Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:315–326.
SZARKA LÁSZLÓ
A Szlovák Köztársaság állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Szlovák Köztársaság, Slovenská Republika
Terület: 49 034 km2
Lakosság: 5 422 366 fő (2002)
Főváros: Pozsony
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 8 körzet
Nyelvek: szlovák, magyar, cseh, ukrán
Szlovákia területét első alkalommal az 1919. június 28-i versailles-i, illetve az 1920. június 4-i trianoni békeszerződés rögzítette. A történeti Magyarország részeként a felső-magyarországi, szlováklakta etnikai régióra vonatkoztatva a 19. században kezdett általánossá válni a „Slovensko” megnevezés, de az etnikai terület megjelölésére a kifejezés már a középkori oklevelekben is kimutatható.
Az első Csehszlovák Köztársaság 1938. október 6-án a szlovák autonómiatörekvések prágai elfogadásával átalakult. Az 1938. évi 299. számú törvény Szlovákia területének az úgynevezett második Cseh–Szlovák Köztársaság keretei közt széles körű autonómiát biztosított, önálló kormánnyal, parlamenttel, s csupán a hadügyi, külügyi és a közös ügyeket érintő pénzügyi kormányzat maradt közös.
Az autonóm Szlovákia területét az 1938. november 2-i első bécsi döntés változtatta meg, amikor is a nagyhatalmi döntőbíráskodás eredményeként Magyarországhoz visszakerült 11 927 km2 túlnyomórészt magyarlakta dél-szlovákiai, illetve kárpátaljai terület.
Csehország 1939. március 14-i német megszállásával egy időben a pozsonyi szlovák parlament elfogadta az 1939. 1. számú törvényt, amellyel létrehozta az önálló Szlovák Köztársaságot. Az első Szlovák Köztársaság Németország protektori hatalma alatt 1945. március végéig létezett.
Az 1945. április 5-i kassai kormányprogram alapján Szlovákia korlátozott, az 1945–68 közötti időszakban változó tartalmú autonóm jogkörökkel ismét az egységes Csehszlovákia részévé vált.
Az 1968. október 27-én elfogadott és 1969. január 1-jével életbe lépett 1968. évi 143. sz. alkotmánytörvény értelmében Csehszlovákia föderatív köztársasággá alakult Csehszlovák Szövetségi Szocialista Köztársaság néven.
Az 1989–92 közötti szenvedélyes alkotmányjogi viták és a megváltozott geopolitikai környezet hatására 1992. július 17-én a szlovák parlament nyilatkozatot adott ki a Szlovák Köztársaság önállóságáról, majd szeptember 1-jén elfogadta a Szlovák Köztársaság alkotmányát. A prágai cseh–szlovák szövetségi parlament november 25-én fogadta el az 1992. évi 542. számú törvényt a Cseh–Szlovák Szövetségi Köztársaság 1992. december 31-i megszűnéséről, illetve kettéválásáról. Rövid ideig még létezett a cseh–szlovák pénzügyi unió és a két önálló utódállam EU-tagságáig fennmaradt a cseh–szlovák vámunió. Szlovákia 2004-től tagja az Európai Uniónak.
Az 1993. január 1-jén önállósult Szlovák Köztársaság állami szimbólumainak kérdését és azok használatát a Szlovák Nemzeti Tanács 1993-ban hozott 63. számú törvénye szabályozta először: az állami címer, az állami zászló, az állami pecsét mellett az állami himnusz alkotja a szlovák állami szimbólumokat, amelyeket csakis a törvény által rögzített módon lehet használni.
Az 1993. évi 63. számú törvényt az 1996. évi 273. számú törvénnyel módosították. A módosítások az állami szimbólumok körét és tartalmát nem érintették, kizárólag azok használatát, alkalmazását pontosították. Mindkét törvény a Mečiar vezette kormányok idején született. Az 1996. évi módosítást a harmadik Mečiar-kormány arra is megpróbálta felhasználni, hogy korlátozó értelmezéssel szűkíteni igyekezett a más államok zászlajának és himnuszának alkalmazását Szlovákia területén, amennyiben kizárólag az adott állam hivatalos delegációjának jelenléte esetében tartotta azt megengedhetőnek.
Az állami szimbólumokkal kapcsolatos kormányzati és állami közigazgatási felelősséget, jogköröket a szlovák kormányzati munka és az állami közigazgatás szervezeti felépítéséről szóló 2001. évi 576. számú törvény szabályozza.
