Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:287–299.
LADÁNYI-TURÓCZY CSILLA
Spanyolország állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Spanyol Királyság, Reino de España
Terület: 504 782 km2
Lakosság: 40 077 100 fő (2002)
Főváros: Madrid
Államforma: parlamentáris monarchia
Közigazgatás: 19 autonóm régió
Nyelvek: spanyol, katalán, baszk, galego
Az önálló, egységes spanyol állam alapját Aragóniai II. Ferdinánd és Kasztíliai Izabella 1469-ben kötött házassága teremtette meg.
A 16. századra (I. Károly és II. Fülöp uralkodása idején) Spanyolország – elsősorban újvilági gyarmatai révén – világhatalommá vált. A Spanyol Birodalom hanyatlása 1588-ban kezdődött, amikor az angolok megsemmisítették a spanyol Armadát. 1808-ban Napóleon lemondatta a spanyol királyt, az ország 1814-ig Franciaország uralma alatt állt, a 19. században pedig sorra veszítette el gyarmatait. Spanyolország nem vett részt az első világháborúban. Primo de Rivera katonai diktatúrája után, 1931-ben kikiáltották a köztársaságot. Az 1936. évi választások után (amely a demokratikus, világi, szociális jellegű és köztársaságpárti Népfront győzelmét hozta), Franco tábornok vezetésével felkelés tört ki, amelyet a spanyol polgárháború követett. A polgárháború vesztesei a köztársaságpártiak voltak. Franco 1939-től haláláig (1975) diktátorként uralkodott. Politikai végrendelete szerint a diktátor uralmát a monarchia visszaállítása követte. 1975. november 22-én Don Juan Carlos de Borbón y Borbón herceget I. János Károly néven királlyá koronázták. A gazdasági hanyatlás megállítása érdekében a kormányzó és az ellenzéki pártok, valamint a szakszervezetek 1977 őszén megkötötték az úgynevezett Moncloa-paktumot, amelyben az ellenzék két évig tartó támogatást ígért a kormány politikájának. 1978-ban új alkotmány készült és az addigi 15 régió mellett autonómiát kapott Katalónia és Baszkföld is. Spanyolország sikeres gazdasági modernizációja után, 1986-ban lett az Európai Közösség tagállama.
CÍMER
Spanyolország címere az 1981. október 5-i 33. törvény alapján: négyelt ovális szívpajzsból áll a pajzstalpban beékeléssel. Az első negyedben Kasztília tartomány címerét találjuk: vörös mezőben arany fogazott vár lebeg, kék kapuval és két ablakkal. A második ezüstnegyedben León jelképét látjuk: kékkel fegyverzett, aranykoronás, ágaskodó oroszlán lebeg. A harmadikat Aragon címere foglalja el: aranymezőben négy vörös cölöp látszik. A negyedik, vörös mezőben kereszt, András-kereszt és szegély formában aranylánc helyezkedik el, közepén smaragddal, ez Navarra jelképe. A pajzstalp ezüst beékelésében természetes színű gránátalma van ábrázolva, vörössel hasítva, zöld színű szárral és két levéllel: ez Granadára utal. A címer két szélén egy-egy ezüstszínű oszlop látszik, aranyalappal és oszlopfőkkel, alattuk kék és ezüsthullámok, Herkules oszlopai és a tengerre utaló hullámok a spanyolok által felfedezett Újvilágra utalnak. A jobb oszlop fölött császári, a bal fölött királyi korona, mindkettő aranyból, az oszlopokat bíbor szalagok veszik körül, a jobb oldalira aranybetűkkel „Plus” a bal oldalira „Ultra” van írva. A nagy pajzs fölött a zárt királyi korona lebeg: drágakövekkel díszített aranyabroncsból áll, nyolc, akantuszlevelekből álló rozettával, amelyek közül csak öt látható, az egy-egy gyöngyöt közrefogó levelekből gyöngyökkel díszített diadémok indulnak ki, ezek kék színű, aranyegyenlítővel és fél délkörrel díszített földgömbbe torkollanak, amelynek tetején aranyszínű kereszt áll. A korona bélése vörös vagy bíbor. Az ovális szívpajzs vörös szegélyű kék mezejében három (2, 1) aranyliliom lebeg (az uralkodóház címere).
