Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:327–337.
SERES ATTILA
Szlovénia állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Szlovén Köztársaság, Slovenija, Republika Slovenija
Terület: 20 253 km2
Lakosság: 1 932 917 fő (2002)
Főváros: Ljubljana
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 136 járás
Nyelvek: szlovén, magyar, olasz horvát
A Szlovén Köztársaság jelenleg is használt állami szimbólumai a 19. század nemzeti mozgalmaira visszavezethető hosszabb genezis eredményeként alakultak ki, végső formájukat azonban csak az 1990-es évek legelején, az önálló szlovén államiság megteremtésének folyamatában nyerték el.
A részben vagy teljes egészében a mai szlovénok által lakott területeken a kora középkorban létrejött szláv államalakulatok (Karantánia különböző kiterjedései) emléke, habár nem tűnt el maradéktalanul, nem is hagyott mély nyomokat a szlovén nép kollektív emlékezetében. A 8. század közepétől a Frank Birodalom fokozatosan kiterjesztette fennhatóságát Karantániára is, amely a 9. század elejéig belső függetlenségének megőrzésével félvazallusi státusszal bírt, majd teljesen betagolódott a frank államszervezetbe. A frank uralom megszűnése után a szlovénok által lakott területek a Német-római Császárság részévé váltak (Friauli Őrgrófság, Krajnai Őrgrófság), majd a 13. század végétől, 14. század elejétől nagyrészt Habsburg-uralom alá kerültek. A Habsburg-fennhatóság egy rövidebb időszaktól eltekintve – Napóleon 1809–1913 között a szlovénok által lakott Krajnát, valamint Dalmáciát és Horvátország egy részét kivonta a Habsburg-fennhatóság alól, s Illír Tartományok néven francia felügyelet alatt álló önálló provinciává szervezte – egészen az első világháborúig tartott. Az első világháború után a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság (1929-től Jugoszlávia) része lett, a második világháború idején német megszállás alá került.
Szlovénia – Szlovákia mellett – egyike az Európai Unióhoz csatlakozott azon két kelet-európai országnak, amelyek állami függetlensége alig több mint tízéves múltra tekinthet vissza. Az önálló államiság és a nemzetállami keretek megteremtése a 19. század második felében és az első világháborút követő hatalmi rendezés nyomán a kelet-európai népek történetében mindig óriási jelentőséggel bírt, gyakran a régebb óta meginduló nemzetté válási folyamat kiteljesedésével volt egyenértékű. Szlovénia az 1945 utáni föderatív berendezkedésű jugoszláv állam egyik szuverén köztársaságának számított. Ez a viszonylagos autonómia az időnként jelentkező központosító erőfeszítések ellenére komoly lehetőségeket biztosított a szlovén kultúra megőrzésére és a szlovén nemzeti tudat ápolására a 19. században megindult mozgalom továbbvitele szempontjából. A 19. századtól zajló, előrehaladott nemzeti folyamatokhoz képest a szlovén nép az önálló államiság szintjére kissé megkésetten érkezett el (Szlovénia független államiságát 1991. június 25-én nyilvánították ki, az Európai Uniónak 2004 óta tagja). Ez lehet az oka annak, hogy a jelképkeresés- és jelképteremtés folyamata Szlovéniában még mindig nem zárult le, amit az állami címer és zászló körül kialakult legújabb viták is jól érzékeltetnek.
CÍMER
A szlovén címerben a Szlovén Köztársaság állami zászlójában elfogadott színek, a fehér, (sötét)kék és a vörös játszanak domináns szerepet. Vörös szegélyű pajzs (sötét)kék mezejében két alacsonyabb közt egy magasabb fehér (ezüst) hegycsúcs, fölöttük a pajzsfőben három (2,1) 6 ágú aranycsillag lebeg. A pajzstalpban hullámos kék ikerpólya. A 3 hegycsúcs a Júliai-alpok (Szlovénia legmagasabb pontja), a szlovén néptudat mitikus helyének számító Triglav (Háromcsúcs) 2464 m magas csúcsának sziluettje.
A hullámos kék ikerpólya Szlovénia nagy folyóit: a Szávát és a Drávát jelképezi, illetve Szlovénia tengerparti jellegét kihangsúlyozva az Adriát jeleníti meg.
