ÁLLAMPOLGÁRSÁG EURÓPÁBAN, 2005
Europa Institut Budapest • Budapest, 2005. 15–71. p.
Kézirat

BESZNYÁK RITA

Állampolgárság az Európai Unió országaiban – a törvények tükrében

Az állampolgárság megszerzésére, elvesztésére, illetve a kettős állampolgárság engedélyezésére vonatkozó törvények sokáig az egyes államok nemzeti hatáskörébe tartoztak, de a nemzetközi emberi jogi törvények fejlődése a második világháború után szükségessé tette a hatáskörök felülvizsgálatát. A nemzetközi jog és az egyre szaporodó kétoldalú megállapodások fényében az állampolgársághoz való jog fokozatosan széles körben elismert emberi alapjoggá vált, és túlnőtt az egyes államoknak a hontalanság elkerülésére irányuló törekvésén.

Az állampolgársággal kapcsolatos nemzetközi jogi szabályozások általában három nagyobb területre összpontosítanak: a hontalanság elkerülésére, a kettős állampolgárságra és az utódállamok problematikájára. Ezek a kérdések szinte valamennyi országot érintik közvetlen vagy közvetett módon. Az elsődleges célkitűzés az állampolgárságra vonatkozó nemzetközi dokumentumokban a nemzeti szabályozások összehangolása és a kettős állampolgárság, illetve a hontalanság előfordulási arányának csökkentése volt.

Az 1989 óta Kelet- és Közép-Európában lezajlott politikai változások csak tovább növelték annak szükségességét, hogy az európai államok egységes irányelvek alapján harmonizálják az állampolgárságra vonatkozó jogi szabályozásaikat. A kétoldalú szerződések nehezen átlátható rendszere, a rendelkezésre álló szokásjog és állampolgársági törvények sokszínűsége mind abba az irányba mutattak, hogy időszerű lenne egy olyan európai szintű szabályozás kidolgozása, amely egységesíti a fennálló joggyakorlatot.

 

Az Európa Tanács egyezményei

 

Több olyan kétoldalú és multilaterális egyezmény van, amely a kettős állampolgárság megszüntetését ajánlja. Az európai országok esetében a legfontosabb irányadó dokumentum az Európa Tanácsnak a többes állampolgárságú esetek csökkentésére és ezen egyének katonai kötelezettségére vonatkozó egyezménye 1963-ból, amelyet a következő 13 ország ratifikált: Németország, Ausztria, Belgium, Dánia, Spanyolország, Franciaország, Írország, Olaszország, Luxemburg, Hollandia, Norvégia, Nagy-Britannia és Svédország. Portugália és Moldávia 1979-ben, illetve 1998-ban aláírta az egyezményt, de azóta még nem ratifikálták. Spanyolország, Írország és Nagy-Britannia csak a katonai kötelezettségekre vonatkozó részt ratifikálta.

AzEurópa Tanács 1963. évi egyezménye megvalósítja az eredeti állampolgárság kötelező és automatikus megszűnésének elvét a menedékjogot kapott idegen állampolgárok esetében, akik önként szerzik meg az aláíró országok egyikének állampolgárságát. Az állampolgárság önként történő megszerzésén honosítás, választási lehetőség vagy visszahonosítás értendő.

Az egyezménynek megfelelően minden olyan személy, aki az aláíró országok közül legalább kettőnek az állampolgárságával rendelkezik, lemondhat az állampolgárságok egyikéről.

A katonai kötelezettségeket illetően az egyezmény kiköti, hogy azok a személyek, akik több ország állampolgárságával rendelkeznek, csak az egyik féllel szemben kötelesek azokat teljesíteni. Amennyiben nem léteznek az aláíró felek között speciális egyezmények, a többszörös állampolgársággal rendelkező személy azzal az országgal szemben tartozik katonai kötelezettséggel, amelynek területén általában tartózkodik.

Az 1963. évi egyezményt egy 1977-es és egy 1993-as jegyzőkönyv módosította. Az első jegyzőkönyv egyfelől az egyik állampolgárságról való lemondás módozatainak a leegyszerűsítését, másfelől a katonai szolgálatra vonatkozó előírások értelmezésében előállt hiányosságok tisztázását célozta.

A második módosító jegyzőkönyv olyan előírásokat tartalmaz, melyek megkönnyítik az eredeti állampolgárság megőrzését egy új állampolgárság megszerzése esetén. E jegyzőkönyvnek megfelelően bármely személy, aki megszerzi az aláíró országok egyikének az állampolgárságát, megőrizheti az eredeti állampolgárságát, ha annak az országnak a területén született vagy lakik, amelynek az állampolgárságát megszerzi. Megengedett az eredeti állampolgárság megőrzése abban az esetben is, ha az új állampolgárságot az illető házasság révén kapja meg.

Nem minden, az 1963. évi egyezményt ratifikáló ország fogadta el az említett jegyzőkönyveket is. Azok az államok, amelyek nem csatlakoztak az utólagos jegyzőkönyvekhez, továbbra is az eredeti egyezményt alkalmazzák. Mint az a részletes országelemzésekből kiderül, az egyezmény ellenére a kettős állampolgárság kérdését meglehetősen eltérő módon tárgyalja az európai országok nemzeti jogrendszere.

Az állampolgársági kérdés szempontjából szintén irányadó megállapodás az 1997. évi állampolgárságról szóló európai egyezmény (Strasbourg, 1997. november 6.) leszögezi az állampolgárságra vonatkozó elveket és szabályokat, valamint többes állampolgárság esetén a katonai kötelezettségekre irányadó szabályokat.

Az egyezmény értelmében minden állam maga határozza meg, hogy kik az állampolgárai. Ezt a többi államnak is tiszteletben kell tartania, amennyiben az összhangban áll a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel, a nemzetközi szokásjoggal és az állampolgárság tekintetében általánosan elismert jogelvekkel.

Az államok állampolgársági szabályainak az alábbi alapelveket kell követniük: a) minden személynek joga van valamely állampolgársághoz; b) a hontalanságot el kell kerülni; c) senkit sem lehet önkényesen megfosztani állampolgárságától; d) sem egy állam állampolgára és egy külföldi közötti házasság, sem a házasság felbontása, nem érinti automatikusan a másik házastárs állampolgárságát.

Az államok kötelesek belső jogukban rendelkezni arról, hogy az adott állam állampolgárainak gyermekei és az ország területén talált gyermekek automatikusan, ex lege állampolgárságot szerezzenek. Minden részes állam köteles belső jogában rendelkezni a területén jogszerűen tartózkodó személyek honosításának lehetőségéről, és a honosítás feltételeinek meghatározásakor nem írhat elő tíz évet meghaladó tartózkodási időt.

Minden állam köteles belső jogában elősegíteni az állampolgárság megszerzését állampolgárainak házastársai, gyermekei (külföldön született és örökbefogadott) számára, illetve az ország területén született és ott „jogszerűen és szokásosan” tartózkodó személyek, hontalanok és menekültek részére.

Az egyezmény értelmében az államok csak az alábbi esetekben rendelkezhetnek az állampolgárság elvesztéséről:

– egy másik állampolgárság önkéntes megszerzése;

– az állampolgárság megszerzésénél a kérelmező által elkövetett csalás vagy hamis adatszolgáltatás;

– önkéntes szolgálat egy külföldi katonai erőnél;

– az állam alapvető érdekeit súlyosan sértő magatartás;

– az állam és a szokásosan külföldön tartózkodó állampolgára közötti tényleges kapcsolat hiánya.

Emellett az államok kötelesek engedélyezni az állampolgárságról való lemondást, feltéve, hogy az érintett személyek ezáltal nem válnak hontalanná.

Ami a kettős állampolgárságot illeti, minden állam köteles engedélyezni, hogy a születéskor automatikusan különböző állampolgárságokat megszerzett gyermekek ezeket az állampolgárságokat megtarthassák; és hogy állampolgáraik másik állampolgársággal is rendelkezhessenek, amennyiben ezt a másik állampolgárságot automatikusan, házasságkötés révén szerzik meg.

Minden állam maga döntheti el, hogy azon állampolgárai, akik egy másik állam állampolgárságát megszerzik, megtarthatják-e állampolgárságukat vagy elveszítik azt, illetve hogy az állampolgárság megszerzése vagy megtartása függ-e egy másik állampolgárságról való lemondástól vagy annak elvesztésétől. Egy állam másik állampolgársággal is rendelkező állampolgárait ugyanazon jogok és kötelezettségek illetik meg, mint az állam bármely állampolgárát. (Ez nem vonatkozik egy olyan állampolgárnak nyújtandó diplomáciai vagy konzuli védelemre, aki egyidejűleg egy másik állampolgársággal is rendelkezik.)

Az egyezmény leszögezi, hogy államutódlás esetén minden érintett állam az állampolgárság megadásáról vagy megtartásáról szóló döntéshozatal során köteles figyelembe venni az érintett személynek az államhoz fűződő kapcsolatát, szokásos tartózkodási helyét, valamint az illető akaratát és területi származását. Ilyen esetekben az érintett államok kötelesek megkísérelni az állampolgársággal kapcsolatos ügyek szabályozását egymás közötti megállapodás útján.

Az egyezmény 21–22. cikkelyében kitér arra, hogy két vagy több állam állampolgárságával rendelkező személyek csupán az egyik ilyen állam vonatkozásában kötelesek katonai kötelezettségüket teljesíteni. Az illetőnek azon államban kell katonai idejét letöltenie, amelynek a területén szokásosan tartózkodik, de az egyének 19 éves korukig szabadon választhatnak, hogy melyik államban kívánják teljesíteni katonai kötelezettségeiket.

Az 1997. évi állampolgárságról szóló egyezmény számba veszi azokat a területeket, amelyeknél egységesíteni kívánja az állampolgári szabályozást, de számos kérdés rendezését tagállami hatáskörben hagyja. A továbbiakban az állampolgárságról szóló európai egyezményben kiemelt szempontokat követve kívánom megvilágítani a 25 európai uniós országnak az állampolgárság megszerzésével, elvesztésével és a kettős állampolgársággal kapcsolatos jogi szabályozását, illetve az állampolgársági és státusztörvényekben szereplő speciális kedvezményeket.

 

Az Európai Unió országainak állampolgársági szabályozása

 

Ausztria

 

Állampolgárság megszerzése

Az 1985. évi osztrák állampolgársági törvény leszögezi, hogy az állampolgárságot származási alapon, honosítás útján vagy egyetemi tanári cím megszerzésével lehet megkapni. A házasságban született gyermekek születésük pillanatában állampolgárságot kapnak, ha az egyik szülő osztrák állampolgár. Egy házasságon kívül született idegen gyermek szintén állampolgárságot szerez, ha még kiskorú és nem házas, illetve ha a kérvényezés időpontjában az apja osztrák állampolgár. Amíg az ellenkezője nem kerül bizonyításra, az Ausztria területén talált hat hónap alatti gyermekeket származási alapon osztrák állampolgárnak tekintik.

Az állampolgárságot megkaphatják olyanok is, akiknek a lakóhelye a kérelem benyújtásának időpontjától számított legalább tíz évben az Osztrák Köztársaság területén volt megszakítás nélkül, nem voltak elítélve három hónapnál hosszabb időre, és nincsenek olyan kapcsolatban más állammal, ami veszélyeztethetné Ausztria érdekeit.

Egy idegen állampolgársággal rendelkező személy nem kaphat osztrák állampolgárságot, ha nem teszi meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy semmissé tegyék korábbi állampolgárságát, vagy szándékosan megtartja azt. Nem uniós ország állampolgára osztrák állampolgárságot szerez azzal, hogy egyetemi vagy főiskolai tanári kinevezést kap egy osztrák felsőoktatási intézményben.

A német nyelv megfelelő szintű ismerete minden esetben előfeltétele az osztrák állampolgárság megszerzésének.

 

Kedvezmények

Ausztria kizárólag a Romániában élő német nemzetiségűek számára állít ki 1 éves érvényességű, csak Ausztriában történő, hosszú távú (90 napot meghaladó) tartózkodást célzó nemzeti vízumot. A Romániában élő német nemzeti kisebbség száma csekély, nemzeti vízumot méltányosságból kizárólag ennek a körnek, az összes schengeni vízum legfeljebb 1%-áig terjedő mértékben adnak (mintegy 300 vízumot évente).

A dél-tiroli és osztrák állampolgárok egyes igazgatási kérdésekben való egyenlőségéről szóló törvényt (1979. január 25., „osztrák törvény”) módosította az osztrák tudományügyi és közlekedési miniszter egyik határozata. Manapság a tiroliak beiratkozhatnak az osztrák egyetemekre, amennyiben német tannyelvű középiskolában végeztek, és a német vagy ladin nyelvi kisebbséghez tartoznak.

Az „osztrák törvény” azokra a személyekre vonatkozik, akik az olaszországi Bolzano tartományban (Dél-Tirol) születtek, a legutóbbi bolzanói népszámláláson a német vagy ladin nyelvi kisebbséghez tartozónak vallották magukat, és nem rendelkeznek osztrák állampolgársággal. A törvény kiterjed továbbá azokra is, akik bár nem Bolzano tartományban születtek, de egyebekben megfelelnek a felsorolt kritériumoknak, és legalább az egyik szülőjük német vagy ladin anyanyelvű.

Az „osztrák törvény” 5. cikkelye értelmében a törvény által meghatározott dél-tiroliaknak nincs szükségük vízumra az Ausztriában való tartózkodáshoz. Ezenkívül az egyetemi tandíjak megállapítása szempontjából az osztrák állampolgárokkal azonos elbírálás alá esnek.

 

Állampolgárság elvesztése

Bármely személy, aki saját akaratából állampolgárságot szerez egy másik államban, elveszti osztrák állampolgárságát, hacsak korábban nem nyerte el a jogot, hogy megtarthassa azt. Egy osztrák állampolgár megtarthatja állampolgárságát, még ha más ország állampolgára lesz is, ha az állampolgárság megtartásához államérdek fűződik, illetve ha a másik ország beleegyezik a kettős állampolgárságba.

Az állampolgárság elvesztése mind a házasságból született, mind az örökbe fogadott gyermekek állampolgárságának megvonását maga után vonja.

Bármely állampolgár, aki önként csatlakozik egy másik állam hadseregéhez, elveszti osztrák állampolgárságát, más állam szolgálatában álló osztrák állampolgároktól pedig megvonják az állampolgárságot.

 

Belgium

 

Az – időközben többször módosított – 1984. június 28-i állampolgársági törvény egyik fontos célkitűzése a kettős állampolgársági esetek csökkentése volt. Ennek ellenére a belga törvénykezés csak nagyon kevés olyan rendelkezést tartalmaz, amely kimondottan a kettős állampolgársági eseteket hivatott megelőzni vagy kizárni.

 

Állampolgárság megszerzése

Az állampolgársági törvény értelmében belga állampolgárnak tekintendő az a gyermek, aki 1985. január 1. előtt belga apától törvényes házasságban született. Az 1984-es törvény előtt tehát a gyermek születési helye nem játszott szerepet az állampolgárság megszerzésében, a törvény hatálybalépését követően viszont belga állampolgárságot kapott az a személy is, aki 1984. december 31. után Belgium területén, belga szülők gyermekeként jött a világra, illetve az a megadott dátum után külföldön született gyermek, akinek egyik szülője Belgiumban, vagy Belgium fennhatóság alá tartozó területen született. (Azaz 1960. június 30. előtt Belga-Kongó területén vagy 1962. július 1. előtt Ruanda-Burundi területén.) Állampolgár lehet az is, akinek egyik szülője külföldön született belga állampolgár, ameny-nyiben a szülő a gyerek 5. születésnapja előtt belga állampolgárságot kér számára.

1985 januárja óta a törvényi szabályozás nem tesz különbséget házasságban és házasságon kívül született gyermekek között, elég, ha az egyik szülő bizonyíthatóan belga állampolgár a gyermek születésének időpontjában.

A 18 év alatti gyermekek örökbefogadása esetén automatikusan megkapják a belga állampolgárságot. (1969 márciusa előtt az örökbefogadott gyermek megtartotta az eredeti állampolgárságát, 1985-ig pedig csak akkor kapta meg az állampolgárságot, ha az örökbefogadó apa belga állampolgár volt.) A mai szabályozás szerint már nem számít, hogy melyik örökbefogadó szülő belga és az sem, hogy a gyermek külföldön született-e vagy sem.

Az állampolgársági törvény értelmében minden olyan, Belgium területén született gyermek, aki hontalan, belga állampolgárságot kap. Ugyanez vonatkozik azokra a Belgium területén született külföldi állampolgárokra is, akik 18 éves koruk előtt elvesztették a másik állampolgárságukat. Ha a gyermek 18 éves kora előtt másik állampolgárságot szerez, elveszti belga állampolgárságát.

Külföldi állampolgárságú, de Belgium területén született szülőktől Belgiumban született gyermek akkor kap állampolgárságot, ha a szülő legalább 5 éve Belgium területén él.

Honosítás útján az szerezhet állampolgárságot, aki legalább 3 éve Belgium területén él (politikai menekülteknél és hontalanoknál ez 2 év), illetve elfogadják a külföldi tartózkodást is, ha az illető „szoros kapcsolatot tartott fenn Belgiummal”.

 

Kedvezmények

Állampolgárság-választó nyilatkozat aláírásával – tehát a hagyományos honosítási eljáráshoz képest kedvezményesen – állampolgárságot nyerhetnek azok a külföldiek, akik Belgium területén születtek és születésük óta vagy legalább 7 évig Belgium területén éltek/élnek. Azok a külföldiek, akiknek egyik szülejük belga állampolgár (volt), szintén választhatják a belga állampolgárságot. Azok a 18 és 22 év közötti fiatalok, akik valamilyen módon kötődnek Belgiumhoz, választhatják a belga állampolgárságot. Ez vonatkozik a Belgiumban született, belga szülők által adoptált gyermekekre vagy a 6. születésnapjuk előtt legalább 1 évig Belgiumban élt gyermekekre.

A házasság önmagában nem vezet az állampolgárság megszerzéséhez, de állampolgársági nyilatkozattal, azaz egyszerűsített eljárással szerezhet állampolgárságot egy belga személy házastársa is. Ehhez azonban legalább 3 évig együtt kell élniük Belgium területén. Ez az időtartam csak 6 hónap, ha a külföldi házasfél már legalább 3 éve Belgiumban él.

 

Állampolgárság elvesztése

Külföldi állampolgárság önként történő megszerzésével az illető elveszti belga állampolgárságát. Ha valaki törvényben előírt okokból szerez más állampolgárságot (pl. házasság útján), akkor nem veszíti el automatikusan a belga állampolgárságát. (Tehát a kettős állampolgárság bizonyos esetekben elfogadható.)

