Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:129–141.
TÖRŐ KRISZTINA
Hollandia állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Holland Királyság, Koninkrijk der Nederlanden
Terület: 41 532 km2
Lakosság: 16 067 754 fő (2002)
Államforma: alkotmányos monarchia
Közigazgatás: 12 tartomány
Nyelv: holland, fríz (hivatalosan elismert kisebbségi nyelv)
Németalföld nagy részén, így a mai Hollandia legnagyobb részén is germán törzsek laktak, mikor a terület az 1. századtól a Római Birodalom része lett, majd a 8. században a frankok hódították meg. A mai Hollandia területe a 9. században Lotaringiához, illetve a Nyugati Frank Birodalomhoz, a 10. századtól pedig a Német-római Birodalomhoz tartozott. A részben önálló németalföldi területek némelyike (Flandria, Brabant stb.) a középkorban kulturális és gazdasági központ volt, a 15. századtól ezek közé tartozott Holland Grófság is. A 14–15. században szinte az egész németalföldi térség a Burgund Hercegséghez tartozott, majd 1477-ben házasságok révén a Habsburgok szerezték meg.
1579-ben hét tartomány létrehozta az utrechti uniót, amelyhez a katolikus (nagyjából a déli tartományok, kb. a mai Belgium) tartományok nem csatlakoztak. 1581-ben a németalföldi tartományok egyesültek, első helytartójuk a Nassaui-házbeli Orániai Vilmos lett.
Az Egyesült Tartományok Köztársaságát 1609-ben a nagyhatalmak egy része elismerte önálló államként, de a köztársaság mint független állam csak 1648-ban, a vesztfáliai békében nyert tényleges elismerést.
Hollandia az első világháborúban semleges volt. A második világháborúban, 1940-ben a németek megszállták, gyarmatainak egy része (a mai Indonézia) pedig a japánok kezére került. Az ország jelenlegi szervezeti és működési kereteit biztosító alkotmánya 1983-ban lépett hatályba. Hollandia alkotmányos, örökletes királyság. Az Európai Közösség alapító tagja (1952).
CÍMER
A holland címert I. Vilmos (1815–40), első holland király 1815. augusztus 24-i rendelete írja le először. Ezt a rendeletet kétszer (1907-ben és 1909-ben) módosították.
A Holland Királyság címere aranytéglákkal behintett kék pajzsban álló, jobbra forduló, vörössel fegyverzett aranyoroszlán, fején háromlevelű, két egyforma gyönggyel díszített aranykorona. Az oroszlán felemelt jobb mellső mancsában balra ferdén, hüvely nélküli, aranymarkolatú, római ezüstkardot tart. Bal mancsában egyforma nagyságú, felfelé irányuló, aranyhegyű, ezüstnyilak kötegét fogja. A nyilakat aranyszínű szalag tartja egyben.
Nem kötelezően még a következő pajzson kívüli alkotóelemek használhatók: a pajzs felső szegélyén 5 ívű, pántján drágakövekkel díszített, zárt korona, csúcsán fekete, fehér pántú országalma. Pajzstartók: egy-egy ágaskodó, vörössel fegyverzett aranyoroszlán. A pajzs alatt kék szalagon aranybetűkkel a „Je maintiendrai” jelmondat díszeleg. Hermelinbélésű, aranyszegélyű, bojtban végződő aranyszálakkal felkötött címerpalást, fölötte a pajzskorona ismétlődik.
A holland címer oroszlánja a Nassaui-család címeréből származik, míg a jelmondat a Chalon-családéból, amelytől a hercegi címet és vele együtt Oranje-tartományt örökölte Hallgatag Vilmos, azaz Willem van Oranje-Nassau (1559– 84, több tartomány helytartója).
Az ezüstszínű kard és a nyílköteg az Egyesült Tartományok Köztársaságának címerében szereplő oroszlántól származik. A hét nyíl az akkori hét tartományra utal (ma Hollandia tizenkét tartományból áll), és klasszikus szimbólumként arra mutat rá, hogy a nyíl önmagában törékeny, gyenge, együtt azonban határozott erőt képviselnek (eredetileg egyébként tizenhét nyíl szerepelt a címeren, egészen a 18. századig). Ez nem üres szimbólum csupán: az észak-németalföldi történelem egyik visszatérő motívuma, hogy nagy veszély esetén a meglehetősen önálló tartományok (irányultságok, társadalmi csoportok, pártok, oszlopok) félretéve minden különbséget és ellentétet, összefognak. Különösen a 19. század és 20. század első felének Hollandiájára volt jellemző az úgynevezett „oszloposodás”, az a jelenség, hogy a világnézeti alapú csoportosulás a társadalom minden szektorát, a társadalom egészét áthatja.
