Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 17/I:13–44.

STEFAN SMID

A csőd szabályozása egyes EU-tagállamok és az USA autonóm jogrendszerében

 

NÉMET CSŐDJOG

 

A) A csődjog reformja

1. A reform céljai

1999-ben a régi német csődtörvényt (Konkursordnung; KO), a csődön kívüli kényszeregyezségi rendeletet (Vergleichsordnung; VO) illetve a keletnémet általános végrehajtási törvényt az új fizetésképtelenségi törvény (Insolvenzordnung, InsO) váltotta le. Ritkán részesül egy gazdasági jogi törvény reformja olyan szkeptikus fogadtatásban, mint az utóbbi. Régi német elődjétől – amelyet 1877-ben a „birodalmi törvények gyöngyszemeként” dicsértek – eltérően az új kodifikációt már bevezetése előtt szigorú kritika fogadta¹: az új csődtörvény szakított azzal a tradícióval, amely a csődjogot mint egyszerű felelősségi rendszert fogta fel, és olyan eszközöket vezetett be, amelyekkel az adós hitelezőit már a fizetésképtelenség beállta előtt bevonhatja szanálási koncepciójába.

A reform kitűzött céljai a következők voltak: a csődjog működőképességének visszaállítása a költségeket fedező vagyontömeg biztosításával, illetve az eljárásindítás megkönnyítésével; egy hatékony bírósági szanálási eljárás lehetővé tétele egy egységes csődeljárás keretében; és végül „jóhiszemű” adósok² számára egy privátcsődeljárás bevezetése a „fennmaradó adósságok elengedése” céljából. A reformot a csőd-, illetve reorganizációs jog elavultsága indokolta, amely – ez általánosan elfogadott tény volt – egyre inkább vesztett funkcióiból. Birtoklás nélküli biztosítékok és a munkavállalói követelések vagyontartozássá tétele felhígították az adós felelő vagyonát. A hitelezők kielégítésének esélyét az előjogok kiterjesztése csökkentette. Az esetek többségében a csőd-, illetve összfelszámolási kérelmeket vagyon hiányában visszautasították; egy szanálás a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás folyamán csak a legritkább esetben jött létre, és az eladósodott magánszemélyek a hitelezői végrehajtásnak reménytelenül ki voltak téve. Nem vitatott, hogy a reform némely téren – például a biztosított követelésekkel rendelkező hitelezők költség-hozzájárulásának szabályozásával (InsO 171. §), illetve a külön kielégítési jogok törvényes meghatározásával (InsO 49–51. §) – javuláshoz vezetett, ezek viszont félbemaradtak. Ezeket a változásokat egy „kis” csődjogi reformmal³ talán hatékonyabban lehetett volna elérni.⁴ Megállapíthatjuk, hogy a reform sok szabály tekintetében javuláshoz vezetett. Ezektől eltekintve azonban a reform elvétette célját, hiszen az egyszerű eljárás helyébe egy nagyon komplikált szabályrendszer lépett, melynek alkalmazása nemcsak a gyakorlatot állítja problémák elé, hanem a jogi apparátusra is komoly nehézségeket ró.

2. Az USA-amerikai csődjog befogadása

A reform megértése különösen azzal nem lesz könnyebb, hogy a törvényhozó az amerikai csődjog bankruptcy code-ját vette kodifikációja alapjául. Az észak-amerikai jogszabályoknak – főleg e tervezet új elemei, mint a claim classification (csoportok alakulása az InsO 222. §-a szerint), illetve a cram-down procedure (obstrukciós tilalom, InsO 245. §) – a német jog fogalmi környezetébe való átültetése sajátos problémákat okozott. Szintén az amerikai rendszerből importált az az eljárási mód, amely az adós vagyonkezelését engedélyezi. Ez az eljárás – miután a gyakorlat felfedezte – megváltoztatja az ismert közép-európai csődjogok arculatát. E lehetséges változás kulcsszava a felelősség érvényesítésének leválása, azzal, hogy a szabály a hitelező számára egy eljárás utáni fresh startot tesz lehetővé. Az új jogszabály lehetőséget nyújt arra, hogy az adós ellen „összvégrehajtást” kezdeményező felelősségérvényesítés mellett egy olyan eljárás kapjon nagyobb szerepet, amelyben a nem eladósodott vagy fizetésképtelen adós csődjogi helyzetét vizsgáló bírósági eljárás helyett az „automatic stay”⁵ (egyedi végrehajtások kizárása [InsO 89. §]; marasztalási keresetek kizárása; az eljárás ideje alatt a csődkövetelések kamatozásának kizárása) segítségével történő szanálásra helyeződik a hangsúly.

 

B) A csődjogi eljárás „egységessége” és az eljárások közötti különbségek

Az InsO 1. §-a túlmegy a csődjogi eljárás természetes, de elavult végrehajtói funkciójának leírásán.⁶ Az elavult jog megkülönböztette a csődön kívüli kényszeregyezség (előzetes) szanálási eljárását a felszámoló csődeljárásáétól. Csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás elindítására már csak ritkán került sor,⁷ és ezek is általában csődeljárásba mentek át.⁸ Az eljárás vállalatok szanálására alkalmatlannak látszott. A csődjog csődön kívüli kényszeregyezségre és felszámoló csődre történő felosztása, továbbá az adósvagyon felszámolását célzó csőd gazdaságtalansága volt a kritika tárgya.⁹ Az InsO 1. §-ával a törvényhozó reagált ezekre a (vélt) problémákra, és bevezette¹⁰ a fizetésképtelenségi eljárás egységességét.¹¹ A felszámolás útján történő felelősségérvényesítés az adós vállalkozás szanálásával lett egyenrangú.¹²

A fizetésképtelenségi eljárás egységessége viszont csak az eljárás bevezetésére vonatkozik, amely mind szanálási, mind felszámolási opciót tartalmazhat.¹³ Már a régi jog alapján is léteztek különleges fizetésképtelenségi eljárások (kényszeregyezségi eljárás/Nachlassverfahren), amelyeknek okai csupán anyagi jogi körülmények voltak. Az új törvény az egységes csődeljárásnak a különleges fizetésképtelenségi eljárásokra történő szétválasztását egészen a széthullásig fogja fokozni. Egyrészt a felszámoló eljárás szokványos esete fog az InsO 217. §-a alapján jelentősen különbözni a fizetésképtelenségi terv alapján folytatott szanálási eljárástól, másrészt pedig a jövőben a hagyatéki csődeljárás fog a klasszikus különleges eljárások mellett egy további, a megszokottól erősen eltérő eljárási módot alkotni (InsO 304. §). Létezni fog emellett a „materiális fizetésképtelenség” kapcsán egy olyan eljárás is, amelyet a szanálásra törekvő adós már a fizetésképtelenség veszélye esetén is megindíthat. A törvényhozó ehhez az ún. „saját vagyonkezelés” perspektíváját helyezi kilátásba (InsO 270. §). A GesO 22. § (2) bekezdésének megfelelően az EGInsO¹⁴ 102. § (3) bek. szabályozza továbbá, hogy egy külföldön elindított fizetésképtelenségi eljárás nem zárja ki egy a belföldi vagyont érintő, belföldi, kiegészítő fizetésképtelenségi eljárás megindítását. Ezen esetben a belföldi eljárás megindításához nem szükséges a csőd kritériumainak megállapítása. A csődjogról szóló rendelet alapján egy német belföldi csődeljárás egy olyan csődbiztos kérelme alapján is megindítható, akit egy más európai országban folyó csődfőeljárás folyamán rendeltek ki.¹⁵ Mindezek az eljárások lényegesen különböznek egymástól.

A fizetésképtelenségi eljárás egységessége (InsO 1. §) sem fedheti el azt a tényt, hogy a fizetésképtelenség alapesete – az az eljárás tehát, amely az adós fizetésképtelensége, illetve eladósodása esetén megindítandó –, továbbra is egy az adós vagyonának kényszerfelszámolására irányuló bírósági eljárás.¹⁶ A reform kétségkívül javított a szanálási eljárás néhány körülményén, garantálva ezzel, hogy a hitelezők a fizetésképtelenségi eljárás során egyenlő elbánásban részesüljenek.¹⁷ Ebben a rövid áttekintésben csak példákat említünk azon reformintézkedések közül, amelyek az ügyvitel javításában szerepet játszottak: idetartoznak azok a szabályok, mely szerint a tulajdonfenntartásos adásvétel vevőjének fizetésképtelensége esetén a csődbiztos az adásvétel tárgyát képező dolgot a beszámolás napjáig használhatja (InsO 107. § (2) bek.); a biztosított követelésekkel rendelkező hitelezők az eljárás költségeihez hozzájárulni kötelesek (InsO 171. §); és a jogcselekményekkel egyenrangú cselekmények megtámadhatóságával (InsO 132. § (2) bek.) az adós egy további jogorvoslati eszközt kap.¹⁸

C) A klasszikus fizetésképtelenségi eljárás funkciójától az adósi vagyonkezelésig

1. Vagyonhiányos eljárások megindítása: csorbítja-e a fizetésképtelenségi eljárás rendezési funkciójának hangsúlyozása a hitelezői érdekeket?

A régi csőd- és összfelszámolási eljárás hatálya alatt a csődeljárás megindítására irányuló kérelmeket az esetek túlnyomó többségében vagyonhiány miatt elutasították (KO 107. §, GesO 4. § (2) bek.). Az új törvény 26. §-a javíthat ezen a helyzeten,¹⁹ mert megkönnyíti az eljárás bevezetését. Ettől függetlenül sok – vagy talán a megnyitandó eljárások megszaporodása miatt még a mainál is több²⁰ – eljárás folyamán továbbra is fel fog lépni a „vagyonhiány”²¹ problémája, amely gyakran az eljárás megszüntetéséhez vezet²² (az InsO 207. §-a alapján). Vagyonhiányos eljárások lefolytatása viszont nem „közérdek”²³. A cél az, hogy a felszámoló olyan – a felelősségi rizikót csökkentő – jogi és tényleges eszközökhöz jusson, amellyel az eljárást a későbbiek folyamán a vagyonhiányból „kivezeti”. Ha ez nem is sikerül, lehetőség nyílik legalább arra, hogy a vagyonhiányos eljárás folyamán olyan elszalasztott feladatok megoldására kerüljön sor, amelyek nemcsak a köz, hanem a hitelezők, illetve egyes hitelezői csoportok érdekeit is szolgálják; itt meg kell említenünk munkavállalók munka-, ill. bérfizetési igazolását, melyek az érintett munkavállalók (tehát hitelezők!) számára már nyugdíjjogi szempontból is nagy jelentőséggel bírnak. Mi több, a csődeljárás rendezési funkciója²⁴ szinte megköveteli az eljárás megindításának megkönnyítését a vagyonhiány eseteiben. Szembeötlő viszont, hogy az egyes hitelezők csődeljáráson kívüli kielégítésének lehetősége egy olyan eljárás elősegítése érdekében kizárt, mely folyamán a vagyont a csődbiztos felderítési tevékenysége emészti fel. Ez ugyan az ügyészségnek használ, de nem az adósuk csődje miatt megkárosított hitelezőknek.

