Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:49–62.
HALÁSZ IVÁN
A Cseh Köztársaság állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Cseh Köztársaság, Česká republika
Terület: 78 866 km2
Lakosság: 10 256 760 fő (2002)
Főváros: Prága
Államforma: parlamentáris köztársaság
Közigazgatás: 13 kerület (kraj), 1 főváros
Nyelv: cseh, szlovák, német, lengyel
Az 1993. január 1-jén megalakult s 2004-ben az Európai Unió tagjává vált önálló Cseh Köztársaság ebben a formában viszonylag „fiatal” államnak számít, ez a látszat azonban megtévesztő, mert a cseh államiság régi hagyományokkal rendelkezik.
Igaz, az 1526 és 1918 közötti időszakban a cseh területek a Habsburg Birodalom részét alkották, de az 1918. október 28-án kikiáltott Csehszlovák Köztársaságot már a cseh közvélemény saját államának tekintette. Ezen a tényen nem változtatott sem az 1939 és 1945 közötti német protektorátusi időszak, sem az 1948 utáni korlátozott szuverenitás a Szovjetunió vezette, úgynevezett keleti blokkon belül. A szlovákok, valamint korábban a jelentős számú nemzeti és etnikai kisebbségek jelenléte a közös államban nem befolyásolta a fenti – cseh–csehszlovák – azonosulást. A szlovákok a két világháború között hivatalos ideológiának számító „csehszlovákizmus” ellenére sem váltak csehekké. A modern és egységes cseh nemzeti tudat megszületése tehát egyáltalán nem volt egyszerű folyamat, és nem is valósult meg teljesen abban a formában, ahogyan azt a 19. század eleji vezető cseh értelmiségiek elképzelték.
A köznyelvben gyakran előforduló Csehország kifejezés történelmileg pontatlan, mert a jelenlegi Cseh Köztársaságot alkotó úgynevezett történelmi tartományoknak csupán egyikét jelöli meg. Igaz, a legnagyobb és egyben a névadó tartományt. 1928-tól kezdve Csehszlovákia ugyanis négy, a korábbi történelmi határokat figyelembe vevő (korlátozott hatáskörökkel rendelkező) tartományi önkormányzati egységből állt – Csehországból, Morvaország-Sziléziából, Szlovákiából és Ruszinszkónak vagy Podkarpatská Rusznak nevezett Kárpátaljából. A történelmi tartományoknak a neve jelenleg is szerepel az alkotmány preambulumában, amely a következő mondattal kezdődik: „Mi, a Cseh Köztársaság állampolgárai Csehországban, Morvaországban és Sziléziában...”
CÍMER
Az önálló Csehszlovákia megalakulásakor (1918) csak az úgynevezett cseh történelmi tartományok rendelkeztek hivatalos szimbolikával, amelyet utoljára az Udvari Kancellária dekrétuma szabályozott 1836-ban. Szlovákiának és Kárpátaljának viszont nem voltak önálló, hivatalosan elismert és elfogadott állami jelképei. Csehszlovákia állami címerét a Cseh Korona címerének elvei alapján alkották meg és arra törekedtek, hogy kifejezésre jusson benne az összes területnek az új cseh államhoz, azaz Csehszlovákiához való tartozása. A történelmi tartományok címereihez ezért hozzácsatolták a kettős keresztes és háromhalmos szláv színű (vörös, fehér és kék) szlovák címert, valamint a Kárpátalját szimbolizáló medvét. 1948 és 1990 között a csehszlovák állami szimbolika bizonyos módosításokon ment át, de az oroszlán, mint szimbólum, végig az állami címerben maradt. Az önállósságra készülő Cseh Köztársaság állami szimbolikáját az 1993. évi 3. sz. törvény szabályozta.
A Cseh Köztársaságban jelenleg két állami címer van használatban – a nagy és a kicsi. A nagycímer negyedelt pajzs. Az első és negyedik, vörös színű mezőben a hajdani Cseh Királyság címere található – az ágaskodó, ezüst, kettős farkú aranykoronás és arannyal fegyverzett oroszlán. A második, kék mezőben felröppenő ezüsttel és vörössel sakkozott, aranykoronás és arannyal fegyverzett sas látható. A harmadik mezőben, amely aranyszínű, fekete sas található, aranykoronával, vörös fegyverzettel és ezüst félholddal a közepén. Amíg az első sas Morvaországot „képviseli” az állami címerben, addig a második sas a Cseh Köztársaság részét alkotó Szilézia szimbóluma. A kis állami címert a vörös színű mezőben ágaskodó kettős farkú aranykoronás, arannyal fegyverzett ezüstoroszlán alkotja.