Az 1963. évi egyezménynek megfelelően, egy belga állampolgár önként lemondhat belga állampolgárságáról abban az esetben, ha több állampolgársággal rendelkezik, tehát a lemondással nem válik hontalanná.

Az a belga állampolgár, aki külföldön született, és 18 és 28 éves kora között soha nem élt Belgium területén, elveszti állampolgárságát a 28. születésnapján, hacsak nem nyilatkozik arról, hogy meg kívánja tartani az állampolgárságot. Ez nem vonatkozik arra, aki honosítás útján szerezte az állampolgárságot.

Ha valaki hamis adatok felhasználásával szerzett állampolgárságot, elveszíti azt, amint fény derül a csalás tényére. A csalás miatti eltiltást kivéve – az állampolgárság elvesztése esetén – kérelmezni lehet az állampolgárság visszaszerzését.

Az előbbiek alapján az állampolgárság-halmozás korlátozásai a következő esetekre vonatkoznak:

– a külföldön született 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek belga szülei is külföldön születtek, és akik számára a gyermekek 5. életévéig nem kértek belga állampolgárságot;

– a 18 évnél fiatalabb gyermekek, akiknek szülei önként kapnak meg egy idegen állampolgárságot vagy lemondanak a belga állampolgárságról;

– a külföldön született belgák, akiknek fő lakóhelyük külföldön található, ahol állandóan tartózkodtak 18. életévüktől egészen a 28. életév betöltéséig, és akik nem nyilatkoztatták ki a 28. életév betöltése előtt azon óhajukat, hogy megőrizzék belga állampolgárságukat.

Ezeken a helyzeteken kívül az állampolgársági kódex nem kötelezi a több állampolgársággal rendelkező személyeket, hogy lemondjanak ezek egyikéről.

 

Csehország

 

A cseh Nemzeti Tanácsnak az állampolgárság megszerzésére és elvesztésére vonatkozó 1993-as törvénye szerint azok a személyek, akik a Cseh Köztársaság és a Csehszlovák Népköztársaság állampolgárai voltak 1992. december 31-én, 1993. január 1-jétől a Cseh Köztársaság állampolgárai lettek.

 

Állampolgárság megszerzése

A cseh állampolgárság vagy születés, vagy származás útján nyerhető el. Azok a házasságban született gyermekek, akiknek az édesanyja egy másik állam állampolgára és apja a Cseh Köztársaság állampolgára, cseh állampolgárságot nyernek. A Csehország területén talált 18 év alatti gyermekek cseh állampolgárnak tekintendők. Azok, akik 1992. december 31-én a Csehszlovák Népköztársaság állampolgárai voltak, de nem állampolgárai a Cseh vagy Szlovák Köztársaságnak, választhatják a cseh állampolgárságot.

Külföldiek is lehetnek saját kívánságukra cseh állampolgárok honosítás útján, de a csehországi honosítással ezek a személyek elveszítik korábbi állampolgárságukat. A cseh állampolgárságért való folyamodásnál a kérelmezőnek csatolnia kell egy igazolást arról, hogy korábbi állampolgársága alól felmentették, feltéve, hogy ezzel nem válik hontalanná, vagy nem veszíti el automatikusan a korábbi állampolgárságát a másik állam törvényi szabályozása szerint.

A honosításnál a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy legalább 5 éve folyamatosan állandó lakhellyel rendelkezik Csehország területén, a kérelem benyújtását megelőző 5 évben bűncselekmény elkövetéséért nem folyt ellene eljárás, és megfelelő szinten beszéli a nyelvet.

 

Kedvezmények

Kedvezményesen szerezhet állampolgárságot az, aki igazolni tudja, hogy Csehország területén született, vagy valamikor a múltban cseh vagy csehszlovák állampolgár volt. Hasonló kedvezményekben részesülhet az, aki igazolja, hogy már 10 éve Csehország területén él, esetleg örökbe fogadták vagy cseh állampolgárral kötött házasságot.

A Csehszlovák Népköztársaság felbomlásával kapcsolatban bevezetett külön szabályozások értelmében a rendszerváltozást követően a Szlovák Köztársaság állampolgára legkésőbb 1993. december 31-ig választhatta a cseh állampolgárságot is, amennyiben a kérelem benyújtását megelőzően legalább 2 évig állandó lakhellyel rendelkezett Cseh Köztársaság területén, az elmúlt 5 évben nem követett el bűncselekményt és lemondott szlovák állampolgárságáról.

„Megpróbálván csökkenteni az 1948 ás 1989 között elkövetett méltánytalanságok következményeit” a Parlament 1999-ben törvényt hozott a korábbi csehszlovák állampolgárok állampolgári jogállásáról. Ennek megfelelően, bármely személy, aki 1948. február 25-e és 1990. március 28-a között vesztette el állampolgárságát a Csehszlovák Köztársaságban, Csehszlovák Szocialista Köztársaságban, illetve a Cseh Szocialista Köztársaságban vagy a Cseh Köztársaságban azon a címen, hogy más ország állampolgára lett, jogosult a cseh állampolgárságra.

Egy korábbi állampolgár, aki 1969. január 1-jén a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgára lett volna, illetve olyan személyek, akik korábban a Szlovák Szocialista Köztársaság állampolgárai voltak, csak 1948. február 25-e és 1990. március 28-a között elvesztették állampolgárságukat az Egyesült Államokban történt honosítás miatt, szintén jogosultak a cseh állampolgárságra.

 

Állampolgárság elvesztése

Három különböző módon veszítheti el valaki a cseh állampolgárságot: az állampolgárság alól történő felmentéssel saját kívánságára; külön nyilatkozattal (ez olyan személyek esetében alkalmazható, akik legalább 10 éve külföldön élnek, és el kívánják hagyni cseh állampolgárságukat), és egy másik ország állampolgárságának megszerzésével – kivéve, ha ez házasság vagy születés útján történik.

 

Ciprus

 

Az 1967. évi (1972-ben és 1983-ban módosított) ciprusi állampolgársági törvény rendelkezik az állampolgárság megszerzésének és elvesztésének feltételeiről.

 

Állampolgárság megszerzése

Ciprusi állampolgárságot nyer az a személy, akinek születésekor valamelyik szülője ciprusi állampolgár (volt). Az 1967. évi törvény értelmében az apa állampolgársága a meghatározó, az anya ciprusi állampolgársága csak akkor játszik szerepet, ha az apa hontalan, vagy ha házasságon kívül született a gyermek. Ciprusi szülők által örökbefogadott gyermek automatikusan ciprusi állampolgárságot kap.

Honosítás útján is lehet állampolgárságot szerezni, ilyen esetekben a megfelelő feltételeknek teljesülniük kell. Az illetőnek a kérelmezést megelőző 12 hónapban, és az azt megelőző 7 éves időszakban legalább 4 évet Ciprus területén kell élnie. A Miniszterek Tanácsa egyedi esetekben a korábbi állampolgárságról való lemondáshoz kötheti az állampolgárság megadását.

 

Kedvezmények

Állampolgárságra jogosultak az Egyesült Királyság, illetve a Brit Nemzetközösség területén élő ciprusi származású külföldiek is, ha igazolni tudják, hogy már legalább 12 hónapja Ciprus területén élnek és a továbbiakban is ott szándékoznak letelepedni. Ciprusi származásúnak tekinthető az a személy, akinek a szülei születésekor rendszeresen és szokásosan Cipruson tartózkodtak, illetve az ő egyenes ági leszármazottaik.

Akinek a házastársa ciprusi állampolgár, és igazolni tudja, hogy legalább egy éve együtt él vele, kedvezményesen kaphat állampolgárságot.

 

Állampolgárság elvesztése

Bármely ciprusi állampolgár kérvényezheti állampolgársága visszavonását, ezt azonban megtagadhatják tőle, ha a kérvény hátterében a katonai szolgálat vagy büntetőjogi felelősségre vonás alól való mentesülés szándéka áll.

A minisztertanács döntése alapján bárkit megfoszthatnak állampolgárságától, aki honosítás vagy házasság útján szerezte azt. A törvény kimondja továbbá, hogy az állampolgárságot megvonhatják bárkitől, aki hazugsággal, hamisítással vagy a valós tények eltitkolásával szerezte meg azt. Az állampolgárság megvonására kerülhet sor akkor is, ha a korábban honosított személy – akár lélekben, akár fizikailag – elszakad az országtól. Szintén az állampolgárság elvesztéséhez vezet, ha valaki háború idején együttműködik az ellenséggel, vagy 12 hónapnál hosszabb börtönbüntetésre ítélik a honosítást követő 5 évben. Ugyanígy megfoszthatják állampolgárságától azt a személyt, aki több mint 7 éve egy másik ország területén rendelkezik állandó lakhellyel és ez idő alatt nem állt Ciprus külhoni szolgálatában vagy valamilyen nemzetközi szervezet alkalmazásában, illetve nem jelezte évente az adott ország ciprusi konzulátusán, hogy továbbra is fenn kívánja tartani ciprusi állampolgárságát.

Mielőtt bárkitől megvonnák az állampolgárságot, írásban értesítik az illetőt, és lehetőséget biztosítanak neki, hogy kérvényt nyújtson be. Amennyiben az illető él ezzel, egy erre a célra kijelölt bizottság hivatott eldönteni, hogy valóban jogosult-e az állampolgárság megtartására.

 

Dánia

 

Az állampolgárság megszerzésére, illetve elvesztésére vonatkozó dán törvényi szabályozás 2002. július 1-jén változott.

 

Állampolgárság megszerzése

Alapvetően öt különböző módon lehet dán állampolgárságot szerezni: születéssel, a szülők házasságával, örökbefogadással, nyilatkozattal és honosítással.

Egy gyermek dán állampolgárnak számít, ha dán anyától vagy dán apától született. Ha a gyermek szülei nem házasok és az apa dán állampolgár, a gyermek csak az apa állampolgárságát kapja meg, ha Dánia területén született. Ha egy dán apa és külföldi anya gyermeke nem nyerte el születésekor a dán állampolgárságot, szülei házasságának pillanatában megszerzi azt. Ennek feltétele, hogy a gyermek még nem érte el 18. életévét és nem házas szüleinek házassága pillanatában.

Bármely büntetlen előéletű külföldi állampolgár, aki legalább 10 évig Dánia területén élt (ebből legalább 5-nek az elmúlt 6 évben kellett lennie), állampolgárságot szerezhet 18 és 23 éves kora között egy írásbeli nyilatkozat benyújtásával.

Dán állampolgárságot honosítás útján is lehet szerezni a következő feltételekkel: a kérelmezőnek legalább 9 évig állandó lakhellyel kell rendelkeznie Dániában (hontalanoknál vagy menekülteknél ez csak 8 év, más skandináv országok állampolgárainál 2 év) és bizonyítania kell, hogy nincsenek köztartozásai, nem folyt ellene büntetőeljárás. Honosításért 18 év alattiak nem folyamodhatnak, az ennél idősebb kérelmezőknek pedig igazolniuk kell, hogy megfelelő szinten beszélnek dánul, ismerik a dán kultúrát és történelmet.

Azoknak, akik dán állampolgárságért folyamodnak, le kell mondaniuk korábbi állampolgárságukról, kivéve, ha menekült státuszuk van, vagy a másik ország törvényei ezt nem teszik lehetővé.

 

Kedvezmények

Egy Dánia és a többi skandináv ország (Finnország, Izland, Norvégia és Svédország) között született megállapodás értelmében külön szabályok érvényesek azokra a személyekre, akik korábban egy másik skandináv országban éltek, vagy még mindig egy másik északi állam állampolgárai. A honosításnál, illetve nyilatkozat útján történő állampolgárság-szerzésnél bármely skandináv ország területén található állandó lakhely egyenértékű Dániával, amennyiben az ott lakás legalább 5 évvel a kérelem benyújtása, illetve a kérelmező 16. születésnapja előtt történt.

 

Állampolgárság elvesztése

Amennyiben egy dán állampolgár másik állampolgárságot szerez, kifejezett kérésére és beleegyezésével, illetve ha egy másik ország közigazgatásában vállal tisztséget, elveszíti dán állampolgárságát. Annak tehát, aki más ország állampolgára, vagy az kíván lenni, van lehetősége törvényes úton lemondani dán állampolgárságáról.

Emellett azok a dán állampolgárok, akik külföldön születtek és soha nem éltek Dánia területén, illetve semmilyen kapcsolatot nem tartottak fenn az „anyaországgal”, 22 éves korukban elveszítik az állampolgárságukat. Ez természetesen nem lép életbe, ha ezzel az illető hontalanná válna.

 

Észtország

 

Az 1995. évi észt állampolgársági törvény értelmében egy észt állampolgár nem rendelkezhet párhuzamosan másik ország állampolgárságával. Azok a személyek, akik születésükkor automatikusan másik állampolgárságot is szereztek az észt mellé, le kell mondaniuk egyik állampolgárságukról legkésőbb 3 évvel 18. születésnapjuk betöltése után.

 

Állampolgárság megszerzése

Születés útján lesz észt állampolgár az a személy, akinek legalább az egyik szülője észt állampolgár. Azok az Észtország területén talált gyermekek, akiknek nem ismerik a szüleit, szintén állampolgárságot nyernek, feltéve, hogy később nem bizonyosodik be, hogy külföldi állampolgárok. Egy örökbefogadott gyermek is szerezhet állampolgárságot, ha az örökbefogadó szülő a gyerek születésének pillanatában észt állampolgár volt, és ha a gyermek nem egy másik ország állampolgára, illetve a másik állampolgárságát elveszíti, amint észt állampolgár lesz.

Honosítás útján az szerezhet állampolgárságot, aki már legalább 5 éve Észtország területén él, megfelelő szinten beszéli az észt nyelvet és ismeri az észt alkotmányt, illetve az állampolgársági törvény rendelkezéseit. Emellett rendszeres jövedelemmel kell rendelkeznie Észtország területén (ez lehet nyugdíj, segély vagy egy eltartó családtag is), és hűségesküt kell tennie Észtországnak. A honosításnál le kell mondani a korábbi állampolgárságról.

 

Kedvezmények

Az 1990. július 1. előtt Észtország területén állandó lakhellyel rendelkező személyekre nem vonatkoznak a honosításnál előírt időkeretek. A törvény külön kiemeli, hogy az 1930. január 1. előtt született, illetve látásukban vagy hallásukban korlátozott személyeknek nem kell nyelvi vizsgát tenniük a honosításkor.

Kedvezményesen honosíthatók azok a személyek, akik valamilyen különleges szolgálatot tettek Észtországnak, öregbítve ezzel az ország hírnevét, legyen szó művészeti tevékenységről vagy sportban elért eredményekről. (Egy évben tíznél több személy nem honosítható ilyen alapon.)

Azok, akik kiskorúként vesztették el észt állampolgárságukat, rendkívüli eljárással visszaszerezhetik azt, ha igazolják, hogy állandó lakhellyel rendelkeznek Észtország területén, és lemondanak korábbi állampolgárságukról.

 

Állampolgárság elvesztése

Lemondhat állampolgárságáról az a személy, aki igazolni tudja, hogy másik állampolgárságot szerzett, vagy kíván szerezni, és nincs semmilyen köztartozása Észtországban. Elveszíti az észt állampolgárságot az a személy, aki idegen ország hadseregében vagy titkosszolgálatában teljesít szolgálatot, vagy hamis adatokkal, azaz csalás útján szerezte meg az állampolgárságot. Amennyiben egy észt állampolgár másik állampolgárságot szerez, elveszíti észt állampolgárságát.

 

Finnország

 

A jelenleg hatályos finn állampolgársági törvényt a Finn Világszövetség 2000. évi küldöttgyűlésének (külhoni finnek parlamentje) kérése és határozata alapján dolgozta ki a finn törvényhozás, és 2003. május 16-án lépett életbe.

 

Állampolgárság megszerzése

A finn állampolgársági törvény rendelkezései értelmében egy gyermek akkor szerezhet állampolgárságot, ha az anyja finn állampolgár vagy házasságban – finn apától –született. Akkor is állampolgárságot kap, ha a gyermek menekült szülők gyermekeként Finnország területén születik és nem kapja meg egyik szülejének az állampolgárságát sem. Egy Finnország területén talált gyermek automatikusan finn állampolgár lesz, amíg be nem bizonyosodik, hogy egy másik ország állampolgára. Ha ez csak 5 éves kora után derül ki, megtarthatja a finn állampolgárságot. Örökbefogadás esetén a gyermek megkapja a finn szülők állampolgárságát.

A honosításnak feltétele, hogy az illető betöltse 18. életévét, állandó lakhellyel rendelkezzen Finnország területén már legalább 6 éve, és igazolni tudja, hogy ez idő alatt nem követett el bűncselekményt, és nem indult ellene eljárás. Emellett nem lehet köztartozása, rendszeres jövedelemmel és kielégítő szóbeli és írásbeli képességekkel kell rendelkeznie finn vagy svéd nyelvből. A honosítási kérelem elutasítható, ha az illető csupán hasznot akar húzni a finn állampolgársággal járó előnyökből és előreláthatóan nem kíván Finnország területén letelepedni, vagy honosítása ellentétben áll Finnország érdekeivel.

A finn törvényi szabályozás elismeri a kettős állampolgárságot. Egy másik ország állampolgárságát megszerző személy nem veszíti el automatikusan finn állampolgárságát és egy finn állampolgárságot megszerző személyt sem fognak arra kötelezni, hogy mondjon le korábbi állampolgárságáról, azonban a 22 év feletti kettős állampolgárok csak akkor tarthatják meg finn állampolgárságukat, ha megfelelő kapcsolatot tartanak fel Finnországgal. „Megfelelő kapcsolatnak” számít, ha az illető Finnországban született és 22. életéve betöltése után lakóhellyel rendelkezik Finnországban vagy az északi országok valamelyikében (Izland, Norvégia, Svédország, Dánia). A törvény rendelkezései szerint az is megfelelő kapcsolattartásnak minősül, ha egy 18 és 22 év közötti fiatal írásban bejelentkezett bármelyik finn diplomáciai külképviseleten, bejelentve, hogy finn állampolgárságát meg kívánja tartani, finn útlevéllel rendelkezik, vagy teljesített sorkatonai vagy annak megfelelő civil szolgálatot Finnországban.

 

Kedvezmények

Nem vonatkozik a 6 éves tartózkodási idő a honosításnál azokra, akik szoros kapcsolatot tartanak fenn Finnországgal, és csak 2évet kell igazolniuk azoknak, akiknek a munkavállaláshoz elengedhetetlenül szükséges az állampolgárság, vagy 65 éves kor fölött méltányossági eljárást kérvényeznek. Felfüggesztett börtönbüntetés esetén bizonyos türelmi idő leteltével egy bűncselekményért elítélt személy is kérvényezhet állampolgárságot.

