Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:89–101.
ANTAL ANDREA
Finnország állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Finn Köztársaság, Suomen Tasavalta (finn), Republiken Finland (svéd)
Terület: 338 144 km2
Lakosság: 5 183 545 fő (2002)
Főváros: Helsinki/Helsingfors
Államforma: elnöki köztársaság
Közigazgatás: 6 tartomány
Nyelvek: finn, svéd, lapp
A Kr. u. első századokban keletről beáramló finnek az őshonos lappokat Finnország mai területétől északabbra szorították ki. A svéd és orosz háborúk évszázados színhelyéül szolgáló országot 1556-ban I. Gusztáv svéd király (ur. 1523–60) nevezte először hercegségnek; fia, III. János király 1581-től használta a Finnország nagyhercege címet. 1809-ben az orosz–svéd háború nyomán az orosz cár vette fel a finn nagyhercegi címet, majd a fredrikshamni szerződés nyomán Finnország perszonálunióra lépett Oroszországgal. 1812-ben a nagyhercegség fővárosa Helsinki lett. A 19. század utolsó harmadát gyors gazdasági és kulturális fejlődés jellemezte, erősödött a nemzeti mozgalom. A finn parlament 1917. december 6-án kiáltotta ki a független Finn Köztársaságot. Az 1919. június 17-én elfogadott alkotmányát többször módosították. Az alkotmányos köztársaság rendszerében a parlamentarizmus erős elnöki hatalommal párosul.
1939-ben a Leningrád melletti finn határvidék átadását célzó szovjet követelések háborúhoz vezettek, amely a hősi finn ellenállás dacára is e területek elvesztését eredményezte. 1945 után a finn szociáldemokrata kormányok a semlegesség elvén álltak, és jó kapcsolatokat ápoltak a Szovjetunióval.
1975-ben Helsinkiben tartották az első Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezletet. 1992-ben – e hagyományok folytatásaként – jószomszédsági szerződést kötöttek Oroszországgal. Finnország 1995. január 1-je óta tagja az Európai Uniónak.
CÍMER
Amikor I. Gusztáv svéd király 1556-ban János fiának juttatta a Finnország hercege címet, a területnek egyúttal saját címert is adományozott. Mai ismereteink szerint János herceg ezt a címert sosem használta. A svéd nemzeti szimbólumokon túl ez a címer további két másik jelképet is tartalmazott, az északi és déli Finnországra, vagyis Satakunta és Varsinais Suomi területeire utalva. Ezek a jelképek később e két tartomány címereiben éltek tovább.
Trónra lépése után, 1581-ben III. János svéd király felvette a Finnország és Karélia nagyhercege címet. Ekkor kaphatta meg Finnország második címerét, amely már a maival mutat hasonlatosságot. Úgy tartják, hogy ez a címer először I. Gusztáv király az uppsalai katedrálisban található sírkövén jelent meg. A sírkövet János idősebbik testvére, XIV. Erik (1560–68) uralkodása alatt tervezték, de csak 30 év múlva, János uralkodása alatt fejezték be. A pajzsot valószínűleg egy holland művész, Willem Boyen tervezte, aki I. Gusztáv és XIV. Erik uralkodók alatt szolgált.
A címerben az oroszlánmotívum a Folkunga család (Svédországban 1250 és 1364 között uralkodó királyi ház) címeréből származik, amelyet a svéd királyi címer tartalmaz. A két kardot Karélia címeréből kölcsönözték, ezek nyilvánosan először egy zászlón jelentek meg 1560-ban, I. Gusztáv király temetésén.
Az oroszlán mancsai alatt elhelyezett orosz szablya kétségtelenül az akkori politikai helyzetre utal. Svédország és Oroszország szinte folyamatos háborúban álltak egymással, és a svédek ezzel a propagandafogással arra kívántak utalni, hogy ők az ellenségeik felett állnak. A kilenc rózsa dekoráció, bár egyes értelmezések szerint a rózsák a kilenc finn történelmi tartományra utalnak.
Az oroszlános címer 1917 előtt a svéd gyarmatok közös szimbóluma volt, majd 1809–1917 között az orosz uralom alá tartozó Finn Nagyhercegség címereként funkcionált. Finnország függetlenné válása után az oroszlános címer az új nemzet címere lett.