A cseh címer meglehetősen szigorúan ragaszkodik a történelmileg kialakult állami-tartományi címerekhez. A „névadó” országrész nagyobb súlyát az oroszlánok némi „felülreprezentáltsága” szimbolizálja. Az első cseh uralkodó dinasztia, a Přemysl-ház saját jelképéül szintén a sast használta, mégpedig az úgynevezett tüzes fekete sast az ezüstmezőn. Ezt I. Přemysl Ottokár (1197–1230) király használta először, bár nem lehet kizárni azt sem, hogy már II. Vladislav (1140–73) fejedelem is magáénak tekintette a második keresztes hadjárat során. Később az úgynevezett lángoló sas eltűnt a cseh heraldikából, jelenleg pedig a tridenti püspökség címerében él tovább.
A kettős farkú, ezüstszínű oroszlánt Dalimil középkori Krónikája szerint először II. Vladislav (Ulászló) kapta meg címerébe I. Barbarossa Frigyes császártól, jutalmul a lombardiai városok elleni hadjáratban nyújtott segítségért (1158). A cseh királyi címet először II. Vratislav fejedelem szerezte meg 1085-ben, de csak saját magának, azaz utódai még nem örökölték azt. Csehország csak 1198-ban vált örökletes királysággá I. Přemysl Ottokár uralkodása alatt. A vörös mezőben ágaskodó ezüstoroszlán először Vladislav (Ulászló) Henrik morva őrgróf pecsétjén fordul elő. A kettős farkú oroszlán legelső vitathatatlan ábrázolása 1247-ből származik, jól látható I. Vencel fiának, a későbbi II. Přemysl Ottokárnak hercegi pecsétjén.
Az ágaskodó, kettős farkú, aranykoronás és aranyozott fegyverzetű ezüstoroszlán a vörös mezőn tehát körülbelül a 13. század közepén vált a Cseh Királyság jelképévé és szerzett biztos helyet az ország címerében. Mint ilyen egészen 1960-ig változatlanul szimbolizálta az országot, akkor azonban a szuverenitást megtestesítő aranykoronát felváltotta az ötágú vörös csillag, a kommunizmus jelképe. A korona „rehabilitálása” egészen 1990-ig, a rendszerváltásig váratott magára, ekkor ugyanis mindenhonnan eltávolították a vörös csillagokat.
A kék mezőben felröppenő aranykoronás és -fegyverzetű ezüst-vörös „sakktáblás” sas a történelem során a Morva Őrgrófságot jelképezte. A Sziléziát „megtestesítő” aranykoronás, ezüst félholdas fekete sast az aranymezőn Wroclaw (csehül: Vratislav, magyarul: Boroszló) város 13. századi címeréből vették át.
A jelenlegi „cseh” Szilézia tulajdonképpen a maradványelv alapján jött létre, mert a Habsburg-dinasztia 1742-ben kénytelen volt lemondani a porosz király javára a Cseh Korona által 1335-tól kezdve birtokolt Sziléziáról, és csupán a két kisebb sziléziai fejedelemség – Opava (Troppau) és Těšín (németül: Teschen) – maradt meg a birodalmon belül. Ebből a két fejedelemségből jött létre az ún. Osztrák Szilézia mint egy különálló és autonóm osztrák tartomány.
A három történelmi országrész címerének szerepeltetése a nagy állami címerben nem véletlen. A három (a 17. században pedig még több) tartomány 1621-től kezdve meglehetősen önállóan fejlődött. Formálisan ugyan nem szűntek meg a Cseh Korona Országainak lenni, az uralkodó Habsburg-ház azonban a cseh rendi felkelést lezáró fehérhegyi csata (1620. november 8.) után ügyelt arra, hogy külön-külön kezelje ezeket a tartományokat. A 19. század első felében kibontakozó cseh nemzeti mozgalom pedig éppen fordítva, azt hangsúlyozta, hogy Csehországnak, Morvaországnak és Osztrák Sziléziának nemcsak etnikailag, hanem jogilag és történelmileg is sokkal több köze van egymáshoz, mint a többi örökös osztrák tartományhoz.
A címer használatát, a többi állami jelképhez hasonlóan, a 2001. évi 352. sz. törvény szabályozza. A jogszabály tételesen felsorolja azokat a szerveket és intézményeket, amelyek jogosultak az állami címer használatára. A törvény azt is rendezi, mikor kell használni a nagy állami címert és mikor a kicsit. A kiscímert a nagycímer használatára jogosult szervek (kivéve az országot reprezentáló sportolókat) használhatják fel a határozatokon és más hatósági aktusokon, valamint egyéb, fontos tényeket igazoló okiratokon, amelyeket a tevékenységükkel összefüggésben állítanak ki. A kiscímert a Cseh Köztársaság pénzérméin is lehet használni (a papírpénzeken már a nagycímer szerepel). A nagycímer döntően az épületek, egyenruhák, államhatárok, igazolványok megjelölésére szolgál, a kiscímer inkább a hivatalos iratokon és pénzérméken fordul elő.