A korábbi finn állampolgárok, illetve azok a személyek, akik egy másik skandináv országban éltek, vagy még mindig egy másik északi állam állampolgárai (Svédország, Izland, Norvégia és Dánia) a honosításnál kedvezményes eljárásban részesülnek. Nyilatkozat útján történő állampolgárság-szerzésnél bármely skandináv ország területén található állandó lakhely egyenértékű egy finnországivl, így egy izlandi, svéd, norvég vagy dán állampolgár nyilatkozat útján is folyamodhat állampolgárságért, ha állandó lakhellyel rendelkezik Finnország területén már legalább 2 éve, és ez idő alatt nem ítélték el semmilyen bűncselekményért.

 

Állampolgárság elvesztése

Olyan személyek, akik nyilatkozat vagy honosítás útján szereztek finn állampolgárságot, elveszíthetik azt, ha kiderül, hogy hamis vagy félrevezető adatokat adtak meg a jelentkezésnél. A finn állampolgárság abban az esetben is elveszik, ha az illető származás útján szerezte azt, és kiderül, hogy mégsem az a finn állampolgár az apja, akinek a révén az állampolgárságot szerezte.

Az a finn állampolgár, aki egy másik ország állampolgárságával is rendelkezik, lemondhat finn állampolgárságáról. A lemondási nyilatkozatban meg kell indokolni, hogy miért kívánja az illető megszüntetni finn állampolgárságát. Az engedélyt nem fogják megadni abban az esetben, ha az illető Finnországban állandó lakhellyel rendelkezik és lemondásának egyedüli célja, hogy kibújjon a finn állam felé teljesítendő kötelezettségek alól.

 

Franciaország

 

Állampolgárság megszerzése

Az 1993. évi francia állampolgársági törvény értelmében egy házasságban született gyermek abban az esetben szerez francia állampolgárságot, ha legalább egyik szülője francia, és a szülő állampolgársága még a gyermek 18 éves koráig bebizonyosodik. Emellett azok a gyermekek, akik 1994. január 1-je előtt Franciaország korábbi tengerentúli gyarmatain születtek, mielőtt az adott terület elnyerte volna a függetlenségét, szintén francia állampolgárnak tekintendők. Ugyanez érvényes az 1963. január 1. után született gyermekekre, akiknek a szülei 1962. július 3-a előtt Algériában születtek.

Szintén fordulhat francia állampolgárságért az, aki francia állampolgárral kötött házasságot és bizonyítani tudja, hogy már 3 éve együtt él vele. Emellett igazolnia kell, hogy megfelelő szinten beszél franciául.

Minden idegen állampolgár megkaphatja a francia állampolgárságot, ennek egyedüli feltétele, hogy az idegen állampolgár a kérés benyújtása előtt már legalább 5 éve Franciaországban éljen. Az 5 éves periódus lerövidíthető 2 évre, de csak a törvényben előírt esetekben. A nagykorú francia állampolgároknak, akik külföldön élnek és kérésükre egy másik állampolgárságot szereztek, nem szűnik meg francia állampolgárságuk, ha kifejezetten ebben az értelemben nyilatkozatot tesznek.

Az állampolgársági kódex szerint azok a személyek, akik megkapták a francia állampolgárságot, mindazokkal a jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek, amelyekkel a többi francia állampolgár az állampolgárság megszerzésétől fogva.

 

Kedvezmények

A legfrissebb, 1998. évi állampolgársági törvénnyel Franciaország visszatért hagyományos „olvasztótégely” szerepéhez. Ez a törvény a bevándorlók fokozatos integrációját tűzi ki célul és a korábbinál jóval liberálisabban értelmezi a jus soli (területi alapú) állampolgárságot. A törvényben azt az irányelvet képviselik, hogy valamennyi idegen szülőktől, de Franciaország területén született gyermek automatikusan francia állampolgárságot szerez, amint eléri a nagykorúságot.

Ennek az elvnek a megvalósulása két feltételhez kötött. Ezek azt hivatottak biztosítani, hogy az illető valóban szerves része lesz a társadalomnak: a gyermeknek nagykorúsága elérésekor Franciaországban állandó lakhellyel kell rendelkeznie és 11 éves kora után legalább 5 évet Franciaország területén kell élnie. Az 1998-as törvény tehát túlmutat az 1993. évi állampolgársági törvényen, amely még szándéknyilatkozathoz kötötte a francia állampolgárság ilyen úton történő megszerzését. Megfelelő tájékoztatás hiányában a korábbi törvényi szabályozás értelmében sok fiatal elvesztette francia állampolgárságát anélkül, hogy tudatában lett volna lehetőségeinek. Az új törvény csak azoknak a fiataloknak írja elő a szándéknyilatkozatot, akik nagykorúságuk elérése előtt kívánják megszerezni a francia állampolgárságot. Természetesen az ilyen helyzetben lévő fiatalok dönthetnek úgy is, hogy lemondanak az állampolgárságról, ezért 17 és fél és 19 éves koruk között egy másfél éves gondolkozási időszak áll rendelkezésükre, hogy alaposan átgondolhassák a döntést.

Az állampolgárság megszerzésének egyéb módjai is leegyszerűsödtek az új törvényi szabályozással, különösen az örökbefogadott gyermekek és francia állampolgárok házas-/ élettársai esetében. A házastársaknál például az együttélés kötelezően előírt időtartamát 2 évről 1 évre csökkentették, sőt gyermek születése esetén teljesen eltekintenek tőle.

Ugyanakkor a köztársasági személyi igazolvány bevezetése megkönnyítette a külföldi állampolgárok Franciaországban született gyermekei számára, hogy igazolják magukat. Ez az újonnan bevezetett, 5 évre szóló kártya a nagykorúság eléréséig folyamatosan megújítható, és lehetővé teszi, hogy az illető számos európai országba vízum nélkül utazzon.

A honosításnál is élnek bizonyos kedvezmények a volt francia területek állampolgárai számára. Az 5 év területen lakás alól például felmentés adható, ha a kérelmező olyan ország állampolgára, amely felett valamikor Franciaország szuverenitást gyakorolt, vagy annak protektorátusa, mandátuma, gyámsági területe volt, és ha a kérelmező a „francia kulturális-nyelvi entitás tagja”, illetve olyan terület vagy ország lakója, ahol a francia legalább az egyik hivatalos nyelv, valamint az anyanyelve a francia és 5 évig tanult francia nyelven oktató intézményben.

A belügyminiszter javaslatára minden franciául beszélő kedvezményesen honosítható, ha érdemeivel hozzájárul a francia befolyás és gazdasági prosperitás növekedéséhez.

 

Állampolgárság elvesztése

Egy másik állampolgárság önként történő megszerzése esetén egy francia állampolgár csak akkor veszti el francia állampolgárságát, ha külön kérvényt nyújt be erre vonatkozóan az állampolgárság megszerzésétől számított 1 éven belül. 35 év alatti nagykorú francia állampolgár csak akkor élhet ezzel a jogával, ha már teljesítette kötelezettségeit az állam felé (katonai szolgálat stb.).

Elveszti állampolgárságát az a személy, aki katonai szolgálatot vállal egy másik állam hadseregében, vagy olyan nemzetközi szervezet alkalmazásában áll, amelynek Franciaország nem tagja. Ilyen esetekben egy maximum 2 hónapos türelmi idő áll az illető rendelkezésére, hogy megszüntesse az állampolgárság elvesztésével fenyegető tevékenységet.

„Visszaélés” címén megvonják a francia állampolgárságot attól, aki az állam alapvető érdekeit veszélyeztető vagy terrorizmusra utaló tevékenységet folytat, illetve elítélték valamilyen bűncselekmény miatt az állampolgárság megszerzése előtt vagy a megszerzését követő 10 évben.

 

Görögország

 

Állampolgárság megszerzése

A görög állampolgársági törvény értelmében egy görög állampolgár gyermeke születésekor automatikusan görög állampolgárságot nyer. Minden Görögország területén született személy születésétől fogva görög állampolgárságra jogosult, ha nem szerez párhuzamosan másik állampolgárságot is.

A korábbi törvénnyel ellentétben az 1986-ban érvénybe lépett szabályozás kimondja, hogy a házasság nincs hatással az állampolgárság megszerzésére vagy elvesztésére. Aki korábban e miatt vesztette el állampolgárságát, kedvezményesen visszakaphatja azt.

18. életévüket betöltött külföldi állampolgárok szerezhetnek görög állampolgárságot honosítás útján is. Ha hontalanok – vagy állampolgárságuk nem ismert – és igazolni tudják görög származásukat, az ilyen személyek kérelem alapján kaphatnak görög állampolgárságot. Amennyiben az illető nem görög állampolgár leszármazottja, legalább 10évig (a honosítási kérelmet megelőző 12 évben) állandó lakhellyel kell rendelkeznie Görögország területén. Nem honosítható az, akit valamilyen bűncselekmény miatt több mint 1 éves börtönbüntetésre ítéltek.

Olyan külföldi állampolgárok, akik speciális szolgálatot teljesítettek a görög államnak, rendkívüli találmánnyal vagy valamilyen közhasznú tevékenységgel járultak hozzá Görögország jó híréhez külön elnöki engedéllyel kaphatnak állampolgárságot. A görög származású külföldi állampolgárok szintén görög állampolgárságot szerezhetnek, ha katonai szolgálatot vállalnak a görög hadseregben vagy katonai iskola hallgatói lesznek.

 

Kedvezmények

Mint arra az állampolgárság megszerzését taglaló részben utaltunk, kedvezményesen szerezhet állampolgárságot az a görög származású személy, aki önként csatlakozik a görög hadsereghez vagy görög katonai iskolába jár. Emellett kedvezményesen honosíthatók diplomáciai szolgálatot teljesítő görög állampolgárok házastársai.

Azok a görög származású személyek, akik az 1946–49 között zajló polgárháború alatt politikai menekült státuszt szereztek egy másik országban, szabadon visszatérhetnek Görögországba, és eldönthetik, hogy felveszik-e a görög állampolgárságot, illetve hogy mellette megtartják-e a másik állampolgárságukat.

Az Albániában élő görög kisebbséggel kapcsolatban különleges szabályozás van életben. „A külföldiek be- és kiutazásáról, tartózkodásáról, munkavállalásáról, kiutasításáról” szóló, 1991. 12. 04./1975. számú törvény felhatalmazása alapján került kibocsátásra a 4000/3/10. számú rendelet a görög származású albán állampolgárok részére a tartózkodáshoz és a munkavállaláshoz való jog megszerzésére vonatkozó eljárásról. A rendelet a görög származású albán állampolgárok számára „Speciális személyi igazolvány” kiállítását teszi lehetővé. Az igazolvány nemzetiségi hovatartozásuktól függetlenül megilleti a házastársakat és a családtagokat is, amennyiben a rokonsági kapcsolatot igazolják. A speciális személyi igazolvány a tulajdonost állandó görögországi tartózkodásra, valamint görögországi munkavállalásra jogosítja fel. (A jogszabály hatálybalépése óta a görög származású albán állampolgárok részére mintegy 130 ezer speciális személyi igazolványt állítottak ki.)

 

Állampolgárság elvesztése

Minden görög állampolgár, aki saját akaratából másik állampolgárságot szerez, vagy katonai szolgálatot teljesít, esetleg közszolgálati tisztséget vállal egy másik országban, elveszíti a görög állampolgárságát. Hasonlóképpen megvonják a görög állampolgárságot attól, aki külföldi tartózkodása során olyasmit tesz, ami ellentétes a görög állam érdekeivel. A felsorolt esetekben az állampolgárság megvonása nem érinti sem a házastársat, sem a gyermekeket.

Görög állampolgárságú gyermek örökbefogadásánál a külföldi örökbefogadó szülők kérvényben jelezhetik, ha az adott állam megköveteli a gyermek görög állampolgárságról való lemondását.

 

Hollandia

 

Állampolgárság megszerzése

Minden olyan házasságban született gyermek holland állampolgárságot kap, akinek valamelyik szülője holland állampolgár. A házasságon kívül született gyermekeknél az anya állampolgársága a meghatározó, de ha a holland apa elismeri a gyermeket, házasságon kívül is „átszáll” az ő állampolgársága. Az illető akkor is megkapja az állampolgárságot, ha nem Hollandia területén született.

Az állampolgárságra vonatkozó törvény 5. szakaszának megfelelően „hollandnak számít az a gyermek, akit Hollandiában, a Holland Antillákon vagy Aruba területén bírósági határozattal örökbe fogadnak, ha az örökbe fogadó apa vagy az örökbe fogadó anya holland”. Egy idegen gyermek tehát, akit egy holland állampolgár örökbe fogad, megkapja a kettős állampolgárságot.

A honosítás útján állampolgárságot kérelmező személyeknek legalább 5 évig állandó lakhellyel kell rendelkezniük Hollandia területén, és elvben fel kell adniuk korábbi állampolgárságukat. A honosodási kérelmek elősegítése érdekében azonban az állampolgársági törvény erre vonatkozó szakaszát a gyakorlatban nagyon rugalmasan alkalmazzák, helyt adva az állampolgárság-halmozásnak. Kivételt képeznek például a korábbi állampolgárság feladása alól a holland állampolgárral házasságot kötött személyek. Második generációs bevándorlók, illetve hosszú ideje Hollandiában élő idősebb bevándorlók szintén folyamodhatnak állampolgárságért anélkül, hogy feladnák korábbi állampolgárságukat. A honosításhoz teszt kitöltésével kell bizonyítani, hogy az illető megfelelő szinten beszél hollandul, és ismeri a holland kultúrát és politikai életet.

 

Kedvezmények

Azok a személyek, akik korábban holland állampolgárok voltak, 1 éves hollandiai tartózkodást igazolva „opció” útján kedvezményesen állampolgárságot szerezhetnek. A holland állampolgárságopció következtében történő megadása nem jelenti az előző állampolgárság megszűnését.

A honosításnál érvényben lévő az előzőekben taglalt kedvezmények mellett a kettős állampolgárságot érintő alapvető változások mentek végbe a holland törvénykezésben az utóbbi években.

A korábbi, 1985. január 1-jén érvénybe lépett holland állampolgársági törvény kimondta, hogy azok a más országban született személyek, akik párhuzamosan rendelkeznek Hollandia és a születési országuk állampolgárságával, elveszítik a holland állampolgárságot, ha nagykorúságuk elérése után 10 évig megszakítás nélkül a születési országukban élnek. A törvény életbelépése után néhány évvel a holland kormány elismerte annak szükségességét, hogy felülvizsgálja az állampolgárság elvesztésére vonatkozó szakaszt, így három különböző módosítás született. Az utolsó, amelyet 2000-ben fogadott el a Parlament, két lépcsőben lépett érvénybe, az első lépcső 2001 februárjában, a második pedig 2003 áprilisában.

Az első lépcső azokra a személyekre vonatkozik, akik 1990. január 1. után nyertek holland állampolgárságot. Az állampolgársági törvény 2001 februárjában életbe lépő módosításai biztosítják, hogy azok, akik a fenti rendelkezés értelmében elvesztették állampolgárságukat, visszakapják azt, és úgy tekintik, mintha soha nem is vesztették volna el. Ugyanez vonatkozik kiskorú gyermekeikre. Azért fontos az útlevél, illetve bármilyen más állampolgárságot igazoló dokumentum kiállításának dátuma, mert ezzel a dátummal egy újabb 10 éves időszak veszi kezdetét. Ez a 10 éves időszak nem kezdődhet 1992. január 1-jénél korábban. Ugyanez vonatkozik azokra a gyermekekre, akik szüleikkel együtt a korábbi rendelkezés értelmében elvesztették állampolgárságukat. Azoknak a személyeknek, akik 1990. január 1. és 1991. december 31. között kaptak holland útlevelet vagy más, állampolgárságukat igazoló iratot, új útlevelet kell kérvényezniük 2003. április 1. előtt.

2003. április 1-jén lépett ugyanis életbe az állampolgársági törvény módosítása, amely azokra a személyekre vonatkozik, akik a korábbi törvény értelmében elvesztették állampolgárságukat és az első lépcsőben nem kapták vissza azt. A 2003. évi módosítás lehetővé teszi, hogy ők is visszakapják állampolgárságukat egy, a helyi diplomáciai képviseletnek benyújtott írásos nyilatkozat segítségével, amely visszamenőleges hatállyal visszaállítja holland állampolgárságukat.

 

Állampolgárság elvesztése

A módosítások értelmében az az általános szabály, hogy ha valaki önként megszerzi egy másik állam állampolgárságát, elveszti holland állampolgárságát. Kivételt képeznek ez alól a holland állampolgárok házastársai, másik országban született holland állampolgárok és olyan holland állampolgárok, akik kiskorúként 5 éven keresztül megszakítás nélkül a másik ország területén éltek.

Azok a személyek, akik más ország állampolgárságával is rendelkeznek, elveszítik a holland állampolgárságot, ha nagykorúvá válásukat követően 10 évig az EU-n kívül élnek.

Hasonlóképpen elvesztik állampolgárságukat azok, akik hamis adatokkal szerezték azt meg, még ha ezzel hontalanná válnak is.

Azok a hollandok, akik a fenti kedvezmények fényében több állampolgársággal is rendelkeznek, nem kötelesek életük egyik szakaszában sem választani az egyik vagy másik állampolgárság között. Ugyanakkor bármelyik holland, aki egy másik állampolgársággal is rendelkezik, lemondhat a holland állampolgárságáról.

 

Írország

 

Állampolgárság megszerzése

2004. december 31-ig pusztán területi alapon is lehetett állampolgárságot szerezni Írországban (jus soli), hiszen az 1986-os ír nemzetiségi és állampolgársági törvény értelmében minden Írország területén született személyt születésétől fogva ír állampolgárnak tekintettek. 2005-től azonban már nem elég pusztán Írország területén születni, igazolni kell, hogy az illetőnek valamelyik szülője ír vagy brit állampolgár vagy határozatlan időre szóló letelepedési engedéllyel rendelkező külföldi bevándorló volt, esetleg már legalább 3éve Írország területén élő bevándorló.

Minden Írország területén talált gyermek ír állampolgárnak tekintendő. Azok a gyermekek, akik egy külföldi hajó vagy repülő fedélzetén születtek Írország területén vagy a kapcsolódó tengereken, nem számítanak ír állampolgárnak, hacsak ezzel nem válnak hontalanná. Örökbefogadás esetén az örökbefogadott gyermek szintén ír állampolgár lesz.

Egy ír állampolgárral házasságra lépő személy nem válik automatikusan ír állampolgárrá. A 2002 előtt érvényben lévő szabályozás értelmében az ilyen személyek kedvezményes eljárásban részesültek az állampolgársági kérelemnél, de ma csaknem ugyanazok a feltételek vonatkoznak rájuk, mint a többi honosításra váró külföldire.

