Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 13:117–145.
FÜGGELÉKEK AZ ELNÖKSÉGI ZÁRÓDOKUMENTUMHOZ
I. FÜGGELÉK
AZ EURÓPAI SZOCIÁLIS (SZOCIÁLPOLITIKAI) AGENDA
Az Európai Tanács politikai irányelvei
1. Az Európai Tanács lisszaboni ülésén stratégiai célt tűzött ki az Európai Unió elé: az „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb, tudásalapú gazdaságává váljon, amely képes lesz a fenntartható gazdasági növekedésre, több és jobb munkahellyel és erősebb társadalmi kohézióval”.
2. Egyben célul tűzte ki a teljes foglalkoztatást is Európában, egy olyan társadalom keretében, amely jobban igazodik a nők és a férfiak személyes igényeihez. A végső cél – a rendelkezésre álló statisztikák alapján –, a foglalkoztatási arány olyan szintre emelése, hogy az 2010-re megközelítse a 70%-ot (jelenleg ez átlagosan 61%). A dolgozó nők aránya – a jelenlegi 51%-os átlagról 2010-re 60% fölé emelkedjen. Az állam- és kormányfők szerint a 3% körüli átlagos gazdasági növekedési arány reális ígéretnek tekinthető az elkövetkező évekre, amennyiben az általuk Lisszabonban elfogadott intézkedések megvalósítása szilárd makrogazdasági háttértámogatással történik meg.
3. Ezzel összefüggésben, az Európai Tanács utasította a francia elnökséget, hogy foganatosítson lépéseket „az európai bizottsági közlemény alapján, annak érdekében, hogy az Európai Tanács decemberi nizzai ülésén megegyezés jöjjön létre az európai szociális kérdések menetrendjét illetően, beleértve a különböző résztvevők kezdeményezéseit is”.
4. Ezen irányelvekkel összhangban az Európai Bizottság 2000. június 28-án beterjesztette az Európai Szociális Agendáról szóló közleményét. Az Európai Bizottság ezt a közleményt öt évre szóló gazdasági és szociális ütemterve egyik kulcselemeként tette közzé. A tagállamok egyhangúan hangsúlyozták ennek a hozzászólásnak a magas színvonalát. Megfelelő alapnak tartják az Európai Tanács lisszaboni és feirai ülésén lefektetett irányelvek tükrében. Azt is figyelembe kell venni, hogy a közlemény tisztázza, az Európai Közösség milyen módon szándékozik használni kezdeményezési jogkörét a szociálpolitika terén.
5. Az erre az alapra épült, 2000. október 26-án elfogadott Európa parlamenti határozat lényegesen hozzájárult a téma elmélyítéséhez és kiterjesztéséhez. Főként az alábbi pontokat hangsúlyozta: a gazdaság-, a szociál- és a foglalkoztatási politika közötti interakció fontossága, a különböző eszközök szerepe – különösen a koordináció és törvényalkotás nyitott módszeréhez kapcsolódóan – és az összes érintett szereplő mozgósítása. Igyekezett megerősíteni az Agenda több pontját és nyomatékosította a Szociális Agenda évenkénti ellenőrzésének szükségességét az Európai Bizottság által készített eredményértékelő táblázat alapján.
6. A témát tovább gazdagította a Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a Régiók Bizottsága szakvéleménye. A szociális partnerek és a nem kormányzati szervezetek közreműködése lehetővé teszi, hogy ezeknek a kulcsszereplőknek a véleménye is megjelenjen a szociálpolitika palettáján. Az illetékes bizottságok és az Európai Unió Tanácsa, valamint az Európai Bizottság munkacsoportjai, főleg a Foglalkoztatási Bizottság, a szociális védelemmel foglalkozó magas szintű munkacsoport, illetve a Nők és Férfiak Egyenlő Lehetőségeinek Tanácsadó Bizottsága is szerepet játszott ebben a munkában.
Az európai szociális modell korszerűsítése és javítása
7. Lisszabonban a tagállamok emlékeztettek arra, hogy: „Az európai társadalommodellnek – a szociális védelem fejlett rendszereivel együtt –, hangsúlyoznia kell a tudásalapú gazdaságra történő áttérést”. Hangsúlyozták, hogy: „Az emberek adják Európa fő értékét és így nekik kellene az unió politikájának fókuszpontjában állniuk. Az emberek aktivitására történő alapozás és egy aktív és dinamikus jóléti állam kiépítése döntő jelentőségű lesz mind Európának a tudásra építő gazdaságban elfoglalt helyére nézve, mind annak biztosításában, hogy ennek az új gazdaságnak a megjelenése nem fokozza a munkanélküliség, a társadalmi kirekesztettség és a szegénység meglévő szociális problémáit.”
8. Az Európai Bizottság közleményének lényegét az az igény adta, amely szerint biztosítani kell a gazdaság-, a foglalkoztatási és a szociálpolitika pozitív és dinamikus kapcsolatát, valamint mozgósítani kell az összes szereplőt ezen stratégiai cél elérése érdekében.
9. Ebben az összefüggésben hangsúlyozni kell a szociálpolitika kettős célkitűzését: az Agendának erősítenie kell a szociálpolitika termelőtényezőként betöltött szerepét; ugyanakkor alkalmassá kell tenni arra is, hogy az egyének védelme, az egyenlőtlenségek csökkentése és a társadalmi kohézió terén kitűzött egyedi céljait még hatékonyabban érhesse el. Az Európai Parlament és a szociális partnerek különleges hangsúlyt helyeztek erre a kettős célkitűzésre. A gazdasági növekedés és a társadalmi kohézió kölcsönösen erősítik egymást. Az erősebb társadalmi kohézióval és a kisebb kirekesztettséggel bíró társadalom sikeresebb gazdaságot fémjelez.
10. Az ilyenfajta megközelítés először is feltételezi a foglalkoztatási piacon való részvétel szintjének emelkedését, különösen azokét a csoportokét, amelyek alulreprezentáltak vagy hátrányos megkülönböztetés sújtja őket. A több és jobb álláslehetőség a kulcs a társadalomba történő beemeléshez. Segíteni kellene az elérhetőbb munkapiacokat, valamint a termelő- és társadalmi integrációs tényező szerepét betöltő foglalkoztatási sokszínűséget is bátorítani kellene. A gazdaság- és a szociálpolitika kölcsönös erősítésének stratégiája, ahogy azt Lisszabonban meghatározták és amely magában foglalja a rendelkezésre álló munkalehetőségek teljes körű mobilizálását, döntő a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának biztosítása szempontjából.
11. A jövőre való felkészülés érdekében az uniónak támaszkodnia kell eddig elért eredményeire. Folytatnia kell a szolidaritás és az igazságosság belső értékeinek előmozdítását, ahogy azt az Alapvető jogok chartájában kifejezésre juttatta. Az európai szociális modell, amelyet főként a magas szintű szociális védelmet nyújtó rendszerek, a szociális párbeszéd fontossága, valamint a társadalmi kohézióhoz elengedhetetlenül fontos közérdekű szolgáltatások jellemeznek, jelenleg – a tagállamok szociális rendszereinek sokszínűségén túl – a közös alapértékeken nyugszik.
12. Az európai szociális modell az elmúlt negyven év során fejlődésen ment át, a fontos közösségi acquis-nak köszönhetően, amelyet a Maastrichti és az Amszterdami Szerződés jelentős mértékben megerősített. Jelenleg számos területen fontos dokumentumokat tartalmaz: a dolgozók szabad mozgásáról, a nemek közötti munkaegyenlőségről, a dolgozók egészségéről és biztonságáról, a munka- és foglalkoztatási körülményekről, illetve – legújabban – a diszkrimináció minden formája elleni küzdelemről. A szerződés szociális fejezete megfogalmazta a szociális partnerek közti egyezmények alapvető szerepét a törvényalkotási folyamatban. Luxembourgban a rendkívüli Európai Tanács komoly lépést tett a foglalkoztatás terén az Európai Unió mozgósítására. Az Amszterdami Szerződés – az európai foglalkoztatási stratégiával –, valamint az Európai Tanács lisszaboni és feirai ülése – a társadalmi kirekesztettség és a szociális védelem területén alkalmazott nagyobb mérvű együttműködés koordinálásának nyitott metódusával – új és jelentős módszerekkel járult hozzá az Európai Közösség új cselekvési területeinek kiszélesítéséhez.
13. A Lisszabonban kitűzött cél feltételezi, hogy az Európai Unió felismeri az új kihívásokat, amelyek az elkövetkező öt esztendő során megoldásra várnak.
A közös kihívások
A teljes foglalkoztatás megteremtése és a rendelkezésre álló munkalehetőségek teljes körű mozgósítása
14. A folyamatos szerkezeti reformokkal megtámogatott európai növekedés ütemének lehetővé kellene tennie a teljes foglalkoztatáshoz történő visszatérést. Ez a elképzelés magában foglalja a foglalkoztatási arány növelésének, a régiók közti távolságok csökkentésének, az egyenlőtlenségek mérséklésének és a munkaminőség javításának nagyratörő politikáját.
15. A végzettségek javításában és az élethosszig tartó tanulás, illetve képzés lehetőségeinek növelésében döntő a szociális partnerek szerepvállalásának biztosítása. Ez lényeges a szakképzettségi szintek fejlesztéséhez és fejlődéséhez is, az alkalmazkodókészség, a versenyképesség és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem javítása érdekében. A munkaszervezés terén történő változások szükségesek az információs és kommunikációs technológiák lehetőségeinek teljes mértékű kihasználásához. A rugalmasságot és a biztonságot egyesíteni kell a változó gazdaság keretén belül.
A műszaki haladás előnyei
16. Az információs technológia, a kommunikáció és az élettel foglalkozó tudományok gyors változása szükségessé teszik minden tagállam számára, hogy – az Európai Tanács lisszaboni ülésén lefektetett célkitűzésekkel összhangban – ezek a változások a tudásalapú és innovatív gazdaság, valamint társadalom meghatározó tényezőivé, a növekedés és a fejlődés jelenlegi forrásává váljanak.
17. A műszaki változásoknak szintén javulást kell eredményezniük a társadalom nagy többsége számára az életszínvonal terén. Ennélfogva az új információs és kommunikációs technológiák megjelenése kivételes lehetőséget jelent, amit a lehető legjobban fel kell használni, ügyelve arra, hogy ne táguljon a rés azok között, akik hozzáférnek az új tudáshoz és azok között, akik el vannak zárva attól.