ZÁSZLÓ
A Cseh Köztársaságban két zászló is az ország hivatalos jelképei közé tartozik. Az állami zászló háromszínű: egy felső fehér sáv és az azzal azonos méretű alsó vörös sáv közt kék színű háromszögű beékelés, amely egészen a zászló mezejének közepéig ér el. A zászló szélessége 2:3 arányban áll a hosszához képest. Az említett három szín, fehér, vörös, kék ebben a sorrendben alkotja az állami színeket, amelyek különálló és az alkotmány által is nevesített állami jelképet alkotnak. Ebben az esetben az úgynevezett szláv trikolórról van szó, hiszen a 19. századtól kezdve a legtöbb szláv nép ezeket a színeket tekinti saját nemzeti színeinek.
Az eredeti fehér-vörös cseh zászló 1990 és 1993 között majdnem azonos volt a címer nélküli lengyel zászlóval, csupán a zászlók szélességének és hosszának aránya különbözött. A cseh törvényhozás 1992 végén mégis másként döntött. Annak ellenére, hogy a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről szóló 1992. évi 542. sz. alkotmányerejű törvény rendelkezéseinek értelmében egyik utódállamnak sem lenne szabad használni a megszűnt föderáció szimbólumait, az 1993. évi 3. törvény az állami jelképekről mégis a csehszlovák zászló megtartása mellett döntött. A lépés jogszerűségét a cseh jogászok – nem túl meggyőzően – azzal próbálták megindokolni, hogy országuk ezzel tulajdonképpen nem sértette meg a nemzetközi közjog szabályait, mert a „gazda nélkül” maradt csehszlovák zászlót semmilyen más nemzetközi jogalany nem foglalta le magának, azaz a zászló szabad maradt. Tehát a zászlókkal és azok használatával foglalkozó tudomány, a vexilológia szabályai szerint egy ilyen zászlót le lehet foglalni. Ennél az érvnél fajsúlyosabb volt azon magyarázat, miszerint a cseh lakosság mindig is sajátjaként azonosult a csehszlovák zászlóval.
A másik állami zászló, amely az állami jelképek közé tartozik, a köztársasági elnök zászlaja. A köztársasági elnöki tisztség Csehszlovákiában általában komoly tekintélynek örvendett. Ezt a tradíciót az „államalapító professzor”, Tomáš Garrigue Masaryk elnök alapozta meg. Az idős, plebejus származása, valamint értelmiségi mivolta ellenére arisztokratikus és tekintélyparancsoló megjelenésű Masaryk tulajdonképpen „beült” a szintén Ferenc József császár számára kialakított „atyai” kultuszba, amelyet azonban intellektuálisan erős személyiségként kiegészített és „körülövezett” a demokratizmus és humanizmus eszméivel.
A cseh köztársasági elnök zászlaja fehér színű. Szélét a szabályszerűen váltakozó fehér, vörös és kék színű lángnyelvek díszítik. Az azonos szélességű és hosszúságú zászló közepén a nagy állami címer található, amely alatt a vörös szalagon fehér betűkkel „Az igazság győz” felirat olvasható. A címer két szélét pedig alulról kinövő arany- (sárga) színű hársfalevelek övezik. Ezt a zászlót – eltérően az állami lobogótól – csak a köztársasági elnök használhatja. Az elnöki székhelyen kifüggesztett zászló a törvény szerint azt jelzi, hogy az elnök az országban van. Az elnöki lobogó díszíti az államfő kocsiját is.
A „rendes” állami zászlót természetesen nemcsak az arra feljogosított állami, önkormányzati és más hivatalos szervek használhatják, hanem méltósággal és a megfelelő célokra bárki más is. A törvény ugyanakkor szabályozza, hogy mire nem szabad felhasználni a zászlót (például nem lehet a koporsóval együtt sírba engedni, nem szabad felhasználni emléktáblák vagy más műemlékek lefedésére stb.).
