Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:273–286.
LADÁNYI-TURÓCZY CSILLA
Portugália állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Portugál Köztársaság, República Portuguesa
Terület: 92 345 km2
Lakosság: 10 084 245 fő (2002)
Főváros: Lisszabon
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 18 megye, 2 autonóm körzet
Nyelv: portugál
A mai Portugália területe Kr. e. 27-től Kr. u. 409-ig Lusitania néven a Római Birodalom provinciája volt. A 6. században a Nyugati Gót Birodalomhoz tartozott, majd 711-ben a berber mórok hódították meg, és ezzel több száz éves arab uralom kezdődött. Az arabok kiűzése az ezredforduló tájékán indult meg: 1143-ban I. Alfonz király (Dom Afonso Henriques: 1139–85) létrehozta az önálló Portugál Királyságot, majd 1147-ben keresztesek segítségével visszafoglalta az araboktól és fővárossá tette Lisszabont. A mai határokat 1267-ben húzták meg Portugália és Spanyolország között.
A portugál gyarmatbirodalom kialakulása a 15. században kezdődött. A birodalmat megalapozó felfedező utak legfőbb támogatója I. János király kisebbik fia, Tengerész Henrik (1394–1460) infáns volt. Az Avis-dinasztia kihalását kihasználva 1580-ban II. Fülöp spanyol király megszállta az országot, és portugál királynak ismertette el magát. A spanyol uralom ellen 1640-ben győzelmes felkelés tört ki, és a trónra IV. János, Bragança hercege került. Az ország területe 1801 és 1811 között a napóleoni Franciaország uralma alatt állt, a királyi család Brazíliába menekült. Az 1822-ben visszatérő király kénytelen volt beleegyezni Portugália alkotmányos monarchiává való átalakításába. 1910-ben azonban polgári forradalom söpörte el végleg a királyságot, kimondták a Bragança-ház trónfosztását, és október 5-én kikiáltották a Portugál Köztársaságot. 1926-ban Manuel Gomes da Costa tábornok vezetésével katonai puccs döntötte meg a demokratikus kormányt és fél évszázados profasiszta diktatúra kezdődött. Az ország teljhatalmú ura, 1932 és 1968 között miniszterelnöke, António Salazar de Oliveira volt. Portugália a második világháborúban semleges maradt. 1974-ben az úgynevezett „szegfűk forradalma” megdöntötte a diktatúrát. Portugáliát 1986-ban vették fel az Európai Közösség tagállamai közé.
CÍMER
A portugál címer a zászlóval együtt 1910. október 5., a köztársaság kikiáltása után lépett érvénybe, ugyanazon bizottság ajánlásai alapján, amely a lobogóra is javaslatot tett: a nemzeti lobogó állandó része a címer.
A címerben szereplő fehér szín a testvériséget, az egyszerűséget, harmóniát és békét hivatott szimbolizálni, a nemzeti történelem kezdetei óta jelen van, szerepelt az első királyi zászlókon is. A fehér anyagra a felfedezések korában került rá az öt Krisztus-kereszt.
A nemzeti címer a portugál történelem során alakult ki, évszázadokon keresztül a királyi címerrel volt azonos, hiszen a nemzet csak lassanként vált le a királyi ház intézményéről. A jelenlegi portugál címer vörös szegélyű fehér (ezüst-) pajzs. A szegélyben arányosan elosztva 7 aranyvár (torony) lebeg. A pajzs fehér mezőben öt, kék színű kis pajzsot ábrázol, mindegyikben 5-5 ezüst- (fehér, bizánci) színű érmével. Ezek a királyi hatalmat jelképezik, legalábbis I. Sancho (1185–1211) uralkodásától kezdve. A pajzsot 1910 óta ágas levelekkel díszített „égi glóbusz” (vagy gyűrűs gömb) övezi. A kis pajzsok (quinas) eredete kétséges. Van olyan elmélet, amely szerint a kereszt formájú pajzsocskák abból az eredeti kék keresztből fejlődtek ki, amely az első portugál király, Alfonz (Dom Afonso Henriques, 1128–85) lobogóján szerepelt. Az öt-öt bizánci érmével díszített öt kis pajzs az ourique-i csata (1139) legendájára és az öt sebből vérző Krisztusnak az első király előtti megjelenésére utal. A legenda szerint ekkor az Istenfiú megígérte Alfonznak, hogy megvédi országát, amelyből egy nap birodalom lesz, az ezt követő ütközetben pedig az első portugál uralkodó öt mór királyt győzött le. A legendának nem lehet történeti hitelességet tulajdonítani, az ourique-i csatáról szinte semmit nem tudunk, a kis pajzsok száma pedig a középkorban változó, de ötnél mindig magasabb volt.