A mobilitás fokozása
18. A gazdasági integráció és a binacionális vagy multinacionális vállalatok létrehozása a férfiak és nők megnövekedett mobilitását jelenti az Európai Unió egész területén. Ezt a trendet, amely már világosan megjelenik a friss diplomások és magasabb szintű vezetők körében, bátorítani és segíteni kell, különösen az oktatók, a kutatók és a tanulók esetében. Ezt az igényt a nemzeti oktatási és képzési rendszer keretén belül is számításba kell venni. Ezen felül, szükség van a közösségi szabályok korszerűsítésére és javítására azon dolgozók szociális jogainak védelmében, akik gyakorolják a mobilitáshoz fűződő jogaikat.
A gazdasági és pénzügyi integráció előnyeinek kihasználása
19. A gazdasági és pénzügyi unió megvalósítása és az egységes, nagyméretű piac léte nagyobb átláthatóságot von maga után az árak és költségek összehasonlíthatóságának terén. Az integráció ezen folyamata, amely a megnövekedett versenyképességre utal, a termelési berendezkedés szerkezetének átalakítását és olyan szektorális változásokat fog eredményezni, amelyeket irányítani és támogatni kell a dolgozók képzésének támogatásával, akiket segíteni kell a szakképzettség megszerzésében. A változásokhoz kapcsolódó pozitív hozzáállást a vállalkozások és a dolgozók bevonásával fejleszteni kell.
20. Ha a gazdasági és pénzügyi unión belül a növekedés fenntartható és nem eredményez inflációt, a fizetések emelkedésének minden tagállamban – elsősorban – a megnövekedett termelékenységet kell visszatükröznie, és ennek összhangban kell állnia az árstabilitás fenntartásáról szóló rendelkezésekkel.
A népesség elöregedésének kezelése
21. Minden egyes tagállam szembekerül azzal a kihívással, amit a népesség elöregedése jelent. A megfelelő család- és a gyermekpolitika az egyik idetartozó kérdés, de új válaszokat kell adnunk mind a női foglalkoztatás mértékének növelése tekintetében – támogatván és segítvén az idősebb dolgozókat, hogy továbbra is alkalmazásban maradjanak –, mind a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságának és az eltartottakról való gondoskodás tekintetében.
22. A nagyarányú foglalkoztatás elérése és a nők foglalkoztatottságának növelése – az alkalmazásban állókra eső nyugdíjteher csökkenése révén – segíteni fogja az elöregedés kérdésének rendezését. Ennélfogva a diszkrimináció elleni küzdelmet szolgáló intézkedések, valamint a társadalmat védő rendszerek módosítása révén meg kell könnyíteni a munkapiaci elhelyezkedést, a foglalkoztatás előmozdítása, illetve a munka és a családi élet közti kapcsolat erősítése érdekében.
A társadalmi kohézió erősítése
23. A kirekesztettség és a diszkrimináció minden formájának elutasítása, a társadalmi kohézió, illetve a nemek közötti egyenlőség az európai szociális modell lényegi értékeit jelentik. Ez megerősítést nyert az Európai Tanács lisszaboni ülésén. A foglalkoztatás a legjobb védelem a társadalmi kirekesztettség ellen. A növekedésből mindenkinek előnye kellene, hogy származzon, de hogy ez így történjen, ahhoz – főként a problémás területeken –, a megelőző intézkedéseket folytatni és felgyorsítani kellene, a kirekesztettség és az egyenlőtlenség összetett természetének és sokoldalú kérdésének megoldása érdekében. A foglalkoztatási politika mellett a szociálpolitika is alapvető szerepet tölt be, de más tényezők fontosságát is fel kell ismerni, mint amilyen a lakáskérdés, az oktatás, az egészségügy, az információ és kommunikáció, a mobilitás, a biztonság és igazságszolgáltatás, a szabadidő és a kultúra. Azokat a harmadik országhoz tartozó állampolgárokat, akik legálisan laknak az Európai Unió területén, szintén megfelelő mértékben integrálni kellene.
A sikeres bővítés megvalósítása a szociális kérdések terén
24. A bővítés kihívásával néz szembe az Európai Unió, főként a szociális kérdések terén. Az uniónak határozottan támogatnia kellene a kérelmező országok erőfeszítéseit társadalombiztosítási rendszerük módosítására és átalakítására, illetve az összehangolási folyamat terén buzdítani őket az előrehaladásra. Ezek az országok nemcsak rendszereik módosításának és megváltoztatásának komoly kihívásával kerülnek szembe, hanem szembe kell nézniük az Európai Unió jelenlegi tagállamait érintő problémák zömével is. A bővítés kilátásait ennélfogva számításba kell venni a szociálpolitika minden területén.
A globalizáció szociális dimenziójának megerősítése
25. A verseny kiterjesztésével a kereskedelmi és pénzügyi globalizáció növeli a versenyképesség igényét, ami következményekkel bír a szociálpolitika szempontjából is (pl.: a társadalombiztosítási hozzájárulások hatása a bérköltségekre). A gazdasági kérdésekről folytatott multilaterális tárgyalásoknak egyre inkább van szociális vetülete is (mint amilyenek az alapvető szociális jogokról vagy az egészségügyi ellátás problémáiról szóló megbeszélések). Lényeges lenne, hogy az Európai Unió oly módon szerveződjön, hogy biztosítani tudja a szociális kérdéseknek a nemzetközi tárgyalásokon történő figyelembevételét.
Előkészületek a megvalósításra
26. Ezeknek az új kihívásoknak a leküzdése érdekében az Agendának gondoskodnia kell az európai szociális modell korszerűsítéséről és kibővítéséről, valamint hangsúlyoznia kell a minőség előmozdítását a szociálpolitika minden területén. A minőségi képzés, a munka, az ipari viszonyok és a szociálpolitika egésze meghatározó tényezők az Európai Unió számára, a versenyképesség és a teljes foglalkoztatottság kapcsán maga elé tűzött célok elérésére. Jelen állásfoglalásnak és a közösségi szintű cselekvések megvalósításának még nagyobb figyelemmel kell fordulniuk – a szubszidiaritás alapelvét és a társadalmi párbeszéd fontosságát szem előtt tartva –, a közös célkitűzések elérésének biztosítása felé.
27. Minden érintettnek, az Európai Unió intézményeinek (az Európai Parlamentnek, az Európai Unió Tanácsának és az Európai Bizottságnak), a tagállamoknak, a helyi és regionális hatóságoknak, a szociális partnereknek, a civil társadalomnak és a vállalkozásoknak megvan a maga szerepe.
28. A Szociális Agenda megvalósítása során az Európai Közösség összes, nem tiltott eszközét fel kell használni: a koordináció nyitott módszerét, a törvényhozást, a társadalmi párbeszédet, a strukturális alapokat, a támogatói programokat, az integrált politikai állásfoglalást, elemzést és a kutatást.
29. Az Agenda elismeri a szubszidiaritást alapelvének, valamint a tagállamok közötti – a szociális és munkahagyományok, illetve helyzetek közötti – különbségek teljes figyelembevételének igényét.
30. Az Agendának folyamatosan előremutató jellegűnek kell lennie, valamint figyelemmel kell kísérnie a gazdasági és társadalmi változásokat.
31. Az európai szociális modell oly módon történő erősítése és korszerűsítése, hogy az képes legyen szembenézni az új kihívásokkal, egyben a gazdasági növekedés, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió közötti interakció következményeinek felismerését is jelenti, az unió politikájának meghatározása kapcsán. Erre az alapra építve meg kell határozni a fenti politika stratégiai lehetőségeit.
32. Az Európai Tanács Lisszabonban és Feirában lefektetett, jövőre vonatkozó útmutatását szem előtt tartva, valamint az Európai Bizottság közleménye alapján, a Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Bizottság javasolja az Európai Tanácsnak, hogy nizzai ülésén fejezze ki egyetértését:
A szociálpolitika alábbi, jövőre vonatkozó irányelvei kapcsán:
I. Több és jobb állás.
II. A munkakörnyezetben történő változásra való felkészülés és ennek a változásnak a kihasználása, új egyensúlyt teremtvén a rugalmasság és a biztonság között.
III. Küzdelem a szegénység, valamint a kirekesztettség és diszkrimináció minden formája ellen, a társadalmi integráció előmozdítása céljából.
IV. A szociális védelem korszerűsítése.
V. A nemek közötti egyenlőség előmozdítása.
VI. A bővítés és az Európai Unió külkapcsolatai szociálpolitikai elemeinek erősítése.
Ezen irányelvek megvalósításának elrendezése kapcsán:
Az Európai Bizottságot kérjük, hogy:
Tegyen megfelelő javaslatokat és gyakorolja hatalmát a közösségi törvény alkalmazásának megvalósítása és ellenőrzése terén az Európai Unió Szerződésében ráruházott szerepének megfelelően.
Az Európai Tanács lisszaboni ülésének a koordináció nyitott módszeréről szóló záródokumentumával összhangban, támogassa a fent említett módszert, a megfelelő kezdeményezések felhasználása révén, különös tekintettel a mutatószámok fejlesztésére, a Foglalkoztatási Bizottsággal és a Szociális Védelem Bizottságával közösen.
Az Európai Unió Tanácsát felkérjük, hogy:
A kapott utasítás értelmében, Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Testülete keretében, az Európai Unió Tanácsa egyéb testületeinek bevonásával, valósítsa meg a Szociális Agendát.
Vizsgálja meg az Európai Bizottság által beterjesztett megfelelő javaslatokat a Szociális Agenda ideje alatt, azok elfogadása érdekében, az Európai Parlament részvételével, az Európai Unió Szerződésében lefektetett megállapodásokkal összhangban.
Az Európai Tanács lisszaboni ülésén elfogadott záródokumentum szellemében szövegezze meg és frissítse fel az irányelveket, illetve a megfelelő és közös célkitűzéseket; ahol szükséges, hozzon létre mennyiségi és minőségi mutatószámokat, illetve teljesítménymérőket. Utasítsa a Foglalkoztatási Bizottságot és a Szociális Védelem Bizottságát az Európai Unió Tanácsa munkájának támogatására, előtérbe helyezvén a szociális partnerek és – a társadalmi kirekesztettség kapcsán – a nem kormányzati szervezetek közreműködését. Üdvözölje az Európai Parlament kívánságát – amit a fenti megvalósítása kapcsán kifejezésre juttatott az abban való teljes körű részvételre és a megfelelő kapcsolatok kialakítására.
A szociális partnereket kérjük, hogy:
Teljes mértékben használják ki az Európai Unió Szerződése által meghatározott hatáskört, az egyezményeken és közös cselekvésen alapuló kapcsolatok tekintetében és tudassák – a minden tavasszal esedékes Európai Tanács-ülés előtt – az elindított vagy tervezett közös lépéseket.
Ezzel kapcsolatban terjesszenek elő előzetes, közös hozzászólást az Európai Tanács lisszaboni ülése elé, 2001 márciusában.
A tagállamokat felkérjük, hogy:
Gondoskodjanak az Európai Unió Tanácsa által elfogadott törvények megvalósításáról nemzeti szinten.