A szlovák állami szimbólumok az önálló Szlovák Köztársaság létezésének első tíz évében teljes egészében meghonosodtak. Ebben döntő szerepet játszott, hogy az állami címer és az állami himnusz 1918 óta része volt a közös csehszlovák állami szimbólumoknak. Az új szlovák állami zászló esetében pedig a színek maradtak változatlanok. A szlovák törvényhozás a mečiari kormányok idején különösen nagy súlyt fektetett az állami szimbólumok kodifikálására, bevezetésére és népszerűsítésére.
Az oroszlános cseh címerrel és a csehek által átvállalt csehszlovák zászlóval szemben a szlovákok szívesen azonosulnak a „saját” állami szimbólumaikkal, amelyek heraldikai és esztétikai szempontból egyaránt igen szépen kivitelezettek, történetileg letisztultak. A magyar címerben is szereplő kettős kereszt motívumát csak a nacionalista körök próbálták meg anakronisztikus történeti viták kirobbantására felhasználni, a közvélemény viszonylag rövid ideig és igen visszafogottan reagált a magyar államot jogbitorlással vádoló hangokra.
CÍMER
Az állami címert az 1993. évi 63. számú törvény a következőképpen határozza meg: „(1) A Szlovák Köztársaság állami címerét (továbbiakban: az állami címert) a vörös színű kora gótikus címerpajzson ezüst kettős kereszt alkotja, amely a kék hármas halom középső kiemelkedő halmába ékelődik. (2) A kereszt törzse és ágai a végükön kiszélesednek és bevágódnak, csúcsai legömbölyítettek.” A címer használatára feljogosított intézményeket, a használat módozatait a törvény 3–6. §-ai szabályozzák.
A Szlovák Köztársaság állami címerében szereplő hármas halom és kettős kereszt motívumának azonossága és ábrázolásának hasonlósága a magyar címer egyik részével régi és áldatlan viták tárgya. A jelenlegi szlovák történetírás, heraldikai szakirodalom – egyértelműen a szlovák–szlovien–nagymorva folytonosság elméletére alapozva – a kettős kereszt bizánci eredetét, illetve a hármas halommal együtt a mai Szlovákia területéhez való kötődését állítja. A kettős keresztet ábrázoló felvidéki, felső-magyarországi (azaz a mai szlovákiai területhez kötődő) családi, városi címerek gyakoriságát elegendő bizonyítéknak tartják arra, hogy a cirill–metódi bizánci hittérítés idejére visszavezethető, szlovák etnogenezishez köthető hagyománynak tekintsék a mai szlovák címer kettős keresztjét. Az egyik legtöbbször emlegetett érvként a Képes Krónikának az 1312. évi rozgonyi csatát ábrázoló képét szokták felhozni, amelyen a Csák Mátét segítő Amadékat legyőző királyi sereg előtt a földön hever a kettős keresztet ábrázoló zászló: ez egyes szlovák történészek szerint egyértelműen annak bizonyítéka, hogy a Csák- és Amadé-féle „felvidéki” seregek vereségét az illusztráló a felvidéki szimbólum földre került helyzetével kívánta ábrázolni. E szerint a felfogás szerint a szlovák állami címer kialakulásának három szakasza van, a bizánci (6–12. század), a magyarországi (12–20. század; az Uhorsko szlovák kifejezést, amely a történeti Magyarországot jelenti, szemben a mai Maďarsko-val, csak így lehet kifejezni) és a szlovák (19–20. század). Ezek szervesen kapcsolódnak egymáshoz. A mai címer mutatja a szlovák nemzet ragaszkodását a kereszténységhez, a keresztény értékekhez. Ma sok állam címerében fordul elő a kereszt, de csak Szlovákia és Magyarország esetében megy vissza ilyen korai előzményekre.
Az 1994–1998 közötti Mečiar-kormányzati periódus szlovák politikusainak egy harciasan nacionalista csoportja még azt az ötletet is felvetette, hogy a szlovák címer kizárólagos használati jogaira hivatkozva követeljék Magyarországtól a kettős keresztnek a magyar állami címerből való eltávolítását.
Összegezve: a szlovák és a magyar állami címerben szereplő kettős kereszt egyértelműen a 12–13. századi bizánci hatás maradványaként rögzült az uralkodói, majd pedig számos más városi, családi címerben. A két állami címer hasonlósága sokkal inkább a két nemzet közös történelmének, semmint egymással szembeni sérelmeinek lehetne a bizonyítéka. Az ómorva folytonossághoz ragaszkodó szlovák történetírás természetesen joggal érvelhet a régió szláv nemzetei között elterjedt cirill–metódi hagyománykörrel, de ez önmagában semmiképpen sem teheti kisajátíthatóvá vagy éppen elvitathatóvá a kettős kereszt magyar állami címerben való alkalmazását. Különösen nem, ha tudjuk, hogy a címerek csak a 12. század második felében jelentek meg Európában.