2. A közbenső eljárás: az ideiglenes csődgondnok jogi intézménye

Az új fizetésképtelenségi törvény az ideiglenes csődgondnok jogállásának törvényes definíciójával (InsO 21. § (2) bek.²⁵ ill. 22. § (1) bek.²⁶), valamint az üzemnek a közbenső eljárás alatti működése engedélyezésével a csődjogi gyakorlat egy régi követelését teljesítette. Ezzel megszüntette a visszaélés – ma még fennálló – lehetőségét a közbenső eljárás alatt. A közbenső eljárás folyamán az üzem továbbvitelével foglalkozó ideiglenes csődgondnok a vagyonnal kapcsolatos üzleteket köt. A törvénynek erre is ki kellet térnie, hiszen eddig az ideiglenes csődgondnok kénytelen volt e tevékenység folyamán vagy a hűtlenség határán mozogni, vagy saját magát kötelezni. Ebből adódóan a reformmal megváltozott az – InsO 21., ill. 22. §-a alapján kirendelt – ideiglenes csődgondnok tevékenységéből eredő követelések megítélése: az új törvényben ezek a vagyon kötelezettségeinek minősülnek (InsO 55. §). Ez természetesen egy fizetésképtelenségi eljárás megindítását feltételezi. Ennek az a lehetséges következménye, hogy az üzem működtetése az ideiglenes csődgondnokkal már nem lesz olyan népszerű, mint korábban a zárgondnok esetében volt.

Az ideiglenes csődgondnok „erős” jogállása a teljesen „hatalomvesztett" adóssal szemben veszélyeket is rejt: a SGB-III 183. §-ában szabályozott csődköltség (Insolvenzgeld) megnehezíti egyrészt a fizetésképtelenségi eljárás előfinanszírozását (mely ez idáig a csődkiesési összegből [Konkursausfallgeld] volt fedezhető), másrészt – az InsO 55. § (2) bekezdésével összekötve – elképzelhető az ideiglenes csődgondnok személyes felelőssége is. Egyre többen javasolják az InsO 21., ill. 22. §-ai alapján az ideiglenes csődgondnok felügyeleti feladatainak szűkítését és jogállásának ismét a régi zárgondnok jogállásához igazítását.²⁷

3. Átruházó szanálás és fizetésképtelenségi terv

a) A hatékony értékmegőrzés a csődtömeggondnok által a „normál” csődeljárásban

Mint a régi jog szerint, most is gyakran az átruházó szanálás²⁸ útján értékesítik a vagyont egy vállalkozói csőd folyamán. E módon a cég szétverésével keletkező veszteségek és a munkahelyek elveszése megakadályozható. A törvényhozó ezt a lehetőséget a likvidációval és a cég szanálásával tette egyenrangúvá,²⁹ és megteremtette az eljárási alapjait³⁰ (InsO 157. §). A törvényhozó a visszaélés lehetőségének – például az adós cég kiárusításának – is elejét akarta venni: az eladáshoz szükséges nemcsak a hitelezői választmány (InsO 160. § (2) bek.³¹), hanem a hitelezői közgyűlés (InsO 157. §³²) külön beleegyezése is. Amennyiben ez nem biztosított, a hitelezők minősített többségének (InsO 75. § (1) bek.³³) beleegyezése szükséges. Ezzel szemben az adós is jogosult egy a cég eladását (vagy más értékesítési lépést) gátló, ideiglenes eltiltásra irányuló kérelmet a csődbíróságon benyújtani, védve ezzel – a hitelezői érdekek mellett – a saját eljárási jogát, amely egy fizetésképtelenségi terv benyújtására (InsO 218. §) nyújt lehetőséget. Az InsO 163. §-a³⁴ a gazdasági értékelés problematikáját rejti magában, ezért egy érték alatti üzemeladás konfliktus forrása lehet. A szabály célja a kisebbségi érdekek védelme: a hitelezők egy csoportja kérelmezheti azt a bírósági rendelkezést, amely az üzem eladását a hitelezői közgyűlés beleegyezésétől teszi függővé (InsO 75. § (1) 3.). Lesznek esetek, ahol ez a procedúra túl hosszadalmas, illetve indiszkrét lesz, s ezáltal a szanálást gátolni fogja. A hivatkozott törvény 162. §-a az üzemnek a különösen érdekelt vevők részére történő eladása esetén a hitelezői közgyűlés beleegyezésének szükségességét szabályozza.³⁵

b) A fizetésképtelenségi tervi eljárás

A fizetésképtelenségi törvény reformjának – nagyon vitatott – középpontját³⁶ a szanálási eljárásnak a fizetésképtelenségi tervre vonatkozó szabályai képezik (InsO 217. §). A fizetésképtelenségi tervi eljárás a csődön kívüli kényszeregyezségi eljárási rendelet (Vergleichsordnung) csődön kívüli kényszeregyezségi eljárás, illetve a csődön belüli kényszeregyezségi eljárás helyébe fog lépni (KO 173. §, GesO 16. §). Mint ez idáig (VerglO 2. §; KO 173. §), a hitelezőnek joga lesz egy fizetésképtelenségi tervet bemutatni. Emellett – már az új jog szerint – a csődgondnoknak is lesz tervkezdeményezési joga (InsO 218. § (1)).³⁷ A hitelezők erre nem jogosultak, de módjuk van a hitelezői közgyűlés határozata alapján (InsO 157. §³⁸) a csődgondnokot egy terv – melynek céljait ők határozzák meg – elkészítésére kötelezni.³⁹ A csődtervvel nemcsak a csődhitelezők személyes követelései csökkenthetőek – mint a csődön belüli, illetve csődön kívüli kényszeregyezség útján – az egyezségi kvóta meghatározásával, hanem az adós szanálásához szükséges további lépések is meghatározhatók, mint például a külön kielégítési joggal rendelkező hitelezők biztosítási jogainak módosítása.⁴⁰ A fizetésképtelenségi tervből adódóan a beavatkozási lehetőségek és jogok nagyobb rugalmassága az új eljárás az eddigi csődön belüli egyezségi eljárási joghoz képest érdekesebbnek tűnik.

A törvényhozó az átruházó szanálás szabályozásánál felhagyott a reformról szóló vita során szóba kerülő, a cég reorganizációját és szanálását szolgáló átruházó szanálás és egy exkluzív törvényes eljárás – mely a nehézkességektől nem mentes csődeljárással szemben a kisebb bürokratikus ráfordítás előnyeit hordozta – létrehozásával.⁴¹ Mivel a fizetésképtelenségi tervi eljárás leginkább a cég szanálásáról szól, várható, hogy zömmel az adósok fogják elindítását kérelmezni.⁴²

Az eljárásban új, hogy a fizetésképtelenségi terv bírósági jóváhagyásával a hitelezői közgyűlés elveszíti státusát mint önigazgatási szerv (InsO 231. §). Ezért a törvény az adós által benyújtott fizetésképtelenségi terv vizsgálatához a bíróságnak lényegesen több elbírálási teret ad (InsO 231. § (1) bek. 2., 3.), mint a hitelezői kezdeményezés során.⁴³

A törvényes keretek szerint zajló fizetésképtelenségi eljárás csak akkor záródhat a fizetésképtelenségi terv jóváhagyásával, ha minden szavazó csoport többséggel döntött annak elfogadásáról. A terv akkor is jóváhagyandó, ha elutasítása „obstrukciónak” (megegyezési zavarnak) minősül. Ehhez a törvényhozó az InsO 245. §-ában terjedelmes és pontatlan tényállásokat fogalmazott meg, melyeknek pontosító értelmezése még várat magára.⁴⁴ Az adós kezdeményezése és vagyonkezelése, az (értékesítés és elosztás tilalmát is [InsO 233. §] magába foglaló) egyéni jogérvényesítés tilalma (InsO 87. §) és a hitelező jogosultságait szűkítő jogi lehetőségek a fizetésképtelenségi tervi eljárást az adós – veszélyeket rejtő – eszközévé teszik, mellyel hitelezői ellen felléphet.⁴⁵

4. Az adós saját vagyonkezelése

A nehézségekkel járó fizetésképtelenségi tervi eljárásnak csak akkor van értelme, ha időben, még az adós fizetésképtelensége, illetve eladósodása előtt elindítják. Ehhez a fenyegető fizetésképtelenség tényállása nyújt segítséget, mely az adós, illetve szervei (Inso 101. §) számára lehetőséget nyújt a saját kérelem korai benyújtására.⁴⁶ Ez a kérelem nemcsak – mint az eddigi jog szerint – a csődkérelem benyújtási kötelezettségek megsértése és az ezzel kapcsolatos szankciók ellen véd, hanem lehetővé teszi a hitelezőnek, hogy érdekeit az egységes fizetésképtelenségi eljárás eszköztárával érvényesítse.

A törvény megengedi, hogy az adós – egy ügygondnok felügyelete alatt – a csődtömeget kezelje, és rendelkezzen felette, amennyiben a csődbíróság a fizetésképtelenségi eljárást megindító végzésében az adós saját vagyonkezelését rendeli el (InsO 270. § (1) bek.). Az elrendelés vagy a InsO 270. § (1) bek. (csődnyitó határozat), vagy az utólagos határozat (InsO 271. §) alapján történik. Az engedélyezés feltétele, hogy az adós a tömegkezelést kérelmezte (InsO 270. § (2) bek.), vagy a hitelező – amennyiben utóbbi indította el az eljárást – az adós vagyonkezelésébe beleegyezett (InsO 270. § (2) bek.). További feltétel, hogy az adós vagyonkezelése egyik esetben sem okozza az eljárás elhúzódását, illetve a hitelezői érdekek csonkítását (InsO 270. § (2) 3.).⁴⁷ Ez különösen akkor valószínű, ha az adós kérelmét az InsO 18. §-ára alapozza.⁴⁸ Az eljárásra – amennyiben az InsO 270. §-ának szabályai nem rendelkeznek másképp – az általános eljárási szabályok vonatkoznak. Az adós joga és feladata a céget tovább vezetni (InsO 281. § (1) bek.), a vagyont képező vagyontárgyakat és a hitelezői követeléseket jegyzékbe venni, valamint egy vagyoni áttekintést készíteni (InsO 151–153. §). Az adós munkálatai során az InsO 66. és 155. § szerinti számadásra kötelezett (InsO 281. § (3) bek.), és a felosztás is az ő feladata (InsO 283. § (2) bek.).⁴⁹ A törvény rendelkezik arról is, hogy a jogi ügyletek végzéséről és az üzemi tanács közreműködéséről szóló szabályok azzal a különbséggel érvényesek, hogy a csődgondnok helyére az adós lép (InsO 103–128. §).⁵⁰ A külön kielégítési joggal terhelt vagyontárgyak értékesítésére is – a csődgondnok helyett – az adósnak van joga (InsO 282. §).

Minden, az adós vagyonkezelését engedélyező eljárás (nyitó határozat az InsO 270. § (2) bekezdése és utólagos elrendelés az InsO 271. §-a alapján) elindításával a bíróság csődgondnok helyett ügygondnokot rendel ki.⁵¹ Az ügygondnok feladata az adós gazdasági helyzetét, cégvezetését és személyes kiadásait ellenőrizni (InsO 272. § (2) bek.). Csak neki van joga a felelősséget az InsO 92. és 93. §-a alapján a vagyon számára érvényesíteni és az adós jogcselekményeit az InsO 129–147. §-ai szerint megtámadni.⁵²

 

D) Fizetésképtelenségi kis eljárás

Amennyiben egy személy nem folytat számottevő gazdasági tevékenységet, lehetőség nyílik egy ún. kis eljárás elindítására (InsO 305., ill. 304. §). Cégek fizetésképtelensége esetén ez az eljárás aligha fog szerepet játszani (InsO 304 (2) bek.). Egy fizetésképtelenségi kis eljárás elindításához külön feltételek fennállása (InsO 305. §) szükséges. Határeseteknél ez különösen akkor vezethet nehézségekhez, ha a fizetésképtelenségi bérgarancia kifizetése az eljárás megindításától függ. Az InsO 305. §-ának kényszerítő jellege miatt a fogalom jogi problémát jelent: ha az adósra az InsO 304. § (2) bekezdése vonatkozik, az általános csődeljárás számára nem lehetséges.

