Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 17/I:67–88.
MARIO THURNER–ANTON KRAFT
A munkavállalók jogos követeléseinek biztosítása az uniós
és az osztrák jogban
I. AZ EURÓPAI KÖZÖSSÉGEK JOGA
A) Általános rész
Tekintettel a munkavállalók (ill. követeléseik) védelmére a munkáltató fizetésképtelensége esetén az Európai Unió (EU) közösségi jogi szintjén kiemelt jelentősége van a tagállamok, a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelmét szolgáló jogszabályok összehangolásáról szóló 80/987/EGK számú tanácsi irányelvnek (a továbbiakban: fizetésképtelenségi irányelv)1, valamint a vállalatok, üzemek és üzemrészek tulajdonosváltozása esetén a munkavállalók jogait megóvó tagországokbéli jogszabályok összehangolásáról szóló, 2001/23/EK számú tanácsi irányelvnek2 (a továbbiakban: tulajdonosváltási irányelv). Ezekhez társul a Tanács – 2000. május 31-e óta hatályos – a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelete (a továbbiakban: fizetésképtelenségi rendelet),3 mely a más tagállamokat is érintő fizetésképtelenségi eljárások folyamán fellépő kérdésekben játszik szerepet.
A csődjog és a belső piac továbbfejlesztése, valamint a közösség később kiadott irányelvei az Európai Bíróság utóbbi joggyakorlatával való összhangba hozatala céljából a Bizottság egy új, az Európai Parlament és a Tanács által kiadandó, a hatályos fizetésképtelenségi irányelvet megváltoztató irányelvre tett javaslatot (a továbbiakban: változtatási javaslat).4
B) A fizetésképtelenségi irányelv
A fizetésképtelenségi irányelv négy fejezetre és egy függelékre tagolódik. Az I. fejezet [1. cikk (2) bekezdés] meghatározza a hatáskört, és tartalmazza a fogalmak definícióit; a II. fejezet [3. cikk (5) bekezdés] a munkavállalói követeléseket biztosító intézményeket (továbbiakban: garanciarendszerek); a III. fejezet [6. cikk (8) bekezdés] szociális biztonságról szóló szabályokat; a IV. fejezet [9. cikk (13) bekezdés] pedig általános, illetve záró előírásokat tartalmaz. A függelék a munkavállalók azon csoportjait sorolja fel, melyeket a tagállamok az irányelv hatásköréből kivenni jogosultak.
1. Hatáskör és fogalmi definíciók
A fizetésképtelenségi irányelv a fizetésképtelen munkáltató ellen irányuló, munkaszerződésből, illetve munkaviszonyból származó munkavállalói követelésekre érvényes. A tagállamok bizonyos munkavállalói csoportok követeléseit (1.) a munkaszerződés, illetve munkaviszony különleges fajtája miatt vagy (2.) más, e követeléseket biztosító, az irányelvvel egyenrangú garanciarendszerek fennállása esetén a fizetésképtelenségi irányelv hatásköréből kizárhatják [1. cikk (1) és (2) bekezdés5]. A fizetésképtelenségi irányelv az egyes tagállamok jogát a munkavállaló, munkáltató, munkabér, szerzett jogok és várományosi jogok fogalmi definíciói tekintetében nem érinti [2. cikk (1) bekezdés].
Fizetésképtelenség áll fenn (1.) ha az adott tagállam jogi és közigazgatási szabályai alapján a munkáltató vagyona felett egy a hitelezők együttes kielégítését célzó eljárás megindítását kérelmezték, mely lehetőséget biztosít az előbb említett munkavállalói igények figyelembevételére, és (2.) ha az említett jogi és közigazgatási szabályok alapján illetékes hivatal az eljárás megindítása mellett döntött, vagy megállapította, hogy a munkáltató cégét, ill. üzemét véglegesen bezárták, és a vagyon nem elégséges ahhoz, hogy az eljárás megindítását indokolja [2. cikk (1) bekezdés].
A változtatási javaslat a fizetésképtelenségi irányelv I. fejezetére vonatkozóan a hatáskör pontosítását, valamint a függelék eltörlését tartalmazza, továbbá kibővítené a fizetésképtelenség fogalmát, melyet így összhangba hozna a fizetésképtelenségi irányelv hatálybalépése óta elrendelt irányelvekkel. A változtatási javaslat szerint a hatáskör tekintetében a védelmi terület korlátozásának veszélye áll fenn, azáltal, hogy a szabály mindenekelőtt a munkavállaló fogalmának (lásd II. B.) meghatározását a tagállami törvényekre hagyja, lehetővé téve ezzel, hogy a tagállamok – az említett feltételek mellett – munkavállalók bizonyos csoportjait az irányelv hatáskörén kívülre helyezzék. Ennek következtében a változtatási javaslat ajánlja, hogy a tagállamok – két, a gazdasági életben nem számottevő kivételtől eltekintve6) – a munkaszerződés vagy munkaviszony sajátosságára hivatkozva ne helyezhessenek munkavállalókat az alkalmazási körön kívülre. Határozottan nem kizárhatóként sorolja fel a részmunkaidőben (97/81/EK számú irányelv értelmében),7 a határidős szerződések alapján (99/70/EK számú irányelv értelmében)8 és a kölcsönmunkaviszonyban (91/383/EGK számú irányelv értelmében)9 dolgozó munkavállalókat.10 Tagállami szempontból a Bizottság megszorító álláspontját a fizetésképtelenségi irányelv 10. pontja enyhíti, mely a tagállamokat a visszaélések elkerülésére irányuló intézkedések meghozatalára és a fizetési, illetve biztosítási kötelezettség visszautasítására vagy korlátozására jogosítja fel.11 A jelenleg még a függelékben foglalt csoportok, melyek más – a fizetésképtelenségi irányelvvel egyenrangú – tagállami biztosítási intézmények fennállta miatt kivételt képeztek, továbbra is az alkalmazási körön kívülre helyezhetők; a függelék eltörlésével csupán külön említésük szükségessége szűnik meg.
A fizetésképtelenség fogalmára tekintettel a változtatási javaslat jónak látja a fizetésképtelenségi rendelet definíciójának átvételét, mivel e rendelet kényszeregyezségi és más kollektív fizetésképtelenségi eljárásokra is érvényes.12 Ez a széles fogalmi szabályozás – a változtatási javaslat szerint – az üzemtulajdonátszállási és a fizetésképtelenségi irányelvek céljait is összhangba hozza. (Lásd C.)
2. A munkavállalói követeléseket biztosító intézményekről (garanciarendszerek) szóló szabályok
Egy bizonyos közösségi jogi (alap-)védelmet13 biztosítandó, a fizetésképtelenségi irányelv a tagállamokat olyan garanciarendszer létesítésére kötelezi, mely egy bizonyos (minimum-)időtartamra biztosítja a fizetésképtelenné vált munkáltató munkavállalói nem teljesített bérköveteléseinek kielégítését. A fizetésképtelenségi irányelv a tagállamokat a garanciarendszerek fizetési kötelezettségeinek korlátozására jogosítja fel, ezért 3. (ún. fizetési kötelezettség) és 4. cikkében lehetővé teszi, hogy a tagállamok a garanciális kötelezettség időbeli korlátozásához különböző ajánlott időpontok és ezekkel összekötött ajánlott időtartamok közül válasszanak. Ezt a jogot az irányelv a 4. cikkben a közösségi jog által meghatározott (minimum-)időtartam megszegésének tilalmával egyben korlátozza is. Az irányelv szociális célkitűzésével összhangban van, hogy a tagállamok a munkavállalók kielégítetlen igényeinek teljesítésére nézve egy felső határértéket14 szabhatnak meg [4. cikk (3) bekezdés].
A tagállamok az irányelv hazai jogba illesztése folyamán három ajánlott időpont, illetve időtartam között választhatnak [3. cikk (2) bekezdés és 4. cikk (2) bekezdés]:
1. A munkáltatói fizetésképtelenség beálltának időpontja; ebben az esetben biztosítani kell a munkaszerződés vagy munkaviszony utolsó három hónapjában – melyek a fizetésképtelenség beállta előtti fél évből származnak – keletkezett, a munkabért érintő nem teljesített követeléseket.15
2. A munkáltató fizetésképtelenségéből adódó felmondás időpontja; ebben az esetben biztosítani kell a munkaszerződés vagy munkaviszony a munkáltatói fizetésképtelenségből adódó felmondásának időpontját megelőző három hónapban keletkezett, munkabért érintő, nem teljesített követeléseket.