ZÁSZLÓ
Az állami zászlót az 1993. évi 63. számú törvény 7. §-a írja le: „A Szlovák Köztársaság állami zászlaja (továbbiakban: az állami zászló) három, egyforma széles, egymás alatt elhelyezkedő vízszintes sávból áll, amelyek színe: fehér, kék és vörös. A zászló elülső síkján helyezkedik el az állami címer.” A 12. §-ban leírt kerek formájú állami pecsét az állami címert ábrázolja, amely hársfaleveleken helyezkedik el, s a címert a „Szlovák Köztársaság” felirat övezi.
A szlovák zászló színei (fehér-kék-vörös) azonosak az orosz zászlóéval, mi több a szláv nemzetek többsége is ezt a három színt alkalmazza. A szlovák zászló kialakításakor tehát a szláv színvilág választása eleve eldöntött kérdés volt, részben a történeti előzmények, részben a csehszlovák zászló színeinek folytonossága miatt is. A csehszlovák zászlóról s a többi közös szimbólumról rendelkező 1992. évi 542. számú cseh–szlovák szövetségi törvény mindkét államot arra kötelezte, hogy a közös szimbólumokat saját nemzeti szimbólumokkal cseréljék fel. Ez a csehszlovák zászló esetében a csehek nem tették meg, s a törvényben vállalt kötelezettség ellenére a Cseh Köztársaság zászlójaként tovább használják a korábbi csehszlovák zászlót.
A szlovák állami zászló a szlovák címerrel együtt igen hamar közkedveltté vált a szlovákok körében. A fiatal állam mindet elkövetett annak érdekében, hogy a címerrel együtt az állami zászló is ki legyen tűzve minden középületen és rendezvényen. A szlovákiai sportolók címeres mezén, a sportrendezvények kulisszáin mindenütt megjelennek a szlovák állami zászló színei és a címer. Sok vitára adott okot kezdetben az a megoldás, amely a zászló hátsó síkján a színeket az elülső sík fonákjaként fordított sorrendben ábrázolja, s a címer is csak az elülső síkon volt látható.
A kezdeti aggályok ellenére a szlovák állami szimbólumok közül éppen az állami zászló vált a legközkedveltebb jelképpé.
Az állami zászló használatát az állami szimbólumokról szóló 1993. évi 63. számú törvény 8–9. §-ai szabályozzák. A törvény megkülönbözteti az állami lobogót és a zászlót: a lobogó arányait, díszítését a törvény szabályozza. A zászlót a zászlótartó rúddal, illetve felfüggesztéssel együtt kell használni, és mérete különbözik az állami lobogó 2:3 méretarányától. Az öt állami ünnepnapon kötelező az állami lobogók kitűzése a településeken, mégpedig az ünnep előtti napon legkésőbb este hat órától az ünnepet követő napon legalább reggel nyolc óráig. Az állami lobogót kell használni nemzetközi események, kiemelten fontos állami, önkormányzati rendezvények alkalmával. Az állami zászlót fizikai és jogi személyek egyaránt használhatják, ügyelve a zászló méltóságára.
HIMNUSZ
Janko Matúška szlovák költő 1844-ben azt követően írta meg Nad Tatrou sa blýska (Villámlik a Tátra fölött) című versét, hogy – L’udovít Štúrnak, a szlovák nemzeti mozgalom reformkori vezéralakjának a pozsonyi evangélikus líceumból való eltávolítása után – Štúr tanítványaként tanárával és 21 diáktársával együtt szolidaritásból elhagyta a líceumot.
A Pozsonyból Lőcsére tartó tiltakozó menetelés résztvevőjeként Matúška versében a szlovák nemzet korabeli vigasztalan helyzetét, a magyarokkal szembeni ellenállás fontosságát és a győzelembe vetett reményt énekelte meg a tátrai villámok allegóriájának formájában. A vers azért is különösen fontos a szlovák irodalomtörténetben, mert a Štúr által kezdeményezett új szlovák nyelv egyik legelső ismert irodalmi alkotása. A Kopala studničku kezdetű szlovák népdal és a többféle szövegváltozatban meglévő magyar változata volt a vers mintája. Ez érződik is a szöveg nyelvi frissességén.
