Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:189–197.
TÖRŐ KRISZTINA
Luxemburg állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Luxemburgi Nagyhercegség, Grand-Duché de Luxembourg (francia), Grossherzogtum Luxemburg (német), Groussherzogtum Lëtzebuerg (luxemburgi)
Terület: 2586 km2
Lakosság: 448 569 fő (2002)
Főváros: Luxembourg
Közigazgatás: 3 körzet
Államforma: alkotmányos monarchia
Nyelvek: luxemburgi, francia, német
A Luxemburgi Nagyhercegség szervezeti és működési kereteket biztosító alkotmánya 1868. október 17-én lépett hatályba, azóta többször módosították. Eszerint Luxemburg örökletes alkotmányos monarchia. Az állam 963-ban alakult a Luxemburg grófok tulajdonaként. Az innen származó uralkodó dinasztia a 15. században többek között a magyar királyi, valamint a német- római császári trónt is megszerezte. 1354-ben lett hercegség, 1443-tól a Burgundok, 1477-től a Habsburgok birtokába került. 1794 és 1814 között Franciaország része volt.
A 10. századtól egyre növekvő terület 1354-ben vált hercegséggé. A Brabanttal való rövid dinasztikus kapcsolat, majd teljes önállóság után 1443-ban hódította meg a hercegséget Burgundi Jó Fülöp.
A németalföldi szabadságharc (1566–1609) után Luxemburg a Spanyol Birodalom része maradt, majd kisebb francia uralom után a Habsburg Birodalom része lett. A 19. század eleji újabb rövid francia uralom után, 1815-ben a bécsi konferencia a hercegséget nagyhercegséggé nyilvánította, és I. Vilmos (1815–40), az Egyesült Németalföldi Királyság uralkodójának személyes területévé (perszonálunió), egyben a Német Szövetség részévé tette. 1890-ig Luxemburg Hollandiával perszonálunióban maradt.
1830–31-ben a belga forradalomban Luxemburg Belgiumot választotta. Ennek következtében Luxemburg egy része, a vallon Luxemburg (a mai belga Luxemburg-tartomány) kiszakadt a nagyhercegségből, majd a német Luxemburg is csatlakozott Belgiumhoz (1839). A belga forradalom győzelmét követő londoni konferencián 1831-ben elfogadott és 1839-ben életbe lépett határozat értelmében független nagyhercegség lett, ugyanakkor nyugati részeit (a vallon Luxemburgot, a mai belga Luxemburg-tartományt) Belgiumhoz csatolták.
1890-től megszűnt a Hollandiával való perszonálunió és Luxemburg önálló lett. Formailag III. Vilmos holland király halálával szűnt meg a perszonálunió Hollandiával, mert míg ott a király lánya, Vilma örökölte a trónt, addig ezt a luxemburgi örökösödési jog lehetetlenné tette.
Luxemburg alapító tagja az Európai Közösség(ek)nek.
CÍMER
A mai luxemburgi címer 1972 óta élvez törvényi védelmet. A törvényt 1993-ban módosították és kiegészítették.
A Luxemburgi Nagyhercegség címere ezüsttel (fehérrel) és kékkel kilencszer vágott mező, rajta ágaskodó, kétfarkú, aranykarmú, aranykoronás, kiöltött nyelvű vörös oroszlán. A pajzs felső szélén 5 pántos, felül latin kereszttel zárt (nagyhercegi) aranykorona. Pajzstartók: 1-1 vörössel fegyverzett, aranykoronás ágaskodó aranyoroszlán. A vörös béléssel megismételt pajzskorona alatt hermelinbélésű bíbor (vörös) címerpalást, amely két, bojtban végződő aranyzsinórral van felkötve. A pajzsot övező aranyszalagon arany érdemrendkereszt. A kompozíció hátterében egy narancs-zöld csíkozású szalag fut, amelynek zöldjét egyes vélemények szerint a luxemburgi tölgyerdőktől kölcsönözték (ugyanez a motívum található meg az Orde van Eikenkroon érdemjelen is).
