Begegnungen
Schriftenreihe des Europa Institutes Budapest, Band 24:223–239.
FARKAS ILDIKÓ
Nagy-Britannia állami és nemzeti szimbólumai
Hivatalos név: Nagy-Britannia és Észak-Írország Egyesült Királyság, United Kingdom of Great Britain and Northern Ireland
Terület: 242 900 km2
Lakosság: 59 778 002 fő (2002)
Főváros: London
Államforma: parlamentáris monarchia
Közigazgatás: alkotmányos rész
Nyelvek: angol, gael, walesi
Nagy-Britannia 1707-ben alakult meg, amikor Anglia perszonálunióra lépett Skóciával, majd amikor 1801-ben Írország is egyesülni kényszerült, kialakult a Nagy-Britannia és Írország Egyesült Királyság. Az egykori nagy jelentőségű gyarmatbirodalom Viktória királynő (1837– 1901) alatt élte fénykorát. Írország – a hat északi grófság kivételével – 1922-ben önálló országként kivált, így jött létre a mai állam. Az első világháború után a birodalom gazdaságilag meggyengülve, de területileg a német gyarmatokkal megerősödve került ki. 1931-ben a brit domíniumokból, gyarmatokból és függő területekből megalakult a Brit Nemzetközösség. A második világháború során Nagy-Britannia, az Egyesült Államokkal és a Szovjetunióval, a győztes antifasiszta koalíció tagja volt. 1945-ben az ENSZ alapító tagállama, a Biztonsági Tanács állandó tagja lett. A világháború után a brit gyarmatbirodalom is bomlásnak indult, és az 1960-as évek végére csaknem minden gyarmata önállóvá vált (de a nemzetközösség tagja maradt). Az ország 1973 óta tagja az Európai Közösség(ek)nek.
Az Egyesült Királyság – noha a történelem legkorábbi „alkotmányát” mondhatja magáénak (Magna Charta, 1215) – nem rendelkezik a mai értelemben vett írott alkotmánnyal. Jogrendszere a hagyományokon, illetve a precedens-jogon alapul. Így az állami és nemzeti szimbólumokról sem találunk írott szabályozást, mindent a hagyomány határoz meg. Az ország államformája alkotmányos monarchia, az állam szimbóluma maga az uralkodó, a királynő személye (aki a Brit Nemzetközösség valamennyi államának az államfője is egyben). Az uralkodó személyében testesíti meg az állami egységet. Az állami szimbólumok egy része hozzá kapcsolódik (elsősorban a himnusz).
CÍMER
Az Egyesült Királyság királyi jelképe a címer. Negyedelt hegyes talpú pajzsának 1. és 4. vörös mezejében három szembenéző, lépő, kékkel fegyverzett aranyoroszlán látható, amely Angliát jelképezi. A második negyed Skócia jelképe. Aranymező, egymással ellentétes helyzetű, vörös liliomokkal megrakott kettős vörös keretében kékkel fegyverzett, vörös, ágaskodó oroszlán. A harmadik negyed mutatja Írország jelképét, a kék mezőben lebegő, ezüsthúrozású aranyhárfát.
I. Richárd idejében az angol királyi címer csak Anglia jelképét viselte. III. Edward idején lett a címer négyosztatú, akkor két mező Anglia, míg két mező a régi francia királyi címert (liliomok) mutatta.
V. Henrik a címerben szereplő oroszlánok számát háromra csökkentette. I. Jakab vezettette a címerre Skócia és Írország jelvényeit. III. Vilmossal a címerbe vegyítették először a Nassaui-, majd a Hannoveri-dinasztia idején a Hannoveri-ház jelvényeit is, amelyeket aztán Viktória idején távolítottak el, és nyerte el a királyi jelvény a mai formáját.
A középkorból eredő hagyomány szerint ezt a címert mutatták – mutatják – zászlókon is az uralkodó, a királyi család, illetve a monarchia intézményének szimbólumaként. Más nem jogosult ennek a jelképnek a használatára.
ZÁSZLÓ
A brit nemzeti zászló nem az uralkodó szimbóluma, hanem az államot alkotó országrészek unióját jelképezi. A brit lobogó ugyanis három kereszt, az angol fehér alapon (álló) vörös Szent György-kereszt, a skót kék alapon fehér (fekvő X alakú) Szent András-kereszt és az ír fehér alapon vörös (fekvő X alakú) Szent Patrik-kereszt egymásra helyezéséből született. Ily módon kifejezi az ország történetét is.