A három csillag a középkori szlovén történelemben fontos szerepet játszó Cillei család címeréről került a független Szlovénia hivatalos címerébe. A Cilleiek birtokainak központja a 15. században a Szlovénia területén található Celje városa volt.
A középkori Karantánia területén a 12–13. században a földesurak különböző címerei terjedtek el, amelyek területi egységenként (grófságonként) igen változatos képet mutattak. Saját címerei voltak a középkorban az egyes városoknak, így Maribornak (Marburg) és Ljubljanának (Laibach) vagy éppen a Velencei Köztársaság fennhatósága alá tartozó tengerparti városoknak, Pirannak és Kopernek. A Habsburg-tartomány Karintia és Krajna önálló címere feltehetőleg az Andesch-Meráni és a Spanheim családok címereiből alakult ki. A jelenlegi címer színeit a zászló színeiből eredeztetik, annak nincsenek a középkorig visszanyúló előzményei. A középkori címerek közül csak a Cilleiek címeréből kerültek át motívumok a jelenlegi címerbe.
Szlovénia, mint jugoszláv tagköztársaság, önálló címerrel rendelkezett, amely semmiféle összefüggésben nem állt a szlovén népi-nemzeti hagyományokkal, a terület sajátosságaival, s nem sokban különbözött a szocialista korszak megszokott állami címereitől. A szocialista címer kinézetét a Szlovén Szocialista Köztársaság 1947. és 1974. évi alkotmányaiban – az utóbbiban jelentéktelen változtatásokkal – rögzítették. A címer alapmotívumát a körbefutó, s alul levelekkel, illetve szalagokkal összefogott két köteg aranysárga színű búzakalász képezte, amelyek felső végei egy ötágú vörös csillagban összpontosultak. A területre csak a szintén aranysárga Triglav vonulatát stilizáló hegycsúcsok és a tengert jelképező kék hullámos csík emlékeztettek a két köteg búzakalász által összefogott mezőben.
Szlovénia függetlenné válásakor szükség volt egy új, a terület hagyományait hatékonyabban kifejező államcímer megalkotására, amelynek ma is meglévő formáját a szlovén parlament fogadta el 1991. június 25-én. A címert Marko Pogačnik (1944–) szobrászművész tervezte.
A szlovén állami függetlenség kikiáltásakor elfogadott, s jelenleg még érvényben lévő címer sok vitát váltott ki Szlovéniában, ezért a parlament 2003-ban nyílt pályázatot írt ki új címer és lobogó megtervezésére. A pályázaton az első díjat Dušan Jovanovič pályaműve nyerte el. A nyertes pályamunka a hagyományos szlovén nemzeti színeknek tekinthető fehér-sötétkék-vörös elemeket megtartva a címerpajzs mezőjét két részre osztotta: felül sötétkék, alul vörös tartományra. Mindkét tartományban egy-egy egyenes fehér csík húzódik, a két tartományt a Triglav két alacsonyabb csúcsát stilizáló háromszögben megtörő fehér csík osztja ketté. A kék tartományban található a Triglav legmagasabb csúcsát jelképező fehér háromszög, míg az alsó vörös tartományban egy lefelé döntött fehér háromszög, amely Szlovénia vizeit szimbolizálja. A téglalap alakú zászló ugyanezt az elrendezést mutatja.
Nem lehet tudni, hogy mi lesz a sorsa az új címernek, mindenesetre a pályamunka végső elfogadásáról a parlament alkotmányügyi bizottságának kell szavaznia, majd a végső szót a parlament mondja ki a címerváltoztatás kérdésében.
ZÁSZLÓ
A szlovén zászló fehérrel, (sötét)kékkel és vörössel vágott. A színes sávok egyenlő arányban, a zászló felületének egy-egy harmadát foglalják el. A bal felső sarokban, a fehér és sötétkék sávok metszéspontjánál található az állami címer. A geometriai elrendezés szerint a címer méretének meg kell egyezni egy sáv méretével, tehát a zászló szélességének egyharmada lehet. A hatágú sárga csillagok nem lóghatnak ki a fehér mezőből, a címerpajzs aljának pedig a sötétkék mezőben kell elhelyezkednie. A zászló szélességének és hosszúságának aránya 1 : 2.
