Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:199–214.
HORVÁTH ZSOLT
Magyarország állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Magyar Köztársaság
Terület: 93 030 km2
Lakosság: 10 197 119 fő (2001)
Főváros: Budapest
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 19 megye, 22 megyei jogú város és a főváros
Nyelv: magyar
A középkori magyar állam a nomád fejedelemségből nyugati keresztény térítést követően az első ezredforduló idején jött létre, I. (Szent) István király uralkodása alatt, aki koronát kért II. Szilveszter pápától, és 1000–1001 fordulóján királlyá koronáztatta magát, betagolva országát a korabeli Európába. Magyarország államformája egészen a legújabb korig folyamatosan királyság volt, ezen nem változtatott, hogy a 16–17. században, a török hódítás idején az ország három részre szakadt: az eredeti országterület egy része ekkor is a magyar korona fennhatósága alá tartozott. A magyar trónt 1526-tól egészen 1918-ig – 1687-től örökös királyságként – a Habsburg-ház birtokolta, Magyarország a birodalom részének számított. A rendi függetlenségi harcok során két alkalommal, a harmincéves háború idején, 1620. augusztus 25-én a besztercebányai országgyűlés, majd a Rákóczi-szabadságharc alatt, 1707. június 13-án az ónodi országgyűlés kimondta a Habsburgok trónfosztását, de a rendi mozgalmak mindkét alkalommal az udvar és a nemesség megegyezésével zárultak.
Az államformában nem történt változás az 1848–49. évi forradalom idején sem; bár 1849. április 14-én az országgyűlés kimondta a Habsburg–Lotharingiaiház trónfosztását, a királyság intézménye érvényben maradt. Államforma-változást először az első világháborús vereséget követő polgári demokratikus forradalom hozott (1918. november 16., a független népköztársaság deklarálása). Az első köztársaságot pár hónap múlva felváltotta a szintén rövid életű proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság (1919. március 21–augusztus 1.) A két világháború közötti időszakban az államforma újra királyság, bár a trón betöltetlen; az államfői feladatokat a kormányzó látta el.
A vesztesek oldalán megvívott második világháborút követően komolyan nem merült fel a királyság fenntartása. A köztársaságról szóló törvényt 1946. január 31-én fogadta el a Nemzetgyűlés. Ez az államforma ismét rövid életűnek bizonyult, már alig több, mint három év múlva a népköztársaság, a szovjet rendszer államformája váltotta fel (1949. augusztus 20.). Az ország a kommunista rendszer bukása idején, 1989. október 23-án visszatért a köztársasági államformához.
Magyarország 2004. május 1-je óta az Európai Unió tagja.
CÍMER
A magyar címerről 1990. július 3-án döntött az Országgyűlés az alkotmány módosításáról elfogadott 1990. évi XLIV. törvényben. Eszerint: „A Magyar Köztársaság címere hegyes talpú, hasított pajzs. Első mezeje vörössel és ezüsttel hétszer vágott. Második, vörös mezejében zöld hármas halomnak aranykoronás kiemelkedő középső részén ezüst kettős kereszt. A pajzson a magyar Szent Korona nyugszik.” A kommunista korszak szovjet mintát utánzó, a heraldikai szabályokat és a történelmi hagyományokat figyelmen kívül hagyó két címere után az ország visszatért az úgynevezett magyar állami kiscímerhez, amely egyben a történeti folytonosság jelképe.
A címer alkotóelemei a középkorra mennek vissza. Legkorábbi alkotórésze a bizánci ábrázolásokon gyakori kettős kereszt, amely a 13. századtól – önállóan vagy más címerképekkel együtt – folyamatosan szerepelt a magyar királyi címerben mint a keresztény királyi hatalom ősi jelképe. Ugyanezt szimbolizálja a kereszt talapzatánál megjelenő korona is. A talapzat másik elemét, a hármas halmot a magyar heraldika valósághoz közelibb ábrázolási igénye magyarázza; a hazai gyakorlat szívesebben használt a „lebegő” ábrázolásokkal szemben természetes elemeket: pázsitot, dombot talapzatként. A kereszt alatti domb a 13–14. századra alakult hármas halommá. Ez az elem a 18. századra kapta meg szimbolikus jelentéstartalmát (azóta többnyire Magyarország három nagy hegységét, a Tátrát, a Mátrát és a Fátrát értették alatta). A címer másik felén látható hétszer vágott mező – valószínűleg aragóniai minta nyomán – a 13. század elején jelent meg az uralkodói pecséteken. Ez a címer a 13. század második felétől családi címerként az uralkodóházhoz kapcsolódott. Az Árpád-házat követő Anjou-uralkodók – leányági leszármazásukat hangsúlyozandó – saját, liliomos családi címerükkel együtt szerepeltették. A 14. századra, amikorra Európa-szerte az uralkodó családok címerét egyre inkább az állam címerének tekintették, Magyarországon az Árpád-ház pajzsmezője mellé a királyi hatalom kettős keresztje került. (A hétszer vágott mező ezüstsávjai a 16. századra szintén szimbolikus jelentést – az ország négy nagy folyója, a Duna, Tisza, Dráva, Száva – kaptak.)
