Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:29–40.
TÖRŐ KRISZTINA
Belgium állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Belga Királyság, Royaume de Belgique (francia), Koninkrijk België (holland), Königreich Belgien (német)
Terület: 30 528 km2
Lakosság: 10 274 595 fő (2002)
Főváros: Brüsszel
Államforma: alkotmányos monarchia
Közigazgatás: 3 régió, 10 tartomány
Nyelvek: francia, holland, német
A mai Belgium területén Kr. e. 57-ben lezajlott római hódítást germán (frank) követte. A Karoling Birodalom felosztása után (843) a kisebb fejedelemségek és az itt található városok történelme jelentősen meghatározta Németalföld történetét. A territoriális államok egyesítésével a burgundi hercegek, a spanyol Habsburgok és az osztrák Habsburgok is megpróbálkoztak. 1790-ben rövid ideig Egyesült Belga Tartományok (Németalföldi Egyesült Államok) néven vált önállóvá a terület, majd Franciaországhoz (1794) csatolták. Az 1814–15-ben tartott bécsi konferencia döntése alapján Dél- és Észak-Németalföld egyesítésével létrejött az Egyesült Németalföldi Királyság, melynek uralkodója az Orániai-Nassaui-házból származó I. Vilmos lett. A mai Belgiumot alkotó tartományok ebből 1830-ban felkelések nyomán váltak ki, és 1831–39 között a nagyhatalmak elismerték az ország függetlenségét. A parlamentáris, kétkamarás örökletes monarchia koronáját I. Szász-Coburg Lipót kapta meg. A 19. század az ipari fellendülés és a gyarmatosítás időszaka volt (Belga-Kongó). Az ország mindkét világháború pusztításai nyomán látványosan éledt újjá, és megtartotta a királyság államformáját. Az egymást váltó kormányok bizonytalan helyzetét sokáig a francia nyelvű vallonok és a holland (flamand) nyelvű flamand többség közötti gazdasági és nyelvi ellentétek okozták. 1962-ben meghúzzák az úgynevezett nyelvhatárt, amely tulajdonképpen négy különböző nyelvi berendezkedésű részre osztja az országot. 1980-től e különböző területek kormányzása, irányítása is az adott nyelven folyik. Belgium 1993 óta szövetségi állam, három államalkotó közösséggel, három nyelvvel, három, viszonylag önálló területtel, melyek összesen két részállamot alkotnak két különálló parlamenttel. Belgium ezért nemzetiségi, nyelvi, államigazgatási szempontból rendkívül összetett helyzetű ország: flamand közösség, vallon (francia) közösség, valamint a kicsi, de meghatározó német közösség alkotják. Az ország alapító tagja (1952) az Európai Közösségnek.
CÍMER
A belga címert az 1837. május 17-i királyi rendeletben határozták meg először. A Belga Királyság címerében a pajzs mezője fekete. Benne egy jobbra forduló, vörössel fegyverzett aranyoroszlán. A fekete mezőben látható aranyszínű oroszlán (Leo Belgicus) a Brabant Hercegség címeréből eredeztethető. Az oroszlán először I. Hendrik van Leuven, Brabant első hercegének címerén, illetve pénzén jelent meg az 1180-as években. A pajzs tetején nyitott, rácsozat nélküli, vörös bélésű aranysisak. Fölötte ötpántú, zárt arany királyi korona, arany és fekete sisaktakarók. A pajzsot a Lipót-rend lánca veszi körül, mögötte pedig két, aranyszínű, keresztbe rakott jogar látható. A jobb oldali jogar végén egy kéz van az igazságosság jeleként, a bal oldali végén pedig a pajzs oroszlánja.
Pajzstartók: egy-egy ágaskodó, természetes színű oroszlán, mancsukban egy- egy aranyrúdú, vörössel, arannyal és feketével hasított mezejű zászló. Aranybélésű, vörös címerpalást, fölötte ötpántú, zárt királyi korona, afölött függöny kiképzésű zászlón címerpajzs ismétlődik. A pajzs fölött 4-4 aranyzászló, mezejében jobbról Luik (Liège), Kelet-Flandria, Nyugat-Flandria, Antwerpen, balról Henegouwen (Hainaut), Limburg, Luxemburg, Namen (Namur) címere.