A finn címer leírását 1978-ban törvénybe foglalták: vörös mezőben ágaskodó aranykoronás aranyoroszlán felemelt aranymarkolatú ezüstkardot tart a jobb mellső lábát helyettesítő aranypáncélzatú kezében, hátsó lábai aranymarkolatú ezüstszablyán taposnak. A mezőben elszórtan kilenc ezüst- (heraldikai) rózsa látható.
A finn kormány és a kormányszervek pecséthasználatáról szóló 1985. évi 185. sz. határozat értelmében a következő intézményeknek van joga a nemzeti címer használatára: kormány, minisztériumok, Legfelsőbb Bíróság, Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság, Finn Védelmi Erők, Finn Nemzeti Bank és a Helsinki Egyetem. Más kormányzati szervek a saját intézményi címerüket használják.
ZÁSZLÓ
1917-ig, a független Finnország megalakulásáig, Finnország Svédország, majd az Orosz Birodalom része volt. Ezek zászlait használták Finnország hivatalos zászlójaként. Igaz, hogy az orosz uralom alá tartozó Finn Nagyhercegség saját címerrel már rendelkezett, azonban hivatalos, a nemzeti szimbólumokat megjelenítő zászlóval nem. A címert csupán nem hivatalos zászlóként használták, amelynek színei – a vörös és a sárga – nem hivatalos nemzeti színekké váltak.
1848-ban Helsinki közelében egy tavaszi diákfesztivál keretében hangzott el először a finnek nemzeti himnusza, a „Maamme” dal. Az ünnepségen jelent meg a Helsinki Egyetem Diák Uniójának a zászlaja, fehér háttérben a finn címer. Az esemény hatására számos kulturális és politikai személyiség, különösen az író-történész Zakari Topelius, támogatta a saját, nemzeti zászló ügyét. Az elkövetkező évtizedekben több javaslat is született.
Ezzel párhuzamosan a finn hajók is saját zászlajukat kezdték használni a 19. század közepétől, abból a megfontolásból, hogy megkülönböztessék őket az orosz hajóktól. Finn kereskedelmi hajók ugyanis többször estek Oroszország ellenségeinek áldozatául, így a saját lobogó bevezetésével a hasonló incidensek elkerülését remélték.
II. Sándor cár 1861-ben a Nyland Yacht Klubnak (Nylandska Jaktklubben) engedélyezte, hogy tagjai saját zászló alatt hajózzanak (fehér zászló kék kereszttel, felső sarkában Nyland tartomány címerével). A következő évben más yachtklubok is megkapták a jogot, hogy tagjaik saját helységük címerét megjelenítő zászlók alatt hajózzanak.
1917. december 6-án kinyilvánították Finnország függetlenségét, ebből az alkalomból a kormány épületére a vörös-sárga oroszlános zászlót húzták fel. Bíborvörös mezőben jelent meg a címer, benne az ezüsttel fegyverzett aranyszínű oroszlán, körülötte rózsák.
A zászló kérdése 1918-ban a polgárháború után került ismét napirendre. A finn parlament 1918 tavaszán tárgyalta a kérdést, és május 27-én elfogadta az alkotmány bizottságának javaslatát egy új nemzeti szimbólumra.
A finn zászlón fehér színű háttérben egy kék skandináv (latin) kereszt látható. Két formája van: a nemzeti és az állami zászló. A színeket a nemzet nagy költője, Zakari Topelius ihlette a hó fehér és a tavasz kék színéből. Hivatalos jogi szabályozására 1918. május 29-én került sor (a terveket Ero Snellman és Bruno Tuukkanen készítette), majd 1978-ban módosították, a kereszt sötétebb árnyalatú lett.
A nemzeti zászló derékszögű, arányai a következők: magassága 11, szélessége 18 egység. A kereszt szélessége 3 egység, színe kék, a mezők magassága 4 egység, hosszuk 5 egység a zászlórúdnál és 10 egység a lobogónál. A nemzeti zászlót minden finn állampolgárnak joga van kitűzni. A finn hajók felségjeléül is ez szolgál.
Az állami zászló alakja derékszögű (téglalap alakú) vagy fecskefarkú. Az állami zászlón a kék kereszt közepén, négyzetben a finn címer helyezkedik el. A négyzetnek sárga szélei vannak, ezek szélessége a kereszt szélességének 1/40-ed része.