E) Az anyagi fizetésképtelenségi jog változtatásából adódó
hitelezői pozíciók javulása

1. Hitelezői előjogok eltörlése

a) Szabályok eltörlése (KO 61. § és GesO 17. §)

Az új törvény eltörölte azokat a hitelezői előjogokat, amelyek a csődtömeget a régi jog szerint terhelték, és a csődtömeg „aláásásában” nagy szerepet játszottak (KO 61. §).⁵³ Kivételt képez a munkavállalók pozíciója, tekintettel a szociális tervből adódó követeléseik érvényesítésére (InsO 123. (2) §⁵⁴). Az előjogok eltörlése nem problémamentes. Ahhoz vezet, hogy a hitelezők – főleg a társadalombiztosítás – követelései nem kerülnek kielégítésre. Vitatható, milyen befolyása van ez a hitelezők egyenlő elbánásban részesülésére. Az eljárás lefolytatása valószínűleg nehezebb lesz.

Új az ún. visszasorolt hitelezők felsorolásának bevezetése is (InsO 39. §). A törvény ezzel erősen eltér az elődjétől (KO 63. §) . Visszasoroltak például az eljárás elindításától számított kamatok fizetésére irányuló követelések (InsO 39. § 2.); a hitelezők az eljárásban való részvételéből adódó költségei (InsO 39. § 3.); a pénzbüntetésekből, pénzbírságokból stb. adódó követelések és az adós adakozásából adódó követelések (InsO 39. § 4.).

b) A hamis tartozások eltörlése

A hitelezői előjogok eltörlése kihat a vagyontartozások rendszerére is: a hamis vagyontartozások, mint a – leginkább a törvényhozó szociálpolitikai döntése alapján tömegtartozássá lett és még az eljárás megindítása előtt keletkezett – bérkövetelések és szociális tervből adódó igények eltörlése, minden bizonnyal hozzájárulnak, hogy a hitelezők egyenlő bánásmódban részesüljenek.

2. Dologi biztosítékok

A biztosított hitelezőknek az eljárásban külön pozíció jut. Ezek a hitelezők a biztosított követeléseik kielégítését a biztosítékok alapján igényelhetik. A kézizálogjog nehézkességére reagálva nem nyilvános biztosítékformák alakultak ki⁵⁵: így kap például a hitelező a BGB 929. és 930. §-a alapján tulajdoni biztosítékot ingó dolgokra úgy, hogy a megegyezés után a hitelt felvevő a hitelnyújtó részére gyakorolja a vagyontárgy birtoklását. Ez dologi jogi tekintetben a hitelnyújtó „teljes körű” tulajdonát jelenti, amellyel egy a vagyontárgyat foglaló hitelező ellen – igényper útján (ZPO 771. §) – végrehajtást kezdeményezhet. Csődjogi környezetben a dologi jogi helyzet nem közvetlen hatású. Inkább az a kérdés, milyen a dolog felelősségjogi pozíciója. Az elterjedt felfogás és a bírói gyakorlat⁵⁶ – tekintettel a biztosítéki megállapodásra – a biztosítéki tulajdon zálogjogi funkcióját veszi alapul, és mint külön kielégítési jogot kezeli. A külön kielégítésre jogosító biztosítékok felelősségjogi besorolása további konzekvenciákat von maga után. A külön kielégítési joggal rendelkező hitelezők csőd előtti beavatkozása – amely biztosítéki tulajdon esetén lehetővé teszi dologi jogi tulajdonosi státusuk zálogfunkcióra való szűkítését – még ahhoz is vezethet, hogy a törvényhozó ezeket a hitelezőket még az eljárási költségekhez való hozzájárulásra is kötelezheti (InsO 171. §).⁵⁷

3. A csőd előtti jogi cselekmények megtámadhatóságának kiterjesztése

A törvény nem változtatott olyan csőd előtti jogcselekmények megtámadhatóságán, amelyek károsak a hitelezői érdekekre nézve (InsO 129. §).⁵⁸ A megtámadás a csődgondnok jogkörébe tartozik. Az új törvény is lehetővé teszi a biztosíték csőd előtti foganatosításának megtámadását, ha a hitelező ezt követelhette (kongruens fedezet; InsO 130. §); és akkor is, ha a hitelező nem tarthatott igényt a biztosítékra (inkogruens fedezet; InsO 130. §). Az InsO 134. §-ban felsorolja az adós visszteher nélküli teljesítéseit, melyek szintén megtámadhatók. Az InsO 135. §-a olyan jogcselekmények megtámadására vonatkozik, amelyek alapján a társasági tag biztosítékot vagy kielégítést nyert egy a társaságnak nyújtott hitel visszafizetésére irányuló követelésére. Az InsO 136. §-a szabályozza azon jogcselekmények megtámadását, amelyek alapján egy csendestársaság társasági tagja visszakapja betétjét, vagy elengedik a veszteség ráeső részét. Fontos, a törvénnyel szembeni követelés volt, hogy könnyítse meg a csődgondnok csődmegtámadási jogának érvényesítését. Két fő szempont jött számításba: egyrészt a határidők meghosszabbítása, amiken belül a csődgondnok csődmegtámadási jogával élhet, másrészt azon tényállások kibővítése, melyekkel az adós és a későbbi ellenfele közötti összejátszásnak lehet elejét venni.⁵⁹

Valójában a vagyoncsökkenés meggátlása is a csődjoghoz tartozik: a végrehajtási tilalmat az InsO 88. §-a szabályozza. E jogszabály szerint azok a biztosítékok, amelyek nem a fizetésképtelenségi eljárás elindítását megelőző hónap előtt jöttek létre, érvénytelenek. Az eljárás alatt külön végrehajtások nem megengedettek.⁶⁰

4. A használati jogok fenntartása a nem az adós vagyonához tartozó tárgyakon

Az új jog itt változásokat vezetett be, melyek a bérlő ellen indított fizetésképtelenségi eljárás során a vagyon helyzetén sokat javítanak. Az InsO 112. §-a egyértelműen kimondja a felbontási klauzulák érvénytelenségét.⁶¹ Vitatott viszont a 119. § érvényessége csőd előtti klauzulák esetében. A mai 119. § megfelel a korábbi RegEInsO 137. § (1) bekezdésének. A RegEInsO 137. § (2) egyértelműen a megkerülési klauzulák hatálytalanságát rendelte el – ez a jogszabály viszont a törvényhozási eljárás folyamán a német Bundestag⁶² jogi bizottságának kezdeményezésére nem került be az új törvénybe. Az indok az volt, hogy a szabály szanálásellenes, mert csökkenti a csődveszélyeztett cégekkel szerződéskötésre való hajlandóságot. Néhány szerző⁶³ ezért úgy gondolja, hogy a InsO 119., ill. 122. §-a nem ellenkezik a felbontó klauzulák érvényességével. Ez az értelmezés viszont nem egyértelmű. A meggyőző ellenvélemény⁶⁴ felmutatja, hogy az InsO 119. §-a minden kölcsönös szerződésre vonatkozik, a 112. § viszont a bérleti, illetve haszonbérleti szerződésekre szabott lex specialist jelent. Ezzel a RegEInsO 137. § (2) bekezdésének megszűnte nem feltétlenül jelenti azt, hogy az InsO 112. és 119. §-a nem vonatkozik a felbontási klauzulákra.

Nagy jelentősége van az InsO 107. § (2) bekezdésének: ez alapján a normál fizetésképtelenségi eljárás csődgondnoka – vagy az adós, egy saját ügyvitelű eljárás esetén – jogosult csak „közvetlenül” a beszámolást (első hitelezői közgyűlés; InsO 156. §⁶⁵) követően nyilatkozni egy olyan adásvételi szerződés teljesítéséről, amelyet az adós, mint vevő, csőd előtt, egyszerű tulajdonfenntartási megegyezéssel kötött. A jogszabály lehetővé teszi az (egyszerű) tulajdonfenntartási megegyezéssel szállított dolognak az elrendelő határozattól⁶⁶ számított két-három hónapos (lásd InsO 29.§ (1) bek.), jogsérelem nélküli használatát (például egy termék legyártása céljából). Hasonló a helyzet a kielégítést szolgáló vagyontárgyakkal – ezek olyan áruk, amelyeket meghosszabbított vagy bővített (kiterjesztett) tulajdonfenntartási megegyezéssel szállítottak vagy biztosítéki tulajdon-átruházással ruháztak át (lásd InsO 169., ill. 172. §).

5. Munkajog

A Ko 22. § (1) és a VerglO 51. § (2) bekezdéséhez hasonlóan az InsO 113. § (1) bekezdése a csődgondnokot felhatalmazza a munkaviszonyok törvényes határidő betartásával történő felmondására.⁶⁷ (Csődterv nem szükséges hozzá.)

Sajnos a törvényhozó még a szakszervezetek beavatkozására sem volt hajlandó a BGB extrém szanálásellenes 613. §-át eltörölni. A csődtörvény hatáskörén belül már 1996. január 1-jén hatályba lépett szabályok, a 125., ill. a 128. §, amelyek a csődgondnok felmondásokat előkészítő érdekegyeztetéseit voltak hivatottak elősegíteni, egyszerűen kudarcot vallottak. A 126. §-ban leírt munkabírósági határozati eljárás túlságosan időigényes és bonyolult ahhoz, hogy a csődgondnok belekezdjen. Így kénytelen – mint eddig – az üzemi tanáccsal az InsO 125. §-a⁶⁸ alapján egyezségre jutni. Ezzel mind a munkavállalói érdekek, mind a cég szanálása hátrányt szenved.

F) Prognózis

A normál fizetésképtelenségi eljárás lebonyolítását az új törvény erősen megnehezítette. Az adósnak messzemenő jogosultságokat adott, a professzionális csődgondnokokat pedig a vagyonhiányos eljárások várható szaporodásával olyan feladatok elé állítja, amelyek a csődjogtól idegenek, és akadályt jelenthetnek. Ha csak a cégek csődeljárásának száma nő meg, már az is nagy többletmunkával jár az InsO 66. §-a⁶⁹ alapján végleszámolásra kötelezett csődbírósági ügyintézők részére.

A törvényhozó szándékával ellentétben a cégek szanálása sem lesz könnyebb. Amíg a csődgondnok új, a vagyonidegen dolgok feletti jogosultsága pozitívan hat, a cégek szanálása egy sor újabb korlátba ütközik. A fizetésképtelenségi tervi eljárás bonyolultsága miatt az átruházó továbbra is a szanálásra fogja tenni a hangsúlyt, amely viszont egy szükséges csőd-munkajog hiánya és az adóreformra törekvő törvényhozó vitatható szabályozásai (pl. a szanálási nyereség megadóztatása, a veszteségek leírhatóságának korlátozása) miatt több esetben gazdasági veszélybe kerül.

 

Aktuális irodalom

Häsemeyer: Insolvenzrecht, 2. kiadás (1998);

Hess: Insolvenzrecht, 5. kiadás (1999);

Smid: Grundzüge des neuen Insolvenzrechts, 3. kiadás (1999);

Wimmer (Hrsg): Frankfurter Kommentar zur Insolvenzordnung, 2. kiadás (1999);

Kübler/Prütting (Hrsg): InsO. Kommentar zur Insolvenzordnung, 2 kötet (2001).