Már az 1848–49. évi nemzetiségi harcok idején szlovák nemzeti dalként énekelték a magyar szabadságharc ellen harcoló szlovák önkéntes alakulatok katonái. Az első versszakban ugyanis Matúška név nélkül, de a grammatikai egyeztetés szlovák nyelvben a magyarnál is egyértelműbb eszközeivel a tátrai villámokról szóló első sort követően így folytatja: „Állítsuk meg őket testvérek, majd csak elvesznek, és a szlovákok felélednek.”
A szlovák állami himnusz törvényben kihirdetett szövege az egyértelmű magyarellenes célzás kiiktatása érdekében a második sorban a következőképpen változott: „Álljunk meg testvérek!” A változatás körül széles körű polémia bontakozott ki. Voltak, akik a magyarokra utaló versszak teljes elhagyását javasolták, végül maradt a fentebb jelzett felemás módosítás.
A szlovák himnusz mind a korabeli nyelvi és iskolai harcok, mind az 1848–49. évi nemzetiségi konfliktusok kontextusában a nemzeti önállóság vágyát akarta kifejezni, s ezt a vágyat a 20. századi szlovák történeti fejlődés is végig központi célként kezelte. A Csehszlovák Köztársaság 1918. évi megalakulását követően Matúška versének első versszaka a csehszlovák himnusz cseh nyelvű első strófája után, kötelezően elhangzó, nyelvében, dallamában, tempójában és hangulatában egyaránt különböző második strófája volt. 1993 óta a Szlovák Köztársaság állami himnuszaként a vers első két versszakát éneklik.
A himnusz szövege:
Nad Tatrou sa blýska, hromy divo bijú,
Zastavme ich, bratia,
veď sa ony stratia,
Slováci ožijú.
To Slovensko naše posiaľ tvrdo spalo,
ale blesky hromu
vzbudzujú ho k tomu,
aby sa prebralo.
Magyar fordításban:
A TÁTRA FÖLÖTT VILLÁMLIK
Tátra fölött villám járja dühös táncát,
Bátorság testvérek, elmúlnak a vészek,
S él, győz a szlovákság.
A szlovák föld szunnyad mélyen és keményen,
Ámde serkentően szél fütyül, ég dörren,
Hogy magához térjen. (...)
Baranyi Ferenc fordítása
Forrás: Sziklay László: A szlovák irodalom története,
Budapest, 1962. 383.
A szlovákiai magyaroktatásban a fordító megjelölése nélkül az első versszakot mindmáig az alábbi fordításban tanítják: „Zeng a Tátra, villámok cikáznak/ Állj meg szlovák testvér, elmúlik a veszély/ Szebb napok virradnak.”
KITÜNTETÉSEK
A szlovák kitüntetési rendszert az állami függetlenség 1993. évi ismételt elnyerését követően alakították ki. Fő elemeit az 1994. évi 37. számú törvény szabályozza, amelyet az 1997. évi 151. törvény módosított (pl. Fehér Kettős Kereszt Rend, Andrej Hlinka-rend, Ľudovít Štúr-rend, Milan Rastislav Štefánik-kereszt, Pribina-kereszt). Ezt követően is sor került elismerés alapítására (pl. a Szlovák Köztársaság Elnökének Keresztje, 2001).
Bár teljesen új, modern kitüntetési rendszerről van szó, ennek egyes elemei, részletei nagymértékben idézik a Szlovák Állam 1939–45 közötti kitüntetéseit.
FEHÉR KETTŐS KERESZT REND (RAD BIELEHO DVOJKRÍŽA): A Szlovák Köztársaság legmagasabb állami kitüntetése. 1994. február 2-án hozták meg az alapításáról szóló törvényt, amely 1994. március 1-jétől van érvényben. E rendet csak külföldi állampolgároknak lehet adományozni. Polgári és katonai tagozata van. Általános jellegű rend, I–III. osztálya van.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rendjel polgári és katonai tagozatainak jelvényei eltérőek. A polgári tagozat jelvénye: stilizált hársfaleveles tagról (amely szlovák szimbólum is), coulantról függ le. A katonai tagozat jelvénye: stilizált hársfaleveles, két keresztbe rakott karddal ékes tagról (a kardok markolata lent van, hegyük fent), coulantról függ le. Az előoldalon aranyszegélyű, vörös pajzsmezőben, ezüstszegélyű, fehér kettős kereszt. A pajzs körül arany olajágkoszorú. E pajzs ötágú, sima sugaras aranycsillagra van helyezve. A hátoldalon aranyszínű középmedalionban a Szlovák Köztársaság államcímere. Szegélyes körgyűrűben „SLOVENSKÁ REPUBLIKA” felirat.