A koordináció nyitott módszeréről szóló, az Európai Tanács lisszaboni ülésén elfogadott záródokumentum szellemében fogalmazzák át ezeket az irányelveket, illetve a megfelelő és közös célkitűzéseket az országos, a regionális vagy a helyi politika szintjére, egyedi célcsoportok létrehozásával, valamint az országos, regionális és helyi különbözőségeket szem előtt tartván, az intézkedések alkalmazásával.
Az ellenőrző és frissítő eljárások kapcsán:
Az Európai Bizottságot kérjük, hogy:
Az Európai Tanácsnak szóló éves összefoglaló jelentésében számoljon be az elindított kezdeményezésekről. Hangsúlyozza a többi szereplő hozzájárulását az európai szociális modell korszerűsítéséhez és javításához, ami a Lisszabonban elfogadott stratégiai célkitűzés elérését szolgálja.
Ezen a kereten belül, ellenőrizze és vizsgálja át – az Európai Tanács lisszaboni ülése kérésének eleget téve – a Szociális Agenda megvalósítását, mind a 2000. június 28-i európai bizottsági közlemény, mind az alább lefektetett irányelvek és azok középtávú, 2003-ban esedékes áttekintése értelmében. Ezzel kapcsolatosan terjesszen elő, az Európai Tanács tavaszi ülése előkészületeinek keretében, az intézkedések megvalósítása terén elért előrehaladásról szóló éves eredményértékelést.
Az Európai Unió Tanácsát felkérjük, hogy:
Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Testülete révén:
– vizsgálja meg az európai bizottsági beszámolókat és eredményértékelő táblázatokat;
– járuljon hozzá – az EU-tanács egyéb illetékes testületeivel koordinálva –, az Európai Tanács tavaszi üléséhez a Lisszabonban lefektetett stratégiai cél elérése érdekében. Az Európai Tanács stockholmi ülésére előzetes hozzászólását várjuk.
Több és jobb állás
A teljes foglalkoztatottság elérésének lehetőségét alá kell támasztani azon határozott törekvéssel, amely a munkapiacnak a lehető legtöbb ember előtti megnyitását célozza; ez főként a munka terén érvényesülő, nemek közötti egyenlőség előmozdítására, a foglalkozás és a családi élet összehangolására, az idősebbek állásának megőrzésére, a tartós munkanélküliség elleni harcra és (az összes érintett szereplő – főként a szociális gazdaságban dolgozók – mozgósításával) a legsebezhetőbb helyzetben levőknek az integráció lehetőségének megadására vonatkozó politikának a megszilárdítását jelenti. A tudásalapú társadalom iráni igény megköveteli az emberi erőforrásokba történő befektetést, a dolgozók arra való buzdítása érdekében, hogy szakképzettségre tegyenek szert és fogadják el a mobilitást. Ugyanakkor fontos a foglalkoztatás színvonalának előmozdítása, valamint az élethosszig tartó, hatékony tanulási és képzési stratégiák kialakítása, a lehető legtöbb ember előnyére.
a) Növelni kell az aktív foglalkoztatást, a családi élet és a hivatás összeegyeztetésére vonatkozó politika javításával, mind a férfiak, mind a nők esetében. Törekedni kell az álláslehetőségekhez való hozzáférés vagy az adott állásban maradás egyedi kategóriákra történő bontására (különösen a tartósan munkanélküliek, a fogyatékosok, az idősebb dolgozók és a kisebbségek esetében): 2002 előtt készüljön el az Európai Bizottság összehasonlító elemzése azokról a strukturális tényezőkről, amelyek a leginkább buzdítanak a munkapiaci részvételre, valamint a foglalkoztatási útmutatókra vonatkozó módosításokról, főként ha a gyermekgondozási rendelkezésekre vonatkozó teljesítménymérés megvalósul.
b) Erősíteni és folytatni kell – a Foglalkoztatási Bizottság védnöksége alatt – a foglalkoztatásra vonatkozó koordinált stratégiát. 2002-ben be kell fejezni a stratégia áttekintését és hatásának értékelését ezen stratégia továbbfejlesztése érdekében.
c) Ebben az összefüggésben jobban kell összpontosítani a minőségi munka megvalósítására és annak fontosságára a növekedésben, mivel ez jelentős vonzási tényező és munkára ösztönöz. Európai bizottsági közlemény fog referálni a munkaminőséghez kötődő foglalkoztatási politikáról (főként a munkakörülmények, az egészség és biztonság, a kárpótlások, a nemek közötti egyenlőség, a rugalmasság és a munkabiztonság közötti egyensúly, valamint a szociális viszonyok kapcsán). Erre az alapra építve 2001 végén a Foglalkoztatási Bizottság beszámolót terjeszt elő a fentiek ellenőrzéséhez szükséges mutatók meghatározásáról.
d) Küzdeni kell a tartós munkanélküliség ellen az egyéni szükségletek korai felismerésén alapuló aktív megelőző és újraintegráló stratégiák fejlesztésével és a foglalkoztatás javításával.
e) Ebben az összefüggésben támogatni kell a foglalkoztatási stratégiák helyi és regionális vetületét. A regionális vetület megköveteli a minden szinten – beleértve az Európát felölelő szintet is – megtalálható stratégiai állásfoglalást és megkövetelheti a különböző régiók esetében az eltérő és célcsoportra bontott politikát, a Lisszabonban elfogadott célkitűzések megvalósítása érdekében, beleértve a nagyobb regionális kohéziót is.
f) Javítani kell az élethosszig tartó oktatáshoz és képzéshez való hatékonyabb hozzáférést, főként az új technológiák terén, a szakképzettségi hiányosságok elkerülése érdekében. Ezen terület stratégiáinak össze kellene hangolnia az állami hatóságok, a szociális partnerek és az egyének közös felelősségét, a civil társadalom megfelelő hozzájárulásával. A szociális partnereket arra kérjük, hogy tárgyaljanak az oktatás és képzés továbbfejlesztésének lépéseiről az alkalmazkodókészség növelése érdekében. Egyben arra kérjük őket, a kormányokkal egyetemben, hogy 2001 végéig értesítsék a Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Tanácsot az európai vagy nemzeti szinten elfogadott rendelkezésekről, a nemzeti foglalkoztatási akciótervek kapcsán. Ebben a kérdésben – minden érintett fél bevonásával – 2002-ben rendezzenek konferenciát. Az élenjáró vállalatok számára Európa-díj létrehozására kerül majd sor.
g) Elő kell mozdítani mind a foglalkoztatás terén alkalmazott bevált eljárások felismerését és terjesztését, mind az információs társadalom szociális dimenzióját, szorosan együttműködve az ebben a kérdésben illetékes magas szintű munkacsoporttal és tovább kell fejleszteni az „e-Európa”-terv „emberi erőforrás” elemét.
h) Segíteni kell az európai lakosság mobilitását:
– a tudásalapú Európa fejlesztésével, az oktatók, kutatók, diákok, hivatásos trénerek és tréningeken részt vevők mobilitását gátló akadályok megsemmisítésével, főként az Európai Unió Tanácsa által elfogadott, mobilitásra vonatkozó akcióterv és ajánlások keretén belül;
– a tagállamokban megszerezhető végzettség és szakképzettség európai szintű elismertetésével, az Európai Unió Szerződése betartásával;
– a személyek szabad mozgásának bátorításával: 2003-ra módosítani kell a tartózkodási jogról szóló irányelveket és buzdítani kell a dolgozók szabad mozgásáról szóló szabályok korrigálását;
– a szabályok korszerűsítésével és – amíg a Szociális Agenda megvalósul –, a vándorló dolgozóknak a szociális biztonsághoz való jogaik megőrzésének biztosításával; ebben a kérdésben a törvények alkalmazásának javításával, főként az új információs és kommunikációs technológiák használatának elősegítésével;
– a további nyugdíjjogok garantálására vonatkozó intézkedések erősítésével 2002 előtt, az Európai Unión belüli migrációban részt vevő dolgozók érdekében.
i) A Szociális Agenda megvalósulásáig meg kell kezdeni a migrációs hullámok és a foglalkoztatási politika közti kapcsolat tanulmányozását.
j) Meg kell kérni az Európai Bizottságot, hogy folytassa vizsgálódásait – az Európai Unió Szerződésében megfogalmazott felelősség szem előtt tartásával –, a szociál- és a versenypolitika közti kapcsolatról, a megfelelő kapcsolatokat fenntartván a tagállamokkal és a szociális partnerekkel.
A munkakörnyezetben történő változásra való felkészülés és ennek kihasználása, új egyensúlyt teremtvén a rugalmasság és a biztonság között
A gazdaság és a munkaerőpiac messzire ható változásai – amelyek főként a tudásalapú gazdaság megjelenéséből és a globalizációból erednek – egyre nagyobb lendületet kapnak az összes tagállamban. Ezek a változások új és együttes válaszokat kívánnak a dolgozók várakozásainak kielégítésére. A társadalmi párbeszédnek és tanácskozásnak megfelelő körülményeket kell teremteniük a dolgozók számára a változásokban való részvételük érdekében. Fel kell készülni a vállalkozásokban, az ipari szektorokban és az országokban végbemenő új fejlesztésekre. A kutatás jelenleg is folyik a foglalkoztatás új formáihoz jobban illő, újfajta közös keret kapcsán – ezeknek az új formáknak lehetővé kell tenniük a mobilitást és az egyéni befektetést az egyre sokszínűbb munkatípusok terén, megkönnyítvén az egyik helyről vagy munkáról a másikra való áttérést. Az ezekhez a változásokhoz kötődő és elfogadott intézkedéseknek egyensúlyt kell teremteniük a különféle fennálló közösségi eszközök között, főként a koordináció nyitott módszere esetében és jelentős mozgásteret kell hagyniuk a szociális partnerek kezdeményezéseinek.
a) A dolgozókat jobban be kell vonni a változások megoldásába. 2002-ben javítani kell a közösségi kereteket a dolgozók informálásával, konzultációjával és részvételével kapcsolatos szabályok tekintetében (át kell tekinteni az Európai Munkatanácsról szóló utasításokat, folytatni kell az európai vállalatok információs, konzultációs és szociális elemeiről szóló utasítások vizsgálatát).
b) Elsősorban az Európai Bizottság 2002-es közleménye alapján, ki kell alakítani a dolgozók egészségéről és biztonságáról szóló közösségi stratégiát:
– megszilárdítani, át kell formálni és – ahol szükséges – egyszerűsíteni kell a jelenlegi szabványokat;
– válaszokat kell adni az újonnan felmerülő kockázatokra (mint amilyen a munkához kötődő stressz), a szabványok és a bevált eljárások tapasztalatcseréjének kezdeményezésével;
– elő kell mozdítani a kis- és középvállalkozásokra vonatkozó törvények alkalmazását, tekintettel a rájuk vonatkozó egyedi korlátozásokra, különleges programok keretében alkalmazván azokat;
– 2001-től kezdődően a fontos közös követelmények hatékonyabb kielégítése érdekében ki kell alakítani a bevált eljárások tapasztalatcseréjét és a munkafelügyelő intézmények közti együttműködést.