A 15. századtól a különböző uralkodók az immár az országot jelképező címert saját családi, illetve országcímerükkel egyesítve használták. A Magyar Királyságot jelképező címer mellett ábrázolásokon megjelentek a korona alá tartozó területek címerei is; így alakult ki a modern korra az összes történelmi igényt megjelenítő nagycímer, illetve a társországok jelvényeivel bővített középcímer, míg az eredeti címer vált az úgynevezett kiscímerré.
Ez a címer két rövid időszaktól eltekintve lényegében változatlan formában maradt fenn 1945-ig. Változást az 1848–49-es, illetve az 1918–19-es forradalmak hoztak. A függetlenségi nyilatkozat 1849. április 14-i elfogadása után Kossuth Lajos kormányzóelnöki rendeletben tette hivatalossá a kiscímer korona nélküli változatát, ezzel is hangsúlyozva, hogy Magyarország Ferenc Józsefet, a trónfosztottnak nyilvánított Habsburg–Lotharingiai-ház tagját nem ismeri el uralkodójának.
A hatalmát visszaszerző Habsburg-abszolutizmus a világosi fegyverletétel után szigorúan tiltotta a köztársaságra is utaló jelkép használatát. Az 1918. októberi őszirózsás forradalom során kikiáltott köztársaság ehhez a korona nélküli címerhez nyúlt vissza. (A Tanácsköztársaság nemzeti szimbólum helyett inkább az internacionalista vörös csillagot használta.)
Az 1946. február 1-jén kikiáltott második köztársaság is ezekhez a hagyományokhoz visszanyúlva ismét a korona nélküli kiscímert, az úgynevezett Kossuth-címert tette hivatalossá. Ezt cserélte le a kommunista diktatúra az államformát is megváltoztató, népköztársasági alkotmány 1949. augusztus 20-i életbe léptetésével, amely a szovjet tagköztársaságok címereit utánzó, a nemzeti jelleget alig megjelenítő szimbólum használatát iktatta törvénybe. (A Magyar Népköztársaság címere: kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, kerek világoskék mezőben kalapács és búzakalász; a mező felső részén a mezőre sugarakat bocsátó ötágú vörös csillag, alján redőzött piros-fehér-zöld színű szalag.) 1956 októberében a népharag kihasította a zászlókból a gyűlölt címert, a Nagy Imre-kormány visszatért a Kossuth-címerhez. Kezdetben a kádári vezetés is elfogadta ezt a jelképet, de 1957 májusára jobbnak látta a forradalomra is utaló szimbólum helyett új címer megalkotását. Az 1957. évi II. törvény 3. §-a – az alkotmány 67. §-át megváltoztatva – a következőképp határozta meg a Magyar Népköztársaság címerét: „kétoldalt búzakoszorúval egybefogott, világoskék mezőben álló, ívelt oldalú piros-fehér-zöld színű pajzs. A búzakoszorút balról [heraldikailag helyesen jobbról] piros-fehér-zöld, jobbról [heraldikailag helyesen balról] vörös színű szalag fonja át. A pajzs fölött középen elhelyezett ötágú vörös csillag aranyszínű sugarakat bocsát a mezőre.” A nemzeti színek hangsúlyosabb, pajzson történő ábrázolása ellenére ez a címer is a szovjet tagköztársaságok és a népi demokráciák egy kaptafára készült címerei közé tartozott, így nem csoda, hogy az 1989–90-es fordulattal sorsa megpecsételődött.
ZÁSZLÓ
A magyar zászlóról – a címerhez hasonlóan – az alkotmánymódosításról szóló, 1990. június 19-én elfogadott XL. törvény rendelkezik. Eszerint a „Magyar Köztársaság zászlaja három, egyenlő szélességű piros, [heraldikai szakszóval: vörös] fehér és zöld színű vízszintes sávból áll”.
A magyar államot jelképező zászló kialakulása szorosan kapcsolódik a címer fejlődéséhez, ugyanazok a színek, illetve alakzatok jelentek meg a kezdetben elsősorban a hadviselésben használt textíliákon is. A háromszínű magyar zászló színeit a címerből nyerte. Az Árpád-ház heraldikailag vörös és ezüstszínű sávjai a zászlókon piros és fehér színként jelentek meg, és ehhez a két színhez a 16. századtól egyre gyakrabban társult a hármas halom zöldje. (Az első piros-fehér-zöld színösszeállítás már a 14. században felbukkant.) A trikolór használata a 19. században, a francia forradalom nyomán vált általánossá. A nemzeti színek törvénybe iktatására az 1848-as forradalom vívmányaként került sor. A polgári átalakulást szentesítő áprilisi törvények 21. cikkelye rendelkezett arról, hogy a Habsburg-színeket és -címert a hivatalos, állami használatban is a nemzeti színek és a történelmi címer váltja fel.
