ÁLLAMPOLGÁRSÁG EURÓPÁBAN, 2005
Europa Institut Budapest • Budapest, 2005. 213–216. p.
Kézirat

GRANASZTÓI GYÖRGY

Kettős állampolgárság és a nemzethez való tartozás viszonya

A kettős állampolgárság problémájához a közéleti szempontok alapján szeretnék hozzászólni. Ezt a problémát, hasonlattal élve, ahhoz az időnként fellobbanó fényhez lehet hasonlítani, amelyet éjszaka egy világítótorony bocsát ki magából a tengerparton. A torony maga a nemzet, amely régóta áll, régóta létezik, de sötétben van, nem látjuk, de mindig beszélünk róla. A hasonlatot folytatva, a toronyból kibocsátott fény a változó politikai aktualitásokat jelezheti, amelyhez nem a hajók, hanem a közélet szereplői igazodnak.

Ilyen új fényként jelenik most meg a kettős állampolgárság és a körülötte kibontakozó vita. Előtte a státustörvény foglalkoztatta a közvéleményt, melynek céljai úgy foglalhatók össze, hogy a határon átívelő kapcsolatokat a kulturális értelemben felfogott nemzet keretében kívánta fenntartani és erősíteni, a nemzeti öntudat megtartása és a határon túl élő magyarság helyben maradása céljából. A státustörvény a már jó ideje kialakult helyzetet kívánta szabályozni, a rendezés, ezt a szempontot mostanában ritkán szokták már hangoztatni, a Magyarország uniós csatlakozásáig tartó átmeneti helyzetre vonatkozott elsősorban. Fenntartva, hogy az uniós tagságot követően bizonyos rendelkezéseknek majd módosulniuk kell. A státustörvénnyel kapcsolatos vita lezárult, és azt lehet mondani, hogy végeredményben határon innen és túl ellentétes a megítélése, miközben komoly politikai feszültségek támadtak körülötte.

Érvek a vitában

A témával kapcsolatban most kibontakozó vita több okból is erősödik. Vannak, akik azt mondják, hogy a Magyarországon lezajló népesedési folyamatok, a fogyó magyar népesség és az ebből adódó, máris megjósolható munkaerőhiány orvoslásának egyik lehetősége a kettős állampolgárság révén megvalósítható népesség-utánpótlás. Vagyis a romló népesedési mérleg javítása várható tőle a nem túl távoli jövőben. Meg kell jegyezni, hogy egész környezetünkben, újabban immár Ausztriában is csökkent a lélekszám és különösen drámai a fogyás a szomszédos Romániában. A negatív mérleg elméletileg nem igazán kedvez a nagyobb méretű elvándorlásnak, de legalábbis nehezen kiszámíthatóvá teszi és semmiképpen nem hasonlítható, például a Magreb-országok vagy Törökország népesedési folyamataihoz. Tudjuk, Európa nyugati részén a bevándorlás talán legfontosabb tartaléka innen származik, valamint Ázsiából.

Egy másik szintén elterjedt vélemény szerint a kettős állampolgárság azért veszélyes, mert az itthoniakat komolyan károsítaná. Adót úgymond nem fizetnének, de használnák a népjóléti és más nagy ellátó rendszereket, majd később, ha kielégültek, akár el is hagyhatják az országot. Ennek a túlontúl egyszerű fejtegetésnek számos olyan eleme van, amellyel vitába lehet szállni, a későbbiekben még visszatérek rá egy megjegyzés erejéig. Létezik emellett egy olyan radikális politikai érvrendszer ma Magyarországon, amely bűnösnek tartja az egész politikai elitet, és válogatás nélkül bírálja, méghozzá igen erőteljesen. Márpedig az efféle erőteljes bírálatba illene például az a fejtegetés, amely a bevándorlás fokozódását, a vendégmunkások tömeges alkalmazását az elmaradt modernizáció olcsó alternatívájaként állítaná be. Ezzel az érveléssel itthon még nem találkozhatunk. Másutt azonban már része a politikai vitáknak. Le Pen például azt mondta néhány éve, hogy Franciaország robotizálása helyett az ország arabotizálása következett be, és ez a társadalmi bajok egyik fő oka. Ami ebben az esetben a politikai kritika és a nyílt rasszizmus összekapcsolása.