3. A munkáltatói fizetésképtelenség beálltának időpontja vagy a munkaszerződés vagy munkaviszony a munkáltatói fizetésképtelenségből adódó felmondásának időpontja; ebben az esetben biztosítani kell a munkáltató fizetésképtelenségének beálltát vagy a munkaszerződés, ill. munkaviszony a munkáltató fizetésképtelenségéből adódó felmondását megelőző munkaszerződés vagy munkaviszony utolsó 18 hónapjában keletkezett, a munkabért érintő, nem teljesített követeléseket. Ilyen esetben a fizetési kötelezettség nyolc hétre vagy több, összesen nyolc hetet kitevő időtartamra korlátozható.
A változtatási javaslat ezt a – valóban indokolatlanul komplikált – szabályzatot úgy egyszerűsítené, hogy csak egy közösségi jogi (alap-)időtartamot határozna meg, és a jogosultsági időpont és időtartam megszabását a tagállamokra bízná. Ezzel reagálna a tagállamok által praktizált törvényhozásra, mely szerint a törvényes garancia azon igényekre is kiterjed, melyek egy bizonyos jogosultsági időpont után keletkeztek; a hatályos irányelv viszont csak az említett ajánlott időpontok előtti követeléseket veszi figyelembe. Ezért a változtatási javaslat 3. cikke a garanciarendszerek által teljesítendő kielégítetlen bérkövetelések alatt a tagállamok által meghatározott időpont előtti és/vagy adott esetben utáni időtartamban keletkezett igényeket ért. A fizetési kötelezettség korlátozásának lehetősége továbbra is fennállna. Ha a nem teljesített követelések kielégítésének időtartamát korlátozzák is, az időtartam nem lehet kevesebb, mint az az utolsó három hónap, amelyben a munkavállaló nem kapott bért. A tagállamok egyidejűleg előírhatják, hogy ez az (alap-)időtartam egy, hat hónapnál nem rövidebb, vonatkozási időponton belül legyen (4. cikk). A tagállamok továbbra is jogosultak a nem kielégített munkavállalói igények garanciális teljesítését maximális összeghatárral korlátozni.
A garanciarendszerek felépítésének, a pénzszükségletek fedezésének és működési módjának részletei továbbra is a tagállamok kompetenciájába tartoznak, három alapelv figyelembevételével: (1.) a garanciarendszerek vagyonát a munkáltató üzemi vagyonától elválasztva úgy kell elhelyezni, hogy az egy a munkáltató fizetésképtelenségéből adódó eljárásban ne legyen elérhető [5. cikk a) pont, lásd II. J. 2.]; (2.) az eszközképzéshez a munkáltatónak is hozzá kell járulnia (lásd II. J. 2.), kivéve, ha ezt az állam teljes mértékben átvállalja [5. cikk b) pont]; és (3.) a garanciarendszerek fizetési kötelezettségének a fedezeti kötelezettség teljesítésétől függetlenül kell fennállnia [5. cikk c) pont, lásd II. K.]. A tagállamok továbbra is maguk dönthetnek arról, hogy a garanciarendszerek részt vehetnek-e a munkáltató vagyona felett nyitott, a hitelezők követeléseinek együttes kielégítését szolgáló eljárásban, és ha igen, milyen formában (pl. melyik kielégítési rangban).
3. A szociális biztonságról szóló előírások
Meg kell említenünk, hogy a fizetésképtelenségi irányelv a szociális biztonságról szóló szabályaiban [III. fejezet, 6. cikk (8) bekezdés] a tagállamok számára a következőket írja elő: (1.) a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy a munkabérből levonásra kerülő kötelező hozzájárulások nemfizetése, melyekkel a munkáltató fizetésképtelensége beállta előtt a társadalombiztosító intézetnek tartozott, a munkavállalók a biztosítókkal szembeni teljesítési igényeire hátrányos hatással nem lehet (7. cikk; ún. garanciakötelezettség); és (2.) garantálni, hogy a munkavállalók (és azok a személyek, akik a munkáltatói fizetésképtelenség időpontjában már kiléptek a munkáltató üzeméből, illetve cégéből) és hátramaradottaik szerzett és várományosi jogai az állami törvényes társadalombiztosítási rendszereken kívül álló üzemi vagy üzemen kívüli nyugellátó intézmények által nyújtott, az öregkorból adódó teljesítésekre biztosítva legyenek (8. cikk). A 6. cikk értelmében a tagállamok megszabhatják, hogy a garanciarendszerekről szóló előírások (II. fejezet, 3., 4. és 5. cikk) a munkavállalóknak a szociális biztonságot szolgáló tagállami törvényes rendszerekbe vagy az ezeken kívül álló üzemi vagy üzemen kívüli nyugellátó intézményekbe befizetett hozzájárulásaira nem érvényesek.
4. Több tagországot érintő esetekről szóló előírások
A cégek egyre erősödő nemzetközi összefonódására reagálva a módosítási javaslat 8a és 8b cikkében az irányelv egy új fejezetében (IIIa) a több tagországot érintő esetekre vonatkozóan a következő szabályok elrendelését tervezi:16 ha egy cég, mely legalább két különböző tagállam területén telephelyekkel bír, az irányelv 2. cikk (1) bekezdése értelmében fizetésképtelenné válik, és a fizetésképtelenségi eljárást nem abban az államban indítják meg, amelyben a munkavállaló dolgozik, úgy azon állam garanciarendszere illetékes, amelyben a munkavállaló munkáját végzi [módosítási javaslat 8a cikk (1) bekezdés]. A munkavállaló jogainak terjedelme az illetékes garanciarendszerre érvényes jogtól függ [módosítási javaslat 8a cikk (2) bekezdés].
5. Általános és záró előírások
A fizetésképtelenségi irányelv végül feljogosítja a tagállamokat a visszaélések elkerüléséhez szükséges intézkedések meghozatalára és a fizetési kötelezettség (3. cikk) vagy a garanciakötelezettség (7. cikk) visszautasítására, illetve korlátozására, ha ezt a munkáltató és a munkavállaló között fennálló különös kötődések vagy a kettejük összejátszásából adódó közös érdekek megindokolják (10. cikk).
C) A tulajdonosváltási irányelv (2001/23 EK)
A tulajdonosváltási irányelv négy fejezetre tagolódik. Az I. fejezet [1. cikk (2) bekezdés] meghatározza az irányelv hatáskörét és a fogalmi definíciókat; a II. fejezet (3., 4., 5. és 6. cikk) a munkavállalók igényeit és jogait óvó szabályokat, a III. fejezet (7. cikk) a munkavállalók képviseletének tájékoztatási és konzultációs jogairól szóló előírásokat, a IV. fejezet (8–14. cikk) pedig záró rendelkezéseket tartalmaz. Az irányelv alkalmazható vállalatok, üzemek vagy vállalat- és üzemrészek szerződésen vagy egybeolvadáson alapuló tulajdonosváltására, és egységesen érvényes magán- és állami vállalatokra, amelyek gazdasági tevékenységet folytatnak, attól függetlenül, hogy kereseti célokat szolgálnak-e vagy sem [1. cikk (1) bekezdés].
Az irányelv a tagállamokbeli jogot a munkaszerződés és munkaviszony fogalmainak definíciójára tekintettel nem érinti, de tiltja bizonyos munkaszerződések és munkaviszonyok kizárását. [2. cikk (2) bekezdés a) b) és c) pont]. Az irányelv 3. cikk (1) bekezdés 1. mondata értelmében az elidegenítő egy az átszállás pillanatában fennálló munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó jogai és kötelezettségei a megszerzőre szállnak át.17 A 4. cikk (1) bekezdése értelmében a tulajdon átszállása sem az elidegenítőt, sem a megszerzőt nem jogosítja fel a felmondásra. Az irányelv a reorganizációs eljárás keretében történő tulajdonosváltást szabályozó 3. és 4. cikke csak akkor alkalmazható, ha ezt a tagállamok elrendelik [5. cikk (1) bekezdés, lásd II. D. alatt]. A tagállamokbeli jog minden fizetésképtelenségi eljárásra (azaz kényszeregyezségi és minden más – a fizetésképtelenségi rendelet értelmében – kollektív fizetésképtelenségi eljárásra) nézve elrendelheti, hogy – a 3. (1) bekezdés 3. mondata által elrendelt szerződésátvételtől függetlenül – a munkáltató a tulajdonátszállás vagy a fizetésképtelenségi eljárás megindítása előtt esedékes, munkaszerződésből vagy munkaviszonyból származó kötelezettségei nem szállnak át a megszerzőre (lásd II. D.), amennyiben az érdekelt tagállam joga szerinti fizetésképtelenségi eljárás a fizetésképtelenségi irányelv védelmével legalább egyenrangú védelmet nyújt [5. cikk (2) bekezdés a pont].18
D) A fizetésképtelenségi rendelet
Lásd II. E. 2
II. AZ OSZTRÁK JOG
A) Jellemzők19
A – többször módosított – fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény (Insolvenz-Entgeltsicherungsgesetz, IESG20 a fizetésképtelen munkáltató munkavállalóinak (lásd később B.) jellemzően egzisztenciális igényeinek részbeni vagy teljes biztosítására hivatott. Ezt úgy éri el, hogy a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap (Insolvenz-Ausfallgeld-Fonds, IAGF) egy biztosítóhoz hasonlóan átvállalja a munkavállalók biztosított követeléseinek teljesítését, majd ezt követően a törvényes engedményezés útján átszállt követeléseket érvényesíti (lásd később G.). A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap közjogi jogi személy, bár nincsenek közvetlen fenségjogi jogosultságai. Az alap nemcsak egy bizonyos vagyont kezel, hanem feladata – jogi lehetőségeihez mérten – kiadásainak újrafedezése is. Mivel az alap jogosult igényeinek kielégítése céljából alkalmas személyeket alkalmazni és megbízni, illetve pl. halasztásokat adni, a feladatkörén belül teljes perképességet, illetve perbeli cselekvőképességet élvez. A Gazdasági és Munkaügyi Szövetségi Minisztérium (Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit, BMWA) által kezelt Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap eszközképzése egyrészt a szövetség költségvetéséből, másrészt külön eszközökből történik.