Rendi csillag: Az előoldalon nyolcágú, sima sugaras arany rendi csillag. Közepén aranyszegélyű, vörös pajzsban, ezüstszegélyű, fehér zománcozású kettős kereszt. A pajzs körül arany olajágkoszorú. A hátoldalon aranyszínű középmedalionban a Szlovák Köztársaság államcímere. Szegélyes körgyűrűben „SLOVENSKÁ REPUBLIKA” felirat.
A szalag kék, középen vörös sávval.
ANDREJ HLINKA-REND (RAD ANDREJA HLINKU): A Szlovák Köztársaság legmagasabb állami kitüntetése, amelyet saját állampolgárai kaphatnak meg. 1994. február 2-án hozták meg az alapításáról szóló törvényt, amely 1994. március 1-jétől van hatályban. Olyan személyeknek adományozzák, akiknek jelentős szerepe volt a Szlovák Köztársaság létrehozásában. Minden évben, az állami önállóság elnyerésének évfordulóján (január 1-jén) adományozzák. I–III. osztálya van.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű, illetve kivitelű. A rend jelvényei stilizált rózsaleveles hordtagról – coulant – függnek le. Az előoldalon ezüstszegélyű, fehér zománcozású kereszt. Arany középmedalionban Andrej Hlinka balra néző portréja. A kereszt mögött (hegyével lefelé mutató) aranynyíl. Az egész motívum plasztikus heraldikai rózsára van helyezve. A hátoldalon aranyszínű középmedalionban a Szlovák Köztársaság államcímere. Szegélyes körgyűrűben „ZA ZÁSLUHY O VZNIK SLOVENSKEJ REPUBLIKY” felirat.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Az előoldalon tízágú, brillantírozott felületű arany rendi csillag, középen a rendjelvénnyel. A hátoldalon, aranyszínű középmedalionban, a Szlovák Köztársaság államcímere. Szegélyes körgyűrűben „ZA ZÁSLUHY O VZNIK SLOVENSKEJ REPUBLIKY” felirat.
Rendi csillag (a középkereszthez): Egyező rendi csillag, azonban ez ezüstszínű, brillantírozott csillag.
A szalag kék-fehér-kék.
ĽUDOVÍT ŠTÚR-REND (RAD ĽUDOVÍTA ŠTÚRA): 1994. február 2-án hozták meg az alapításáról szóló törvényt, amely 1994. március 1-jétől van hatályban. Általános érdemrend. Polgári és katonai tagozata is van. Belföldieknek adományozzák. Olyanok kaphatják meg, akik a demokrácia és az emberi jogok területén kiemelkedő érdemeket szereztek, akik a Szlovák Köztársaság védelmén és biztonságán munkálkodtak, érdemeket szereztek a Szlovák Köztársaság jó hírnevének öregbítése terén. Ugyancsak adományozható kiemelkedő érdemekért a politikában, az állam vezetésében, a közigazgatásban. Adható a nemzetgazdaságban, a tudomány, a technika, a kultúra, művészet, iskolaügy, a sport területén szerzett érdemekért. Kollektíváknak, így katonai alakulatoknak, intézményeknek is adományozható. Ha ezek rendelkeznek zászlóval, akkor a rendjelet arra erősítik fel. A rendet a Szlovák Köztársaság Alkotmánya elfogadásának napján adományozzák. I–III. osztálya van.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rendjel polgári és katonai tagozatainak jelvényei eltérőek. A polgári tagozat jelvénye, amely egy tagról (coulantról) függ le. Ennek közepén aranyszegélyű, fehér zománcozású kettős kereszt van. Alsó szélén, kör alakban elhelyezett öt hársfalevél (szlovák szimbólum is). A katonai tagozat jelvénye, amely egy tagról (coulantról) és négy kereszt alakban elhelyezett arany hársfalevélről függ le. A levelek között, a „keresztszárak között” két, egymásra helyezett aranykard van (a kardok markolata lent, a pengéjük hegye pedig fent van). Az előoldalon aranyozott ezüst máltai kereszt. A keresztszárakon stilizált hársfalevél, a keresztszárak között sima, plasztikus sugárnyalábokkal. Vörös középmedalionban Ľudovít Štúr szembenéző aranyportréja. Arany körgyűrű. A hátoldalon, a középmedalionban, a Szlovák Köztársaság államcímere. Szegélyes körgyűrűben felirat: „NASPÄÊ CESTA NEMOŽNÁ – NAPRED SA ÍSÊ MUSÍ”.