A forradalom és szabadságharc leverését követően a nemzeti színű zászló is a tiltott jelképek közé került. Az 1867. évi kiegyezést követően ismét a trikolór vált hivatalos magyar zászlóvá, de az állami használatban a háromszínű textíliára rákerült a kiscímer. Az őszirózsás forradalom a zászlókon is a korona nélküli címer használatát rendelte el. A Horthy-korszakban a hivatalos zászló visszakapta a koronás kiscímert.
1945 után újra a Kossuth-címer került a zászlókra, amit 1949-ben a Rákosi-féle kommunista címer váltott fel. Ez a címer olyannyira a gyűlölt hatalom jelképévé vált, hogy már az 1956-os forradalom kitörésekor, az október 23-i tüntetésen megjelentek a kommunista szimbólumtól megszabadított, lyukas zászlók. Bizonyára erre is emlékezve rendelkezett úgy a szovjet segítséggel hatalomra került kádári vezetés, hogy a zászlókról lekerül – azaz nem kötelező – az állami címer (1957. évi II. törvény). A rendszerváltozás során ugyanezt a zászlót erősítették meg hivatalos állami jelképként. 1995-től az 1995. évi LXXXIII. törvény értelmében a közigazgatási intézmények és a fegyveres erők épületein állandóan kitűzik a nemzeti zászlót. 2000-től a 132/2000. (VII. 14.) kormányrendelet írja elő az összes középület állandó fellobogózását.
HIMNUSZ
A magyar himnuszt Kölcsey Ferenc, a nemzeti romantika korának egyik legnagyobb költője, a Habsburg-abszolutizmussal szemben ellenzéki politikát folytató szabadelvű, reformpárti nemesség képviselője írta. A vers 1828 decemberében, az Auróra 1829. évi kötetében jelent meg először nyomtatásban. (A költemény keletkezésének napjára, 1823. január 22-ére emlékezve január 22-ét 1989-től kormányhatározat A magyar kultúra napjává nyilvánította.) Korábban a Boldogasszony anyánk kezdetű, a Patrona Hungariae-gondolatkörhöz kapcsolódó 18. századi Mária-himnusz szolgált nemzeti imádságként.
A verset a Nemzeti Színház pályázatára Erkel Ferenc, az egyik legnagyobb magyar romantikus zeneszerző zenésítette meg 1844-ben. A művet július 2-án mutatták be a közönségnek, majd alig egy hónap múlva, augusztus 10-én, a Széchenyi-gőzös vízre bocsátásakor nyilvános szabadtéri rendezvényen is eljátszották. A dallam gyorsan népszerűvé vált, és bár az 1848–49-es forradalom és szabadságharc után a nemzeti színek használatával együtt tiltották nyilvános előadását, az 1867-es kiegyezés után a címer és a trikolór mellett – együtt a reformkor másik romantikus költője, Vörösmarty Mihály Szózatával, amelyet Egressy Béni zenésített meg 1843-ban – a nemzeti szimbólumok közé emelkedett. Bár elismertsége megkérdőjelezhetetlen volt, következetesen használták, formálisan csak az 1949. évi alkotmányt a rendszerváltozás során alapjaiban módosító 1989. évi XXXI. törvény emelte a nemzeti jelképek sorába. Ma játszott zenekari hangszerelését Dohnányi Ernő készítette el 1919-ben.
A himnusz szövege:
Isten, áldd meg a magyart
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbünhödte már e nép
A multat s jövendőt!
Kölcsey Ferenc: Hymnus című költeményének első versszaka
KITÜNTETÉSEK
A szovjet rendszer bevezetése együtt járt a történelmi hagyományok nagy részének, közte a feudális és a polgári korban kialakult szimbólumrendszernek az eltörlésével. E folyamatnak áldozatul esett a tradicionális magyar kitüntetési rendszer is.
A rendszerváltozás a többi nemzeti jelképpel együtt a kitüntetések kérdését is napirendre tűzte. A Magyar Köztársaság jelenlegi elismerési rendszere történetileg leginkább az ország 1946–49 közötti egykori kitüntetési rendszeréhez kötődik. A döntő többségében a kommunista diktatúrára utaló szimbólumokat tartalmazó korábbi kitüntetéseket az 1991. évi XXXI. törvénnyel megszüntették (az adományozásokat már 1990-ben abbahagyták, ez alól két kitüntetés, az eredetileg 1956-ban alapított, ötfokozatú Magyar [Nép]köztársaság Zászlórendje, illetve az 1984-es, háromfokozatú Magyar [Nép]köztársaság Csillagrendje jelentett kivételt, az új kitüntetési rendszer létrehozásáig).
MAGYAR KöZTáRSASáGI ÉRDEMREND: Eredetileg 1946. szeptember 14-én alapították a Magyar Köztársasági Érdemrendet (alkalmi osztály, I–V. osztály) és a Magyar Köztársasági Érdemérmet (I–III. fokozat). Ezek az elismerések 1949. október 12-ig álltak fenn.