 

Jegyzetek

1

Smid: Weisemann/Smid: Unternehmensinsolvenz, 1999, 1. fej. Rz. (Randziffer/a margón lévő számozás) 2.

2

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 3.

3

Mint Gravenbrucher Kreis (ZIP 1992, 657) felvetette.

4

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 4.

5

Kennedy 11 U. Mich. J. Law Rev. 170, 247 (1978).

6

Smid: Insolvenzordnung. Kommentar, 1998, § 1 Rz. 15 ff.; ders. (lábjegyzet 1) Kap. 1 Rz. 9.

7

Baur/Stürner: Zwangsvollstreckungs-, Konkurs- und Vergleichsrecht, Bd. 2, Insolvenzrecht, 12. Aufl. 1990, Rz. 25.1.

8

L.: K. Schmidt: Wege zum Insolvenzrecht der Unternehmen, 1990, 17 f.

9

Jaeger: Lehrbuch des Deutschen Konkursrechts, 8. Aufl. 1932, 38 I.

10

Allg. Amtl. Begr. zum RegEInsO 1 a), 4 a aa), bb), Kübler/Prütting: Das neue Insolvenzrecht, Bd. 1, 1994, 104/105; Amtl. Begr. zu § 1 RegEInsO, Kübler/Prütting 153 f.

11

Stürner: Kübler (Hrsg.): Neuordnung des Insolvenzrechts, 1989, 41 ff.

12

Allg. Amtl. Begr. zum RegEInsO 3 a bb), Kübler/Prütting (11. lábjegyzet) 97 f.

13

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 11.

14

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) Art. 102 EGInsO Rz.

15

L. Balz: ZIP 1996, 948 ff.; Smid: Rajak (Hrsg.).

16

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 39.

17

L. Zielvorgabe der Insolvenzrechtsreform, Smid BB 1992, 507 ff.

18

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 41.

19

Vö. Häsemeyer, in: Leipold (Hrsg.): Insolvenzrecht im Umbruch, 1991, 101, 110; Uhlenbruck: Das neue Insolvenzrecht, 1994, Einführung, 44; Smid WM 1998, (.

20

Pape KTS 1995, 189 f.; Kübler: Kölner Schrift zur Insolvenzordnung, 1997, 735; vitatva Uhlenbruck: Das neue Insolvenzrecht (19. lábjegyzet). Végül Haarmeyer/Wutzke/Förster: Handbuch zur InsO/ EGInsO, 1997, Rz. 8/109 ff.

21

Pape (20. lábjegyzet) 216.

22

Grubs (ZIP 1993, 393, 395) ezen elmélete helyesnek tûnik.

23

So aber Häsemeyer (19. lábjegyzet) 106.

24

Smid: Insolvenzordnung. Kommentar, 1998, § 1 Rz. 34.

25

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 21 Rz. 13.

26

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 22 Rz. 5 ff.

27

L. Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 21 Rz. 17 f.

28

BGH (Legfelsőbb Bíróság), ítélet: 1988.. április 11, II ZR 313/87, ZIP 1988, 727; K. Schmidt: ZIP 1980, 328, 336; K. Schmidt: Wege zum Insolvenzrecht der Unternehmen, 1990, 138 ill. K. Schmidt: Leipold (Hrsg.), Insolvenzrecht im Umbruch, 1991, 67 ff. L. még Gottwald KTS 1984, 1 ff., 16 ff.

29

Allg. Amtl. Begr. zum RegEInsO, 4 f aa), Kübler/Prütting (11. lábjegyzet) 119.

30

Smid/Rattunde: Der Insolvenzplan, 1998.

31

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 160 Rz. 4.

32

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 157 Rz. 8.

33

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 75 Rz. 4.

34

Krit. Dagegen Smid/Nellessen InVo 1998, 113 ff.

35

Smid (1. lábjegyzet): Kap. 1 Rz. 42 f.

36

Kübler/Prütting: Entwicklungslinien des neuen Insolvenzrechts (11. lábjegyzet) 11; Haarmeyer/ Wutzke/Förster: Insolvenzordnung. Handbuch 1997, I Rz. 31.

37

Smid/Rattunde, in Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 218 Rz. 7 ff.

38

Krit. Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 157 Rz. 8, 10.

39

Smid WM 1996, 1249, 1252 f.

40

Smid/Rattunde (30. lábjegyzet).

41

L. Erster Bericht. Einleitung S. 7; Balz: Sanierung von Unternehmen oder Unternehmensträgern, 1986, 26 f.

42

Smid/Rattunde (30. lábjegyzet).

43

Smid/Rattunde: Smid: Insolvenzordnung (30. lábjegyzet) § 231 Rz. 3 ff.

44

Smid: Festschr. f. Pawlowski, 1996, 387 ff.

45

Smid/Rattunde (30. lábjegyzet).

46

Részleteket l. Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 101 Rz. 2 ff.

47

Smid: Weisemann/Smid Kap. 6 Rz. 5.

48

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 270 Rz. 7 ff.

49

Smid: Weisemann/Smid Kap. 6 Rz. 1.

50

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 6 Rz. 2.

51

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 6 Rz. 8.

52

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 6 Rz. 12.

53

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 75.

54

Müller: Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 123 Rz. 19 ff.

55

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 79.

56

RGZ Bd. 124, 73, 75; BGH NJW 1959, 939; Kuhn/Uhlenbruck § 42 Rz. 16; Gottwald/Adolphsen: Kölner Schrift zur Insolvenzordnung, 1997, 805, 813.

57

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 80.

58

Amtl. Begr. zu § 144 RegEInsO, Kübler/Prütting (1. lábjegyzet) 336.

59

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 106.

60

Smid (1. lábjegyzet) Kap. 1 Rz. 110.

61

Eckert 899, 902; Depré: Die anwaltliche Praxis in Insolvenzverfahren. 1997, Rz. 922.

62

BT-Drucks. 12/7302.

63

Hess/Pape: InsO und EGInsO, 1996 Rz. 340.

64

Eckert 902.

65

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 156 Rz. 1.

66

A szerkezetéhez: Smid/Frenzel: DZWIR 1998, 442 ff.

67

Müller: Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 113 Rz. 3 ff.

68

Müller: Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 125 Rz. 3.

69

Smid: Insolvenzordnung (6. lábjegyzet) § 66 Rz. 3 ff.

 

OSZTRÁK CSŐDJOG

1. Jogszabályi alapok

A főbb jogszabályi alapok a csődtörvényben (Konkursordnung, KO), a reorganizációs törvényben (Ausgleichsordnung, AO), a megtámadási rendeletben (Anfechtungsordnung, AnfO), a bérbiztosítási törvényben (Insolvenz-Entgeltsicherungsgesetz, IESG) találhatók. A cégszanálási törvény (Unternehmensreorganisationsgesetz, URG) a fizetőképes cégek szanálását és a fizetésképtelenség elkerülését hivatott elősegíteni.¹ A vállalkozó így még időben, a tényleges fizetésképtelenség beállta előtt, szanálási intézkedéseket tud hozni. A szanálási eljárás megindítása nem kerül be a csődnyilvántartásba² (Insolvenzdatei).

2. A fizetésképtelenségi eljárás célja

Lényegében két fizetésképtelenségi eljárás létezik: a csőd-, illetve a reorganizációs eljárás. A reorganizációs eljárás célja eleve a fizetésképtelen cég szanálása.³ A tartozások egy részének elengedésével az adós gazdasági talpra állítását próbálja elérni. A csődeljárás is lehetőséget nyújt a szanálásra, mégpedig egy kényszeregyezség során.⁴ Fordítva a reorganizációs eljárás is végződhet csatlakozó csődeljárásban.⁵

3. Csődképes jogalanyok

Más csődjogokkal ellentétben az osztrák fizetésképtelenségi jog nem korlátozódik vállalkozásokra (KO 1. §).⁶ Így lényegében minden jogképes alany csődképes is: a természetes személyek⁷, minden polgári vagy közjogi személy és a hagyatékok. Nem csődképes viszont a csendestársaság és a polgárjogi társaság.

4. A csőd okai

A fizetésképtelenségi eljárás elindításának feltétele a fizetésképtelenség (KO 66. §).8 A jogszabályi definíció hiányzik. A jogszolgáltatás szerint fizetésképtelenség akkor áll fenn, ha az adós folyó eszközök hiányában, méltányos határidőn belül és tisztességes üzleti tevékenységgel nem képes kötelezettségei teljesítésére. Az eladósodás egy további fizetésképtelenségi tényállás (KO 67. §). A szakirodalom szerint – itt sincs jogszabályi definíció – az eladósodás akkor áll fenn, ha a passzívák az aktívákat meghaladják. Az eladósodás tényállásának csak jogi személyeknél és hagyatékoknál van jelentősége, továbbá olyan kereskedelmi társaságoknál, amelyeknél a személyesen felelős tag nem természetes személy. A reorganizációs eljárás már előre látható fizetésképtelenség esetén is elindítható (AO 1. §).⁹

5. A csődeljárás elindítására jogosult személyek köre

A csődkérelem benyújtására jogosult az adós (reorganizációs eljárásnál csak ő) és minden hitelező (KO 69. § és 70. §, AO 1. §).¹⁰ Néhány – a törvényben részletesen felsorolt esetben – az eljárás hivatalból is elindítható (csatlakozó csődeljárás).

6. Az illetékes bíróság

Tárgyi hatálya szerint az elsőfokú törvényszék az illetékes (KO 63. és 64. §-a, AO 1. §). Természetes személyek, nem vállalkozók privát csődje esetén a járásbíróság az illetékes (KO 182. §).¹¹ A területi illetékesség szempontjából az a mérvadó, hogy az adós melyik járás területén vezeti cégét, vagy – ha ilyen nem létezik – hol a tartózkodási helye (telephelye).