Spanyolország létrejöttekor a katolikus uralkodók, Kasztíliai Izabella és Aragóniai Ferdinánd (Tramastra-dinasztia) idején (1474–92) a spanyol címerben Kasztília, León és Aragón szimbólumai voltak jelen, Granada meghódítása (1492) után az utóbbié is.
A Habsburg- (Austriai-) dinasztia idején I. Károly (1517–56) vezette be a császári koronát és Herkules oszlopait, II. Fülöp (1556–98) idején, 1580-tól a portugál címerpajzs is része a spanyol birodalmi jelképeknek (1640-ben Portugália visszanyerte függetlenségét).
V. Fülöp (1700–59), a Bourbon–Anjou-dinasztia tagja illeszti a címerbe saját királyi házának jelképeit, a liliomokat, amelyek ma is annak részét képezik, noha a Bourbon-dinasztia uralkodása időközben többször megszakadt. Az átmeneti kormány (1868–70) a Királyi Történeti Akadémia ajánlása alapján bevezette a jelenlegi 4+1-es felosztást, Herkules oszlopai fölül azonban elhagyta a koronákat – utóbbiakat a Savoyai-dinasztia (1870–73) helyezte vissza.
ZÁSZLÓ
Az 1978-as spanyol alkotmány szerint a nemzeti zászló vörössel, sárgával (arannyal) és vörössel vágott; a középső sáv kétszer olyan széles, mint a két szélső. A sárga sáv jobb oldalán helyezkedik el a címer.
A lobogó eredeti változata 1785-ből származik, azóta több módosítás történt. II. Erzsébet (vagy II. Izabella: 1833–68) uralkodása alatt határozták el, hogy a zászló két alapszíne a vörös és a sárga legyen, azok ugyanis mind a kasztíliai, mind az aragóniai zászlóban szerepelnek.
A címerben történt változások (dinasztiaváltás 1870-ben, illetve az első köztársasági periódus: 1873–74), lévén, hogy a címer a lobogó része, természetesen annak külsejét is érintették. A második köztársaság idején (1931–75) alapvetően módosult maga a lobogó is. 1931-ben adták ki azt a rendeletet, amely szerint a nemzeti zászló háromszínű: maradt a piros és a sárga, de egyenlő méretben, a legalsó sávban pedig megjelent a sötétlila. A címer a sárga sáv közepén helyezkedett el, az első köztársaság által elfogadott formában. 1936-ban tértek vissza a két alapszínű lobogóhoz.
A spanyol zászlót különböző formákban lehet használni, a teljes (vagyis címerrel ellátott) változatot a civil és katonai középületek esetében alkalmazzák, a fegyveres erők különböző alakulatai a teljes zászló címere köré saját egységük fekete betűkkel hímzett nevével és számával kiegészített lobogót húznak fel, ahogy ez a haditengerészetnél is történik, ezenkívül címer nélkül használatos a zászló a kereskedelem területén, illetve a nem a haditengerészethez tartozó hajók lobogói esetében.
A nemzeti lobogót a saját zászlóval rendelkező tartományokban a regionális zászlóval együtt kell használni, a nemzeti lobogónak biztosítva a legkiemelkedőbb helyet.
HIMNUSZ
A spanyol nemzeti himnusz az ismeretlen szerzőtől származó úgynevezett Marcha Granadera című indulóból alakult ki, amely szerepel a spanyol tüzérség 1761-es harci indulókat meghatározó gyűjteményében. III. Károly király (1759–88) 1770. szeptember 3-án Marcha de Honornak, a Becsület indulójának nyilvánította, nemzeti himnusszá azonban a szokás és a népakarat emelte.
1870-ben Prim tábornok országos pályázatot írt ki nemzeti himnusz megalkotására, erre azonban senki sem jelentkezett, így a zsűri tanácsára a Marcha Granadera nyilváníttatott himnusznak.
1908-ban (XIII. Alfonz uralkodása alatt) királyi rendelet állapította meg, hogy a himnuszt a Bartolomé Pérez Casas karmester által vezetett katonai zenekaroknak karnagyuk változatában kell előadniuk, mivel az indulónak kottája nem volt. Ez a változat 1942 után is érvényes maradt. 1978-ban, az új alkotmány elfogadásakor a kormány külön bizottságot nevezett ki a himnusz végleges dallamának megállapítására: a bizottság a dallamot megtisztította a 18. század során rárakódott változtatásoktól és újra felelevenítette az induló eredeti formáját.