1991-ben az Országgyűlés az 1991. évi XXXI. törvénnyel újraalapította a korábbi rendet és érdemérmet „a haza érdekének előmozdításában és az egyetemes emberi értékek gyarapításában kifejtett kimagasló, példamutató tevékenységek elismerésére”. Általános érdemrend, katonai és polgári tagozata van, I–V. osztályból áll, I–III. fokozatú érdemkereszt tartozik hozzá. A 2000. évi XI. törvény a Magyar Köztársasági Érdemrendet „nagykereszt lánccal” fokozattal (alkalmi fokozattal) egészítette ki. Ez az a fokozat, amelynek a Magyar Köztársaság elnöke élethosszig tulajdonosa. Kizárólag államfők részére adományozzák. Az V. osztály „kiskereszt” elnevezését a 2000. évi XI. törvény „lovagkeresztre” változtatta. Ezen elismeréseket hazaiak és külföldiek egyaránt megkaphatják. Magyar állampolgárok esetében a polgári és a katonai tagozatnál évente legfeljebb 15 nagykereszt, 35 középkereszt a csillaggal, 70 középkereszt, 140 tisztikereszt, 280 lovagkereszt adományozható. Magyar állampolgárok esetében a polgári és a katonai tagozatnál évente legfeljebb 200 Arany, 400 Ezüst és 600 Bronz Érdemkeresztet lehet adományozni.
Rendi lánc: 199 db aranyozott ezüst kettős drót láncszemből álló lánc. A középső tag (amelyről lefügg a rendjel) egymásra fektetett két-két arany babérág. Az egyes elemek egymásba kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rendjel polgári és katonai tagozatainak jelvényei eltérőek.
A polgári tagozat jelvénye előoldalán aranyszegélyű, zöld szegélyezésű, fehér zománcozású, szélesedő szárú görög kereszt. Vörös középmedalionban a Magyar Köztársaság színes zománcozású államcímere. Körgyűrűben aranyszegélyű, zöld zománcozású babérkoszorú. A hátoldalon vörös középmedalionban „1946” és „1991” arany évszámokkal (az alapítás és az újjáalapítás évszáma). Körgyűrűben aranyszegélyű, zöld zománcozású babérkoszorú.
A katonai tagozat jelvénye előoldalán aranyszegélyű, vörös szegélyezésű, fehér zománcozású szélesedő szárú görög kereszt. Vörös középmedalionban a Magyar Köztársaság színes zománcozású államcímere. Körgyűrűben aranyszegélyű, zöld zománcozású babérkoszorú.
A Magyar Köztársasági Érdemrend esetében a nagykereszt és a tisztikereszt fokozatok közötti jelvények „kis díszítmény” formájában is viselhetők.
Rendi csillag (az alkalmi fokozat esetében): Nyolcágú, brillantírozott felületű, aranyozott ezüst rendi csillag. Ráhelyezve a polgári tagozat jelvénye.
Rendi csillag (a nagykereszt esetében): Nyolcágú, brillantírozott felületű ezüst rendi csillag. Ráhelyezve a tagozatnak megfelelő rendjel.
Rendi csillag (a középkereszt a csillaggal fokozat esetében): Nyolcágú, négyzetes, brillantírozott felületű ezüst rendi csillag. Ráhelyezve a tagozatnak megfelelő rendjel.
A szalagok a polgári és a katonai tagozat esetében eltérnek egymástól. A polgári tagozat szalagja zöld, szélein keskeny fehér és vörös sávval. A katonai tagozat szalagja vörös, szélein keskeny fehér és zöld sávval.
Érdemkereszt: A fokozatnak megfelelő színű érdemkereszt. (A polgári és a katonai tagozatok jelvényei a szalagban mutatnak eltéréseket.) Az előoldalon szegélyes, szélesedő szárú görög kereszt. A keresztszárak között stilizált babérkoszorú. A középmedalionban a Magyar Köztársaság államcímere. A körgyűrűben babérkoszorú. A hátoldalon a középmedalionban „1946” és „1991” évszámokkal. A körgyűrűben babérkoszorú.
A szalagok az érdemkereszt polgári és katonai tagozata esetében is eltérnek egymástól, illetve eltérőek fokozatonként is. A polgári tagozat esetében az Arany Érdemkereszt szalagja zöld, három – keskeny – vörös sávval, szélein – keskeny – fehér és vörös sávval. Az Ezüst Érdemkereszt szalagja zöld, két – keskeny – vörös sávval, szélein – keskeny – fehér és vörös sávval. A Bronz Érdemkereszt szalagja zöld, egy – keskeny – vörös sávval, szélein – keskeny – fehér és vörös sávval.
A katonai tagozat esetében az Arany Érdemkereszt szalagja vörös, három – keskeny – zöld sávval, szélein – keskeny – fehér és zöld sávval. Az Ezüst Érdemkereszt szalagja vörös, két – keskeny – zöld sávval, szélein – keskeny – fehér és zöld sávval. A Bronz Érdemkereszt szalagja vörös, egy – keskeny – zöld sávval, szélein – keskeny – fehér és zöld sávval.