Az állami hivatalok és intézmények, mint például a parlament, a kormány, egyes minisztériumok, a Legfelsőbb Bíróság, a Legfelsőbb Közigazgatási Bíróság, kormányszervek, az állami tartományi hivatalok, a finn diplomáciai testületek, a Finn Nemzeti Bank, a Társadalombiztosító Intézet, a Finn Tudományos Akadémia, állami egyetemek és hajók állami ünnepeken a téglalap alakú állami zászlót húzzák fel.
A Finn Védelmi Erők a fecskefarkú állami zászlót használják, mely 1 egységgel hosszabb, mint a nemzeti vagy a téglalap alakú állami zászló.
A köztársasági elnök a fecskefarkú állami zászlót használja, amelynek bal felső sarkában a kék és sárga színű Szabadság-kereszt jelenik meg.
Azt, hogy mely napokon kell a középületeket fellobogózni, törvény szabályozza. Ezek a napok a következők:
– február 28., a Kalevala és a finn kultúra napja,
– május 1., a munka ünnepe,
– június 4., C. G. Mannerheim, Finnország marsalljának születésnapja,
– június 20. és 26. között, nyárközép napja és a finn zászló napján,
– december 6., a függetlenség napja,
– a parlamenti és helyi választások, az Európa parlamenti választások és referendumok alkalmával,
– a köztársasági elnök beiktatásának napja.
Szokássá vált, hogy a törvényben előírt napokon kívül fellobogózzák az épületeket az alábbi alkalmakkor is:
– február 5-én, J. L. Runeberg költő születésnapján,
– április 9-én, Mikael Agrikola, az írott finn nyelv atyja halálának napján, valamint Elias Lönnrot néprajzkutató születésnapján mint a finn nyelv napján,
– április 27-én, a háborús veteránok napján,
– május 12-én, J. V. Snellman születésnapján,
– július 6-án, Eino Leino költő születésnapján,
– október 10-én, Aleksis Kivi író születésnapján, a finn irodalom napján,
– október 24-én, az Egyesült Nemzetek napján,
– november 6-án (svenska dagen), a svéd kisebbség napján,
– november második vasárnapján, apák napján.
HIMNUSZ
A finn függetlenségi küzdelmek során kiemelkedő jelentőségű volt a 19. század közepén a finn nyelv egyenjogúsításáért vívott harc. Ennek egyik élharcosa, a Finnországban (Porvoo, svédül Borga városában) született svéd nyelvű költő, Johan Ludvig Runeberg volt. 1848-ban jelentette meg a Fanrik Stals Sagner Sztól zászlós regéi című, eposzi jellegű, 34 műből álló balladaciklusát (hasonlót írt A. Mickiewicz és Vörösmarty Mihály is). Ebben szerepel nyitóversként a Vårt land, „Hazánk” címen ismertté vált vers. A 11 versszakos költemény első versszaka vált a finnség jelképévé, leendő nemzeti himnusszá, amelyet később fordított finn nyelvre Paavo Cajander.
A verset valószínűleg Vörösmarty Mihály Szózatának ihletésére írta Runeberg, melyet Herman Kellgren 1845-ben fordított svédre. A fordítás a Helsingfors Morgenblad 1845. április 14-i számában jelent meg először, majd az 1846-os Necken Kalendáriumban.
A „regékben” a svéd–finn oldalról vesztes, oroszok ellen vívott 1808–09. évi harcokról írt, amikor a Finn Nagyhercegség I. Sándor orosz cár uralma alá került. A mű nemzetet ébresztő hatása olyan magával ragadó volt, hogy ennek alapján válhatott Runeberg finn nemzeti költővé.
A himnusz szövege finn nyelven:
MAAMME
Oi maamme, Suomi, synnyinmaa,
soi, sana kultainen.
Ei laaksoa, ei kukkulaa,
ei vettä, rantaa rakkaampaa,
kuin kotimaa tää pohjoinen,
maa kallis isien.
A himnusz szövege svéd nyelven:
VÅRT LAND
Vårt land, vårt land, vårt fosterland,
Ljud högt, o dyra ord!