B) A munkáltató és munkavállaló fogalma a fizetésképtelenségi bérgarancia-törvényben
1. A munkavállaló fogalma
A munkavállaló fogalma megegyezik a munkaszerződési jog munkavállaló fogalmával (a Legfelsőbb Bíróság [OGH] SZ 69/195-ös számú, 1996. augusztus 29-i döntése, ecolex 1997, 197. oldal). Ez alapján akkor van szó munkavállalásról, ha a munkavállaló tevékenységét személyes és gazdasági függőségben, magát az üzemi rendnek alávetve végzi. A 1. § (1) bekezdésének munkavállalói definíciója a visszterhességet is előírja. Mérvadó, hogy a cél a puszta költségtérítésen túlmenő kereset legyen. Ez a munkavállalói definíció megegyezik a fizetésképtelenségi irányelv 2. cikk (2) bekezdésének definíciójával (lásd I. B. 1.). Az irányelv hatálya kiterjed minden olyan munkavállalói csoportra, melyet az Európai Unió egyes tagállamainak joga mint olyat határoz meg, a függelékben megnevezett csoportok kivételével.
2. A munkáltató fogalma
A munkáltató az a személy, akivel szemben a munkavállaló egy bizonyos időre szolgáltatásra kötelezte magát.21 A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény (IESG) keretében ez a fogalom is a munkajogi szerződés (osztrák) jogához igazodik.
C) A munkaviszony fogalma a fizetésképtelenségi bérgarancia-törvényben
A munkaviszony fennállta (a munkaszerződés-jogi harmonizációs törvény [Arbeitsvertragsrechts-Anpassungsgesetz, a továbbiakban: AVRAG] alkalmazhatóságának ez a feltétele) a kifejezetten és kikövetkeztethetően megállapodott szerződés tartalmán, tehát a jogviszony egyetértőleges külön alakításán, és nem a felek által választott megnevezésén múlik. A bejelentés a társadalombiztosítónál vagy a munkabéradó a munkabérből történő levonása nem konstitutív hatású, ezek csupán egy munkaszerződés fennállásának jelei (a Legfelsőbb Bíróság 1986. június 3-i döntése; RDW [Recht der Wirtschaft] 1986, 349. oldal). A munkaszerződés más rokon jogintézményektől való elhatárolásának jelentősége abból adódik, hogy csak a munkaszerződésekből származó követelésekre érvényes a fizetésképtelenségi bérgarancia. Az elhatárolást tipologikusan kell elvégezni: a személyes függőséget alátámasztó vagy ennek ellentmondó ismertetőjelek egységes vizsgálata folyamán nem szabad egyetlen ismertetőjelet sem úgy hangsúlyozni, hogy az az összes többit „elnyomja” (Liebeg, 75).
D) A munkaviszonyok átszállása az AVRAG szerint
A munkaszerződés-jogi harmonizációs törvény (Arbeitsvertragsrechts-Anpassungsgesetz22, AVRAG) feladata a 2001/23/EK számú tanácsi (tulajdonosváltási) irányelvnek (lásd I.A. és I.C.) osztrák jogba való illesztése. Az AVRAG 3. §-a (1) bekezdése értelmében a vállalat, üzem vagy üzemrész átszállásával az új tulajdonos minden joggal és kötelezettséggel belép az átszállás időpontjában fennálló munkaviszonyokba (ún. „belépési automatika”). Ez a belépési automatika csak az elidegenítő csődje esetén nem érvényes [3. § (2) bekezdés]. Minden, a tulajdonátszállás pillanatában fennálló munkaviszony a megszerzővel mint új féllel tovább folytatódik. Ebből adódóan a megszerző ellen nyitott csőd vagy egy, ezzel egyenjogú tényállás bekövetkeztével a munkavállaló fizetésképtelenségi bérgarancia-igényei olyan követelésekre nézve is jogosak, melyek az átszállás előtt keletkeztek. Ez a szisztematika hivatott megakadályozni, hogy a vállalat a csődnyitást megelőző eladásával a munkaviszonyok az elidegenítőnél maradjanak, és a munkavállalói követelések a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alapra hárítódjanak át.23
E) A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap által biztosított munkavállalói követelések
1. Az igény feltételei
A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. §-a (2) és (3) bekezdése értelmében biztosítottak a munkavállalók, házi munkások, illetve ezek hátramaradottainak fennálló, nem elévült24 és nem kizárt követelései, melyek a fizetésképtelenségi eljárás megindításától25 vagy egy az 1. § (1) bekezdése értelmében ezzel egyenjogú tényállás bekövetkeztétől számított harmadik hónap végéig keletkeztek. Az 1. § (1) bekezdése 1–6. pontjai értelmében a csődnyitással egyenjogú tényállások az (1.) reorganizációs eljárás megindítása, (2.) hitelintézetek esetén a vagyonfelügyelet kirendelése,26 (3.) csődnyitási kérelem visszautasítása vagyonhiány miatt, (4.) csőd megnyitásának visszautasítása a csődtörvény (Konkursordnung,27 KO) 68. §-a alapján (egy feloszlóban lévő kereskedelmi társaság felosztotta a meglévő vagyont), (5.) csődnyitási kérelem visszautasítása a KO 63. §-a alapján (a bíróság illetéktelensége) és (6.) a hagyatéki bíróság a peren kívüli eljárási törvény (Außerstreitgesetz28, AußStrG) 72. §-a (1) bekezdése („Abtuung armutshalber“ [vagyonhiány miatt nem indul hagyatéki eljárás]) és 73. §-a (1) bekezdése („iure crediti-Einantwortung“ [a hagyaték eladósódása]) alapján hozott határozatai.
2. Fizetésképtelenségi bérgarancia nemzetközi jogi kötelezettségek fennállta esetén
Szintén jogos a fizetésképtelenségi bérgarancia-igény, ha egy külföldi bíróság hozott ítéletet, amelyet nemzetközi jogi szerződések alapján Ausztria is elismer. Jelenleg Belgiummal,29 Németországgal,30 Olaszországgal31 és Franciaországgal32 léteznek ilyen nemzetközi jogi szerződések. A 2002. május 5-én hatályba lépett fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet33 (ez a rendelet az 1995-ben aláírt, a fizetésképtelenségi eljárásról szóló egyezményt hivatott helyettesíteni, mely soha nem lett hatályos) rendelkezései minden tagországban (csupán Dánia képez kivételt) közvetlenül érvényesek.34
A rendelet, mint az EU legátfogóbb joghatásokkal bíró jogalkotási formája, a legmesszemenőbben hat a tagállamokbéli jogrendszerre.35 Általános, absztrakt jellegű, már tartalmazza a kívánt szabályozást, és minden része a tagállamokban közvetlenül érvényes.36 A rendelet végrehajtásához nincs szükség hazai jogba illesztésére.37 Anyagi jogilag a rendelet a hazai joggal egyenrangú.38
2002. május 5-ével a fent említett (más EU-tagállamokkal kötött) szerződések hatályukat vesztik. Az illetékes bíróság által megindított fizetésképtelenségi eljárást ezután minden tagállamban automatikusan elismerik, mihelyst az ítélet abban az államban, melyben az eljárást megindították, jogerőssé válik (a fizetésképtelenségi eljárásról szóló rendelet, 16. cikk).
3. A biztosított munkavállalói követelések
A munkavállalók biztosított követeléseihez [fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. § (2) bekezdés 1–4. pontja] tartoznak a folyó bérkövetelések,39 a munkaviszony megszűnésével kapcsolatos (végkielégítés40), felmondási és szabadság-kártalanításból, kártérítésből41 származó és egyéb, a munkáltatóval szembeni igények,42 valamint egy a célnak megfelelő jogérvényesítés43 költségei44.