Egy külföldi abban az esetben folyamodhat honosításért, ha nagykorú, közvetlenül a kérelem benyújtása előtt legalább 1 évig folyamatosan állandó lakhellyel rendelkezett Írország területén, és a megelőző 8 évben összesen 4 évet Írországban tartózkodott. Visszavonható a honosítási engedély, ha az illető egy olyan ország állampolgára, amellyel Írország hadban áll, illetve ha saját akaratából állampolgárságot szerzett egy másik államban (kivéve házasság útján).

 

Kedvezmények

Az ír állampolgársági törvény sok szempontból igen liberális. Ha az állampolgárságért folyamodó személy bizonyítani tudja, hogy legalább egyik nagyszülője ír származású, akkor automatikusan megilleti az ír útlevél. Az ország alkotmányának 2. cikkelye kimondja: „… az ír nemzet különös kapcsolatokat ápol azokkal a külföldön élő, ír származású személyekkel, akik osztoznak az ír nemzet kulturális identitásában és örökségében”.

A honosításnál az ír származású, ír nemzetiségű személyek más személyektől eltérő, könnyített módon juthatnak állampolgársághoz és az ilyen kérelmezők esetében az Igazságügyi Minisztérium külön döntése alapján eltekinthetnek a honosítási törvényben előírt feltételek teljesítésétől.

Az elnök – érdemeik elismeréséül – állampolgárságot adományozhat olyan személyeknek, illetve azok egyenes ági leszármazottainak, akik nagy szolgálatot tettek az államnak.

 

Állampolgárság elvesztése

Ha egy nagykorú ír állampolgár egy másik ország állampolgárságát készül megszerezni, és ezért le akar mondani az ír állampolgárságról, minden további nélkül megteheti azt. (Egyedül háború idején nem mondhat le senki az állampolgárságáról.)

Ha valaki idegen állampolgárral köt házasságot, pusztán a házasságkötés miatt nem veszíti el ír állampolgárságát, függetlenül attól, hogy a házastárs állampolgárságát megkapja-e a házassággal. Senki nem veszíti el az ír állampolgárságát pusztán azért, mert tőle független okokból egy másik ország állampolgárságát is megszerezte.

Amennyiben bebizonyosodik, hogy a másik ország törvényei értelmében egy ír állampolgár ugyanazokat, vagy részben azonos jogokat élvez az adott állam állampolgáraival, az ír kormány előírhatja, hogy az adott ország állampolgárai Írország területén ugyanazokat az állampolgári jogokat élvezhessék, mint az ír állampolgárok az ő országukban.

 

Lengyelország

 

Állampolgárság megszerzése

Az 1962. évi lengyel állampolgársági törvény értelmében lengyel állampolgárságot kap az a gyermek, akinek mindkét szülője lengyel állampolgár vagy az egyik szülője lengyel és a másik ismeretlen vagy hontalan. Egy Lengyelország területén született vagy talált gyermek csak abban az esetben lesz lengyel állampolgár, ha mindkét szülője, illetve azok állampolgársága ismeretlen, esetleg hontalanok.

Ha valakinek egyik szülője lengyel állampolgár, a másik pedig egy idegen ország állampolgára, származása alapján automatikusan lengyel állampolgárságot kap, azonban a szülőknek a születéstől számított három hónapon belül döntésre kell jutniuk – ha megegyezéssel nem megy, bírósági úton – arra vonatkozóan, hogy melyikük állampolgárságát viselje a gyermek. Ha ezen döntés értelmében a gyermek egy másik ország állampolgárságát kapta meg, a 16. születésnapját követő fél évben még választhatja a lengyel állampolgárságot.

Ha egy külföldi állampolgárságú személy lengyel állampolgárral köt házasságot, a házasságkötéstől számított három év elmúltával kérvényezheti a lengyel állampolgárság megszerzését, ehhez azonban le kell mondania korábbi állampolgárságáról. Ha egy lengyel nő a házasságkötése miatt vesztette el lengyel állampolgárságát, a házasság felbomlásával kérvényezheti annak visszaállítását.

A honosításhoz a kérelmezőnek legalább 5 éve Lengyelország területén kell élnie. Lengyel állampolgár nem lehet párhuzamosan másik ország állampolgára. A lengyel állampolgárság megadásának egyik feltétele az idegen állampolgárságról való lemondás, illetve annak elvesztése. A honosítással az illető 16 éven aluli gyermekei is automatikusan lengyel állampolgárok lesznek.

 

Kedvezmények

A Lengyelországba visszatelepülők (azaz újra Lengyelország területén letelepedni kívánó egykori lengyel állampolgárok) visszakaphatják állampolgárságukat.

A 2001. január 1-jén életbe lépett visszatelepülési vagy „repatriálási” törvény lehetővé tette sok kivándorolt lengyel állampolgár számára, akiknek nemzetiségi alapon vagy politikai nézeteik miatt menekülnie kellett az ország területéről, hogy visszatérjen szülőföldjére. Kiemelten vonatkozik ez mindazokra, akik Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia, Kazahsztán, Kirgízia, Tádzsikisztán, Türkménia és Üzbegisztán területéről, illetve Oroszország ázsiai részéről kívánnak visszatérni Lengyelországba. Ez azt jelenti, hogy a korábbi szabályozással ellentétben a visszatelepülés lehetőségével nem élhetnek például az Ukrajnában vagy Litvániában élő lengyel menekültek, csak a Szovjetunió távoli vidékeire került „szórványlengyelek”.

A visszatelepülési vízumért való folyamodásnál igazolni kell a lengyel származást (születési, anyakönyvi, házassági anyakönyvi kivonatokkal, katonakönyvvel, esetleg a deportálásra vonatkozó dokumentumokkal). A visszatelepüléshez bizonyítani kell azt is, hogy az illető lakhellyel és keresettel rendelkezik Lengyelországban. Ez utóbbinak segítésére a Visszatelepülési és Idegenrendészeti Iroda kifejlesztett egy nyilvántartási rendszert a visszatelepülők rendelkezésére álló lakás- és munkalehetőségekről.

A kettős állampolgárságra vonatkozó, érvényben lévő rendelkezéseken kívánt változtatni az 1999. évi „Lengyel igazolványról és a lengyel nemzetiségű vagy származású személyeknek a lengyel nemzethez való tartozását igazoló okiratról” (külhoni lengyel igazolvány, illetve kártya) szóló törvényjavaslat, amelyet azonban – a szejmben tapasztalható ellenállás miatt – nem fogadtak el.

 

Állampolgárság elvesztése

A korábbi szabályozással ellentétben egy idegen állampolgárság megszerzése ma már nem vonja maga után automatikusan a lengyel állampolgárság elvesztését. Az 1962. évi törvény értelmében egy külföldön tartózkodó lengyel állampolgártól megvonhatják az állampolgárságot, ha Lengyelország érdekeivel ellentétes tevékenységet folytatott, vagy 1945. május 9. után illegálisan elhagyta az országot és nem tért vissza oda. Ugyanígy az állampolgárság elvesztését vonja maga után, ha az illető nem teljesített katonai szolgálatot Lengyelországban, vagy külföldön jogerősen elítélték olyasvalamiért, ami Lengyelországban is bűncselekménynek számít.

 

Lettország

 

Állampolgárság megszerzése

Az 1991. augusztus 21. után Lettország területén született gyermekek automatikusan lett állampolgárok lesznek, ha állandó lakhellyel rendelkeznek Lettország területén – ugyanez vonatkozik a Lettország területén talált gyermekekre. Azok a gyermekek is lett állampolgárok lesznek, akiknek mindkét szülőjük lett állampolgár, függetlenül a születési helyüktől. Amennyiben az egyik szülője lett állampolgár, a másik külföldi, a gyermek lett állampolgár lesz, hacsak a szülők nem a másik állampolgárságot választják.

A lett állampolgárság megszerzése nem eredményezhet kettős állampolgárságot, így, még ha a másik ország törvényeinek értelmében az illető párhuzamosan állampolgára a két országnak, jogi értelemben az illetőt pusztán lett állampolgárnak kell tekinteni.

Csak azok a személyek kaphatnak lett állampolgárságot honosítás útján, akiknek az állandó lakhelye Lettország területén volt a kérvényezést megelőző legalább 5 évben 1990. május 4. után. Emellett folyékonyan kell tudniuk lettül, ismerniük kell a lett alkotmány alapelveit, a himnusz szövegét és Lettország történelmét. A honosítást kérelmező személyeknek legális munkaviszonnyal kell rendelkezniük, hűségesküt kell tenniük és igazolniuk kell, hogy lemondtak korábbi állampolgárságukról. Szintén állampolgárságot kaphatnak azok, akik kiemelkedő szolgálatot tettek Lettországnak.

Olyan személyek akik „a Lett Köztársaság önállósága és az állam demokratikus parlamenti szerkezete ellen folytattak tevékenységet” nem kaphatnak lett állampolgárságot. Ugyanez igaz azokra, akik 1990. május 4. után fasiszta, soviniszta, nemzetiszocialista, kommunista vagy más totalitárius, esetleg fajgyűlölő eszméket terjesztettek vagy más állam hadseregében szolgálnak. Ugyanígy nem kaphat állampolgárságot az, aki a KGB szolgálatában állt alkalmazottként, informátorként vagy ügynökként; vagy 1991. január 13. után a Lett Köztársaság ellen tevékenységet folytatott a Szovjet Kommunista Párt, a lett Munkásfront, a Szakszervezetek Egyesült Tanácsa vagy a Lett Kommunista Unió tagjaként.

 

Kedvezmények

Rendkívüli eljárás keretében vizsgálják meg azokat az állampolgársági kérelmeket, amelyeket olyan lettek nyújtanak be, akik vissza kívánnak települni Lettországba. Ezek olyan személyek, akik 1940. június 17-én lett vagy észt állampolgárok voltak, illetve olyanok, akik 1939. szeptember 1-jén lengyel állampolgárok voltak, valamint ezen személyek leszármazottai, ha legalább 5 évig állandó lakhellyel rendelkeztek Lettország területén. Ugyanez vonatkozik azokra a személyekre, akik legalább 10 éve házasságban élnek egy lett állampolgárral.

Azok a lett állampolgárok és leszármazottaik, akik az 1940. június 17. és 1990. május 4. közötti időszakban menekültként hagyták el Lettországot, a szovjet, illetve német megszálló erők elől menekülve, esetleg deportálták őket, vagy az előbbi okok miatt nem tudtak visszatérni Lettországba és ez idő alatt másik ország honosított állampolgárai lettek, visszanyerik azt a jogot, hogy a lett állampolgárok népesség-nyilvántartásába bekerüljenek. A regisztrációt követően automatikusan megilletik őket a lett állampolgároknak járó jogok és kötelességek. 1995. július 1. után nyilvántartásba kerülő személyeknek ilyen esetekben már le kell mondaniuk a másik állampolgárságukról.

 

Állampolgárság elvesztése

Bármely személynek, aki más ország állampolgárságával is rendelkezik, joga van lemondani a lett állampolgárságról. A lett állampolgárságot vissza is vonhatják abban az esetben, ha az illető megszerezte egy másik állam állampolgárságát és nem mondott le a lett állampolgárságról; vagy ha egy idegen állam hadseregében, biztonsági szolgálatánál, rendőrségében esetleg igazságszolgáltatási intézményében áll alkalmazásban. (Ez nem vonatkozik azokra a lett állampolgárokra, akik kettős állampolgársággal rendelkeznek, ha állandó lakóhelyük Lettország területén kívül esik.)

 

Litvánia

 

Állampolgárság megszerzése

A 2002. évi litván állampolgársági törvény értelmében azok a személyek, akik 1940. június 15. előtt litván állampolgársággal rendelkeztek, vagy akik állandó lakhellyel rendelkeztek a Litván Köztársaság jelenlegi területén az 1919. január 9. és 1940. június 15. közötti időszakban, litván állampolgárok lesznek, gyermekeikkel, unokáikkal és dédunokáikkal együtt, feltéve, hogy Litvánia területén élnek és nem rendelkeznek másik ország állampolgárságával.

A litván állampolgárságot születés útján is meg lehet szerezni, olyan esetekben, amikor az egyik szülő nem litván állampolgár. A gyermek állampolgárságát a szülők közötti megállapodás határozza meg egészen 18 éves koráig.

Honosítás útján akkor lehet litván állampolgárságot szerezni, ha az illető megfelel bizonyos követelményeknek. A honosításért folyamodó személynek legalább 10 éve állandó lakhellyel és legális bevételi forrással kell rendelkeznie Litvánia területén, és vizsgát kell tennie litván nyelvből és alapvető alkotmányos ismeretekből. Olyan személyek, akik nemzetközi bűncselekményeket követtek el vagy bármilyen Litvánia elleni bűnszövetkezetben vettek részt, nem kaphatnak litván állampolgárságot. Nem kaphat továbbá állampolgárságot az, akiről bebizonyosodik, hogy az 1940. június 15. utáni időszakban deportálásokban vett részt, vagy a litván ellenállást elnyomó szervezet tagja volt, esetleg 1990. március 11. után részt vett a Litván Köztársaság önállósága ellen irányuló akciókban.

 

Kedvezmények

Egy litván állampolgár és egy másik ország állampolgára között kötött házasság önmagában nem változtatja meg a litván fél állampolgárságát. Ha valaki már legalább öt éve él házasságban egy litván állampolgárral és eközben végig Litvánia területén élt, megkaphatja az állampolgárságot.

 

Állampolgárság elvesztése

Azok a litván állampolgárok, akik másik állam állampolgárságát megszerzik, elvesztik litván állampolgárságukat. Kivételt képeznek ez alól azok a személyek, akik 1940. június 15. előtt litván állampolgársággal rendelkeztek, illetve az ő gyermekeik, unokáik és dédunokáik.

Az állampolgárság megszerzése érvénytelennek tekintendő, ha az illető hamis dokumentumok bemutatásával szerezte azt, vagy nem mondott le korábbi állampolgárságáról.

 

Luxemburg

 

Állampolgárság megszerzése

A luxemburgi állampolgárságot az 1987. évi állampolgársági törvény szabályozza, ami a származáson alapul (jus sangiunis). Ez azt jelenti, hogy ha valaki Luxemburg területén születik, nem nyer automatikusan luxemburgi állampolgárságot, viszont ha bármelyik szülője luxemburgi állampolgár, a szülőhelyétől függetlenül automatikusan állampolgárságot kap.

A honosításért folyamodó személynek legalább 10 éve állandó lakhellyel kell rendelkeznie Luxemburgban, és tanúbizonyságot kell tennie a megfelelő társadalmi és kulturális asszimilálódásról.

A kettős állampolgárságot alapvetően nem ismeri el a luxemburgi állampolgársági törvény, kivételt képeznek azonban azok az esetek, amikor egy külföldön, de luxemburgi szülőktől született gyermek automatikusan másik állampolgárságot is kap. Ilyen esetekben az illetőnek 18 éves korában el kell döntenie, hogy melyik állampolgárságot kívánja megtartani, a másikat pedig a nyilatkozatot követően automatikusan elveszti.

 

Kedvezmények

Az állampolgárság elnyerésénél kedvezményes feltételek alkalmazhatóak olyan személyekre, akik valamilyen sajátos módon kötődnek az országhoz (Luxemburg területén születtek, örökbe fogadták őket, vagy egy luxemburgi állampolgárral léptek házasságra).

Luxemburgnak méreténél és elhelyezkedésénél fogva ilyen sajátos a helyzete az európai országok között bevándorlási szempontból. Lakosságának 37%-a nem luxemburgi állampolgár, és ha figyelembe vesszük a naponta Luxemburg területére ingázókat, a külföldiek aránya csaknem 50%-ra tehető. Ennek köszönhető az az engedmény, hogy azok a nem uniós állampolgárok is szavazhatnak helyi és európai parlamenti választásokon, akik már legalább 5 éve Luxemburg területén élnek, sőt 10 éves luxemburgi tartózkodás után még jelöltethetik is magukat a választásokon.

 

Állampolgárság elvesztése

Aki önként kíván lemondani luxemburgi állampolgárságáról, annak nyilatkozatban kell jeleznie ezen szándékát az illetékes luxemburgi hatóságok felé és 8 napon belül megkapja az erre vonatkozó igazolást, amely 4 nappal később a hivatalos Gazette-ben való megjelenéssel válik véglegessé. Amennyiben az illető külföldön él, a fővárosban, Luxembourgban kell nyilatkozatot tennie.

Elveszti luxemburgi állampolgárságát az a személy, aki önként megszerzi egy másik állam állampolgárságát, illetve bárki, aki bűncselekményt követ el a luxemburgi állammal szemben (ez utóbbi csak a honosított állampolgárokra vonatkozik).

 

Málta

 

Állampolgárság megszerzése

Automatikusan máltai állampolgárságot nyert minden Máltán született személy, aki 1964. szeptember 21. előtt az Egyesült Királyság állampolgára volt, és azok a külföldön született gyermekek is, akiknek az apjuk Máltán született. Házastársaik és kiskorú gyermekeik is automatikusan megkapták az állampolgárságot.

A jelenleg hatályos szabályozás értelmében minden Málta területén született személy állampolgárságot kap, és azok a gyermekek is, akiknek valamelyik szülője máltai állampolgár.

Máltai állampolgárral kötött házasságot követően legalább 5 évig együtt kell élnie a házasfeleknek ahhoz, hogy a külföldi fél máltai állampolgárságot kaphasson.

A máltai állampolgársági törvény értelmében honosítási kérelem benyújtásánál igazolni kell, hogy az állampolgárságért folyamodó személy közvetlenül a kérelem benyújtása előtt 12 hónapig és az azt megelőző 6 éves időszakból összesen 4 évig Málta területén tartózkodott. Bizonyítania kell továbbá azt is, hogy megfelelő nyelvtudással rendelkezik máltai vagy angol nyelvből és „egyenes jellem”. Csak az a személy honosítható, aki igazolni tudja, hogy a kérelem benyújtását megelőzően 5 éven keresztül, illetve – máltai állampolgárok gyermekeként 3 éven át állandó lakhellyel rendelkezett Máltán, és nem követett el 5 évnél hosszabb börtönbüntetéssel sújtandó bűncselekményt.

A korábbi szabályozás értelmében nem kaphatott állampolgárságot az a személy, aki nem mondott le korábbi állampolgárságáról, mára azonban már elfogadott a kettős állampolgárság Máltában. Azok a személyek, akik a korábbi törvény szerint az állampolgárság-halmozás miatt elveszítették máltai állampolgárságukat, 2000 óta visszanyerhetik azt.

 

Kedvezmények

Kedvezményesen honosíthatók azok a külföldön született személyek, akik igazolni tudják, hogy valamelyik szülejük máltai állampolgár lenne vagy lett volna a függetlenedés után, csak nem élt ezzel a jogával. Hasonlóképpen kedvezményben részesülnek azok a korábbi máltai állampolgárok és leszármazottaik, akik emigrálni kényszerültek, és ezért a korábbi szabályozások értelmében elvesztették állampolgárságukat.