Ej lyfts en höjd mot himlens rand,
Ej sänks en dal, ej sköljs en strand,
Mer älskad än vår bygd i nord,
Än våra fäders jord.
J. L. Runeberg
Magyar fordításban:
HAZÁNK
Hazánk, hazánk, te drága szó,
Zendülj az ajkakon!
Nincs bérc, egekre felnyúló,
Se völgy, se part oly bájoló
Sehol, mint itten északon,
Öledben ősi hon.
A költeményt többen is megzenésítették. A legértékesebbnek Frederik Pacius 1848-ban szerzett műve bizonyult. Német származású zeneszerző volt (1809–91), mégis elnyerte a „finn zene atyja” címet. Pacius himnusza előtt Finnországban az angol himnuszból átvett dallamot énekelték. Néhány évtizedig mindkettőt használták. A finn himnusz dallama szólt 1918–40 között Észtországban is. 1990 óta ez Észtország himnusza is, természetesen más szöveggel.
KITÜNTETÉSEK
A Finn Köztársaság erőteljesen nemzeti jellegű kitüntetési rendszerének legfontosabb elemei közvetlenül a nemzeti függetlenség elnyerését követő időszakban jöttek létre, a Szabadságkereszt Rend 1918-ban, a Finn Fehér Rózsa Rend 1919-ben. A második világháború idején – 1942-ben – egy további rendet, a Finn Oroszlán Rendet alapították meg. E kitüntetési rendszer alapjaiban napjainkig változatlanul fennmaradt. Sajátos (modern) elismerésekként alapították – 1952-ben – Finnország Olimpiai Érdemkeresztjét, illetve – 1945-ben – Finnország Sport Érdemkeresztjét.
SZABADSÁGKERESZT REND (VAPAUDENRISTIN rITARKUNTA): Eredetileg 1918. március 3-án alapította báró Carl Gustaf von Mannerheim marsall, a finn főparancsnok, a finn szabadságharcban szerzett érdemek jutalmazására. 1939. december 8-án a finn–szovjet (úgynevezett téli) háborúban megújították. 1940. december 16-tól lett lényegében rend, amely háborús és békeidőszakokban egyaránt adományozható.
A rend a finn hadsereg tiszti, tiszthelyettesi, legénységi állományú személyei számára katonai érdemekért, polgári személyeknek a védelem terén elért érdemekért adományozható. Kollektíváknak, így katonai egységeknek, intézményeknek stb. is adható. Külföldiek is elnyerhetik.
Rendi szervezete van, élén nagymesterként a finn hadsereg főparancsnoka áll. A rend ünnepnapja június 4. (Mannerheim marsall születésnapja.)
A rend katonai, illetve polgári tagozatból áll. Ezek jelvényeit – a tagozatnak megfelelően – kardokkal, illetve azok nélkül adományozzák. Mindkét tagozat nagykeresztből, I–IV. osztályból áll. Az I. osztálynak két fokozata van.
A nagykereszt (egészen kivételes esetekben) „gyémántokkal” is adományozható. Kiemelt háborús érdemek elismerésére e rend jelvényei „tölgyfalombbal” is adományozhatók.
Háború esetén egészen különleges vitézségért, illetve vezetési érdemekért – katonák – a „Szabadságkereszt Mannerheim Keresztjének lovagjai” lehetnek (I–II. osztály). Egészségügyi személyzet a rend III. és IV. osztályát vöröskeresztes jelképpel ékesítve nyerheti el. Hősi halottak után az úgynevezett Gyászkereszt adományozható. Más háborús áldozatokért úgynevezett Gyászérem adható ki.
A rendhez (kitüntetéscsoporthoz) érmek is tartoznak. Így katonák „Szabadságérmet” kaphatnak (I–II. osztály). Polgári személyek (különleges érdemek elismeréseként) Arany Érmet kaphatnak, illetve elnyerhetik az Érdemérmet (I–II. osztály).
Rendjel: A rendjel az egyes osztályok esetében eltérő méretű, illetve zománcozású (fehér, fekete vagy kék) az egyes osztályoknak megfelelően. A rend jelvénye áttört babérkoszorúról függ le. A katonai tagozat esetében a rend jelvénye egy olyan koszorúról függ le, melyben (a nyugat és kelet harcát szimbolizáló) karéliai címermotívum látható. Balról egy kardot tartó, jobbról egy szablyát tartó, felemelt páncélos kar. A rendjel fehér (fekete vagy kék) zománcozású, úgynevezett György-kereszt. A középmedalionban heraldikai rózsa látható (jellegzetes finn heraldikai kép). A kereszt felületén arany- vagy ezüstszínű álló horogkereszttel (amely szintén jellegzetes finn szimbólum).