c) Számításba kell venni – az európai gazdaságok egyre erősebb kölcsönös függése miatt – a munkakörnyezetben és munkaviszonyokban végbemenő változásokat:
– az Európai Szociális Agenda alkalmazásáig meg kell szervezni a dolgozók biztonságát, a vállalkozói rugalmassággal összekapcsoló munkakapcsolatokról szóló, építő jellegű tapasztalatok közösségi szintű tapasztalatcseréjét, bevonván a szociális partnereket a munkakapcsolatok korszerűsítésébe és javításába;
– 2001-ben, a szociális partnerek javaslatai alapján, létre kell hozni a Dublin Alapítványon belül az „Európai Változásfigyelő Központot”;
– 2003 előtt meg kell vizsgálni azt az utasítást – annak módosítása érdekében –, amely a dolgozók védelméről szól, a munkaadó bejelentette csőd esetén; át kell tekinteni – az Európai Bizottság közlése alapján –, a tömeges munkaerő-felesleg esetén a dolgozók rendelkezésére álló garanciákról, valamint a munkaadó személyének változása esetén a munkaviszony védelméről szóló, jelenlegi utasításokat, illetve ahol szükséges, azok adaptálását;
– fel kell hívni a szociális partnereket, hogy:
1. Folytassák a társadalmi párbeszédet a munkaszervezés és az új foglalkoztatási formák kapcsán felmerülő problémákról.
2. Kezdeményezzenek vitákat, amelyek elvezethetnek a vállalkozások és a dolgozók közti közös felelősségről szóló tárgyalásokig, a munkaerő foglalkoztathatóságának és az alkalmazkodás kérdésében, főként a mobilitás szemszögéből vizsgálva a problémát.
3. Vizsgálják meg az adatvédelmi kérdéseket.
d) Támogatni kell a vállalkozások szociális felelősségéhez és a változások megoldásához kapcsolódó kezdeményezéseket, ehhez fel kell használni az Európai Bizottság közleményének módszereit.
e) Javítani kell a makrogazdaság szintjén a párbeszédet az Európai Tanács kölni ülésén elhangzottaknak megfelelően, hogy az teljes mértékben hozzájárulhasson a gazdaság-, szociál- és foglalkoztatási politika pozitív és dinamikus kapcsolatrendszeréhez. Buzdítani kell az Európai Közösség intézményei és a szociális partnerek közti információcserét, a bérek és juttatások tartalmának és összetételének folyamatban levő változásaival összefüggésben.
f) 2004-re meg kell szervezni az egyéni elbocsátásokkal foglalkozó véleménycserét, tekintettel a társadalombiztosítási járulékokra és az országok munkapiaci jellemzőire.
g) 2001-ben ki kell egészíteni a munkaidőről szóló közösségi törvénykezést a közúti szállítási szektorra vonatkozó rendelkezések végső formába öntésével. Előrelépést kell elérni a tengeri és a légi szállítás szociális elemeinek harmonizálásával foglalkozó szövegek terén.
Küzdelem a szegénység, valamint a kirekesztettség és a diszkrimináció minden formája ellen, a társadalmi integráció előmozdítása céljából
A fenntartható gazdasági növekedéshez való visszatérés és a teljes foglalkoztatás elérésének lehetősége a közeljövőben nem jelenti azt, hogy a szegénység és a kirekesztettség Európában automatikusan csökkenni fog. Ezek a tényezők azonban a szegénység és a kirekesztettség további meglétét még elfogadhatatlanabbá teszik. Az Európai Tanács lisszaboni ülésén hangsúlyozták a szegénység eltörléséhez vezető döntő hatáshoz szükséges lépések megtételét. Ezt a politikai akaratot az összes tagállam a legmagasabb szinten erősítette meg és ezt a legszélesebb körben terjeszteni kell, az összes helyi szereplő – főként az NGO-k (nem kormányzati szervezetek) és a szociális szolgáltatók –, mozgósításával. Ehhez társulnia kell olyan cselekvésnek is, amely biztosítja a harmadik országhoz tartozó összes olyan állampolgárral való egyenlő bánásmódot, akik törvényesen tartózkodnak az Európai Unió területén.
a) 2001 júniusára meg kell valósítani – az Európai Tanács lisszaboni ülése által meghatározott, nyitott koordinációs módszer elérése érdekében –, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelemről szóló kétéves nemzeti akciótervet, az együttesen elfogadott célkitűzések alapján. Ez a terv összegzi az országos politika által kitűzött célokat és felsorolja a végrehajtandó lépések eredményeinek értékelésére felhasználható mutatókat. 2011-től kezdődően előrehaladást kell elérni – az egyes országok által elfogadott mutatószámok alapján –, ezen mutatók kompatibilitása, valamint a közösen elfogadott mutatók meghatározása terén.
b) Ki kell aknázni az új információs és kommunikációs technológia által nyújtott lehetőségeket a társadalmi kirekesztettség csökkentésére, a tudásalapú társadalomhoz való hozzáférés megnyitásának bátorításával mindenki számára; emellett, ennek érdekében meg kell valósítani az Európai Tanács feirai ülésén elfogadott „e-Európa: Információs társadalom mindenkiért” című bizottsági akciótervet.
c) Az első nemzeti akciótervek elkészülte után biztosítani kell a szociális védőrendszerek által nyújtott, minimálisan garantált erőforrásokról szóló 1992-es ajánlás nyomon követését és meg kell vizsgálni az ezen a területen végbemenő haladás ellenőrzésének lehetőségét.
d) Fel kell használni a tapasztalatcserét a tagállamok várospolitikai erőfeszítéseinek, valamint a szociális és térbeli szegregáció elleni küzdelmének támogatására.
e) Fel kell becsülni az ESF (Európai Szociális Alap) – beleértve az Equal (Egyenlő) Bizottság kezdeményezését – hatását a társadalomba való beemelés előmozdítására.
f) Biztosítani kell a nemre, fajra vagy etnikai eredetre, vallásra vagy hitre, fogyatékosságra, korra vagy szexuális beállítottságra épülő diszkrimináció minden típusa elleni küzdelemről szóló közösségi törvénykezés hatékony megvalósítását. Fejleszteni kell a bevált gyakorlatokról szóló tapasztalatcserét a fenti politika erősítése érdekében.
g) Az Európai Tanács tamperei ülésének záródokumentuma szellemében, még energikusabb integrációs politikát kell folytatni az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó, harmadik országhoz tartozó állampolgárokkal kapcsolatban, aminek a célja az lenne, hogy a fent említettek az Európai Unió polgáraihoz hasonló jogokkal és kötelezettségekkel bírjanak. Fejleszteni kell az országos integrációs politikáról szóló tapasztalatcserét.
h) Fejleszteni kell – főként a Fogyatékos Polgárok Éve Európában (2003) keretében –, minden olyan lépést, amely a fogyatékos személyek minél teljesebb integrációját célozza, az élet minden területén.
i) Létre kell hozni a szociális partnerek, a nem kormányzati szervezetek, a helyi hatóságok és a szociális szolgáltatást nyújtó testületek hatékony partneri intézményének feltételeit. Ebbe a partnerségbe társadalmi felelősségük erősítése céljából be kell vonni a vállalkozásokat.
A szociális védelem korszerűsítése
A szociális védőrendszerek lényegi elemét adják az európai szociális modellnek és bár továbbra is a tagállamok egyéni felelőssége alatt maradnak, a kihívások, amelyekkel szembenéznek, közösek. Még hatékonyabb leküzdésük érdekében erősíteni kell a tagállamok közötti együttműködést, különösen a Szociális Védelem Bizottsága révén. A szociális védőrendszerek korszerűsítése meg kell, hogy feleljen a szolidaritás követelményeinek: ez forog kockán és ezt kell számításba vennünk a nyugellátással és az egészségüggyel kapcsolatos lépéseink során és olyan aktív jóléti államot kell teremtenünk, amely erőteljesen buzdítja a foglalkoztatási piacon való részvételt.
a) Folytatni kell a jövendő biztos és járható nyugdíjainak garantálására szolgáló stratégia kapcsán a tagállamok közti együttműködést és eszmecserét: nemzeti hozzászólások készülnek az eredményekről az Európai Tanács stockholmi ülésére (2001. március), és az ezzel kapcsolatos tanulmányt a Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Bizottság eljuttatja az Európai Tanács göteborgi ülésére (2001. június), ahol meghatározzák a további szakaszokat.
b) Elemezni kell – az összes tagállam politikája alapján –, a szociális védőrendszerek terén történt módosításokat és a további lépéseket, a munka megfelelő megfizetése és a biztosítási bevételek előmozdítása (2002), valamint a munka és a családi élet összeegyeztetésének bátorítása érdekében.
c) 2003 előtt készíteni kell egy tanulmányt – a szolidaritás követelményeinek tiszteletben tartásával – arról, hogy miként lehet az egészségvédelem magas és fenntartható szintjét garantálni, számításba véve az öregedés hatását (tartós gondozás): beszámoló a Foglalkoztatási és Szociálpolitikai Bizottságnak, az Egészségügyi Tanáccsal közösen.
d) Meg kell vizsgálni, az Európai Bizottság által készített tanulmányok alapján, a helyzet alakulását a minőségi egészségügyi ellátás és az egészségügyi termékek határ menti hozzáférhetősége terén.
e) Biztosítani kell – az Agenda szakaszai alapján – a szociálpolitika terén a szoros együttműködés ellenőrzését és értékelését; illetve ezzel kapcsolatban meg kell alkotni és fejleszteni szükséges a megfelelő mutatókat.