A kis kék pajzsokban álló öt (bizánci) érme ezüstszínű. Számukat 1485-ben II. János király (1481–95) határozta meg. A bizánci érméknek a portugál címerben való megjelenésének miértjére mindmáig nem született végleges válasz. Van, aki szerint a kis pajzsok a nagy pajzs megerősítését szolgálják, az érmék pedig azon szögek fejét szimbolizálják, amelyek által a kis pajzsokat a nagy pajzsra rögzítették. A hét aranyvárat tartalmazó szegély III. Alfonz (1248–79) uralkodása óta kisebb változtatásokkal érvényes. 1485-ig, II. János uralkodásáig mindig több mint hét várat ábrázoltak, a király az érmékkel együtt a várak számát és elhelyezkedését is végleges érvénnyel határozta meg. A várak Kasztília heraldikus jelképei, a portugál címerben II. Alfonz királynak Dona Urracával, VIII. Alfonz kasztíliai király (1158–1214) lányával kötött házassága révén tűntek fel. Semmi alapja annak a népszerű vélekedésnek, amely szerint a hét vár III. Alfonz által az Algarvén (Portugália legdélibb tartománya) a móroktól elhódított hét sziklaerődöt jelképezné.
ZÁSZLÓ
A jelenlegi portugál nemzeti zászló 1910. október 5., a köztársaság kikiáltása után lépett érvénybe. A respublika kormánya 1910. október 15-én nevezte ki azt a bizottságot, amelynek tagjait felkérte, hogy tegyenek javaslatot a köztársaság zászlajára.
A javasolt új zászló alapszínei – a zöld és a vörös – az 1891. január 31-i felkelésre és a köztársaság 1910. október 5-i kikiáltására emlékeztettek, de a Portugál Köztársaságpárt lobogójára is utaltak. 1911. június 19-én az Alkotmányozó Nemzetgyűlés határozata szerint a portugál nemzeti zászló két alapszínből, sötétzöldből és skarlátvörösből áll. A két szín találkozásánál és azok fölé emelkedve a címer helyezkedik el egy sárga színű, fekete körvonalú, a felfedezésekre emlékeztető, Manuel királyról (1495–1521) elnevezett manuelinus gyűrűs gömb fölött. A leírás alapján a hasított zászló másfélszer olyan hosszú, mint amilyen magas, a zöld szín a hossz kétötödét, a gömb a magasság felét foglalja el.
A skarlátpiros színt harciassága, meleg tónusa és férfias jellege miatt választották, s mert a hódítás és a nevetés színének ítélték, amely a vérre emlékeztet és győzelemre sarkall. A portugál jelképekben korábban is jelen lévő színről van szó, a királyi címerben III. Alfonz király (1248–79) óta szerepel. A zöld kiválasztását nagyobb vita kísérte, mivel korábban hiányzott a nemzeti tradícióból. Elsősorban az 1891. január 31-i felkelés emlékét idézte, amelynek zászlajára utalni akartak, Auguste Comte szerint ez a szín illik leginkább a jövő embereihez.
A gyűrűs gömb, amely Manuel király uralkodása alatt, a portugál történelem legdicsőbb korszakában volt igen gyakori jelkép, a portugálok által felfedezett univerzumot szimbolizálja.
A nemzeti zászlót vasárnapon és ünnepnapon, illetve hivatalos, állami alkalmakkor kell felhúzni. A lobogót az ország kormányának, valamint a független tartományok kormányainak rendeletére más, indokolt alkalmakkor is ki lehet tenni. A zászlót bizonyos állami szervek saját jogon mindennap kifüggeszthetik, úgy polgári, mint katonai jellegű közintézményekben megjelenhet, a központi, a regionális, a helyi, illetve a független tartományok igazgatásához tartozó épületekben és az állami vállalatok székhelyén egyaránt használhatják. Magánintézmények és természetes személyek számára is megengedett a nemzeti lobogó kitűzése, de csak a törvényben előírt módon. A nemzeti zászlót reggel 9-kor húzzák fel az árbocra és napnyugtakor eresztik le. Amennyiben a lobogó az esti órákban is árbocon marad, gondoskodni kell megfelelő megvilágításáról. Nemzeti gyász esetén a lobogót félárbocra kell ereszteni. Ekkor bármely más, mellette lévő zászlót is vele egy szintre kell helyezni. A félárbocra eresztés módja: a lobogót először teljesen fel kell húzni, csak utána lehet leengedni. Ugyanígy kell cselekedni a zászló leeresztésénél is.