Rendi csillag: Osztályonként eltérő méretekben. Ötágú, sima sugaras, ezüst rendi csillag. Fekete középmedalionban, arany heraldikai rózsa, mögötte álló, arany horogkereszt, aranyszegélyű vörös körgyűrűben – aranybetűkkel – „ISÄNMAAN PUOLESTA” felirat. Rovátkolt külső körgyűrűvel. A katonai tagozat jelvényein a középmedaliont átszúró két aranykard is látható (a markolatuk lent, a pengéjük hegye pedig fent van).
Szabadság Érem: A háborúban adományozott változat: kerek érem, az osztálynak megfelelő színnel. Az előoldalon, középen, kardot tartó finn oroszlán (az államcímer részlete), gyűrűben felirat: „URHEUDESTA – FÖR TAPPERHET”. A hátoldalon „SUOMEN KANSALTA” felirat háborús évszámmal.
A békében adományozott változat: kerek érem, az osztálynak megfelelő színnel. Az előoldalon, középen, kardot tartó finn oroszlán (az államcímer részlete), gyűrűben felirat: „FÖR FOSTERLANDET”. A hátoldalon „SUOMEN KANSALTA” felirat.
A Szabadságkereszt Érdemérme ugyanilyen.
A rendi szalag a katonai tagozat esetében vörös, szélein keskeny fehér sávokkal, vörös szegéllyel. A polgári tagozat estében sárga, osztályonként változó, vörös sávokkal. A Szabadság Érem szalagja kék, keskeny fehér sávokkal, illetve vörös, sárga sávokkal. A Szabadságkereszt Érdemérme szalagja zöld, középen fekete, oldalain vörös sávokkal, zöld szegéllyel. A Szabadságkereszt Gyászkeresztje, illetve a Szabadságkereszt Gyászérem szalagszíne fekete.
FINN FEHÉR RÓZSA REND (SUOMEN VALKOISEN RUUSUN riTARIKUNTA): 1919. január 28-án alapította Finnország akkori államfője, báró Mannerheim, Carl Gustaf (akkor kormányzó/régens). Bizonyos módosításoktól eltekintve azóta folyamatosan adományozták. Általános érdemrend, hazaiaknak különleges érdemekért, külföldieknek a Finnországért teljesített érdemek elismeréseként kerül kiadásra.
Háborús időszakban, az ellenség előtt teljesített hőstettek elismerésére is adható. Alkalmi és I–V. osztálya van. Hőstettekért „kardokkal” is adományozható. Egészen különleges elismerésként „gyémántokkal” is adhatók az egyes osztályok.
Rendi szervezete van, élén – nagymesterként – a Finn Köztársaság mindenkori elnöke áll. A rend ünnepnapja december 6. (a finn függetlenség elnyerésének napja).
A rendhez tartozik a Finn Fehér Rózsa Jel, amelyet csak nők kaphatnak meg. Idetartozik a Finn Fehér Rózsa Érem (I–III. osztály) is.
E kitüntetésekre a tulajdonosok halálát követően visszaadási kötelezettség hárul.
Rendi lánc (aranylánc): Stilizált arany fenyőágak (9×) és fehér zománcozású, arany heraldikai rózsák (9×). A középső tagról – függőleges fenyőág – függ le a rendjelvény. Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. (Az V. osztály esetében a jelvény ezüstszínű, nincs zománcozva.) Aranyszegélyű, fehér zománcozású György-kereszt, a keresztszárak között kardot tartó finn oroszlánokkal. Aranyszegélyű, kék középmedalionban arany heraldikai rózsa. „Kardokkal” történő adományozásánál a középmedaliont két aranykard szúrja át (a markolatok lent, a kardok hegye pedig fent van).