A szentek az adott országrészek védőszentjei voltak, és már a kora középkortól nemzeti jelvényként használták őket. Angliát – az uralkodói jelvényen, az oroszlánokon kívül – a Szent György-kereszt képviselte. Skóciában a Szent András-kereszt lett nemzeti jelkép, az írek pedig – a hárfa mellett – Szent Patrik keresztjét használták nemzetük jelölésére.
Anglia már a 13. században elfoglalta Walest, de annak zászlaja, a fehér és zöld alapon vörös sárkány (amely Walesben ma is használt nemzeti szimbólum) nem került rá az angol zászlóra. VIII. Henrik 1536-ban a két ország parlamentjét – és ezzel a két országot – egyesítette, de az angol zászló (akkor a Szent György-kereszt, illetve az oroszlános királyi zászló) megváltoztatására nem került sor.
1601-ben VI. Jakab skót király lett Anglia uralkodója is I. Jakab néven, és ekkor lett a perszonáluniót jelképezendő, a két ország zászlajából egy (1606), a Szent György-kereszt és a Szent András-kereszt egymásra helyezéséből. Erről I. Jakab királyi rendeletet hozott: az addigi egyetlen kereszt helyett, éppen a két ország egységét jelképezendő, két keresztből álló zászló jelképezze az államot. (A két parlamentet 1707-ben egyesítették.) 1801-ben a már évszázadok óta Anglia által meghódított Írországot „hivatalosan is” egyesítették Nagy-Britanniával (1922-ig, amikor is csak Észak-Írország maradt Nagy-Britannia része, Írország nagyobbik fele független lett) és kialakult a három kereszt egymásra helyezésével a mai brit nemzeti zászló. (A zászló „beceneve”: Union Jack, is arra utal, hogy egy uniót, azaz államszövetséget jelképez.) A zászló a legfontosabb brit nemzeti szimbólum, egyben az állam jelképe is. A Brit Nemzetközösség zászlaiban is szerepel a brit zászló.
A „Union Jack” kifüggesztéséről a Kulturális, Média és Sportminisztérium rendelkezik a királynő utasításainak megfelelően. Kormányhivatalokon a királyi család tagjainak születésnapján (csak az uralkodó születésnapja munkaszüneti nap), a Nemzetközösség napján, koronázáskor, a királynő születésnapján (munkaszüneti nap), a Megemlékezés napján, a parlament megnyitása napján, valamint a védőszentek napján (Anglia: Szent György, Skócia: Szent András, Wales: Szent Dávid, Észak-Írország: Szent Patrik) ki kell tűzni a brit zászlót. Bár eredetileg királyi zászló volt, a hagyomány szerint Nagy-Britanniában a nemzeti zászlót szervezetek és egyének is széleskörűen használhatják. Ez a brit szárazföldi hadsereg zászlója is.
HIMNUSZ
A nemzeti himnusz szövege az uralkodóhoz kötődik: God Save the King/Queen. (Isten, óvd a király[nő]t!) A himnuszt a hagyomány szerint Thomas Augustine Arne (1710–78) szerezte. (A szerző kilétéről megoszlanak a vélemények: egyesek szerint a mű ismeretlen szerzők alkotása, illetve két másik nevet is emlegetnek a kutatók, mint lehetséges szerzőt.) 1745-ben énekelték először, a jakobita felkelés idején, egy színházi előadás után. (Ben Johnson: Az alkimista c. darabját adták elő.) Az előadásáról a Daily Advertiser-ben megjelent értékelő cikk ezt a dalt himnusznak nevezte – feltehetően vallásos színezete miatt. A jakobita felkelés során a skót Stuart-ház hívei akarták visszaszerezni a trónt II. Györgytől a skót uralkodói ház javára. Az angol trón komoly veszélybe került, ez magyarázza a himnusz szinte imára emlékeztető sorait, amelyekben az angol uralkodóért fohászkodnak Istenhez az alattvalók. Ettől kezdve országszerte népszerűvé vált, és később minden hivatalos eseménynél elénekelték hűségük jeléül. (Ez máig így van, minden hivatalos törvényi szabályozás nélkül.) A jakobita felkelést egy év múlva, 1746-ban leverték, a himnusz viszont megmaradt. (Igaz, később kimaradt belőle a skótok ellen irányuló versszak.) Az első említést a műről mint nemzeti himnuszról Crosse 1825-ös Összefoglaló a yorki zenei fesztiválról című munkájában találjuk, ahol arról ír, hogy a God save the King-et újabban nemzeti himnuszként emlegetik. A „himnusz” születése után „nemzeti himnuszként” való emlegetése tehát nyolcvan évvel későbbről származik.