7. Az eljárás lebonyolítása

Az eljárás elindítása az adós (a reorganizációs eljárásban) vagy a hitelező kérelme alapján történik. A fizetésképtelenségi feltételek fennállta esetén a bíróság az eljárást késedelem nélkül elindítja.¹² A csődnyitást a számítógépes csődnyilvántartásba vétellel hozzák nyilvánosságra, mely az interneten keresztül mindenki számára hozzáférhető.¹³ A tulajdonképpeni eljárás a csődgondnok vagyonfelmérésével kezdődik (aktívák és passzívák), a csődtömeg kezelésével és értékesítésével folytatódik (reorganizációs eljárás esetén az adós megtartja rendelkezési jogosultságát), és a hitelezők közti felosztással zárul. Csődeljárás esetén az adós kötelezettségeiért továbbra is felel, a reorganizációs eljárás viszont a maradék tartozás elengedéséhez vezet. Bizonyos körülmények között a megkezdett csődeljárás kényszeregyezségbe torkollhat (KO 140 §), ennek célja a hitelezők kielégítésének esélyeit növelni. Ilyen esetben a hitelezőknek felkínált kvóta legalább 20%-os, mely a kényszeregyezség elfogadásától számított két éven belül fizetendő. Fordítva végződhet a reorganizációs eljárás is csatlakozó csődeljárásban, ha a reorganizációs eljárást befejezik, vagy az egyezség nem jön létre (KO 2. §)

8. Az eljárás résztvevői

A csődeljárás résztvevői a csődbíróság (reorganizációs bíróság), a csődgondnok (reorganizációs gondnok), a hitelezői közgyűlés és a hitelezői választmány¹⁴ (reorganizációs eljárás esetén hitelezői tanács).

a) A csődgondnok (reorganizációs gondnok)

A csődnyitó végzés a csődgondnok kirendelését is tartalmazza. Csődgondnoknak csak feddhetetlen, megbízható és az üzleti életben jártas személy rendelhető ki.¹⁵ Fő feladata az adós gazdasági helyzetének vizsgálata, a csődtömeg kezelése és képviselete (a reorganizációs eljárásban az adós megtartja kezelési jogosultságát) és a bevétel szétosztása. Amennyiben egy kétoldalú visszterhes szerződést a csődnyitás időpontjában egyik fél sem tud teljesíteni, a csődgondnoknak a KO 21. §-a alapján döntési joga van: teljesítheti a szerződést, és követelheti ugyanezt a másik féltől, de vissza is léphet. Tevékenységéért a csődgondnok kiadásai megtérítését és tevékenységének díjazását követelheti (KO 82. §-a és az AO 33. §-a az Insolvenzverwalter-Entlohnungsgesetz [IVEG] BGBl I 1999/ 73-as szövegezésével).¹⁶ Tevékenységéért, mint szakértő, a polgári jogi törvénykönyv (ABGB) 1299. §-a alapján felel. Felelős továbbá a rábízott vagyonban felróható magatartással okozott károkért.

b) A hitelezői közgyűlés

A hitelezői közgyűlés (KO 91. és 95. §)¹⁷ az eljárásban részt vevő hitelezőkből áll. Feladata a közös érdekek védelme és a csődgondnok, valamint a hitelezői választmány működésének ellenőrzése. A hitelezői közgyűlés összehívása és vezetése a csődbíróság feladata. Csak a jóváhagyott követelésekkel rendelkező hitelezők kapnak szavazati jogot. A hitelezői közgyűlés feladataihoz tartozik a hitelezői választmány megalakítása, a csődgondnok felmentésének kérelmezése, ill. egyes választmányi tagok felmentése. A hitelezői közgyűlés legfontosabb feladata a kényszeregyezség meg- vagy leszavazása. A reorganizációs eljárásban nincs szervezett hitelezői közgyűlés; a hitelezők itt csak egyszer – a reorganizációs határnapon – ülnek össze, amikor a reorganizációs tervről döntenek.

c) A hitelezői választmány és a hitelezői tanács

A hitelezői választmány (KO 88. és 90. §)¹⁸ vagy a hitelezői tanács (AO 36. §)¹⁹ a csőd-, illetve reorganizációs gondnok tevékenységét hivatott felügyelni és segíteni. Hivatalból vagy a hitelezői választmány kezdeményezésére (csak csődeljárásban) rendelhető ki, ha a cég különleges nagysága, illetve sajátossága szükségessé teszi. 3–7 tagból állhat, egy tag a munkavállalók érdekeit képviseli.

d) A csőd-, illetve reorganizációs bíróság

A csődbíróság feladatához tartozik az eljárás megindítása és lefolytatása, a csődgondnok vagy a hitelezői választmány kirendelése és felügyelete, valamint közreműködni a követelések jegyzékbe vételében.

9. A hitelezők jogi helyzete és a hitelezővédelem

a) A követelések bejelentése

Az eljárás elindításával a hitelezőket követeléseik bejelentésére szólítják fel.²⁰ Csak csőd-, illetve reorganizációs követelések állapíthatók meg. Reorganizációs eljárás során a követelés bejelentése nem pótolja a polgári jogi peres érvényesítést (AO 9. §). Csak a határidőn belül érkezett bejelentés esetén gyakorolhatják a hitelezők minden részvételi jogukat ([kényszer-] egyezségről szóló szavazás, más bejelentett követelés kizárása, felfolyamodás). A határidő elmulasztása még nem vezet a követelés megszűnéséhez. A nem érvényesített követelést a kvóta utáni kielégítésnél nem veszik figyelembe. Ha a hitelező külön biztosítékkal rendelkezik, köteles a követelése előreláthatólag fedezett nagyságát megnevezni. A csődeljárások során nagyon fontos szerep jut az előjogot élvező hitelezővédelmi szövetségeknek.²¹ Ők képviselik a hitelezőket, és segítik a vagyon biztosítását. Jelenleg Ausztriában három előjogot élvező hitelezővédelmi szövetség létezik: az Alpesi Kreditorszövetség (AKV), Graz; a Hitelvédelmi Szövetség 1870 (KSV), Bécs; és a Munkavállalók Insolvenz-Szövetsége (ISA).

b) Elidegenítési és különkielégítési jogok

Fizetésképtelenség esetén csak az adós teljes vagyona szolgál a követelések kielégítésére, idegen vagyon nem. Ilyen követelések általában a jogosult tulajdonjogából fakadnak, de származhatnak kötelmi jogi kiadási kötelezettségből (pl. haszonkölcsön) is. Elidegenítési joga²² van ezáltal a tulajdonfenntartásos adásvétel eladójának, a biztosítéki tulajdonosnak, a letétbe helyezőnek, a kölcsönadónak és a fiduciárius üzlet jogosítottjának. Az elidegenítésre jogosultak követeléseinek érvényesítését nem befolyásolja a csődnyitás, ezért az eljárások folyamán részvételi jogot sem kaphatnak. Külön kielégítésre jogosultak²³ az adós dologi biztosítékokkal rendelkező hitelezői. Külön kielégítésre jogosult minden záloghitelező, a biztosítéki tulajdonos és a biztosítékengedményes. Őket sem érinti az eljárások elindítása, így nekik sincs részvételi jogosultságuk.

c) Munkavállalói követelések

A munkavállalók bér-, illetve egyéb követelései a munkadíj csődhelyzeti biztosításáról szóló törvény (Insolvenzentgeltsicherungsgesetz, IESG) által biztosítottak.²⁴ A törvény a munkaadó fizetésképtelensége miatt (egzisztenciálisan) veszélyeztetett jogos munkavállalói járandóságok kifizetését kívánja garantálni. Az e módon biztosított követelések kielégítését egy jogi személyiséggel felruházott közjogi csődkártalanító alap (Insolvenz-Ausfallsgeld-Fonds, IAGF) mint egy biztosító veszi magára. Ez a Szövetségi Gazdasági és Munkaügyi Minisztérium által kezelt pénzügyi alap a munkavállalók által befizetett munkanélküli-biztosítás pótlékaiból képződik. Hivatkozott törvény szerint biztosítottak mindazok a munkavállalói munkaviszonyból származó, igényelhető, az elévülési időszakon belüli, fenntartott és a törvény erejénél fogva nem kizárt követelések, melyek a csődeljárás megnyitását, illetve egy ezzel egyenlő elbánásban részesülő tényállás bekövetkeztét követő harmadik hónap végéig keletkeztek (IESG 1., ill. 3. §). Idetartoznak a folyó bérkifizetésekből, a munkaviszony megszűnéséből (felmondás és szabadságmegváltás, végkielégítés), kártérítési igényből, valamint a jogérvényesítésből származó követelések.

10. A hitelezői rangsor

A hitelező helyzete a fizetésképtelenségi eljárásban a követelése besorolásától függ. Különbséget kell tenni az előjogot élvező igények²⁵ – melyek a csőd-, ill. csődeljárástól függetlenül érvényesíthetők és kielégíthetők (elidegenítési és külön kielégítési jogok) –, tömeg-²⁶ és üzletvezetési követelések és a csőd-,²⁷ illetve reorganizációs²⁸ követelések között. A tömeg- és üzletvezetési követelések a cég továbbvitele folyamán keletkeznek, és teljes összegszerűségükben kielégítésre kerülnek. A csőd-, ill. reorganizációs követeléseket csak egy kvóta alapján elégítik ki.

11. Az eljárás vége

Az eljárásnak a vagyon szétosztása után a csőd befejezésének bírósági elrendelése vet véget (KO 139. és 79. §).²⁹ A csőd végét a számítógépes csődnyilvántartásban teszik közzé. Az adós visszanyeri rendelkezési és perlési jogosultságait. A még folyó jogvitákban átveszi a csődgondnok helyét. A reorganizációs eljárás végeredménye (a maradék tartozások elengedése) csak akkor valósul meg, ha az adós az elfogadott és jóváhagyott egyezséget (a hitelezői kvóta minimum 40%-os és az egyezség elfogadásától számított két éven belül fizetendő) betartotta.³⁰ Ha a teljesítéssel késik, a követelések – kvóta szerint – ismét esedékessé válnak.

 

Aktuális irodalom

Bartsch/Pollak/Buchegger (Hrsg): Kommentar zum österreichischen Insolvenzrecht. I. kötet, 4. kiadás, 2000.;

Feil: Ausgleichsordnung (Praxiskommentar). 2. kiadás, 1998.;

Feil: Konkursordnung (Praxiskommentar). 3. kiadás, 2000.;

Insolvency and Restructuring in 35 jurisdictions worldwide. Published by Law Business Research Ltd. 2002.;

Konecny/Riel: Entlohnung im Insolvenzverfahren. 1999.;

Konecny/Schubert (Hrsg): Kommentar zu den Insolvenzgesetzen. Részletekben jelenik meg;

Mohr: Konkurs-, Ausgleichs- und Anfechtungsordnung. 9. kiadás, 2000.;

Rechberger/Thurner: Insolvenzrecht. 2001.

 

Jegyzetek

1

Bővebben l. Praxiskommentar KO3 (2000), URG 1. §.

2

Csődnyilvántartás l. Feil, KO3, IEG 14. §.

3

Feil: Ausgleichsordnung AO2 (1998), AO 1. §.

4

Feil: KO3, KO 140. §.

5

König/Fink: Der Anschlusskonkurs und § 2 KO, JBl 1984, 397. Bővebben l. Schubert in Schubert/ Konecny: Kommentar zu den Insolvenzgesetzen 2. §.

6

Buchegger: Bartsch/Pollak/Buchegger: Kommentar zum österreichischen Insolvenzrecht, 1. kötet, 4. kiadás (2000), 1. § Randziffer (margón lévő számozás; Rz) 3.

7

A vonatkozó külön szabályokat l. Mohr: Konecny/Schubert, 181. §; Rechberger/Thurner: Insolvenzrecht (2001) Rz 323.

8

Dellinger: Konecny/Schubert, 66. § Rz 1.

9

Feil: AO2 11. o.

10

Feil: KO3, KO 69. §.

11

Mohr: Konecny/Schubert, 182. § Rz 1.

12

Schubert: Konecny/Schubert, 2. § Rz 1.

13

URL: http://www.edikte.justiz.gv.at.

14

Feil: KO3, KO 88. §.

15

Feil: KO3, KO 80. §; Hierzenberger/Riel: Konecny/Schubert, 80. §.

16

Feil, KO3, KO 82. §; Bővebben: Konecny/Riel: Entlohnung im Insolvenzverfahren (1999).

17

Feil: KO3, KO 91. §. L. továbbá Hierzenberger/Riel: Konecny/Schubert 91. §.

18

Feil: KO3, KO 88. §.

19

Feil: AO2, AO 36. §.

20

Feil: KO3, KO 102. §.

21

Feil: KO3, IEG 11. §.

22

L. bővebben Feil: KO3, KO 44. §

23

L. Feil: KO3, KO 48. §.

24

L. bővebben Feil: KO3, IESG 1. §.

25

L. Rechberger/Thurner: Insolvenzrecht Rz 449.

26

Feil: KO3, KO 46. §.

27

Feil: KO3, KO 51. §.