HIMNUSZ
A csehek nemzeti himnuszává vált Kde domov můj?, azaz a Hol van hazám? című dal eredetileg nem állami himnusz céljára készült 1834-ben, hanem daljátékként született a városi környezetben játszódó Fidlovačka c. népszínmű egyik betétdalaként. A dal szerzője František Škroupa, a szövegíró pedig Josef Kajetán Tyl volt. Az eredeti szövegkönyv szerint egy vak koldusnak kellett énekelni a dalt. Az érzelmes, némileg biedermeier hangulatú dal üzenni akart a németeskedő kispolgároknak, hogy vállalják cseh gyökereiket és nyelvüket. Ugyanakkor nincsenek közvetlen politikai vagy társadalmi utalások a himnuszban. Tyl költeménye tehát inkább vallomás a szépséges szülőföldhöz, Csehországhoz. A dal nagyon népszerű lett a 19. század negyvenes éveiben. Akkoriban formálódott az új cseh nemzeti ideológia, amely nem Ausztriával, hanem az egyre inkább erősödő és terjeszkedő németséggel szemben határozta meg önmagát.
A 19. századi cseheknek volt egy másik fontos „himnuszuk”, mégpedig közösen a többi szláv néppel. A Hej, Slované azaz Hej, szlávok című dal főleg az 1848. évi prágai szláv kongresszus idején vált nagyon népszerűvé az összegyűlt képviselők körében. Már a dal megszületése is egyfajta átfogó szláv kooperáció terméke. A szövegét Samuel Tomášik, a fiatal szlovák evangélikus lelkész írta, amikor 1834-ben átutazott Prágán, melynek „elhanyagolt szláv állapota” gondolkodóba ejtette. A szöveget az akkoriban nagyon kedvelt lengyel nemzeti himnusz („Nem halt még meg Lengyelország...”) dallamára írta. Ennek verseit Józef Wybicki költötte 1797-ben Emilia Romagnában, az ott élő lengyel légiósok számára, mégpedig egy mazurka ütemére (D¢browski-mazurka). Tomášik két verziót alkotott meg: a csehek körében roppant népszerű Hej, szlávok változatot és a szlovákoknak szánt Hej, szlovákok verziót. Mindkettő szövege meglehetősen hasonló és főleg a nyelvvédelemre koncentrál, hiszen a következőképpen kezdődik: „Hej, szlávok, él még a mi szláv nyelvünk, Míg hű szívünk Nemzetünkért dobog...”
Monarchia idején közkedvelt Hej, szlávok című dal csehországi népszerűsége már a két világháború között alábbhagyott, ahogy a szláv kölcsönösség ideológiája és pánszláv érzelmek is más megvilágításba kerültek. Az sem tett jót a dallam népszerűségének, hogy a második világháború alatti Szlovák Köztársaság idején a Szlovákia hivatalos himnuszává vált és későbbiekben is a szlovák nacionalisták legfőbb dala maradt.
A Hol van hazám? című dal hivatalosan Csehszlovákia megalakulása után lett állami himnusz a Villámlik a Tátra fölött című szlovák himnikus dal első versszakával együtt. E két, meglehetősen eltérő szövegű és ritmusú dal egészen 1992-ig, a föderális Csehszlovákia megszűnéséig himnusz maradt. A szétválás után pedig mindkét országrész megtartotta saját részét. Ez is jelzi a cseh himnusz népszerűségét és a nemzeti köztudatba való beágyazottságát. Csupán annyi változás történt, hogy szlovákok még egy versszakkal megtoldották himnuszuk első részét.
A himnusz szövege:
Kde domov můj, kde domov můj? Voda
hučí po lučinách, bory šumí
po skalinách, v sadě skví se jara
květ, zemský ráj to na pohled! A to
je ta krásná země, země česká
domov můj, země česká domov můj!
Magyar fordításban:
Hol a honom, hol a hazám?
Hol patak zúg a hegyháton,
Csörgedez a rónaságon
S üde virág a kertben,
Mint a földi édenben;
S ez a föld itt, e gyönyörű, csehek földje, a hazám,
csehek földje, a hazám!
Forrás: Zalabai Zsigmond: Verses magyar Bohémia. Kalligram, Pozsony, 2001. 163.
KITÜNTETÉSEK
Az állami kitüntetések rendszere viszonylag szorosan kötődik az állami szimbolikához, illetve azokhoz a történelmi-eszmei hagyományokhoz, amelyeket az 1989 utáni Cseh Köztársaság magáénak vall. Ilyen egyrészt az oroszlán, mint az országot régóta szimbolizáló jelkép, továbbá ilyen az államalapító köztársasági elnök, Tomáš Garrigue Masaryk személye, valamint a neki tulajdonított demokratikus-humanisztikus eszmerendszer emléke.
A Cseh Köztársaság állami kitüntetéseinek kérdését jelenleg az 1994. évi 157. sz. törvény szabályozza.