A himnusz jelenlegi változatát az 1997-es 1560. számú királyi rendelet rögzíti, meghatározva az induló különböző elfogadható hangszereléseit is.
A Marcha Granadera vagy Királyi induló valószínűleg az egyetlen nemzeti himnusz, amelynek nincs szövege. Noha története során több szövegváltozatot is próbáltak hozzá írni, egyik sem vált hivatalossá. XIII. Alfonz idején (1886–1931) Luis Marquina színpadi szerző írt hozzá verset, de azt nem fogadták el a himnusz szövegének. A II. köztársaság idején (1931–39) használatban lévő Riego-féle himnusznak pedig semmi köze a Marcha Granaderahoz. A Franco-diktatúrában José María Pemánnak a profasiszta rendszer ízlése szerinti szövegével énekelték a himnuszt az iskolákban, a békés forradalmat követően azonban ez is feledésbe merült. Jelenleg nem használják egyik szövegváltozatot sem.
KITÜNTETÉSEK
A spanyol elismerési rendszer egyes elemei középkori eredetűek (pl. az Aranygyapjas Rend, 1429) más fontos tagjait döntően a 18–19. században alapították (pl. III. Károly-rend, 1771; Szent Ferdinánd-rend, 1818; Katolikus Izabella-rend, 1815). Egyes rendeket a 20. században is alapítottak (pl. Peñaforti Szent Rajmund-rend, 1944).
Megjegyzendő, hogy a Spanyol Királyság rendelkezik napjainkban a legbonyolultabb, differenciált kitüntetési rendszerrel, amelyet nagyszámú rendjel, illetve más elismerés jellemez.
ARANYGYAPJAS REND (ORDEN REAL DE Toison DE ORO): Eredetileg burgundiai lovagrendként Jó Fülöp alapította 1429. január 10-én Brügge-ben, harmadik feleségével, Izabella portugál hercegnővel való házasságkötése alkalmából. Klasszikus világi lovagrend. E rendet szokták világviszonylatban a legjelentősebb, legnagyobb tradíciójú rendnek tekinteni.
IV. Jenő pápa 1433-ban erősítette meg. A rend 1477-ben Burgundiai Mária kezével szállt annak férjére, Habsburg Miksára, illetve a Habsburg-dinasztiára. E rend volt a Habsburg-család úgynevezett házi rendjele (dinasztikus rendjele). A rendkívül exkluzív elismerést hosszú időn keresztül e család idősebb (vagy spanyol) ága adományozta. 1700-ban – ezen ág férfiágon való kihalásakor – súlyos problémák merültek fel a rendre igényt tartó ifjabb (vagy osztrák) Habsburg-ággal kapcsolatban. Mivel e kérdésben nem tudtak megegyezni, ettől kezdődően végül két (spanyol, illetve osztrák) ágra szakadt a nagy múltú rend. A kizárólagosság igénye ismételten felmerült 1740-ben, amikor a Habsburg-család ifjabb (osztrák) ága is kihalt férfiágon. Ezután sem sikerült azonban rendezni az Aranygyapjas Rend bonyolult kérdését. Ezt követően is fennmaradt a két változat. Megjegyzendő, hogy a rend spanyol ágánál végül nem tartották meg a sok évszázados tradíciókat az Aranygyapjas Renddel kapcsolatban. 1847-től kezdődően besorolták a Spanyol Királyság rendjelei közé. 1851-től az új tagok kinevezésében a Minisztertanács is szerepet kapott. Ettől kezdődően az adományozás a korábbiaktól eltérően alakult, bár mindvégig megmaradt a spanyol rendek között is a kiemelt, exkluzív jellege. Amikor Spanyolországban ténylegesen monarchia volt (a Franco-időszakot nem számítva ide) mindig adományozták a rendet. 1975-től kezdődően ismét adományozzák. Az Aranygyapjas Rendet napjainkban, rendkívül ritkán, elsősorban a spanyol királyi ház tagjai, illetve a külföldi uralkodók, uralkodóházak tagjai kapják meg. Legújabban előfordultak női kitüntetettek is. A rend nagymestere a spanyol király. Egy osztálya van.
Rendjel: Stilizált tűzcsiholó acélról, illetve lángvető tűzkőről (ezek a rend hagyományos szimbólumai közé tartoznak) lefüggő inszignia. Maga a jelvény egy lenyúzott aranyszőrű bárány lefüggő gereznája (a középkori lovagrendek jellegzetes, szimbolikus állatalak-jelvénye).