28

Feil: AO2, AO 23a §.

29

Feil: KO3, KO 139. §.

30

Feil: AO2 57. §.

 

OLASZ CSŐDJOG

A) Törvényes alapok

Az 1941-es (többszörösen módosított) codice fallimentare (cf) szabályozza az adós üzletvezetésének felügyeletét, a reorganizációt, a csődöt és a kényszeregyezségi eljárást.

 

B) A csődeljárás

a) Az eljárás elindítása

A kérelem alapján meghozott – a német csődeljárást elrendelő bírósági végzéssel megegyező – sentenza dichiarativa di fallimento¹ (a cf 16. cikkelyére alapozott) rendelettel egyidejűleg kirendelt curatore (Art 31 cf) veszi át az adós kezelési és rendelkezési jogosultságait. A kétnyelvű, leginkább az Alto Adige tartomány német nyelvű bíróságai számára kiadott codice fallimentare a curatore kifejezést az osztrák „tömeggondnok”² szóval fordítja (pl.: die Art 16, 28, 30 und 43 Abs 1 cf), mely a német csődgondnoknak felel meg.³

b) A csődeljárás elindításának következményei
(a sentenza dichiarativa di fallimento elrendelése)

A csődeljárás elindításával a kirendelt csődgondnok (Art 43 cf) mind az eljárás előtti, mind az eljárás elindítása utáni jogi vitákban hivatalánál fogva peres félként perlési jogosultságot kap (Art 30 cf). Ez egyidejűleg az adós perlési jogosultságának megszűntét jelenti. ⁴

 

C) A csődbíróság helyzete

A törvény „provvedimenti del giudice delegato” kifejezése, illetve a dél-tiroli kétnyelvű kiadás fordítása, „a megbízott bíró rendelkezései”, nemcsak a csődvagyont érintő anyagi rendelkezéseket foglalja magába. Ez már a giudice delegato pozíciójából is adódik, ami a bírót a csődgondnok felügyeletére⁵ és minden, a csődvagyonnal kapcsolatos bírósági intézkedésre és döntésre feljogosítja. Az eljárást megindító döntésben a döntőbíró illetékes (Art 9 cf).⁶ „Provvimenti” alatt a cf 190. cikkelye értelmében tehát nem a csődvagyont érintő anyagi rendelkezések értendők,⁷ a fogalom inkább a német jogi nyelvben honos „Verrichtung”⁸ (elvégzés, elintézés) szóval fordítható.

 

D) A reorganizációs eljárás

a) Az ammistrazione controllata fogalma

Az ammistrazione controllata eljárással (a cf. 4. fejezete, 187. cikkely) az olasz jog egy az adós vagyonának felszámolását kivédő reorganizációs eljárást ismer. Az ammistrazione controllata kifejezést a kétnyelvű, az autonóm Alto Adige tartomány német nyelvű bíróságai számára kiadott codice fallimentare az üzleti felügyelet kifejezéssel fordítja.

b) Az ammistrazione controllata eljárással
az adós megtartja ügyviteli jogosultságát

Az üzleti felügyeleti eljárással az adós cég vezetőségének ügyviteli jogosultsága nem száll át a bíróság által kirendelt hivatalnokra.⁹ A cf 43. cikkelye ebben az eljárásban nem alkalmazható. Ezzel a társasági törvény alapján kinevezett szervek az ammistrazione controllata általános eljárásában az adósi ügyvitelre nézve is megtartják jogosultságukat.¹⁰

Az ammistrazione controllata eljárás leginkább az osztrák cégszanálási törvényre (Unternehmensreorganisationsgesetz, URG) hasonlít, amely az adósvagyon idegen kezelése helyett csak egy szanálási vizsgálatot (URG 8. §) rendel el.¹¹ Mivel az ammistrazione controllata eljárás az adóst a hitelezői végrehajtások ellen védi, átmeneti likviditási problémái megoldását és ezzel egy csődkivédő reorganizáció/csődön kívüli kényszeregyezség (concordato preventivo) elkerülését segíti,¹² az adós megtartja a csődvagyon feletti rendelkezési jogosultságát.¹³ Itt meg kell jegyeznünk, hogy az ammistrazione controllata nem a csődeljárás elindítását jelenti.¹⁴

c) Eljárási szervek és az adós jogosultságai az ammistrazione controllata folyamán

Az adós ügyvitel-jogosultságának korlátozása legfeljebb a következő elgondolásból képzelhető el: az ammistrazione controllata elindítása egy commissario giudiziale¹⁵ kirendelésével jár. A commissario giudiziale képesítésének egy curatorénak kell megfelelnie (Art 188 c. 3 cf). A tribunale hivatalból vagy egy „érdekelt” (Art 191 cf) kérelme alapján elrendelheti, hogy a cég vezetését és a vagyon kezelését a commissario giudiziale vegye át.¹⁶ Ez az intézkedés nem kötelező jellegű, inkább az adósi vagyonkezelése alóli kivételt jelent.¹⁷ Ez már az ammistrazione controllata eljárás következetes pozíciójából mint moratórium is adódik. Ezzel ellentétben a concordato preventivo elrendelése már sokkal messzebbmenő konzekvenciákkal jár.

 

E) Az adós helyzete a concordato preventivo eljárás elindítása után

a) A törvény nem szabályozza az adós kérelmező üzletvezetési jogosultságának megszüntét a concordato preventivo eljárásban

Alapjában véve a concordato preventivo eljárás elrendelésével az adós ügyviteli jogosultsága nem száll át a commissario giudizialéra.¹⁸ A cf 43. cikkelye nem egyértelmű, és hasonló, külön jogszabály nem létezik.¹⁹

A concordato preventivo eljárást osztrák, illetve német jogintézményekkel összehasonlítva a német csődelkerülő egyezségi eljárásban (Vergleichsverfahren), ill. az osztrák reorganizációs eljárásban (Ausgleichsverfahren) találunk szerkezeti hasonlóságot.²⁰ Nincs hasonlóság viszont ezen eljárások kényszeregyezségi formáival, melyek egy megnyitott csődöt zárnak le. A concordato preventivo eljárás és a német csődjog az adós vagyonkezelését megengedő eljárása is csak akkor hasonlítható össze, ha szem előtt tartjuk, hogy a német változat egy egységes fizetésképtelenségi eljárás keretén belüli eljárás,²¹ a concordato preventivo – az olasz jog szerkezetéből adódóan – nem egyértelműen az. A német csődelkerülő egyezségi eljárásra, az osztrák reorganizációs eljárásra és az egységes fizetésképtelenségi eljárás keretein belül elindított, adósi tömegkezelést előíró eljárásra is jellemző, hogy az adósnak továbbra is van ügyviteli jogosultsága. (8. § osztr. AO,²² 38. § ném.VerglO,²³ ill. 270. § ném. InsO²⁴)²⁵.

b) Vita az olasz szakirodalomban

Az ügyviteli jogosultság szabályozatlansága az olasz szakirodalomban vitához vezetett. Néhány szerző²⁶ szerint a concordato preventivo eljárás elindításával a kérelmező ügyvitele a hitelezőkkel szemben azáltal korlátozott, hogy a szükséges intézkedések az „atti straordinaria amministrazione" – tehát a szokványos üzleti tevékenységen kívül álló – intézkedések kategóriájába tartoznak, melyek érvényességi feltétele a „autorizzazione scritta del giudice delegato" (cf 167 c. 2). E felfogással szemben komoly kételyek állnak fenn. Az Art 167 c. 2 cf struktúrája különbözik a törvény 43. §-ától. Az utóbbi az ügyviteli jogosultság átszállását egyértelműen előírja, az Art 167 c. 2 cf pedig nem szól olyan adósi cselekmények érvénytelenségéről, melyeket a giudice delegato nem autorizált. Az ilyen cselekmények csak a hitelezőkkel szemben –„rispetto ai creditori anteriori al concordato" –, viszonylagosan érvénytelenek. Ez a viszonylagos érvénytelenség ott kézzelfogható, ahol anyagi jogi rendelkezések egy csatlakozó csődeljárás folyamán a képezendő vagyont csonkítják. Ez viszont nem érvényes az olasz polgárjogi eljárás feltételhez nem köthető percselekményeire, melyekhez a bel- és külföldi keresetindítás is tartozik.

Az álláspontot, mely a concordato preventivo eljárásban az adós ügyviteli korlátozottságából indul ki, más szakirodalmi vélemény is támadja.²⁷ Ez az álláspont a törvény szó szerinti szövegére (a cf 165. cikkelye egyértelműen elrendeli, hogy a commissario giudizialéra a cf 36–39. cikkelyei vonatkoznak, a 43. cikkely viszont nem²⁸) és a concordato preventivo a felszámoló csődeljárástól szisztematikusan eltérő szerkezetére támaszkodik. Az Art 167 c. 2 cf úgy kezeli az adós jogcselekményeit, mint ahogy a német fizetésképtelenségi eljárási törvény²⁹ (Insolvenzordnung, InsO) a 160, ill. 164. §-aiban a csődbiztos (Insolvenzverwalter) jogcselekményeinek érvényességéről rendelkezik. A commissario giudiziale ugyanis a cf 172. §-a alapján köteles az adós vagyonát leltárba venni és a hitelezői közgyűlést az adós cselekedeteiről tájékoztatni.³⁰ Ezek felügyeleti feladatok,³¹ a commissario giudiziale az adós kötelességszegése esetén a cf 167. §-ában felsorolt jogügyletek elvégzésére vagy a csőd megnyitására (cf 173. §) kér engedélyt.

A corte di cassazione³² legfelsőbb bírói olasz jogszolgáltatása a commissario giudiziale felügyeleti funkcióiból kiindulva az adós cég társasági jogi szervei által gyakorolt ügyviteli jogosultságát támogatja.

Az olasz csődjog szabályai szerint tehát a kezelési, ill. rendelkezési jogosultságok átszállása egy kirendelt biztosra nem jelenti azt, hogy a társaság szervei számára ezek a jogosultságok elvesztek vagy korlátozódtak volna. Egy ilyen – jogfosztó – átmenet az olasz csődjogban csak a felszámoló csődeljárás „alapesetében” (a curatorra), ill. a liquidazione coatta ammistrativa eljárásban ismert (a jogosult itt a commissario liquidatore).

c) Concordato preventivo a caso di cessione die beni eljárás folyamán

Egy olyan egyezség esetén, amely az adós vagyonának átruházását tartalmazza, különleges előírásokat kell figyelembe venni (Art. 182, 160 c. 2 No. 2 cf). Ebben az esetben az illetékes Tribunale csődbírósága egyezséget igazoló végzésében elrendeli a rendelkezési jogosultság átszállását az adós társasági jogi szerveiről a bíróság által kirendelt likvidátorokra. E tekintetben is szakirodalmi vita³³ van az ügyvitel jogról. A likvidátorok kirendeléséhez (Art 182 cf) egy a hitelezők által elfogadott és bíróságilag igazolt egyezség szükséges.

d) Az engedély fenntartása

Az adós anyagi jogi cselekményeire tekintettel az olasz szakirodalomban vitatott a giudice delegato, a cf 167. §-a alapján kérelmezett, az adós kezeléséhez különösen fontos intézkedéseket jóváhagyó engedély funkciója, ill. következményei. Már az ilyen feltételek (atto di ammistrazione straordinaria) minősítő kritériumai is vitatottak.³⁴ A feljebbviteli jogszolgáltatás³⁵ az ammistrazione controllata és a csőd közötti különbségből és az ezzel összefüggő, az adós perbeli legitimációjának fennmaradásából kiindulva a tömeg kezelésével kapcsolatos perbeli legitimációt nem az atti straordinarii kategóriájába sorolta be.³⁶ Egyetértés van viszont abban, hogy a giudice delegato³⁷ által kiadott írásos autorizzazione hiánya nem vezet az adós szervei által kötött jogüzletek érvénytelenségéhez.³⁸ A cf 167. §-a a hitelezők egyenlő bánásmódjával foglalkozik (par condicio creditorum); ezt a corte di cassazione³⁹ egy adósi garancianyilatkozattal foglalkozó döntésében megerősítette. Az engedélyfenntartás megsértése mint szankciót a csődeljárás bevezetését (cf 173. §⁴⁰) vonja maga után. A cf 167. §-a nem a tömeg kötelezettjeit védi, hanem – ellenkezőleg – arra szolgál, hogy a hitelezők egyenlő bánásmódban részesüljenek.

