápolnájában vannak kifüggesztve a nagyparancsnokok és a nagykeresztesek rendjelvényekkel ékesített címerei.
A rendhez 1808. június 28-tól Díszjel (Dannebrogsmaendenes haederstegen) is tartozik. E díszjelet csak dánok nyerhetik el, olyanok, akik korábban már elnyerték a rendet.
Rendi lánc: Arany középső tag, V. Keresztély koronás monogramja (1×). II. Valdemár király koronás monogramja és aranyszegélyű, vörös szegélyes latin keresztek (összesen 72 láncelem). A középső tagra akasztják a rendjelvényt. Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: A mindenkori dán uralkodó monogramjáról függnek le. A nagyparancsnoki, illetve a lovagi osztály esetében a jelvény fémrészei ezüst-, míg a többi osztálynál aranyszínűek. A nagyparancsnoki jelvény esetében az előoldal ékkövekkel van kirakva.
Jelvények: Aranyszegélyű, vörös szegélyes, fehér latin kereszt, a keresztszárak között a dán királyi koronával. Az előoldalon V. Keresztély aranykoronás monogramja, arany „GUD OG KOGEN” felirat. A hátoldalon II. Valdemár aranykoronás monogramja, illetve évszámok: 1219, 1671, 1808.
Mellékkereszt (az I. osztályú parancsnok jelvényéhez): Aranyszegélyű, vörös szegélyes, brillantírozott felületű ezüst latin kereszt, (arany) II. Valdemár koronás monogram, illetve „GUD OG KOGEN” felirat.
Rendi csillag (a nagyparancsnoki osztályhoz, illetve nagykereszthez): Nyolcágú, brillantírozott ezüst rendi csillagra helyezett rendjelvény. A gyémántokkal adományozott nagykereszt esetében aranyszegélyű, vörös szegélyes fehér latin kereszt, közepén ékkövekkel kirakott, aranyszegélyű latin kereszttel.
Díszjel: Ezüstkereszt. Megegyezik a lovagkereszt jelvényével, de zománcozatlan kivitelben.
A rendszalag színe fehér, vörös szegéllyel (Dánia nemzeti színei). Fontos megemlíteni, hogy a nőknek az adományozott jelvényeket az egyes osztályoknál úgynevezett női csokorszalagokon adják.
TUDOMáNYOS éS MűVéSZETI ÉREM (MEDALJER INGENIS ET ARTI): 1848. augusztus 31-én alapította VIII. Keresztély király. Eredeti formájában 1865-ig adományozták. 1906. június 3-án megújították. Jelenlegi változatát 1991-től adják.
Tudományos, művészeti érdemekért kapják. Hazaiak, külföldiek egyaránt elnyerhetik.
Érem: Kerek (arany-) érem. Az előoldalon II. Margit dán királynő jobbra néző portréja „MARGARETA II. REGINA DANIAE” körirattal. A hátoldalon „INGENIO ET ARTI” felirattal. A szalag színe vörös, fehér kereszttel (Dánia nemzeti színei). A kitüntetést nőknek úgynevezett női csokorszalagon adományozzák.
Érdemérem (Fortjenstmedaljen): 1792. május 16-án alapította VII. Keresztély. Általános érdemérem. Jelenlegi változatát 1792-től adományozzák. Arany-, illetve ezüstérem.
Érem: Kerek érem (azonos éremképek). Az előoldalon II. Margit királynő jobbra néző portréja „MARGARETA II. REGINA DANIAE” körirattal. A hátoldalon, alul szalaggal összekötött koszorúban „FORTIENT” felirattal.
A szalag színe vörös, fehér kereszttel (Dánia nemzeti színei). A kitüntetést nőknek úgynevezett női csokorszalagon adományozzák.
REPüLő ÉRDEMéREM (MEDALJEN FOR UDMAERKET LUFTJENESTE): Angol előzmény mintájára alapította IX. Frigyes dán király 1962. május 30-án. Repülés, repülésügy körül szerzett érdemekért adományozott kitüntetés.
Érem: Kerek (ezüst-) érem. Az előoldalon középen koronás FR (= FREDERIK) monogrammal, „FOR UDMAERKET LUFTJENESTE” körirattal. A hátoldalon felül nyitott tölgyfakoszorúban „FORTIENT” felirat.
A szalag vörös-fehér sávozású (Dánia nemzeti színei).
ÜNNEPEK
A dán ünnepek négy csoportra oszthatók: vallási ünnepek, nemzeti ünnepek, a királyi család tagjainak születésnapjai (hat nap) és katonai emlékező napok (különböző csatákról való megemlékezések), összesen 24 nap. Ezek mindegyikén felhúzzák a dán nemzeti zászlót, de nem mindegyik munkaszüneti nap. Munkaszüneti nap a vallási ünnepek és a nemzeti ünnepek napja.