F) Kizárt követelések
A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. § (3)–(6) bekezdései értelmében nem jár fizetésképtelenségi bérgarancia pl. olyan követelésekre, melyeket megtámadható jogcselekményekkel45 szereztek, melyek egyéni megegyezésből származnak,46 illetve melyeket jogi személyek törvényes képviseletre hivatott szervi tagjai vagy a cég irányítására mérvadó befolyást gyakorló vezető alkalmazottak állítanak. A következőkben a két utóbbi csoporttal foglalkozunk.
1. Jogi személyek törvényes képviseletre hivatott szervi tagjainak kizárása47
(fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. § (6) bekezdés 2. pont)
A szervi tagok kizárásának oka, hogy ezek a személyek – annak ellenére, hogy jogviszonyukra a munkaszerződésjog részben alkalmazható48 – részben munkáltatói feladatokat is ellátnak, és így a fizetésképtelenségért is felelősek.49 A képviseletre hivatott szervek tagjainak körét a jogi személy szervezeti szabályai határozzák meg. Szervi tagok pl. az rt. igazgatósági tagjai, a kft. üzletvezetője, a szövetkezet igazgatósági tagjai és az alapítvány igazgatósági tagjai.
2. A cég irányítására mérvadó befolyást gyakorló vezető alkalmazottak kizárása50 (fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. § (5) bekezdés 3. pont)
Ez a szabály a cég irányítására mérvadó befolyást gyakorló vezető alkalmazottak51 fizetésképtelenségi bérgarancia-igényét tagadja meg. Vezető alkalmazottak után a hivatkozott törvény 12. § (1) bekezdés 4. pont által előírt járulék fizetése sem szükséges (lásd J.). A törvény 1. § (6) bekezdés 3. pontjával a törvényhozó konfliktusba kerül a fizetésképtelenségi irányelvvel. Az Európai Bíróság C-334/92 számú, a Teodore Wagner Miret-ügyben hozott 1993. december 16-i döntése52 kimondta, hogy a vezető alkalmazottak az irányelv hatásköréből nem zárhatók ki, ha a tagállamokbéli jog munkavállalónak minősíti őket. Ellenkező esetben az érintett munkavállalók az adott tagállamtól az irányelv hiányos jogba illesztéséből adódó káraikért kártérítést követelhetnek. Mivel osztrák jog szerint a vezető alkalmazottak (annak ellenére, hogy a munkavállalói csoportok között külön státusuk53 van) alapjában véve munkavállalóknak tekintendők, cselekedni kellett. Részleges enyhülést a Gazdasági és Munkaügyi Szövetségi Minisztérium rendelete54 hozott, mely szerint a vezető alkalmazott minősítés akkor helyénvaló, ha a munkavállalónak a cég vezetésére gyakorolt befolyása egy kft. üzletvezetőjének befolyásához hasonlatos. Mivel ebben az esetben a munkavállalói minőséget meg kell tagadni, a vezető alkalmazottak nem tartoznak az irányelv hatáskörébe. A gyakorlatban ettől függetlenül még egyetlen munkavállalótól sem tagadták meg a bérgaranciát arra hivatkozva, hogy a fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. § (6) bekezdése 3. pontja értelmében vezető alkalmazott.
3. Erősen érintett személyek kizárása (1. § (6) bekezdés 4. pont)
A fizetésképtelenségi bérgarancia megtagadásának oka ennél a csoportnál ugyanaz, mint a törvényes képviseletre hivatott szervi tagoknál (lásd F. 1.). Meghatározó befolyás fennállta esetén a jogszabály a következő személyeket érintheti: társasági tag, a társasági tag megbízottja, fiduciárius ügylet jogosítottja és olyan személyek, akik egyszerre társasági tagok és megbízottak, illetve a fiduciárius ügylet jogosítottjai.55
G) A törvény által elrendelt engedményezés
(11. § (1) bekezdés)
A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény értelmében a törvény által biztosított, nem vitatott, munkáltatóval szembeni munkavállalói követelések a kérelem benyújtásával – amennyiben nem vitatott, de bejelentés alá eső követelésekről van szó, a fizetésképtelenségi eljárás folyamán történő bejelentésükkel – a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alapra szállnak át. Vitatott követelések a határozattal megítélt fizetésképtelenségi bérgarancia kifizetésével szállnak át az alapra. Ha a Munkaügyi és Szociális Bíróság döntött egy követelésről, ugyanazon joghatások a jogerős ítélet kézbesítésével lépnek fel. A követelések átszállásával ezek jogalapja, rangja és előnyben részesítése nem változik. A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel lép a munkavállaló joghelyzetébe. A munkavállaló által elért biztosítékok így az alapot is megilletik.56
H) A szavazati jog gyakorlása a Fizetésképtelenségi Bérgarancia- alap által (11. § (3) bekezdés)
A kényszeregyezség elfogadásához mind a kényszeregyezségi törvény (Ausgleichsordnung [AO]57 42. §-a, mind a csődtörvény (Konkursordnung [KO]) 147. §-a alapján a csődön belüli és csődön kívüli kétszeres többség szükséges. A jelenlevő és szavazatra jogosult hitelezők leadott szavazatainak többsége mellett, az e többség által képviselt követeléseknek a jelenlevő és szavazatra jogosult hitelezők összes követelésének háromnegyedét kell kitennie. A törvény által elrendelt engedményezés útján minden szavazati jog az engedményezettet, tehát a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alapot illeti, mely minden egyes munkavállaló után egy szavazati jogot kap.58
I) A jövőbeli vagyon elérhetőségének tilalma
(11. § (3) bekezdés)
Ha egy biztosított követelés a törvény által előírt engedményezés útján átszállt az alapra, akkor a munkáltató a csőd feloldása után (ugyanez érvényes az 1. § (1)–(6) bekezdéseiben foglalt esetekre [lásd E.1.]) szerzett vagyona már nem elérhető. A 11. § (3) bekezdés keletkezésének alkotmányjogi okai vannak. A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény alkotmányjogi alapja a Szövetségi Alkotmány (Bundes-Verfassungsgesetz59 [B-VG]) 10. cikk (1) bekezdés 11. pontja, a „társadalombiztosítás”-ról szóló illetékességi tényállás. Az osztrák társadalombiztosítás alapelve, hogy a szükséges pénzeszköz képzése minden, az adott társadalmi csoportba tartozó érintett hozzájárulása által történik, függetlenül attól, hogy az illető rászorul-e a kockázatok biztosítására, vagy éppen anyagi helyzetéből adódóan nem érdekelt; továbbá, hogy a hozzájárulások összege és a biztosítási teljesítések összege között összefüggés van. A biztosítási teljesítésre jogigény áll fenn.60 Ennek eredményeképp minden munkáltatónak hozzájárulásainak megfelelőjét kell kapnia (lásd J. 2.). A gyakorlat azt is mutatja, hogy a követelések érvényesítése a kényszeregyezségi vagy csődeljárás volt adósának vagyonhiánya miatt rendszeresen kudarcba fullad. Ezzel kapcsolatban még a csődtörvény 199. skk. §-ai bírnak jelentőséggel, melyek az adós adósságmentesítését a csődeljárás, de legkésőbb a fizetési terv elfogadására irányuló kérelem benyújtásával egy lefölözési eljárás útján teszik lehetővé.
Ha viszont a munkáltatót egy fizetési eljárás folyamán súlyos, iparszerűen űzött csalás (büntető törvénykönyv [Strafgesetzbuch61, StGB] 147. §), csalárd bukás (StGB 148. §), idegen hitelezők megkárosítása (StGB 157. §) vagy egy hitelező előnyben részesítése (StGB 158. §) miatt ítélik el, úgy a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap jogosult a törvényes engedményezés által átszállt és nem behajtott követelések behajtásához az adós vagyonához nyúlni. Erre a lépésre viszont – mint már említettük – ilyen ítéletek (az StGB 159. §-ának tényállása [a hitelezői érdekek súlyos gondatlanságból történő megsértése]62 itt kivételt képez), illetve az adós vagyonának hiányában rendszerint nem kerül sor.
J) A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap ráfordításaihoz szükséges pénzeszközök képzése (12. §)
A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény szerinti teljesítésekhez és a Bérgarancia-alap működéséhez szükséges eszközök (1.) az alapra átszállt igényekből származó eszközökből (lásd G.), (2.) kiszabott bírságokból (lásd J. 1.), (3.) a pénzforgalomból származó kamatokból és (4.) az előbbi tételek nagyságától függően megállapított, a munkáltató által a munkanélküliség elleni biztosításba fizetett járulék pótlékából (lásd J. 2.) képződnek. Az alap eszközeit likviden kell elhelyezni és biztosítani, hogy a ráfordítások fedezetéhez mindig rendelkezésre álljanak. A következőkben a bírságokból származó bevételek és a munkanélküliség elleni biztosításba befizetett munkáltatói pótlékról lesz szó.