Az állami kitüntetések közül az érdemrendeket adományozni vagy „kölcsönadni” lehet a kitüntetett személyeknek, akik egyaránt lehetnek cseh állampolgárok vagy külföldiek. A cseh állampolgároknak a köztársasági elnök csak „kölcsönadja” az érdemrendeket, amelyeket haláluk után vagy a kitüntetések elvesztésével együtt járó bírósági ítélet kihirdetése után vissza kell szolgáltatni a köztársasági elnök kancelláriájának. A külföldieknek viszont az államfő „adományozza” az érdemrendeket, azaz azokat nem kell visszaadni. Az érdemérmeket viszont az államfő mindig „adományozza”, tehát a kitüntetett halála után azokat sem kell visszaszolgáltatni.
A kitüntetéseket mindig a köztársasági elnök ítéli oda, hacsak erre nem hatalmaz fel más szervet. Javaslattételi joggal a parlament képviselőháza, a szenátus vagy a kormány rendelkezik, de az államfő ilyen javaslat nélkül is kitüntetheti az arra érdemesnek talált személyt.
FEHéR OROSZLáN ÉRDEMREND (ŘÁd bíléHo lva): A Fehér Oroszlán Érdemrend már Csehszlovákiában is a legmagasabb állami kitüntetésnek számított, 1922. december 7-én alapították Csehszlovák Fehér Oroszlán Rend néven. Csehszlovákia nagy múltú, reprezentatív elismerése, a későbbi rendszerekben is fennmaradt. Adományozták a szocialista korszakban és a Cseh és Szlovák Föderatív Köztársaság idején is. Különféle típusai ismeretesek. Jelenlegi formájában, az 1994. évi 157. számú törvény hozta létre.
E rendnek polgári és katonai tagozata, illetve I–V. osztálya van. Olyan személyek tüntethetők ki vele, akik különösen kiváló érdemeket szereztek a Cseh Köztársaságban.
Rendi lánc: Ezüst, eltérő középső hordtag (1×), négyzetes alapon Č R (= „ČESKÁ REPUBLIKA”) betűkkel. Négyzetes keretben a Cseh Köztársaság (oroszlános) államcímere, „PRAVDA VÍTĚŽÍ” felirattal (19×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Eltérő méretű jelvények, az egyes osztályoknak megfelelően. Eltérés van a polgári és a katonai tagozatok jelvényeinek részleteiben is. A polgári tagozat jelvényei áttört, hársfalevél-koszorúról (cseh szimbólum is) függnek, melynek közepén két egymásra helyezett pálmaág van. A katonai tagozat jelvényei áttört, hársfalevél-koszorúról függnek, melynek közepén két egymásra helyezett kard van (markolatuk lent, pengéjük hegye fent van).
Az előoldalon ötszárú, cakkos végű, aranyszegélyű, vörös zománcozású kereszt. A keresztcsúcsokon gömböcskékkel. A keresztszárak között arany hársfalevelekkel. A jelvény közepén a Cseh Köztársaság ezüstoroszlános államcímere. A hátoldalon a középmedalionban a Cseh Köztársaság nagy állami címere látható, plasztikus kivitelben. A keskeny – ezüst – körgyűrűben kék betűkkel felirat: „PRAVDA VÍTĚŽÍ”.
Rendi csillag: Eltérő méretben a nagykereszthez, illetve a középkereszt a csillaggal osztályhoz. Nyolcágú ezüst rendi csillagra helyezett, kissé fordított további nyolcágú rendi csillag (modern rajzolatban), sima sugárnyalábokkal. Az előlapon, vörös középmedalionban, a Cseh Köztársaság ezüstoroszlános címere. Ezüstszegélyű, vörös körgyűrűben, ezüst hársfalevéllel elválasztott ezüstbetűs felirat: „PRAVDA VÍTĚŽÍ”. A hátlapon középmedalionban Č R (= ČESKÁ REPUBLIKA) betűkkel.
A szalag vörös, szélein fehér sávokkal, vörös szegéllyel.
TOMአGARRIGUE MASARYK-éRDEMREND (Řád Tomaše GarriGua Masaryka): Az 1994. évi 157. számú törvény hozta létre. Azoknak adják, akik kimagasló érdemeket szereztek a demokrácia, a humanitás és az emberi jogok területén. Ennek a kitüntetésnek is öt fokozata van.