A címerpajzs alatt vörös szalagban, aranybetűkkel az ország jelmondata – L’Union fait la force (Eendracht maakt macht, azaz Egységben az erő).
A „belgicus, belga” elnevezés az ókorban a nagyjából e területen lakó egyik germanizált kelta törzs nevéből származik. Az oroszlán egyébként a 12. századtól több környékbeli tartomány (hercegség, grófság, őrgrófság) címerében is felbukkant. Egyrészt nyilván egyfajta divat, illetve szokás miatt, másrészt azért, mert a különböző területek gyakran kerültek össze vagy váltak szét dinasztikus okokból. Egy-egy dinasztikus változás esetében motívumok jelenhettek meg vagy tűnhettek el egy-egy címerből. A burgundi hercegek a 14–15. században például a flamand oroszlánt vették át és helyezték különböző heraldikai környezetbe.
Bár a 15. század közepétől létezett már egy össztartományi gyűlés, egységességről még korántsem lehetett beszélni – a címer tekintetében sem. Az uralkodó általában valami igen bonyolult, az összes, épp uralma alá tartozó területeket szimbolizáló címert használt.
A címerben szereplő brabantin kívül a leghíresebb oroszlán talán a flamand oroszlán (Vlaamse leeuw). Ez egy álló, vörössel fegyverzett, fekete oroszlán. A Flamand Grófság gyakorlatilag a spanyol uralkodó elleni felkelésig a Brabant Hercegség mellett az egyik legfejlettebb és leggazdagabb tartomány volt Dél-Németalföldön. Kezdetben a flamand oroszlánt leopárdként emlegették, még az 1302-es „aranysarkantyús ütközet” korában is, amikor a flandriai városi polgárok „serege” legyőzte a francia lovagi sereget.
A flamand (dél-németalföldi) nemzeti ébredés és a flamand (németalföldi) nyelvű modern irodalom első lapjain szintén a flamand oroszlán áll: 1838-ben jelent meg Hendrik Conscience (egyébként francia nyelvű) flamand író De Leeuw van Vlaanderen című regénye.
Belgium három közösségének címerében is állatok szerepelnek: a Flamand Közösségében oroszlán, a Francia Közösségében kakas, a Német Közösségében pedig szintén oroszlán.
ZÁSZLÓ
A belga zászló feketével, sárgával (arannyal) és vörössel hasított. Ezek a színek az egykori Brabant Hercegség színei; a hercegség címerében arany, vörös karmú oroszlán látható fekete mezőben.
Bár a legelső zászlók még vágottak voltak, már 1830 forradalmi napjaiban megjelent a hasított változat is.
Az első, viszonylag egységes színkombináció a vörös és a fehér volt németalföldi területen, miután a Karoling Birodalom 843. évi felosztása révén ezek a területek az akkori Lotaringia részévé váltak. Ennek nyomai még gyakran láthatók különböző holland és belga városi címereken vagy zászlókon.
A Burgundi Birodalomban általában megmaradtak ezek a színek, amelyek mellett azonban a nemesi családok máshonnan hozott színei is szerepeltek a tartományi színekben. V. Károly (Burgundi Mária unokája) jelképein a spanyol és burgundi színek kombinációja szerepel: a vörös-sárga (vér és arany) és vörös-fehér együttes használata végül egy vörössel, fehérrel és sárgával vágott zászlót eredményezett.
A Brabant Hercegség a Flamand Grófság mellett a középkorban Németalföld egyik legvirágzóbb vidéke volt. A 12. századtól a burgundi időkig folyamatosan terjeszkedett, szárazföldi kereskedelmi útvonalat ellenőrzött, és olyan jelentős városok voltak területén, mint Leuven (egyeteme: 1425–26, jelentős textilipari város) vagy Antwerpen (angolgyapjú-lerakat, a 14. században a gyapjúpiac és Nyugat-Európa pénzügyi központja, majd kikötőváros). Szintén a brabanti városok voltak azok, akik egészen 1459-ig képesek voltak megőrizni szabadságaikat a burgundi hercegekkel szemben.