Az angol himnusz más országoknak is mintául szolgált. Több európai ország (pl. Finnország, a különböző német fejedelemségek, Liechtenstein, Norvégia, Svájc, Oroszország) először átvette a dallamot és saját szöveggel saját nemzeti himnuszaként énekelte. Később az angol himnusz születése ösztönzőleg hatott az önálló, egyedi nemzeti himnuszok megalkotására.
A himnusz szövege:
God Save the Queen
God save our gracious Queen,
Long live our noble Queen,
God save the Queen!
Send her victorious,
Happy and Glorious,
Long to reign over us;
God save the Queen!
Magyar fordításban:
Isten óvd Királynőnket,
Óvd nemes Királynőnket,
Isten óvd őt!
Adj neki győzelmes,
Boldog, dicsőséges
Jogart; s legyen hozzánk kegyes;
Isten óvd meg őt!
A szerző nyersfordítása
KITÜNTETÉSEK
Az angliai elismerési rendszer rendkívül differenciált, kiterjedt. Jellegzetes klasszikus kitüntetési szisztéma, melynek legfontosabb elemeit a középkorban alapították (pl. Térdszalagrend, 1348; Distel Rend, 1540; Bath Rend, 1399). Egyes további rendeket a későbbi évszázadokban is alapítottak (pl. Szent Mihály- és Szent György-rend, 1818; Érdemrend, 1902).
A brit érdemrendeket, mint hagyományokon alapuló, régi keletkezésű kitüntetéseket, a lovagrendek mintájára adományozza az uralkodó, azaz egy avatási ceremónia során a kitüntetettet „felavatják”, „lovaggá ütik”. Ezáltal minden brit érdemrendben részesülő személy jogosult a „Sir”, illetve a „Dame” megszólításra.
A „lovaggá ütés” tehát Nagy-Britanniában az érdemrenddel való kitüntetést jelenti. Mindenkor az uralkodó végzi a ceremóniát, azaz az uralkodó adományozza a kitüntetést. A ceremónia során a kitüntetett letérdel, az uralkodó pedig jobb, majd bal vállát megérinti az erre a célra tartott karddal.
TéRDSZALAGREND (THE MOST NOBLE ORDER OF THE GARTER): Ezt a rendet tartják a világ egyik legelső, legjelentősebb rendjének. Eredetileg III. (Plantagenet) Edward király alapította 1348-ban nemesi testvérületként. Ez a szervezet az uralkodóból és huszonöt lovagból állt. (A legenda szerint egy udvari bálon III. Edward Salisbury hercegnővel táncolt, akinek lecsúszott a harisnyakötője. A király udvarias mozdulattal felvette és visszaadta a hercegnőnek a harisnyakötőt, és a következő szavakkal hallgattatta el a suttogást: ‘Honi soit qui mal y pense’ – Rossz az, aki rosszra gondol. Ez lett a rend jelmondata.) A későbbiekben ez volt a legjelentősebb angol rend, amely különösen VIII. (Tudor) Henrik 1522. évi szabályozásától kezdődően – méltán – vetekedhetett a legelőkelőbb európai rendekkel. A rend folyamatosan fennmaradt. Ma is a legmagasabb angol kitüntetésnek számít.
A rend esetében az angol uralkodóház tagja, illetve a külföldi rendtagok „extra” lovagnak számítanak. Elvileg csak keresztény vallású személy lehet a rend lovagja. A 20. századtól „polgári” származású személyek és nők is lehetnek a rend lovagjai. A rend tagjai rendi ruhával bírnak, s erősen privilegizált személyek. A rend ünnepnapja április 24. (Szent György napja). A rend élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája Windsorban a Szent György-kápolna. Itt vannak elhelyezve a rendtagok címerpajzsai és zászlói. Egy osztálya van. A rendlovagok halála után valamennyi jelvény visszaszolgáltatandó.
Rendi lánc: Arany rendi lánc. Nincs külön középtag, a rendjelvény (Sárkányölő Szent György – plasztikus – alakja) az egyik „térdszalagos” tagról függ le. Színes zománcozású, kör alakú tag, aranyszegélyű, kék zománcozású térdszalag (rajta, aranybetűkkel) „HONI SOIT QUI MAL Y PENSE” felirat – a rend jelszava. Közepén, aranyalapon, színes zománcozású, úgynevezett Tudor-rózsa (24×). A másik elem, arany szerelmi csomó (24×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
„Térdszalag”: Kék bársony szíj, aranyhímzésekkel, aranycsatokkal. Szélein hímzett láncdíszítésekkel. Az előoldalon a hímzett „HONI SOIT QUI MAL Y PENSE” felirat. A hátoldalon hímzett, stilizált rózsák, láncszemekkel.