A luxemburgi címer a 12. századból eredeztethető, legalábbis ekkor bukkant fel először. A 13. században III. Limburgi Walram († 1226), aki II. Luxemburgi Ermesindét († 1247) vette feleségül, a címerben már szereplő oroszlánt hasított (két-) farkú oroszlánra cserélte, jelezvén, hogy két hercegség ura. A címert 1235 körül rögzítette először hivatalosan V. Luxemburgi Henrik. Ebben az időszakban Luxemburg egyre határozottabb terjeszkedése folytán komoly konfliktusba került néhány szomszédjával, többek között olyan egyházi területekkel, mint Luik (Liège), Trier és Metz. A címer azonban nagyjából ugyanaz maradt, csupán a sávok száma, illetve az oroszlán „felszereltsége” változott.
Bár 1815-től a nagyhercegség az Egyesült Németalföldi Királysággal alkotott perszonáluniót, címere továbbra is megmaradt. 1830-ban Luxemburg egy része Belgiumhoz csatlakozott, ma is belga tartomány. A 19. század végén Luxemburgban a Nassau[i]-család egyik tagja, Nassaui Adolf kapta a nagyhercegi rangot. Ő helyezte Nassau-címerpajzsba és palást elé is a címert, de a mai variáns mellett más változatokat is használt.
ZÁSZLÓ
A luxemburgi zászló vörössel, fehérrel és (világos)kékkel vágott. Ezzel a színkombinációval a luxemburgi zászló a holland nemzeti zászlóhoz hasonlít, csupán a kék árnyalata különbözteti meg őket egymástól. Az első ismert, Luxemburggal kapcsolatos zászló Guillaume de Luxemburg 1123-ban használt zászlaja. E zászló színei a sárga (arany) és a vörös. Valószínűleg vízszintes sávozású volt. Az idők folyamán a luxemburgi zászló nem változott, kivéve a francia megszállás idejét, amikor hivatalosan tiltott volt a zászló használata. Ugyanakkor a fehér sáv valószínűleg francia hatást tükröz. A holland király (1815), majd a Nassau-származású nagyherceg (1890) elfogadták a zászlót, hiszen a rokonságot és a történelmi hagyományokat ez a színkombináció kitűnően kifejezi. A színkombinációt és a zászló vágott jellegét 1845-ben határozták meg először hivatalosan. A luxemburgi zászló hivatalos elismerését 1972-ben erősítették meg.
Luxemburgban a nemzeti lobogót a nemzeti ünnep idején, monarchális események során és külföldi államfők hivatalos látogatása alkalmával kell felvonni a közintézményeken. A zászló használata középületeken kötelező.
HIMNUSZ
A luxemburgi himnusz – az Ons Heemecht (Notre Patrie) – a nagyhercegség önállósulásának korszakában keletkezett. A Jean-Antoine Zinnen által komponált zenéhez 1859-ben Michel Lentz írt szöveget. Ezt 1972-ben módosították. A himnuszt először 1864-ben, az ettelbrucki nagyceremónián játszották.
A himnusz luxemburgi (lëtzebuergesch) nyelvű szövege:
Wou d’Uelzecht durech d’Wisen zéit,
Duerch d’Fielsen d’Sauer brëcht.
Wou d’Rief laanscht d’Musel dofteg bléit,
Den Himmel Wäin ons mëcht.
Dat onst Land, fir dat mir géif,
Heinidden alles won.
ONS Heemechtsland, dat mir sou déif
An onsen Hierzer dron...
O Du do uewen, deem séng Hand
Duurch d’Welt d’Natioune leet.
Behitt Du d’Lëtzebuerger Land
Vru friemem Joch a Leed!
Du hues ons all als Kanner schon
De fräie Geescht jo gin.
Looss viru blénken d’Fräiheetssonn
Déi mir sou laang gesin.
Magyar fordításban (hollandból):
Ahol az Alzette a síkságot szeli,
A Sauer sziklák közt kígyózik,
Ahol a Moezel szőlőtől díszlik,
És ahol az ég bort ígér.
Ott oly kedves nekünk a föld,
Azért nem nagy nekünk semmi áldozat,
A halhatatlan hazáért,
Melyhez szívünket kötöttük.
Ó, Te, felettünk, kinek keze
Népeket képes vezetni,
Óvd a luxemburgi földet
Zsarnokságtól és szenvedéstől!
Tőled kapjuk mint gyermek
Érzékünk a szabadság iránt.
Engedd, örökké süssön a szabadság napja,
Amit oly gyengéden szeretünk!
