Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:7–13.

HARKAI ATTILA

Az Európai Unió szimbólumai

A második világháború után Európa romokban hevert, a kontinens gazdasági és politikai ereje jelentősen meggyengült. A felelős vezetők elsődleges célja a földrész békéjének, prosperitásának és új jövőjének biztosítása volt, ezen értékek eléréséhez pedig az európai országok politikai és gazdasági egyesítését javasolták.

Az Európai Unió a három szervezetből álló Európai Közösségekre alapulva jött létre.

1. 1950-ben Robert Schuman francia külügyminiszter és Jean Monnet, a Francia Tervhivatal elnöke azt javasolták, hogy Franciaország és Németország acél- és széntermelését közösen ellenőrizzék, mivel ez a két nyersanyag nélkülözhetetlen a háborúhoz. A javaslat a francia–német viszálykodás tartós kiküszöbölését célozta.

A két francia politikus terveinek megfelelően 1952-ben megalakult az Európai Szén- és Acélközösség, melyhez Németországon és Franciaországon kívül csatlakozott Olaszország, Belgium, Hollandia és Luxemburg is. A tagországok a független, szupranacionális (nemzetek felett álló) úgynevezett „Főhatóság”-ot ruházták fel a szén- és acéliparaikat érintő döntések jogával, az első elnöke Jean Monnet volt. Ezzel létrejött az Európai Közösségek első tagja.

2. A kedvező eredmények hatására a tagországok 1957-ben Rómában megalapították a gazdasági együttműködés erősítését (áruk, személyek, tőke és szolgáltatások szabad áramlása) és a kereskedelmi korlátozások megszüntetését (vámok lebontása) szolgáló Európai Gazdasági Közösséget, mely a tagországok összefonódásának elősegítésével kívánt hozzájárulni az életszínvonal emelkedéséhez, a jólét fokozódásához, Európa egységesüléséhez. Az Európai Gazdasági Közösség, más néven Közös Piac létrejöttével, megalakult az Európai Közösségek második tagja.

3. Az Európai Közösségek harmadik tagja, az Európai Atomenergia Közösség (Euratom) szintén 1957-ben alakult meg. Ennek célja az atomenergia békés felhasználására való törekvés és közös kutatási programok kidolgozása volt.

További csatlakozásokkal és több, nagy horderejű reformmal növelték az integráció fokát, közeledve a célként megfogalmazott politikai és gazdasági unióhoz és a világgazdaságban elfoglalandó stratégiai szerephez.

Hivatalosan a maastrichti szerződésben (1992) alakították ki a szorosabb együttműködést és az egyes tagállamok magasabb integrációját megtestesítő Európai Unió alappilléreit. (A szerződés csak 1993. november 1-jén lépett hatályba, így ettől a naptól kezdve nevezzük a szervezetet Európai Uniónak.) A megállapodás a már említett három európai közösségi szervezet kibővítése mellett a közös kül- és biztonságpolitikára és az igazságügyi, illetve belügyi együttműködésre is kiterjedt. A tagállamok megegyeztek abban, hogy létrehozzák a Gazdasági és Monetáris Uniót és közös pénzt vezetnek be. Az új, közös pénz neve az euró lett, melyet 2002-től a nemzeti fizetőeszközök helyett használnak.

1997-ben írták alá az amszterdami szerződést, amely 1999. május 1-jén lépett hatályba. Az amszterdami szerződés célja a külpolitikai, a belpolitikai, az igazságügyi és a foglalkoztatáspolitikai együttműködés további erősítése, valamint az Európai Parlament jogainak kiszélesítése volt.

Az európai integráció folyamata hosszú évek során egyre teljesebbé tette az Európai Unió országainak szövetségét. Az európai integráció az Európai Unió tagállamainak egyre szorosabb gazdasági és politikai együttműködése. Ez a folyamat még ma is tart, hiszen számos olyan terület van még, ahol a tagországok szorosabb együttműködést szeretnének kidolgozni.

A legújabb lépés a további integráció felé az Európai Alkotmány. Létrehozták az Európai Konventet (2002. február 28 – 2003. július 10.), hogy kidolgozzon egy olyan okmányt, amely megoldhatja az unió alapszerződéseinek problémáit.

Az új alkotmány átláthatóbbá és hatékonyabbá teszi az Európai Uniót, és kellő rugalmasságot biztosít a további fejlődéshez. A szerződés magában foglalja az EU alapvető értékeit, céljait és hatáskörét. Az alkotmány az EU alapszerződéseit egységes szövegbe foglalja. Tovább növeli az Európai Parlament jogkörét, és létrehozza az Európai Unió külügyminiszteri posztját az EU nemzetközi befolyásának erősítése érdekében.