NAGY IMRE-éRDEMREND: 2002. szeptember 17-én az országgyűlés elfogadta a 2002. évi XXX. törvényt a Nagy Imre-érdemrend alapításáról. „A Magyar Köztársaság a hazafias helytállásukkal példát mutató, magyar függetlenséget szolgáló, a társadalmi párbeszéd, a társadalmi béke, a nemzet egységének megvalósítása, a békés rendszerváltozás megteremtése érdekében kifejtett tevékenység elismerésére” Nagy Imre-érdemrendet alapított.
Hazaiak és külföldiek is elnyerhetik. Évente legfeljebb öt magyar állampolgár tüntethető ki e renddel. Egy osztálya van.
Rendjel: Az előoldalon aranyozott ezüstérem, peremmel. Közepén, színes zománcozott kivitelben, az 1956-os forradalmat és szabadságharcot szimbolizáló „lyukas” nemzeti lobogó. A hátoldalon Nagy Imre jobbra tekintő mellképe (ez nem viselhető). A viselhető gomblyukkitűző megfelel a kitüntetés előoldalának.
MAGYAR CORVIN-LáNC: Eredetileg 1930. október 11-én alapította Horthy Miklós kormányzó a Magyar Corvin-láncot, a Magyar Corvin-koszorút és a Magyar Corvin-díszjelvényt. Ez a kitüntetéscsoport (ebben a formában) 1945-ig állt fenn.
2001. augusztus 14-én Orbán Viktor, a Magyar Köztársaság miniszterelnöke – az 1991. évi XXXI. törvényben kapott felhatalmazás alapján a 2/2001. (VIII. 14.) ME rendelettel – „a magyar tudomány és művészet, valamint a magyar oktatás és művelődés fellendítése terén szerzett kimagasló érdemek elismerésére” Magyar Corvin-lánc elnevezésű kitüntetést alapított.
E kitüntetés magyar és külföldi állampolgárok számára egyaránt adományozható. A kitüntetettek száma egy időben a tizenkettőt nem haladhatja meg. A kitüntetés hátoldalába bevésik a kitüntetés időpontját, illetve a kitüntetett nevét. A kitüntetést a tulajdonos halála után vissza kell szolgáltatni, s azt újraadományozhatják.
Lánc: 151 szemből álló aranyozott ezüst, két díszes gömbbel ékesített lánc. Az egyes elemek egymáshoz kapcsolódva alkotják a láncot.
Jelvény: A jelvény egy coulant jellegű tagról függ le. Az előoldalon áttört jelvény, arany babérkoszorúban, a Hunyadi- (Corvin-) ház színes zománcozású címere. A jelvény coulant jellegű tagjának hátoldalán C (= CORVIN) betűvel. Az előoldalon egy 15. századi olasz művész által készített érem másolata, Mátyás király jobbra néző mellképével „MATHIAS REX – HUNGARIAE” körirattal.
A kerek éremnek – sajátos – díszítése, kerete van. Felső részén gyümölcskosár, rátét (fehér zománcozású), aranyszegélyű szalagokkal, ezeken – aranybetűkkel – „PRO SCIENTIA LITTERIS ET ARTIBVS” felirattal. Oldalain egy-egy zöld fűszoknyás, meztelen nőalak, akik delfineken állnak.
1956-OS EMLéKéREM: Az 1956-os Emlékérem és Emléklap kitüntetéseket az Országgyűlés 1991-ben a XLIII. törvénnyel alapította. Adományozható mindazoknak, akik az 1956-os októberi forradalom és szabadságharc idején fegyverrel harcoltak a független, demokratikus Magyarországért, illetve akiknek személyes szabadságát az 1956 eszméihez való ragaszkodásért korlátozták. Posztumusz is adományozható azoknak, akik a forradalom és szabadságharc alatt vagy azzal összefüggésben később életüket áldozták.
Az 1956-os Emléklapot a forradalmi szervezetekben jelentős tevékenységet kifejtő, illetve az 1956 eszméinek megőrzésében kiemelkedő szerepet betöltő személyek kaphatják.
Érem: Kerek eloxált ezüstérem. Az előoldalon középen Kossuth-címer, alatta két, keresztbe fektetett kard (a kardok markolata lent, pengéjük hegye pedig fent van). A háttérben tört rablánc képe. A címer felett 1956-os évszám. Az érem szélén borostyánkoszorú van.
A hátoldalon „HAZÁÉRT ÉS SZABADSÁGÉRT” felirat alatt borostyánlevél.
A szalag fehér, kétoldalt nemzeti színű sávokkal. A posztumusz adományozott emlékérem szalagja fekete, kétoldalt nemzeti színű sávokkal.
KOSSUTH-DíJ: A művészeti és tudományos élet kimagasló alkotóinak elismerésére (az 1990. évi XII. törvényben újraszabályozva) megmaradt az 1948-ban létrehozott Kossuth-díj. A díj formája jelenleg: talpán és enyhén szélesedő záró részén aranyozott, 255 mm magas, 40 mm átmérőjű ezüstözött rézhenger, mely egyben az adományozó oklevél tartója. A hengert záró tető, melynek oldalát a Magyar Köztársaság plasztikus címere díszíti, a rajta elhelyezett egész alakos, 89 mm-es, aranyozott bronz Kossuth Lajos-kisplasztika talapzata.