Rendjel: (The George – a lánchoz): Sárkányölő Szent György színes zománcozású plasztikus alakja.
Rendjel: (The Lesser George – a vállszalaghoz): Áttört, ovális aranyjelvény, felül áttört díszes függesztővel. A feliratos térdszalagba foglalva Sárkányölő Szent György plasztikus alakja.
Rendi csillag: Nyolcágú, hosszúkás (úgynevezett angol) ezüst rendi csillag. Felületén váltakoznak a sima és a brillantírozott sugárnyalábok. Középen, aranyszegélyű, kék zománcozású aranybetűs felirattal ékes térdszalagban, brillantírozott, ezüstmedalionban, aranyszegélyű, vörös kereszt (Szent György-kereszt). A szalag színe kék.
DISTEL (BOGáNCS) REND (THE MOST ANCIENT AND MOST NOBLE ORDER OF THE THISTLE): Eredetileg skót rendként II. (Stuart) Jakab Skócia királya alapította 1540-ben. Később e rendre emlékezve megújította 1687-ben III. (Stuart) Jakab (Nagy-Britannia és Írország királya). Végleges formáját 1703-ban nyerte el (Stuart) Anna királynő uralkodása idején. E rend tekinthető a Térdszalagrend skót párjának.
Eredetileg lovagi testvérület volt, amely az uralkodóból és tizenkét lovagból állt. A lovagok számát később tizenhatra emelték. A rend esetében az angol uralkodóház tagja, illetve a külföldi rendtagok „extra” lovagoknak számítanak. A rend tagjai rendi ruhával bírnak, s erősen privilegizált személyek. A rend ünnepnapja november 30. (Szent András napja). Élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája az edinburghi katedrálisban a Szent Gil-kápolna. Itt helyezték el a rendtagok címereit és zászlóit. Egy osztálya van. A rendlovagok halála után valamennyi jelvény visszaszolgáltatandó.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag, a rendjelvény, az egyik „bogáncsos” tagról függ le. Áttört bogáncselem (16×) és áttört tölgyfaág. (Ezek a skótok és a piktek szimbólumai.) Az egyes elemek egymáshoz láncszemükkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel (a lánchoz): Arany sugárnyalábban, Szent András színes zománcozású, plasztikus alakja, kezében, maga előtt fehér András-keresztet tart.
Rendjel (a vállszalaghoz): Áttört, ovális aranyjelvény, felül áttört díszes függesztővel. Ovális feliratos „NEMO ME IMPUNE LACESSIT” – rendi jelmondattal. Keretben, Szent András alakja, András-kereszttel. Alul aranybogáncs.
Rendi csillag: Négysugarú, András-keresztes, felületén brillantírozott, ezüst rendi csillag. Arany középmedalionban színes zománcozású bogáncs. Széles, aranyszegély díszítésű, zöld körgyűrűben aranybetűkkel „NEMO ME IMPUNE LACESSIT” felirat.
A szalag színe sötétzöld.
BATH REND, „FüRDő REND” (THE MOST HONOURABEL ORDER OF THE BATH): Eredetileg IV. (Lancester) Henrik angol király alapította 1399-ben. Emlékére I. (Hannoveri) György angol király 1725-ben ismételten életre hívta. E rendnek katonai és polgári tagozata van. A belföldi rendtagok rendi ruhával rendelkeznek, s erősen privilegizált személyek. Külföldiek csak „tiszteletbeli lovagok” lehetnek e rendben. Élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája a londoni Westminster Apátság VIII. Henrik-kápolnája. Itt helyezték el a rendtagok címerei és zászlóit. Katonák esetében kiemelkedő háborús szolgálatok, polgári személyek esetében – leginkább diplomáciai – érdemek elismerésére adományozzák. 1971-től nők is megkaphatják. I–III. osztálya van. A rendi láncot a kitüntetett halála után vissza kell küldeni, a többi rendjel személyi tulajdonnak számít.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. Nincs külön középtag, a rendjel az egyik királyi koronáról függ le. Elemei: áttört, arany királyi korona (9×), arany királyi jogar (színes zománcozású) rózsa, bogáncs és lóhere (9×), fehér zománcozású csomók (17×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rendjel katonai és polgári tagozatának jelvényei eltérőek. A katonai tagozat jelvénye: aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt, a keresztcsúcsokon aranygömböcskékkel, a kereszt felületén, megismételt – arany – máltai kereszttel. A keresztszárak között álló arany brit oroszlánokkal. A fehér középmedalionban aranyrózsa, bogáncs, lóhere (Anglia, Skócia, Írország jelképei) és az úgynevezett három impériumkorona (színes zománcozott és arany kivitelben). Vörös köriratban aranybetűkkel „TRIA JUNCTA IN UNO” felirat. A középmedaliont aranyszegélyű, zöld zománcozású, alul összeérő babérkoszorú öleli körül. Alul, az alsó keresztszáron, aranyszegélyű kék szalag, benne aranybetűkkel „ICH DIEN” felirat (ez a rendi jelmondat).