Az uniós alkotmánytervezet elkészítésére létrehozott Európai Konvent egy teljes paragrafust szentelt az EU jelképeinek, szimbólumainak. Érdekesség, hogy az alaptörvény megalkotásának utolsó óráiban döntöttek az unió jelképeinek a megemlítéséről az európai törvényalkotók. A cél az volt, hogy a több évtized alatt összegyűlt jelképeket rögzítsék az alkotmányban, azért hogy az EU-polgároknak megkönnyítsék a lelki azonosulást az új unióval.

A 2004. október 29-én aláírt és 2006. november 1-jén hatályba lépő Európai Alkotmány nem helyettesíti a tagállamok alkotmányait, hanem azokkal együtt érvényes. Egyetlen dokumentumként lép a legfontosabb uniós szerződések helyébe. Az említett paragrafus (Az unió jelképei) a IV. részben, az általános és záró rendelkezésekben található, a IV–1. cikkben.

ZÁSZLÓ

Az európai zászlót valójában nem az Európai Unió „találta ki”, keletkezésének története pár évvel korábbra tehető, mint a római szerződés aláírása.

1949-ben az emberi jogok védelmére és az európai kultúra népszerűsítésére létrehoztak egy széles körű tagsággal rendelkező önálló intézményt, az Európa Tanácsot. 1955-ben a szervezet jelképe a kék alapon körben elhelyezett 12 aranyszínű csillag lett. A kék alapszín a nemzetközi együttműködést jelképezi. A tizenkettes szám az év tizenkét hónapját és az óra számlapján található tizenkét számot testesíti meg, utalva a tökéletességre, a kör pedig az egység szimbóluma. Ez lett az európai egységet, az európai népek közötti harmóniát jelképező zászló.

Az Európa Tanács felkérte a többi európai intézményt, hogy fogadják el ezt a jelképet. Erre a felhívásra válaszul 1983-ban az Európai Parlament, 1985-ben pedig valamennyi tagország állam- és kormányfője az Európai Közösségek hivatalos jelképének ismerte el. 1986-tól az EU intézményei is a saját jelképükkel közösen használják az emblémát. Mivel a csillagok száma nem a tagországok számát jelenti, a zászlót az elkövetkezendő bővítések alkalmával nem módosítják. Emellett minden tagország megőrzi saját zászlaját, az uniós zászló használatára nincs EU-előírás.

HIMNUSZ

Az európai himnusz, melynek dallama a Ludwig van Beethoven által 1823-ban komponált IX. szimfónia egyik tételéből származik, a zene nyelvén fejezi ki az európai lét alapját képező szabadság, béke és szolidaritás eszményeit, ezáltal nemcsak az Európai Unió, de a földrajzi értelemben vett Európának is a himnusza. Beethoven a szimfónia záró tétele szövegének Friedrich von Schiller 1785-ben írt Örömóda című versének sorait választotta. A költemény egy idealista látomáson alapul, mely szerint az emberek egymás testvéreivé válnak, jelképezve az összefogást, a szolidaritást és az együttműködést.

Az Európa Tanács 1972-ben, az Európai Közösség állam- és kormányfői pedig 1985-ben milánói ülésükön európai himnusszá választották. A világhírű karmestert, Herbert von Karajant kérték fel, hogy készítse el kórusra, szólistákra és szimfonikus zenekarra írt változatát. A közös európai himnusz nem váltja fel a nemzeti himnuszokat, hanem azokat az értékeket ünnepli, amelyeket a tagállamok és polgáraik közösen vallanak.

Schiller verse németül:

AN DIE FREUDE

Freude, schöner Götterfunken,

Tochter aus Elysium,

Wir betreten feuertrunken,

Himmlische, dein Heiligtum.

Deine Zauber binden wieder,

Was die Mode streng geteilt,

Alle Menschen werden Brüder,

Wo dein sanfter Flügel weilt.

Schiller verse magyarul:

ÖRÖMÓDA

Lángolj fel a lelkünkben szép

Égi szikra szent öröm,

Térj be hozzánk drága vendég,

Tündökölj ránk fényözön.

Egyesíted szellemeddel,

Mit zord erkölcs szétszakít,

Testvér lészen minden ember,

Merre lengnek szárnyaid.