 

Állampolgárság elvesztése

Bármely máltai állampolgár önként lemondhat állampolgárságáról, az engedélyt azonban megtagadhatják tőle, ha Málta éppen hadban áll a kérvény benyújtásának idején.

Ha bebizonyosodik, hogy a honosítási eljárás során a kérelmező hamis adatokat adott meg vagy bármilyen formában megpróbálta meghamisítani a valóságot, visszavonhatják az állampolgárságát.

Megvonhatják a máltai állampolgárságot akkor is, ha valaki elárulja az országot, vagy háború idején kapcsolatban áll, kereskedik vagy kommunikál egy ellenséges országgal. Szintén elveszti az állampolgárságát az a személy, akit a honosítást követő 7 évben jogerősen 12 hónapnál hosszabb időre elítélnek valamilyen bűncselekményért. Ugyanez vonatkozik azokra, akik 7 éven keresztül másik állam területén éltek – kivéve, ha ezt Málta vagy valamilyen nemzetközi szervezet szolgálatában tették – és nem jelezték írásban, hogy meg kívánják tartani a máltai állampolgárságot.

 

Magyarország

 

Állampolgárság megszerzése

A Magyar Országgyűlés állampolgárságra vonatkozó törvénye (1993. évi LV. törvény) értelmében egy magyar állampolgár gyermeke születésekor automatikusan magyar állampolgár lesz. Amíg az ellenkezője nem kerül bizonyításra egy hontalan, Magyarország területén élő személy gyermeke magyar állampolgár lesz, csakúgy, mint a Magyarország területén talált gyermek, akinek nem ismertek a szülei.

Nem magyar állampolgár honosítására akkor kerülhet sor, ha az illető a kérelem beadását megelőzően legalább 8 évig állandó lakhellyel rendelkezett Magyarországon. A kérelmezőnek igazolnia kell, hogy büntetlen előéletű, nincs ellene folyamatban büntetőjogi eljárás, és eredményes vizsgát tesz alkotmányos alapismeretekből. A mellékelt dokumentumokból ki kell derülnie, hogy az illető megélhetése és lakóhelye Magyarországon biztosított; honosítása a Magyar Köztársaság érdekeit nem sérti.

Amennyiben nincs erre vonatkozó külön jogszabály, az olyan magyar állampolgárokat, akik párhuzamosan egy másik állam állampolgárságával is rendelkeznek, a magyar törvények alkalmazásakor magyar állampolgárnak kell tekinteni.

 

Kedvezmények

Kedvezményesen honosítható az a nem magyar állampolgár, aki a kérelme előterjesztését megelőzően legalább 3 évig folyamatosan Magyarországon lakott, ha magyar állampolgárral legalább 3éve érvényes házasságban él, vagy házassága a házastárs halálával szűnt meg. Kedvezményekre jogosult a honosításnál az is, akinek kiskorú gyermeke magyar állampolgár, akit magyar állampolgár fogadott örökbe, vagy magyar hatóság menekültként elismerte.

Kedvezményesen honosítható az a magát magyar nemzetiségűnek valló, nem magyar állampolgár, aki a kérelem előterjesztésekor legalább 1éve Magyarországon lakik, és felmenője magyar állampolgár volt. Szintén kedvezményekben részesül az a nem magyar állampolgár, akinek a kérelem benyújtását megelőzően legalább 5 éven át folyamatosan Magyarországon volt a lakóhelye, ha az ország területén született, vagy kiskorúsága idején költözött Magyarországra, esetleg hontalan.

A Magyar Köztársaság Elnökéhez címzett írásbeli nyilatkozattal – a nyilatkozattétel napjától – megszerzi a magyar állampolgárságot az, akit korábban a magyar állampolgárságától megfosztottak (a „külföldön tartózkodó egyes személyeknek magyar állampolgárságuktól való megfosztásáról szóló” 1947. évi X. törvény és az 1948. évi XXVI. törvény, a magyar állampolgárságról szóló 1948. évi LX. törvény, illetve az állampolgárságról szóló 1957. évi V. törvény alapján), továbbá az, aki a Magyar Köztársaság Kormányának 7970/1946. ME rendelete, a 10.515/1947. Korm. rendelet, a 12.200/1947. Korm. rendelet alapján veszítette el magyar állampolgárságát. Nyilatkozat benyújtásával állampolgárságot szerezhet az is, akinek magyar állampolgársága 1947. szeptember 15. és 1990. május 2. között elbocsátással szűnt meg, „feltéve, hogy a nyilatkozó a magyar állampolgársága megszűnését követően nem folytatott a Magyar Köztársaság nemzetbiztonsági érdekeit sértő tevékenységet”.

Aki az ország területén született és születésével nem szerezte meg szülei külföldi állampolgárságát szintén nyilatkozattal szerezhet állampolgárságot, feltéve, hogy a születése napján magyarországi lakóhellyel rendelkezett és a nyilatkozat megtételét közvetlenül megelőzően legalább 5 éve az ország területén lakik. A nyilatkozatot az érintett 19. életévének betöltéséig teheti meg.

Arcképes magyarigazolvány kiadását kérheti a Horvát Köztársaságban, Romániában, Szerbia és Montenegróban, a Szlovák Köztársaságban, a Szlovén Köztársaságban vagy Ukrajnában lakóhellyel rendelkező, nem magyar állampolgárságú, magát magyar nemzetiségűnek valló személy, házastársával és a vele közös háztartásban élő kiskorú gyermekével. (2001. évi LXII. tv. 19. § 1–2. bek.).

Az említetteken kívül a szomszédos államokban élő, magukat magyar nemzetiségűnek valló személyek akkor jogosultak a magyarigazolványra, ha tudnak magyarul, vagy „a lakóhelye szerinti állam magát magyar nemzetiségűnek valló személyként tartja nyilván, vagy annak területén működő, magyar nemzetiségű személyeket tömörítő szervezet nyilvántartott tagja, vagy területén működő egyház nyilvántartásában magyar nemzetiségűként tartják számon” (2001. évi LXII. tv. 19. § 3. bek.).

 

Állampolgárság elvesztése

A külföldön lakó magyar állampolgár – a köztársasági elnökhöz címzett nyilatkozatában – lemondhat a magyar állampolgárságáról, ha külföldi állampolgársággal is rendelkezik vagy annak megszerzését valószínűsíteni tudja, és magyar bíróság előtt nem folyik ellene büntetőeljárás, és Magyarországon adó- vagy egyéb köztartozása nincs.

A magyar állampolgárság visszavonható attól a személytől, aki magyar állampolgárságát a jogszabályok megszegésével, esetleg hamis adatok közlésével vagy tények elhallgatásával szerezte meg.

 

Nagy-Britannia

 

Nagy-Britanniában igen összetett az állampolgárság fogalma és annak jogi háttere, hiszen a brit gyarmatok szövevényes hálózata, és a függetlenedő államok fokozatos elszakadása miatt több állampolgársági kategóriát is bevezettek az Egyesült Királyságban.

Korábban, az 1914. évi brit állampolgárságról és az idegenek jogállásáról szóló törvény, az 1948. évi brit állampolgársági törvény és az 1917. évi bevándorlási törvény értelmében hat állampolgársági kategória volt: British Citizen, British Dependent Territorries Citizen, British Overseas Citizen, British Subject, British Protected Person, és British Commonwealth Citizen.

Az 1981. évi brit állampolgársági törvény alapján leszűkült a Nagy-Britannia jogi szabályozásaiban alkalmazott állampolgári kategóriák köre, és a korábbi hat elnevezést három állampolgárság-típus váltotta fel: a brit állampolgárság (British Citizen, BC), a brit függő területi állampolgárság (British Dependent Territories Citizenship, BDTC), valamint a brit tengerentúli állampolgárság (British Overseas Citizenship, BOC). Brit függő területnek a megmaradt gyarmatokat nevezték, a brit tengerentúli állampolgárok pedig azok voltak, akik sem a klasszikus brit állampolgárságra, sem a függő területi állampolgárságra nem voltak jogosultak.

Az így kialakult helyzetet tovább árnyalta a 2002. évi brit tengerentúli területi törvény (British Overseas Territories Act), amelynek értelmében a British Dependent Territories Citizenship elnevezést a British Overseas Territories Citizenship (brit tengerentúli területek állampolgára, BOTC) váltotta fel, ami azonban megtévesztően hasonlít a korábbi brit tengerentúli állampolgárság elnevezésre (BOC).

Az igen szövevényes szabályozást valamelyest átláthatóbbá tette az a tény, hogy 2002-ben a brit kormány gyakorlatilag teljes jogú állampolgárságot adott a brit tengerentúli területi állampolgárok nagy részének, kivéve a két ciprusi önálló katonai területet (Akrotirit és Dhekeliát) és az Indiai-óceánon élő iloi népet. A törvény szerint a teljes állampolgárságot mindenki megkapja, aki 1961 után brit anyától született.

 

Állampolgárság megszerzése

Automatikusan állampolgárságot szerez az a gyermek, aki az Egyesült Királyság területén született (kivéve külföldi diplomaták gyermekei) és egyik szülője brit állampolgár vagy az Egyesült Királyság területén él. Tízéves kora után állampolgárságot kaphat az a személy is, aki ugyan nem meríti ki az előző feltételeket, de igazolni tudja, hogy élete első 10 évében évente 90 napnál többet nem töltött távol az Egyesült Királyságtól.

A jus soli, azaz területi alapú állampolgárság mellett Nagy-Britanniában is létezik származás alapján történő állampolgárság-szerzés, hiszen valamennyi Nagy-Britannia területén kívül született gyermek állampolgárságot kap, ha egyik szülője brit állampolgár. Az örökbefogadás is átruházza a brit állampolgárságot, amennyiben az örökbefogadók legalább egyike brit állampolgár.

1983 óta a házasság már nem ruházza át az angol állampolgárságot. Az angol állampolgár házastársa kénytelen kérelmezni a honosítást ahhoz, hogy megkapja az angol állampolgárságot. Honosításnál általában 5 éves tartózkodási időt kell igazolni, de brit állampolgárok házastársainál ez az idő csupán 3 év. A kérelmezőnek bizonyítania kell, hogy a honosítást megelőző 5 évben 450 napnál többet nem töltött az ország területén kívül.

 

Kedvezmények

A British Overseas Citizenship és British Overseas Territories Citizenship esetében hasonlóképpen jus soli és jus sanguinis alapon lehet állampolgárságot szerezni és az örökbefogadás szabályai is hasonlóak. Amennyiben az ilyen állampolgárok brit állampolgárságot kívánnak szerezni, kedvezményes feltételekkel tehetik meg azt.

Ugyancsak egyszerűsített eljárással, regisztráció útján kaphat állampolgárságot az a gyermek, akinek szülei leszármazás útján szerezték az állampolgárságot. A jus soli elv alapján vagy honosítás útján szerzett állampolgárságot az illető gyermekei automatikusan megkapják, így a regisztrációs követelmény tulajdonképpen szigorításnak is felfogható, bár lényegesen egyszerűbb eljárás, mint a honosítás.

Regisztráció útján történő állampolgárság-szerzésre jogosultak brit apák házasságon kívül született gyermekei, leszármazás szerinti állampolgároknak az Egyesült Királyság területén kívül született gyermekei, valamint azok, akiknek csak az anyjuk rendelkezett CUKC-státusszal és 1981 előtt születtek. Letelepedési joggal rendelkező nemzetközösségi polgárok szintén regisztráltathatják magukat, ha már legalább 5 éve állandó lakhellyel rendelkeznek az Egyesült Királyság területén.

 

Állampolgárság elvesztése

Semmi sem kötelez egy angolt, ha több állampolgársággal rendelkezik, hogy lemondjon ezek egyikéről, de megteheti – ennek egyedül az szabhat határt, ha ezzel hontalanná válna, vagy ha Nagy-Britannia épp háborúban áll.

Abban az esetben, ha bebizonyosodik, hogy egy brit állampolgár államellenes tevékenységet folytat, visszavonhatják az állampolgárságát, feltéve, hogy ezzel nem válik hontalanná.

Külföldi állampolgárság megszerzésénél nem kötelező az angol állampolgárságról való lemondás, sőt a törvény előírja az angol állampolgárság visszaszerzését olyan személyek esetében, akiknek le kellett erről mondaniuk egy idegen állampolgárság megszerzése vagy megőrzése érdekében. Abban az esetben sem teszik kötelezővé a korábbi állampolgárságról való lemondást, ha külföldi kíván angol állampolgárságot szerezni.

 

Németország

 

A Németország területén élő népesség mintegy 9%-a (túlnyomórészt vendégmunkások és politikai menekültek) nem rendelkezik német állampolgársággal, annak ellenére, hogy sokan közülük egész életüket vagy annak jelentős részét az országban töltötték, és valószínűleg ott is fognak maradni. 1991-ben és 1993-ban a német hatóságok módosították az addig érvényben lévő állampolgársági szabályozást, lehetővé téve, hogy a nem német bevándorlók bizonyos csoportjai kedvezményesen folyamodhassanak állampolgárságért. Ezek a változások azonban csak kis növekedést eredményeztek a honosítási kérelmek számában. Az 1913. évi törvény reformjára 1999-ben került sor, így az új állampolgársági törvény 2000. január 1-jétől lépett életbe.

 

Állampolgárság megszerzése

Miután a német állampolgársági törvény a jus sanguinis elvet követi, állampolgárságot az a gyermek kaphat, akinek egyik szülője német állampolgár. Az ország területén talált gyermekek addig kapnak német állampolgárságot, amíg be nem bizonyosodik, hogy másik ország állampolgárai. Az új törvény lehetőséget ad a Németország területén született gyermekeknek az állampolgárság megszerzésére, amennyiben valamelyik szülő már 8 éve állandó lakhellyel rendelkezik Németországban és határozatlan idejű tartózkodási engedélyt szerzett.

Az új, módosított törvény leegyszerűsítette az állampolgárság megszerzésének feltételeit azoknak a bevándorlóknak, akik hosszabb ideje Németország területén élnek. A honosítást kérvényező külföldiek számára például a kötelezően előírt itt-tartózkodás időtartama 15 évről 8 évre csökkent. Emellett a honosítás kiterjeszthetővé vált a házastársra és a kiskorú gyermekekre is, abban az esetben is, ha ők nem éltek 8 évig Németország területén.

A német állampolgársági törvény számos feltételhez köti a külföldi állampolgárok honosítását. Többek között igazolniuk kell, hogy megfelelő szinten beszélnek németül, ismerik és betartják a német törvényeket és büntetlen előéletűek.

A szabályozás szerint a származás alapján történő öröklődés megszűnik a második külföldön született generációnál. Ez azt jelenti, hogy egy külföldön született német gyermeke csak akkor lehet német állampolgár, ha a német külképviseleten a születést követő 1 évben kérelmezik az állampolgárságot.

Ami a kettős állampolgárságot illeti, a német állampolgárságot igénylő külföldiek – néhány kivételtől eltekintve – továbbra is le kell, hogy mondjanak korábbi állampolgárságukról. Azoknak a gyermekeknek, akik 1993 előtt – különböző állampolgárságú szüleik révén – születésük pillanatában automatikusan német állampolgárságot szereztek, és ezzel kettős állampolgárok lettek, 23 éves koruk előtt választaniuk kell a két állampolgárság közül.

 

Kedvezmények

A Németországba áttelepülő németek – a szigorodó feltételek ellenére – továbbra is pozitív diszkriminációban részesülnek az állampolgárság megszerzésekor.

A német alkotmány 116. §-a szerint a német állampolgárok mellett német az, aki menekültként vagy üldözöttként Németország területén letelepedett, valamint ezek házastársai és leszármazottai. A kelet-európai és a volt Szovjetunió területéről bevándorló németek (az ún. Spätaussiedlerek) két lépésben szerezhettek állampolgárságot, először nyelvvizsga és származási igazolások alapján „német jogállású” (Statusdeutsche) besorolást kaptak, ami azt jelenti, hogy már nem minősültek külföldinek. Ezzel a státusszal gyakorlatilag a német nemzetiségűek mind az idegenrendészeti eljárást, mind az állampolgársági eljárást kikerülhették, és gyakorlatilag élvezték a német állampolgárokra vonatkozó állampolgári jogokat (pl. a választójogot), csupán a nemzetközi magánjog és a polgári perjog szempontjából minősültek külföldinek. Az új állampolgársági törvény 7. §-a alapján újdonság, hogy a „kitelepülés (Németország területére) állampolgárságot létrehozó jogi tény”.

Az 1953. évi Bundesvertriebenen- und Flüchtlingsgesetz, valamint az 1990. évi Aussiedleraufnahmgesetz széles körű jogokat biztosít a „népi németeknek”. Joguk van a szociális és társadalombiztosítási ellátásra, szülőföldjükön szerzett nyugdíjukat német szabályok szerint kapják meg, végzettségüket elismerik, illetve német nyelvtanulási és elhelyezkedési lehetőségeket biztosítanak nekik. Ez a szabályozás számos vitát váltott ki Németországban, hiszen a betelepedők elég nehezen integrálódnak és gyakran szociális ellátásra szorulnak, így a rendelkezéseket az 1993 után születettekre már nem alkalmazhatják. A betelepülés évenkénti és tartományonkénti kvótához kötött, így a benyújtott kérelmek elbírálása gyakran évekig elhúzódik.

 

Állampolgárság elvesztése

Ha egy német állampolgár le akar mondani állampolgárságáról megteheti azt, feltéve, hogy ezzel nem válik hontalanná és nem teljesít szolgálatot a német államigazgatásban, igazságszolgáltatásban, hadseregben. Ilyen esetekben az illetékes hatóságok a szolgálati idejük leteltéig visszautasíthatják a lemondó nyilatkozatot.

Egy másik ország állampolgárságát megszerző személynek általában le kell mondania a német állampolgárságról, hacsak a megtartásra vonatkozó kérvényét nem fogadják el valamilyen nemzeti érdek miatt.

Aki önként katonai szolgálatot vállal egy másik állam hadseregében a német állam külön engedélye nélkül – az elveszti állampolgárságát. A külföldi szülők által örökbefogadott gyermek szintén elveszti német állampolgárságát, hacsak nem tart fenn kapcsolatot a vér szerinti német állampolgárságú szülőjével.

 

Olaszország

 

Állampolgárság megszerzése

Az olasz állampolgársági törvény értelmében, születés útján állampolgárságot szerez az, akinek egyik szülője olasz állampolgár, vagy Olaszország területén született és szülei ismeretlenek vagy hontalanok. Az állampolgársági törvény 3. szakaszának megfelelően szintén állampolgárságot szerez az a kiskorú gyermek, akit egy olasz állampolgár fogad örökbe, az általa örökbe fogadott gyermek tehát kettős állampolgár lesz.