Az 1789. évi, II. József-ellenes felkelést, majd az Németalföldi Egyesült Államok (États-Belgiques-Unis) megalakítását ismét csak brabanti váltásnak vagy forradalomnak hívták, mert az egész mozgalom Brüsszelből indult. A fekete, vörös és sárga szín kombinációja már ekkor jelképezte az összes felkelő területet, legtöbbjük lobogóján szintén szerepeltek ezek a színek, vagy legalább egy közülük.
Az Egyesült Németalföldi Királyság felbomlásának történetében szintén központi helyet foglalt el Brabant. Az Orániai-Nassaui-családból származó I. Vilmos nyelvpolitikájával, amely a németalföldit tette hivatalossá a mai Belgium északi tartományaiban, felbőszítette nemcsak a vallonokat, valamint a katolikus papságot, hanem az eredetileg németalföldi nyelvű tartományok közép- és felsőosztályát is. Ők ugyanis szinte kizárólag a francia nyelvet használták az élet minden területén, így hátrányosan érte őket a németalföldi nyelv hivatalossá és kizárólagossá tétele. Az I. Vilmos-ellenes mozgalom szintén brabanti (brüsszeli) megmozdulásokkal kezdődött. 1831 februárjában aztán egy királyi rendelettel véglegesítették a belga zászlót is: ez hasított mezejű (valószínűleg azért, hogy ezzel is elhatárolódjanak az Egyesült Németalföldi Királyságtól, illetve a Holland Királyságtól, melyeknek zászlaja vágott beosztású), a színek sorrendje fekete-sárga-vörös, ami egyben a címer fekete mezőben lévő, aranyszínű oroszlánját is jelképezi vörös karmaival.
A zászlót utoljára 1936-ban erősítették meg törvényben.
A nemzeti zászló mellett saját zászlaja van a Flamand Közösségnek (sárga alapon vörös karmú fekete oroszlán), a Francia Közösségnek (sárga alapon vörös kakas, ugyanez a Vallon Területen is), a Német Közösségnek (fehér alapon vörös oroszlán, kilenc darab ötágú levéllel körülvéve), és a Brüsszeli Fővárosi Területnek (kék alapon sárga írisz).
A nemzeti lobogót a következő alkalmakkor kell felvonni a közintézményeken: minden belga nemzeti ünnepen, jelentős ünnepségeken, ceremóniák alkalmával (például a királyi családban történő fontos eseményekkor), külföldi államfők hivatalos látogatásakor.
A közösségek és területek ünnepnapjaikon saját lobogójukat vonják fel. Fontos tudni, hogy a flamand parlament egy dekrétumában saját oroszlános zászlaját egyenértékűvé tette a nemzeti lobogóval és az Európai Unió zászlajával. Az oroszlános zászlót a közösség nemzeti ünnepe (július 11.) mellett más nemzetközi, európai, nemzeti, közösségi, monarchális ünnepeken is fel kell vonni, ideértve például a munka ünnepét (május 1.), az Európa-napot (május 9.) vagy az ENSZ napját (október 24.) is.
A zászlók használata a középületeken kötelező.
HIMNUSZ
A belga nemzeti himnusz a 19. század szülötte. A francia nyelvű szöveget 1830 forradalmi napjaiban írta Louis-Alexander Dechet-Jenneval színész, a zenét hozzá még ugyanekkor Frans van Campenhout szerezte. Először 1830 októberében énekelték, a brüsszeli Muntschouwburgben.