Rendi csillag (a lánchoz, illetve a nagykereszthez): Ötágú, sima sugarú, ezüst rendi csillagra helyezett, megfordított, ötágú – brillantírozott – arany rendi csillaggal. Világoskék középmedalionban fehér, arany heraldikai rózsával. Aranyszegélyű, fekete körgyűrűben aranybetűkkel „ISÄNMAAN HYKÄKSI” felirattal.
Rendi csillag (a középkereszthez): A megfordított, ötágú – brillantírozott – rendi csillag ezüst. „Kardokkal” történő adományozásánál a középmedaliont két aranykard szúrja át (a markolatok lent, a kardok hegye pedig fent van).
A szalag színe kék.
Finn Fehér Rózsa Jel: Jelvénye megfelel a rend V. osztályának.
Finn Fehér Rózsa Érem: Az osztálynak megfelelő színezésben. Kerek érem. Megismétlődik rajta a rendjel ábrázolása.
FINN OROSZLÁN REND (SUOMEN LEIJONAN rITARIKUNTA): 1942. szeptember 11-én alapították. Általános érdemrend, háborúban is adományozható. Hazaiak és külföldiek egyaránt elnyerhetik. I–V. osztálya van. Katonai érdemekért „kardokkal” kerül adományozásra. Rendi szervezete élén – nagymesterként – a Finn Köztársaság mindenkori elnöke áll. A rend ünnepnapja december 6. (a finn függetlenség elnyerésének napja).
A rendhez tartozik a „Finn Oroszlán Rend Érdemkeresztje”. Ezt tiszthelyettesek, illetve polgári személyek kaphatják meg.
1943. december 10-én alapították a „Pro Finlandia Érmet”. Ezt írók, művészek elismerésére szánták, a „parancsnoki” osztály után sorolták be.
E kitüntetésekre a tulajdonosok halálát követően visszaadási kötelezettség hárul.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. Az V. osztály esetében a jelvény ezüstszínű, csupán a középmedalion zománcozott. Aranyszegélyű, fehér zománcozású György-kereszt. Vörös középmedalionban arany finn oroszlán. Keskeny vörös szalagokkal összekötött, arany körgyűrűvel. „Kardokkal” történő adományozásánál a középmedaliont két aranykard szúrja át (a markolatok lent, a karok hegye pedig fent van).
Rendi csillag (a nagykereszthez): Ötágú, sima sugaras, ezüst rendi csillagra helyezett, megfordított, ötágú – brillantírozott –, aranyozott rendi csillaggal. Vörös középmedalionban arany finn oroszlán, keskeny vörös szalagokkal összekötött, arany körgyűrűvel.
Rendi csillag (a középkereszthez): Az ötágú – brillantírozott – rendi csillag ezüst. A középmedalionja azonos a nagykereszt csillagánál leírttal.
Finn Oroszlán Rend Érdemkeresztje: Jelvénye megfelel a rend V. osztályának.
Pro Finlandia Érem: Kerek (arany-) érem. Az előoldal megfelel a rendjel középmedalionjának, csak zománcozatlan kivitelben. A hátoldalon „PRO FINLANDIA” felirat. Ide bevésik a kitüntetett nevét.
A szalagok színe vörös.
FINNORSZÁG OLIMPIAI ÉRDEMRENDJE (SUOMEN OLYMPIALAINEN): 1952-ben, a helsinki olimpiai játékok alkalmával alapították az olimpiákon szerzett érdemek elismerésére. I–II. osztálya van. Egyidejűleg alapították meg Finnország Olimpiai Érdemérmét is.
Rendjel: Osztályonként eltérő méret, illetve jelleg. A rendjel az olimpiai lángot ábrázoló tagról függ le. Aranyszegélyű, fehér zománcozású, ötszárú kereszt. Középen arany olimpiai öt karikákkal. A keresztszárak között stilizált arany fenyőágakkal, illetve alul, a keresztszárak között, arany finn oroszlánnal.
A szalag színe kék, középen három, szélein egy-egy keskeny fehér sávval (Finnország nemzeti színei).
FINNORSZÁG SPORT ÉRDEMKERESZTJE (SUOMEN URHEILUN aNSIORSITI): 1945. március 1-jén alapították. Olyan személyeknek adományozható, akik a finn sportélet, illetve a finn sportnevelés területén kiemelkedő érdemeket szereztek. Hazaiak és külföldiek egyaránt elnyerhetik.