Ha a nemzeti zászló más, portugál vagy külföldi lobogókkal együtt kerül kifüggesztésre, mindig tiszteletbeli hely illeti meg, az érvényben lévő protokollszabályok szerint. Az ország területén lévő nemzetközi szervezetek épületein vagy nemzetközi találkozók esetében a lobogót szintén a megfelelő protokolláris szabályok szerint helyezik el. Mikor a nemzeti lobogó más zászlók társaságában jelenik meg, soha nem lehet azoknál kisebb méretű. A zászlórudakat tiszteletteljes környezetben a talajon, az épületek homlokzatán vagy tetején lehet elhelyezni. Hivatalos eseményeken, ha a lobogót nem rúdra húzzák fel, kifüggeszthetik megfelelő tiszteletet biztosító és jól látható helyre is, de soha nem puszta dekorációként.
HIMNUSZ
1910. október 5., a köztársaság kikiáltása után vezették be A Portuguesa (A portugál) című új nemzeti himnuszt, amely a Levél himnusza (Hino da Carta) helyébe lépett. Szövegét Henrique Lopes de Mendonça, zenéjét Alfredo Keil írta 1890-ben. A dal nem sokkal később igen népszerű lett. 1891. január 31-én, a később elbukott monarchiaellenes felkelés alkalmával ennek hangjaira kiáltották ki Portóban a köztársaságot. 1910-ig tiltott volt, 1911-ben azonban az Alkotmányozó Nemzetgyűlés nemzeti himnusszá tette.
A himnusz szövege:
GRITO DE GUERRA PORTUGUESA
Heróis do mar, nobre povo,
Nação valente, imortal,
Levantai hoje de novo
O esplendor de Portugal!
Entre as brumas da memória,
Ó Pátria sente-se a voz
Dos teus egrégios avós,
Que há-de guiar-te à vitoria!
Às armas, às armas!
Sobre a terra, sobre o mar,
Às armas, às armas!
Pela Pátria lutar
Contra os canhőes marchar, marchar!
Magyar fordításban:
PORTUGÁL CSATAKIÁLTÁS
Tenger hőse, bátor nép,
Mely bármivel szembeszáll,
Nyerje vissza dicsfényét
Nemzetünk, a portugál!
Halljuk őseink szavát,
Messzi múltból hangzanak,
Általuk vívjuk ki majd
A Haza diadalát!
Fegyverre, fegyverre!
Szárazon és tengeren,
Fegyverre, fegyverre!
Nem tart vissza semmi sem,
Nemzetünkért menetelünk ágyúk ellen lelkesen!
A szerző műfordítása
1956-ban bizottságot neveztek ki a himnusz hivatalos dallamának megállapítására, mivel különböző variánsok voltak forgalomban. A bizottság 1957. július 16-án nyújtotta be javaslatát a minisztertanácsnak, amely azt elfogadta, és azóta is az általa meghatározott forma van érvényben.
KITÜNTETÉSEK
Portugália elismerési rendszerének döntő része középkori eredetű (pl. Aviz Rend, 1140; Szent Jakab-rend, 1290; Krisztus-rend, 1311; Torony és Kard Rend, 1459). Így ez az állam rendelkezik a legrégibb, legátfogóbb tradicionális kitüntetési rendszerrel. Csupán egyes rendeket alapítottak a 20. században (pl. Henrik Infáns Rend, 1960).
TORONY éS KARD REND (ORDEM MILITAR DE TORRE E ESPADA, DE VALOR, LEALDADE E MéRITO): 1459-ben alapította V. (Avisi) Alfonz király. Megújították 1808-ban, 1837-ben és 1917-ben. Általános érdemrend. Alkalmi osztálya (nagylánc) csak államfőknek adományozható. Elsősorban az állam életében fontos, vezető pozíciókat betöltő személyek kapják meg. Katonáknak is adományozható. A haza, illetve az emberiség javára tett önfeláldozás is elismerhető e renddel. Hazaiak és külföldiek is elnyerhetik. A portugál köztársasági elnök a rend nagymestere. Alkalmi osztályai és I–V. osztálya van.