Az 1815-ben, a bécsi kongresszus döntése alapján létrehozott Egyesült Németalföldi Királyság ezekben a napokban szakadt ketté nagyjából arra a két területre, amelyeket ma Belgiumnak, illetve Hollandiának hívunk. A forradalom délről indult: a szociális, vallási, nyelvi ellentétek végül a kormány megkettőződéséhez, majd az állam kettéválásához vezettek. 1831-ben Lipót szász-coburg-gothai herceget Belgium királyává választották. A himnusz eredeti szövege erősen Orániai-ellenes volt: az Egyesült Németalföldi Királyság királya az északi, az Orániai-Nassaui-családból származó I. Vilmos (1815–40) volt, akit még a németalföldi nyelvű déliek is gyakran II. Józsefhez, a „felvilágosult despotához” hasonlítottak. Vilmos király valóban nem vette figyelembe sem a nagyon sajátos nyelvi helyzetet, sem azt, hogy míg észak a rövid francia uralomtól eltekintve önállóan és függetlenül működött a 17. század közepe óta, addig dél mindig valamelyik nagyobb birodalom része volt, ráadásul periferikus része. A belga függetlenedés folyamata aztán egészen 1839-ig eltartott, de a hagyomány szerint az 1830-as felkelésektől számítják a független Belgiumot.
A szöveget éppen sértő volta miatt 1860-ban módosította Charles Rogier, miniszterelnök, és hozzáalakították a melódiát is. A Brabançonne-nak tulajdonképpen nincs teljesen hivatalos változata, bár több bizottság is foglalkozott a szöveg és a dallam „hivatalosításával”. Végül 1921-ben az a döntés született, hogy a szöveg negyedik strófáját kell hivatalosnak tekinteni mind franciául, mind hollandul. A holland nyelvű szöveget azután 1938-ban mégiscsak jóváhagyták hivatalosan is.
A Brabançonne szövegét nem mindenki ismeri. Emiatt, valamint azért, mert a himnusz ráadásul kétnyelvű, általában nem vagy csak kevesen éneklik. A nemzeti ünnepek, nemzetközi sportesemények, nemzetközi politikai események alkalmával játsszák.
A belga himnusz holland nyelvű szövege:
O dierbaar België
O heilig land der vaad’ren
Onze ziel en ons kracht zijn u gewijd.
Aanvaard ons hart en het bloed van onze ad’ren
Wees ons doel in arbeid en in strijd.
Bloei, o land, in eendracht niet te breken;
Wees immer uzelf en ongeknecht,
Het woord getrouw, dat ge onbevreesd moogt spreken:
Voor Vorst, voor Vrijheid en voor Recht. (3×)
Magyar fordításban:
Ó, szeretett Belgium
Ó, atyáink szent hazája
Lelkünk és erőnk neked szenteljük
Fogadd szívünk és ereink vérét
Mutasd meg célunk munkában és harcban
Virágozz, ó, haza, egységben meg ne törj;
Fejet ne hajts, légy mindig önmagad
Hű a szóhoz, mit félelem nélkül ejthetsz:
A Királyért, a Szabadságért és a Jogért. (3×)
A szerző fordítása holland nyelvből
KITÜNTETÉSEK
Belgium kitüntetési rendszere döntően az állami függetlenség elnyerését követően, a 19. században alakult ki. Az elismerési rendszer differenciálódása során azonban a 20. század elejéig további alapítások is történtek.
LIPóT-REND (ORDRE DE LEOPOLD): Belgium első királya, I. Lipót alapította 1832. július 11-én a hazának tett szolgálatok elismerésére. Katonai, tengerészeti és polgári tagozata van. Öt osztálya: nagykereszt, nagytiszti kereszt, parancsnoki kereszt, tisztikereszt és lovagkereszt. Általában kiemelkedő életpályáért vagy különleges szolgálatért adományozzák kitüntetéseit, rendszerint 10 évenként. A tiszti rendfokozatokat viselő tulajdonosok évjáradékot (nyugdíjat) élveznek. A rend a külügyminisztérium felügyelete alatt áll. Hazaiak és külföldiek egyaránt kitüntethetők vele.
Ha a rend IV., illetve V. osztályát, az első vagy a második világháború idején szerzett érdemekért polgári személyeknek adományozták, akkor azok megkülönböztetett rendjelvényeket kaptak.