Nem munkaszüneti napok, de a zászló kitétele kötelező a királyi család születésnapjain: április 16. – Margit királynő, április 29. – Benedikte hercegnő, május 26. – Frederik koronaherceg, június 7. – Joachim herceg, június 11. – Henrik herceg, június 30. – Alexandra hercegnő születésnapja.
Munkaszüneti napok (a zászló kitétele kötelező)
Január 1. – Újév.
Nagycsütörtök, nagypéntek (a lobogó egész nap félárbocon van).
Húsvétvasárnap, húsvéthétfő.
Húsvét utáni negyedik péntek a Nagy Imanap: speciálisan dán ünnep, 1686 óta törvényes ünnep, amikor a napot imádsággal kell tölteni és tilos mindenféle munka végzése.
Áldozócsütörtök (Jézus mennybemenetelének ünnepe, húsvét után negyven nappal).
Pünkösdvasárnap, pünkösdhétfő.
Június 5. – Az alkotmány napja: az első dán alkotmányt 1849. június 5-én léptették életbe, ennek napját politikai gyűlésekkel és népszerű fesztiválokkal, sportversenyekkel ünneplik. Ez Dánia nemzeti ünnepe.
December 24–26. – Karácsony.
Nemzeti emlékezőnapok (nem munkaszüneti napok, de a zászló kitétele kötelező)
A MYSUNDEI CSATA EMLéKNAPJA: Február 2-án tartják. 1864. február 1. és október 30. között Ausztria és Poroszország háborút viselt Dániával Schleswig és Holstein miatt, amelyeket Dánia végül elveszített és azok a hamarosan megalakuló német állam részei lettek.
A KOPPENHáGAI ROHAM EMLéKNAPJA: Február 11-én tarják az 1659-ben a svédekkel vívott háború egyik csatája emlékére. 1660-ban Dánia végleg elveszítette svédországi birtokait, és a térség nagyhatalma Svédország lett.
A rEDENI CSATA EMLéKNAPJA: Április 2-án tartják, az 1801. évi koppenhágai (a dánoknak redeni) csata emlékére. Ekkor a Nelson admirális vezette angol flotta megsemmisítő vereséget mért a dán hadiflottára. Anglia azért támadta meg Dániát, hogy kikényszerítse a dán semlegességet a napóleoni háborúk idején. A csatát békeszerződés és hatévnyi dán semlegesség követte.
DáNIA NéMET OKKUPáCIóJA – EMLéKNAP: Április 9-én tartják Dánia 1940-ban történt német megszállására emlékezve.
A DYBBOELI CSATA EMLéKNAPJA: Április 18-án van, az 1864. évi dán–porosz háború egyik csatája emlékére, amelyben a dánok súlyos vereséget szenvedtek a porosz seregtől.
DáNIA FELSZABADULáSáNAK NAPJA: Május 5-én tartják. Dánia 1940. április 9. óta volt német megszállás alatt. E napot az ország 1945-ös felszabadulásának szentelték.
A HELGOLANDI CSATA EMLéKNAPJA: Május 9-én van, az 1864. évi dán–porosz háború egyik csatájára emlékezve. A tengeri ütközetben a dán hadiflotta fényes győzelmet aratott, ez azonban a háború végét, azaz Dánia vereségét és Schleswig-Holstein elvesztését, nem befolyásolta. A nemzeti büszkeség fenntartásában viszont máig nagy jelentősége van.
A FREDERICIAI CSATA EMLÉKNAPJA: Július 6-án tartják, az 1849-es csata emlékére. Ekkor Poroszország és Schleswig-Holstein hadereje megtámadta Dániát, a dánok Fredericia városnál verték vissza a szövetséges erőket súlyos áldozatokat követelő csatában. Az ütközetet egy évig tartó fegyverszünet követte.
A DáN NEMZETI ZáSZLó „SZüLETéSNAPJA”: Június 15-én tartják Valdemár király ünnepét, amely 1913 óta a nemzeti zászló születésnapja is. A legenda szerint 1219-ben II. Valdemár (1202–41) dán király kapta egyenesen az égből a fehér keresztes vörös zászlót, és kezében ezzel a zászlóval – isteni segedelemmel – győzött az észtek felett Reval (azaz Tallin) mellett a pogány észtek ellen vívott keresztes hadjárata során. 1948-ig iskolai szünet volt, és országszerte Valdemár-fesztivált tartottak.
AZ IDSTEDTI CSATA EMLéKNAPJA: Július 25-én tartják az 1850-es csata emlékére, ahol a dánok leverték a schleswigi felkelőket, és annektálták Schleswiget és Holsteint.
A FREDERIKSSTADI ROHAM EMLéKNAPJA: Október 4-én ünneplik az 1850-es csata emlékére. Schleswig-holsteini csapatok támadták meg a várost, a támadást a dán védők visszaverték.