A címer a történelem folyamán több változatban is szerepelt, de a motívumok mindig ugyanazok maradtak. A négyes osztatú, narancsszínű zászlóba helyezett koronás alapcímer ma a királyi címer. A címeren szereplő koronák azt jelképezik, hogy az Oranje-ház stadhouderi rangból királyi rangra emeltetett.
ZÁSZLÓ
A holland zászló vörössel, fehérrel és kékkel vágott. Az első viszonylag egységes zászlószín a vörös és a fehér volt németalföldi területen, miután a Karoling Birodalom 843-as felosztása révén ezek a területek az akkori Lotaringia részévé váltak. Ennek nyomai még gyakran láthatók különböző holland és belga városi címereken vagy zászlókon.
A Burgundi Birodalomban általában megmaradtak ezek a színek, mellettük azonban a nemesi családok máshonnan hozott színei is szerepeltek a tartományi színekben. V. Károly (Burgundi Mária unokájaként) jelképein a spanyol és a burgundi színek kombinációját szerepeltette: a vörös és sárga (vér és arany), illetve a vörös és fehér együttes használata végül egy vörössel, fehérrel és sárgával vágott lobogót eredményezett.
A nyolcvanéves háború idején a németalföldi tartományok, illetve annak Staten-Generaalja (Össztartományi Gyűlés) egy ideig a sárga mezőben vörös oroszlánt ábrázoló zászlót használta, amely több helyi grófság és hercegség jelképére és színeire utalt. A „koldusok” viszont Orániai Vilmos színeinek felhasználásával végül az orange-blanche-bleu, azaz a narancssárga-fehér-kék kombináció mellett döntöttek. E zászló neve a Prinsenvlag (hercegzászló), és használata a Staten-zászló eljelentéktelenedéséhez vezetett.
A 17. század második felében a narancsszínt felváltotta a vér vöröse, bár a két zászló sokáig egymás mellett élt, és mindkettőt lehetett nemzeti szimbólumként értelmezni.
A francia mintájú Batáv Köztársaság (1795–1806) idején, 1796-ban írják le először hivatalosan a nemzeti lobogót. 1806-ban a Holland Királyság zászlajaként Bonaparte Lajos (Lajos Napóleon, 1806–10) szintén ezt fogadja el, ám három évvel később Franciaország bekebelezi a királyságot.
A francia uralom után a zászló visszanyeri státuszát, mind az Egyesült Németalföldi Királyság idején (1815–30), mind annak felbomlása után ez a zászló marad használatban.
Egy 1937-es királyi rendelet teszi hivatalos állami jelképpé a vörössel, fehérrel és sárgával vágott zászlót. A narancs-fehér-kék továbbra is él a Prinsenvlag név alatt, nem hivatalos, különösen a royalisták körében népszerű jelkép. Hollandia nemzeti ünnepein mindkét zászlót látni lehet, bár a középületekre a hivatalos trikolórt kell kitenni. (A narancssárga szín is tovább él, akár önálló zászlóként is, vagy akár a holland labdarúgó-válogatott mezén.)
A nemzeti lobogót a következő alkalmakkor kell felvonni a közintézményeken: a királynő születésnapján (január 31.), a trónörökös születésnapján (április 27.), Koninginnendagon (április 30.), a nemzeti gyásznapon (május 4., 18.00 és 20.15 között félárbocra kell ereszteni), a felszabadulás napján (május 5.), a trónörökös feleségének születésnapján (május 17.), azon a napon, amikor Holland Kelet-Indiában (ma: Indonézia) véget ért a második világháború (augusztus 15.), Prinsjesdagon (szeptember 3. keddjén és csak Hágában), a királyság napján (Koninkrijksdag, december 15.).
A zászló használata középületeken kötelező.