 

Aktuális irodalom

Insolvency and Restructuring in 35 jurisdictions worldwide. Published by Law Business Research Ltd., 2002, 116 o.

 

Jegyzetek

1

Bonacini: Gli effetti della sentenza dichiarative di fallimento nei condronti die creditori. 1999; Pajardi/ Criscuolo Limido: La dichiarazione di fallimento. 1994; Bongiorno in Problemi e prospettive del processo di fallimento. 1989.

2

L. egyedül Feil, (osztrák) KO 81. § Randziffer (margón lévő számozás; Rz) 1.

3

D´Amora/Quatraro: Il curatore fallimentare. 1999; Bosco/Cesaris/Pajardi/Pajardi: Il curatore del fallimento. 2000; Frigeni in Cinquant´anni della legge fallimentare (1942–1992). pp 255 ss.

4

Pajardi: Codice fallimentare, Comm., Art 43 (4); Satta: Diritto fallimentare. pp 165 ss, 170: „a jogutódlás formája” a curatore által.

5

Quatraro: Probleme e prospettive del processo fallimento. 1989.

6

Bongiorno: Cinquant´anni della legge fallimentare (1942–1992); Pajardi/Bocchiola: Gli organi del processo di fallimento. 1991.

7

Bővebben l. Luiso: Cinquant´anni della legge fallimentare (1942–1992). pp. 233 ss.

8

Pawlowski/Smid: Freiwillige Gerichtsbarkeit. Rz 137.

9

Nardo: I contratti nelle procedure concorsuali. 1992.

10

Összefoglalva: Mollura: L´ammistrazione controllata delle società. 1989; Blandini/Gramatica: La procedura di ammistrazione controllata. 1999.

11

Feil: KO, URG 10. §

12

Satta: Diritto fallimentare. p 9, pp 517 ss.

13

Satta: Diritto fallimentare. pp 526 ss.

14

Paluchowski: Cinquant´anni della legge fallimentare (1942–1992). 55, pp 63 ss; a szerző e jogintézményt az olasz jogtudományban dúló vita tükrében „monstrum”-nak nevezi.

15

Viale, in Cinquant´anni della legge fallimentare (1942–1992). pp 277 ss.

16

Pajardi: Codice fallimentare. Comm., Art 191 Anm 2. Wood. Principles of International Insolvency, 12–13, p 219.

17

LoCascio: L´amministrazione controllata. pp 184 und p 433; Censoni: Gestione commissariale e funzione dell´ammistrazione controllata. 1994. Továbbá: Lanfranchi: Ammistrazione controllata e dirrito virgente. 1996.

18

Nardo, in I contratti nelle procedure concorsuali. 1992.

19

Pajardi: Codice fallimentare. Comm., Art 167 (4).

20

A cf dél-tiroli kétnyelvû kiadása a concordato preventivót is mint „csődön kívüli kényszeregyezség”-et, és nem mint „csődön belüli kényszeregyezség”-et fordítja.

21

Smid: Grundzüge des neuen Insolvenzrechts, 25. § különösen Rz 6; Schlegel: Die Eigenverwaltung in der Insolvenz, 38. o., 53. o.

22

Mint a cf 167. cikkelye a szabály előírja, hogy az adós szokásos üzleti tevékenységén túlmenő jogcselekmények a hitelezőkkel szemben hatálytalanok; ez az adós aktív, ill. passzív legitimációját nem érinti. Vö. Mohr, AO 8. §, B.

23

Mohrbutter, VerglO 38. § Rz 4.

24

Smid: Insolvenzordnung. Kommentar (1999) 270 §. Rz 14.

25

Ez érvenyes a dán csődjogra is, mely ebben megegyezik az osztrák és a korábbi német csődön kívüli kényszeregyezségj joggal, és így az olaszhoz hasonló csődjogok családjába sorolható: Lindencrone Petersen/Oregaard: Danish Insolvency Law, pp 180.

26

Cuneo: Le procedure concorsuali, p 1433. LoCascio: Il coconcordato preventivo, p 92.

27

Satta (FN 4) pp 489 ss; De Semo: Diritto fallimentare, p 542; Maffei Alberti: Commentario breve alla legge fallimentare, Art 167 (I 3).

28

Vö. Egyedül Pajardi: Codice fallimentare, Comm., Art 165 (2) (giustamenta si ritiene non potersi applicare un completo parallelismo tra la figura del curatore e quella del commissario giudiziale).

29

Smid: Insolvenzordnung. Kommentar (1999) 164 §. Rz 1.

30

Pajardi: Codice fallimentare, Comm., Art 172 (2).

31

Vitatott, Satta: Diritto fallimentare, p 453; ezzel szemben LoCascio a giudice delegato egy további ügyviteli jogosultságát támogatja: concordato preventivo, pp 348, 349.

32

Corte di cassazione, Sez 1 – Sent 4395 del 13.0587, Giurisprudenza fallimentare, 1987, p 67; Corte di cassazione, Sez 1 – sent 0136 del 12.0188, giurisprudenza fallimentare 1988, p 2.

33

Pajardi: Codice fallimentare, Comm., Art 12 (3).

34

Tribunale Milano 2 nov 1992, zit. n. Blandini/Gramatica, l. c. pp 339 ss.

35

orte d´Appello di Napoli, 21 dic 1961, zit. n. Blandini/Gramatica, l. c. pp 348, 350.

36

Egy másik eset az adós aktív perbeli legitimációja a hitelezők követeléseinek elvitatása során. L.: Corte di cassazione, 15 maggio 1993, n. 5569, zit. n. Blandini/Gramatica, l. c. pp 374, 376.

37

Luiso: Il giudice delegato, in: Cinquant´anni della legge fallimentare (1942–1992) pp 235 ss. Az autorizzazione, amiről a 238. §-ban szó van, a curatoréra vonatkozik.

38

LoCascio: Il concordato preventivo, p 352; Maffei Alberti: Commentario breve, Art 167 (II 3.)

39

Corte di cassazione, 15 maggio 1993, n. 5569, zit. n. Blandini/Gramatica, l. c. pp 374, 375.

40

LoCascio: Il concordato preventivo, 352 lent; Maffei Alberti: Commentario breve, Art 167 Anm VI 3. Satta: Diritto fallimentare, p 492.

 

CSŐDJOG ANGLIÁBAN ÉS WALESBEN

 

Az angliai és walesi csődjog sokban különbözik más európai csődjogoktól. Ennek oka az angol jogrendszer sajátossága. Nagy vonalakban három olyan eljárási formát lehet elhatárolni, mely egy társaság materiális fizetésképtelensége esetén szóba jön.

I. Voluntary winding-up

Az ún. voluntary winding-up esetében egy kezdeményezés folyamán a cég felett felszámolási eljárást nyitnak. A hitelező, akinek a cég egy bizonyos összeggel adós maradt, a „demand noticed procedure" alapján végrehajtást kezdeményezhet. Ha a demand noticed 21 napon belül nem éri el célját, és az adós nem fizet, a céget fizetésképtelennek nyilvánítják. Ezzel egyidejűleg a hitelező jogosultságot kap csődeljárás elindítására irányuló kérelem benyújtására. Az illetékes bíróság saját mérlegelés alapján hozza meg a csődnyitó végzést. A csődnyitó végzéssel egy „official receiver"-t rendelnek ki; egy kormánymegbízottat, aki mint csődbiztos működik. Egy privát csődbiztost is kirendelhet a bíróság, ha a hitelezők kívánják, és költségeit vállalják. Egy „voluntary winding-up" esetében, tehát ha az adós társaság saját maga ellen kérelmezi az eljárást, a bíróság a csődbiztost a társaság határozata alapján rendeli ki. Ilyenkor a csődbiztos a társaság szerve. Egy kényszerfelszámolás során a csődbiztos a társaság bíróság által megbízott „kényszerszerve”.

A csődbiztos feladata a vagyon értékesítése. A bevett összeget elsősorban – az értéktárgyakból származó bevétel erejéig – a dologi biztosítékokkal biztosított követelések kielégítésére fordítja. Másodsorban a csődkezelés költségei, az adóhivatal és a szakértők követelései, vámok, forgalmi adók, szakmai és törvényes nyugdíjjárulékok hátralékai, harmadsorban pedig a munkások és alkalmazottak bére áll. Negyedsorban a nem biztosított hitelezők követelései kerülnek kielégítésre.

 

II. Floating Charge és Receivership
Hitelbiztosítási rendszer és a kényszercsődbiztos

Az angol hitelbiztosítási rendszer – mely a „floating charge“ intézményén alapszik – sajátos szerkezete miatt az angol csődjog előnyben részesíti a „receivership” intézményét a csődgondnoksággal szemben.

a) Floating Charge – hitelbiztosítási rendszer

A floating charge az Equity jogi konstrukciója. Az Equity szabályai alapján egy interestnek is lehet abszolút hatálya. Equitable interest akkor áll fenn, ha a jog az Equity jogi eszközeivel érvényesíthető. Az Equity jogi eszközei a specific performance-szel történő, szerződésteljesítésre kényszerítő bírósági döntés, egy jogi állapot ideiglenes biztosítása injunctionnal vagy a tömeg csődbiztosi kezelése. Ezekkel az eszközökkel az „Equity acts in personam“ alapszabály értelmében az equitable interesttel bíró személy minden, a jogi helyzetét zavaró körülményt kivédhet. Bíróság előtt injunctiont kérelmezhet, vagy kirendeltethet egy receivert, függetlenül attól, hogy az őt zavaróval szerződési viszonyban van-e vagy sem.

Az interest, melyet a floating charge a hitelezőnek még a konkréttá válás előtt közvetít, több, mint egy hiányos jogi helyzet, mely a konkretizálódás pillanatában teljesedik ki. Inkább egy abszolút, mindenki ellen ható pozíció, és ezzel több, mint a halasztó hatályú rendelkezési jog a biztosító értéktárgy felett. Még nem dologi hatályú, tekintettel arra, hogy a konkretizálódás előtt még nincs egy bizonyos értéktárgyhoz kötve, hanem – egyes részeiben változó – értéktárgyak halmazának fajtájához kapcsolódik, melyek terjedelmét a felek szabhatják meg. Ez a biztosított követelésű hitelező „ floating equitable interest”-je.

A konkretizáció beálltával a floating charge tulajdonsága megváltozik. Fixed charge-á válik, és a társaság értéktárgyait, mint dologi jog, peren kívül terheli. A társaság rendelkezési joga vagyona, illetve vagyontárgyai felett megszűnik. Különösen további, a floating charge-ot zavaró terhelések kizártak. Még nem tisztázott, hogy a biztosítékot elfogadó fél beleegyezésével érvényes-e egy konkretizáció utáni rendelkezés.