A szlovén nemzeti-állami zászló színei megegyeznek a szláv népek többségénél elfogadott és használt színekkel: a fehérrel, kékkel és vörössel. A szlovén nemzeti lobogó korai elődjének az orosz zászlót kell tekinteni, amelyet I. Péter orosz cár uralkodása idején, holland és angol minták alapján alakítottak ki, eredetileg az orosz kereskedelmi flotta használatára. Az 1848. évi prágai szláv kongresszuson a Habsburg-monarchia szláv népei az orosz lobogóban ilyen formán elterjedt színeket vették alapul, ezzel is kifejezve összetartozásukat a legnagyobb szláv állam népével.
A színeket a Habsburg Birodalom több szláv lakosságú tartománya is átvette, s így lett kifejezőjévé a szlovén nemzeti mozgalomnak, amely az orosz lobogó színeit változtatás nélkül, azonos sorrendben vette át. Először 1848-ból találunk arra adatot, hogy a szlovén hazafiak ezeket a – később hagyományos szláv trikolórrá alakuló – színeket viselték.
Az 1918. december 1-jén létrejövő Szerb–Horvát–Szlovén Királyság ezeket a színeket meghagyva, a vízszintes kék-fehér-vörös sorrendet elfogadva tette meg hivatalos zászlajának. Ugyanez lett később az 1945 utáni Jugoszlávia hivatalos állami lobogója is, azzal a különbséggel, hogy a zászló közepére egy ötágú vörös csillagot tettek. A hatályos szövetségi törvények szerint a jugoszláv szocialista köztársaságok visszatérhettek hagyományos nemzeti színeik viseléséhez, a törvények csupán arra kötelezték őket, hogy a nemzeti szimbolikában meg kell jeleníteni a kommunista mozgalom emblémáját, a vörös csillagot. Így válhatott a szocialista Szlovénia bevett zászlajává, a fehér-sötétkék-vörös csíkozású zászló, közepén a vörös csillaggal. A szlovén függetlenség kivívása idején kivették a vörös csillagot a zászló mezejéből, s helyette a Marko Pogačnik által tervezett címert tették be. A zászlót ilyen formában 1991. június 25-én a függetlenség kinyilvánításakor fogadta el a szlovén parlament.
Az 1991. december 23-án elfogadott új szlovén alkotmány pontosan meghatározta az állami zászló formáját. Ugyancsak az alkotmány írta elő, hogy a zászlónak, mint állami-nemzeti szimbólumnak, a méltó alkalmazását egy később megalkotandó törvényben kell szabályozni.
A zászló megfelelő használatát rögzítő törvényt 1994. október 20-án fogadta el a parlament. A jogszabály részletesen leírja, hogy melyek azok az épületek, amelyekre a nemzeti lobogót kötelezően ki kell függeszteni. Ezek körébe tartozik a köztársasági elnök, a parlament és a kormány székhelyéül szolgáló épület, a különböző állami szervek épületei, a vidéki helyi önkormányzatok székhelyei, valamint a Szlovén Köztársaság külképviseleteinek helyet adó épületek. A törvény meghatározza azokat a politikai és társadalmi életben jelentős rangot képviselő eseményeket is, amelyeknél a zászló kifüggesztése ugyancsak kötelező, így a nemzeti, kulturális, társadalmi ünnepeken (február 8., április 27., május 1., június 25., december 26.), a köztársasági elnök és a miniszterelnök hivatalos külföldi tárgyalásaira való elutazásakor és megérkezésekor, idegen állam vagy nemzetközi szervezet vezetőjének szlovéniai hivatalos útja esetében a megérkezésekor és elutazásakor. A zászló kötelezően kifüggesztendő a kormány által rendeletben meghatározott gyásznapokon is. A törvény értelmében a zászló ezeken a kötelezően előírt eseteken kívül Szlovéniában rendezett nemzetközi politikai, kulturális vagy sportesemények során, illetve helyi önkormányzatok saját ünnepein is kifüggeszthető. A törvény előírja a zászló kifüggesztésének módját is: a felsorolt esetekben jól látható helyre, az épületek oromzatára vagy oszlopok tetejére, más zászlóval együtt a másik zászlótól jobbra, két másik zászlóval együtt a kettő között kell kihelyezni.