A nemek közötti egyenlőség előmozdítása
A nemek közötti egyenlőségnek az Európai Szociális Agenda egészére ki kell terjednie és ki kell egészíteni a nőknek a döntéshozásban való részvételével és az egyenlőségen alapuló jogaik megerősítésével, valamint a családi élet és a munka összeegyeztetésével foglalkozó, számos különleges intézkedéssel.
a) Integrálni kell a nemek közötti egyenlőség fogalmát az összes érintett területre, főként azokra, amelyek az Európai Szociális (Szociálpolitikai) Agenda alá tartoznak, a politika megtervezése, ellenőrzése és értékelése kapcsán, a megfelelő mechanizmusok és eszközök létrehozása révén. Idetartozik például a nemi érintettség értékelése vagy a különböző ellenőrző eszközök és teljesítményértékelő kritériumok.
b) Fokozni kell a nőknek a döntéshozásban való részvételét, a megfelelő célkitűzésekhez vagy időhöz kötött célcsoportok létrehozása révén az állami szférában, valamint a gazdasági és szociális szektorban, az összes tagállamon belül.
c) Meg kell valósítani a „Nemek közötti egyenlőség stratégiájának közösségi keretei felé (2001–2005)” című európai bizottsági közleményt és meg kell vizsgálni – elfogadásuk érdekében –, az 1976-os, egyenlő bánásmódról és az egyenlőséggel kapcsolatos jogok megerősítéséről szóló utasítás javasolt módosítását, még 2003 előtt elfogadva a hivatás és a foglalkoztatás területén kívüli, a nemek közötti egyenlőség előmozdításáról szóló, az EK-szerződés 13. cikkelyén alapuló utasítást.
d) Nagyobb tudatosságot kell szentelni az erőforrások összegyűjtésének és a tapasztalatcserének, főként az európai nemi kérdések intézésének létrehozása és egy szakértői hálózat felállítása révén. A kivitelezhetőségről szóló tanulmánynak 2001-ben kellene elkészülnie.
e) Bővíteni és erősíteni kell a dolgozó férfiak és nők közötti egyenlőség előmozdítását – főként a fizetés terén – célzó kezdeményezéseket és lépéseket. Fejleszteni kell a női vállalkozókat érintő kezdeményezéseket.
f) A munka és a családi élet jobb összeegyeztetésére van szükség, főként a gyermekek és eltartottak minőségi ellátására történő buzdítás révén.
A bővítés és az európai unió külkapcsolatai szociálpolitikai elemeinek erősítése
A bővítés és a külkapcsolatok – számos tekintetben –, kihívást és lehetőséget jelentenek az Európai Közösség tevékenysége terén, a szociális mezőben. Szükség van a tapasztalatok és a stratégia megosztására a tagelölt államokkal, főként a teljes foglalkoztatás kihívásai és a társadalmi kirekesztettség ellen vívott küzdelem nagyobb sikere érdekében, valamint az integrált gazdasági és szociális agenda előmozdításáért, amely összhangban van a nemzetközi testületekben jelentkező európai szemléletmóddal.
a) Fel kell készülni a bővítésre, szem előtt tartva a gazdasági és szociális haladás előmozdításának célját a megnövekedett unióban:
– Rendszeres véleménycseréket kell szervezni a bővítéshez kapcsolódó szociálpolitika kapcsán, a szociális partnerekkel együtt.
– Segíteni kell a tagjelölt államokat, hogy tárgyalják meg az európai foglalkoztatási politikát, a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni küzdelem céljainak megvalósítását, valamint a szociális védelemről szóló együttműködés megerősítését.
– Ezzel összefüggésben támogatni kell a társadalmi párbeszédet.
– Közre kell működni a tagjelölt államokban az NGO-k (nem kormányzati szervezetek) fejlesztésében.
b) Ki kell fejleszteni a nemzetközi szociálpolitikai témák terén az összehangolt állásfoglalást a multilaterális intézményeken belül (Egyesült Nemzetek Szervezete, Egészségügyi Világszervezet [WHO], Európa Tanács, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, és ahol szükséges, a WTO és az OECD).
c) Erősíteni kell az együttműködési politika szociális vetületét, különösen a szegénység elleni küzdelemben, az egészségügy és az oktatás fejlesztésében, valamint a nemek közti együttműködés tekintetében (különösen az euromediterrán folyamat kapcsán).
II. FÜGGELÉK
NYILATKOZAT A KÖZÉRDEKŰ GAZDASÁGI SZOLGÁLTATÁSOKRÓL
Az alábbi pontok a Belső Piaci, a Fogyasztói Ügyek és a Turisztikai Tanács 2000. szeptember 8-án tartott nyilvános vitája során és a tagállamok írásos hozzászólásai kapcsán merültek fel:
Az Európai Uniós Szerződés 16. cikkelye megállapítja a közérdekű gazdasági szolgáltatásoknak az Európai Unió szociális és területi kohéziójának biztosításában játszott szerepét. A 73., 86. és 87. cikkelyek megsértése nélkül elismeri a közérdekű gazdasági szolgáltatások fontosságát, amelyet azok az európai szociális modellt alátámasztó közös értékek terén betöltenek.
Lisszabonban, 2000 márciusában, az Európai Tanács elfogadta az Európai Unió általános gazdasági és szociális stratégiáját, az uniónak az információs technológia gyors fejlesztése révén felvirradó új gazdasági korba történő gördülékeny integrálódása érdekében, továbbra is hitet téve az európai szociális modell mellett. A verseny előtt nyitott gazdaságunkban a közérdekű gazdasági szolgáltatások semmi mással fel nem váltható szerepet játszanak az európai gazdaság általános versenyképességében, emellett vonzóvá teszik azt minőségi infrastruktúrája, munkaerejének magas szintű képzettsége, valamint területi hálózatainak megerősítése és fejlesztése, illetve az ezzel együtt járó, folyamatos változások révén, a szociális és területi kohézió megtartása mellett.
Ezzel összefüggésben, a közérdekű szolgáltatásokról szóló új és átdolgozott európai bizottsági közlemény nagyon jó fogadtatásban részesült, főként az alábbi pontoknak köszönhetően:
– javallott, hogy a közérdekű gazdasági szolgáltatások ne legyenek előre rögzítettek, hanem inkább tükrözzék a gyorsan változó gazdasági, tudományos és műszaki környezetet;
– a közérdekű gazdasági szolgáltatások hozzájárulása Európa versenyképességéhez egyedi célokat szolgál: a fogyasztók érdekeinek, a felhasználók biztonságának, a társadalmi kohéziónak és a regionális tervezésnek, valamint a fenntartható fejlődésnek a védelmét;
– a semlegesség, a szabadság és az arányosság alapelveinek fontossága megerősítést nyert (ezek garantálják, hogy a tagállamok szabadon határozzák meg a közérdekű gazdasági szolgáltatások működésének feladatát és módját, miközben az Európai Bizottság felelősséget vállal, hogy biztosítja a belső piaci és a versenyszabályoknak való megfelelést);
– a közérdekű gazdasági szolgáltatások által végzett feladatokat javallott oly módon végrehajtani, hogy az találkozzon az átlátható ármegállapító rendszeren belüli, elfogadható árakat kereső és a gazdasági, területi és szociális integrációjukhoz elengedhetetlen minőségi szolgáltatásokhoz történő, egyenlő elveken alapuló hozzájutás miatt aggódó fogyasztók és lakosok jogos várakozásaival.
Ezenkívül, számos aggodalom fogalmazódott meg:
– A belső piaci és a versenyszabályoknak az alkalmazása lehetővé kellene, hogy tegye a közérdekű gazdasági szolgáltatások feladatainak elvégzését a törvény adta biztonság és a gazdasági életképesség körülményei között, miközben – több más mellett –, biztosítaná ezen szolgáltatások egyenlő kezelésének, minőségének és folytonosságának alapelveit. Különösen nagy szükség van a közérdekű gazdasági szolgáltatások finanszírozási módjai és az állami segélyekről szóló szabályok alkalmazása közti kapcsolat tisztázására. Főként a közérdekű gazdasági szolgáltatások által végzett feladatok során jelentkező extra költségek egyensúlyozását célzó segélyek összeegyeztethetőségét kellene megállapítani, a 86. (2) cikkely szellemében.
– A közérdekű gazdasági szolgáltatások hozzájárulása a gazdasági növekedéshez és a szociális jóléthez teljes mértékben indokolja a feladatuk elvégzése során alkalmazott módszerek értékelését, főként a szolgáltatás minősége, a hozzáférhetőség, a biztonság, valamint a tisztességes és átlátható ármegállapítás kapcsán. Ezek az értékelések a cardiffi folyamat keretében hajthatók végre, a tagállamok hozzászólásai és az Európai Bizottság jelentései alapján, a bevált gyakorlatok kicserélése vagy az együttes áttekintés révén. A polgárokkal és a fogyasztókkal szintén lehetőség nyílik a konzultációra, a „Lakosság és a kis- és középvállalkozások szolgálatában álló belső piaci fórum” keretében.
– Az Európai Uniós Szerződés 16. cikkelyével összefüggésben tartott megbeszélés előírja, hogy a „Közösség és a tagállamok, a rendelkezésükre álló hatalom és a szerződés alkalmazásának hatókörén belül, gondoskodjanak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan alapelvekre és feltételekre épüljenek, amelyek lehetővé teszik számukra feladatuk betöltését”, ami megmutatta, hogy ezek a témák további megfontolást igényelnek.