KITÜNTETÉSEK
A Luxemburgi Nagyhercegség elismerési rendszere döntően a 19. század első felében, illetve e század közepén jött létre. Ekkor az ország perszonálunióban volt a Holland Királysággal, s egészen 1890-ig, amikor ez megszűnt, igen szoros kapcsolatban fejlődött a két állam kitüntetési szisztémája. 1841-ben alapították a Tölgyfakorona Rendet, 1858-ban a Nassaui Arany Oroszlán Házi Rendet és a Nassaui Adolf Katonai és Polgári Érdemrendet. Ez az elismerési rendszer klasszikus, lényegében a feudális korszakot idéző kitüntetésekből áll. 1961-ben alapították az Érdemrendet.
TöLGYFAKORONA REND (ORDRE DE LA COURONNE DE CHéNE): 1841. december 29-én alapította II. Vilmos holland király és luxemburgi nagyherceg. Általános érdemrend. Polgári és katonai érdemekért, kiemelkedő művészeti teljesítményekért egyaránt adományozhatják. Hazaiak és külföldiek is megkaphatják. A rend élén – nagymesterként – az uralkodó nagyherceg áll. I–V. osztálya van. A rendhez tartozik egy háromfokozatú érdemérem is. Valamennyi jelvény a tulajdonos halála után visszaszolgáltatandó.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A IV. osztály jelvényénél a keresztszárak között tölgyfakoszorú van. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású György-kereszt. Zöld középmedalionban, aranykoronás, gótikus arany W (= WILHELM). Széles arany körgyűrűvel.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Nyolcágú, brillantírozott ezüst rendi csillag. Zöld középmedalionban, aranykoronás, gótikus arany W (= WILHELM). Aranyszegélyű, vörös körgyűrűben aranybetűkkel felirat: „JE MAINTENDRAI” (a Nassaui-ház jelmondata). A középmedalion körül aranyszegélyű, zöld zománcozású tölgyfakoszorú van, alul szalaggal összekötve.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Széles szegélyű, felületén brillantírozott, ezüst máltai kereszt, a nagykereszt csillaga középmedalionjával egyező középmedalionnal, illetve körülötte azonos tölgyfakoszorúval.
Érdemérem: A fokozatnak megfelelő színben megismétlődik a rendjel képe (zománcozatlan kivitelben). Maga az érem – sajátos – pajzsformátumú, keresztcsúcsoktól keresztcsúcsokig terjedő részletekkel.
A szalag citromsárga, három zöld sávval (a luxemburgi tölgyfaerdőket szimbolizálják).
NASSAUI ARANY OROSZLáN HáZI REND (ORDRE DE LION d’OR DE LA MAISON DE NASSAU): 1858. január 29-én alapították. Eredetileg a Nassaui-ház két ágának a Hollandiában, illetve Luxemburgban uralkodó családoknak közös házi rendjeként. Klasszikus uralkodóházi rend.
1905. május 20-án megújították. Elsősorban uralkodóknak, illetve a fejedelmi családok tagjai számára fenntartott exkluzív rend. Elnyerhetik még az „excellenciás” címet viselő személyek, így államminiszterek, nagykövetek, altábornagyok, érsekek, legfelső udvari méltóságok. Egy osztálya van.
Rendjel: Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt. A keresztszárak között aranygirlandokkal. Kék középmedalionban heraldikai jobbra néző nassaui aranyoroszlánnal. Szélesebb arany körgyűrűvel.
A hátoldalon kék középmedalionban aranyfelirat: „JE MAINTIENDRAI”, aranyszegéllyel. (Ez a Nassaui-ház jelmondata.)
Rendi csillag: Nyolcágú, sima sugarú ezüst rendi csillag. Kék középmedalionban heraldikai jobbra néző nassaui aranyoroszlánnal. Aranyszegélyű, fehér körgyűrűben aranybetűkkel „ID MAINTIENDRAI”. Alul aranylombokkal.
A szalag narancs, kék szegéllyel (az Orániai-Nassaui-ház színei).
NASSAUI ADOLF KATONAI éS POLGáRI ÉRDEMREND (ORDRE DU MéRITE CIVIL ET MILITAIRE d’ADOLPHE DE NASSAU): 1858. május 8-án Adolf nassaui herceg alapította. 1866-ban, amikor a Porosz Királyság bekebelezte Nassaut, a rendet feloszlatták, azonban 1890-ben, amikor Adolf herceg luxemburgi nagyherceg lett, megújították. Általános érdemrend a nagyhercegség és az uralkodóházért tett érdemekért, illetve tudományos és művészeti teljesítményekért is adományozzák. Katonai és polgári tagozatból áll. Hazaiak és külföldiek egyaránt megkaphatják. A rend élén – nagymesterként – az uralkodó nagyherceg áll.