Ha egy olasz állampolgár felesége külföldi állampolgár vagy hontalan, olasz állampolgárságot szerez, ha legalább 6 hónapig Olaszország területén lakik, vagy ha már eltelt 3év a házasságkötés óta. A köztársasági elnök olasz állampolgárságot adományozhat olyan személyeknek, akik valamilyen rendkívüli szolgálatot teljesítettek az olasz államnak.

Azon személyek kiskorú gyermekei, akik olasz állampolgárságot szereznek, automatikusan állampolgárok lesznek, ha együtt élnek az adott szülővel, de ha elérik a nagykorúságot, lemondhatnak az olasz állampolgárságról, ha másik állampolgársággal is rendelkeznek.

Olyan hontalan személyek, akik állandó lakhellyel rendelkeznek Olaszország területén az olasz törvények hatálya alá esnek, részesülnek az olasz állampolgárokat megillető jogokban, és hadkötelesek. Az olasz törvények vagy nemzetközi szerződések értelmében menekült státuszt élvező személyek a hadkötelezettség kivételével hontalan személynek tekintendők.

 

Kedvezmények

Ha egy külföldi állampolgár vagy hontalan személy, akinek egyik szülője vagy leszármazottja olasz állampolgár (volt), katonai szolgálatot teljesít az olasz hadseregben, vagy az olasz közigazgatásban tölt be valamilyen tisztséget, olasz állampolgárságot szerezhet. Az ilyen személyek állampolgárságot kaphatnak akkor is, ha legalább 2 évig állandó lakhellyel rendelkeztek Olaszország területén és kijelentik, hogy olasz állampolgárok kívánnak lenni. Ugyanez vonatkozik az Olaszország területén született külföldi állampolgárokra, akik nagykorúságuk eléréséig állandó lakhellyel rendelkeztek Olaszországban.

Az 1920. július 16. előtt külföldre emigrált, korábban osztrák felségterületen élő személyek, illetve egyenes ági leszármazottaik a törvényi szabályozás értelmében olasz származásúak.

A határon kívül élő olaszokkal foglalkozik a szlovéniai és horvátországi olasz kisebbség kedvezményeiről szóló 73. törvény (2001. március 21.; a Friuli–Venezia–Giulia régió, Belluno tartomány és a vele szomszédos területek gazdasági tevékenységének és nemzetközi együttműködésének fejlesztéséről szóló 1991. január 9-i 19. jogszabály 14. cikkelye 2. §-ának hatályát meghosszabbító rendelkezés).

A 2000. december 20-át követő 5 évben azok, aki az egykori Osztrák–Magyar Monarchia törvényben meghatározott területén éltek, és a saint-germaini békeszerződés hatálybalépése előtt külföldre (Ausztriát kivéve) költöztek, kérhetik az olasz állampolgárságot egy nyilatkozattal és a leszármazási igazolás csatolásával. Ennek feltétele, hogy a jelenlegi olasz területeken vagy a világháborúkat lezáró békeszerződések és a határmegállapító osimói szerződés értelmében jugoszláv fennhatóság alá került olasz területeken éltek 1920. július 16. előtt.

Olaszország jelentős támogatás nyújt a külföldön élő olaszoknak, és képviseleti jogot biztosít a parlamentben a külföldön élő olasz állampolgároknak (12 mandátum). Az új állampolgársági törvény célja többek között a határon túli olaszok támogatása, illetve az olasz etnikumúak visszavándorlásának elősegítése volt.

 

Állampolgárság elvesztése

Korábban egy idegen állampolgárság önkéntes megszerzése az olasz állampolgárság megszűnését jelentette abban az esetben, ha az érdekelt külföldön lakott, de az 1992. évi törvény kihirdetése óta egy idegen állampolgárság megszerzése nem vonja maga után az olasz állampolgárság automatikus megszűnését. Ez alapján bármely állampolgár, aki másik állampolgárságot szerez vagy visszaszerez, párhuzamosan megtarthatja olasz állampolgárságát is; ugyanakkor lemondhat az olasz állampolgárságról, ha külföldön tartózkodik vagy ott állandó lakhellyel rendelkezik.

Ha egy olasz állampolgár tisztséget vállal egy idegen ország szolgálatában vagy egy olyan nemzetközi szervezetnél, amelynek Olaszország nem tagja, esetleg másik ország hadseregében teljesít szolgálatot, elveszíti az olasz állampolgárságot.

Az állampolgárságra vonatkozó 1992. évi törvény nem foglalkozik külön a kettős állampolgárság kérdésével, és eltörölte azt a kötelezettséget, hogy a több állampolgársággal rendelkező gyermekek ezek közül válasszanak a nagykorúság elérésekor. Ugyanakkor a törvény eltörölte azt az előírást, melynek megfelelően az olasz állampolgár, aki jószántából megszerez egy másik állampolgárságot, automatikusan elveszti az olasz állampolgárságot, ha lakhelye nem Olaszországban található.

 

Portugália

 

Állampolgárság megszerzése

A portugál állampolgársági törvény értelmében portugál szülők gyermekei születésükkor állampolgárságot kapnak. Ha nem Portugália területén születtek, nyilatkozatban kell jelezniük, hogy portugál állampolgárok kívánnak lenni. Ugyanígy portugál állampolgárok lesznek azok, akik idegen szülők gyermekeként portugál területen születtek, ha szüleik már legalább 6 vagy 10 éve Portugália területén élnek, attól függően, hogy országukban hivatalos nyelv-e a portugál. A portugál területen talált gyermekek automatikusan állampolgárságot kapnak.

Ha valaki már legalább 3 éve házasságban él egy portugál állampolgárral, állampolgárságot kaphat, és ezen a házasság esetleges felbomlása sem változtat. Hasonlóképpen állampolgárságot szerez az a személy, akit egy portugál állampolgár fogad örökbe.

Honosítás útján is szerezhet állampolgárságot minden nagykorú személy, aki Portugália területén állandó lakhellyel rendelkezik 6 vagy 10 éve (attól függően, hogy a portugál hivatalos nyelv-e a származási országukban), megfelelő szinten beszéli a portugál nyelvet és ismeri az ország kultúráját. Ez utóbbiak nem vonatkoznak azokra a személyekre, akik korábban rendelkeztek portugál állampolgársággal, elismerten portugálok, esetleg portugál közösségek leszármazottai, és olyanokra sem, akik rendkívüli szolgálatot tettek a portugál államnak, vagy arra felkérték őket.

Az 1981. október 3-i, 37/81., az állampolgárságra vonatkozó törvény, melyet az 1994. augusztus 19-i, 25/94. törvény módosított, nem törekedik arra, hogy elkerülje az állampolgárság-halmozást. Portugália egyébként nem ratifikálta az 1963. évi egyezményt.

 

Kedvezmények

A különböző tartózkodási minimumok csökkentésén túl egyéb kedvezményekben is részesülnek a portugál nyelvterületen élő külföldi állampolgárok. Kölcsönösség esetén részesülhetnek olyan jogokban, amelyeket más külföldi állampolgár nem kaphat meg, bár az alkotmány leszögezi, hogy nem lehetnek közigazgatási szervek alkalmazottai, önkormányzati tisztségviselők és nem szolgálhatnak a hadseregben vagy a diplomáciában. Kölcsönösség esetén még szavazati jogot is kaphatnak a Portugália területén élő külföldi állampolgárok.

Portugália különleges kapcsolatokat tart fenn Brazíliával és más volt gyarmataival (Mozambik, Macao stb.). A kulturális kapcsolatok részeként – és ezek zökkenőmentes fenntartása érdekében – Portugália és Brazília 1960-ban kölcsönös vízummentességről szóló megállapodást kötött. A megállapodás alapján a brazil állampolgárok lényegében korlátlan ideig tartózkodhatnak Portugália területén.

Portugália 1991. június 25-én csatlakozott a schengeni egyezményhez, amikor a vízumpolitikára vonatkozóan még nem alakult ki közösségi szintű szabályozás. Minden tagállam nemzeti jogszabályai alapján tartott fenn vízummentességi megállapodásokat vagy kötötte vízumhoz harmadik országok állampolgárainak beutazását. A portugál lobbinak köszönhetően az Európai Közösség (és a schengeni térség) valamennyi tagállama 90 napi időtartamra vízummentes beutazást biztosított a brazil állampolgároknak. Ugyanakkor a brazil állampolgárok vízummentes beutazásának fenntarthatósága érdekében a portugál kormány vállalta: Portugália visszafogad minden olyan brazil állampolgárt, aki a Brazília és a schengeni tagállamok között meglévő kétoldalú vízummentességi megállapodásokkal visszaélve a schengeni térségben 3 hónapnál tovább tartózkodik (a vízummentes országok állampolgárai egy féléven belül, az első belépéstől számított 3 hónapig tartózkodhatnak a schengeni térségben).

A külföldön élő portugál közösségek támogatásáról a 6162/99. számú külügyminisztériumi államtitkári utasítás rendelkezik. A támogatás célja a külföldön élő portugál közösségek társadalmi-kulturális fejlődésének segítése, a befogadó országok társadalmi és politikai életében történő részvételük támogatása, a portugál kultúra terjesztése.

 

Állampolgárság elvesztése

1981-től kezdve egy idegen állampolgárságnak egy portugál általi megszerzése nem jelenti a portugál állampolgárság megszűnését, és a portugál állampolgárság megszerzésének nem feltétele az előző állampolgárságról való lemondás.

A portugál állampolgársági törvény nem kötelezi a több állampolgársággal rendelkező portugálokat, hogy lemondjanak ezek közül valamelyikről, ugyanakkor az állampolgárságra vonatkozó törvény előírja, hogy azok a portugálok, akik más állampolgársággal rendelkeznek, nyilatkozatban lemondhatnak a portugál állampolgárságról.

Az illetékes szervek megtagadhatják a portugál állampolgárság kiadását, ha a kérvényező nem kötődik érzelmileg a portugál közösséghez, illetve ha a portugál törvények értelmében akár3 éves szabadságvesztéssel is büntethető bűncselekményt követett el, esetleg másik állam közigazgatásában vagy hadseregében szolgál.

 

Szlovákia

 

A Szlovák Köztársaság Nemzeti Tanácsának 1993. évi törvénye szerint az a személy, aki 1992. december 31-ig a Csehszlovák Föderáción belül Szlovákia állampolgára volt, automatikusan szlovák állampolgár lett. Akik csak szövetségi állampolgársággal rendelkeztek, de 1992 után a szlovák állampolgárságot választották, még egy évig (1993. december 31-ig) folyamodhattak szlovák állampolgárságért.

 

Állampolgárság megszerzése

Születésekor automatikusan állampolgárságot szerez az a gyermek, akinek szülei szlovák állampolgárok. A gyermek akkor is megkapja a szlovák állampolgárságot, ha az egyik szülője másik ország állampolgára. Egy gyermek tehát abban az esetben szerezhet állampolgárságot születésekor, ha egyik szülője szlovák állampolgár, vagy Szlovákia területén született, és szülei hontalanok vagy a gyermek valamilyen okból nem kapja meg állampolgárságukat. Azok a gyermekek, akiknek a szülei ismeretlenek, és a Szlovák Köztársaság területén születtek, vagy ott találták őket, szintén állampolgárságot kapnak.

Honosítás útján azok szerezhetnek állampolgárságot, akik legalább 5 éve Szlovákia területén élnek, és nem ítélték el őket nemzetközi bűncselekményért. Kedvezményesen honosítható az a személy, aki nem állampolgára másik országnak, illetve lemond másik állampolgárságáról.

Mindettől függetlenül állampolgárságot kap az a személy, aki szlovák állampolgárral köt házasságot, vagy aki nagy szolgálatot tett a szlovák államnak.

Az állampolgárság megszerzésének módjától függetlenül minden szlovák állampolgárt ugyanazok a jogok illetnek meg.

 

Kedvezmények

A külhoni szlovákokról és egyes törvények módosításáról, kiegészítéséről szóló, 1997. február 14-i, 70. számú törvény („státusztörvény”) alapján a külhoni szlovákok igazolványt kapnak. A törvény biztosít továbbá bizonyos jogosultságokat és kedvezményeket az igazolvány tulajdonosainak, és lehetőséget ad a szlovák nemzetiségű és származású személyeknek arra, hogy intézményes kapcsolatokat építsenek ki Szlovákiával. (Lásd részletesen Halász Iván tanulmányában.)

 

Állampolgárság elvesztése

A szlovák szabályozás szerint egy másik állampolgárság megszerzése nem vonja maga után automatikusan a szlovák állampolgárság elvesztését, de lehetőség van az állampolgárságról való lemondásra.

Csak olyan állampolgárt lehet felmenteni az állampolgárság alól, aki ezáltal nem válik hontalanná. Csak úgy veszítheti el valaki az állampolgárságát, ha önként lemond róla, és az állam „felmenti” az állampolgárság alól. Nem mondhat le az állampolgárságáról az, aki ellen büntetőeljárás van folyamatban, épp büntetését tölti, vagy még nem töltötte le a kiszabott büntetést. Ugyanígy nem mondhat le állampolgárságáról az, akinek köztartozása van.

A lemondást megkönnyíti, ha az illető egy idegen állampolgárral köt házasságot, és külföldön kíván letelepedni. Könnyebben mondhatnak le azok is, aki házasság útján szerezték a szlovák állampolgárságot, illetve olyan – szüleik révén – kettős állampolgárságot nyert személyek, akik előreláthatóan nem Szlovákia területén fognak élni.

 

Szlovénia

 

Állampolgárság megszerzése

A szlovén állampolgársági törvény – amelyet a Szlovén Köztársaság Nemzetgyűlése 1991. június 5-én fogadott el – kimondja, hogy aki 1990 előtt a Szlovén Köztársaság és Jugoszlávia állampolgára volt, automatikusan állampolgárságot kap, ha állandó lakhellyel rendelkezik Szlovénia területén. Szintén kérvényezhet szlovén állampolgárságot az a külföldi, aki a függetlenedés napján, azaz 1990. december 23-án állandó lakhellyel rendelkezett Szlovénia területén és most is ott él.

Az önálló államiság elnyeréséhez kapcsolódó átmeneti rendelkezésektől függetlenül szlovén állampolgárságot kap az a gyermek, akinek mindkét szülője szlovén állampolgár, vagy az a Szlovénia területén született gyermek, akinek egyik szülője szlovén. Szlovénia területén talált gyermekek akkor kapnak szlovén állampolgárságot, ha szüleik ismeretlenek vagy hontalanok, de ha a szülők a gyermek 18 éves koráig bejelentik, hogy más állampolgárságú, elveszíti a szlovén állampolgárságot.

A honosítást a szlovén állampolgársági törvény számos feltételhez köti, a kérelmezőnek igazolnia kell, hogy korábbi állampolgárságáról lemondott, legalább 10 évet élt Szlovénia területén (ebből 5 évet közvetlenül a kérelem benyújtása előtt), illetve állandó lakhellyel és rendszeres jövedelemmel rendelkezik. Emellett bizonyítania kell, hogy megfelelő szinten beszél szlovénül (írásbeli és szóbeli nyelvvizsga letételével), nem követett el 1 évnél hosszabb szabadságvesztéssel büntethető bűncselekményt és rendezte valamennyi köztartozását. A honosítottak kiskorú gyermekei minden esetben megkapják az állampolgárságot szüleikkel együtt.

Örökbefogadásnál az örökbefogadott gyermek akkor kapja meg a szlovén állampolgárságot, ha 8 éves kora előtt szülei külön kérvényezik azt és igazolják, hogy Szlovénia területén nevelik a gyermeket.

 

Kedvezmények

A leírt feltételek teljesülése nélkül is szerezhet állampolgárságot külföldi személy, ha ez a szlovén államnak tudományos, gazdasági, kulturális vagy egyéb szempontból érdekében áll. Kedvezményesen kaphat állampolgárságot az is, akinek egyik szülője szlovén állampolgár volt és ő maga méltánytalanul vesztette el vagy nem kapta meg az állampolgárságot az előző rendszerben.

Az állampolgársági törvény lehetővé teszia Szlovéniából kivándoroltak és egyenes ági leszármazottaik – a harmadik generációig – kettős állampolgárságát, ha legalább 1 évet megszakítás nélkül Szlovéniában tartózkodnak, s honosításuk szlovén nemzeti érdek.

A törvény a szlovén nemzeti érdekek figyelembevételét irányozza elő a szlovén állampolgárral legalább 2 éve házasságban, s ebből legalább 1 éve megszakítás nélkül Szlovéniában élő külföldi honosítása esetében is.

A szlovén kormány korábban kezdeményezte az utódállamokkal megkötött kettős állampolgársági megállapodások felmondását, mert a szlovén érdekeket veszélyeztetve látta azáltal, hogy a honosítottak közül sokan (elsősorban az egykori jugoszláv tagköztársaságokból) megtartották eredeti állampolgárságukat is. Horvátországgal és Macedóniával folytak is erről tárgyalások, ezek azonban eddig nem jártak eredménnyel. Szlovénia európai uniós tagságával az állampolgársági kérdés amúgy is más megvilágításba került.

Szlovénia már 1991. évi alkotmányának 5. cikkelyében leszögezte, hogy fontosnak tartja a határon túl élő szlovének támogatását. Azt, hogy ez konkrétan milyen formában történjen meg, igen heves viták kereszttüzében áll a mai napig Szlovéniában. A kérdésben irányadónak tekinthető a szlovén parlament 1996. évi határozata a szomszédos országokban élő szlovén kisebbségek helyzetéről és a Szlovén Köztársaság állami és egyéb szerveinek velük kapcsolatos teendőiről. Ez a parlamenti határozat a Szlovéniával szomszédos országok azon területeire vonatkozik, amelyeken „őshonos szlovén kisebbségek élnek”, megjelöli, hogy mely területek tartoznak ide és előrevetíti, hogy kétoldalú szerződések formájában kívánja rögzíteni a kisebbségekkel kapcsolatos kötelezettségeket. A határozat emellett leszögezi, hogy a szlovén állam pénzügyi támogatást nyújt a szlovén kisebbségeknek, és tárca nélküli miniszter kinevezésével és parlamenti munkabizottság összehívásával kívánja folyamatosan támogatni a határon túli szlovéneket.

 

Állampolgárság elvesztése

Lemondhat szlovén állampolgárságáról az a 18 év feletti személy, aki rendezte köztartozásait, nem folyik ellene eljárás, illetve esetleges büntetéseit már letöltötte, és igazolni tudja, hogy az állampolgárság megszűnésével nem válik hontalanná. A külföldön születtet és élő szlovén állampolgárok 25 éves korukig nyilatkozatban jelezhetik, hogy nem kívánnak élni származási alapon szerzett állampolgári jogukkal.