1. Kiszabott pénzbírságokból származó bevételek
Az a munkáltató, aki valótlan adatokat szolgáltat, a nyilatkozást szándékosan megtagadja, vagy felvilágosítási kötelezettségeinek nem tesz eleget – amennyiben a tett más, súlyosabb büntetéssel nem fenyegetett –, közigazgatási kihágást követ el, mely a közigazgatási hatóság által 5000-től 10 000 schillingig terjedő bírsággal büntetendő. Ezek a bevételek a Bérgarancia-alapot illetik.
2. A munkanélküliség elleni biztosításijárulék-pótlék
Ezt a munkáltató által fizetendő pótlékot a munka-, egészség- és szociálügyi szövetségi miniszter rendelet útján szabja meg. Összege jelenleg a munkanélküliség elleni biztosítási járulék 0,7%-a.63 A munkanélküliség elleni biztosításba fizetendő járulék jelenleg az általános társadalombiztosítási törvények alapján érvényes járuléki alap 6%-a, melynek terhét munkáltató és munkavállaló egyenlő arányban viselik. A munkáltató viseli viszont azon munkavállalókra eső járuléki terheket, akik csak dologi juttatásban részesülnek, vagy nem kapnak bért (munkaerőpiac-politikai finanszírozási törvény [Arbeitsmarktpolitik-Finanzierungs- gesetz64, AMPFG] 2. §). Az AMPFG 5. §-a értelmében a munkanélküliség elleni biztosításba fizetendő járulék és az ehhez kapcsolódó pótlék beszedése a társadalombiztosító intézet feladata, mely a pótlékból bevett összeget a Bérgarancia-alap számlájára utalja át. A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. § (6) bekezdése által érintett munkavállalók után nem kell munkáltatói pótlékot fizetni.
A Bérgarancia-alap kiegyensúlyozott gazdálkodását biztosítandó, a pótlék rendeleti úton meghatározott összegét meg kell emelni, ha a folyó és a következő évi előre látható ráfordítások fedezete a költségvetési előkalkuláció szerint nem adott, vagy ha az alapnak áthidalási kölcsönöket kellett felvennie. Egy pénztartalék formájában fel kell továbbá készülni nem előre látható ráfordításokra (pl. hirtelen fellépő nagyobb csődesetek). Ezért a pótlék emelésének mértékét úgy kell megállapítani, hogy az előkalkuláció a kölcsönök fedezete után a folyó és a következő évi költségvetésre többletet mutasson. A többlet viszont nem lehet több ezen évek átlagos ráfordításának 10%-ánál. Utóbbi kölcsönök felvételének korlátozását szolgálja.65 A pótlék összegét csökkenteni kell, ha az előző év mérlege és a folyó, illetve következő év előre látható gazdálkodási terve egy ezen évek átlagos ráfordításainak összegét 20%-kal meghaladó többletet mutat (12. § (2) bekezdés 2. pont).
K) A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap
A törvény 12. § (1) bekezdésből származó eszközök a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alapot illetik meg.66 Az alap, mely közjogi jogi személy, a Gazdasági és Munkaügyi Szövetségi Minisztériumon belül működik. Kezelője és képviselője a gazdasági és munkaügyi szövetségi miniszter. Az alap jogosult feladatai gyors és hatékony elvégzése céljából saját nevében vagy a szövetséget képviselve munkaviszonyokat alapítani és vállalkozási szerződéseket kötni. Az alap köteles minden üzleti évre kalkulációt, mérleget és üzleti jelentést készíteni. A mérleget a Wiener Zeitung hivatalos lapjában (Amtsblatt zur Wiener Zeitung) nyilvánossá kell tenni. Az alap pénzügyi szükséghelyzetek áthidalására áthidalási kölcsönöket vehet fel. A Pénzügyi Vagyonkezelőség (Finanzprokuratur) képviseletétől eltekintve jogosult követelései érvényesítéséhez és behajtásához megfelelő anyagi és jogi eszközöket igénybe venni. Ugyanakkor halaszthatja vagy részben, ill. teljesen elengedheti követeléseit, vagy engedélyezhet részletfizetést. Mindenféle bélyeg- vagy jogi illeték, illetve bírósági és igazságügyi igazgatási illeték alól mentes.
Nagy jelentőséggel bíró ügyekben meg kell hallgatni a munkavállalók és munkáltatók törvényes érdekképviseleteit (kamarák) (13 § (8) bekezdés). Ilyen pl. a munkanélküliség elleni biztosításba fizetendő járuléki pótlék mértékét megszabó rendelet kiadása (lásd J. 2); a kalkuláció, zárszámadás és üzleti jelentés elkészítése vagy az alap, a követelései halasztása (a 11. § értelmében) után számolt kamatokról szóló irányelveinek kiadása. A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1977-es módosítása67 óta az alap halasztási kamatokat is felszámolhat. Ehhez viszont egy megfelelő elektronikus adatfeldolgozásra van szükség, melyet 2002 végéig kell létesíteni. A halasztási kamatok felszámolásának hiányából származó veszteség évi 35 millió schilling.68
L) Az eljárás lefolytatása a Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal előtt
1. Az alkalmazható eljárás
A közigazgatási eljárások bevezetéséről szóló törvény (Einführungsgesetz zu den Verwaltungsverfahrensgesetzen,69 EGVG) II. cikk (2) bekezdés 41. pontja értelmében a Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal előtt lefolytatandó eljárásban a közigazgatási eljárások közül az általános közigazgatási eljárási törvényt (Allgemeines Verwaltungsverfahrensgesetz,70 AVG) kell alkalmazni. Elsősorban a fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény, másodsorban az általános közigazgatási eljárási törvény eljárási szabályai érvényesek (Liebeg, 237).
2. Illetékesség
A fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény szerinti eljárásban az a Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal (Bundesamt für Soziales und Behindertenwesen, BASozBeh) illetékes,71 melynek illetékességi területén a csődöt megnyitó vagy a hivatkozott törvény 1. §-a (1) bekezdés 1–6. pontjai alapján határozatot hozó bíróság található. Ha egy külföldi bíróság döntött az 1. § (1) bekezdés értelmében, melyet belföldön elismernek (lásd E. 2.), akkor a bécsi Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal illetékes. A nem illetékes hivatalhoz küldött fizetésképtelenségi bérgarancia-kérelmet az illetékes hivatalhoz kell továbbítani. Ha a kérelmet a csőd- vagy kényszeregyezségi bírósághoz nyújtják be, az úgy tekintendő, mintha az illetékes Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatalhoz intézték volna [5. § (3) bekezdés].
3. A kérelem
A bérgaranciára irányuló kérelmet egy a fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 1. § (1) bekezdés értelmében elindított fizetésképtelenségi eljárás kezdetétől vagy egy az 1. § (1) bekezdés 3–6. pontjai alapján hozott határozat ismeretétől számított hat hónapon belül72 (a határidő jogfosztó) kell az illetékes Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatalhoz benyújtani (az illetékességet lásd L. 2.). Ha a kérelmet a hat hónapos határidő után nyújtották be, a tekintetbe vehető okokból bekövetkezett határidő-mulasztás jogkövetkezményeit hivatalból el kell nézni. Ilyen ok például, ha a munkavállaló a fizetésképtelenségi eljárás elindításáról valóban nem tudhatott, vagy követeléseinek összegszerű nagyságát nem ismerhette időben.73 A kérelmet írásban kell benyújtani; a technikai lehetőségekhez mérten távirati úton, faxon, automatizált adatátviteli, illetve minden technikailag lehetséges úton benyújtható [6. § (1) bekezdés]. A kérelemnek tartalmaznia kell a követelés összegét, a fennálltát indokló tényeket és a bizonyítékokat. Jogvita tárgyát képező követeléseknél az eljáró bíróságot és egy esetleges végrehajtható közokirat létét is közölni kell (6. §). A Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal a követeléseket jegyzékbe veszi (követelési jegyzék).