Rendi csillag: Az előoldalon hatágú, elforgatott, aranyozott ezüst máltai kereszt formájú rendi csillag. A keresztszárakon stilizált hársfalevelekkel. Három keresztszár között aranyszegélyű, fehér zománcozású kettős kereszttel. Vörös középmedalionban Ľudovít Štúr szembenéző aranyportréja. Aranyszegélyű kék körgyűrűben „NASPÄÊ CESTA NEMOŽNÁ NAPRED SA ÍSÊ MUSÍ” felirat (aranybetűkkel). A hátoldalon, középmedalionban, a Szlovák Köztársaság államcímere. Alul „SLOVENSKÁ REPUBLIKA” körirattal.
A szalag vörös-kék-keskenyebb fehér (Szlovákia nemzeti színei).
MILAN RASTISLAV ŠTEFÁNIK-KERESZT (KRÍŽ MILANA RASTISLAVA ŠTEFÁNIKA): 1994. február 2-án hozták meg az alapításáról szóló törvényt, amely 1994. március 1-jétől hatályos. Katonai érdemkereszt. A Szlovák Köztársaság állampolgárainak adományozható, akik saját életük veszélyeztetésével a Szlovák Köztársaság védelmében, illetve emberi élet vagy jelentős anyagi javak mentésében érdemeket szereztek. Katonai, polgári védelmi, illetve életmentő érdemek elismerésére szolgál. I–III. osztálya van. Január 1-jén, a Szlovák Köztársaság létrejöttének emléknapján adják át.
Érdemkereszt: Az osztálynak megfelelő színű kereszt. A jelvények az osztálynak megfelelő színű fém merevítőpántról függnek le, mely a szalag alsó részére van erősítve. Az előoldalon kereszt, háromszögben végződő szárakkal. A keresztszárak felületén plasztikus sólyomábrázolásokkal (ez csehszlovák szimbólum), a keresztszárak között egy-egy sugárnyaláb. Kék középmedalionban – az osztálynak megfelelő színben – Milan Rastislav Štefánik balra néző portréja. Osztálynak megfelelő gyűrűben. A hátoldal azonos jellegű. A középmedalionban a Szlovák Köztársaság államcímere „VERIÊ – MILOVAÊ – PRACOVAÊ” körirattal. A hátoldal nem zománcozott, az osztálynak megfelelő színben.
A szalag kék. A szalagon (az osztálynak megfelelő színben) rátét sólyomjelvénnyel.
PRIBINA-KERESZT (PRIBINOV KRÍŽ): 1994. február 2-án hozták meg az alapításáról szóló törvény, amely 1994. március 1-jétől van érvényben Polgári érdemkereszt. A Szlovák Köztársaság állampolgárainak adományozható. Olyanok kaphatják meg, akiknek jelentős szerepe volt a gazdaság, a szociális kérdések, a kulturális élet fejlesztésében. Kimagasló munkásságért is adományozható. I–III. osztálya van. Január 1-jén, a Szlovák Köztársaság létrejöttének emléknapján adják át.
Érdemkereszt: Az osztálynak megfelelő színű kereszt. A jelvények osztálynak megfelelő színű fém merevítőpántról függnek le, mely a szalag alsó részére van erősítve. Az előoldalon úgynevezett Ruppert-kereszt. A keresztszárak között díszítésként ószláv ékszermotívumok. Vörös középmedalionban – az osztálynak megfelelő színben – Pribina szembenéző portréja. A hátoldalon az osztály színének megfelelően, a középmedalionban a Szlovák Köztársaság államcímere. Felül – pontsoros – díszítések (körben). Lent „PRIBINA” körirat.
A szalag vörös. A szalagon az osztálynak megfelelő színben középkori fejedelmi korona (rátét) jelvénnyel.