A szalag vörös.
III. KÁROLY-REND (ORDEN DE CARLOS III): 1771. szeptember 19-én alapította III. (Bourbon) Károly spanyol király. Bonaparte József 1809-ben megszüntette, 1814-ben VIII. Ferdinánd király megújította. A későbbiekben többször is megszüntették, illetve megújították. Legutoljára 1942. május 10-én. Exkluzív polgári érdemrend. Világviszonylatban az egyik legrégibb, amelyet ugyan kihagyásokkal, de évszázadok óta adományoznak. A korona szolgálatában különleges buzgalmat tanúsító személyek kapják meg, a Spanyolország körüli kiemelt érdemeket ismerik el e renddel. Hazaiak és külföldiek is elnyerhetik. A spanyol király a rend nagymestere. Alkalmi osztálya kizárólag külföldi államfőknek adományozható. Alkalmi osztálya, valamint I–IV. osztálya van.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag. A rendjel a két oroszlán által tartott, az alapítóra utaló elemről függ le. Elemei: alapítóra utaló tag, III. római számmal (7×), oroszlán, toronnyal (14×), haditrófea (6×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel, karikákkal kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvényei áttört, arany tölgyfakoszorúról függnek le. Az előoldalon aranyszegélyű, arany-, fehér szegélyes kék máltai kereszt, a keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel, a keresztszárak között arany Bourbon-liliomokkal (a spanyol királyi ház szimbóluma). Ovális, arany középmedalionban Szűz Mária színes zománcozású, álló alakja (a szeplőtelen fogantatást ábrázolja). Kék körgyűrű. A középmedalion körül aranygyűrű. A hátoldalon fehér középmedalionban, az alapító arany tükörmonogramja. Aranyszegélyű, kék körgyűrűben aranybetűkkel „VIRTUTI ET MERITO” felirat (a rend jelmondata).
Rendi csillag (lánchoz, nagykereszthez): Brillantírozott felületű, szegélyes, ezüst máltai kereszt. A keresztszárak között Bourbon-liliomokkal. Ovális arany középmedalionban, Szűz Mária színes zománcozású, álló alakja (a szeplőtelen fogantatást ábrázolja). Az ovális gyűrű felső részén, aranyalapon, kék szalag. Az alsó gyűrűben, aranyszegélyű, fehér szalagban, aranybetűkkel „VIRTUTI ET MERITO” felirat. Az alsó keresztszárra ráhelyezett, ovális, aranyszegélyű, fehér zománcozású pajzsocskában, az alapító arany tükörmonogramja.
Rendi csillag (számozott parancsnokhoz): Gyémántokkal borított, kék zománcozású, ezüst máltai kereszt. A keresztcsúcsokon ezüstgömböcskékkel, a keresztszárak között Bourbon-liliomokkal. Ovális középmedalionban, színes zománcozású, arany tölgyfakoszorúban, az alapító színes zománcozású tükörmonogramja. Gyémántokkal kirakott körgyűrű.
A szalag a lánchoz tartozó vállszalagnál kék, szélein, keskeny fehér sávokkal. A szalag világoskék, középen széles fehér sávval.
KATOLIKUS IZABELLA-rEND (ORDEN DE ISABEL LA CATÓLICA): Eredetileg VII. (Bourbon) Ferdinánd király alapította 1815. március 24-én, a spanyol trón – francia megszálló csapatok kivonása utáni – ismételt elfoglalása emlékére (1813), a korábbi nagy jelentőségű spanyol uralkodónő emlékének megörökítésére is. A rendet többször megszüntették, visszaállították, bővítették. Jelenlegi változatát 1998-ban hozták létre. Polgári érdemrend. Különleges cselekmények elismerését szolgálja, amelyek a nemzet javát, illetve Spanyolország és a többi állam kapcsolatának javítását szolgálják. Gyakran adományozzák diplomatáknak. Hazaiak és külföldiek is megkaphatják. A rend nagymestere a spanyol király. I–IX. osztálya van. A rendhez 1903-ban ezüstkeresztet, 1907-ben pedig kétfokozatú Katolikus Izabella Érmet alapítottak.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az előoldalon cakkos végű, vörös máltai kereszt, széles aranyszegéllyel. A keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel. A keresztszárak között sima, arany sugárnyalábokkal. Színes zománcozású középmedalionban Herkules oszlopai, rajtuk fehér szalagon aranybetűkkel „PLUS ULTRA” felirat. Koronás két földgömb. Aranyszegélyű, fehér körgyűrűben, aranybetűkkel „A LA LEALTAD ACRISOLADA”. A hátoldalon kék középmedalionban F Y (= FERDINAND YSABELA) betűkkel. Aranyszegélyű, fehér körgyűrűben aranybetűkel felirat: „POR YSABEL LA CATÓLICA”.