SZéCHENYI-DíJ: A művészeti és tudományos élet eltérő teljesítményeinek elkülönítése céljából (a Kossuth-díjat a művészek számára fenntartva) 1963-ban megalapított Állami Díjat 1990-ben felváltották a Széchenyi-díjjal. A díj formája jelenleg: talpán és enyhén szélesedő záró részén aranyozott, 255 mm magas, 40 mm átmérőjű ezüstözött rézhenger, mely egyben az adományozó oklevél tartója. A hengert záró tető, melynek oldalát a Magyar Köztársaság plasztikus címere díszíti, a rajta elhelyezett egész alakos, 89 mm-es, aranyozott bronz Széchenyi István-kisplasztika talapzata.
A KöZTáRSASáG ELNöKéNEK ÉRDEMéRME: A kitüntetésekről szóló 1991. évi XXXI. törvény lehetőséget biztosít a közjogi méltóságok számára kitüntetések alapítására. E rendelkezés értelmében hozta létre Mádl Ferenc köztársasági elnök 2001-ben a szakmai tevékenységével vagy életútjával kimagasló érdemeket szerzett magyar vagy külföldi állampolgárok számára az általa adományozott Köztársaság Elnökének Érdemérme kitüntetést (153/2001. [XI. 29.] KE határozat). Az érdemérem 60 mm átmérőjű, aranyozott ezüstérem. Előoldalán ,,A Köztársaság Elnökének Érdemérme” felirat, hátoldalán a Magyar Köztársaság címere látható. Mindkét oldalt a perem mentén futó, csúcsán nem összeérő babérkoszorú díszíti. Mádl Ferenc hivatali elődje, Göncz Árpád személyes elismeréseként 1993-tól köztársasági elnöki arany-, illetve ezüstérmet adományozott, de ez nem számított hivatalos kitüntetésnek.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnep, emléknap
AZ 1848-AS FORRADALOM éS SZABADSáGHARC EMLéKüNNEPE: Március 15-e, az 1848-as forradalom kitörésének évfordulója, nemzeti ünnep. A rendszerváltozással került vissza a hivatalos ünnepek sorába (1989-től újra munkaszüneti nap).
SZENT ISTVáN NAPJA: Augusztus 20., az államalapító király Szent István ünnepe, állami ünnep. Az 1991. évi VIII. törvény értelmében a három nemzeti ünnep, március 15., augusztus 20. és október 23. közül a hivatalos állami ünnep.
AZ 1956-OS MAGYAR FORRADALOM éS SZABADSáGHARC KITöRéSéNEK NAPJA: Október 23-a, az 1956-os forradalom emlékének szentelt nemzeti ünnep.
Egyéb, munkaszünettel járó ünnepek
Január 1. – Újév.
Húsvétvasárnap és -hétfő.
Május 1. – A munka ünnepe. Hagyományos munkásmozgalmi ünnep. (A katolikus naptárban Szent József, Jézus gondviselője, az ácsmunkás, azaz a munka, a munkásemberek ünnepe.) A II. Internacionálé 1891. évi kongresszusán határozatban mondta ki, hogy május 1. valamennyi ország munkásainak közös ünnepe. Magyarországon – a kommün 1919. évi epizódjától eltekintve – 1946-tól munkaszüneti nap.
Pünkösdvasárnap és -hétfő.
November 1. – Mindenszentek.
December 25–26. – Karácsony.
Emléknapok
Február 25. – A kommunista diktatúrák áldozatainak emléknapja a középfokú oktatási intézményekben. 1947-ben e napon hurcolták el a szovjet hatóságok Kovács Bélát, az FKGP főtitkárát, nemzetgyűlési képviselőt. Az emléknap bevezetéséről az 58/2000. (VI. 16.) sz. OGY-határozat rendelkezik.
Április 16. – A holokauszt áldozatainak emléknapja a középfokú oktatási intézményekben. Az oktatási miniszter rendelte el bevezetését 2001-től kezdődően. 1944-ben ezen a napon állították fel az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján az első gettót.
A magyar hősök emlékünnepe – május utolsó vasárnapja. Újbóli bevezetéséről – 1945 előtti hagyományokat felélesztve – a 2001. évi LXIII. törvény rendelkezik.
Június 19. – A magyar szabadság napja. Az ország szuverenitása visszaszerzésének, az utolsó szovjet katona 1991. június 19-i távozásának az emléknapja, a 2001. évi XVII. törvény értelmében nemzeti emléknap; ehhez kapcsolódva, a magyar szabadságküzdelmek hősei és a kivívott szabadság tiszteletére június utolsó szombatja a magyar szabadság napja.
Október 6. – Az aradi vértanúk és Batthyány Lajos, az első magyar miniszterelnök 1849. évi kivégzésének emléknapja.