HIMNUSZ
Hollandia nemzeti himnusza a Wilhelmus. Az egyik legrégibb himnusznak tartják. Története szorosan összefügg a németalföldi, illetve a holland történelem alakulásával. A szöveg keletkezését 1568 és 1572 közé teszik. Egyes vélemények szerint akkor született, mikor Willem van Oranje-Nassau (Orániai Vilmos) a németalföldi tartományok Spanyol Birodalom elleni harca során egy időre német birtokára menekült. A mű először egy 1577-es énekeskönyvben bukkant fel.
A Wilhelmus szerzőiségével kapcsolatban két név szokott felmerülni: a 16. század híres költőjének, prózaírójának, teológusának, filozófusának, Dirck Volckertszoon Coornhertnek a neve, valamint a herceg egyik barátjának, a literátor, jogász teológus Marnix van St. Aldegonáé. A dallam egy francia katonadal dallama, amelyet Chartres város megszállása idején énekeltek 1568-ban. Ezt a melódiát 1626-ban jegyezték le először, és a 19. században módosították.
A vers maga egy acrostichon, melyben Willem van Nassau neve rejtőzik. A szöveg tulajdonképpen óda Willem van Oranjéhoz. Kiáll a herceg vezető szerepe mellett a szabadságharcban, beszél a herceg hazához való hűségéről, függetlenségéről, Istenben való hitéről (Willem van Oranje sokáig katolikus maradt). A szöveg több részével is könnyen azonosulhattak a spanyolok ellen harcoló németalföldiek, ezért a holland himnusz a geuzenlied műfajába is besorolható. (A geuzen szó koldusokat jelent; valószínűleg Margharetha van Parma egyik udvaronca nevezte így az elszegényedett németalföldi kisnemesek hozzá forduló követeit 1566-ban, amikor azok a királytól a reformációellenes rendeletek enyhítését és más, Németalföldre kedvezőtlen hatású intézkedések visszavonását kérték.)
A dal a 18. század politikai konfliktusai során némileg lejáratódott, így a 19. században, amikor valódi nemzeti himnuszra lett szükség, pályázatot írtak ki (1815). A nyertes alkotás a Wiens Neêrlands bloed volt, melynek szövegét H. F. Tollens, zenéjét J. W. Wilms szerezte, és amelyet egészen 1932-ig használtak himnuszként. Ekkortól, megújított dallammal, a hollandok himnuszuk elhangzásakor a „Haza atyjára” is emlékeznek. 1932-ben királyi rendelet mondta ki, hogy Hollandia hivatalos nemzeti himnusza a Wilhelmus. 1939-ig mindkét dal szerepelt himnuszként, csak akkor dőlt el végleg, hogy a Wilhelmus marad Hollandia hivatalos zenei jelképe.
Ritkán éneklik (akkor is csak az első és a hatodik versszakot). Sokan nem ismerik a szöveget, sokan pedig nem tudnak mit kezdeni a „német vérből való vagyok” sorral. Willem van Oranje nassaui öröksége miatt valóban német volt, orange-i birtokai azonban a mai Franciaország területén terültek el, II. Fülöp kinevezése következtében pedig Holland-Zeeland és Utrecht köztiszteletben álló stadhoudere (helytartója) volt.
A himnusz nemzeti ünnepek alkalmával, a trónbeszéd napján, nemzetközi politikai események, valamint nemzetközi sportesemények alkalmával hangzik föl.
A holland himnusz szövege (archaikus helyesírással):
Wilhelmus van Nassouwe
Ben ick van Duytschen Bloedt,
Den Vaderland ghetrouwe
Blijf ick tot inden doet;
Een Prince van Orangien
Ben ick vry onverveert.
Den Coninck van Hispangien
Heb ick altijt gheeert.
Magyar fordításban:
Nevem Nassaui Vilmos,
Német vérből vagyok;
Holland országaimhoz
Holtig hű maradok.
Oranje hercege: pányvát,
Igát nem tűrtem én;
Hispánia királyát
Mindenkor tisztelém.
Jékely Zoltán fordítása
KITÜNTETÉSEK
Hollandia legjellegzetesebb rendjeleit a napóleoni háborúk végén, 1815-ben hozták létre (Katonai Vilmos Rend, Holland Oroszlán Polgári Érdemrend). Más rendjeleket a 19–20. század fordulóján alapítottak: Orániai-Nassaui Rend (1892), Orániai Házi Rend (1905).