ÜNNEP

EURÓPA NAPJA: Robert Schuman francia külügyminiszter – Jean Monnet előkészítéssel megbízott szakértő ötlete alapján – 1950. május 9-én ismertette javaslatát, az „új” és békés Európáról. A „Schuman-terv” által képviselt eszme jelentette az első lépést a közös Európa megvalósításához, ezért a május 9-i dátum európai jelképnek, „Európa napjának” számít egy 1985. évi döntés értelmében.

Minden év május 9-én – immár két évtizede – az EU és a tagállamok olyan ünnepségeket szerveznek, amelyek az unió polgárait egymáshoz közelítik, illetve közelebb hozzák Európát is a polgárokhoz.

TOVÁBBI SZIMBÓLUMOK

KÖZÖS JELMONDAT: Az Európai Unió legújabb jelképe az unió jelmondata, amelyet az Európai Konvent által kidolgozott Európai Alkotmányban fogalmaztak meg először. Az európai jelmondat egy pályázaton született, amelyen közel nyolcvanezer tíz és húsz év közötti európai fiatal vett részt.

A közös jelmondat magyarul:                        Egység a sokféleségben
            angolul:           United in diversity
            franciául:         Unité dans la diversité
            németül:          In Vielfalt geeint

KÖZÖS PÉNZ: Ugyancsak az Európai Alkotmányban említik először az új Európai Unió jelképének a közös pénzt, az eurót (EUR). 1992-ben a maastrichti szerződésben az EU döntést hozott a gazdasági és monetáris unió (EMU) megteremtéséről, amely magában foglalja az Európai Központi Bank által irányított egységes európai valuta bevezetését. Az euró nem minden európai uniós tagállam, hanem a szűkebb tagságú Gazdasági és Monetáris Unióban részt vevő tagállamok közös pénze. Dánia, Svédország és az Egyesült Királyság az Európai Unió tagjaiként akkor elutasították a közös európai pénz bevezetését. A 2004-ben csatlakozó tagállamok pedig még nem érettek az eurózóna-tagságra.

A jelképet a görög epszilon betűből formázták, utalva az európai civilizáció bölcsőjére és Európa kezdőbetűjére. A két párhuzamos vonal a közös valuta stabilitását jelképezi. Az euró váltópénze a cent, 1 euró = 100 cent. A bankjegy hét (5, 10, 20, 50, 100, 200, 500 euró), míg az érme nyolc címletben került forgalomba (1, 2, 5, 10, 20 és 50 cent, 1 és 2 euró). Az érmék egyik oldalán a kibocsátó ország nemzeti szimbólumait tüntetik fel, a másik oldalt egyformára tervezték. Az euró bankjegyek minden résztvevő országban megegyeznek.

A valutát 2002. január 1. óta használják, amikor az új bankjegyek és érmék felváltották az unió tizenkét tagállamában (Ausztria, Belgium, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Luxemburg, Németország, Olaszország, Portugália, Spanyolország) a nemzeti valutákat. A közösségi valuta bevezetése következtében egységes gazdasági térség alakult ki, ezáltal megszüntetve a valutaingadozásokat. Az átállás jelentős előrelépést jelentett a gazdasági unió terén. Az euró továbbá jóval tisztább értelmet adott az embereknek a közös európai identitás igazi jelentéséről.

Az európai polgárok bizalma az euróban látványosan megnőtt azáltal, hogy 2002 első felében sikeresen és gyorsan bevezették az euró pénzérméket és bankjegyeket. Az emberek nagyra értékelik, hogy könnyebben tudnak vásárolni, mivel ma már Európa különböző országaiban közvetlenül össze tudják hasonlítani az árakat.

Napjainkra az euró a világ második legfontosabb valutája lett. Az amerikai dollár mellett egyre többet használják az eurót a nemzetközi tranzakciók terén, illetve tartalékvalutaként. Az euróövezeten belüli országok pénzügyi piacai között felgyorsult az integráció azáltal, hogy már nemcsak tőzsdeügynökségek, hanem értéktőzsdék is egyesülnek.

Az euró a többi közös jelképpel – himnusz, zászló, Európa-nap, jelmondat – együtt az Európai Unió politikai és gazdasági egységét szimbolizálja. Egy olyan új egységet, melynek létrejötte más, hasonló vállalkozásokhoz viszonyítva rendkívül gyorsan és zökkenőmentesen zajlott le. Elég, ha csak a közös pénzre gondolunk, nem egészen egy évtized alatt valóság lett belőle és több, nagy múltú nemzeti valutát felváltva eddigi rövid „pályafutása” az unió egyik sikertörténete.