A polgári tagozat jelvénye: áttört, ovális arany rendjelvény, felül áttört díszes függesztővel. Ovális feliratos (TRIA JUNCTA IN UNO) keretben. Középen jogar, rózsa-, bogáncs-, lóhere-motívumokkal, a három impériumkoronával.
Rendi csillag (a nagykereszthez – katonai tagozat): Nyolcágú, hosszúkás (úgynevezett angol) ezüst rendi csillag, brillantírozott csillagtest. Közepén széles szegélyű, felületén brillantírozott kivitelű arany máltai kereszt. Középmedalionja és az alsó keresztszáron lévő táblácska egyezik a rendjellel.
Rendi csillag (a középkereszthez – katonai tagozat): György-kereszt formájú ezüst rendi csillag, a keresztszárak között sugárnyalábokkal. A kereszt felülete brillantírozott kivitelű. Közepén a rendjel középmedalionja, az alatta lévő szalaggal.
Rendi csillag (a nagykereszthez – polgári tagozat): Nyolcágú, hosszúkás (úgynevezett angol) ezüst rendi csillag, brillantírozott csillagtest. Brillantírozott ezüst középmedalionban három impériumkorona (arany, színes zománcozott kivitelben). Aranyszegélyű, vörös zománcozású körgyűrűben, aranybetűkkel „TRIA JUNCTA IN UNO”. A középmedalion körül (kívül) aranygyűrűvel.
Rendi csillag (a középkereszthez – polgári tagozat): György-kereszt formájú ezüst rendi csillag, a keresztszárak között sugárnyalábokkal. A kereszt felülete brillantírozott kivitelű. Brillantírozott, ezüst középmedalionban három impériumkorona (arany, színes zománcozott kivitelben). Aranyszegélyű, vörös zománcozású körgyűrűben, aranybetűkkel „TRIA JUNCTA IN UNO”. A középmedalion körül (kívül) aranygyűrűvel.
A szalag színe skarlátvörös.
SZENT MIHáLY- éS SZENT GYöRGY-REND (THE MOST DISTINGUISHED ORDER OF ST. MICHAEL AND ST. GEORGE): III. (Hannoveri) György király alapította 1818. április 27-én. Eredetileg az Jón-szigetek, illetve Málta lakóinak elismerésére (akik 1814-től brit fennhatóság alá kerültek), illetve olyan angolok kitüntetésére, akik a Földközi-tenger térségében szereztek érdemeket, illetve a brit korona érdekében történt bevetéseket is a renddel jutalmazták. Jelenleg elsősorban diplomatáknak, illetve külföldi szolgálatot teljesítő személyeknek adományozzák. Külföldieknek is adható. Nők is megkaphatják. A rend első két osztályának tulajdonosai, ha belföldiek, kiemelten privilegizált személyek, míg a külföldiek csak „tiszteletbeli tagok” lehetnek. A rend élén a mindenkori angol uralkodó áll. A rend kápolnája a londoni Szent Pál-székesegyházban van. Itt helyezik el rendtagok címereit és zászlóit. A rendlovagok rendi díszöltözettel rendelkeznek. I–III. osztálya van (zárt rendi osztályok).
A rendi láncot a kitüntetett halála után vissza kell küldeni, a többi rendjel személyi tulajdonnak számít.
Rendi lánc: Színes zománcozású, arany rendi lánc. A középső tag (melyről a rendjel lefügg) két egymással szembeforduló, felemelt jobb mancsában nyílköteget tartó arany szárnyas oroszlán. Felettük középen az angol királyi korona – áttört – ábrázolása. Ez a tag (a korona kivételével) a lánc nyaki részénél megismétlődik.