Az eddigi három érvelés minden további nélkül megtalálható más európai országok politikai vitáiban is. A negyedik érv sajátosan magyar, egy ellentmondásra hívja fel a figyelmet, és a következőképpen hangzik. A kettős állampolgárság kiszívná a magyarságot azokról a területekről, amelyeken él, miközben a magyar társadalom az autonómia kérdésében támogatóan foglal állást azért, hogy ugyanezt a magyar népességet otthon tartsa. Ez az ellentmondás súlyos következményekkel járhat, erkölcsi dilemmát hordoz. Nagy megfontoltságot kíván a kettős állampolgárságról folytatott vitában.

Köztársasági elnöki állásfoglalás

Magam ebben a vitában mércének tekintem a köztársasági elnök 2003. decemberi állásfoglalását.¹ A köztársasági elnök egy konkrét megkeresés alapján alakította ki azt az álláspontot, miszerint a magyar állampolgárság megszerzését a jelenlegi állampolgársági szabályokhoz képest tovább lehet egyszerűsíteni, és ez nem ütközik kényszerítő jogi akadályba, sem a magyar alkotmány, sem a nemzetközi, sem az európai jog alapján. A jog szempontjából nem kizárt tehát az állampolgárság kérelemre történő megadása, magyarországi letelepedési engedély és áttelepülés nélkül azoknak a nem magyar állampolgároknak, akiknek a felmenője magyar állampolgár volt és alkotmányos alapismeretekből magyar nyelven vizsgát tesznek. A köztársasági elnöknek az a meggyőződése, hogy az állampolgárság megszerzésének megkönnyítéséről szóló döntés akkor lehet helyes, ha az egyidejűleg szolgálja a szomszédos államokban élő magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását, és a szülőföldjükön való boldogulását, valamint erősíti magyar nemzeti azonosságtudatukat.

A köztársasági elnök fenti három pontban kifejezett állásfoglalása tehát az állampolgárság egyszerűsített megszerzésének formájában látja a megoldást. Ez minden további nélkül választ ad arra a félreértésre is, amely az itthon maradottak kárára történő haszonszerzés rémét kelti fel.

Az előbbieken túl igen fontosaknak tartom azokat a szempontokat is, amelyeket a köztársasági elnök a három ponttal kapcsolatos véleménye kialakításakor mérlegelt:

1. Az alkotmány szerint a Magyar Köztársaság felelősséget érez a határain kívül élő magyarok sorsáért, és előmozdítja az anyaországgal való kapcsolatok ápolását.

2. A kettős vagy akár többes állampolgárságot a magyar jog ma is lehetővé teszi. Ezért a felmerült kérdés kapcsán célravezetőbb a magyar állampolgárságnak a határon túli magyarok számára egyszerűsített megszerzéséről beszélni. Ezzel kapcsolatban a magyar állampolgársági törvény módosítása Király Miklós, az elnök egyik tanácsadója szerint jelentős szemléletváltozást jelentene. Kísérletet a magyar nemzet, mint modern közösség, új modelljének megfogalmazására, a nemzet országhatárokon átlépő egybetartozásának megerősítésére az alkotmányjog intézményeivel is.

3. Minden állam saját joga szerint határozza meg, kik az állampolgárai. Természetesen az állampolgárság köteléket feltételez az állam és polgára között. A maastrichti uniós szerződéshez fűzött egyik nyilatkozat szerint az állampolgárság kérdésében kizárólag az érintett tagállam belső joga az irányadó. Azonban nem lehet kétségbe vonni, hogy a kulturális és nyelvi identitás, valamint a felmenő korábbi magyar állampolgársága olyan tényezők, melyek valódi köteléket jeleníthetnek meg az anyaország és az állampolgárság megszerzője között.