KATONAI VILMOS REND (DE MILITAIRE WILLEMS–ORDE): Klasszikus katonai érdemrend, a legmagasabb holland rendjel. 1815. április 30-án alapította I. Vilmos holland király. A rend adományozható katonáknak kiemelkedő hősiességért, hűségért, különleges alkalmakkor polgári személyeknek is. A IV. osztály (katonai) kollektíváknak is kiadható. Külföldiek is elnyerhetik. Zárt rendi osztályokból áll. Rendkívül nagy megbecsülést élveznek a rend tulajdonosai, akik privilegizált személyek. Tiszti rendfokozatú 3. és 4. osztályú lovagok nyugdíjat élveznek (ez kiterjeszthető polgári személyekre, illetve külföldi rendjeltulajdonosokra is). Posztumusz is adományozható. A rend elválaszthatatlan kapcsolatban van a holland koronával. Élén a mindenkori uralkodó áll. I–IV. osztálya van. A rend adományozott jelvényei a kitüntetett személyi tulajdonába mennek át.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A IV. osztály jelvényének fémrészei ezüstszínűek. A rend jelvénye a holland királyi koronáról függ le. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt. A keresztszárak csúcsain aranygömböcskékkel. A keresztszárak között – ferde – aranyszegélyű, zöld zománcozású burgundiai kereszttel (ez az Aranygyapjas Rend egyik szimbóluma). A kereszt közepén ráhelyezett, arany tűzcsiholó acél (ez is az Aranygyapjas Rend egyik szimbóluma). A keresztszárakon arany- betűkkel felirat: „VOOR MOED BELEID TROUW”. A hátoldalon, kék középmedalionban, arany babérkoszorúba foglalt arany W (= WILHELM) betűvel.
Rendi csillag: Nyolcágú, ezüst rendi csillag. Brillantírozott sugárnyalábok között sima sugárnyalábbal. Ráhelyezett rendi jelvénnyel. A szalag színe sárga, kék sávokkal (ez az Orániai-Nassaui-ház színe).
HOLLAND OROSZLáN POLGáRI ÉRDEMREND (DE ORDE VAN DE NEDERLANDSE LEEUW): 1815. szeptember 29-én alapította I. Vilmos holland király. Általános jellegű polgári érdemrend. Adományozható pl. a hazáért tett áldozatokért, kiemelkedő érdemekért, hűségért és a tudomány és művészet terén elért kiemelkedő érdemekért is. Különleges esetekben katonáknak, illetve külföldieknek is adományozható. E rend elválaszthatatlan kapcsolatban van a holland koronával. Élén a – mindenkori – holland uralkodó áll. I–III. osztálya van. Egyes személyek, elsősorban közérdekű tevékenységért, áldozatokért, jótékonyságért stb. Testvér megnevezés alatt kerülhetnek a rendbe. Ők évi járadékot élveznek, amelynek fele haláluk után visszamaradt házastársukat is megilleti. E tagok érmet viselnek.
Rendjel: A rendjel az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvénye a holland királyi koronáról függ le. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt. A keresztszárak csúcsain aranygömböcskékkel. Kék középmedalionban, aranybetűkkel, „VIRTUS NOBILITAT” felirat (ez a rend jelmondata). Arany körgyűrűvel. A keresztszárak között aranybetűkkel W (= WILHELM). A hátoldalon, kék középmedalionban (arany) holland oroszlán.
Rendi csillag: Nyolcágú, sima sugaras arany rendi csillag. Ráhelyezve egy (sajátos kivitelű) rendjelvény. Ez széles, aranyszegélyű máltai kereszt. A keresztszárak csúcsain aranygömböcskékkel. A keresztszárak felülete brillantírozott ezüst. A rendjelvény előlapjának megfelelő medalionnal.
Érem: Az előoldal peremes érem, holland oroszlánnal. A hátoldal: peremes érem, „VIRTUS NOBILITAT” felirat, két csillag között.
A szalag kék, sárga sávokkal, kék szegéllyel. Az érem szalagja kék-sárga-kék.