Megvonhatják az állampolgárságot attól, aki olyan szervezetnek a tagja, amelynek célja Szlovénia alkotmányos rendjének a megbontása, illetve valamelyik külföldi titkosszolgálat alkalmazásában áll. Szintén elvesztheti állampolgárságát az, aki nem hajlandó eleget tenni állampolgári kötelezettségeinek Szlovénia területén.

 

Spanyolország

 

Az 1982. július 13-i törvény szabályozza az állampolgárságot, amelyet az 1990. december 17-i törvény módosított és a polgári törvénykönyv foglalt magába. Erre a szabályozásra a Spanyolországban létező kivándorlási hagyomány nyomta rá a bélyegét, és az az aggodalom, hogy a kivándorlók gyermekei elveszítik az eredeti állampolgárságot. Ezt igyekeznek a szabályozással elkerülni.

 

Állampolgárság megszerzése

Automatikusan spanyol állampolgárok lesznek azok, akiknek egyik szülője spanyol, valamint azok a személyek, akik Spanyolország területén születtek idegen szülők gyermekeként, de legalább egyik szülejük szintén spanyol földön született (kivételt képeznek ez alól a Spanyolországon dolgozó diplomaták). A polgári törvénykönyv 9. szakaszának megfelelően a 18 év alatti örökbe fogadott gyermekek az örökbefogadás pillanatában automatikusan spanyol állampolgárságot kapnak, tehát egy idegen állampolgár, akit egy spanyol örökbe fogad, kettős állampolgárságot szerezhet. Ha az örökbefogadott személy már elmúlt 18, az örökbefogadást követő 2 évben választhatja a spanyol állampolgárságot.

Kiemelkedő sportolók (pl. futballisták) és művészek királyi engedéllyel soron kívül kaphatnak állampolgárságot.

A spanyol állampolgárok házastársai nem kapják meg automatikusan a spanyol állampolgárságot. Ennek ellenére ezek elég könnyen megszerezhetik az állampolgárságot a házasságkötés után 1 évre, anélkül hogy le kellene mondaniuk az eredeti állampolgárságukról.

Az állampolgárság honosítás útján történő megszerzéséhez 10 éves spanyolországi tartózkodást kell igazolni. Azoknak, akik menekült-státuszban élnek Spanyolországban, ez az időtartam csak 5 év. Kiemelt kedvezményben részesülnek a latin-amerikai országokból érkező bevándorlók, valamint az Andorrából, a Fülöp-szigetekről, Egyenlítői-Guineából és Portugáliából származó kérelmezők és a spanyol zsidók (sephardies) leszármazottai, akiknél az igazolandó tartózkodás csupán 2 év. Ha spanyol szülők gyermekéről vagy spanyol állampolgár házastársáról van szó, a megkövetelt időtartam leszűkül 1 évre.

A kérelemhez mellékelni kell egy „jó magaviseleti” igazolást a helyi városházától és emellett igazolni kell, hogy az illető képes beilleszkedni a spanyol társadalomba, azaz megfelelő szinten beszéli a spanyol nyelvet.

Spanyolország alkotmánya bizonyos esetekben elismeri a kettős állampolgárságot. Ennek megfelelően, a 22–23. szakasz rámutat: az állam kettős állampolgársági egyezményeket köthet ibér-amerikai államokkal vagy olyanokkal, amelyek speciális kapcsolatokat tartottak/tartanak fenn Spanyolországgal. A spanyolok állampolgárságot szerezhetnek ezekben az országokban, anélkül hogy elvesztenék eredeti állampolgárságukat, még akkor is, ha ezek az országok nem ismerik el kölcsönösen ezt a jogot. A kettős állampolgár alkotmányos elismerése a magyarázata annak, hogy Spanyolország miért ratifikálta az Európa Tanács 1963. évi egyezményének csak a katonai kötelezettségre vonatkozó első felét és miért nem erősítette meg a kettős állampolgársági esetek számának csökkentéséről szóló részt.

 

Kedvezmények

A legtöbb esetben a spanyol állampolgárságért folyamodóknak le kell mondaniuk korábbi állampolgárságukról. Egyedül a latin-amerikai országokból, illetve Spanyolországgal „speciális kapcsolatban álló” országokból érkezők képeznek kivételt ez alól, aminek a feltételeit számos kétoldalú szerződés rögzíti. Az ilyen esetekben a honosításért folyamodó személy nem veszti el eredetei állampolgárságát a spanyol állampolgárság megszerzésének pillanatában.

A spanyolok, akik Spanyolországhoz kétoldalú szerződésekkel kötődő országok egyikének állampolgárságát kapják meg, megőrizhetik spanyol állampolgárságukat és az ezen országokból származó menedékjogot kapott állampolgárok is megszerezhetik a spanyol állampolgárságot az eredeti állampolgárságról való lemondás nélkül. A latin-amerikai országokon kívül Andorra, a Fülöp-szigetek, Egyenlítői-Guinea és Portugália kötött a kettős állampolgárság elfogadását előirányzó egyezményt Spanyolországgal.

Spanyolország alapjában véve követi a schengeni előírásokat, a latin-amerikai országok állampolgáraival kapcsolatban azonban – mint arra az állampolgárság megszerzésénél is utaltunk – kulturális és történelmi okok miatt pozitív diszkriminációt alkalmaznak a spanyol hatóságok. 90 napnál rövidebb tartózkodáshoz nem szükséges a schengeni vízum ezeknek a személyeknek, ilyenkor nemzeti vagy kedvezményes elbírálású vízumot bocsátanak a beutazni kívánok rendelkezésére. A tartózkodási vagy munkavállalási engedélyek kiadásakor az említett módon kedvezményes elbírálásban részesülnek a latin-amerikai országok állampolgárai, az állampolgárság megszerzését például a törvényesen előírt 10 év helyett már 2 éves tartózkodás után is lehetővé teszik számukra.

 

Állampolgárság elvesztése

A polgári törvénykönyv 23. szakasza szerint a spanyol állampolgárság megszerzésének egyik feltétele az előző állampolgárságról való lemondás. A polgári törvénykönyv 24. szakaszának megfelelően a nagykorú vagy nagykorúsított spanyolok, akik gyermekkoruktól fogva egy második állampolgársággal is rendelkeznek, automatikusan elvesztik spanyol állampolgárságukat, ha kizárólag a másik állampolgárságukat használják. Ez a rendelkezés nem használatos azon országok menedékjogban részesített lakosaira, akik „kettős állampolgársági egyezményeket” kötöttek Spanyolországgal.

Ezt a rendelkezést az 1990. december 17-i módosító törvény vezette be. Korábban a spanyolok, akik születésüktől fogva egy második állampolgársággal rendelkeztek, megőrizhették eredeti állampolgárságukat, ha a konzulátusi vagy az anyakönyvi nyilvántartásokban szerepeltek, és csak abban az esetben vesztették el spanyol állampolgárságukat, ha kifejezetten lemondtak róla. Továbbra is alkalmazható egyébként az a szabály, amely szerint azok a spanyolok, akik egy másik állampolgársággal is rendelkeznek és lakhelyük külföldön található, lemondhatnak a spanyol állampolgárságról.

 

Svédország

 

Állampolgárság megszerzése

A 2001. évi svéd állampolgársági törvény értelmében születésekor állampolgárságot szerez az a gyermek, akinek anyja svéd állampolgár, vagy az, akinek apja svéd állampolgár és Svédország területén születik, vagy szülei házasságban élnek. Külön kérelem benyújtásával az a 18 éven aluli gyermek is kaphat állampolgárságot, aki külföldön született ugyan, de apja születése óta svéd állampolgár. Amíg az ellenkezője nem kerül bizonyításra, egy Svédország területén talált gyermeket svéd állampolgárnak kell tekinteni.

A 18 és 20 év közötti külföldi fiatalok szintén kaphatnak állampolgárságot, ha állandó lakhellyel rendelkeznek Svédország területén és már legalább 13 éves koruk óta ott élnek.

A svéd állampolgárok által örökbefogadott 12 év alatti gyermek az örökbefogadás pillanatában svéd állampolgárrá válik, akkor is, ha az örökbefogadásra nem Svédország, hanem Dánia, Finnország, Izland vagy Norvégia területén kerül sor.

Honosítás útján az a 18 év fölötti külföldi szerezhet állampolgárságot, aki állandó lakhellyel rendelkezik és legalább 5 éve Svédország területén él (hontalanok és menekültek esetén ez 4 év, skandináv országok állampolgárainál pedig csak 2), és azóta is „tiszteletre méltó” életet él. Ha a kérelmező korábban rendelkezett svéd állampolgársággal, vagy házastársi, esetleg élettársi viszonyban él egy svéd állampolgárral, ezen feltételek teljesülése nélkül is honosítható.

Ha valaki honosítás útján svéd állampolgárságot szerez, 18 év alatti, Svédországban élő gyermekei is automatikusan állampolgárok lesznek.

 

Kedvezmények

Svédország kétoldalú megállapodásokat kötött a skandináv térség országaival (Dániával, Izlanddal, Finnországgal és Norvégiával), amelyek alapján kölcsönösen kedvezményben részesítik egymás állampolgárait mind a tartózkodás, mind a letelepedés szempontjából. Nem veszíti el például állampolgárságát az a személy, aki ugyan 22 éves koráig soha nem élt Svédországban, viszont 7 éve állandó lakhellyel rendelkezik valamelyik skandináv országban.

 

Állampolgárság elvesztése

Elveszíti állampolgárságát 22 éves korában az a fiatal, aki külföldön született és nem élt soha Svédország területén, illetve soha semmilyen kapcsolatban nem állt Svédországgal. Ilyen személyek kiskorú gyermeke is elveszti a svéd állampolgárságot, hacsak a másik szülő nem maradt továbbra is svéd állampolgár. Mindez persze csak akkor alkalmazható, ha az illető ezzel nem válik hontalanná.

Elbocsátható a svéd állampolgárságból az a személy, aki másik állampolgárságot kíván megszerezni, és nem Svédország területén él.

 

Összegzés

 

Amint az a függelékben közölt összesítő táblázatból is kitűnik, az irányadó európai tanácsi egyezmények ellenére az egyes európai uniós országok állampolgársági szabályozásai sok szempontból eltérnek egymástól. Vannak ugyan azonos jogi gyökereket mutató országcsoportok (pl. a skandináv országok), de az állampolgárság megszerzésével, elvesztésével és a kettős állampolgárság kérdésével kapcsolatban gyakorlatilag nincs két ország, amely tökéletesen azonos megoldásra jutott volna.

Ugyan a jelen tanulmány keretei nem tették lehetővé, hogy szélesebb történeti kitekintést tegyünk az egyes állampolgári törvények kialakulását, fokozatos formálódását illetően, azt leszögezhetjük, hogy a legtöbb szabályozás megpróbál igazodni a változó társadalmi adottságokhoz és migrációs tendenciákhoz. Általánosan megfigyelhető például az a törekvés, amely igyekszik józan kompromisszumokkal és engedményekkel segíteni a házastársak és örökbefogadott gyermekek állampolgárság-szerzését és a menekültek állampolgári jogállásának rendezését. A most következő rövid összegzésben néhány kiemelt szempont fényében igyekszem röviden felvázolni az európai uniós országok állampolgársági törvényei alapján leszűrhető általános konzekvenciákat.

Az állampolgárság megszerzésénél irányadó jus soli és jus sanguinis irányelv érvényesülést tekintve mára kisebbségbe kerültek azok az országok, amelyek „pusztán” a születési hely alapján automatikusan állampolgárságot adnak a területükön világra jött gyermekeknek, bár a migrációs tendenciákat figyelembe véve néhány ország fokozatosan engedményeket tesz ezen a téren (pl. Franciaország).

Az állampolgárság honosítás útján történő megszerzése több országban sokat egyszerűsödött az utóbbi években, a házastársak és az örökbefogadott gyermekek szinte minden országban részesülnek valamiféle kedvezményben, és az adott országból származó személyek leszármazottai is gyakran egyszerűsített eljárással szerezhetnek állampolgárságot. A honosításhoz szükséges tartózkodási idő tartama változó az egyes országokban, talán nem véletlen, hogy a legkevesebbet – 3 évet – Belgiumban kell várni a honosításra, míg a szomszédos Luxemburg a „legigényesebb”, 10 éves tartózkodási időt megkövetelő országok táborában van. A honosítást egyébként az uniós tagállamok változó feltételekhez kötik, amelyek sokszor kapcsolódnak a korábbi anyaországgal kapcsolatos kötelezettségek (katonai szolgálat, köztartozások) rendezéséhez, és az új hazában történő megélhetés biztosításához. A büntetett előéletű kérelmezőket egyik országban sem látják szívesen, annál inkább a kiemelkedő teljesítményt nyújtó tudósokat, művészeket és sportolókat.

Nagyon kevés olyan ország van, amely törvényi szabályozásával teljesen kiküszöbölné a kettős állampolgárságot. Gondoljunk csak a gyakran emlegetett házastársakra és örökbefogadott gyermekekre, akiknek jogállására vonatkozóan a kettős állampolgárságot kiküszöbölni kívánó 1997. évi európai tanácsi egyezmény sem tudott igazán üdvözítő megoldást találni. A kettős állampolgárság megítélését és tolerálását tekintve alapvetően négy különböző modellel találkozhatunk az európai uniós államoknál. Néhány állam jogi szabályozása egyáltalán nem teszi lehetővé a kettős állampolgárságot (Észtország, Németország), míg bizonyos országok állampolgári törvénye kimondja ugyan, hogy az adott állam területén nincs kettős állampolgárság, mégis elfogadja azt bizonyos kivételes esetekben (pl. Ausztria, Belgium, Lettország). Sok ország leszögezi állampolgársági szabályozásában, hogy a kettős állampolgárság elkerülésére törekszik, de a honosítás kivételével gyakorlatilag nem szankcionálja az állampolgárság-halmozást (pl. Csehország, Dánia stb.). Többségben vannak azok az országok, ahol a törvényi szabályozás lehetővé teszi a kettős állampolgárságot (Magyarország, a skandináv országok többsége és Nagy-Britannia is ebbe a kategóriába tartozik).

Az állampolgárság elvesztésének feltételei sokszor tükrözik a kettős állampolgárság megítélését, hiszen azok az európai uniós országok nem korlátozzák semmilyen formában az állampolgárság-halmozást, ahol egy másik állampolgárság megszerzésével nem kell automatikusan lemondani a korábbi állampolgárságról.

Ami a kedvezményeket illeti, a korábban már érintett házastársi és örökbefogadási kedvezményeken kívül számos ország támogatja a korábbi állampolgárok leszármazottait és a visszatelepülő honpolgárokat. Az egyes országok történelméből, földrajzi elhelyezkedéséből és politikai berendezkedésétől függően sok államnál láthattuk, hogy bizonyos kedvezményezett országok, országcsoportok rendkívüli elbírálásban részesülnek az állampolgárság megadásakor, sőt a kettős állampolgárság tekintetében is. Néhol ez csupán az eljárási rend leegyszerűsödésében mutatkozik meg, vagy a követelmények lazulásában, bizonyos országokban viszont külön (státusz)törvények formájában, amelyek hol a visszatelepülőket (Lengyelország, Lettország), hol valamilyen „rokon” népet (Ausztria, skandináv országok), hol a külhoni honfitársakat támogatják (Magyarország, Szlovénia, Szlovákia)

 

Függelék

 

Állampolgársági szabályozás az EU-országokban

Ország	Jus soli alapján	Jus sanguinis alapján	Kettős állampolgárság	Másik állampolgárság önkéntes megszerzésekor elvész az állampolgárság	Honosításhoz szükséges tartózkodási idő	Kedvezmények
Ausztria	nem	igen	Nincs (kivételekkel)	igen	10 év	Egyetemi tanárok; Romániában élő németek; Dél-Tirol
Belgium	nem	igen	Nincs (kivételekkel)	igen	3 év	Házastárs; belga leszármazottak
Csehország	igen	igen	Van (megszorításokkal)	igen	5 év	Volt csehszlovák állampolgárok; leszármazottak
Ciprus	nem	igen	van	nem	12 hónap + 4 év	Brit Nemzetközösség ciprusi származású állampolgárainak; házastársaknak
Dánia	nem	igen	Van (megszorításokkal)	igen	9 év	Skandináv országok állampolgárai
Észtország	nem	igen	nincs	igen	5 év	1990 előtt Észtországban élők, kiemelkedő szolgálatot tett személyek
Finnország	nem	igen	van	nem	6 év	Skandináv országok, Finnországgal szoros kapcsolatban állók; 65 év felettiek
Franciaország	igen	igen	van	nem	5 év	Házastárs; Franciaország területén született külföldiek
Görögország	nem	igen	van (megszorításokkal)	igen	8 év	Görög leszármazottak; kiemelkedő szolgálatot tett személyek; hadseregbe belépők; korábbi politikai menekültek; albániai görögök
Hollandia	nem	igen	van	igen (kivételekkel)	5 év	Házastársak; második generációs vagy idős bevándorlók;
Írország	Igen (megszorításokkal)	igen	van	nem	1+ 4 év	Ír leszármazottak; speciális szolgálatot tevők
Lengyelország	nem	igen	van	nem	5 év	Hazatelepülők
Lettország	igen	igen	nincs (kivételekkel)	igen	5 év	Hazatelepülők; menekültek és leszármazottaik
Litvánia	nem	igen	Nincs (kivételekkel)	igen	10 év	Házastársak; korábbi litván állampolgárok és leszármazottaik
Luxemburg	nem	igen	Nincs (kivételekkel)	igen	10 év	Speciális kötődés (házasság, örökbe fogadás, születés)
Málta	igen	igen	van	nem	5 év	Korábbi máltai állampolgárok és leszármazottaik
Magyarország	nem	igen	van	nem	8 év	Házastársak; örökbefogadott gyermekek; menekültek; magyar származásúak és leszármazottaik
Nagy-Britannia	igen	igen	van	nem	5 év	Házastársak; British Overseas Citizens; British Overseas Territories Citizens; külföldön született brit leszármazottak
Németország	nem	igen	nincs	igen	8 év	bevándorlók (gyermekei); betelepülő németek
Olaszország	nem	igen	van	nem	10 év	olaszok leszármazottai; Olaszország területén született külföldiek; házastársak; kiemelkedő szolgálatot tett személyek
Portugália	igen	igen	van	nem	10 év	Portugál anyanyelvû országok; házastársak; portugál közösségek leszármazottai; egykori portugál állampolgárok; kiemelkedő szolgálatot tett személyek
Szlovákia	nem	igen	van	nem	5 év	Házastársak; kiemelkedő szolgálatot tett személyek; külhoni szlovákok
Szlovénia	igen	igen	van (megszorításokkal)	igen	10 év	Szlovének leszármazottai; volt jugoszláv állampolgárok; házastársak; határon túli szlovének
Spanyolország	nem	igen	van (megszorításokkal)	igen	10 év	Házastársak; Latin-Amerikából, Fülöp-szigetekről, Andorrából, Egyenlítői-Guineából és Portugáliából származó bevándorlók
Svédország	nem	igen	van	nem	5 év	Házastársak; skandináv országok állampolgárai

 

Felhasznált irodalom

– 2002. évi III. törvény az Európa Tanács keretében, 1997. november 6-án kelt, az állampolgárságról szóló Európai Egyezmény kihirdetéséről. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/.