HIMNUSZ
A szlovénok a 19. század második felében Simon Jenko (1835–69) által írt, először 1860-ban a Slovenski Glasnik című lapban napvilágot látott, Naprej, zastava Slave! (Előre, Szláva zászlaja!) című versét, a „szlovén Marsellaise-t” tekintették nemzeti indulójuknak. Ennek a költeménynek az első szakasza bekerült az 1918. december 1-jén kikiáltott Szerb–Horvát–Szlovén Királyság himnuszába, annak harmadik elemeként.
Szlovéniában azonban az 1980-as évek második felében rendezvényeken, gyakorta félhivatalos jelleggel France Prešeren (1800–49) Zdravljica (Pohárköszöntő) című versének hetedik strófáját énekelték. Prešeren költeménye korábban is nagyon népszerű volt Szlovéniában, 1976-ban a törvényhozás előtt már mindkét verset ajánlották a szlovén nemzeti himnuszként. A versengésből végül Prešeren műve került ki győztesen, és 1990. július 2-án, amikor a szlovén országgyűlés elfogadta a köztársaság szuverenitásáról szóló nyilatkozatot, a képviselők ezt a dalt énekelték.
A szlovén nemzeti himnusz, a Zdravljica zenéjét Stanko Premrl zeneszerző (1880–1965) szerezte.
A himnusz szövege (Prešeren: Zdravljica című versének hetedik versszaka):
Živé naj vsi naródi
ki hrepené dočakaê dan,
da koder sonce hodi,
prepir iz sveta bo pregnan,
da rojak
prost bo vsak,
ne vrag, le sosed bo mejak!
Magyar fordítása:
Éljenek mind a népek,
kik várják már a nagy napot,
mely a földkerekségnek
hoz békésebb virradatot;
mennyi rab
lesz szabad
és jó szomszéd a nap alatt!
Fordította: Tandori Dezső
KITÜNTETÉSEK
Szlovéniában az állami kitüntetések rendszerének kialakítása is szorosan összefügg az önálló államiság megteremtésével.
A szlovén kitüntetési rendszer a nemzetközi függetlenség elnyerését követően (1991) alakult ki. Teljesen modern, lényegében az európai kitüntetési rendszerek történetében ily módon egyedülálló. Ez vonatkozik az elismerések megjelenési formáira, jellegére is. Az állami elismerések rendszerét két köztársasági törvény szabályozza: az 1992. május 22-i, illetve az 1995. január 10-i. Ezen törvények értelmében – a különböző fokozatokkal együtt – 10 állami kitüntetést alapítottak.
MAISTER TÁBORNOK REND: 1992-ben alapították, katonai érdemrend. Tisztek elismerésére szolgál, békében és háborúban egyaránt. I–III. osztálya van, „kardokkal” is adományozható. Háromfokozatú érem is tartozik hozzá (a tiszthelyettesek és a legénység elismerésére). Ez is adományozható „kardokkal”.
Rendjel: Valamennyi osztály esetében színes zománcozású, zöld babérkoszorúról függ le a rendjel. Az osztálynak megfelelő színű érem: kerek érem, szélén – plasztikus – hárslevélkoszorú (szlovén szimbólum is). A rendjelen Maister tábornok jobbra néző mellképe. „GENERAL MAISTER” felirattal. A „kardokkal” adományozott rendjelek ugyanilyenek, azonban a jelvény mögött két keresztbe fektetett kard van (a kardok markolata lent van, pengéjük hegye pedig fent).
Érem: A fokozatnak megfelelő színű kerek érem. Maister tábornok jobbra néző mellképe, „GENERAL MAISTER” felirattal. A „kardokkal” adományozott érmek esetében a jelvény két, keresztbe fektetett kardot tartalmazó fémtagról függ le. Az igen sajátos kivitelű szalag színe (a rendnél) fehér-kék-vörös (Szlovénia nemzeti színei). Az éremnél pedig kék.