ORáNIAI-NASSAUi REND (DE ORDE VAN ORANIE-NASSAU): 1892. április 4-én alapította Emma özvegy királyné, leánya, Vilma holland királynő nevében. Olyan személyeknek adományozható, akik az uralkodó, illetve a közösség érdekében különleges érdemeket szereztek. Katonák „kardokkal” kapják meg e rendet. Hazaiak és külföldiek egyaránt elnyerhetik. E rend is elválaszthatatlan kapcsolatban van a holland koronával. Élén a mindenkori holland uralkodó áll. I–IV. osztálya van. A rendhez háromfokozatú érem is tartozik.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az V. osztály jelvényének fémrészei ezüstszínűek. A rend jelvénye a holland királyi koronáról függ le. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér szegélyes, kék máltai kereszt, a keresztszárak között arany babérkoszorúval. Kék középmedalionban (arany) holland oroszlán. Aranyszegélyű, fehér körgyűrűben aranybetűkkel felirat: „JE MAINTIENDRAI”. A hátoldalon, kék középmedalionban, koronás arany W (= WILHELMINA). Aranyszegélyű, fehér körgyűrűben – aranybetűkkel – felirat: „GOD ZIJ ME ONS”. A katonáknak adományozott jelvényeken a keresztszárak között nem babérkoszorú, hanem két aranykard található. A kardok markolata lent, pengéjük hegye pedig fent van.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Nyolcágú, sima sugarú ezüst rendi csillag. Közepén – nagyobb méretben – megismétlődik a rendjelvény középmedalionja. A kardokkal adományozott példány esetén a középmedalionon két aranymarkolatú, ezüstpengéjű kard van átszúrva. A kardok markolata lent, a pengéjük hegye pedig fent van.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Négyágú, sima sugarú ezüst rendi csillag. Közepén – nagyobb méretben – megismétlődik a rendjelvény középmedalionja. Kardokkal adományozott példány esetén a középmedalionon két aranymarkolatú, ezüstpengéjű kard van átszúrva. A kardok markolata lent, a pengéjük hegye pedig fent van.
Érem: Királyi koronáról lefüggő (a fokozatnak megfelelő) kerek érem. Előoldal: peremes érmen megismétlődik a rend jelvénye. Hátoldal: középen koronás W (= WILHELMINA), „GOD ZY MET ONS” körirattal.
A szalag sárga, szélein fehér-kék sávokkal (az Orániai-Nassaui-ház színe).
ORáNIAI HáZI REND (DE HUISORDE VAN ORANJE): 1905. március 19-én alapította Vilma holland királynő. Klasszikus uralkodóházi rend. Az Orániai-ház körül teljesített szolgálatok elismerését szolgálja. Belföldiek és külföldiek egyaránt megkaphatják. A rend élén a mindenkori holland uralkodó áll. Adományozása az uralkodó kizárólagos joga. I–V. osztályból áll. Az V. osztály kétfokozatú. A rendhez egy sor érem, illetve díszjel tartozik. Így Díszérem a tudományért és művészetért (arany és ezüst fokozat), Díszérem az igyekezetért és zsenialitásért (arany és ezüst fokozat), Érdemkereszt (arany és ezüst fokozat). Díszérem (arany, ezüst, bronz fokozat), Életmentő Érem. Létezik az Orániai Rend tiszteleti hölgye cím is (külön jelvénnyel).
Rendjel: A rendjel az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A másodosztályú lovag jelvénye ezüstszínű. Az előoldalon aranyszegélyű, vörös zománcozású, kiszélesedő keresztszárú latin kereszt, a keresztszárak között arany babérkoszorúval. Arany középmedalionban az Orániai-ház (színes zománcozású) címermotívuma. Aranyszegélyű, vörös körgyűrűben arany betűkkel „JE MAINTIENDRAI” felirat. A hátoldalon arany középmedalionban koronás W (= WILHELMINA) betűvel.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Nyolcágú, sima sugarú ezüst rendi csillag. Közepén – nagyobb méretben – megismétlődik a rendjelvény középmedalionja.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Négyágú, sima sugarú ezüst rendi csillag. Közepén megismétlődik a rendjelvény középmedalionja.
A szalag színe narancs (az Orániai-ház színe).