I–III. osztálya van. Az I. osztályt csak finnek kaphatják meg. Ennek egy időben csak tizenkét élő kitüntetettje lehet (zárt rendi osztály).
A rendet a Közoktatásügyi Minisztérium adományozza február 25-én (ez Ivan Wilksman professzor, korábbi jeles finn sportvezető születésnapja). Az érdemkereszthez tartozik az ugyanakkor létrehozott „Finnország Sport Érdemérméje” kitüntetés is.
Érdemkereszt: Az osztályoknak megfelelően eltérő alakban. A harmadik osztály jelvénye ezüstszínű, stilizált babérkoszorúról függ le. Az előoldalon aranyszegélyű, fehér szegélyes, kék György-kereszt, a keresztszárak között stilizált koszorúval. A középmedalionban két kéz által tartott labdával. Az arany körgyűrű – stilizált – babérkoszorú. A hátoldalon heraldikai rózsa, „URHEILU ISÄNMAA” felirattal.
A szalag középen keskeny, fehér-kék sávokból áll. Szélein szélesebb kék sáv, oldalain keskeny fehér sávokkal.
ÜNNEPEK
Nemzeti ünnep
A FÜGGETLENSÉG NAPJA: December 6. – 1917-ben ezen napon nyilvánította ki Finnország függetlenségét Oroszországtól.
Egyéb munkaszüneti napok
Január 1. – Újév napja.
Január 6. – Vízkereszt.
Nagypéntek, húsvéthétfő.
Május 1. – A munka ünnepe: utcai karneválokat tartanak, amelyeken a munkásokat és a tavaszt ünneplik az emberek.
Áldozócsütörtök.
Pünkösdvasárnap.
Június 20. és 26. között: Nyárközép. Hagyományos szokás, a nyárközép ünnepét a finnek tóparti máglyatüzekkel ünneplik, a városiak vidékre utaznak, és az országban mindenhol kitűzik a kék-fehér nemzeti zászlókat. Nyárközép előestéje részleges munkaszüneti nap, mert az iskolák és hivatalok egész nap zárva tartanak, de az üzletek a nap egy részében nyitva vannak.
Mindenszentek napja.
December 24–26. – Karácsony.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
Suomenlinna: Helsinki közelében fekvő erődsziget. A Finn Nagyhercegség évszázadokig a Svéd Királyság része volt (a svédek 1150 óta hódították meg a finn területeket), és az ország számos nevezetessége a svéd uralom maradványa. A svédek 1748-ban a Helsinki közelében fekvő szigetre egy hatalmas erődöt építettek a finn területeken állomásozó csapataik bázisául. Az erődöt Sveaborgnak („Svédország erődje”) nevezték el. 1808-ban Oroszország megszerezte a gyengülő Svédországtól a finn területeket, és a cári birodalom részének nyilvánította a Finn Nagyhercegséget. 1917-ben Finnország kivívta Oroszországtól függetlenségét, és az erődöt Suomenlinna („Finnország erődje”) névre keresztelték át. Ma a vár a világörökség része, épületében múzeumok találhatók, de a szigeten még ma is állomásoznak katonák.
RAUMA: Finnország egyik legrégibb kikötője a Botnia-öbölben. Egy ferences monostor körül épült ki, ahol még most is áll a 15. századi Szent Kereszt-templom. Az ősi északi faszerkezetes építészet szép példája.
PARLAMENT: 1927 és 1931 között épült fel Helsinkiben a független Finnország országgyűlése számára. A függetlenség kinyilvánításakor szinte azonnal felmerült egy parlamenti épület szükségessége. 1923-ban pályázatot hirdettek először a parlament épületének helyére, majd az épület megtervezésére. Az építkezés 1926-ban kezdődött, és 1931-ben avatták fel a finn országgyűlés ma is működő épületét.
SUURKIRKKO (SZENT MIKLÓS-TEMPLOM, lUTHERÁNUS kATEDRÁLIS): Az 1852-ben épült nagy kupolájú katedrálist Helsinki jelképének tekintik. Az építmény a neves építész, Carl Ludvig Engel munkája volt, aki Helsinki legfontosabb épületei (kormánypalota, katedrális, az egyetem főépülete) mellett Tallinn és Szentpétervár egy részét is tervezte.