Rendi lánc (a nagylánchoz): Színes zománcozású, arany rendi lánc. A középtagon, melyről lefügg a rendjel, két aranysárkány közrefog egy nagyobb tornyot. A torony alatt két kard van (a kardok markolata lent van, pengéjük hegye pedig fent). Elemei: áttört arany- és zöld zománcozású babérkoszorúban színes zománcozású kard. Két áttört, kék zománcozású szalagos, virágos aranyelem között, aranytorony (bástya). Az egyes elemek egymáshoz láncokkal kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendi lánc (a lánchoz): Színes zománcozású, arany rendi lánc. E láncnál nincs középtag. A rendjel két, áttört arany- és zöld zománcozású babérkoszorús, kardos elemről függ le. A lánc egyébként egyezik az előbbivel.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A lánchoz adományozott jelvény előoldalán ötágú, fehér zománcozású, aranyszegélyű csillag. A csillag ágainak csúcsain aranygömböcskékkel. A felső csillagágak között aranytoronnyal. A csillagágak mögött aranyszegélyű, zöld zománcozású tölgyfakoszorú. Fehér középmedalionban, színes zománcozott kivitelben karddal átszúrt babérkoszorú. Aranyszegélyű, kék középmedalionban aranybetűkkel „VALOR, LEALDADE E MÉRITO” felirat. A középmedalion körül széles aranygyűrű. A hátoldalon fehér középmedalionban, színes zománcozott kivitelben a Portugál Köztársaság államcímere. Aranyszegélyű, kék körgyűrűben, aranybetűkkel „REPÚBLICA PORTUGUESA” felirat. Az általános rendjelvények gyakorlatilag megegyezők, azonban ezeken a csillagágak mögött, aranyszegélyű, zöld zománcozású babérkoszorú van.
Rendi csillag (a lánchoz, nagykereszthez, nagytiszti kereszthez): Ötágú, brillantírozott, arany rendi csillag. Közepén a rend jelvénye, koszorú nélkül.
Rendi csillag (a parancsnoki osztályhoz): Ötágú, brillantírozott, ezüst rendi csillag. Közepén a rend jelvénye, koszorú nélkül.
A szalag azúrkék. A mellszalagos jelvényeknél szerepel egy aranypánt is.
KrISZTUS-rEND (ORDEM MILITAR DE CRISTO): Eredetileg az egykori Templomos Rend egyik ágának tekinthető. A Templomos Rendet 1312-ben V. Kelemen pápa Szép Fülöp francia király nyomására feloszlatta. Dénes portugál király 1317-ben országában e rendet eredeti nevén, vagyis „Krisztus lovagjai” vagy „Krisztus-rend”-ként visszaállította, és rendelkezésére bocsátotta a templomosok korábbi birtokait. Ezt az új rendet XXII. János pápa úgy erősítette meg, hogy a mindenkori pontifex is megkapta e rend adományozásának jogát. Lényegében ekkortól napjainkig létezik a Krisztus-rendnek két ága, a portugál, illetve a pápai (szentszéki).
E nagy múltú rendet 1789-ben katonai és polgári érdemrenddé szekularizálták, melynek akkor három osztálya volt. 1917-től további két osztállyal bővítették. Általános érdemrend. Olyan személyek nyerhetik el, akik a Portugál Köztársaság dicsőségére kiemelkedő érdemeket szereztek. Hazaiak és külföldiek is megkaphatják. A rend nagymestere a Portugál Köztársaság elnöke. I–V. osztálya van.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend tisztikeresztje, illetve lovagkeresztje ünnepélyes alkalmakkor középkereszt alakjában viselhető. Aranyszegélyű, vörös zománcozású talpas jellegű latin kereszt, kereszt felületén fehér zománcozású latin kereszttel.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Sokágú arany rendi csillag, különálló, sima aszimmetrikus sugárnyalábokkal. Fehér középmedalionban, aranygyűrűben, a rend színes zománcozású képével. Arany körgyűrűben babérkoszorú.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Egyező az előbbivel, azonban ezüst rendi csillaggal.
A szalag vörös. A mellszalagos jelvényeknél szerepel egy aranypánt is.