Elemei: koronás brit oroszlán (8×), aranyszegélyű, fehér zománcozású máltai kereszt – Málta szimbóluma – (8×), S M (= St. Michael) monogram (4×), S G (= St. George) monogram (4×). Az egyes elemek egymáshoz láncszemekkel kapcsolódva alkotják a rendi láncot.
Rendjel: Az egyes osztályoknak megfelelően eltérő méretű. A rend jelvényei arany brit koronáról függnek le. Az előoldalon kétszárú, aranyszegélyű, fehér zománcozású villás végű kereszt. Kék középmedalionban (színes zománcozású kivitelben) Szent Mihály legyőzi a sátánt. Aranyszegélyű, két körgyűrűben, aranybetűkkel felirat: „AUSPICIUM MELIORIS AEVI”. A hátoldalon színes zománcozású középmedalionban, Sárkányölő Szent György alakjával. A körgyűrű megegyezik az előoldaléval.
Rendi csillag (a nagykereszthez): Hétágú, brillantírozott felületű, ezüst rendi csillag, a keresztágak között brillantírozott arany sugárnyalábokkal. Közepén aranyszegélyű, vörös zománcozású Szent György-kereszt. Nagyméretű középmedalionja megismételi a rendjel előoldalának középmedalionját, csak erőtelje- sebben díszített szegélyekkel.
Rendi csillag (a középkereszthez): Máltai kereszt formájú, felületén brillantírozott rendi csillag, a keresztszárak között elfordított szegélyes ezüst máltai kereszt. A kereszt közepén megismétlődik a nagykereszt csillagán látható rendjelvény.
A szalag kék, középen vörös sávval.
ÉRDEMREND (THE ORDER OF MERIT): VII. (Szász-Coburg-Gothai) Edward király alapította 1902. június 23-án. Az uralkodó személyes elismerése a fegyveres erőknél elért különleges érdemekért. Ugyancsak adományozható a művészet, az irodalom és a tudomány területén szerzett kimagasló érdemekért. A hazaiak száma egy időben huszonnégy főre van korlátozva. Külföldiek is elnyerhetik, ők „tiszteleti tagok”. Katonai és polgári tagozata is van a rendnek. Nők is megkaphatják. Egy osztályból áll.
Rendjel: A katonai tagozat esetében, a rendjelvényen, a keresztszárak között, két aranymarkolatú, ezüstpengéjű kard nyert elhelyezést. A kardok markolata lent van, pengéjük hegye pedig fent. A rendjel színes zománcozású, arany angol királyi koronáról függ le. Ívelt szárú, domború végű vörös kereszt (úgynevezett Ruppert-kereszt), arany szegéllyel, kék szegélyezéssel. Kék középmedalionban aranybetűkkel „FOR MERIT” felirattal. Fehér körgyűrű. Körülötte (kívül) aranyszegélyű, zöld zománcozású, alul szalaggal összekötött babér- és tölgyfakoszorú.
A szalag vörös-kék színű.
KIRáLYI VIKTóRIA-REND: 1896-ban alapította Viktória királynő azok jutalmazására, akik különleges érdemeket szereztek az uralkodó személyes szolgálatában. A kitüntetés azóta is az uralkodó saját hatáskörébe tartozik: az ő joga kiválasztani a kitüntetendő személyeket. I–V. osztálya van: nagykereszt, nagytiszti kereszt, parancsnoki kereszt, tisztikereszt és lovagkereszt. A rend jelvénye máltai kereszt, a „VICTORIA” felirattal, V. R. I. betűkkel és a császári koronával.
A BRIT BIRODALOM RENDJE: Az első világháború idején, 1917-ben alapította V. György király. A kitüntetés célja a háború során kiemelkedő erőfeszítést tett katonai és polgári személyek elismerése lett. Ez volt az első rend, ahová nőket is felvettek. Katonai és polgári tagozata van és ugyanaz az I–V. osztálya, mint a Királyi Viktória-rendnek. A jelvény V. György királyt és Mária királynét ábrázolja a „FOR GOD AND THE EMPIRE” (Istenért és a Birodalomért) felirattal.
ÜNNEPEK
A nemzeti emlékezés napjai
Nagy-Britanniában más országoktól, pl. Franciaországtól eltérően, gyakorlatilag nem tartanak nemzeti ünnepet. A megemlékezések nem munkaszüneti napok.