A felsoroltak mellett Magyarországon is ünnepi alkalom március 8. (nemzetközi nőnap; nők nemzetközi szolidaritásának napja; bevezetéséről 1910-ben a szocialista nők II., koppenhágai nemzetközi konferenciája határozott Clara Zetkin javaslatára, mai tartalma: a női egyenjogúság, a nők munkája iránti megbecsülés ünnepe), az anyák napja (május első vasárnapja), a gyermeknap (Magyarországon május utolsó vasárnapja, 1950-től a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség javaslatára vezették be; megrendezésének közvetlen oka, hogy felhívja a figyelmet az elmaradott és a háború sújtotta országokban élő gyermekek helyzetére, és számukra segélyakciókat szervezzen; előzménye a két világháború közötti időszak gyermekhete [első alkalommal 1931. május], amelyet elsősorban jótékonysági céllal rendeztek meg).
NEMZETI EMLÉKHELYEK
KOSSUTH TéR, BUDAPEST: Az ország leghivatalosabb, az államhatalmat reprezentáló helyszíne, ahol jelentős történelmi események – forradalmak (1918, 1956) – zajlottak. Meghatározó épületei (amelyeket a 19–20. század fordulóján emeltek): Országház, a törvényhozó hatalom, tágabb értelemben az államhatalom megjelenítője; Kúria, a bírói hatalom megjelenítője (jelenleg a Néprajzi Múzeum gyűjteményének ad otthont); az agrártárca épülete.
A reprezentatív tér szoborgalériája (a cserékkel) példa a államhatalom változó történelmi értékeinek megjelenítésére. Mai állapotában (Andrássy Gyula és Tisza István szobrának eltávolítása után) a nemzeti szabadságküzdelmeket felidéző Rákóczi- és (a „pesszimista” Horvay János-féle megfogalmazást felváltó, Kisfaludi-Strobl Zsigmond alkotta) Kossuth-szoborhoz újabban az 1956-os forradalom emléklángja járult. E hármas teszi a teret az elsősorban hozzá kapcsolódó köztársasági reprezentáció közegévé. Heterogénabb a – részben a szomszédos térfüggelékekhez kapcsolódó – történelmi államférfi-galéria (Károlyi Mihály, Nagyatádi Szabó István, Nagy Imre, Kovács Béla szobrai), valamint a József Attila-emlék. A tér mai reprezentatív funkciójának középpontjában az állami zászló áll: jelentőségét kifejezi a fel- és levonásakor szokásos katonai tiszteletadás, a közjogi méltóságok jelenlétében.
HőSöK TERE, BUDAPEST: Jellegét, meghatározó építészeti formáját alapvetően az Andrássy utat lezáró kulturális fórumként nyerte el, a Szépművészeti Múzeum s a Műcsarnok itteni felépítésével. Egyben a pesti rendezési koncepcióba beillesztett Városliget kulturális és pihenő övezetének kapujaként jött létre, mögötte állatkerttel és az országos kiállítások hagyományos területével.
A tér közepén elhelyezett Millenniumi emlék gondolata az 1896-os Ezredéves kiállítás légkörében fogant. Eredeti tartalma: a honfoglalástól számított ezeréves nemzeti történelem legfontosabb (és a felállítás óta eltelt időben többször felülvizsgált) súlypontjainak felvonultatása. Az első világháború után az ismeretlen katona emlékének megépítésével a tér katonai, állami reprezentációs jelleget kapott, diplomáciai ceremóniák színterévé vált. Ezekre a tartalmakra (és nem utolsósorban a tér méretére) alapozódott a legkülönbözőbb politikai erők és formációk szolgálatában betöltött tömeggyűléshely funkciója.
BUDAI VáR: A késő középkortól kezdve királyi székhely, az ország fővárosa. A török hódoltság után a magyar rendek a kényszerű főváros, Pozsony helyett Pest-Buda fővárosi funkciójának és jogának visszaállítására törekedtek. A Habsburgok a 18–19. század folyamán a királyi várat modern rezidenciaként újjáépítették, Buda fokozatosan a tartományi szintű igazgatás központja lett, de Pest-Buda csak az 1848–49-es forradalom során vált az ország tényleges fővárosává. Az 1867. évi kiegyezéssel létrejött dualista államban Ausztria–Magyarország második, magyar királyi székhelye, maga a királyi vár ekkor készült el ma ismert formájában. Államfői rezidencia funkciójának csúcspontja Horthy Miklós kormányzóságának két világháború közötti időszaka. A második világháború után központi igazgatási szerepköre megszűnt, az épületek helyreállítása után a legfontosabb nemzeti közgyűjtemények egy része kapott otthont a palota falai között. 2003-tól az Országgyűlés döntése nyomán (2002. évi XLI. törvény) a korábbi miniszterelnöki rezidencia helyreállított épületében, a Sándor-palotában működik a Köztársasági Elnöki Hivatal.