AVIS REND (ORDEM MILITAR DE AVIS): Eredete egy 1140 körül alapított társaságra megy vissza, melyet Portugáliában „Új milíciának” neveztek. Ennek feladata az Ibériai-félszigetet megszálló mórok elleni harc volt. Ezt alakította át 1162-ben I. Alfonz portugál uralkodó a Szent Benedek szabályai alapján működő egyházi lovagrenddé. 1789-ben szekularizálták, háromosztályos tengerészeti és katonai érdemrenddé alakították át. 1918-ban további két osztályt alapítottak. Katonai, tengerészeti rend. Elsősorban hősiességért adományozzák. Fontos, sikeres bevetésekért, szolgálati érdemekért is odaítélhető. Tiszti elismerés. Hazaiak és külföldiek is megkaphatják. Napjainkban a hadsereg, a fegyveres testületek, a GNR (= Guarda Nacional Republicana, azaz Köztársasági Nemzetőrség), illetve más fegyveres jellegű szervezetek állományában nyerhető el. A portugál köztársasági elnök a rend nagymestere. I–V. osztálya van.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend tisztikeresztje, illetve lovagkeresztje ünnepélyes alkalmakkor középkereszt alakjában viselhető. Aranyszegélyű, zöld zománcozású liliomkereszt.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Nyolcágú, brillantírozott arany rendi csillag. Aranygyűrűben, fehér zománcozású középmedalionban a rend jelvényének színes zománcozású képével.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Egyező az előbbivel, azonban ezüst rendi csillaggal.
A szalag zöld. A mellszalagos jelvényeknél szerepel egy aranypánt.
SZENT JAKAB-REND (KARDOS SZENT JAKAB-REND), (ORDEM MILITAR DE SANT’ IAGO DA ESPADA): Eredetileg 1170-ben alapított kasztíliai-leóni rend a Santiago de Compostela-i zarándoklatok védelmére. A kasztíliai-leóni Kardos Szent Jakab-rendről 1290-ben levált rendi ág, amelyet 1320-ban XXII. János pápa önálló rendként hagyott jóvá. A portugál rendet 1789-ben szekularizálták. 1862-től tudományos, irodalmi, művészeti érdemeket elismerő rend lett. Hazaiak és külföldiek is elnyerhetik. A rend nagymestere a Portugál Köztársaság elnöke. Alkalmi osztályát – a nagyláncot – csak külföldi államfőknek adományozzák. Alkalmi osztályai és I–V. osztálya van.
Rendi lánc (a nagylánc esetében): Ezüst rendi lánc. A középtag, amelyről a rendjelvény lefügg, halakkal ékesített Szent Jakab-kagyló. Elemei Szent Jakab-kagylók. Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendi lánc (lánc esetében): Színes zománcozású ezüstlánc. Nincs külön középtag. A rendjel egy-egy rendjeles láncelemről függ le. Elemei: színes zománcozású, áttört ezüst rendjelvény, ezüstszegélyű, zöld zománcozású, alul szalaggal összekötött, áttört babérkoszorú. Az egyes elemek, egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvényei ezüstszegélyű, zöld zománcozású, áttört babérkoszorúról függnek le. Rendjel a nagylánc esetében áttört rendjelvény, ezüstszegélyű, vörös zománcozású liliomkereszt. Ovális oldalain szalagokkal összekötött, ezüstszegélyű, zöld babérkoszorúban ezüstbetűkkel felirat: „CIÊNCIAS LETRAS E ARTES”. A rendjelnek díszített hordrésze van.
Rendi csillag: A láncok és a nagykereszt esetében sokágú, arany rendi csillag, különálló, sima, aszimmetrikus sugárnyalábokkal. Fehér középmedalionban a rendjel színes zománcozású képe. Aranyszegélyű, vörös körgyűrűben arany betűkkel „CIÊNCIAS LETRAS E ARTES” felirat.
Rendi csillag (a nagytiszti kereszthez): Egyező az előbbivel, azonban ezüst rendi csillag.
A szalag lila. A mellszalagos jelvényeknél szerepel egy aranypánt.
HENRIK INFáNS REND (ORDEM DO INFANTE DOM HENRIQUE): 1960. június 2-án alapították, „Tengerész” Henrik portugál herceg halálának 500. évfordulóján. Eredetileg tengerészeti érdemekért, kutatásokért adományozták. 1962-ben kibővítették. A Portugálián belül vagy külföldön az ország érdekében tett szolgálatokért, illetve a portugál kultúra terjesztéséért, Portugália történelmének és értékeinek megismertetéséért végzett tevékenységért is adományozható. Hazaiak és külföldiek, intézmények, kollektívák is megkaphatják. A rend nagymestere a Portugál Köztársaság elnöke. Kétfokozatú érem is tartozik hozzá. Alkalmi osztályát (a nagyláncot) csak külföldi államfőknek adományozzák. Alkalmi osztálya, valamint I–V. osztálya van.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag. A rend jelvénye egy-egy „tölgyfaágas” láncelemről függ le. A lánc elemei: két egymásba fonódó, levelei között makkal ékesített (stilizált) kör alakúra hajtott, áttört, arany tölgyfaág (10x). A másik elem: aranyszegélyű, vörös zománcozású rendi kereszt (10x). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvényei áttört, arany babérkoszorúról függnek le.
