Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 17/I:9.

Bevezetés

Ritkán adatik meg annak lehetősége, hogy egy-egy fontos terület jogi szabályozási koncepciójának kidolgozására megfelelő idő álljon rendelkezésre.

Közismert, hogy a magyar Országgyűlés a rendszerváltást követően a törvényalkotás tekintetében erősen túlterhelt volt, ami érthető, hiszen egyszerre kellett számos olyan jelentős jogszabályt megalkotnia, amelyek elengedhetetlenek voltak a társadalmi változások elősegítésére, illetve kifejezésére.

Nem meglepő tehát, hogy egyebek között a feszített munkatempó miatt is egy-egy terület szabályozása lemaradt, döntően olyan területeké, ahol az időkényszer nem állt fent, vagy legalábbis formailag úgy tűnt a jogalkotó számára, hogy nincs időzavarban.

Az egyik ilyen terület a csődjog, amelyről ugyan a szűk szakma képviselői jogos kritikai észrevételeket fogalmaztak meg az 1991. törvénnyel szemben, de az átfogó újraszabályozás többek között a direkt uniós kényszer hiánya miatt elmaradt.

A magyar gazdasági élet néhány kiemelkedő személye segítségének köszönhetően jelen kötet szerzőinek megadatott a lehetőség, hogy kétéves munkával, alapjaiban átgondolják a problémás kérdések sorát, és kísérletet tegyenek egy egységes szemléletű, a 21. század kihívásainak megfelelő csődtörvény alkotására.

Természetesen a szerzők tisztában vannak azzal, hogy munkájuk nem végpont, hanem kiindulópont, javaslatuk csupán egy a lehetséges variációk közül, és még a koncepció maradéktalan elfogadása esetén is a normatív szabályok finomításra szorulnak.

A szerkesztők abban a reményben bocsátják közre a kötetet, hogy azt mind a külföldi, mind a hazai szélesebb közvélemény haszonnal tudja forgatni, és kritikai észrevételeik nyomán valóban sikerül a nem túl távoli jövőben a Magyar Törvénytárat egy korszerű csődjogi kódexszel gazdagítani.

Budapest, 2002. november

A szerkesztők