A rend három tagozatának – eltérő jelvényekkel – azonos a struktúrája. I. osztály (nagykereszt): vállszalag + csillag, különleges alkalmakkor rendi lánc + csillag; II. osztály (nagytiszti kereszt) nyakszalag + csillag; III. osztály (parancsnoki kereszt) nyakszalag; IV. osztály (tisztikereszt) mellszalag rozettával; V. osztály (lovagkereszt) mellszalag.
Rendi lánc: Arany belga királyi korona (9×), az ezt tartó belga oroszlánok (18×), L R (= LEOPOLD REX) – tükörmonogramként – (7×) váltakozva, egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Eltérő méretű jelvények, az egyes osztályoknak megfelelően. (E jelvényeket francia, illetve flamand feliratokkal egyaránt adományozzák.) A rendjel arany (az V. osztály esetében ezüst) belga királyi koronáról függ le. Aranyszegélyű, fehér máltai kereszt, a keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel. A kereszt felületén megismétlődik az arany máltai kereszt. Az előlap kék középmedalionjában heraldikailag jobbra néző/ágaskodó, koronás – arany – belga oroszlán. Az aranyszegélyű, vörös körgyűrűben aranyfelirat: „L’UNION FAIT LA FORCE” (vagy) „EENDRACHT MAAKT MACHT”. A hátlap fekete középmedalionjában – arany L R (= LEOPOLD REX) – tükörmonogramként. Arany körgyűrűben babérkoszorú. A keresztszárak között tölgy- és babérkoszorú, arany-zöld zománc (az V. osztálynál: ezüst-zöld zománc).
Rendi csillag (a nagykereszthez): Nyolcágú, brillantírozott (ezüst) rendi csillag, közepén megismétlődik a rendjelvény előlapjának középmedalionja, hangsúlyozott, széles szegélyekkel a körgyűrűben.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Ezüst máltai kereszt, széles szegéllyel, a kereszt felülete brillantírozott, a keresztcsúcsokon ezüstgömböcskékkel, a keresztszárak között ezüst sugárnyalábokkal. A rendi csillag közepén megismétlődik a rendjelvény előlapjának középmedalionja, hangsúlyozott, széles szegélyekkel, körgyűrűben.
A katonai tagozat jelvényein, a korona alatt keresztbe fektetett aranykardok, illetve a rendi csillagokon a középmedaliont átszúrva két aranykard látható – a markolat lent, a kard pengéjének hegye pedig fent helyezkedik el. Az V. osztály esetében a kardok ezüstszínűek.
A tengerészeti tagozat jelvényein a korona alatt két, szétálló aranyhorgony látható. A rendi csillagokon a középmedaliont átszúrva két aranyhorgony látható. Az V. osztály esetében a horgonyok ezüstszínűek.
A szalag színe bíborvörös.
KORONA REND (ORDRE DE LA COURONNE): II. Lipót alapította 1897. október 17-én, a független Kongó királyaként. 1908-ban vették fel a belga kitüntetési rendszerbe. Ugyanazzal az öt osztállyal rendelkezik, mint az előző rend. Általános jellegű érdemrend, jelentős művészeti, irodalmi vagy tudományos tevékenységért, illetve az országért való hosszú, hűséges munka jutalmául adható. Katonáknak is adományozható.
A rendnek I–V. osztálya van. A VI. osztály, egy kétfokozatú pálma: Arany Pálmák (Palmes d’or), Ezüst Pálmák (Palmes d’argent). A rendhez tartozik egy háromfokozatú érem is: Arany Érem (Médaille d’or), Ezüst Érem (Médaille d’argent), Bronz Érem (Médaille de bronze). A rend tiszti rendfokozatú tulajdonosai évjáradékot (nyugdíjat) élveznek. A rend a külügyminisztérium felügyelete alatt áll. Hazaiak és külföldiek egyaránt elnyerhetik.