SZABADSÁG ÉRDEMREND: 1992-ben alapították. Katonai jellegű érdemrend. Szlovénia köztársasági elnöke adományozza szlovén állampolgároknak. Megkaphatják katonai parancsnokok. Adományozható a polgári védelem parancsnokságainak. Az állam területi integritásának védelmében szerepet játszó gyáraknak, vállalatoknak, szervezeteknek is adható. Posztumusz is adományozható. Az érdemrend adható külföldieknek és külföldi nemzetközi szervezeteknek is. Három fokozata van (Arany Szabadság Érdemrend, Ezüst Szabadság Érdemrend, Szabadság Érdemrend).
Rendjel: Kissé homorú, csigaház alakzatú, melyben a gyűrűk pikkelyekre emlékeztető kis kockákra vannak osztva. A korong közepén plasztikus, sima, recézetlen felületű kisebb karika található, amely átlósan három sávra van osztva. A sávok a szlovén nemzeti színeket ábrázolják. Az egyes fokozatok aranyból, ezüstből vagy bronzból készülnek. A korongot egy selyemből készült sötétkék szalagra akasztják fel, amelynek egyik oldalán a korong közepén található karika sávjainak átlóival ellentétes irányú átlós csíkok a szlovén nemzeti színeket jelenítik meg.
SZOLGÁLATI ÉRDEMREND ÉS SZOLGÁLATI KITÜNTETÉS: 1995-ben alapították. Hazaiak és külföldiek egyaránt megkaphatják. Adományozható az állampolgárok csoportjainak, jogi személyeknek, külföldi nemzetközi szervezeteknek. Posztumusz is adható. Katonai és általános jellegű kitüntetéscsoport. E kitüntetéseket a Szlovén Köztársaság elnöke adományozza. Hét fokozata van.
Rendkívüli Szolgálati Érdemrend: Olyan – kivételes – cselekményekért adományozható, amelyek Szlovénia szuverenitásának erősítését, tekintélyének növelését, illetve állami, tudományos, kulturális és társadalmi haladását szolgálják.
Arany Szolgálati Érdemrend: Kivételes polgári, diplomáciai és katonai szolgálatokért adható, amelyek Szlovénia tekintélyének növelését eredményezik – nemzetközi vonatkozásban.
Ezüst Szolgálati Érdemrend: Szlovénia biztonságára és védelmére irányuló nemzetközi közreműködés keretében tett szolgálatokért.
Szolgálati Érdemrend: Egyéb területeken elért eredményekért adományozható.
Szolgálati Érem: Olyan – sikeres – szolgálatok elismerésére adományozható, amelyek hozzájárulnak Szlovénia fejlődéséhez.
Bátorsági Érem: Az emberi lakóhely és az anyagi javak megőrzésében tanúsított különleges bátorságért és önfeláldozásért adományozható.
Becsületérem: Az állampolgári és az emberi jogok, a környezetvédelem területén elért kivételes cselekedetekért adományozható.
Rendjel: Azonos a Szabadság Érdemrenddel, azzal a különbséggel, hogy ennek szalagja világoskék.
PREŠEREN-DÍJ: Az állami kitüntetéseken kívül meg kell említenünk a máig létező Prešeren-díjat (Prešerenova nagrada). Ezt még 1949-ben alapították a nagy szlovén költő halálának századik évfordulója alkalmából. Ez a legmagasabb szintű kulturális-művészeti elismerés Szlovéniában. A régebbi kitüntetések közül kizárólag ez élte túl a szlovén rendszerváltást, az új államisághoz igazodó állami kitüntetési rendszer átalakítását. A díjat a köztársasági elnök adományozza minden év február 8-án a művészetek, így az irodalom, a színházművészet, a zeneművészet, a táncművészet, a filmművészet és az építészet terén elért kimagasló eredményekért. Két fokozata létezik. A Nagydíjat a szlovén művészek teljes életművükért kaphatják meg, a Kisdíjat pedig egyes alkotásaikért, amelyek legalább két évvel a kitüntetés odaítélése előtt megjelentek, vagy közönség elé kerültek.