Rendjel: Eltérő méretű jelvények az egyes osztályoknak megfelelően. A rend jelvényei áttört, ezüst hársfalevél-koszorúról függnek. Az előoldalon ötszárú, cakkos végű, kék zománcozású, felületén hármas osztású, ezüstszegélyű kereszt. A keresztszárak végein gömböcskékkel. Arany középmedalionban a Csehszlovák Köztársaság megalapítójának, első köztársasági elnökének, Tomáš Garrigue Masaryknak jobbra néző, plasztikus portréja. A hátoldalon, arany középmedalionban, a Cseh Köztársaság nagy címere. Keskeny, aranyszegélyű kék körgyűrűben arany felirattal: „Hűségesek maradunk”.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Modern rajzolatú, nyolcágú ezüst rendi csillag, sima sugárnyalábokkal. Arany középmedalionban Tomáš Garrigue Masaryk jobbra néző, plasztikus portréja. Szegélyes, ezüst körgyűrűben aranybetűkkel.
Rendi csillag (a középkereszthez): Négyágú, ezüst rendi csillag, sima sugárnyalábokkal. Arany középmedalionban Tomáš Garrigue Masaryk jobbra néző, plasztikus portréja. Szegélyes, ezüst körgyűrűben aranybetűkkel felirat.
A szalag fehér, középen kék sávval, szélen – keskenyebb – vörös sávokkal (ezek a Cseh Köztársaság nemzeti színei).
ÜNNEPEK
Az állami szimbolika és értékrend fontos részét alkotják az állami ünnepek, bár azokat a cseh alkotmány ebben a minőségben külön nem említi. Az állami ünnepek kérdését legutóbb a 2000. évi 245. sz. törvény szabályozta, amely az állami ünnepekről, egyéb ünnepekről, a fontos emléknapokról és a munkaszüneti napokról rendelkezett.
Nemzeti ünnepek
AZ öNáLLó CSEH áLLAM NAPJA: Viszonylag új állami ünnepnek számít január 1-je, hiszen a Cseh Köztársaság mai formájában csak 1993. január 1-jén vált önállóvá. Ugyanakkor nemcsak az állami szimbolikában, hanem a széles köztudatban is még mindig az 1918. október 28-án kikiáltott független Csehszlovákia létrejötte számít az igazi „függetlenségi napnak”. Az 1948 és 1989 közötti időszakban a kommunisták ezt a „polgári” és „masaryki” ünnepet megpróbálták ugyan háttérbe szorítani, de a lakosság emlékezett erre a napra, sőt úgynevezett „tüntető nappá” vált. 1939-ben ugyanis éppen október 28-án került sor a német megszállók elleni nagy tüntetésekre, tehát ennek az ünnepnek komoly hazafias töltete lett, amely megismétlődött 1968-ban és 1969-ben, valamint – hosszú szünet után – az 1980-as évek másik felében, mert ezen a napon tüntettek a csehszlovák ellenzékiek a kommunista diktatúra és a szovjet megszállás ellen. Az „új” Cseh Köztársaság tehát megőrizte e nap ünnepi jellegét is. Ennek a két napnak – január 1-jének és október 28-ának – azonos súlyát az is jelzi, hogy ezen ünnepek alkalmából tünteti ki az államfő az arra érdemes személyeket.
A SZABADSáGéRT éS DEMOKRáCIáéRT FOLYTATOTT HARC NAPJA: Eredetileg nemzetközi diáknap volt (november 17.). Az ünnep kialakulása Csehországhoz és Morvaországhoz kötődik, pontosabban a Cseh–Morva Protektorátushoz (Protektorat Böhmen und Mähren). 1939-ben ezen a napon a német megszállók – megtorlásul a korábbi diáktüntetésekért – megszüntették a cseh nyelvű felsőoktatási intézményeket, megszállták az oktatási épületeket és sok hazafias hallgatót egyenesen a kollégiumokból hurcoltak el. A háború után ez a nap fontos szerepet játszott a cseh antifasiszta ideológiában és szimbolikában. 1989-ben viszont más értelmet nyert. 1989. november 17-én a délutáni órákban egy legálisnak indult diákfelvonulás kezdődött (éppen az 50 évvel ezelőtti események emlékére), amely egy idő után a kommunista kormány elleni tüntetéssé alakult át, amelyet a hatalom rendőri erővel veretett szét. A brutális beavatkozás miatt Prágában elterjedt az a valótlannak bizonyult hír, miszerint a rendőrség agyonvert egy diákot. Ez ellen a következő napokban diák- és színészsztrájkok kezdődtek el. Két hét leforgása alatt már százezrek tüntettek a csehszlovákiai városok utcáin, és a kommunista hatalom kénytelen volt fokozatosan kapitulálni. November 17-e pedig a diktatúra megdöntésének és a később „bársonyos forradalomnak” nevezett rendszerváltó fordulatnak a napja lett.