4. A követelésről és a kifizetésről szóló döntés
A Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal a biztosított követelések (lásd E.1. és E. 3.) fennálltának elbírálásánál a kérelmezővel szemben jogerőssé vált, ez ügyben hozott bírósági ítéletekhez kötött [7. § (1) bekezdés 1. mondat]. Ez a kötődés nem lép fel, ha a bírósági döntést nem előzte meg peres eljárás, vagy ha az ítéletet elismerés alapján hozták, amennyiben az ítélet a csődnyitást vagy a törvény 1. § (1) pontjával megegyező határozathozatalt megelőző hat hónapnál nem korábban vált jogerőssé. Az igény feltételeinek vizsgálatát személyi és tárgyi szempontból kell végezni.74 Személyi szempontból meg kell állapítani, hogy a kérelmező munkavállalónak, házimunkásnak vagy e személyek jogutódának vagy hátramaradottának minősítendő-e.75 Tárgyi szempontból, hogy az érvényesített követeléseket mint fennálló, nem elévült és nem kizárt követeléseket kell-e elismerni (lásd E.). Az eljárásra az általános közigazgatási eljárási törvény (Allgemeines Verwaltungsverfahrensgesetz AVG) 24. §-át és 55. §-át (a biztosítékról szóló általános alapelvek) kell alkalmazni [fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény 7. § (1) bekezdés 4. pont]. A határidőn belül benyújtott kérelem megszakítja az elévülési és jogvesztő határidőket [7. § (1) bekezdés utolsó mondat és 6. § (1) bekezdés]. A bérgaranciára irányuló kérelmekről a Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal írásos határozatban dönt [7. § (2) bekezdés]. Egy határozatnak egy munkavállaló összes követeléséről dönteni kell. Csak részbeni elutasítás esetén ad ki a Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatal két – egy megítélő és egy elutasító – határozatot. A fizetésképtelenségi bérgarancia kifizetéséről a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap gondoskodik. A 7. § (5) bekezdés értelmében a bérgaranciát a munkavállalónak vagy igazolt képviselőjének kell kifizetni.
III. JELENLEGI REFORMTÖREKVÉSEK AUSZTRIÁBAN
ÉS EZEK EU-KONFORMITÁSA
I. Általános fejtegetések
2001. augusztus 1-jén lépett hatályba az a szövetségi törvény,76 melyen a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap Szolgálat Kft. alapul. Ezzel a fizetésképtelenségi bérgarancia igazgatása megvált az eddigi szerkezetétől, és egy korlátolt felelősségű társaságba megy át. Így megszűnt a fizetésképtelenségi bérgarancia-igazgatás területeinek történelmileg adott és gazdaságilag nem hatékony, két különböző szövetségi minisztériumra való felosztása – a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap a Gazdasági és Munkaügyi Szövetségi Minisztériumon belül működik, de a fizetésképtelenségi bérgarancia fenségjogi végrehajtása a szociális és fogyatékosügyi szövetségi hivatalok feladata (lásd II. L.), melyek viszont a szociális biztonság és generációk szövetségi minisztere alá tartoznak. A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap Szolgálat Kft. alapításával a törvényhozó azt a körülményt is figyelembe vette, hogy a szociális és fogyatékosügyi szövetségi hivatalok feladatköréhez nemcsak a bérgaranciával kapcsolatos tevékenységek tartoznak, és sem személyileg, sem pedig területileg nem képeznek elhatárolt egységeket, ami a fizetésképtelenségi bérgarancia-adminisztráció folyamán fokozottan hibákhoz77 vezet. A kihelyezés az eljárás meggyorsítását és egy kamatszolgálat (halasztási szolgálat) berendezését hivatott elősegíteni.
2. A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap Szolgálat Kft.
A törvénytervezet 9. § (1) bekezdése értelmében a társaság a szövetségi törvény 2001. augusztus 1-jei hatálybalépésével ex lege jön létre. A társaság törzstőkéje 70 000 euró, melyet egészben be kell fizetni [2. § (2) bekezdés]. A szövetség tulajdoni hányada 100%-os [5. § (1) bekezdés].78 A társaság székhelye Bécs [2. § (1) bekezdés]. A törvénytervezet 3. § (2) bekezdése értelmében a társaság fenségjogi feladatköréhez tartozik a szociális és fogyatékosügyi szövetségi hivatalok eddigi fenségjogi feladatköre és azok a feladatok, melyek fenségjogi intézésével a törvény hatálybalépése után külön felruházzák. Magánjogilag a társaság feladata az üzletvezetés és minden, a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alappal kapcsolatos ügylet intézése. A fenségjogi feladataira nézve a társaságnak – mint ez idáig a Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivataloknak – az általános közigazgatási eljárási törvényt (Allgemeines Verwaltungsverfahrensgesetz, AVG) (lásd II.L. 1.) kell alkalmaznia (14. §), tevékenysége a Gazdasági és Munkaügyi Szövetségi Minisztérium (Bundesministerium für Wirtschaft und Arbeit, BMWA) felügyelete alatt áll [15. § (2) bekezdés].
3. A kihelyezés pénzügyi vonzatai
A Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap Szolgálat Kft. alapítása, mint már említettük, 70 000 euró (törzstőke) költséget jelent. Ez a pénzeszköz viszont továbbra is a szövetség rendelkezési hatalmassága alatt áll. A szövetség évente kb. 7 millió eurót takarít meg azáltal, hogy a jelenleg a fizetésképtelenségi bérgarancia-törvény végrehajtásával megbízott hivatalnokokat a társasághoz helyezik át, mely a személyzeti költségeket (a nyugdíjbiztosítási járulékokkal együtt) visszatéríti a szövetségnek. Abból indulnak ki, hogy a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap így keletkezett többletköltségei a takarékossági lehetőségek várt megvalósításával (jobb elektronikus adatfeldolgozás, az eljárások meggyorsítása, halasztási kamatok stb.) már rövid távon megtérülnek, és nem kell tartani a munkavállalói járulékok (lásd II. J. 2.) emelésétől. Középtávon remélhető a munkavállalói járulékok csökkenése is.79
4. A törvénytervezet EU-konformitása
A fizetésképtelenségi irányelv 3. cikk (1) bekezdése a tagállamokat olyan intézkedések meghozatalára kötelezi, melyek lehetővé teszik, hogy a garanciarendszerek biztosítsák a fizetésképtelenné vált munkáltató munkavállalóinak nem teljesített, egy bizonyos időpont (lásd I. B. 2.) előtti időtartamból származó bérköveteléseinek kielégítését. Az irányelv 5. cikke értelmében a garanciarendszerek felépítésének, pénzszükségleteik fedezésének és működési módjának részletei továbbra is a tagállamok kompetenciájába tartoznak. Ezzel a fizetés- képtelenségi irányelv nem mond ellent a tervezett kihelyezésnek.80 (A teljességért és pontosságért a szerzők – az alapos kutatómunka és az idézett források megbízhatósága ellenére – nem vállalnak felelősséget.)
Felhasznált irodalom
Braun: Zahlungsunfähigkeit im Strafrecht – Auswirkungen der Kridareform. Ecolex 2001, 381 o.; Buchberger/Buchberger: Das System der „kontrollierten" Universalität des Konkursverfahrens nach der Europäischen Insolvenzverordnung. ZIK 2000, 149. o.; Fischer/Köck: Europarecht (Das Recht der europäischen Union, des Europarates und der wichtigsten anderen europäischen Organisationen). 3. kiadás (1997), 411 o.; Holzer/Reissner/Schwarz: Die Rechte des Arbeitnehmers bei Insolvenz. 4. kiadás (1999), 358 o.; Liebeg: Insolvenz-Entgeltsicherungsgesetz (Praxiskommentar). 2. kiadás (1998) passim; Mohr: KO (Konkurs-, Ausgleichs- und Anfechtungsordnung) MANZsche Große Gesetzesausgabe. 9. kiadás (2000) 988 o.; Rechberger/Frauenberger: Zur Kopfmehrheit des Insolvenz-Ausfallgeld-Fonds, ZIK 1995, 11. o.; Rechberger/Thurner: Insolvenzrecht (2001) 148. o.; A szövetségi törvény tervezete, mely megalapítja a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap Szolgálat Kft.-t, és módosítja a szociális hivatalokról szóló szövetségi törvényt (Bundessozialämtergesetz), a fizetésképtelenségi bérgarancia-törvényt (Insolvenz-Entgeltsicherungssgesetz), a munkaügyi és szociális bíróságokról szóló szövetségi törvényt (Arbeits- und Sozialgerichtsgesetz), a szövetségi csődtörvényt (Konkursordnung) és a 2001-es szövetségi költségvetési törvényt (RV 666 számú törvénytervezet [XXI. törvényhozási periódus]); Reich- Rohrwig/Zehetner: Das neue Insolvenzrecht. IRÄG 1997 und IESG (1997) passim; Weber: Arbeitgeberstaat muss Insolvenz-Ausfallgeld für im Ausland beschäftigte Arbeitnehmer zahlen. Anmerkungen zu EuGH 17. 9. 1997, C-117/96, RdW 1997, 678 o.; Weber: EuGH zur Insolvenz-Entgeltsicherung – Anpassungsbedarf in Österreich? ZIK 1998, 118. o.