A konkretizáció bizonyos események törvénybe foglalt vagy a felek közötti biztosíték-megállapodásban rögzített események bekövetkeztével történik meg. Konkretizációhoz vezet pl. a receiver kirendelése vagy az önkéntes vagy bíróságilag elrendelt kényszerfelszámolás elindítása (voluntary winding up, compulsory winding up¹).

b) Receiver – kényszercsődbiztos

A biztosítékot elfogadó hitelező fizetésképtelenség esetén követelheti egy kényszercsődbiztos (receiver) kirendelését (court appointed receiver). Ennek feltétele, hogy a bíróság a receiver kirendelését igazságosnak és méltányosnak találja (s. 37 (1), (2) Supreme Court Act 1981). Az általános klauzulára támaszkodva a biztosítékot elfogadó hitelezőnek joga van a receiver kirendeltetésére, ha a biztosíték és a követelés a megegyezés értelmében esedékessé és érvényesíthetővé vált. Ezen túlmenően akkor is kérheti a receiver kirendelését, ha biztosítéka veszélyben forog.

A receiver, mint ahogy az 5. 44 lnsolvency Act 1986 szabályozza, a társaság képviselője, és mint ilyen, jogosult a cég régi szerződéseit (különösképpen munkaszerződéseit) továbbvezetni és a cég nevében jogosító vagy kötelező új szerződéseket kötni. Az administrative receiver² dönt arról a mindenki számára fontos kérdésről, hogy a céget szétbontva, részenként eladva értékesítik-e, avagy szanálással és továbbvitellel. A helyes döntés meghozatalához köteles az adós vagyonát felmérni, a biztosított vagy nem biztosított követelésekkel bíró hitelezők névsorát összeállítani, a biztosítékok időpontját feljegyezni, illetve minden további szükséges információt beszerezni.

 

III. Vállalati részek elkülönítése

Amennyiben az administrative receiver a társaság szanálása mellett dönt, lehetősége nyílik veszteséges termelési egységek elidegenítésére. Így sikerülhet a vállalat fennmaradó részeivel egy új, működőképes és a gazdasági szükségleteknek megfelelő egység kialakítása. Ehhez – az üzletvezetési jogosultságára támaszkodva – egy önálló leányvállalatot alapít (subsidiary). Erre a leányvállalatra ruházza át az anyavállalat működőképes részeit (hiving down). Ellenértékként az anyavállalat egy – a leányvállalat későbbi eladásából származó bevétel nagyságával megegyező – követelést kap. Megegyezés születik arról, hogy ez a követelés csak a leányvállalat eladását követően lesz esedékes. Így egy új, tehermentes jogi személy születik, mely az anyavállalattól függetlenül folytatja üzleti tevékenységét. Az értékesítésből származó bevétel a biztosító értéktárgyakat gyarapítja. Az anyavállalat ezáltal még adóelőnyöket is szerezhet, melyek ugyancsak a biztosítékkal rendelkező hitelezők érdekét szolgálják.

A nem biztosított hitelezők is kielégíthetik követeléseiket a konkretizálódás előtt, mégpedig a társaság ingó-, ill. ingatlanvagyona elleni kényszer-végrehajtási eljárásokkal. Ha a kényszer-végrehajtási eljárás a konkretizálódás előtt befejeződik, a nem biztosított hitelezők megelőzik biztosítással rendelkező társaikat a rangsorban.

 

Aktuális irodalom

Insolvency & Restructuring. Published by Law Business Research Ltd. 2002, pp 60;

Marsh, Bankruptcy Insolvency and the Law. 2001.

 

Jegyzetek

1

Pennington´s, pp 114.

2

Pennington´s, pp 315, 418.

 

USA-AMERIKAI CSŐDJOG

1. Jogforrások

Az Amerikai Egyesült Államokban a csődjogot (a reorganizációs joggal együtt) az 1978-as Bankruptcy Code, a csődjogi rendszert érintő ügyeket a Title 28 of the United States Code, az eljárást pedig a Federal Rules of Bankruptcy Procedure" szabályozza. E törvények hatálya alól kivételt képeznek a belföldi biztosítótársaságok, bankok, bizonyos, a „business investment” terén tevékenykedő kisvállalatok, valamint külföldi biztosítótársaságok és bankok egyesült államokbeli működésük folyamán. Ezek a cégek a State and Federal banking laws hatálya alá esnek. „Business development” típusú vállalkozásokra a Small Business Investment Act jogszabályai alkalmazhatók.

2. Az USA-amerikai csődjog rendeltetése

Az USA-amerikai csődjog leginkább az adós védelmére szolgál. Az észak-amerikai jogszabályok átvétele a kontinentál-európai csődjogi rendszerbe problémákkal járhat. A kompatibilitási konfliktusok nélkül is adódhatnak olyan alkalmazási nehézségek, melyek a terveljárás nehézkességéből adódnak.¹ Észak-amerikai felfogás szerint a csődjog olyan eszköz, amely az adósnak a gazdasági életbe való tehermentes visszatérését hivatott elősegíteni. A csődjogban a „fresh start”² ún. szavatossági elve dominál, mely az adós gazdasági visszatéréséhez szükséges körülmények biztosítását jelenti.

Cégek fizetésképtelensége esetén a Chapter 11 bankruptcy code alapján az adósnak reorganizációs eljárás indítására van lehetősége, mely alatt a hitelezői végrehajtások elől védve van. Ezt a megoldást az adós egy csődterv bemutatásával valóban gyakran meg tudja valósítani. A Chapter 11 reorganizációs eljárása valójában egy „a business debtor’s remedy for relief from financial distress“-t³ jelent, mely – a német fizetésképtelenségi törvény 88. §-ában foglalt moratóriumhoz hasonlítható – automatic stay⁴ segítségével érhető el. Az adós a csődbíróság védelme alatt áll, és hitelezőit bevonja a szanálási eljárásba. Az adós üzemét a Chapter 11 alapján („under the rule”) maga vezeti,⁵ noha kivételes esetekben bírósági felügyelet alatt.⁶ Ennek történelmi alapjai vannak⁷: a kontinens iparosítása folyamán – mely a roppant tőkeigényes vasútépítést jelentette – olyan módszereket kellett találni, amelyek egyes hitelezők értékromboló kényszer-végre- hajtási törekvéseinek gátat vetettek.

3. Bírósági illetékesség

A fizetésképtelenségi eljárások a csődtörvényszék (bankruptcy court) felügyeletének vannak alárendelve. A csődtörvényszék része a szövetségi jogrendszernek, illetékessége minden, a Bankruptcy Code-ban foglalt ügy jogszolgáltatására kiterjed.

4. Az eljárás lefolyása

A hitelezőket értesítik az eljárás elindításáról. Az értesítésnek tartalmaznia kell a hitelezői közgyűlés idejét és helyét, valamint a követelés bejelentésének határidejét. Részletesen szól arról is, hogy a hitelezők harmadik személyek ellen is indíthatnak eljárást, és felszólíthatja őket követeléseik bejelentésére és rangsori helyük megnevezésére (Chapter 7 és Chapter 11).

A Bankruptcy Code-ban található szabályok tartalmazzák a tranzakciók megtámadásához (megtámadási jog) és a csalárd tranzakciók érvénytelenítéséhez (csőd-büntetőjog) szükséges feltételeket. Csődesetekben az eljáró corporate officereknek és az ügyvezetőknek személyes felelőssége is, hacsak felelősségük nem kötelességszegésből (fiduciary duty) fakad.

Az ingatlantulajdon (immovable real properties) biztosítási módjait az a szövetségi állam szabályozza, amelyben az ingatlan található. Az ingótulajdon (movables) biztosításának szabályozását a Uniform Commerical Code 9-es cikkelye tartalmazza.

A Chapter 7 alapján kérheti felszámolási eljárás elindítását az az adós, amelynek az Egyesült Államok területén vállalkozása, illetve egyéb vagyona van. Ez esetben egy megbízott vagyonkezelő kirendelésére van szükség, aki a vagyon értékesítését és felosztását lebonyolítja.

5. Debtor in possession (adósi ügyvitel és vagyonkezelés)

Az USA-amerikai debtor in possession-konstrukció az adós rendelkezési jogának sérelme nélküli eljárás indítás elvén alapszik. Ez esetekben a csődnyitó végzés egyben az automatic stay beálltát is jelenti, anélkül, hogy az adós elvesztené rendelkezési jogát vagyona felett.

6. Reorganizációs eljárás a Chapter 11 alapján

A reorganizációs terv az egyes hitelezői csoportokat és ezek rangsorát tartalmazza. A Chapter 11 bankruptcy code reorganizációs eljárásának magja a cram down eljárás, mely a hitelezőket a terv elfogadására kényszeríti. Észak-Amerikában ez az adóst illető ún. cram down power⁸. A cég reorganizációja gyakorlatilag az adós gazdasági és jogi érdekeit szolgáló eszközt jelent.⁹ A bírósági cram down döntés, ami a hitelezői visszautasítás ellenére a csődterv elfogadását rendeli el, valóságos szakértői csatákat idézhet elő, melyek amerikai jogászok¹⁰ beszámolói szerint mindennaposak. Az USA-amerikai cram down battle nem más, mint az adós küzdelme, mellyel megpróbál még egy esélyt szerezni cége reorganizációjára. Ilyen modellnek a német jogba történő befogadásával kapcsolatban az volt az uralkodó felfogás,¹¹ hogy az obstrukciós döntések körüli „csaták” az európai jogrendszerekben már csak azért sem kerülhetők el, mert a tisztességes eljárást garantáló Európai Emberi Jogi Konvenció 6. cikkelye előírja a peres eljárás lehetőségét, mely a bíróságok illetékességi rendjét is magába foglalja.¹²

 

Aktuális irodalom

Insolvency and Restructuring in 35 jurisdictions worldwide. Published by Law Business Research Ltd. 2002, 203 o.

 

Jegyzetek

1

Smid/Rattunde: Insolvenzplan RdNr. 23. old et passim.

2

Baird: The Elements of Bankruptcy. New York, 1992, 24. o.

3

Weintraub/Resnick: Bankruptcy law manual. 3. kiadás, Boston, 1992., 8-15.

4

Weintraub/Resnick (lábjegyzet 3) 6–21, 8–18; Kennedy: The Automatic Stay in Bankruptcy, 11 U. Mich: J. Law. Rev. 170, 247. o. (1978).

5

Weintraub/Resnick (lábjegyzet 3) 8–28.

6

Weintraub/Resnick (lábjegyzet 3) 8–33.

7

Vö. Flessner: Sanierung und Reorganisation, 1982, 33. o. et passim.

8

Baird: The Elements of Bankruptcy, 1992, p. 17; a német szerző Fassbach, Die cram down power des amerikanischen Konkursgerichts nach Chapter 11 des Bankruptcy Codes (1997), az USA-amerikai jogra vonatkozóan is a bíróság cram down-hatalmáról ír (cram down power).

9

Vö. Weintraub széles körben elterjedt mûvét, What Every Executive Should Know About, Chapter 11, 3rd edit. 1994.

10

Többek között Buchbinder: A Practical Guide to Bankruptcy, 1990, 312.

11

Smid: Rattunde RdNr. 549.

12

Smid: Rechtsprechung. Zur Unterscheidung von Rechtsfürsorge und Prozeß, 1990, 1. § I 1 (37. o.), 8. § II (481. o.).