A FELSZABADULáS NAPJA: A háború utáni Csehszlovákiában Nyugat-Európától eltérően nem május 8-án, hanem a Szovjetunióhoz hasonlóan május 9-én ünnepelték a második világháború végét. Ennek az eltérésnek az egyik alapját az szolgáltatta, hogy Konyev marsall szovjet tankjai május 9-én reggel érték el a felkelés napjait élő Prágát, ezzel is pontot téve az európai fegyveres harcokra. A rendszerváltás után Csehszlovákiában viszont az új politikai elit úgy döntött, hogy ezentúl ők is a Nyugat-Európában bevettnek számító május 8-án fognak ünnepelni, amely napon 1945-ben a náci Németország aláírta a kapitulációt. Ennek a váltásnak tehát meglehetősen komoly politikai (sőt külpolitikai) üzenete volt.
CIRILL éS METóD üNNEPE: Július 5-e a két szláv igehirdető ünnepe, akiket szláv szentekként tisztelnek. Ezenkívül joggal hozzájuk kötik a szláv nyelvű írásbeliség kialakulását is. Cirill és Metód kultusza általában Morvaországban erős, amely országrész a csehországi területeknél markánsabban vállalja a Nagymorva Birodalom szellemi és politikai tradícióját.
HUSZ JáNOS KIVéGZéSéNEK NAPJA: Július 6. Jan Hus, azaz Husz János, 15. századi cseh vallási reformátor kivégzésének emléknapja. A huszitizmus emléke nagyon fontos szerepet játszott a 19. és 20. századi cseh eszmetörténetben. Egyrészt a husziták emléke a cseh katonai hagyományok fontos részét alkotja, amelyet leginkább a félszemű hadvezér, Ján Žižkának a kultusza bizonyít. Másrészt a huszitizmus és a 16. századi cseh reformáció hagyománya, mint a korabeli vallási és lelkiismereti tolerancia megjelenítője, szervesen beépült az „államalapító” Masaryk demokratikus-humanisztikus „cseh gondolatába”. Az utóbbi szerint éppen a vallási és lelkiismereti tolerancia, a békés humanizmus és a tisztesség azok az értékek, amelyekkel a csehek hozzá tudtak járulni az emberiség szellemi fejlődéséhez és javulásához. Érdekesség, hogy a huszitizmus és a protestantizmus hagyománya már a 19. század második felében egybeforrt a „haladó” cseh nemzeti ideológiával, annak ellenére, hogy a lakosság 96-97 százaléka katolikus volt.
A CSEH áLLAMISáG NAPJA: Szeptember 28. csak 2000 óta hivatalos ünnep. Bevezetését viták előzték meg, mert ez a nap hivatalosan a cseh államiság napja, gyakorlatilag viszont Szent Vencelhez és a hozzá kapcsolható Szent Vencel-i hagyományhoz kötődik. Szent Vencel a Přemysl-dinasztia alatt játszott fontos szerepet, később – azaz az újkorban – pedig főleg a katolikus körökben örvendett népszerűségnek. A 20. században a Szent Vencel-i hagyományt egyesek szemében az árnyékolta be, hogy a második világháború alatt a nácik és kollaboránsaik úgy magyarázták ezt a tradíciót, mint a Németországnak való alárendeltséget megokoló szimbólumot. A hatóságok az úgynevezett Szent Vencel-i sassal tüntették ki azokat, akik hajlandóak voltak együttműködni a megszállókkal. Egyes alkotmányjogászok szerint a morva és sziléziai területek nem kötődnek különösebben a Szent Vencelhez, aki csak a szűken vett Csehország patrónusa volt.
Egyéb munkaszüneti napok
Természetesen a Cseh Köztársaságban is a legfontosabb családi ünnepeknek a karácsonyi, újévi és húsvéti ünnepek számítanak. Hasonló helyzetben van a munka ünnepe is, minden év május 1-jén.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
ŘíP-HEGY: A cseh nép legendáriumának talán egyik legősibb helye a közép-csehországi Říp-hegy. A „honfoglaló” csehek vezére, a „Cseh ősatya” („Praotec Čech”) ugyanis innen nézett le az új hazára, amely megtetszett neki és a népével együtt le is telepedett itt. A Říp-hegy tehát egyfajta „cseh Ópusztaszer” szerepét tölti be, bár a külsőségekben azért van némi különbség.
VELEHRAD: A korai cseh–morva múlthoz kötődik a morvaországi Velehrad, amely a nagymorva kultusz egyik legfontosabb helye, akkor is, ha a helyi kolostort jóval a nagymorva korszak után építették fel. Amíg azonban a Říp-hegy alapvetően cseh „szent hely”, addig a Velehrad „szlávosabb”, azaz túllépi a szűken vett cseh határokat.