Rendi csillag (lánchoz és a nagykereszthez): Megfelel a rendi keresztnek. A középmedalion körül eltérő részletekkel. Itt körben aranyszegélyű, zöld zománcozású babérkoszorú van. Rajta, aranyszegélyű, alul csokrosra kötött fehér szalag, benne aranybetűkkel felirat: „A LA LEALTAD ACRISOLADA” (fent) és „POR YSABEL LA CATÓLICA” (lent).
Rendi csillag (a „számozott parancsnokhoz”): Megfelel a rendi keresztnek, azonban egyszerűbb középmedalionnal. Ebben színes zománcozású kivitelben Herkules oszlopai, szalaggal. „PLUS ULTRA” felirattal.
Ezüstkereszt: Megfelel a rendjelnek, azonban fémrészei ezüstszínűek.
Érem: A fokozatnak megfelelő színű kerek érem. Az előoldalon a rend jelvénye. A hátoldalon Ferdinándra és Izabellára utaló kettős monogram.
A szalag fehér, szélein széles sárga sávokkal, fehér szegéllyel.
PEñAFORTI SZENT RAJMUND-rEND (ORDEN DE LA CRUZ DE SAN RAIMUNDO DE PEñAFORT): 1944. január 23-án alapították. E rendet a nagy hírű, középkori, spanyol kánonjogászról Peñaforti Szent Rajmundról nevezték el.
E rend nemzetközi összehasonlításban is teljesen egyedülálló. A jog területén tanúsított érdemek elismerésére jogtudósoknak, jogászoknak adományozható, így olyanoknak, akik résztvevői az állam jogalkotó munkájának, illetve a gyakorlati jogalkalmazó tevékenységben tűntek ki, jelentős jogtudományi publikációk szerzői. Megkaphatják kánonjogászok is. Elnyerhetik általánosságban olyan személyek is, akik a jogot, jogtudományt valamilyen formában támogatásban részesítették. A rend az Igazságügyminisztérium irányítása alatt áll. I–V. osztálya van. Hozzátartozik a négyfokozatú Peñaforti Szent Rajmund-érem.
Rendi lánc (nagykereszthez): Színes zománcozású aranylánc. Nincs külön középtag. A rend jelvénye áttört, alul szalaggal összekötött pálmakoszorúról függ le. Elemei: négyszögletes, áttört keretben szalag (11×). Aranyszegélyű, kék négyzetre helyezett, színes zománcozású Szent Rajmund-mellkép (6×). Aranyszegélyű, kék négyzetes alapra helyezett, aranyszegélyű, fehér pajzs. Benne aranymérleg, arany „IVSTITIA” felirat (6×).
Rendi lánc (tiszteleti kereszthez): Színes zománcozású ezüstlánc.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az I–II. osztályok jelvényeinek fémrészei arany-, a többi osztályok jelvényeinek fémrészei ezüstszínűek. Az V. osztály jelvényén nincs a keresztszárak között szalag.
Aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt. A keresztszárakon megismételt arany máltai kereszttel. A függőleges keresztszárakon arany „S. RAYMUNDUS PENNAFORTI” felirattal, a keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel. A keresztszárak között aranyszalagokkal. A rendjel közepén Szent Rajmund színes zománcozású mellképe. Alatta a keresztszárakról lefüggő formában, aranyszegélyű, kék szalagon aranybetűkkel felirat „IN JURE MERITA”.
Rendi csillag (nagykereszthez): Megfelel a rendjelvénynek, a keresztszárak között pálmaágakkal. A jelvény fémrészei aranyszínűek.
Rendi csillag (tiszteleti kereszthez): Megegyezik az előzővel, azonban a jelvény fémrészei ezüstszínűek.
Rendi csillag (I. osztályú kitüntetési kereszthez): Megegyezik az előzővel, azonban a keresztszárak között szalagokkal.