A rendhez többféle további kitüntetés is tartozik. Így: kétfokozatú Érdemkereszt, Tiszteleti Kereszt hölgyek számára, kétfokozatú Érem a Művészetért és Tudományért, háromfokozatú Érdemérem, Pálma (1940–45). Valamennyi jelvény a tulajdonos halála után visszaszolgáltatandó.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvényei aranykoronáról függnek le. A rend III–V. osztályait koronával, illetve korona nélkül is adományozzák. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér máltai kereszt. A keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel. Fehér középmedalionban aranykoronás A (= ADOLPHE) betűvel. Pontozott, aranyszegélyű, kék körgyűrűben, alul arany „VIRTUTE” felirat (a rend jelmondata), felül arany babérkoszorú. A hátoldalon aranyszegélyű, fehér középmedalionban arany 1892 és 1858 évszámokkal. A katonai tagozat jelvényei esetében a középmedalionon két, aranymarkolatú, ezüstpengéjű kard van átszúrva (a kardok markolata lent, a pengéjük csúcsa fent van).
Rendi csillag (a nagykereszthez): Nyolcágú, sima sugarú ezüst rendi csillag, közepén a rendjel középmedalionjával. A katonai tagozat jelvényei esetében a középmedalionon két aranymarkolatú, ezüstpengéjű kard van átszúrva (a kardok markolata lent, a pengéjük csúcsa fent van).
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Széles aranyszegélyű, felületén brillantírozott kivitelű, ezüst rendi csillag. A kereszt csúcsain aranygömböcskékkel. A középmedalion egyező a nagykereszt csillaga középmedalionjával. A katonai tagozat jelvényei esetében, a középmedalionon két aranymarkolatú, ezüstpengéjű kard van átszúrva (a kardok markolata lent, a pengéjük csúcsa fent van).
Érdemkereszt: Megfelel a rendjelnek (a fokozatnak megfelelő színben), de zománcozatlan kivitelben. A katonai tagozat esetében a középmedalionon átszúrva két (a fokozatnak megfelelő színű) kard nyert elhelyezést.
Tiszteleti Kereszt hölgyek számára: Rendjel, női szalagon.
Érem a Művészetért és a Tudományért: A fokozatnak megfelelő színű, kerek érem. Az előoldalon egy pálmakoszorún nyugvó rendjel. A hátoldalon „ARTIBUS ET SCIENTIIS” felirat.
Érdemérem: A fokozatnak megfelelő színben, kerek érem. Az előoldalon az alapító portréja. A hátoldalon „VIRTUTE” felirat, tölgyfakoszorúban.
Pálma 1940–45: Rendi szalagra ráerősített – aranyozott – pálmaág.
A szalag kék, szélein keskeny sárga sávokkal, kék szegéllyel (az Orániai-Nassaui-házak színei).
ÉRDEMREND (ORDRE DE MéRITE DE GRAND – DUCHé DE LUXEMBOURGH): 1961. január 23-án alapította Charlotte nagyhercegnő. Általános érdemrend. Kiemelkedő foglalkozási teljesítmények és érdemek elismerésére szolgál. I–V. osztálya van. A rend élén – nagymesterként – az uralkodó nagyherceg áll. A rendhez érdemérem is tartozik.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az V. osztály jelvényének fémrészei ezüstszínűek. Az előoldalon aranyszegélyű, világoskék szegélyezésű, fehér zománcozású görög kereszt. A középmedalionban színes zománcozású – heraldikai jobbra néző – luxemburgi oroszlán. Aranyszegélyű, világoskék körgyűrűben – stilizált – arany babérkoszorú. A hátoldalon fehér középmedalionban aranykoronás arany C (= CHARLOTTE) tükörmonogramként.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Tizenkét ágú, sima sugaras arany rendi csillag. Közepén ráhelyezett rendjelvénnyel.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Tizenkét ágú, sima sugaras ezüst rendi csillag. Közepén ráhelyezett rendjelvénnyel.
Érdemérem: A rendjel képe (zománcozatlan kivitelben), a keresztszárak között sima sugárnyalábokkal.