A nagylánc esetében a rend jelvénye aranyszegélyű, vörös zománcozású, úgynevezett mantuai kereszt.
Rendi csillag (lánchoz, nagykereszthez, nagytiszti kereszthez): Kilencágú, sima sugárnyalábokból álló, arany rendi csillag. Középen – kilencágú, ágain osztott – aranycsillagra helyezett középmedalion. Fehér középmedalionban a rendjel színes zománcozású képe. Alatta egy további – fekete – középmedalion. Benne aranybetűkkel „TALANT DE BIEN FAIRE” felirat. Alul két egymásra helyezett, arany babérág. Szélén két egymásra helyezett, fent nem összeérő arany babérkoszorú.
Rendi csillag (a parancsnoki kereszthez): Az előbbivel egyező, de ezüst rendi csillag.
Érem: A fokozatnak megfelelő színű kerek érem. Az előoldalon Henrik infáns balra néző portréja. A hátoldalon a rendjel képe, illetve „TALANT DE BIEN FAIRE” felirat.
A szalag kék-fehér-fekete sávokból áll. A mellszalagos jelvényeknél szerepel egy aranypánt.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnepek
A SZABADSáG NAPJA (A SZEGFűS FORRADALOM üNNEPE): 1974. április 25-én a Portugáliában állomásozó hadsereg alacsonyabb beosztású tagjai, főként kapitányai (áprilisi kapitányok), kivonultak a kaszárnyákból és tankjaikkal bemasíroztak Lisszabonba, ahol a nép csatlakozott hozzájuk: békés, alig néhány véletlen halálos áldozatot követelő forradalomban megbuktatták Marcelo Caetano (1968-tól) salazarista és gyarmati háborút folytató kormányát. Ez a nap vetett véget a profasiszta portugál rendszer hosszú évtizedeinek. Április 25-én erre az eseményre emlékeznek.
PORTUGáLIA NAPJA: Portugália, Luís de Camőes, a nagy eposzköltő, és az anyaországon kívül élő emigráns közösségek ünnepe (június 10.).
A KöZTáRSASáG KIKIáLTáSáNAK üNNEPE: 1910. október 5-én került sor a Portugál Köztársaság kikiáltására. Korábban, 1891. január 31-én Portóban erre egyszer már sor került, a monarchiának azonban akkor sikerült visszavernie a respublika híveit. 1908-ban Károly király (1889–1908) és Lajos Fülöp trónörökös merénylet áldozatául esett, az ezt követő két évben az utolsó portugál király, II. Manuel (1908–10) egymás után nevezte ki a kormányokat. 1910. október 4-én elsősorban civilek akciójának köszönhetően került sor az államcsínyre, az akkor Mafrában tartózkodó uralkodó azonnal száműzetésbe vonult.
A FüGGETLENSéG VISSZASZERZéSéNEK üNNEPE: Portugália története során egyetlen alkalommal, 1580-ban vesztette el függetlenségét, amikor is II. Fülöp spanyol király egyesítette az Ibériai-félszigetet. 1640-ben a spanyol király a portugál nemességet egy katalóniai felkelés résztvevői ellen akarta bevetni – ennek következtében azonnal kitört a lázadás. A spanyol uralom ellenzői a trón jog szerinti várományosát, a Bragança-házból való János herceget (IV. János király) kérték fel az uralkodásra. Mivel a spanyolokat a franciákkal folytatott háború erősen lefoglalta, a portugál lázadóknak volt idejük felkészülni a védekezésre, és meg is nyerték a függetlenségi háborút. Erre emlékeznek december 1-jén.
Egyéb munkaszüneti napok
Január 1. – Újév.
Változó ünnep – Húshagyó kedd, vagyis farsang (Carnaval, illetve Entrudo).
Változó ünnep – Nagypéntek.
Május 1. – A munka ünnepe.
Változó ünnep – Krisztus mennybemenetele.
Augusztus 15. – Mária mennybevitele.