III. FÜGGELÉK
TANÁCSI HATÁROZAT AZ ELŐVIGYÁZATOSSÁGI ALAPELVEKRŐL
Az Európai Unió Tanácsa
A. Mivel az EK-szerződésben lefektetett alapelvek gondoskodnak arról, hogy az Európai Közösség cselekvése az emberi egészség, a fogyasztók és a környezet magas szintű védelmére irányuljon és hogy ezek a célok integrálódjanak az Európai Unió politikájába és a lépéseibe;
B. Mivel az Európai Uniós Szerződés a 174. (29) cikkelyében elismeri, hogy az elővigyázatossági alapelv az egyik olyan alapelv, amelyet számításba kell venni a környezetre vonatkozó közösségi politika során; mivel ez az alapelv vonatkozik az emberi egészségre, illetve az állatok és a növények egészségére is;
C. Mivel hasznos lenne megvizsgálni, a kellő időben és a megfelelő fórumokon, hogy vajon szükséges és lehetséges-e hivatalosan megszilárdítani az elővigyázatossági alapelvet, az Európai Közösség Bíróságának ügyeivel, valamint az EK-szerződés egyéb, az egészség- és a fogyasztóvédelemre vonatkozó egyedi rendelkezéseivel összhangban;
D. Emlékeztet, hogy ennek az alapelvnek az elismerését a fenntartható fejlődés szempontjából is vizsgálni kell;
E. Emlékeztet, hogy ez az alapelv különböző nemzetközi dokumentumokban megtalálható, többek között az 1992-es riói nyilatkozatban, az 1992-es Éghajlati változások nyilatkozatában, az 1992-es Biológiai diverzitás nyilatkozatában, a 2000-es Biobiztonsági jegyzőkönyvben és számos, a tengeri környezet védelméről szóló megállapodásban;
F. Rámutat a folyamatban lévő munka fontosságára, a Codex Alimentarus (Élelmezési Kódex) kapcsán;
G. Mivel az elővigyázatossági alapelv nem használható fel a rejtett kereskedelmi megszorítások bevezetéséhez;
H. Mivel a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) Egyezményének preambuluma általános célkitűzéseket fogalmaz meg, többek között a fenntartható fejlődés, a környezet védelme és megóvása kapcsán; mivel a GATT (Általános vámtarifa- és kereskedelmi egyezmény) XX. cikkelye és a GATS (Általános egyezmény a szolgáltatások kereskedelméről) XIV. cikkelye általános kivételeket tartalmaz, miközben a Higiéniai és növényegészségügyi (SPS) módszerek alkalmazásának egyezménye szabályokat fektet le a kockázat és az elégtelen tudományos bizonyítékok esetében követendő eljárások kapcsán; mivel a Kereskedelem műszaki akadályainak (TBT) egyezménye számba veszi azokat a kockázatokat, amelyeket a különböző módszerek alkalmazásának be nem tartása eredményezhet az emberi egészégre vagy biztonságra, a növényi és az állati életre, valamint a környezetre;
I. Mivel az Európai Unió nagy fontosságot tulajdonít az SPS- és a TBT-egyezményekben részt vevő fejlődő országok segítésének, az az ezzel összefüggésben álló egyedi nehézségeik kapcsán;
J. Emlékeztet a WTO-panelek, főként a hormonkezelés ügyében a Fellebbviteli Testület javaslataira, a WTO-tagok azon joga kapcsán, miszerint „hozzanak létre saját, megfelelő szintű egészségvédelmet, amelynek szintje magasabb lehet, mint a jelenlegi nemzetközi szabványokban, útmutatókban és ajánlásokban megfogalmazott”, valamint vegyék tekintetbe a kisebbségi szakértők véleményét;
K. Elismeri, hogy az állami hatóságok felelősek az emberi egészség- és a környezet védelme magas szintjének biztosításáért, valamint, hogy választ kell adni azokra az aggodalmakra, amelyek a lakosságot potenciálisan veszélyeztető kockázatok kapcsán merülnek fel;
1. Üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, az elővigyázatossági alapelvekről szóló közlemény benyújtása kapcsán, amelynek alapvetését az Európai Unió Tanácsa jóváhagyja;
2. Úgy gondolja, hogy az elővigyázatossági alapelvet, az Európai Közösség és tagállamai politikája és lépései, valamint az állami hatóságok lépései során mind a közösségi intézmények, mind a tagállamok szintjén alkalmazni kell; ezeknek a hatóságoknak nemzetközi fórumok felhasználásával törekednie kellene arra, hogy ez az alapelv teljes mértékben ismertté váljon;
3. Tudomásul veszi, hogy az elővigyázatossági alapelv fokozatosan válik a nemzetközi jogi alapelvé, a környezet- és az egészségvédelem kapcsán;
4. Úgy gondolja, hogy WTO-szabályok alapvetően lehetővé teszik az elővigyázatossági alapelv számításba vételét;
5. Úgy véli, hogy a nemzetközi törvények keretében az Európai Közösség és a tagállamok jogosultak olyan mértékű védelmet kialakítani, amilyet megfelelőnek találnak a kockázatkezelés szempontjából és hogy ebből a célból az elővigyázatossági alapelv keretében megtegyék a megfelelő lépéseket, illetve hogy nem mindig lehetséges előre meghatározni a minden helyzetben alkalmazható védelem mértékét;
6. Szükségesnek tartja az elővigyázatossági alapelv használatára vonatkozó irányelvek létrehozását, az alkalmazására vonatkozó rendelkezések tisztázása érdekében;
7. Úgy gondolja, hogy az elővigyázatossági alapelvet ott lenne javallott felhasználni, ahol az egészségre vagy a környezetre gyakorolt káros hatások lehetőségét megállapították és az előzetes tudományos értékelés – a rendelkezésre álló adatok alapján –, hatástalannak bizonyul a kockázat mértékének felmérésére;
8. Úgy gondolja, hogy a kockázat tudományos értékelésének logikus menetet kell követnie, a veszély megállapításának, jellegzetességének, az érintettség felmérésének és a kockázat jellemzőinek felkutatása kapcsán, tiszteletben tartván a közösségi és nemzetközi szinten megállapított eljárásokat, valamint hogy – az elégtelen adatok, illetve a kockázat természete és sürgőssége okán –, nem mindig lehetséges minden szakaszt szisztematikusan befejezni;
9. Úgy gondolja, hogy – a kockázat értékelésének végrehajtása érdekében –, az állami hatóságoknak megfelelő kutatási létesítményekkel kell rendelkezniük és főként a tudományos bizottságokra, valamint az illetékes nemzeti és nemzetközi tudományos munkákra kell támaszkodniuk; hogy az állami hatóságok felelősek a kockázat értékelésének megszervezéséért, amelyet multidiszciplináris, független és álátható módon kell kivitelezni és biztosítani kell minden vélemény meghallgatását;
10. Úgy gondolja, hogy a kockázat értékelésének be kell számolnia az esetleges kisebbségi vélekedésekről is. Ezeknek a véleménynyilvánításoknak teret kell biztosítani és az érintett felek tudomására kell azokat hozni, főként ha a tudományos bizonytalanságra hívják fel a figyelmet;
11. Megerősíti, hogy azokat, akik a kockázat tudományos értékeléséért felelősek, funkciójuk alapján el kell választani azoktól, akik a kockázat kezeléséért felelősek, noha folyamatos eszmecsere áll fenn közöttük;
12. Úgy gondolja, hogy a kockázatkezelési eljárásokat a felelős állami hatóságoknak kell végrehajtaniuk, a megkívánt védelmi szint politikai értékelése alapján;
13. Úgy véli, hogy – a végrehajtandó kockázatkezelési módszerek kiválogatása során – a megkívánt védelmi szint elérése érdekében figyelmet kellene szentelni a rendelkezésre álló lépések teljes skálájának;
14. Úgy gondolja, hogy minden szakaszt átlátható módon kell végrehajtani, főként a kockázatértékelési és kockázatkezelési szakaszokat, beleértve az elhatározott módszerek ellenőrzését is;
15. Úgy gondolja, hogy a civil társadalmat is be kell vonni és különleges figyelmet kell szentelni az összes érintett féllel történő mielőbbi konzultációnak;
16. Úgy gondolja, hogy a megfelelő módszereket kell felhasználni a tudományos vélekedésekről és a kockázatkezelési módszerekről szóló információk közlése során;
17. Úgy gondolja, hogy ezeket módszereket az arányosság alapelve alapján kell megvizsgálni, számításba véve a rövid és hosszú távú kockázatokat és szem előtt tartva a megkívánt magas szintű védelem elérésének célját;
18. Úgy gondolja, hogy ezek a módszerek ne kerüljenek oly módon alkalmazásra, ami önkényes vagy tetszőleges diszkriminációt eredményezne; ahol számos lehetséges mód létezik ugyanolyan szintű egészség- vagy környezetvédelemre, ott a kereskedelmet a legkevésbé korlátozó intézkedéseket válasszák;
19. Úgy gondolja, hogy a módszerek következetesek legyenek a hasonló helyzetben alkalmazott intézkedésekkel vagy hasonló szemléletmódot kövessenek, tekintettel a legújabb tudományos fejlesztésekre, valamint a keresett védelmi szint terén elért fejlődésre;
20. Nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az elfogadott módszerek feltételezik az előnyök, valamint a beavatkozás és a be nem avatkozás költségeinek vizsgálatát. Ennek a vizsgálatnak számításba kell vennie a különféle választási lehetőségek társadalmi és környezeti költségét, valamint nyilvános elfogadhatóságát, beleértve – ahol ez keresztülvihető – a gazdasági elemzést. Világossá kell hogy váljék, miszerint a közegészségügyhöz – beleértve a környezetnek a közegészségügyre gyakorolt hatását is – kapcsolódó követelmények elsőbbséget kell hogy kapjanak;
21. Úgy gondolja, hogy az elővigyázatossági alapelv szellemében meghozott döntéseket – lehetőség szerint – ajánlatos áttekinteni, a tudományos ismeretek terén elért fejlesztések fényében. Az ilyen döntések befolyását ellenőrizni kellene, és további kutatásokra lenne szükség a bizonytalanság mértékének csökkentése érdekében;
22. Úgy gondolja, hogy az elővigyázatossági alapelv szellemében meghozandó döntések meghatározásakor és ezek ellenőrzésekor, az illetékes hatóságoknak esetről esetre haladva kellene dönteniük – a megfelelő szinten meghozott egyértelmű szabályok alapján – arról, hogy ki jogosult a még teljesebb kockázatértékeléshez szükséges tudományos adatok szolgáltatására;
Az ilyen kötelezettség a körülmények függvényében változhat, a cél pedig az, hogy kielégítő egyensúly jöjjön létre az állami hatóságok, a tudományos testületek és a gazdaság működtetői között. Különös tekintettel a gazdaság működtetői cselekvéseinek tisztaságában megnyilvánuló felelősségére.
23. Vállalja, hogy jelen határozatban foglalt alapelvet átülteti a gyakorlatba;
24. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy:
– szisztematikusan alkalmazza irányelveit az elővigyázatossági alapelv használatára vonatkozó feltételek kapcsán, lehetővé téve különböző területeken egyedi jellemzők kialakulását, az alapelv megvalósítása során;
– ahol szükséges, vonja be az elővigyázatossági alapelvet törvénykezési javaslatainak megalkotásába és általában véve, minden lépésébe;
25. Felkéri a tagállamokat és az Európai Bizottságot, hogy:
– fordítsanak különös figyelmet a tudományos szakértelem fejlesztésére és a szükséges intézményi koordinációra;
– biztosítsák, hogy az elővigyázatossági alapelv teljes nyilvánosságot kapjon az illetékes nemzetközi egészségügyi, környezetvédelmi és világkereskedelmi fórumokon, főként az ebben a határozatban található alapelv előmozdítása érdekében, törekedjenek ennek a célnak a végrehajtására és gondoskodjanak arról, hogy a lehető legteljesebb mértékig vegyék számításba az alapelvet – főként a WTO-nál –, és ugyanakkor segítsenek ennek megértetésében is;
– biztosítsák, hogy a közvéleményt és az érintett feleket a lehető legteljesebb mértékig informálják a tudományos ismeretek állásáról, a szóban forgó kérdésekről és a kockázatokról, amelyeknek ők és környezetük ki van téve;
– folytassanak aktív tevékenységet annak érdekében, hogy nemzetközi partnereikkel megállapodásra jussanak az alapelv alkalmazásáról;
– ezt a határozatot a lehető legszélesebb körben terjesszék.