USPENSKIJ-SZÉKESEGYHÁZ: Az 1868-ban épült székesegyház az orosz uralom idejét idézi. (Aranyozott hagymakupolájával akár Moszkvában is állhatna.) Skandinávia legnagyobb ortodox temploma.
KORMÁNYPALOTA: Szintén Engel tervezte épület az orosz uralom idejéből. A szenátus számára épült 1818 és 1822 között. 1917-ben Finnország kinyilvánította függetlenségét, és a szenátus épületét kormánypalotának nevezték el, és itt kapott helyet a finn kormány. Ma a miniszterelnöki hivatal, az igazságügy-miniszter és a pénzügyminiszter hivatala és a kormány tanácstermei találhatók itt.
HELSINKI EGYETEM: Elődjét, a Turku Királyi Egyetemet még a svéd időszakban alapította Krisztina királynő 1640-ben. Az orosz uralom idején 1827-ben a nagy tűzvész, mely Turku nagy részét elpusztította, az egyetemet is erősen megrongálta. Így I. Miklós orosz cár az egyetemet Helsinkibe költöztette, amely 1812 óta volt Finnország fővárosa. Az egyetemet ekkor Finnország Császári Sándor Egyetemének nevezték. 1917, a független Finnország megalakulása után kapta az egyetem mai nevét.
MÄNTYNIEMI: A köztársasági elnök hivatalos rezidenciája, 1993-ban készült el.
KESÄRANTA: A miniszterelnök hivatalos rezidenciája. A parkos környezetben álló régi villa 1904-től az orosz cár finnországi képviselőjének volt hivatalos rezidenciája 1917-ig, a finn függetlenség kikiáltásáig.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
A FINN HAJADON: Szőke hajú, kék szemű karcsú fiatal lány finn nemzeti viseletben. A 19. század óta a finnek nemzeti szimbóluma. Eredete még a 18. századig megy vissza, III. Gusztáv svéd király 1779-es finnországi (ekkor Finnország a Svéd Királyság része volt) látogatásának emlékére kiadott emlékérmen látható az ókori római ruhában ábrázolt svéd király mellett a finneket jelképező, pajzsra támaszkodó koronás hölgy. A svéd uralom után, az orosz uralom idején jelent meg aztán a népviseletbe öltözött fiatal lány, akit Aura néven is emlegettek, valószínűleg a Turku (a finnek fővárosa 1812-ig) melletti Aura folyó után. Megjelenése a skandináv párhuzamoknak is köszönhető: a svédek Svea, a dánok Dana, a norvégek Nore nevű lányalak-szimbólumának. Sokáig ez a lányalak volt a finnek egyetlen jelképe. Alakja megjelent az irodalomban, majd később a fotó- és filmművészetben.
TERMÉSZETI SZIMBÓLUMOK: A medve, hattyú, sügér, nyír, gyöngyvirág és gránit szimbólumokat hivatalosan az 1980–90-es években népszavazáson választották ki, de mindegyik szimbólum népi hagyományokból ered. Mindennek egyik célja az volt, hogy felhívják a figyelmet a finn természet és élővilág szépségeire és értékeire. A hattyú alakja már több ezer éves múltra tekint vissza (látható az Onega-tavi sziklarajzokon), és a finn irodalom régóta szimbolikus figurája. A repülő fehér hattyú alakja a kék égen a finn zászló (fehér alapon kék kereszt) fordítottját mutatja. A medve szintén ősi totemállat volt, de használata az utóbbi évtizedekben visszaszorult, főként mert a szomszédos Oroszország egyik jelképe is a medve lett. A nyírfa a finn erdőségek egyik leggyakoribb fája, a finn táj jellegzetes alakja. A finn hajadont is legtöbbször egy nyírfa mellett ábrázolják. A folyami sügér Finnország leggyakoribb hala és így leggyakoribb halétele is. A gránit pedig a finn táj alapvető kőzete, és így építőköve.
KANTELE: Az ősi finn kultúrát jelképező, egy csuka állkapcsából készült pengetős hangszer. A Kalevalában (a finn eposzok Lönnrot néprajztudós által a 19. században összeállított gyűjteményében) Veinemöinen, az énekes ezen a hangszeren játszik. A kantele a Kalevala nyomán lett a finnek nemzeti hangszere.