GUY FAWKES ESTéJE: 1605-ben az uralkodó, a katolikus I. Jakab ellen összeesküvést szerveztek angol főurak. A tervek szerint a parlamentet akarták felrobbantani, amikor a király ott van. A felhalmozott 36 hordónyi puskaport Guy Fawkes őrizte. Az összeesküvést elárulták, a vezetőket elfogták, Fawkes-t felakasztották. Ennek emlékére november 5-én a britek szalmabábut égetnek, és tűzijátékokkal szórakoznak.
EMLéKEZéS NAPJA (Remembrance Sunday): A november 11-éhez legközelebbi vasárnapon tartják a két világháborúban meghalt áldozatok emlékére. Aznap hagyományosan piros pipacsot tűznek ki magukra az emberek. A piros pipacsok azokat a flandriai kukoricaföldeket jelképezik, ahol az első világháborúban angol katonák százezrei vesztették életüket. A papírvirágokat veteránok készítik és árusítják. A templomokban szertartásokat tartanak a hősi halottak emlékére, valamint katonai parádékat rendeznek. A Whitehallon lévő első világháborús emlékműre (Cenotaph) pipacskoszorúkat helyeznek. 11 órakor az egész országban kétperces csenddel emlékeznek a háborúk áldozataira.
Nemzeti napok
Ezek az egyes országok védőszentjeinek napjai.
ANGLIA: Szent György napja, április 23-án. Szent György a középkor óta Anglia védőszentjének számít. A legenda szerint Szent György lovag legyőzött egy félelmetes sárkányt, és ezzel megmentette egy lány életét. A százéves háborúban harcoló angol lovagok Szent György keresztjét ábrázoló zászló alatt, Szent György nevét kiáltozva mentek a csatába. (Shakespeare V. Henrik c. drámájában is megörökítette, amint kiadják a királyi rendeletet, hogy Szent György napján minden angol templomra ki kell tűzni Szent György zászlóját.
SKóCIA: Szent András napja, november 30-án. Szent András, Krisztus egyik apostola, Skócia védőszentje. A középkorból eredően a fekvő X alakú kereszt, amelyre Szent Andrást felfeszítették, skót nemzeti szimbólum.
WALES: Szent Dávid napja, március 1-jén. Szent Dávid (520–588) Wales védőszentje, a terület első keresztény püspökségének alapítója és első püspök-apátja volt. A napot a patrióta walesiek nárciszok és póréhagyma, Wales nemzeti szimbólumainak tekintett növények viselésével és az azokkal való díszítéssel ünneplik.
ÉSZAK-ÍRORSZáG: Szent Patrik napja, március 17-én. Itt is, mint Írországban, Szent Patrik napja munkaszüneti nap. Felvonulásokat, parádékat tartanak, az emberek zöld kitűzőket – leginkább lóherét, Szent Patrik növényét – viselnek.
Munkaszüneti napok
Január 1. – Újév napja.
Nagypéntek (húsvét előtti péntek).
Húsvéthétfő.
Pünkösdhétfő.
Május első hétfője – „Bankszünet”. Nagy-Britanniában már az 1880-as években szokás volt, hogy a bankok egy-egy napra zárva tartottak. Később az 1930-as években az Egyesült Államokban is elterjedt. Roosevelt elnök rendelte el, hogy időnként a bankok 1-1 napra bezárjanak, a pénzügyi pánik elkerülése érdekében. A szokás maradt, és elterjedt a Brit-szigeteken is. Ezeken a napokon nemcsak a bankok, hanem az üzletek is zárva vannak, gyakorlatilag munkaszüneti napot tartanak az országban, noha aznap sem nemzeti, sem vallási eredetű ünnep nincs.
Május utolsó hétfője – „Bankszünet”.
Augusztus utolsó hétfője – „Bankszünet”.
December 25. – Karácsony napja.
December 26. – Boxing Day: A hagyomány szerint ekkor kis dobozokban (box) a gyerekek aprópénzt kapnak, innen ered az elnevezés.
Karácsony utáni napok – „Bankszünet” lehetséges, ha karácsony napjai hétvégére esnek.
Észak-Írországban ünnep március 17. (Szent Patrik, az írek védőszentjének ünnepe, az írek nemzeti ünnepe) és július 12., az „Orange Day”. 1690-ben Orániai Vilmos angol király a Boyne melletti csatában legyőzte a II. (Stuart) Jakabot támogató ír katolikusok seregét. A protestánsok győzelme megszilárdította Vilmos uralmát, a Stuartok végleg elveszítették az angol trónt, ami Írország területén a katolikusok visszaszorítását és a protestánsok előretörését is jelentette. Ezért ünneplik az északír protestánsok e napot nemzeti ünnepként.