November 1. – Mindenszentek.
December 8. – A szeplőtelen fogantatás napja.
December 25. – Karácsony első napja.
Egyéb ünnepnapok
Május 13. – Az első fátimai jelenés évfordulója.
Június 13. – Lisszaboni (pádovai) Szt. Antal (lisszaboni városi ünnep).
Június 25. – Szent Iván-éj (São João: portói városi ünnep).
NEMZETI EMLÉKHELYEK
ALCOBAÇAI KOLOSTOR, vagyis SZűZ MáRIA-KOLOSTOR (Mosteiro Santa Maria): 1152-ben I. Alfonz király (1128–85) alapította a mórok Santarémből való elűzésének emlékére, a cisztercieknek. Híres a mindenki számára hozzáférhető kolostorkönyvtár és a Portugáliában (1296-ban) alapított első nyilvános iskola miatt is. Szűz Mária mennybevitelének (Nossa Senhora da Assunção) szentelt kolostortemplomában található a portugál történelem leghíresebb szerelmespárjának, I. Péter királynak (1357–67) és Dona Inês de Castrónak szarkofágja (1370-ből). A Camőes által is megénekelt legenda szerint Péter trónörökös az apjának, IV. Alfonznak (1325–57) tilalma ellenére feleségül vette Inêst, akit a király 1355-ben megöletett. Péter trónra kerülése után bosszút állt a gyilkosokon, és a legenda szerint megkoronázta a halott asszonyt. A két szarkofág 1956-ban került az altemplomból mai helyére.
BATALHAI KOLOSTOR, vagyis a CSATáZó SZűZ MáRIA KOLOSTORA (Mosteiro Santa Maria da Batalha): Az 1388-ban Aljubarrota mellett vívott, azon diadalmas csata emlékére emelték, amely az angolok segítségének hála, hosszú időre biztosította Kasztíliával szemben Portugália függetlenséget és az Avis-dinasztia uralmát. A kolostor azon a helyen áll, ahol a Nuno Álvares Pereira condestável által vezetett portugál seregek főhadiszállása volt. A csata folyamán I. János király (1385–1433) megfogadta a Szűznek, hogy győzelem esetén csodálatos kolostort építtet a tiszteletére. Az ütközet után három évvel a király Afonso Domingues építőmestert bízta meg a dominikánus kolostor elkészítésével, amelyet hivatalosan Diadalmas Szűz Mária kolostornak hívtak, csak a nép keresztelte el Batalhának (csata). Az építményen hat egymást követő király alakított a saját ízlése szerint, és noha a kolostor 200 éven keresztül épült, leghíresebb részét a Befejezetlen kápolnák (Capelas Imperfeitas) alkotják, ami egyben arra is utal, hogy soha nem készült el teljesen. A kolostort 1840-ben nyilvánították nemzeti emlékhellyé.
FáTIMA: Zarándokhely. Noha az egész katolicizmus számára fontos kegyeleti helyről van szó, kifejezetten portugál szimbólumnak kell tartanunk. A legenda szerint 1917. május 13-án jelent meg először Szűz Mária három helyi pásztorgyermek előtt, közülük kettőt (Jacintát és Franciscót) nem sokkal a jelenések után a spanyolnátha ragadta el, Lúcia azonban magas kort ért meg, csak nemrég, 2005-ben halt meg. Noha az antikommunizmushoz kötődő Fátima-jelenséget a Salazar-diktatúra ügyesen kihasználta saját politikai céljaira, a Szentszék által 1930-ban elismert zarándokhely pozícióját az 1974-es forradalom sem törte meg. A szinte száz százalékban katolikus Portugáliában Fátima a nemzeti vallásosság legfőbb jelképévé vált.
GUIMARÃES-I KIRáLYI VáRROM (Castelo de Guimarães): A nemzet bölcsőjének számít, mert 1110 körül itt született az első portugál király, Dom Afonso Henriques (I. Alfonz: 1128–85), aki unokatestvérével, a kasztíliai királlyal (VII. Alfonzzal: 1126–57) szemben kivívta Portugália önállóságát. I. Alfonz apja, Burgundiai Henrik gróf, a portucalensei grófság (a név Porto és Calem összetételéből származik, később az ország neve is ebből alakult ki) ura álmodott apósa nászajándékából saját királyságot, amelyet azonban csak fia tudott megvalósítani. Említésre érdemes a tény, hogy a portugál történetírói hagyományban évszázadokon keresztül tartotta magát az a megalapozatlan vélekedés, hogy Henrik gróf magyar származású volt.