Érem: Fokozatnak megfelelő kivitelű és színű nyolcszögű érem. Az előoldal szélén széles keretben babérkoszorú, ezt követően keretben „CRUZ DE SAN RAYMUNDO DE PEÑAFORT – MINISTERIO DE JUSTICIA” felirat. A belső éremképet, középen egy sáv osztja ketté, ebben felirat: „CONSTANTIA ET VIRTUTE”. A felső képmezőben Szent Rajmund egyik csodája. Az alsó képmezőben Iustitia mérlege az igazság sugárzó kardjára helyezve.
A hátoldalon „INSIGNI DOCTORI SANCTO RAYMUNDO PENNAFORTI PRINCIPI IN JURIS STUDIO ET EMINENTI HISPANIAE FILIO HONOREM REDDITUR AC VENERATIONEM – VICTOR – 23. D. ENERO 1944”.
A szalag karmazsinvörös, szélein keskeny kék sávokkal.
X. (BÖLCS) ALFONZ-rEND (ORDEN CIVIL DE ALFONSO X EL SABIO): Eredetileg 1902-ben alapították. 1939-ben megújították. Jelenlegi formáját 1988-ban nyerte el. Tudományos, művészeti, kulturális kitüntetés. Természetes és jogi személyek, intézmények is megkaphatják. A renddel elismerhetők pl. tudományos kutatási, oktatásügyi, pedagógiai, irodalmi, művészeti érdemek. I–III. osztálya van, melyek közül, az I–II. két fokozatra osztott. A rendhez tartozik a Bölcs Alfonz-érem.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag, a rendjel egy „sasos” láncelemről függ le. Elemei: kiterjesztett szárnyú, színes zománcozású sas (11×), koronás A (= ALFONS) betű (6×), római „X” szám (6×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az előoldalon aranyszegélyű, vörös zománcozású liliomkereszt, áttört keresztszárakkal. Kék középmedalionban X. (Bölcs) Alfonz szembenéző mellképe. Aranyszegélyű, fehér zománcozású körgyűrűben, aranykereszttel elválasztott aranybetűs felirat: „ALFONSO X EL SABIO REY DE CASTILLA Y DE LÉON”. A hátoldalon színes zománcozású, kiterjesztett szárnyú sas, melynek karmai kék glóbuszon nyugszanak.
Rendi csillag: Megfelel a rendjelvénynek.
Érem: Színes zománcozású kivitelben. Megfelel a rendjel középmedalionjának.
A szalag vörös. A mellszalagos jelvényeknél aranypánttal.
POLGÁRI ÉRDEMREND (ORDEN DEL MÉRITO CIVIL): 1926. június 25-i királyi dekrétummal alapították. Különféle spanyol rendszerekben (esetenként némiképp megváltozott formában) adományozásra került. Jelenlegi formájában 1975-től adják.
Általános polgári érdemrend. Hazaiak és külföldiek is elnyerhetik. A rend nagymestere a spanyol király. I–VI. osztálya van. Ezüst Érdemkereszt tartozik hozzá (Cruz de Plata).
Rendi Lánc (arany rendi lánc, színes, zománcozott kivitelben): A rendi lánc középső tagja (amelyről a rendjelvény lefügg) a Spanyol Királyság államcímere (színes, zománcozott kivitelben).
A rendi lánc elemei: a rendjel középmedalionja (színes, zománcozott kivitelben) arany babérkoszorúval övezve (5×). Fehér szegélyű, kék zománcozású András-kereszt. Rajtuk, ráhelyezve, arany babérkoszorú (5×). A lánc egyes elemei egymáshoz láncokkal, karikákkal kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű, illetve kivitelű. A jelvény áttört, zöld zománcozású babérkoszorúról függ le. A VI. osztály jelvénye nem zománcozott, ezüstszínű, brillantírozott csillaggal ékes. A rendjel fehér szegélyezésű, kék zománcozású András-kereszt. A keresztszárak mögött brillantírozott aranycsillaggal. Ovális, arany középmedalionban álló nőalak, kezében karddal, aki a szent tüzet éleszti. Ovális, aranyszegélyű, kék körgyűrűben aranybetűkkel felirat: „AL MÉRITO CIVIL”. A jelvények felső részén a spanyol királyi korona látható.
Rendi csillag (lovag, lánccal osztályhoz): Arany rendi csillag, szélein babérkoszorúkkal, rajta (megismételt) rendi jelvény.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Arany rendi csillag, rajta (megismételt) rendjelvény.