A szalag vörös, szélein – keskeny – fehér-kék sávokkal (Luxemburg nemzeti színei).
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnep
AZ URALKODó SZüLETéSNAPJA: Luxemburg nemzeti ünnepe június 23. A 18. század vége óta szokás volt megünnepelni az uralkodó születésnapját. Charlotte nagyhercegnő hosszú regnálása alatt (1919–64) ez az ünnepnap mindig télre, január 23-ra esett. 1961-ben az ünneplésre nem éppen a legalkalmasabb téli időpontot áttették június 23-ra. Ezt a dátumot megerősítette az 1964. november 12-én trónra lépő Jean nagyherceg, és ma uralkodó fia, Henri nagyherceg sem változtatott az időponton.
Egyéb munkaszüneti napok
Luxemburg lakosságának túlnyomó része katolikus, és egy részük gyakorolja is a vallást; a nagyhercegség 1870 óta püspökség is. Az ünnepek is elsősorban a katolikus szokásokhoz igazodnak.
Tartanak Mikulás-ünnepet (Klees’chen vagy Nikloosdaag), főleg a gyerekek számára. Narancsot, diót, mogyorót és játékot kapnak a gyerekek, néha zokniba, de általában ablakba kitett tányérra.
A karácsony elsősorban családi ünnep, ajándékozással és közös étkezésekkel.
Szilvesztert utcai és beltéri bárokkal és táncestekkel ünneplik. A „bálokat” gyakran külföldön tanuló luxemburgi egyetemisták szervezik, így van Bal de Liège vagy Bal de Strassbourg. Az éjfélt tűzijáték köszönti, az emberek szerencsét és boldogságot kívánnak egymásnak.
A húsvét egyszerre vallási és szekularizált ünnep. Vallási változata a katolikus menetrend szerint folyik, míg az elsősorban gyermekünnep a német kultúrkör hagyományait követve tojáskereséssel és ajándékozással zajlik.
Érdekes esemény még a szeptember első hétvégéjén zajló Week-end luxembourgeios, melynek során a kulturális centrumok bemutatják saját „termékeiket”.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
Luxemburg állam kis területe egészében történelmi emlékhelynek tekinthető. A középkor elejétől, sőt már a 3. századtól találhatók itt olyan építmények, amelyeket a luxemburgi lakosság és az állam nagy becsben tart.
CLERVAUX-I KASTéLY: Fontos tárgyai, egyben helyszínei a történelmi emlékezetnek az országban található különböző kastélyok. Ezek közül kiemelkedik a Clervaux-i kastély, amely a 12. századból származik. Évszázadokon keresztül nemesi család lakta. 1944-ben a náci hadsereg bombázta. Végül az állam birtokába került, amely restauráltatta, és eredeti pompájában állította helyre.
VIANDEN-KASTéLY: A Nassaui-Oranje-család szimbolikus bölcsőjének szokás tartani a 3. századi alapokon épült Vianden kastélyát. A kastély 1417-ben örökléssel került a Nassaui-család fiatalabb ágának, majd a 19. században az ősibb ághoz tartozó Adolph nagyhercegnek a birtokába. Az állam 1977-ben vette át az építményt, amelyet több lépcsőben újított fel. Luxemburg jelentős kastélyai általában múzeumoknak és különböző kulturális eseményeknek adnak otthont.
ECHTERNACH: Szintén fontos középkori emlék Echternach városka, illetve ennek központja. A középkorban ez a város vallási központnak számított a hercegségben. Ma épületeivel és az éves ünnepségekkel, felvonulásokkal turistalátványosság is.
LUXEMBOURG: Luxemburg fővárosának, Luxembourgnak szimbolikus jelentésű és konkrétan is kiemelkedő fontosságú épülete a nagyhercegi palota. Ez az épület a 16. századig városházaként szolgált. Az épületet a spanyolok alakították át, és bíróságként használták a későbbi időkben. A függetlenné válás után az épületben a parlament kapott helyet, és a nagyherceg hivatali lakása is itt található. Fontos jelképe a városnak az Arany Asszony (Gëlle Fra). A győzelem istennőjét megformázó aranyszínű nőalak egy obeliszken áll. A szobor a nagyhercegség függetlenségének jelképe, egyben pedig emlékezés az első világháború luxemburgi áldozataira is. A második világháború áldozatainak szentelték a szintén Luxembourgban található Szolidaritási Emlékművet.