A HUSZTIZMUS EMLéKHELYEI: Bizonyos szimbolikával rendelkeznek a huszitizmushoz kötődő földrajzi nevek, mint Sion-hegy vagy Tábor. Főleg az utóbbi város alkotja a huszita emlékek egyik legfontosabb részét, lévén ez egy huszita alapítású település. A huszitizmushoz, pontosabban annak megalapítójához kötődik a prágai Betlehem-kápolna is. A korabeli csatákra emlékeztetnek olyan nevek, mint Domažlice vagy Lipany. A „huszita” helyek leginkább a 19. században jöttek divatba, mert a cseh–osztrák kiegyezés elmaradása miatt tiltakozó cseh politikusok itt rendezték nagygyűléseiket, az úgynevezett „népi táborokat”.
ÓVáROSI TéR, PRáGA: Az 1618 és 1620 közötti rendi felkelés emlékét őrzi a gyönyörűséges Óvárosi tér, ahol 1621-ben a császár parancsára kivégezték a felkelők elfogott vezetőit, köztük több neves értelmiségit is. A kivégzettekre utal a 27 kereszt alakú jel a tér kövezetén, emléküket a városháza falán található emléktábla őrzi.
VENCEL TéR, PRáGA: A 20. században új „nemzeti szakrális helyek” emelkedtek ki. Az egyik ilyen a Vencel tér, amely fokozatosan a legfontosabb nagygyűlések és más történelmi események színterévé vált. Itt tüntettek az „államalapító” tömegek 1918-ban, itt gyűltek össze az intervenció ellen tiltakozó emberek 1968-ban, itt verte szét vízágyukkal a rendőrség a másként gondolkodók tüntetéseit az 1980-as években, valamint itt vonultak fel az emberek 1989 novemberében. A fordulat óta rendszerint itt gyűlnek össze az emberek, ha kisebb-nagyobb gyűléseken valami ellen vagy mellett emelnek szót. Néha az Óvárosi tér is kisegíti a Vencel teret ebben a felelősségteljes „szerepben”.
A KöZöS áLLAM JELKéPES HELYEI: A cseh–szlovák közös állam után nosztalgiázók és a Közép-Európa iránt érdeklődők a morvaországi Luhačovice fürdőben szoktak találkozni a hasonló módon gondolkodó csehekkel és szlovákokkal. A masaryki demokrácia hívei pedig a professzor-elnök Lányban található sírjánál gyűlnek össze.
1968 EMLéKHELYE: A hősies és hazafias önfeláldozás hívei és szimpatizánsai a Nemzeti Múzeumtól nem messze, azon a helyen gyűlnek össze, ahol Ján Palach, fiatal cseh diák tiltakozásul a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása ellen 1969 elején felgyújtotta magát. Leginkább ez a hely jelképezi Prágában az 1968 után bekövetkezett elkeseredettséget és reménytelenségét.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
CSEH KIRáLYI KORONA: A királyi koronát a többi koronázási kellékkel együtt a prágai Hradzsinban lévő Szent Vitus-székesegyházban őrzik, az ország egyik legfontosabb és legősibb gótikus katedrálisában, nem messze a köztársasági elnök palotájától. Semmilyen törvény nem rendelkezik ugyan a királyi korona különleges közjogi szerepéről vagy az állami szimbólumok közötti elhelyezéséről, mégis sajátos kultusz övezi a koronát, az ország alapvetően republikánus jellege ellenére. Ebben minden bizonnyal ősisége és szépsége is szerepet játszik.
EGYéB NEMZETI EMLéKHELYEK: A következő felsorolás biztosan nem teljes, hiszen minden nemzetnek számtalan olyan emlékhelye vagy egyszerűen csak nevezetessége lehet, amely valamire emlékezteti. A cseh antifasiszta hagyományok tisztelői számára ilyen hely Lidice és Ležáky, azok a falvak, amelyek lakosságát a német megszállók büntetésül a birodalmi protektor elleni merényletért likvidálták. A Cseh Köztársaságban ilyen szomorú hely még Terezín, avagy Teresienstadt, amely arról vált híressé, hogy a nácik az itteni gettóba és táborba gyűjtötték össze a csehországi zsidókat, mielőtt haláltáborokba deportálták őket. Az országból 1945-ben száműzött német kisebbség számára pedig olyan városok váltak szomorúan híressé, mint Ústí nad Labem, Přerov vagy Brno, ahol komoly atrocitások érték őket. A munkásság jelképvilágában sokáig erősen élt a „vörös” Kladno vagy Ostrava emléke. A cseh nemzet intellektuális nagyjainak sírboltjai pedig a prágai Vyšehrad-hegyen lévő Slavín nevű nemzeti panteonban találhatók.