Rendi csillag (a parancsnok „számmal” osztályhoz): Más méretű rendi csillag. A rendi csillag ezüst, egyébként egyező.
Ezüst Érdemkereszt: Ezüst rendi kereszt (csillag nélkül).
A rendi szalag kék, középen – keskeny – fehér sávval. A mellszalagon viselt jelvényeket fémpánton hordják.
ÜNNEPEK
Spanyolország saját kormánnyal rendelkező tartományok szövetsége, kevés a nemzeti egységet kifejező ünnep, a tartományoknak saját ünnepeik is vannak.
Nemzeti ünnepek
A TERRORIZMUS NAPJA: Nemzeti gyásznap (az Európai Unió által is átvett, a terrorizmus áldozatainak emlékére bevezetett ünnepnap). A 2004. március 11-i, az Al-Kaida által elkövetett madridi vonatrobbantások évfordulóján az El Bosque de los Ausentes-en (A hiányzók erdeje), illetve a terrorista akciók három színhelyén (Atocha, El Pozo és Santa Eugenia pályaudvar) egész napos koszorúzási ünnepségekkel emlékeznek meg a tragikus eseményről.
HISPANIDAD: Spanyolország és a hispán világ (hispanidad) ünnepe. Kolumbusz Kristóf 1492-ben ezen a napon (október 12.) „fedezte fel” Amerikát, vagyis ért partot Guanahaní szigetén (Bahama-szigetcsoport), amely később a San Salvador nevet kapta. A spanyol nyelvű hispán világban mindenütt megemlékeznek erről a napról, noha nem egyértelműen pozitív módon.
ALKOTMÁNY NAPJA: A Franco-diktatúra utáni békés forradalmat megkoronázó új spanyol alkotmányt 1978-ban fogadták el, erre emlékeznek december 6-án.
Egyéb munkaszüneti napok
Január 1. – Újév.
Január 6. – Háromkirályok. Legalább akkora ünnep, mint a karácsony, a mágusok bevonulnak Madridba és megkapják a város kulcsait, a spanyol gyerekeket ekkor ajándékozzák meg.
Változó ünnep – Nagycsütörtök (választható ünnepnap, az autonóm tartományok más, regionális ünnepeket is előnyben részesíthetnek).
Változó ünnep – Nagypéntek.
Változó ünnep – Húsvéthétfő (választható ünnepnap, az autonóm tartományok más, regionális ünnepeket is előnyben részesíthetnek).
Május 1. – A munka ünnepe.
Változó ünnep – Krisztus mennybemenetele.
Változó ünnep – Mennybemenetel másnapja.
Változó ünnep – Pünkösdhétfő.
November 1. – Mindenszentek.
December 8. – A szeplőtelen fogantatás ünnepe.
December 25. – Karácsony.
December 26. – Karácsony másnapja (választható ünnepnap, az autonóm tartományok más, regionális ünnepeket is előnyben részesíthetnek).
Egyéb ünnepnapok
Március 18. – valenciai falla (papírszobrok ünnepélyes elégetése).
Március 19. – Szt. József napja.
Nagyhét – Semana Santa (Spanyolország számos városában körmenetekkel ünneplik a nagyböjt utolsó hetét).
Május 15. – Szt. Izidor, Madrid patrónusának ünnepe, nagyszabású bikaviadal-sorozat kapcsolódik hozzá.
Június 29. – Péter-Pál napja.
Július 25. – Szt. Jakab apostol, Spanyolország patrónusának ünnepnapja (Santiago de Compostelához kötődik)
Augusztus 15. – Mária mennybevitele.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
Spanyolország különböző, önálló tartományokból áll, amelyek közül némelyek nemzetiségeknek, mások nemzeteknek tekinthetők. Legerősebb identitástudattal a katalánok és a baszkok rendelkeznek, ezt nemzeti nyelvük használatában is kifejezésre juttatják. Kisebb jelentőségű az andalúziai vagy galego nemzeti érzület. Bizonyos nemzetiségek a történelem során nagyobb szabadságot élveztek, mint mások (a katalán nyelv mindvégig jelentős irodalommal rendelkezett, ugyanakkor a portugállal rokon galego írott formája 500 évig nem is létezett), és ez máig hatással van spanyol hazafiságukra. Az egységes Spanyolország csupán a 15. század végén jött létre, mégpedig nem kizárólag békés úton. Franco diktatúrája mesterségesen próbálta megteremteni a nemzeti egységet, a demokráciában a régiók önállóságot kaptak. A nemzeti egység élő jelképe a királyi dinasztia.