BRONZ OROSZLáN (BRONZEN LEEUW): 1944. március 30-án alapította királyi dekrétummal Vilma királynő. Háborús kitüntetés. Tisztek, tiszthelyettesek, legénységi állományú személyek kaphatják meg, akik kiemelkedő helytállást tanúsítottak az ellenséggel szemben. Adományozható polgári személyeknek is, illetve a kereskedelmi tengerészet képviselőinek. Külföldiek is elnyerhetik.
Kitüntetés: Az előoldal: lekerekített végű bronzkereszt, nagyméretű középmedalionnal. Benne heraldikai jobbra forduló holland oroszlán. A hátoldal sima.
A szalag kék-sárga sávozású.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnep
A Második VILáGHáBORú éS A FELSZABADULáS EMLéKüNNEPE: Hollandia egyik legfontosabb nemzeti ünnepe a második világháborúhoz kapcsolódik (május 4–5.). Hollandia az első világháborúban semleges tudott maradni, és őszintén hitte, hogy ez a második világháborúban is így lesz. A mégis bekövetkező német megszállás és 100 ezer zsidó elhurcolása igazi sokk volt a békéhez és megegyezéshez szokott Hollandiának. Május 4-én a Hága mellett elterülő Waalsdorpervlaktén hivatalos megemlékezés zajlik. Itt a háború idején földalatti ellenállócsoportokat semmisítettek meg a németek. Az amszterdami Damon szintén hivatalos megemlékezést tartanak. Másutt a hollandok félárbocra eresztett zászlóval és pontosan nyolc órakor kétperces csenddel tisztelegnek a háború áldozatai előtt. Az egykori gyűjtőtáborban, Westerborkban a zsidó áldozatokra emlékeznek. Másnap, május 5-én a felszabadulást ünnepli Hollandia. A legtöbb üzem, cég, valamint az iskolák zárva vannak, és ünnepségeket, kulturális eseményeket tartanak országszerte.
Egyéb munkaszüneti napok
KONINGINNENDAG (KIRáLYNőNAP): Sajátos holland ünnep a királynő születésnapja, elvileg tehát vándorló ünnep. Az első királynő, Wilhelmina (1898–1948) születésnapja augusztus 31., míg lányáé, Julianna királynőé (1948–80) április 30. A jelenlegi királynő, Beatrix, anyja iránti tiszteletből, valamint azért, mert az ő születésnapja az ünneplésre kevésbé alkalmas január 31-én van, április 30-ra állandósította a Koningennendagot. Ez az ünnep igazi népünnepély: az egész országban Oranje-ünnepeket, felvonulásokat, koncerteket és kirakodóvásárt tartanak. A királynő a királyi ház más tagjaival ellátogat egy vagy két városba; ezeket a királynői látogatásokat a televízió is közvetíti. A Koningennendag munkaszüneti nap.
PRINJESDAG (HERCEGNAP): Fontos helyet foglal el az ünnepek sorában ez az ünnep is. Minden szeptember harmadik keddjén kerül rá sor. A Prinjesdag a trónbeszéd napja: a királynő a Staten-Generaal (Össztartományi Gyűlés) első és második kamarájának tagjai jelenlétében vázolja az évi kormányprogram legfőbb irányelveit. 1983-ig a Prinjesdag a Staten-Generaal munkaévének megnyitója is volt. A Prinsjesdag rendkívül ünnepélyes keretek között folyik: a királynő aranyhintón vonul be a régi parlamenti épületegyüttesben álló Ridderzaalba, melyet a tartományok lobogói díszítenek. A nap végén hágai kastélyuk erkélyéről az egész királyi család üdvözli az összegyűlt ünneplő tömeget.
LEIDENS ONTZET: Október 3–4-én Leidenben történelmi felvonulással és utcai ünnepekkel emlékeznek a város 1574-es felszabadítására. Az országos ismertségű ünnep igen népszerű a leideniek körében, egyrészt az esemény történelmi jelentősége, másrészt az ünnep felszabadult hangulata és látványosságjellege miatt.
MIKULáS NAP: A vallási eredetű ünnepek közül fontos december 5-e estéje és a rákövetkező nap. A holland Mikulás (Sinterklaas) és segédje (Zwarte Piet – Fekete Péter) Spanyolországból jön, hajójának megérkezése, kikötése nagy esemény a holland (gyermek) társadalomban.