IV. FÜGGELÉK
NYILATKOZAT A SPORT KÜLÖNLEGES JELLEMZŐIRŐL ÉS TÁRSADALMI FUNKCIÓJÁRÓL EURÓPÁBAN, AMELYET SZÁMÍTÁSBA KELLENE VENNI
A KÖZÖS POLITIKA MEGVALÓSÍTÁSA SORÁN
1. Az Európai Tanács tudomásul vette az 1999 decemberében Helsinkiben beterjesztett Európa bizottsági beszámolót a sportról, amely a jelenlegi sportlétesítmények megóvására és az Európai Unión belül a sport szociális funkciójának fenntartására irányult. A sportszervezetek és a tagállamok elsődleges kötelezettsége a sportkérdések megoldása. Habár ezen a területen közvetlen jogkörrel nem rendelkezik, az Európai Közösségnek – a különböző szerződések rendelkezéseinek megfelelve – számításba kell vennie tevékenysége során a sportban fellehető szociális, oktatási és kulturális funkciókat és ezt egyedivé kell tennie annak érdekében, hogy a sport szociális szerepének megóvásához elengedhetetlen etikai kódexet és szolidaritást tiszteletben tartsák és ápolják.
2. Az Európai Tanács főként azt reméli, hogy a sport gyakorlásához minden szinten kötődő kohézió és szolidaritás, a tisztességes verseny, az erkölcsi és anyagi érdekek, valamint a sporttevékenységekben részt vevők – bármennyire csekély szerepet játsszanak is – testi épsége megmaradjon.
Amatőrsport és tömegsport
3. A sport olyan emberi tevékenység, amely a társadalmi, nevelési és kulturális értékekre épül. Ez a beilleszkedést, a társadalmi életben való részvételt, a toleranciát, a különbségek elfogadását és a szabályok szerinti játékot elősegítő tényező.
4. A sporttevékenységeknek elérhetőnek kellene lennie minden férfi és nő számára, tekintetbe véve az egyéni törekvéseket és képességeket, a szervezett vagy egyéni verseny- és szabadidős sportok teljes skálájának keretében.
5. A testileg vagy szellemileg fogyatékosok számára a fizikai vagy sporttevékenységek gyakorlása különösen kedvező lehetőséget biztosít egyéni adottságaik, rehabilitációjuk, társadalmi integrációjuk és a szolidaritás fejlesztésére, és mint ilyet, bátorítani kellene. Ezzel kapcsolatban az Európai Tanács üdvözli a sydney-i paraolimpiai játékok a fentiekhez történő értékes és példamutató hozzájárulását.
6. A tagállamok bátorítják az önkéntes szolgálatot a sportban, megfelelő módon biztosítják az önkéntesek gazdasági és társadalmi szerepét és elismerik azt különböző intézkedésekkel, illetve – ahol szükséges – közösségi támogatással, az ezen a területen az Európai Közösség rendelkezésére álló jogkör keretein belül.
A sportszövetségek szerepe
7. Az Európai Tanács nyomatékosan hangsúlyozza, hogy támogatja a sportszervezetek függetlenségét, és azon jogukat, hogy megfelelő társstruktúrákon keresztül szerveződjenek. Elismeri, hogy – tiszteletben tartva a nemzeti és közösségi törvényalkotást, valamint a működés demokratikus és átlátható módját – a sportszerveztek feladata az adott sportág megszervezése és előmozdítása, főként az adott sport szabályainak alkalmazása és a nemzeti válogatottak összeállítása kapcsán, oly módon, amit azok a legjobbnak tartanak célkitűzéseik legjobb megvalósításához.
8. Az Európai Tanács tudomásul vette, hogy a sportszövetségek központi szerepet töltenek be a sporttevékenységek különböző szintjei közti szolidaritás biztosításában – a szabadidős tevékenységtől a versenyszintű sportolásig –, amelyek egymás mellett léteznek; a nagyközösség számára általában lehetővé teszik a sportokhoz történő hozzáférést, személyi és pénzügyi támogatást adnak az amatőrsport számára, elősegítik az egyenlő hozzáférést a sporttevékenység minden szintjén – férfiak és nők számára egyaránt –, az ifjúság képzését, az egészségvédelmet, illetve a doppingolás, az erőszakos cselekvések, valamint a rasszista vagy idegengyűlölő megnyilvánulások elleni küzdelem lépéseit.
9. Ezek a társadalmi funkciók különleges felelősséget rónak a szövetségekre és a versenyek megszervezésében betöltött illetékességük elismerésének alapját képezik.
10. Miközben szem előtt tartják a sport világában végbement fejlődést, a szövetségeknek továbbra is meg kell őrizniük szervezeti formáiknak azon kulcsjellemzőjét, amely garanciát ad a sportolás kohéziós erejére és a részvételi demokráciára.
A képzési sportpolitika megőrzése
11. Az ifjú sportemberek képzése – legyenek azok férfiak vagy nők – a sport, a nemzeti válogatott és a versenyszintű sportolás életadó eleme és mint ilyet, bátorítani kell. A sportszövetségek – ahol lehetséges, az állami hatóságokkal vállvetve – jogosultak olyan tevékenység végzésére, ami a hozzájuk tartozó klubok képzési lehetőségeinek megóvásához és az ilyen képzések minőségének biztosításához szükséges, tiszteletben tartván a nemzeti és a közösségi törvényalkotást, illetve gyakorlatot.
Az ifjú sportemberek – férfiak és nők – védelme
12. Az Európai Tanács hangsúlyozza a fiatalok számára a sport előnyeit és sürgeti, hogy különleges figyelmet szenteljenek – főként a sportszervezetek – a magas szintű sportemberek – férfiak és nők – nevelésének és hivatásszerű képzésének – annak érdekében, hogy szakmájukhoz kötődő integrációjuk ne kerüljön veszélybe sportkarrierjük miatt –, pszichológiai kiegyensúlyozottságuknak, családi kötelékeiknek és egészségüknek, főként a doppingolástól való megóvásuk terén. Nagyra értékeli azon szövetségek és szervezetek közreműködését, amelyek ezeket a követelményeket szem előtt tartják képzési tevékenységük során és így társadalmilag értékes hozzájárulásról tesznek tanúbizonyságot.
13. Az Európai Tanács aggodalmát fejezi ki a sport területén megtalálható, kisebbségeket célzó kereskedelmi tranzakciók miatt – beleértve a harmadik félhez tartozó országok állampolgárait is –, mivelhogy ezek nem egyeztethetők össze a fennálló munkaszabályozással, vagyis veszélyeztetik az ifjú sportemberek – férfiak és nők – egészségét és jólétét. Felkéri a sportszervezeteket és a tagállamokat, hogy vizsgálják ki és ellenőrizzék az ilyen gyakorlatokat és – ahol szükséges – vegyék fontolóra a szükséges intézkedéseket.
A sport és a szolidaritás gazdasági vetülete
14. Az Európai Tanács véleménye szerint, egynél több sportklub egy tulajdonos kezében történő központosítása vagy pénzügyi ellenőrzése, ugyanazon sportág ugyanazon versenyén belül, veszélyeztetheti a tisztességes versenyt. Ahol szükséges, a sportszövetségeket bátorítani kell a klubok vezetésének felügyeletét szolgáló intézkedések bevezetésére.
15. A televíziós közvetítési jogok eladása jelenleg az egyik legnagyobb bevételi forrás bizonyos sportágakban. Az Európai Tanács úgy véli, hogy az ilyen eladásokból származó jövedelem egy részének kölcsönös megosztását bátorító lépések – a megfelelő szinten – előnyösek a sport minden területe és szintje közti szolidaritási alapelv számára.
Átjárhatóság
16. Az Európai Tanács erőteljes támogatásáról biztosítja a sportmozgalmakat – főként a labdarúgó testületeket –, a hivatásos sportembereket – férfiakat és nőket – képviselő szervezeteket, az Európai Közösség, valamint a tagállamok közti, az átjárhatósági rendszerről folytatott párbeszédet, tiszteletben tartván a sport egyedi követelményeit, amelyek a közösségi törvénnyel összhangban vannak.
17. A közösségi intézményeket és tagállamokat felkérjük, hogy folytassák politikájuk átvizsgálását, összhangban az Európai Uniós Szerződéssel és a rendelkezésükre álló jogkör szellemében, a fenti általános alapelvek fényében.
V. FÜGGELÉK
A TANÁCS ÉS A TANÁCSÜLÉSEN RÉSZT VEVŐ TAGÁLLAMOK KORMÁNYAI KÉPVISELŐINEK HATÁROZATA A MOBILITÁSI AKCIÓTERVVEL KAPCSOLATBAN
Az Európai Unió Tanácsa és a tagállamok kormányainak képviselői, akik tanácsülés keretében összeültek meg vannak győződve arról, hogy egy valódi, tudásra építő térség kialakítása Európában alapvető fontosságú az Európai Unió számára és hogy ez – az oktatás révén – az európai polgárság és politikai Európa alapját alkotó közös kulturális vonatkozás eléréséhez vezet.
Biztosak abban, hogy ez az elképzelés sokszínűségünk és egymást kiegészítő tulajdonságaink kölcsönös felfedezésén alapul és magában foglalja a személyes kapcsolatok, illetve az ismeretek és tapasztalatok cseréjének erősödését.
Meg vannak győződve arról, hogy ennélfogva lényeges – a minden tagállam által osztott – jól értelmezhető cselekvések kitűzése a gyermekek, az iskolások, a felsőoktatási hallgatók, a kutatók, minden oktatásban részt vevő és tanáraik számára, valamint hogy az európai intelligencia kialakítása az, ami elhozza számunkra az Európához tartozás valódi érzetét.
Tudatában vannak annak, hogy a tudásalapú Európa egyben gazdasági szükségszerűség is; hogy az egyre inkább nemzetközivé váló gazdaság egyre inkább támaszkodik a tudásra, az idegen kultúrák iránti nyitottságra, az önmagunk tanítása iránti képességre és a többnyelvű környezetben történő munkára, amelyek mind lényegesek az európai gazdaság versenyképességének szempontjából.
Meg vannak győződve arról, hogy a gyermekek, az iskolások, a felsőoktatási hallgatók, a kutatók, minden oktatásban részt vevő és tanáraik Európán belüli mobilitásának fokozása ennélfogva komoly politikai cél, és ehhez szükséges az Európai Közösség, illetve a tagállamok egyidejű elkötelezettsége és erőfeszítése.
Megjegyzik, hogy ennek a célnak az elérésére Európa már most is gazdag erőforrásokkal rendelkezik: az Európai Közösség Socrates-, Leonardo da Vinci- és Youth-programjai komoly előrehaladást jelentenek, valamint lényegi szerepet játszanak, ami tovább fog növekedni a második generációs programoknál.
Meg vannak győződve arról, hogy ezt az előrehaladást tovább kell vinni; hogy – bár a mobilitást választó emberek száma növekszik – az még mindig alacsony; hogy – példának okáért – a felsőoktatási hallgatóknak csak csekély százalékát érinti; hogy lényeges akadályok maradtak: egyenlőtlen hozzáférés az információkhoz, pénzügyi természetű gondok, az adók és a szociális juttatások kapcsán adminisztratív nehézségek, bonyolult lakhatósági eljárások, hátrányok a státuszok és a karrier terén.