– A kettős állampolgárságról. Adatok, állásfoglalások, elemzések. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/

– Benkő, Levente:Az európai gyakorlat. UFI, 2004. december. www.martonaron.hu/kettosallampolgarsag/pub_cikkek.html.

– Gosewinkel, Dieter: Staatsangehörigkeit in Deutschland und Frankreich im 19. und 20. Jahrhundert. In: Conrad, Christoph–Kocka, Jürgen (Hrsg.): Staatsbürgerschaft in Europa. Historische Erfahrungen und aktuelle Debatten. Körber-Stiftung, Hamburg 2001.

– Citizenship. http://www.legislationline.org/index.php?topic=4.

– Convention on the Reduction of Cases of Multiple Nationality and on Military Obligations in Cases of Multiple Nationality. CETS No. 043. http://conventions.coe.int/Treaty/en/Treaties/Word/043.doc.

– European Convention on Nationality. Strasbourg, 6. XI. 1997. http://conventions.coe.int/Treaty/en/Treaties/Word/166.doc.

– Leuninger, Ernst: Sozialethische Thesen zur doppelten Staatsbürgerschaft (Oktober 1994). http://www.leuninger.de/sozial/doppels.htm#antrag.

– Magyarázó jelentés az állampolgárságról szóló európai konvencióhoz. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

– Szalma József: Európa és a kettős állampolgárság. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.
Létünk, 2004. 2.

– Tóth Judit: Miért nem lehet, ha szabad. A többes állampolgárság a nemzetközi és az európai közösségi jog felől. Beszélő, 2003. október. www.martonaron.hu/kettosallampolgarsag/pub_cikkek.html.

– Tóth Judit: Státusjogok. Kisebbségkutatás Könyvek. Lucidus Kiadó, Budapest, 2004.

– Vogel Sándor: Kisebbségek, emigráció és (kulturális) külpolitika Európában. In: Éger György–Kiss J. László (szerk.): Stratégia és kultúra: kulturális külpolitika az új kihívások tükrében. Budapest, Teleki László Alapítvány, 2004.

– Weil, Patrick: Zugang zur Staatsbürgerschaft. Ein Vergleich von 25 Staatsangehörigkeitsgesetzen. In: Conrad, Christoph–Kocka, Jürgen (Hrsg.): Staatsbürgerschaft in Europa. Historische Erfahrungen und aktuelle Debatten. Körber-Stiftung. Hamburg, 2001.

– Zwei Pässe oft kein Problem. Die meisten EU-Länder billigen Doppelstaatsbürgerschaft. Frankfurter Rundschau vom 5. 1. 1999. http://www.leuninger.de/sozial/doppels.htm#antrag.

Ausztria

– Federal Law concerning the Austrian Nationality – Nationality Act (1985, as amended 1998). http://www.legislationline.org/view.php?document=61373;
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

– Staatsbürgerschaft. http://www.bmaa.gv.at/view.php3?f_id=1831&LNG=de&version
(az Osztrák Külügyminisztérium honlapja).

– Staatsbürgerschaftgesetz. Euro Defi Austria, Klienteninformation 1-4/1999. http://www.eurodefi.co.at/Web/KiDB/soRecht/Staatsb%C3%BCrgerschaftsrecht.htm.

– Staatsbürgerschaft in Österreich. http://www.help.gv.at/Content.Node/26/Seite.260000.html.

– Erwerb, Verleihung, Beibehaltung und Feststellung der Staatsbürgerschaft. http://www.salzburg.gv.at/themen/se/salzburg/staatsb-index/staatsbuergerschaft.htm.

 

Belgium

– Code de la Nationalite Belge – Circulaire du 25 avril 2000 concernant la loi du 1er mars 2000 modifiant certaines dispositions relatives a la nationalite belge.
http://www.legislationline.org/view.php?document=57588;
http://www.coe.int/T/E/Legal_Affairs/Legal_co-operation/Foreigners_and_citizens/.

– Nationality/Documents/National_legislation/Belgium.

Belgian Nationality. http://www.diplomatie.be.

– The Constitution of Belgium. http://www.fed-parl.be/constitution_uk.html; http://www.uni-wuerzburg.de/law/be00000_.html.

 

Csehország

– Constitution of the Czech Republic.
http://www.psp.cz/cgi-bin/eng/docs/laws/constitution.html.

– Act on Acquisition and Loss of Nationality (1993, as amended 1996). http://www.psp.cz/docs/laws/1993/40.html (cseh).
http://www.psp.cz/cgi-bin/fre/docs/laws/1993/40_index.html (angol).

– Act on the Nationality of Some of the Former Czechoslovak Nationals (No. 193/1999). http://www.legislationline.org/view.php?document=61504;
http://aa.ecn.cz/img_upload/f76c21488a048c95bc0a5f12deece153/pdf.zakon_II..pdf (cseh)

– Act on the Acquisition of Czech Citizenship by Former Citizens of Czechoslovakia (No194/1999).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61508.

– Law No 272/1993 amending Law on the Acquisition and Loss of Nationality of the Czech Republic (1993). http://www.legislationline.org/view.php?document=61505.

– Law No. 140/1995 amending Law on the Acquisition and Loss of Nationality of the Czech Republic, as amended by Law No 272/1993 (1995). http://www.legislationline.org/view.php?document=61506.

– Law No. 139/1996 amending Law on the Acquisition and Loss of Nationality of the Czech Republic, as amended by Law No. 272/1993 and by Law No. 140/1995 (1996). http://www.legislationline.org/view.php?document=61507.

– Practical information of the Ministry of Interior and the Police in regard to acquiring Czech citizenship. http://www.mvcr.cz/agenda/labyrint/stat_obc.html.

 

Ciprus

– Citizenship: Cyprus. http://www.legislationline.org/index.php?topic=4&country=12&org=0&eu=0.

– Citizenship Law of the Republic of Cyprus (1967). http://www.legislationline.org/view.php?document=61442.

– Cyprus-Amendments Citizenship Law 1972.
http://www.coe.int/T/E/Legal_Affairs/Legal_co-operation/Foreigners_and_citizens/ Nationality/Documents/National_legislation/Cyprus-Amendments%20Citizenship%20 Law%201972.asp.

– Cyprus-citizenship Law Amendments 1983.
http://www.coe.int/T/E/Legal_Affairs/Legal_co-operation/Foreigners_and_citizens/ Nationality/Documents/National_legislation/Cyprus-citizenship%20Law%20Amendments %201983.asp.

– Treaty Concerning The Establishment of The Republic of Cyprus.

– http://www.coe.int/T/E/Legal_Affairs/Legal_co-operation/Foreigners_and_citizens/ Nationality/Documents/National_legislation/CyprusTreatyConcerningEstablishmentofRepublicofCyprus.asp.

 

Dánia

– Citizenship: Denmark. Summary of the Rules on the Acquisition and Loss of Danish Nationality. http://www.legislationline.org/index.php?topic=4&country=14&org=0&eu=0.

– Constitution of Denmark (1953). http://www.legislationline.org/view.php?document=55979.

– Consolidated Nationality Danish Act (Ministry of Justice, January 1999). http://www.legislationline.org/view.php?document=55192.

 

Észtország

– Constitution of the Republic of Estonia (1992). http://www.legislationline.org/view.php?document=54611.

– Citizenship Act of Estonia (1995, consolidated February 2003). http://www.legislationline.org/view.php?document=54612.

– Citizenship Act of Estonia (1995, consolidated March 2004). http://www.legislationline.org/view.php?document=60739.

– Aliens Act (1993, consolidated January 2003). http://www.legislationline.org/view.php?document=57486.

– Aliens Act Amendment Act (1997).
http://www.legislationline.org/view.php?document=57487.

 

Finnország

– Nationality Act 359/2003 (2003).
http://www.legislationline.org/view.php?document=57577.

– Transfer of Finnish Nationality to a child of a Finnish father.
http://www.uvi.fi/download.asp.

– Finnish Parliament to discuss Government bill on Nationality.
http://www.finland.org.au/newmk2/nationality.htm.

– The new Nationality Act – How to apply for Finnish citizenship abroad.
http://formin.finland.fi/doc/eng/services/nationality/main.html.

 

Franciaország

– Citizenship: France.
http://www.legislationline.org/index.php?country=3&org=0&eu=0&topic=4 (francia).

– Code Civil, Titre I bis De la nationalite francaise (1803, lastly amended in 1998 and 1999).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61313.

– Etat de la jurisprudence du Conseil d’Etat relative a la Nationalite Francaise (1995).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61314.

– Circulaire DPM 2000-414 du 20 juillet 2000 relative a la procedure d’acquisition de la nationalite francaise par declaration a raison du mariage.
http://www.legislationline.org/view.php?document=56072.

– Civil Code. Title One on French Nationality.
http://www.legifrance.gouv.fr/html/codes_traduits/code_civil_somA.htm.

– Acquisition of citizenship by facilitated naturalization: France.
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

 

Görögország

– Constitution of Greece (1975) (excerpt).
http://www.legislationonline.org/get.php?document=61483.

– Code of Greek Nationality. http://www.legislationonline.org/get.php?document=61484.

– Citizenship Law. http://www.legislationonline.org/get.php?document=61485.

– Greek Nationality. Brief review of the procedure of Greek naturalization.
http://www.az.ru/greece/eprocedure.html.

 

Hollandia

– Citizenship: Netherlands.
http://www.legislationline.org/index.php?country=44&org=0&eu=0&topic=4.

– Constitution (1983) (excerpt). http://www.legislationonline.org/get.php?document=61383.
http://www.ind.nl.

– Dutch Nationality. http://www.minbuza.nl (a holland külügyminisztérium honlapja).

 

Írország

– Constitution (1937) (excerpts).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61291.

– Nationality and Citizenship Act (1986).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61292.

– Immigration, Asylum & Citizenship Legislation.
http://www.justice.ie/80256E010039E882/vWeb/pcNPOK5UUNTU-en (Department of Justice, Equality and Law Reform).

 

Lengyelország

– Constitution of Poland (1997) (excerpt).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61407.

– Law on Citizenship (1962).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61408.

– Repatriation Act of 9 November 2000 (OJL of 5 December 2000).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61409;
http://www.mswia.gov.pl/cudzo_rep_eng2_ust.html.

– Acquisition of citizenship by facilitated naturalization: Poland. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

 

Lettország

– Citizenship Law (1994, updated June 1998).
http://www.legislationline.org/view.php?document=60732.

– Regulations No. 34 on The Procedure for the Acceptance and Review of Naturalization.

– Applications (1999).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61344.

Regulation No. 234 on the State Duty Payable for Submission of a Naturalization Application (2001).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61345.

– Regulations No. 13 on The Procedure for Documenting Loss and Restoration of the Citizenship of Latvia (2001).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61347.

– Regulations No. 410 on the State Duty Payable for Documenting Renunciation of the Citizenship of Latvia and Restoration of the Citizenship of Latvia (2000).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61348.

– Regulations No. 32 on the Procedure for the Acceptance and Review of the Application on the Recognition of a Child to Be a Citizen of Latvia (1999).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61349.

 

Litvánia

– Constitution (excerpts).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61342.

– Citizenship Law No. IX-1078 (17 September 2002).
http://www.legislationline.org/view.php?document=57533.

– Law on the Validity of Republic of Lithuania Citizenship Documents and on the Supplement to the Law on Citizenship (1991) (excerpts). http://www.legislationline.org/view.php?document=61343.

 

Luxemburg

– Constitution (1868, as amended 1998) (excerpts).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61480.

– Ofken, Nuria: Luxembourg, integration, citizenship: a unique case in Europe.
http://www.warwick.ac.uk/CRER/citizenship/ofken.html.

– Luxembourg human rights practices.
http://dosfan.lib.uic.edu/ERC/democracy/1993_hrp_report/93hrp_report_eur/Luxembourg.html.

– Luxembourg – Citizenship. http://www.mnllp.com/MNAduelcitizenIM.pdf.

 

Magyarország

– 1949. évi XX. törvény – A Magyar Köztársaság Alkotmánya (magyar, angol, német).
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

– 1993. évi LV. törvény a magyar állampolgárságról (magyar, angol, német).
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/.

– 125/1993. (IX. 22.) Korm. rendelet a magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény végrehajtásáról. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

– 1980. évi 2. számú törvényerejű rendelet a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről Bukarestben, az 1979. évi június hó 13. napján aláírt egyezmény kihirdetéséről.
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

– 1992. évi VII. törvény a Magyar Népköztársaság és a Román Szocialista Köztársaság között a kettős állampolgárság eseteinek megoldásáról és megelőzéséről Bukarestben, 1979. július 13-án aláírt Egyezmény kihirdetéséről szóló 1980. évi 2. törvényerejű rendelet hatályon kívül helyezéséről. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

– Legislation of the Hungarian Parliament Act LV of 1993 on Hungarian Citizenship. http://www.legislationline.org/view.php?document=61351.

– A kormányzati portálon elérhető vonatkozó tájékoztatók.
http://www.magyarorszag.hu/hirek/kozelet/kettosallamp20041110.html.

 

Málta

– Constitution (1964) (excerpts).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61478.

– Citizenship Act (1965, as amended 1983).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61479.

– Maltese Citizenship. http://w2.vu.edu.au/malta/Maltese%20Citizenship.htm.

– Citizenship in Malta.
http://www.iom.int/DOCUMENTS/PUBLICATION/EN/5_MAL.pdf.

 

Nagy-Britannia

– Citizenship: United Kingdom.
http://www.legislationline.org/index.php?country=40&org=0&eu=0&topic=4.

– British Nationality Act 1981 (entry into force on 1 January 1983).
http://www.legislationline.org/view.php?document=55692

– Nationality, Immigration and Asylum Bill.
http://www.legislationline.org/view.php?document=56607.

– British Overseas Territories Act (2002).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61339.

– Nationality, Immigration and Asylum Act 2002.
http://www.legislationline.org/view.php?document=55693.

– British Nationality (General) Regulations 2003 (incl. amendments made in December 2003 and August 2004).
http://www.legislationline.org/view.php?document=60757.

 

Németország

– Staatsangehörigkeitsrecht.
http://www.auswaertiges-amt.de/www/de/willkommen/staatsangehoerigkeitsrecht/index_html (a Német Külügyminisztérium honlapja).

– Wichtige Fragen und Antworten zum deutschen Staatsangehörigkeitsrecht. http://www.bmi.bund.de/cln_012/nn_122688/Internet/Content/Themen/Staatsangehoerigkeit/DatenundFakten/Wichtige__Fragen__und__Antworten__zum__deutschen__Staatsangehoerigkeitsrecht.html (a Német Belügyminisztérium honlapja).

– Citizenship: Germany.
http://www.legislationline.org/index.php?country=17&org=0&eu=0&topic=4.

– Constitution for the Federal Republic of Germany (1949, as amended 1993) (excerpts.
http://www.legislationline.org/view.php?document=61431.

– Nationality Act (1913, as amended 1999).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61432.

– Aliens Act (1990, as amended 1999) (excerpts).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61433.

– Einbürgerung–- Das neue Staatsangehörigkeitsrecht: fair, gerecht, tolerant. http://www.einbuergerung.de/index2.htm.

– Der 2. Entwurf vom März 1999. Die deutsche Staatsangehörigkeit geht verloren, wenn. http://www.leuninger.de/sozial/doppels.htm#antrag.

 

Olaszország

– Constitution of the Repblic of Italy (1948, updated 2000) (excerpt).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61520.

– Citizenship Law of Italy. New Provisions on Nationality. http://www.legislationline.org/view.php?document=61521.

– Nuove Norme Sulla Cittadinanza. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

 

Portugália

– Constitution of tze Portugese Republic (1997) (excerpts).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61476.

– Citizenship Law of Portugal.

http://www.legislationline.org/view.php?document=61477.

 

Spanyolország

– Spanish Constitution 1978.
http://www.legislationline.org/view.php?document=61464.

http://www.igsap.map.es/cia/dispo/ce_ingles_index.htm.

– Ibero-American Spanish Constitution Title I Basic Rights and Duties, Chapter I Spanoards and Aliens, Article 11 (Spanish Nationality).
http://www.spain-visas.com/Spanish-Citizenship-and-Spanish-Nationality-pag7.htm.

– Civil Code (excerpts). http://www.legislationline.org/view.php?document=61465 (spanyol).

– Spanish Citizenship and Spanish Nationality.
http://www.spain-visas.com/Spanish-Citizenship-and-Spanish-Nationality-pag7.htm.

 

Svédország

– Constitution of Sweden (excerpts). http://www.legislationline.org/view.php?document=61338.

– Swedish Citizenship Act (2001).
http://www.coe.int/T/E/Legal_Affairs/Legal_co-operation/Foreigners_and_citizens/ Nationality/Documents/National_legislation/Swedish%20Citizenship%20Act.asp.

– Swedish Nationality. http://www.migrationsverket.se/english/emedborg/emedborg.html.

– Rafidi, Joanie: Ex-patriot or Expatriate? Dual Citizenship in Sweden.
http://www.parentnetsweden.com/Infopages/Resources/Immigration_directory/Dual.htm.

 

Szlovákia

– A Szlovák Köztársaság Alkotmánya. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/.
– Law of Slovak National Council of 19th January 1993 regarding citizenship of Slovak Republic. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/.

– 1997. február 14-én kelt törvény a külföldi szlovákokról és más törvénymódosítás.
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/.

– Constitution of Slovakia (1991) (excerpts).
http://www.legislationline.org/view.php?document=61385.

 

Szlovénia

– Szlovén Köztársaság alkotmánya. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/.
– Act N0. 61/99 on the Status of Citizens of other SFRY Successor States (July 1999).
http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu.

– A Szlovén Köztársaság Országgyűlésének 2280. számú határozata a szomszédos országokban élő őshonos szlovén kisebbségek helyzetéről, valamint a Szlovén Köztársaság országos és egyéb tényezői ezzel kapcsolatos feladatairól. http://www.kettosallampolgarsag.mtaki.hu/.

– Citizenship Act of the Republic of Slovenia (June 1991, incl. amendments of December 1991). http://www.legislationline.org/view.php?document=55762.