Jegyzetek
1
EK HL L 283. sz., 1980. 10. 28., 23. o.; Spanyolország csatlakozása miatt módosított a 87/164/EGK tanácsi irányelve által, EK HL L 66. sz., 1987. 3. 11.; 11. o., és (utoljára) módosított az Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozásáról szóló okiratban, EK HL C 241. sz., 1994. 8. 29., 115. o. A fizetésképtelenségről szóló irányelv – a munkaerőpiac sajátosságai miatt – nem érvényes Grönlandon (1. cikk (3) bekezdése); ez a kivétel az irányelvet módosítani kívánó javaslat (l. lenn) szerint megszűnne.
2
EK HL L 82. sz., 2001. 3. 22., 16. o.
3
EK HL L 160. sz., 2000. 6. 30., 1. o.
4
EK HL C 154. sz., 2001. 5. 29., 109. o.
5
Ezt a jogot Anglia, Görögország, Írország, Hollandia, Ausztria, Svédország és Spanyolország használta ki (a kivételek részletei az irányelv függelékében találhatók). Ausztria az irányelv hatásköréből a jogi személyek törvényes képviseletre jogosult szerveinek tagjait (l. Insolvenz-Entgeltsicherungsgesetz, IESG [osztrák bérgarancia-törvény] 1. §-a (6) bekezdésének 2. pontja és lenn II. F. 1.) és a társaságra meghatározó – akár vagyonkezelői jogosultságon alapuló – befolyás gyakorlására jogosult társasági tagokat [l. a hivatkozott törvény 1. §-a (6) bekezdésének 4. pontja és lenn II. F. 3.] zárta ki. Az okokat l. II. F. 1. és II. F. 3., valamint Liebeg, 157. és 165. o.
6
A megengedett kivételek a természetes személyek által foglalkoztatott házi alkalmazottak és az árbevételből bérezett halászok.
7
EK HL L 14. sz., 1998. 1. 20., 9. o.
8
EK HL L 175. sz., 1999. 7. 10., 43. o.
9
EGK HL L 206. sz., 1991. 7. 29., 19. o.
10
E munkavállalói csoportok kizárási tilalmának hangsúlyozott említése – jogszabályalkotási szempontból – nem szükséges.
11
Kérdéses, hogy Ausztria fenntarthatja-e a vezető alkalmazottak vitatott kizárását (IESG 1. §-a (6) bekezdés 3. pontja).
12
Az irányelvet tagállami jogba illesztő jogszabályok többsége is erre a széles fogalomra épít (l. IESG a II. E. 1. pontban); a Bizottság célja megszilárdítani az irányelv szociális céljának és a fizetésképtelenségi jog fejlődésének megfelelő definíciót, reagálva arra a szoros értelmezésre, mely az Európai Bíróságnak a C-200/96 sz. Francovich-ügyben hozott 1995. november 9-i döntésében szerepel.
13
Az irányelv 9. cikkének értelmében a tagállamok továbbra is jogosultak a munkavállalók számára előnyös jogi vagy közigazgatási szabályok használatára, ill. kiadására.
14
A felső határértéket l. az IESG 1. §-a (3) bekezdés 4. pontjában, mely alapján nem jár bérkiesési kártalanítás, ha a bruttó érték a kialkudott fizetés időpontjában egy bizonyos határértéket túllép. Ezt a határértéket az ASVG (Allgemeines Sozialversicherungsgesetz [általanos társadalombiztosítási törvény]) 45. §-a (1) bekezdése határozza meg.
15
Osztrák jog szerint a kártalanítási igény feltétele csupán a csődeljárás megindítása vagy egy ezzel egyenjogúvá tett tényállás beállta, és nem a munkáltató fizetésképtelensége vagy fizetésmegtagadása (az osztrák Legfelsőbb Bíróság [OGH] 1995. október 12-i döntése; l. ZIK [Zeitschrift für Insolvenzrecht und Kreditschutz] 1996-os évf., 140. o.). Az így felmerülő irányelv-ellenesség kérdését l. Weber, ZIK 1998, 119. o.
16
L. az Európai Bíróságnak a C-117/96 sz. Mosbaek-ügyben hozott, 1997. szeptember 17-i és a C-198/98 sz. Everson, Barrass/Secretary of State for Trade and Industry, Bell Lines Ltd.-ügyben hozott 1999. december 16-i döntését; A munkavégzés helye mint a garanciarendszer illetékességi kritériuma, ZIK 2000, 32. o.; Weber: RdW (Recht der Wirtschaft). 1997, 678. o.
17
Ezzel szemben a tagállamok előírhatják, hogy az elidegenítő és a megszerző a tulajdonátszállás után közösen felelnek olyan kötelezettségekért, melyek az átszállás előtt vagy annak időpontjában keletkezett munkaszerződésekből vagy munkaviszonyokból származnak. (3. cikk (1) bekezdés 2. mondat).
18
Mint ahogy a B) fejezet 1. pontjában említettük, a módosítási javaslat harmonizálja a fizetésképtelenségi irányelv és a fizetésképtelenségi rendelet fizetésképtelenség fogalmát, így összhangba hozva a tulajdonosváltási irányelv és a fizetésképtelenségi irányelv célkitűzéseit.
19
A következő fejezet tartalmát l. Rechberger/Thurner, 148. o.
20
A munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalói követelések biztosításáról szóló 1977. június 2-i szövetségi törvény (Bundesgesetzblatt 324).
21
A Legfelsőbb Bíróság (OGH) 1996. augusztus 29-i döntése (ecolex 1997, 179. o.)
22
Bundesgesetzblatt 1993/459.
23
Liebeg, 113. o.
24
A bérgarancia-törvény szerinti eljárásban egy a (2) bekezdés értelmében polgárjogi követelés elévülését hivatalból figyelembe kell venni (a Közigazgatási Bíróság [Verwaltungsgerichtshof, VwGH] 1986. november 19-i döntése, l. SlgNF [a Közigazgatási Bíróság ítéletei és döntései, folytatás] 12.307 [A]).
25
Az 1997. évi csődjogi módosító törvény (Insolvenzrechtsänderungsgesetz, IRÄG) által bevezett cégszanálási eljárás (Unternehmensreorganisationsgesetz, URG; [Bundesgesetzblatt I 1997/106 és I 1997/114]) nem minősül fizetésképtelenségi eljárásnak, mert az 1. § szerint feltétel, hogy a cég még fizetőképes legyen. A cél a cég üzemgazdasági szempontból történő szanálása és ezzel megalapozott továbbvitele (Reich-Rohrwig/Zehetner, 336. o.).
26
A hitelintézetekhez kirendelt vagyonfelügyelet a bankügyi törvény (Bankwesengesetz, BWG; [Bundesgesetzblatt 1993/532]) szabályozza.
27
Reichsgesetzblatt 1914/337.
28
A peren kívüli jogügyek bírósági eljárásáról szóló törvény (Reichsgesetzblatt 1854/208).
29
Bundesgesetzblatt 1975/385 (kereskedők, szövetkezetek és kereskedelmi társaságok csődjének és kényszeregyezségének elismerése).
30
Bundesgesetzblatt 1985/233 (a csőd és kényszeregyezség elismerése).
31
Bundesgesetzblatt 1990/44 (kereskedők és kereskedelmi társaságok csődjének és kényszeregyezségének elismerése).
32
Bundesgesetzblatt 1980/237 (a csőd, a kényszeregyezség és a vagyonfelügyelet elismerése).
33
EK 1346/2000 számú 2000. május 29-i rendelete.
34
Az Európai Közösség alapításáról szóló amszterdami szerződés 1999. május 5-i hatálybalépése óta a szerződés 249. cikke szabályozza; azelőtt EGK II 189. cikk.
35
Fischer/Köck, 411. o.
36
Ezzel szemben az irányelv (holott szintén általános, absztrakt jelegű) csak a célt határozza meg, az elérésének módját és eszközeit a tagállamokra bízza.
37
Recepciós lépéseket az Európai Bíróság nemcsak feleslegesnek, hanem megengedhetetlennek is tart, mert ezáltal a Közösségen belüli egyidejű és egységes alkalmazás kerülne veszélybe (39/72 számú, a Bizottság vs. Olaszország ügyében hozott döntés; Slg 1973, 101. o.).
38
Fischer/Köck, 412. o.
39
A bér definíciója megegyezik a munkajog bérdefiníciójával. Így ez alatt nemcsak a tulajdonképpeni bérfizetések, hanem minden más, rendes és rendkívüli kiegészítő teljesítés is értendő. A döntő, hogy a munkáltató teljesítése a munkavállaló munkaerejének visszterhe legyen. (A Legfelsőbb Bíróság 1996. november 16-i döntése; JBL (Juristische Blätter) 1996, 468. o.)