Rendjel: Eltérő méretű jelvények, az egyes osztályoknak megfelelően. A rend jelvényei zöld zománcozású (áttört) babérkoszorúról függnek le. Aranyszegélyű, ötszárú, fehér zománcozású, villásvégű kereszt, a keresztszárak között sima arany sugárnyalábokkal. (Az V. osztály fémrészei ezüstszínűek.) Az előlap kék középmedalionjában arany belga királyi korona, arany körgyűrűvel. A hátlap középmedalionjában kék alapon arany L betű (= LEOPOLD) – tükörmonogramként. Arany körgyűrűben.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Ötágú, brillantírozott, ezüst rendi csillagra helyezett, megfordított, ötágú, sima sugarú, arany rendi csillag. Közepén megismétlődik a rendjelvény.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Ötágú, aranyszegélyű ezüstcsillag, brillantírozott felülettel, a keresztcsúcsokon ezüstgömböcskékkel. A keresztszárak között sima, arany sugárnyalábokkal. Középen megismétlődik a rendjelvény.
Rendi pálma: Ovális alakú, egymásra helyezett (áttört), felül és alul összeérő pálmák.
Érmek: Az érmek a belga királyi koronáról függnek le. A kör alakú érem előlapján középen a belga királyi korona. Szegélyes körgyűrűben felirat: „TRAVAIL ET PROGRÉS” vagy „ARBEID EN VOORUITGANG”.
A szalag színe kékesvörös.
II. LIPóT-REND (ORDRE DE LeOPOLD II.): II. Lipót király alapította 1900. augusztus 24-én, eredetileg Kongó Állam rendjeleként, és szintén 1908-ban vették fel a belga kitüntetési rendszerbe. Általános jellegű érdemrend, katonai és polgári érdemekért egyaránt adományozható hazaiaknak és külföldieknek is. Azok kaphatják, akik sokat tettek a királyért vagy a királyi családért. Ez a gyakorlatban ma már általában hosszú és hűséges szolgálatot jelent.
A rendnek I–V. osztálya van. A rendhez tartozik, mint VI. osztály, egy háromfokozatú érem: Arany Érem (Médaille d’or), Ezüst Érem (Médaille d’argent), Bronz Érem (Médaille de bronze).
A rend IV. és V. osztályát az első vagy a második világháború idején szerzett érdemekért katonáknak megkülönböztetett rendjelvényként adományozták.
Rendjel: Eltérő méretű jelvények, az egyes osztályoknak megfelelően. A rend jelvényei arany belga koronáról függnek le. Arany máltai kereszt, a keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel. (Az V. osztály jelvényei ezüstszínűek.) Az előlapon széles, aranyszegélyű középmedalion. Fekete mezőben heraldikailag jobbra néző, ágaskodó, koronás – arany – belga oroszlán. Aranyszegélyű, kék kör- gyűrűben, aranyfelirat: „L’UNION FAIT LA FORCE” (vagy) „EENDRACHT MAAKT MACHT”.
A hátlap fekete középmedalionjában (arany-) koronás L (= LEOPOLD) – tükörmonogramként. Arany körgyűrű. A keresztszárak között pálmaágakkal.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Ötágú, brillantírozott, ezüst rendi csillagra helyezett, megfordított, ötágú, sima sugarú, arany rendi csillag. Középen megismétlődik a rendjelvény.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Ötágú, aranyszegélyű, ezüstcsillag, brillantírozott felülettel, a keresztcsúcsokon gömböcskékkel. A keresztszárak között sima, arany sugárnyalábokkal. Középen megismétlődik a rendjelvény.
Érmek (korona nélkül): Megismétlődik – zománctalan kivitelben, a fokozatnak megfelelő színben – az éremkép. Maga az érem sajátos, pajzsformátumú, keresztcsúcsoktól keresztcsúcsokig terjedő részletekkel.
A szalag színe kék, középen fekete sávval.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnepek
BELGIUM NEMZETI ÜNNEPE: Belgium első számú nemzeti ünnepe július 21-e. 1831-ben ezen a napon tette le az alkotmányos esküt I. Lipót (1831–65), a belgák első királya. E napon állami ünnepségeket tartanak, és munkaszüneti napként szerepel a naptárban.