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ELNÖKE ELISMERÉSÉNEK KERESZTJE (KRÍŽ PREZIDENTA SLOVENSKEJ REPUBLIKY): 2001-ben alapították olyan személyek kitüntetésére, akiket a Szlovák Köztársaság elnöke elismerésben kíván részesíteni. Általános elismerés. Adományozható pl. olyanoknak, akik az állam jó hírnevét keltik külföldön, akik kiemelkedő érdemeket szereztek a jogállamiság, a szabadság, a demokrácia terén. De adható a szociális élet területén szerzett érdemekért is. Adományozható az idegenforgalom, a vendéglátóipar terén, valamint az oktatásügy, a kultúra, művészet, sport területén szerzett érdemekért. Adható olyannak is, akinek szerepe volt az életszínvonal emelésében. Két fokozata van. Érem is tartozik hozzá.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az I. osztály jelvényei aranyszínű–zománcozott, a II. osztály jelvényei ezüstszínű–zománcozott kivitelben készülnek. A középkereszt, illetve a kiskereszt jelvényei az osztálynak megfelelő színű stilizált hársfalevél-koronáról függnek le. Az előoldalon hármas, plasztikus szárú lándzsakereszt. Nagyméretű, szélén rovátkolt díszítésű középmedalionra helyezve. A keresztszárak között stilizált hársfalevél-díszítéssel – szlovák szimbólum. Ezüst középmedalionban, ezüstszegéllyel, színes zománcozott kivitelben a Szlovák Köztársaság Elnökének – államfői – standárja. A hátoldalon a nagykereszt esetében egyező, azonban nem zománcozott kivitelben. A közép- és kiskeresztek esetében a hátoldal egymással egyező, de a nagykereszttől eltérő. Nagyméretű középmedalionban a pozsonyi vár, illetve városrészlete plasztikus ábrázolása, „KRÍŽ PREZIDENTA SLOVENSKEJ REPUBLIKY” körirat. Alul, négyszögletes táblácska, az adományozás számának bevésésére.
Érem: Kerek bronzérem. Az előoldalon a pozsonyi vár, városrészlet a Dunával – plasztikus – ábrázolása. A hátoldalon fent a Szlovák Köztársasági Elnök standárjának képe „MEDALIA PREZIDENTA SLOVENSKEJ REPUBLIKY” felirat. Alul hársfalevelek.
A szalag világoskék, szélein fehér-kék-piros beszövésekkel (szlovák nemzeti színek).
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnepek
A szlovák parlament 1993. október 20-án fogadta el az állami ünnepekről, munkaszüneti napokról és emléknapokról szóló 241/1993. számú törvényt. Az azóta öt alkalommal módosított törvény összesen öt állami ünnepet határozott meg:
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG LÉTREJÖTTÉNEK ÜNNEPNAPJA: Január 1-jén ünneplik.
SZENT CIRILL és SZENT METóD üNNEPE: Július 5-én ünneplik.
Az 1944. évi SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS KIROBBANÁSÁNAK NAPJA: Augusztus 29-én ünneplik.
A SZLOVÁK KÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA ELFOGADÁSÁNAK NAPJA: Szeptember 1-jén ünneplik.
A „BÁRSONYOS FORRADALOM” EMLÉKNAPJA: November 17-én ünneplik, a szabadságért és a demokráciáért folytatott küzdelem emléknapjaként az 1989. évi prágai forradalom tiszteletére.
Emléknapok
A törvény harmadik paragrafusában felsorolt emléknapok száma eredetileg 16 volt, de az 1996. évi törvénymódosítás során M. R. Štefániknak, a Csehszlovákiát alapító emigráns triumvirátus (Masaryk, Beneš, Štefánik) szlovák tagja 1919. május 4-i tragikus halálának napját törölték az emléknapok sorából. Emléknapnak számít viszont a Matica Slovenská megalakításának 1863. augusztus 4-i vagy az 1868. évi turócszentmártoni szlovák nemzeti követelések címen ismert autonómiaprogram június 7-i napja. Ez utóbbi a magyar–szlovák kapcsolatok kiélezett eseményeinek egyike, hasonlóképpen az 1848. évi szlovák nemzeti program megfogalmazásának évfordulójához vagy az ugyancsak emléknapnak minősülő 1907. évi csernovai csendőrsortűz október 27-i napjához. De az emléknapok közt szerepel az emberi jogok március 25-i vagy a holokauszt és a fajüldözések mártírjainak szeptember 9-i napja. Csehszlovákia 1918. október 28-i napja szintén emléknappá minősült vissza, igaz munkaszüneti nap maradt. Október 28-áról igen komoly viták folytak annak érdekében, hogy ez a sokáig tiltott nemzeti ünnepnapnak számító évforduló Szlovákiában is államünnepnek számítson.