40
Csak a törvényes végkielégítésre irányuló követelés biztosított (Legfelsőbb Bíróság, 1996. május 23-i döntés; ZIK 1996, 218. o.).
41
Kártérítési igények csak akkor származtathatók a munkaviszonyból, ha a munkaviszonyra jellemző fő- és mellékkötelezettségek megszegéséből erednek. (Arb [Sammlung arbeitsrechtlicher Entscheidungen] 10.090. sz.)
42
Egyéb, a munkáltatóval szembeni követelések, a szerződésbe foglalt költségtérítések, melyek a munkavállaló kötelezettsége szerinti munkavégzéséből erednek. Ezek az igények ugyan a munkaviszonyban gyökereznek, mégsem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás kölcsönös viszonyából származnak (Legfelsőbb Bíróság, 1998 június 8-i döntés; ZIK 1998, 212. o.). Egy a munkavállaló által nyújtott kölcsön nem biztosított követelés. Nincs jelentősége annak sem, ha a munkavállaló a kölcsön nyújtásához maga is kölcsönt vett fel, vagy a ha felek a kölcsön visszafizetéséről mint kiegészítő „külön végkielégítési követelésről” egyeztek meg (Legfelsőbb Bíróság, 1992. február 26-i döntés).
43
Ez alatt azok az eljárási költségek értendők, melyeket a munkavállalónak a munkavállalóval szembeni bér-, kártérítési és egyéb követelései érvényesítésére jogerősen megítéltek, csőd esetén megállapítottak vagy a kényszeregyezségi eljárásban az igénybejelentési jegyzékbe felvettek, anélkül, hogy az adós vagy a kényszeregyezségi vagyongondnok vitatta volna őket. Idetartoznak a jogi képviselő költségei egy peren kívüli egyezség vagy elismerési döntés folyamán is.
44
Csak a díjszabás/tarifatáblázat szerinti költségek biztosítottak (Legfelsőbb Bíróság, 1995. július 13-i döntés; ecolex 1995, 917. o.; ZIK 1996, 107. o.).
45
A csődtörvény (KO) 27. §-a és a megtámadási törvény (Anfechtungsordnung, AnfO; Reichsgesetzblatt 1914/337) értelmében megtámadhatók a megkárosító, kedvezményező és a fizetésképtelenség ismeretében cselekedett jogcselekmények.
46
Így lehet elkerülni azt, hogy a csődeljárás megindítása előtt, vagy hasonló tényállás esetén a szokásosat meghaladó követelésekről állapodjanak meg az IAGF terhére (ErlRV [Erläuterungen zur Regierunsvorlage] 464, BlgNR [Beilage des Nationalrats] 14. GP [Gesetztgebungsperiode] 8.
47
A következőket l. Liebeg, 157. skk. o.
48
E szervek jellemző jogköréhez tartozik a minden üzleti területre vonatkozó döntési jogosultság. Így közvetlen befolyásuk van a szerződések átvételére, a munkavállalók felvételére és a bérek magasságának megszabására (a Legfelsőbb Bíróság 1996. április 26-i döntése; Das Recht der Arbeit [DrdA] 1996, 428. o.).
49
ErlRV 446, BlgNR 15., GP 5.
50
A következőket l. Liebeg, 163. o.
51
Ez alatt értendők pl. a kereskedelmi vagy technikai igazgatók, a számviteli vezetők stb. Ennek ellenére a funkció megnevezése egyedül nem mérvadó.
52
EuGHSlg (Sammlung der Rechtsprechung des Gerichtshofs und des Gerichts erster Instanz der Europäischen Gemeinschaften [az Európai Közösség bíróságának és az elsőfokú bíróságok döntéseinek gyűjteménye]) 1993, 6911.
53
Így pl. a munkaügyi törvény (Arbeitsverfassungsgesetz [ArbVG]; Bundesgesetzblatt 1974/22) üzemi szabályzatának II. része nem érvényes a vezető munkavállalókra nézve.
54
37.006/51-2/95-ös számú 1995. augusztus 18-i rendelet.
55
Liebeg, 165. o.
56
Liebeg, 274. o.
57
Bundesgesetzblatt 1934 II 221. o.
58
Rechberger/Frauenberger, ZIK 1995, 13. o.; ők a de lege ferenda alapján a „one man – one vote”-elvet támogatják, és a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alapnak csak egyetlen szavazatot adnának. Ezt azzal indokolják, hogy csak a kisebb hitelezők vannak rászorulva az előírt szavazati többség védelmére, és nem a nagyok, akiknek az általuk képviselt követelések nagyságából adódóan amúgy is tényleges vétójoguk van.
59
Bundesgesetzblatt 1929, 1930/1
60
Liebeg, 285. o.
61
Bundesgesetzblatt 1974/60.
62
A csalárd bukás büntetőjogi módosításának (Bundesgesetzblatt I 2000/58, 2000. augusztus 1-je óta hatályban) célja a vállalkozói kudarcnak a büntetőjogon kívülre helyezése volt. Már csak a különösen súlyos gondatlanságot és törvénysértéseket büntetik a bíróságok.
63
A pótlékot a gazdasági és munkaügyi szövetségi miniszter rendelet útján évente szabja meg.
64
Bundesgesetzblatt 1994/315.
65
Holzer/Reissner/Schwarz, 353. o.
66
A bérgaranciára fordított eszközök összege 2000-ben kb. ötmilliárd schilling volt.
67
Bundesgesetzblatt 1997/107.
68
Holzer/Reissner/Schwarz, 359. o.
69
Bundesgesetzblatt 1991/50.
70
Bundesgesetzblatt 1991/51.
71
A munkaerőpiac-igazgatás újraszervezésével (Budesgesetzblatt 1994/314) a bérgarancia-törvénnyel kapcsolatos illetékesség átszállt a munkaügyi hivatalokról a Szociális és Fogyatékosügyi Szövetségi Hivatalokra.
72
Ez egy anyagi jogi jogfosztó határidő. (A Legfelsőbb Bíróság [OGH] 1988. november 16-i döntése, lásd SZ [az osztrák Legfelsőbb Bíróság polgárjogi és igazságügyi igazgatásról szóló döntései] 61/53; JBl 1989, 281. o.)
73
A 6. § (1) bekezdésének módosításával (Bundesgesetzblatt 1986/395) a törvényhozó a gyakorlatban néha fellépő, a határidő mulasztásából adódó méltányossági eseteket kívánta elkerülni, úgy, hogy a Közigazgatási Bíróság (Verwaltungsgerichtshof, VwGH) által addig restriktíven kezelt visszahelyezést egy ún. „méltányossági klauzulával” helyettesítette (Liebeg, 228. o.). Így el kell nézni pl. annak a munkavállalónak maximum 2 hónapos határidő-mulasztását, akit nem világosítottak fel a határidő kezdetéről, és aki a vitatott követeléseiről a tömeggondnokkal próbált egyezségre jutni (a Legfelsőbb Bíróság [OGH] 1994. december 15-i döntése).
74
Holzer/Reissner/Schwarz, 305. o.
75
Holzer/Reissner/Schwarz, 313. o.
76
Szövetségi törvény, mely megalapítja a Fizetésképtelenségi Bérgarancia-alap Szolgálat Kft-t, és módosítja a szociális hivatalokról szóló szövetségi törvényt (Bundessozialämtergesetz), a bérgarancia-törvényt (Insolvenz-Entgeltsicherungssgesetz), a munkaügyi és szociális bíróságokról szóló szövetségi törvényt (Arbeits- und Sozialgerichtsgesetz), a szövetségi csődtörvényt (Konkursordnung) és a 2001-es szövetségi költségvetési törvényt (RV 666 számú törvénytervezet [XXI. törvényhozási periódus]). A törvényjavaslatot harmadik olvasásban 2001. július 4-én elfogadták, 2001. július 17-én a Szövetségi Tanács tűzte napirendre.
77
A magyarázatokat l. RV 666 számú törvénytervezet, 15. o.
78
A szakvéleményezési eljárás a tulajdoni hányadok esetleges elidegenítését nem tartotta célravezetőnek, ezért ez nem is került be a tervezetbe. Ennek oka, hogy a bérgaranciával kapcsolatos ügyekhez még mindig erős nyilvános érdeklődés fűződik. Ebből adódóan fontos, hogy a szövetség a tulajdonossággal összekötött felügyeleti és együttműködési jogait megtartsa, és esetleges negatív igazgatási fejlődések esetén ezekkel a bérgarancia mint a lényeges szociális vívmány érdekében korrigálva lépjen fel (l. magyarázatok a tervezethez, 20. o.).
79
Magyarázatok az RV 666 számú törvénytervezethez, 18. o.
80
Magyarázatok az RV 666 számú törvénytervezethez, 17. o.