Flamand nemzeti ünnep: Július 11-e a flamand nemzeti ünnep, 1302-ben ugyanis e napon győzte le Kortrijknél a flamand gróf fia (Gwijde van Namen) és unokája (Willem van Gullik) a városi milíciákkal a francia lovagi seregeket (aranysarkantyús ütközet). Ez a flamand gróf legfőbb hűbérura, a francia király elleni egyértelmű lázadás volt, egyben a városok önállóságának és erejének kifejezése, egy új ethosz első határozott megnyilvánulása is. Az aranysarkantyús ütközet (Guldensporenslag) az idők során a flamand nemzeti identitás egyik legfőbb jelképévé vált.
A francia nyelvű közösség nemzeti ünnepe: Szeptember 27-én van a francia közösség ünnepe, 1830-ban ugyanis az I. Vilmos ellen felkelő patrióták csapata e napon aratott győzelmet a hollandok felett a Park van Brusselben.
A német közösség nemzeti ünnepe: November 15-én tartják a német közösség ünnepét, ez a Lipót nap. Belgium első királya ugyanis a német Szász-Coburg-Gothai uralkodócsaládból származott.
Egyéb munkaszüneti napok
A fegyvernyugvás emléknapja: November 11-én az 1918-as fegyvernyugvásról emlékeznek meg. Belgiumot nagyon megviselte az első világháború, különösen a flamand (északi) részt, ezért a fegyvernyugvás egy ideiglenes kormány megalakulása és az első igazi miniszterelnök kinevezése mellett, valójában a felszabadulás napja is.
Koningsfeest: Sajátos ünnep, és a minisztériumok számára munkaszüneti nap is. November 15-ére esik, nevezhetnénk királyi névnapnak is. A latin liturgikus naptár szerint e nap Albert neve napja, a germán liturgikus naptár szerint pedig Lipóté. E két nevet több király is viselte, és az irántuk való tiszteletből Baldvin király (1951–93) 1951-ben ezen ünnepnap további megtartásáról döntött. Ekkor a föderális parlament tagjai, a civil szervezetek képviselői a királyi család és más magas rangú személyiség jelenlétében tiszteletüket fejezik ki a király előtt.
Május 1.: Munkaszüneti nap a munka ünnepe is. Belgium, különösen Flandria, komoly szocialista hagyományokkal rendelkezik. A 19. század végén a szegény flamand városokban, elővárosokban hódított a keresztényszocializmus: elsősorban a katolikus egyház egyszerű papjai igyekeztek kiemelni a munkanélkülieket a szegénységből, és képviselni a munkások érdekeit. Május elseje Belgiumban sokak számára még ma is fontos és jelentéssel teli ünnep, függetlenül az általános jóléttől.
Belgiumban munkaszüneti napok a nagyobb katolikus ünnepek is.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
ST. BAAFS-KATEDRáLIS, GENT: Belgiumban nehéz szent tereket találni. Hagyományos értelemben szakrális és művészeti szempontból is ilyen helynek tekinthető a genti St. Baafs-katedrális, amelyben a Van Eyck testvérek (egyes vélemények szerint csak Jan) által festett A bárány imádása című szárnyas oltár áll.
GROTE MARKT, BRüSSZEL: Történelmileg igen fontos tér a brüsszeli Grote Markt. Ezen a főleg 17. századi nagy polgárházakkal körülvett téren fejezték le 1567-ben Alba herceg parancsára Egmond és Hoorn grófját, azt a két északi grófot, akik kompromisszumra készen a főnemesség kívánságait közölték II. Fülöppel. A teret körülvevő házak egyikében szállt meg Karl Marx, amikor Belgiumba látogatott. A tér ma is Brüsszel egyik központi helye: turistalátványosság, egyben azonban a mindennapokban használt tér is. A Grote Markt házaiban szálloda, éttermek, irodák és múzeum működik.