Más, megtartott ünnepek (nem munkaszüneti napok)
Január 6. – Vízkereszt: a karácsonyi időszak végét jelzi.
Április 30. – Walpurgis éjszakája: Szent Walburga a néphit szerint megvéd a varázslatoktól és boszorkányoktól. Napja (május 1.) előtti éjjel az emberek a nyarat is köszöntik, tábortüzekkel, májusfák állításával.
Május 1. – A munkások ünnepe Dániában nem hivatalos munkaszüneti nap, a legtöbb munkahely ugyanis ünnepnek tekinti, azaz munkaszüneti napot tartanak. Az esemény ma már inkább fesztivál lett.
Május második vasárnapja – Anyák napja.
Június 23. – Szent János éjszakája: a nyári napforduló ünnepe (noha az június 21-re esik, mégis ekkor ünneplik). Az éjszakát a hagyomány szerint tábortüzekkel és énekléssel töltik.
November első vasárnapja – Mindenszentek napja.
November 10. – Szent Márton napjának előestéje.
December 13. – Szent Luca napja: kórházakban, gondozó intézményekben, iskolákban tartják Szent Luca emlékére.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
AMALIENBORG SLOT: Palota Koppenhágában, az 1750–60-as években épült dán főnemesek részére, de 1794 óta a dán királyi család rezidenciája.
FREDENSBORG SLOT: A királyi család nyári rezidenciája Zealand északi felén. Legrégebbi része 1700 és 1720 között épült, a legkésőbbi 1774–76 között. Parkja Dánia egyik legnagyobb történelmi kertje, a francia barokk stílusában.
RIBE: Skandinávia legrégebbi városa. A régészeti feltárás szerint már Kr. e. 700-ban kereskedőváros létezett ezen a helyen. A középkorban a svédekkel vívott szinte folytonos háborúk tönkretették a térség kereskedelmét, így Ribe nem fejlődött tovább, máig megőrizte középkori jellegét kanyargós kockaköves utcáival és faszerkezetes házaival. Templomának tornya a 14. századból származik. A város a viking emlékek gyűjtőhelye is: hatalmas múzeuma mutatja be a viking korszakot, tárgyakat, hajókat, és itt található a Vikinge center is, amely a viking kori Ribe városát mutatja be életnagyságban, korhű rekonstrukcióban. (A dán nemzeti tudat fontos része a viking múlt.)
CHRISTIANSBORG: Koppenhága középpontjában elhelyezkedő hatalmas várpalota, amely hajdan királyi vár volt, ma pedig a dán parlamentnek és állami hivataloknak (királyi fogadótermek, a miniszterelnöki hivatal és a legfelsőbb bíróság) ad otthont. Épületeinek tömbje uralja Koppenhága látképét, amely bár Skandinávia legnagyobb városa, nem épülnek benne magas épületek. A palota az egész ország központjának számít. A 18. században építették, 1736-ban lett készen. Akkoriban a dán király hatalmas terület felett uralkodott: egész Norvégia és a gazdag Schleswig és Holstein hercegségek a dán király birtokai voltak, és VI. Keresztély hatalmának megfelelő palotát kezdett építtetni. 1794-ben az eredeti barokk palota egy része leégett, az újjáépítés klasszicista stílusban történt. A palota a történelmi események központjába került, 1848 márciusában előtte gyűlt össze az a tömeg, amely az abszolút monarchia átalakítását követelte, és ennek következménye lett Dánia első alkotmánya 1849-ben. 1850-ben itt ült össze az első dán parlament. 1885-ben ismét tűzvész pusztította el a palota részeit. Az 1908-as újjáépítés során hangsúlyozták a palota központi szerepét Dánia életében. Ma is itt ülésezik az országgyűlés (Folketing).
ROSENBORG-PALOTA: 17. századi kisebb kastély, itt őrzik a dán királyi felségjelvényeket: a koronát, a jogart, az országalmát és a kardot. Közülük III. Keresztély király kardja a legrégebbi, 1551-ből való. A regáliákat a királyok koronázáskor viselték, de az 1849-es alkotmány megszüntette a király felkenésének szertartását, és azóta a koronaékszereket csak az elhunyt uralkodó ravatalánál mutatják be.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
KORONA, JOGAR, ORSZáGALMA, KARD: A dán történeti tudat folytonosságában kiemelkedő szerep jut a királyság intézményének. A királyi felségjelvények az egész királyság és így a dán államiság fontos jelképei. Ezek: a korona, a jogar, az országalma és a kard. 1680 óta a koronaékszereket a koppenhágai Rosenborg-palotában őrzik.
KIS HABLEáNY: Andersen meséjének kedves alakja Koppenhága és Dánia jelképének is számít.
HATTYú: Szintén Andersen meséjéből származó jelkép. A rút kiskacsából gyönyörű hattyúvá változó alak a dánok kedvelt szimbóluma.