4. Végül a köztársasági elnök szerint a Magyar Köztársaság akkor jár el helyesen, ha egyidejűleg elősegíti a szomszédos államokban élő magyaroknak a magyar nemzethez való tartozását és a szülőföldjükön való boldogulását, valamint erősíti magyar nemzeti azonosságtudatukat.²

Kettős állampolgárság és nemzet

Az állásfoglaláshoz, az állásponthoz és az álláspont kialakításánál mérlegelt szempontokhoz a következő általános megjegyzést szeretném még fűzni.

Mindez a nemzet és a demokrácia közötti újfajta, igen szoros kapcsolatot tételez fel, amit sajnálatos módon közéleti vitáinkban nem különösebben szokás szem előtt tartani, holott nemzet és demokrácia ma egymásnak kifejezetten előfeltételei. Ennek az az egyik oka, hogy a mai magyar nemzetet közösségek sokféleségének kell tekinteni. Ezt a sokféleséget, értékekre és erényekre támaszkodva a legnagyobb közösség, maga a nemzet fogja egybe a demokrácia intézményeinek keretében. A kirekesztő nacionalizmus ebben a felfogásban például a nemzeti érzés ellentétének tekintendő. Amikor nemzet és demokrácia egymás előfeltételeiként jelenik meg, az azt jelenti, hogy a nemzet tagja elfogadja a következő alaptételt: az ember képes arra, hogy döntsön saját magáról, és képes arra is, hogy eldöntse, mi a jó a közös jövő szempontjából. Ezért a korábbi nemzetfelfogásoktól eltérően ma senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy a közjóért cselekedjen. (Az állam által alkalmazott kényszer alapvetően különbözik attól, amiről itt szó van.) A személyes szabadság és a jogegyenlőség azonban nem az egyén mindenhatóságát és teljes függetlenségét jelenti, hanem éppen ellenkezőleg, a bizakodást, hogy személyiségként fog határozni a közélet fontos dolgaiban. Hogy képes előre látni, hogy mi a jó a saját közösségének, így a nemzetnek is, túl a saját egyéni érdekein.

Mindezek alapján azt lehet mondani, hogy a magyar nemzetnek azok a magyarok a tagjai, akik e meggyőződés alapján szabad akaratból és ésszerű megfontolásból vállalnak közösséget polgártársaikkal. A kettős állampolgárság, ideértve különösen annak a határon túli magyarok részére biztosítható egyszerűsített formáját, a demokráciától elválaszthatatlan közösséghez való csatlakozást kell, hogy jelentsen. A magyar nemzet egyrészt önkéntesen vállalt politikai szövetkezés a nemzet polgárai között, másrészt a magyar nemzet annak a polgárait összekapcsoló közösségnek a kifejezése, amelyet történelme, hagyományai, kultúrája és nyelve minden más hasonló szabad szövetkezéstől megkülönböztet.

Mindezek fényében a kettős állampolgárság erkölcsi és politikai értelemben sem lehet egyszerűen huzavonák témája. A kettős állampolgárság a közösségi összetartozás különleges minőségét kell, hogy jelezze, megfontoltsággal megvalósított cselekedet eredménye, amelynek során az állam a nemzetben az állampolgársággal kapcsolatosan kialakult, lényegében a polgárság felfogását magáévá tevő erkölcsi kötelességeket önti törvénybe.

A kettős állampolgárságnak ki kell fejeznie a magyar nemzethez való tartozást, másrészt azonban fel kell ismernie a más nemzeti vagy egyéb közösséghez való tartozás jogát is, és azt tiszteletben kell tartania. Mindez további értelmezését is igényelheti annak, amit a köztársasági elnök állásfoglalása a letelepedési és áttelepülés nélküli egyszerűsített állampolgárságról fejtett ki. Államhoz, polgárközösséghez, nemzethez csatlakozik az, aki egyiket vagy másikat megszerzi.

Jegyzetek

1 Az állásfoglalást a köztársasági elnök részére kidolgozó szakértők: Hercegh Géza, a hágai Nemzetközi Bíróság volt bírája, Király Miklós, az ELTE Nemzetközi Magánjogi és Európai Gazdasági Jogi Tanszékének vezetője, Martonyi János volt külügyminiszter, valamint Zlinszky János volt alkotmánybíró.

2 Az állásfoglalás a Köztársasági Elnök honlapján megtalálható.