Megjegyzik, hogy az Európai Tanács lisszaboni (március 23–24.) ülésén felismerte az akadályok eltávolításának és a mobilitás előmozdításának sürgősségét és hogy záródokumentumában felhívta az Európai Unió Tanácsát és az Európai Bizottságot, hogy határozza meg „2000 végéig a tanulók, a tanárok, valamint a képzési és kutatószemélyzet mobilitását elősegítő módszereket, a fennálló közösségi programok legjobb felhasználásával, az akadályok eltávolítása révén, illetve a tanulási és képzési időszakok, illetve végzettség megállapítása terén a nagyobb átláthatóság megteremtése jóvoltából”;
Kötelezettséget vállalnak, hogy teljesítik polgártársaik nagy várakozását és az Európai Bizottság támogatásával – minden téren –, és a szubszidiaritás alapelvével teljes összhangban, megteszik a szükséges lépéseket a mobilitás akadályainak eltávolítására és a mobilitás elősegítésére.
Úgy gondolják, hogy ez a határozat – anélkül, hogy előre megítélnék az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa által eddig végzett, jelentős mértékű munkát, a mobilitás előmozdítására szolgáló, megfelelő jogi keret megteremtése és főként a mobilitással összefüggő Ajánlásról szóló javaslat (amely remélhetőleg hamarosan célokat fogad el) kapcsán, hanem ellenkezőleg – megkönnyíti az erre a területre vonatkozó közösségi kezdeményezések megvalósítását, a lehetséges különleges kezdeményezések ösztönzésével. Ezeknek a kezdeményezéseknek a megvalósítására az érintett résztvevők és intézmények szoros együttműködésével kerül sor – főként az egyetemek érintettek, amelyeknek a közreműködése kulcsfontosságú a sikerhez.
Üdvözlik a Függelékben lefektetett mobilitási akciótervet, amelyet 2000. szeptember 30-án, a Sorbonne-on az oktatási miniszterek elé terjesztettek be. A tervnek három fő célja van:
– meghatározni és demokratizálni a mobilitást Európában;
– elősegíteni a megfelelő finanszírozási formákat;
– növelni a mobilitást és javítani annak feltételeit.
Az akciótervben említett intézkedések, amelyek négy fő fejezetre felosztott, 42 intézkedést tartalmazó „eszköztár” formájában kerültek megalkotásra, amelyek – egyéni hatáskörük és kombinációik szerint – úgy lettek megalkotva, hogy azok – nem számít, hogy milyen területen –, akik a mobilitási intézkedések megvalósítását kutatják, fel tudják ismerni és le tudják küzdeni az akadályokat.
Az első fejezet a mobilitás megvalósítását segíteni tudó emberek képzésére vonatkozó intézkedések elősegítésével, a többnyelvű szakképzettségek fejlesztésével és a hasznos információkhoz történő hozzáféréssel kapcsolatos cselekvéseket tartalmazza.
A második fejezet a mobilitás finanszírozásával foglalkozik és a lehetséges pénzügyi erőforrások mobilizálásához vezető intézkedéseket próbálja meghatározni.
A harmadik fejezet a mobilitás javítását és fejlesztését célozza, az erre alkalmas formák megsokszorozásával és a fogadóintézmények, valamint az időrend megszervezésének javításával foglalkozik.
Végül a negyedik fejezet azokat az intézkedéseket írja le, amelyek alkalmasak a mobilitási időszakok felmérésére és a megszerzett tapasztalatok felismerésére.
Meg vannak győződve arról, hogy ha minden tagállam – az Európai Bizottság segítségével – önként felvállalja azokat a lépéseket, amelyek szerintük a leginkább lehetővé teszik az adott országon belüli mobilitás útjában álló és felmerülő akadályok leküzdését, akkor a kezdetektől mindenki egyetért abban, hogy az akcióterven belül az alábbi intézkedések különös fontossággal bírnak:
– a soknyelvűség fejlesztése;
– a mobilitással kapcsolatos, különböző európai információforrásokhoz történő hozzáférést elősegítő kapu létrehozása;
– a diploma megszerzését szolgáló, mobilitáshoz kötődő időszak elismerése;
– a tanárok és az érintett adminisztratív személyzet képzése annak érdekében, hogy a mobilitás valódi szervezőivé váljanak, akik képesek tanácsot és útmutatást adni, illetve különböző mobilitási tervezeteket elkészíteni;
– a minőségi oklevél meghatározása és elfogadása a képzési tanulmányokra érkező külföldi nemzetiségűek fogadóintézményei részére;
– a fennálló mobilitási köröket és bevált gyakorlatokat, valamint a hallgatók, tanulók és oktatók cseréjét tartalmazó lista elkészítése;
– az uniótól, a tagállamoktól, a helyi hatóságoktól, az állami és magánszektorból származó mobilitási finanszírozások közti kapcsolat megteremtése.
Javasolják, hogy az Európai Unió Tanácsa által az 1999. december 17-i határozatban (az 1999. december 17-i EU-tanácsi határozat „Az új évezred felé” címmel: új munkamódszerek kidolgozása az európai együttműködés területén az oktatás és képzés kapcsán – OJC 8, 2000. 01. 12., 8. o.) elrendelt új programjának részeként és a kitűzött célok elérése során tanúsított előrehaladás rendszeres értékelése érdekében, az EU-tanács – az érintett európai intézményekkel közösen – rendszeresen, általában véve kétévenként értékelje a helyzetet.
Emlékeztetnek, hogy a terv egyben meghatározza a tagállamokon belüli és az Európai Bizottság, valamint a tagállamok adminisztrációja közti széles körű együttműködés keretében történő átfogó működési terület intézkedéseit.
Az Európai Tanács lisszaboni ülésének záródokumentuma szellemében ezt a határozatot az Európai Tanács nizzai ülése elé terjesztik.
VI. FÜGGELÉK
A NIZZAI EURÓPAI TANÁCSON ELŐTERJESZTETT DOKUMENTUMOK LISTÁJA
– Elnökségi feljegyzés az ünnepélyes nyilatkozatról
(14101/00)
– Összegző dokumentum
(CONFER 4816/00)
– A bővítési folyamat teljes képe (az Általános Ügyek Tanácsának záródokumentuma)
(13970/1/00 REV 1)
– Az ECOFIN Tanács beszámolója a bővítés valutaárfolyammal kapcsolatos elemeiről
(13055/00)
– A bővítési stratégia dokumentuma: beszámoló a tagjelölt államoknak a felvétel terén elért haladásáról
(13358/00)
– Elnökségi beszámoló
(14056/00 REV 2)
– A főtitkár/főmegbízott hozzászólása: az átfogó, koherens válságkezelés referenciakeretei
(13957/1/00 REV 1 + COR 1)
– A főtitkár/főmegbízott és az Európai Bizottság beszámolója, amely gyakorlati ajánlásokat tartalmaz az EU lépései hatékonyságának és koherenciájának fokozására a konfliktusmegelőzés terén
(14088/00)
– Közös foglalkoztatási beszámoló a 2000. évre
(12909/00 + COR 1 [ANGOL], COR 2, ADD 1, ADD 1 COR 1 [ANGOL])
– Javaslat a tagállamok 2001. évi foglalkoztatási politikájának irányelveiről szóló EU-tanácsi döntéshez
(14116/00)
– Az Európai Bizottság ajánlásai a tagállamok foglalkoztatási politikájára vonatkozó EU-tanácsi ajánlásokhoz
(14115/00)
– Európai Szociális (Szociálpolitikai) Agenda
(14011/00 + COR 1 [ANGOL] + COR 2 [SPANYOL])
– Bizottsági közlemény a szociálpolitikai agendáról
(9964/00)
– Küzdelem a szegénység és a társadalmi kirekesztettség ellen – a megfelelő célkitűzések meghatározása
(14110/00)
– A szociális védelem magas szintű munkacsoportjának beszámolója az Európai Bizottságnak az Európai Unió Tanácsához, az Európai Parlamenthez, valamint a Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, a szociális védelem jövendő, hosszú távú fejlődéséről, a biztonságos és fenntartható nyugdíjakról szóló közleményéről
(14055/00)
– Az ECOFIN Tanács beszámolója az Európai Közösség vállalkozókra vonatkozó pénzügyi eszközeinek áttekintéséről
(13217/00, 13170/1/00)
– Az ECOFIN Tanács beszámolója a strukturális mutatókról mint a sikeres strukturális politika eszközeiről
(13217/00, 13170/00)
– Az Európai Bizottság javaslata
(11909/00)
– Az Európai Bizottság közleménye az Európai Unió Tanácsához és az Európai Parlamenthez az e-Európa 2002-ről
(14203/00)
– Az Európai Bizottság és az Európai Unió Tanácsa beszámolója az e-Európa akcióterv megvalósításáról
(13515/1/00, 14195/00)
– EU-tanácsi határozat a mobilitási akciótervről
(13649/00)
– Feljegyzés az elővigyázatossági alapelvről szóló EU-tanácsi határozat benyújtásáról
(13603/00 + COR 1 [FINN] + REV 1 [ANGOL])
– Az ECOFIN Tanács beszámolója a környezetről és a fenntartható fejlődésről
(13054/00 REV 1)
– A magas szintű munkacsoport beszámolója a menedékjogról és a migrációról
(13993/00 + ADD 1, 13994/00)
– Az Európai Unió Tanácsa beszámolója az Ukrajnára vonatkozó közös stratégia megvalósításáról
(14202/00)
– Nyilatkozat a közérdekű szolgáltatásokról
(13403/00 + COR 1 + ADD 1 + 2 [FRANCIA, ANGOL])
– Deklaráció a sport sajátos, egyedi jellemzőiről és szociális funkciójáról Európában, amelyet figyelembe kellene venni a közös politika megvalósítása során
(13948/00)
– „Jobb törvényhozás 2000” (európai bizottsági beszámoló)
(14253/00)
– Az Elnökség és az Európai Unió Tanácsa Főtitkárságának beszámolója a közös döntéshozó eljárások hatékonyabbá tételéről
(13316/00 REV 1, 14144/00)
– Az EU-tanácsi határozat vázlata a nemzeti, rögzített, elkönyvelt árrendszer alkalmazásáról
(13343/00REV 1 [fi])
– Az EU-tanácsi határozat vázlata az audiovizuális és a filmiparnak nyújtandó nemzeti segélyről
(13345/00)
– Az Európai Bizottság munkatanulmánya a 299. (2) cikkelyről: az unió legkülső régiói fenntartható fejlődésének stratégiája
(7072/00, SEC [2000] 2192)