A BURGOSI KATEDRÁLIS (CATEDRAL DE BURGOS): A burgosi katedrálist 1221-ben III. Kasztíliai Ferdinánd és Burgosi Maurice angol püspök alapította, az építkezés 1567-ben fejeződött be. Burgos jelentősége a nemzeti történelem szempontjából azért különleges, mert itt született meg az egységes Spanyolország gondolata és Ókasztília fővárosa a spanyol (kasztíliai) nyelv bölcsőjének is tekinthető. 1919-től a katedrálisban találhatóak a 11. század híres hősének, Rodrigo Díaz de Vivar-nak, vagyis El Cidnek (született 1043 körül) és feleségének, Jimenának csontjai, valamint más, családjukhoz kötődő emlékek. A hős bátran tekinthető nemzeti szimbólumnak, ehhez a népszerűséghez elsősorban a róla szóló, többféle változatban fennmaradt eposz járult hozzá. El Cid a reconquista, így a mórok elleni harc jelképe, de egyben az üldözött és megigazuló keresztény hős mintája is.
EL ESCORIAL: El Escorial a spanyol „aranykor” idején jött létre. II. Fülöp (1554-től Spanyolország, Nápoly, Szicília és Milánó, 1555-től Hollandia királya, uralkodott 1598-ig) 1558-ban vetette fel az építkezés ötletét. A gránit épületkomplexum II. Fülöp első katonai győzelmére, a franciák felett 1557. augusztus 10-én Saint-Quentinnél aratott diadalra emlékeztet, amely Szent Lőrinc ünnepnapjára esett, ezért kapta az épület a San Lorenzo de El Escorial nevet. Az építmény eredetileg a Szt. Jeromos-rend szerzeteseinek adott otthont, de V. Károly császárnak (1516–56) síremlékét is eleve ide tervezték. Ma Királyi Panteon, a császár után trónra került spanyol uralkodók nagy részének földi maradványait őrzi.
AZ ELESETTEK VÖLGYE (VALLE DE LOS CAÍDOS): A spanyol polgárháború (1936–39) 300 ezer halottja emlékének szentelték az El Escorialtól nem messzi, az úgynevezett elesettek völgyében található emlékművet, amelynek hivatalos neve: Nemzeti Szent Kereszt Emlékmű a Hősi Halottak (Elesettek) Völgyében (Monumento Nacional de Santa Cruz del Valle de los Caídos). Az emlékművet Franco emeltette, elsősorban a polgárháború jobboldali áldozatai emlékére, de az emlékművet kényszermunkában készítő és az építkezés alatt elhunyt kommunistákat is idetemették. Végül 1975-ben magát Francót is az emlékműhez kapcsolódó bazilikában helyezték örök nyugalomra, ezért az emlékmű a falangisták panteonjának is tekinthető.
MÁJUS 2-I EMLÉKMŰ, MADRID: Az 1808-as, franciák elleni felkelés emlékére emelték: abban az évben ugyanis május 2-án Napóleon emberei el akarták hurcolni IV. Károly király fiát, a kis Franciscót, a nép ezt azonban megakadályozta. A felkelést vérbe fojtották és Murat több lázadót is agyonlövetett a Plaza del Dos de Mayo-n (Május másodika tér). A harcokban elesett két hős, Velarde és Daoiz századosok holtteste is itt pihen a Campo de la Lealtad-on (a Hűség mezején).
A HIÁNYZÓK ERDEJE (EL BOSQUE DE LOS AUSENTES), MADRID, PARQUE DEL RETIRO: A 2004. március 11-i madridi vonatrobbantások első évfordulójára elkészült emlékhely, amelyen 192 ciprus-, illetve olajfát ültettek minden egyes áldozat emlékére. A Parque del Retiro (Visszavonulás park) Madrid központjában, a tragédia egyik színhelyéhez, az Atocha pályaudvarhoz közel található.
EGYéB NEMZETI SZIMBóLUM
BIKAVIADAL: A fújtató bika figurája, a matador, az aréna. Noha Európa egy másik országában (Portugáliában) is létezik bikaviadal, a nemzeti önazonosság szempontjából mindenki egyértelműen Spanyolországhoz köti a fogalmat (ebben Bizet Carmen c. operájának nem kis szerep jutott).