A karácsony családi ünnep. Hollandiában igen nagy az egyháztalanok száma, ezért a keresztény szokásokat alig tartják. A szilveszter és újév igazi össznépi ünnep.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
Németalföldön, különösen Hollandiában nehéz hagyományos értelemben vett szakrális tereket találni. Hollandiában a „szent” elsősorban belülről megélt, kifelé kevésbé, szerényen vagy munkával mutatott érték. Ahogy Johan Huizinga több helyütt is kifejti, Hollandia nem hajlamos a hősiességre, sem a monumentalitásra; a „szent” és „emelkedett” a hétköznapokban található. Emellett azonban alapvető érték a szabadság, a konszenzusra való türelmes és kitartó törekvés; és nagyjából általános tiszteletnek örvend a királyi család is.
DELFTI HáZ: Általánosan ismert és fontos az a delfti ház, amelynek lépcsőházában golyó ütötte bemélyedés látható: e golyó okozta 1584-ben Orániai Vilmosnak, a haza atyjának halálát. Ugyanennek a városnak az egyik templomában jelentős síremléket emeltek Vilmosnak.
AMSZTERDAM: A hollandok szemében is jelkép ez a város, és megítélése ugyanolyan ellentmondásos, mint általában a világban. Amszterdam a 16. században indul igazán fejlődésnek, és a 17. század lesz az aranykora. Kereskedelmi, pénzügyi és kulturális központ, befogadóképessége/hajlandósága óriási volt: Európa és a gyarmatbirodalom minden részéről való emberek éltek itt, többé-kevésbé megtartva saját kultúrájukat. Ez az emberi és kulturális sokszínűség jellemzi a mai Amszterdamot is. Egyik központi tere a Dam. Itt található a Szabadság-emlékmű, az egyik leghíresebb szálloda, az egyik királyi palota (régebben börtön volt, előtte városháza), a Nieuwe Kerk, és erről a térről vezet út a belvárosba, valamint a Központi pályaudvarra. A Damon átvonul minden királyi esküvő menete, és a felkeléseknek is ez a központi tere – többek között az 1968–69-es megmozdulások is itt zajlottak.
PALEIS NOORDEINDE, HáGA: A királyi családot szimbolizálja, ez a királynő tartózkodási helye „hivatali idő” alatt. A királynő lakhelye a Hága melletti Paleis Huis ten Bosch. Furcsa módon a parlament épületei nem számítanak jelképnek, eltekintve talán a 15. századi Ridderzaaltól, amely a prinsjesdagi trónbeszéd színhelye.
ROTTERDAM: Jelképesnek tekinthető még ez az ultramodern és extravagáns építészetéről híres város, a második világháború egyik igazi holland áldozata. A német légierő földig bombázta. De nemcsak a háború kegyetlenségének, majd az életerőnek jelképévé vált, hanem a naivitásnak is: Hollandia minden egyértelmű jel ellenére sem hitte, hogy Németország megtámadhatja, s így elveszítheti semlegességét.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
POLDER: A polder feltöltött földterületet jelent. Hollandia legnagyobb kiterjedésű poldere Flevoland, a legfiatalabb tartomány. Már emiatt is tekinthetnénk a poldert az egyik legjellegzetesebb holland térnek, ám az 1990-es évek végén a holland gazdasági és társadalmi helyzetet is polder-modellként emlegették. Ez az a sajátos gazdaságpolitikai és társadalmi viselkedésmód, amely megteremtette az 1990-es évek jóléti Hollandiáját, és amely egyéb stratégiákon kívül a határozott kompromisszumkeresésen alapult.
KEUKENHOF: A kommersz jelképekhez kapcsolódó terek közül érdemes megemlíteni a hatalmas királyi kertészetet. Virágnyílás idején virágmezői messziről látszanak. Ugyanígy a kommersz jelképek közé tartozik még a tulipán és a klumpa is (bár ezeknek is nagy kultúrtörténeti jelentőségük van).
COFFIESHOP: A „kávézó” a másik különleges tér. Hollandiában ezekben a sajátos kávézókban kapható (nem legalizáltan, de engedélyezve és korlátozott mennyiségben) kenderszármazék. Ezek a kávézók részei ugyan a holland kultúrának, de valójában sokkal kevésbé meghatározók, mint azt általában gondolni szokás.