ÜNNEPEK
A három nemzeti és egy kulturális jellegű ünnep közül kettő nem régi eseményekről, hanem az önálló államiság kivívásának 1990–91. évi folyamatában fontos szerepet játszó két aktusról emlékezik meg. Ez megfelelően érzékelteti, hogy a szlovén nemzet önazonosságának megfogalmazásában mára milyen jelentős helyet foglalt el az önálló államiság tudata.
Nemzeti ünnepek
A MEGSZÁLLÓK ELLENI FELKELÉS NAPJA: Április 27-én ünneplik. 1941-ben ezen a napon alakult meg Ljubljanában az Imperialistaellenes Front, amelyet június 22-én Felszabadító Frontra (Osvobodilna fronta) kereszteltek át. Ez a szervezet vált a német megszállók elleni harc legfőbb erejévé, több csoport, keresztényszocialisták, kommunisták, egyéb baloldali szervezetek, a Sokol-mozgalom gyűjtőhelyeként szervezte az ellenállást. A front tagjai a föderatív berendezkedésű Jugoszláviában élő szlovén nemzet önrendelkezéséért és szuverenitásáért szálltak síkra, s ennek érdekében partizánegységeket szerveztek. A Felszabadító Front tevékenysége kissé eltérő előjellel él tovább a szlovén társadalmi köztudatban, hiszen a szervezet más szlovén katonai egységekkel is harcolt, a mérvadó politikai-társadalmi szervezetek közt mégis konszenzus alakult ki az eseményről való megemlékezés kapcsán.
AZ ÁLLAMISÁG NAPJA: Június 25-én ünneplik. 1991-ben ezen a napon mondta ki a szlovén parlament a Szlovén Köztársaság függetlenségét és állami szuverenitását, végső soron elszakadását Jugoszláviától. A következő napon a szlovén állami hatóságok demonstratív módon átvették a határállomások feletti ellenőrzést, amelyet a jugoszláv központi hatóságok nem ismertek el, és a szövetségi törvényekre hivatkozva a jugoszláv néphadsereg alakulatainak parancsot adtak a szlovén szervek elleni támadásra. Ezzel mintegy tíz napig tartó fegyveres konfliktus kezdődött, amelynek 62 halálos áldozata volt. Az Európai Unió közbelépésére és a belső viták hatására a jugoszláv államelnökség végül úgy döntött, hogy a csapatokat kivonják Szlovéniából. Ez meg is történt, s Szlovénia de facto már 1991 októberére teljesen függetlenné vált. Az ünnep nemcsak a függetlenség kikiáltásának, hanem az azt követő harcok során elhunyt szlovén áldozatoknak is emléket kíván állítani. Jelenleg ez a legjelentősebb állami ünnep Szlovéniában.
A FÜGGETLENSÉG NAPJA: December 26-án ünneplik. 1990-ben ezen a napon hirdették ki a három nappal korábban, az állami szuverenitás kérdésében tartott népszavazás végeredményét. 1990. december 23-án országos referendumot tartottak, amelyen arra kellett szavazni, hogy a szlovén állampolgárok szeretnék-e, ha országuk független állam lenne. A szavazáson a szavazásra jogosultak 93,2 százaléka jelent meg, és a résztvevők 88,2 százaléka voksolt igennel Szlovénia függetlensége mellett. A népszavazás hivatalos végeredményét december 26-án hirdették ki. Ez az ünnep a legjelentősebb nemzeti ünnep egyike, hiszen világos szimbóluma és kifejezése a szlovén nép egységének és történelmi cselekvőkészségének.
FRANCE PREŠEREN EMLÉKÜNNEPE: A legnagyobb szlovén nemzeti költő, 1849-ben február 8-án hunyt el. Ez az emlékünnep elsősorban kulturális jellegű. Ezen a napon minden évben jelentős kulturális rendezvényeket tartanak Szlovénia-szerte, irodalmi esteken emlékeznek meg a költő munkásságáról.
Egyéb munkaszüneti napok
Szlovéniában a világszerte elfogadott keresztény egyházi ünnepeket (november 2. a halottak napja, december 25–26. karácsony, húsvét, pünkösd, október 31. a reformáció napja stb.) és társadalmi ünnepeket vagy naptári évfordulókhoz kötődő ünnepeket is számon tartják (május 1., január 1. stb.).