A JEROMOS-RENDIEK KOLOSTORA (Mosteiro dos Jerónimos) és a FELFEDEZőK EMLéKMűVE (Padrão dos Descobrimentos), LISSZABON (Belém): A Jeromos-rendiek kolostorának építése Manuel király (1495–1521) uralkodása alatt, Vasco da Gama indiai utazása (1497–99) után nem sokkal, 1500 körül kezdődött. Szent Jeromosnak, Manuel király patrónusának ajánlották. A kolostortemplomban az Avis-dinasztia 31 tagját temették el, és itt található az Indiába Afrika megkerülésével először eljutó Vasco da Gama, illetve az eposzköltő, Luís de Camőes szarkofágja is – az utóbbi üresen, mert a költő pestisben halt meg és tömegsírba temették. A Felfedezők emlékműve a kolostorral szemben, a Tejo folyó partján áll. 1960-ban, a Salazar-érában emelték, Tengerész Henrik infáns (1394–1460), a portugál hajózás atyja halálának 500. évfordulóján. Tengerész Henrik az Avis-dinasztia alapítójának, I. Jánosnak (1385–1433) fia volt, a történelmi emlékezet szerint ő hozta létre a sagres-i hajósiskolát (noha ilyen intézmény valójában nem létezett) és biztosította az anyagiakat egy újfajta flotta megépítésére. Az emlékművön Henrik infáns mellett Manuel király és Camőes is látható hajósok, térképészek és építészek társaságában.
KRISZTUS-KOLOSTOR (Convento do Cristo), TOMAR: A reconquista idején, 1160 körül alapította a nem sokkal korábban Jeruzsálemben létrejött templomos lovagrend nagymestere. A templomosok 1312-es feloszlatása Európában és Észak-Afrika-szerte kilencezer kolostort érintett, Portugáliában azonban nem volt végleges: Dénes király (1279–1325) ugyanis csupán 8 évvel később megalapította a Krisztus-lovagrendet (Ordem de Cavalaria de Nosso Senhor de Cristo), amelyet felruházott a templomosok minden előjogával és átadta nekik azok korábbi javait. A rend erősen kötődött a királyi családhoz, Tengerész Henrik ugyanúgy tagja volt, mint Manuel király. A lovagok szerepet vállaltak a felfedezésekben, a templomosok keresztje díszítette a karavellák vitorláit. A spanyol interregnum alatt a rend elvesztette politikai hatalmát, 1789-ben világiasították, 1834-ben feloszlott.
EGYÉB NEMZETI JELKÉPEK
A bARCELOSI kAKAS (O GALO DE BARCELOS): Sokszínűre festett tipizált kakasforma: az észak-portugáliai Barcelos városához kötődik, de nemzeti szimbólummá vált. A Santiago de Compostela-i zarándokhely felé vezető, úgynevezett portugál út (caminho português) egyik közismert legendájára emlékeztet, mely szerint egy zarándokot, akit hamisan lopással vádoltak, egy már megsütött és a város bírájának vacsorául feltálalt kakas mentett meg a halálos ítélettől azzal, hogy életre kelt és elkukorékolta magát.
GYűRűS Gömb (ESFERA ARMILAR): Gyűrűs gömb, mely a világegyetemet jelképezi. A ptolemaioszi felfogásnak megfelelően a Föld középen helyezkedik el, a főgyűrűk függőlegesen a délköröknek felelnek meg, vízszintesen a térítőknek, átlósan a zodiákus jegyeinek. Elvileg a zodiákus sávjának 23,5 fokban metszenie kellene a rák- és baktérítőt, illetve az egyenlítőt, valamilyen oknál fogva azonban sokkal nagyobb a hajlási szöge, gyakorta megesik, hogy a sarkkörök ábrázolása is hiányzik. A gyűrűs gömb a Manuel királyról elnevezett manuelinus korszak, vagyis a portugál felfedezések korának, a tengeri uralomnak jelképévé vált. A 2004-es futball Európa-bajnokság hivatalos labdáit is erre emlékeztető stilizált vonalakkal látták el.
KARAVELLA (CARAVELA): A felfedezéseket lehetővé tevő különleges, 100–140 tonna nagyságú portugáliai hajófajta, latin vitorlákkal felszerelve. A 15. században technikai forradalmat idézett elő. A Krisztus-rend keresztjével a vitorláin szintén portugál nemzeti szimbólumnak számít.