NEMZETI MúZEUM, BUDAPEST: 1802-ben Széchényi Ferenc gróf a nemzetnek adományozta könyvtárát és régiséggyűjteményét; ezek a tárgyak képezik a Magyar Nemzeti Múzeum, illetve a nemzeti könyvtár, az Országos Széchényi Könyvtár alapját. Az 1832–36-os országgyűlés határozta el a gyűjteményhez méltó épület létesítését. A klasszicista építmény Pollack Mihály tervei nyomán 1847-ben készült el. 1848. március 15-én a homlokzat előtti téren játszódott le az a tömeggyűlés, amely a forradalom egyik legfontosabb kezdő eseménye volt, a hagyomány szerint itt, a lépcsőn szavalta el Petőfi Sándor forradalmi Nemzeti dalát. 1969. február 20-án a szovjet megszállás elleni tiltakozásul – a prágai Vencel téren öngyilkosságot elkövetett Jan Palach példáját követve – Bauer Sándor szakmunkástanuló a Múzeumkertben elevenen elégette magát.
VáR, ESZTERGOM: Az Árpád-házi magyar királyok legfontosabb emlékhelye. Ma a Magyarországon legnagyobb egyház, a katolikus felekezet központja. A magyar egyháznak az államszervezéssel együtt történt alapítása óta (leszámítva a török hódoltság időszakát) az egyház fejének, az esztergomi érseknek a székhelye.
SZéKESFEHéRVáR: A középkori Magyarország másik fővárosa, az Árpádok szakrális központja, ahol a város 1541. évi török kézre kerüléséig a Szűz Mária-prépostság volt az uralkodók koronázásának és temetkezésének a helyszíne, a koronázási ékszerek és a magyar királyság okleveleinek őrzési helye. A város egyúttal országos jelentőségű uralkodói törvénynapjai okán a magyar országgyűlések emlékhelye.
DEBRECEN: A magyar „nemzeti” egyház, a második legnagyobb lélekszámú, református felekezet központja, az Alföld kulturális, regionális centruma. Két háborús időszakban, 1849-ben és 1944–45 fordulóján az ország ideiglenes fővárosa.
PUSZTASZER: Anonymus krónikája szerint 896-ban a honfoglaló Árpád és serege a győztes alpári csata után ezen a vidéken pihent meg, és a vezér, valamint nemesei megtartották az első országgyűlést, ahol számba vették az ország valamennyi jogát és szokástörvényét, felosztották a törzsi szállásterületeket, azaz szerét ejtették az ország dolgainak. A millennium alkalmából az 1896. évi VIII. törvény értelmében emlékművet emeltek Ópusztaszeren. 1945-ben ezen a jelképes helyszínen vette kezdetét a nagybirtokrendszert megszüntető földosztás. 1982-ben, részben a középkori mezőváros romjai köré létrehozták az Ópusztaszeri Nemzeti Történelmi Emlékparkot.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUM
HUNGáRIA ISTENASSZONY: A 19. századi nemzeti megújulás a többi nemzeti mozgalomhoz hasonlóan Magyarországon is a dicső múltban kereste jelképes alakjait. A reformkori romantikus történelemszemlélet az Árpád-korra visszamenő hun–magyar azonosság elméletéből és a nomád ősmagyarság mitológiájából igyekezett valamifajta regényes magyar őstörténetet kreálni. Ugyanakkor tovább élt a török elleni háborúk során, más közép- és kelet-európai népekhez hasonlóan a magyarság körében is kialakult „Nyugat védőbástyája”-képzet.
Ezen ideológia elemeként jelent meg mint a nemzet szimbóluma – emlékeztetve a 18. században, a barokk vallásosság korában elterjedt Patrona Hungariae- (Szűz Mária, az ország védőszentje) ábrázolásokra – Hungária Istenasszony, hol nőiesebb alakban, hol harci díszben, az adott szobor vagy grafika funkciójának megfelelően. Egyik legismertebb ábrázolása az 1848–49-es forradalom és szabadságharc bukása után Aradon, 1849. október 6-án kivégzett 13 honvédtábornoknak, tágabb értelemben a szabadságharcnak emléket állító reprezentatív Szabadság-emlékmű (Zala György alkotása). Hungária itt a honfoglalásra, az államalapításra és a középkori magyar nagyhatalomra utalva Árpád párducbőr kacagányát, Szent István kardját, valamint Mátyás király fekete seregének sisakját és pajzsát viseli.
A két világháború közötti irredenta, historizáló közgondolkodás természetes módon alkalmazta tovább ezt a szimbólumot. Különösen a köztéri szobrászatban, de az egyéb ábrázolásokon is a vesztes világháborút követő trianoni békeszerződés következtében megcsonkított ország jelképe továbbra is Hungária, a dicsőséges ábrázolásmódot azonban felváltotta a szenvedő, megsebzett nőalak megjelenítése. 1945 után – a múlttal, különösen az irredentizmussal való gyökeres szakítás, az új történelmi hagyományok keresése jegyében – fel sem merülhetett Hungária Istenasszony használata, amely így kikopott a köztudatból.