NEMZETI EMLÉKHELYEK
TRIGLAV NEMZETI PARK: Szlovéniában a népi tudatban különleges helyet foglal el a Júliai-Alpok legmagasabb hármas hegycsúcsa, a Triglav, s az azt magába foglaló, a mai kiterjedésében 1981-ben kialakított nemzeti park. A hatalmas, mintegy 84 ezer ha területű parkban több helyhez kötődik irodalmi emlék. Így meg kell említeni elsősorban magát a Triglav-hegyet, amely Szlovénia fő természeti szimbólumának tekinthető, több népmesében, irodalmi alkotásban történik rá utalás. A szlovén népi tudat mitikus, szent helyként tiszteli. Ugyanezen a vidéken található a 78 m magas Savica-vízesés, amely a Száva folyó forrása. Ehhez a helyhez kötődik France Prešeren Kerst per Savici (Keresztelés a Savicánál) című híres epikus költeménye, amelyben a szerző a pogány szlovének utolsó harcait eleveníti fel a keresztény seregekkel szemben. A költeményt Prešeren eredetileg barátja, Matija Čop emlékének szentelte, aki Prešeren irodalmi köréhez tartozott, és 1835-ben tragikus körülmények között hunyt el. A költeményben a főhős, Črtomir a keresztényekkel vívott csata után maga is megkeresztelkedik. A Savica forrása, vagy a Prešeren által használt motívum később több szlovén költő alkotásában is feltűnik, akik közül elsősorban Oton Župančičot (1878–1949), a modern szlovén irodalom egyik legkiemelkedőbb alakját kell megemlítenünk, akinek Slap (Vízesés) című költeményébe került be a motívum. Ugyancsak a nemzeti park területén található Bohinj nevű völgy. Prešeren már idézett költeményében itt állt egy kimagasló sziklaszirten Črtomir vára. A Savica forrása és Bohinj az irodalom révén válhattak a nemzeti mitológia fontos elemeivé.
VÁR, LJUBLJANA: Különös tiszteletnek örvend a város arculatát meghatározó vár, az egyik legfontosabb jelkép. Az erődítményt a 9. században kezdték el építeni. Kezdetben a karintiai hercegek székhelye volt, 1335-től a Habsburgoké lett. A mai várat III. Frigyes parancsára emelték, és döntően az 1511. évi földrengés után, a 17. század elejére nyerte el mai formáját. Fénykora is a 17. századra tehető. A 19. század elején börtön volt. A mai képét többszöri átépítés után a 16–17. században és 1848-ban, a kilátótorony hozzáépítésével nyerte, jelenleg turisztikai célokat szolgál. Mivel a Krajna székhelyének tekintett Ljubljanában ez volt a legrégibb és a legfőbb hatalmi centrum, a szlovén nemzeti emlékezet különös becsben tartja.
KONGRESSZUS TÉR (KONGRESNI TRG), LJUBLJANA: A város egyik központi tere. A barokk kort idéző tér a Szent Szövetség 1821. évi ljubljanai kongresszusa idején jutott fontos szerephez. A téren több nevezetesség található, így a Szlovén Filharmónia épülete, a Ljubljanai Egyetem épülete, illetve az 1864-ben alapított legrégibb szlovén kiadó és tudományos-kulturális egyesület, a Slovenska Matica székhelyéül szolgáló biedermeier ház. Ez a környezet a politikai hagyományok által megszentelt, legfontosabb „szakrális térnek” tekinthető. Nemcsak az irodalmi és tudományos tradíciók továbbvitele szempontjából fontos épületek okán jelentős ez a tér, hanem az itt lezajlott politikai tömegrendezvények miatt is. Az egyetem erkélyén jelentették be 1918. október 29-én a csatlakozást a Zágrábban kikiáltott, az Osztrák–Magyar Monarchia délszláv népeit tömörítő szlovén–horvát–szerb államhoz. 1988 júniusában a tér hatalmas demonstráció színhelye volt. 1991. június 25-én nem messze innen, a Köztársaság téren (Trg Republike) kiáltották ki a független szlovén államot.