ATOMIUM, BRüSSZEL: A brüsszeliek nagy büszkesége az 1958-as világkiállításra készült Atomium. A fejlett, jóléti Belgium szimbóluma ez, egy nagyon sajátos szerkezet, amely épp abban az időszakban készült, mikor Belgium gazdasági fejlődésnek indult.
KORTRIJK éS KöRNYéKE: A flamandok számára, ahogy nemzeti ünnepük is mutatja, felejthetetlen esemény a francia lovagi seregek legyőzése Kortrijknél 1302-ben. Ezért Kortrijk és környéke (ahol valójában a csata zajlott) a franciákon és franciabarátokon aratott győzelem örök jelképe – országon belül is.
IJzer-SíKSáG: Valóban szakrálisnak tekinthető hely a flamandok számára az IJzer-síkság. Ezen a területen az első világháború során rengeteg flamand férfi (közkatona) pusztult el. Mindennek ellenére az IJzer-síkság a kitartás erényére is emlékezteti a flamandokat: négy évig húzódott itt a frontvonal, mivel a flamand katonák megnyitották az IJzer-folyó zsilipjeit (ez hagyományos németalföldi harci fogás), és elárasztották a térséget, végtelenül megnehezítve az ellenség dolgát. Ezek a katonák egyébként, mivel nem ismerték az altisztek és tisztek nyelvét, a franciát, semmit nem értettek a kiadott parancsokból. Az IJzer-síkság a nyelvi elnyomás, a háború áldozatainak és a flamandságnak is jelképe. A 20. század második felében rendszeresen rendeznek itt felvonulást és megemlékezést az első világháború flamand áldozatairól, egyben tüntetést minden háború ellen. Mivel a felvonuláson nemcsak a flamand hazafiak, de a szélsőséges flamand csoportok is képviseltetik magukat, gyakran tartják ezt a helyet ab ovo nacionalista gyülekezőhelynek. (A nemzetközi rosszhír miatt a flamand nacionalisták az utóbbi években hajlandóak arra, hogy saját kivonulásukat néhány hét eltéréssel tartsák a Flamand Közösség ünnepétől.)
PARK VAN BRUSSEL: A vallonok számára fontos helyszín, ahol 1830-ban a vallon és flamand felkelők közös csapatai vereséget mértek Vilmos holland király seregére.
PALEIS VAN BRUSSEL: Mind vallon, mind flamand területen megbecsülésnek örvendenek a királyi család kastélyai, például a Paleis van Brussel, amely a király munkahelye. Ezeket azonban szakrális térnek nem lehet igazán nevezni.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
MANNEKE PIS: Nem szakrális, de fontos jelkép a híres „Pisilő Kisfiú”, aki a brüsszeli Grote Martktól alig tízméternyire, egy kis mellékutcában áll. A kis szobor már a 17. századtól létezik, eredete azonban nem tisztázott. Annyit lehet róla tudni, hogy alkotója Hyëronymos Duquesnoy volt, aki egy, állítólag már a 14. században meglévő kis szobrot helyettesített művével. A mai szobor természetesen csak másolat, az eredeti múzeumban van.
Waterlooi oroszlán: Az 1826-ban elkészült emlékművet I. Vilmos a waterlooi győzelem emlékére és fia dicsőségére emeltette egy mesterséges dombon. Itt aratta a döntő győzelmet az európai koalíció Napóleon seregei felett. A csatát történelmi jelmezbe öltözve minden évben újrajátsszák (eddig még mindig a koalíciós csapatok győztek).
SÖRKULTÚRA: Bár Európában elsősorban Németországot és Hollandiát tekintik nagy sörkultúrával rendelkező országnak, a belgák sörhagyományai is igen jelentősek. Ma Belgiumban mintegy 450-féle sört készítenek. Legtöbbjük sokszázados hagyományokra tekint vissza. Híresek a különböző apátsági sörök, és sok település rendelkezik saját sörfőzdével. Ugyanilyen jelképértékű a belga csokoládé vagy a belga praliné.