Egyéb munkaszüneti napok
Az állami ünnepeken túl a törvény összesen tíz munkaszüneti napot rögzített, ezek közül nyolc egyházi (vízkereszt, nagypéntek, húsvéthétfő, hétfájdalmú Szűzanya, mindenszentek és a két karácsonyi ünnepnap), illetve két világi ünnepnap (a munka május 1-jei ünnepnapja és a fasizmus feletti győzelem május 8-i ünnepe) szerepel a törvényben.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
A szlovákiai műemlékek, nemzeti kulturális emléképületek, emlékművek, emlékhelyek nyilvántartásáról, gondozásáról a 2002. évi 49. számú törvény rendelkezik. Szlovákiában összesen 12 722 ingatlant és 30 103 tárgyat (ingóságot) tartanak nyilván műemlékként. Közülük 72 műemléket minősít a törvény nemzeti kulturális műemléknek, emlékhelynek. A 72 nemzeti kulturális műemlék között a törvény nem tesz különbséget, de az állami ünnepekhez, az államfő személyéhez és más állami reprezentációs alkalmakhoz kötődően a következő nemzeti kulturális emlékhelyek számítanak kiemelkedőnek.
VÁR, POZSONY: A köztársasági elnök és a kormány reprezentációs épülete. A kormányok kinevezésekor, állami ünnepek alkalmával rendezendő fogadások idején, illetve a legmagasabb szintű multilaterális nemzetközi tanácskozások alkalmával (homlokzatán folyamatosan a szlovák állami zászlóval feldíszítve) a szlovák államiság első számú szimbólumaként szerepel.
SZENT MÁRTON-DÓM, POZSONY ÉS A NYITRAI VÁRTEMPLOM: A szlovák katolikus egyház érsekének két legfontosabb szertartáshelye. Közülük a pozsonyi dóm ad helyet az állami és egyházi ünnepek alkalmával celebrált szentmisék többségének.
A SZLOVÁK NEMZETI FELKELÉS MÚZEUMA ÉS EMLÉKPARKJA, BESZTERCEBÁNYA: Az augusztus 29-i állami ünnep kiemelkedő helyszíne.
NEMZETI TEMETŐ, TURÓCSZENTMÁRTON: A törvényileg nem rögzített szlovák nemzeti pantheon szerepét ellátó kegyhely, ahol a szlovák nemzeti mozgalom, kulturális és tudományos élet kiemelkedő személyiségei kaptak helyet. Pl. az 1944-ben az Egyesült Államokban elhunyt Milan Hodža, csehszlovák miniszterelnök (1935–38) földi maradványait is itt helyezték el.
MATICA SLOVENSKÁ: A szlovák nemzeti szimbólumok sorában külön helyet foglal el ez az intézmény, amelynek 1989-ig elsősorban a Magyarok Világszövetségéhez hasonló diaszpóra-gondozó feladatai voltak. Ezzel párhuzamosan a szervezet 2001-ig fenntartója volt a legnagyobb szlovák bibliotékának, a turócszentmártoni Nemzeti Könyvtárnak. Alapszervezetei és politikai ambíciói révén folyamatos szereplője maradt a szlovák bel- és nemzetiségi politikának.
A harmadik Mečiar-kormány idején elfogadott 1997. évi 68. számú Matica-törvény ezt a sajátságosan ambivalens intézményi struktúrát kodifikálta. Így fennmaradtak a kulturális tárca és a Matica közötti párhuzamosságok a kulturális intézményfenntartás terén. A 2001. évi 416. számú új Matica-törvény a szervezettől elvette a Nemzeti Könyvtár és az úgynevezett Nemzeti Kulturális Emlékezet nevű intézmény (ez a Könyvtárral párhuzamosan működő kézirattárat, fotó- és hangtárat jelentette) fenntartói jogait, s a két gyűjteményt a kulturális tárca által üzemeltetett turócszentmártoni Nemzeti Könyvtárba olvasztotta be. A törvény a Matica jogkörét mint történetileg igen jelentős, de a többi kulturális szervezettel egyenrangú szervezet kompetenciáját rögzítette. A külföldi szlovákokkal 1995 óta külön szervezet, a Külföldi Szlovákok Háza nevű intézmény foglalkozik, s ennek kezdeményezésére 2001-től Szlovákia is létrehozta a Külföldi Szlovákok Állandó Értekezletének intézményét.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
MAGAS-TÁTRA: Szlovákia nem hivatalos nemzeti szimbólumai között kiemelt helyet kapnak a hegyek, hegységek. Mindenekelőtt a Magas-Tátra, mint a 19. századi szlovák nemzeti megújhodás egyik szakralizált szent helye. Emellett a szlovák nemzeti romantikus irodalom kedvenc helyszíneiként az alacsony-tátrai Kriváň-hegy vagy a szlovák népi tradíciók egyik szimbólumaként ismert Zólyom megyei Detva község környéke. Legújabban a bősi vízlépcsőt igyekeznek a diplomáciai találkozók állandó célpontjaként ilyen szimbolikus helyszín rangjára emelni.