NEMZETI EMLÉKHELYEK
TOWER: A londoni várat már Hódító Vilmos kezdte építtetni a 11. században. Sokáig az angol királyok székhelye volt, majd börtönként is funkcionált. Az angol történelem legrégebbi, legnagyobb hagyományú színhelye: maga a történelem. A várban ma múzeumok találhatók, itt őrzik a brit uralkodók koronáit is. A várhoz kapcsolódó híd, a Tower Bridge nemcsak London, hanem egész Nagy-Britannia legismertebb jelképe az egész világon.
PARLAMENT: Az ország másik jól ismert jelképe a Parlament épülete, annak is alacsonyabb tornya, az óratorony („Big Ben”), mely harangjátékának dallamát az egész világon ismerik. A parlament épülete és intézménye az angol történelem évszázados hagyományát jelképezi. (Jellemző adalék: az uralkodó ugyan minden évben megnyitja a parlamenti ülésszakot, de ezt csak a Felsőházban teheti. A képviselőházba az uralkodó nem léphet be: ez jelképezi, hogy az uralkodó nem kormányozhatja a népet.) Már Hitvalló Edward megkezdte egy palota építését a Temze mentén a 11. században. Utódai bővítették a palotát, és egy időre királyi rezidenciává tették. Az épületet 1835-ben egy tűz után újjáépítették, de megőrizték eredeti jellegét.
WESTMINSTER APáTSáG: Az angol koronázó templom. Westminster negyede London legősibb része, és évszázadok óta a királyság és az állam irányításának intézményeivel fonódott össze a neve. A Parlament épületével szemben már az angolszász időkben templom állt, amelynek helyén 750-ben Benedek-rendi apátságot alapítottak. Ennek nevéből (West Monastery – Westminster) eredt a városrész elnevezése is. A normann időktől (11. század) kezdve itt koronázzák az angol királyokat, és a 13. századtól kezdve itt is temetik el őket. Mellettük számos neves politikus, zenész és költő nyughelye is az apátságban található.
SZENT PáL-SZéKESEGYHáZ: A nagy londoni tűzvész (1666) után építették a katedrálist Sir Christopher Wren tervei alapján. Brit uralkodók, politikusok, tudósok, művészek nyughelye.
CANTERBURY: Az ország vallási központja, az anglikán egyház fejének, a canterburyi érseknek a székhelye. Az angliai egyház központja volt már a kora középkorban. A 12. és a 15. század között a legjelentősebb zarándokhely volt: az 1170-ben a canterburyi székesegyházban megölt Thomas Beckett érsek sírjához évente ezrek zarándokoltak. A 16. században, az anglikán egyház megalakításakor Beckett sírját lerombolták a székesegyházban, Canterbury azonban megmaradt az ország vallási központjának.
BUCKINGHAM-PALOTA: A királynő rezidenciája (Nagy-Britanniában minden uralkodónak saját koronája és palotája van), a monarchia jelképe.
CAMBRIDGE, OXFORD: Az angol kulturális örökség legősibb intézményei, a legkorábbi egyetemek. Nevük világszerte jól ismert. 12–13. századi alapításuktól fogva az egyetemek egyre bővültek. Évszázados épületeikben jól megfér egymás mellett a hagyomány és a legmodernebb tudomány.
TRAFALGAR TéR (SQUARE): A 19. század elején épült tér, közepén a Nelson admirális szobrát tartó oszloppal. A Napóleon elleni győztes trafalgari csata emlékére állították a szobrot és nevezték el a teret. A nagy köztér, a közepén messziről jól felismerhető oszloppal kedvelt találkozó- és gyülekezőhely, minden nagyobb megmozdulás – menet, tüntetés, demonstráció – innen indul. Karácsonykor ezen a téren állítják fel a minden évben Norvégiából küldött hatalmas karácsonyfát.
EGYÉB NEMZETI SZIMBÓLUMOK
RóZSA: Anglia „nemzeti virága”. Az 1455–85 közötti polgárháborút a „rózsák háború”-jának is nevezik az angol történelemben, mert a két ellenséges tábort vezető családok címerében rózsa volt látható: a York család címerében fehér, a Lancaster család címerében piros rózsa. A háborúban e két család majdnem kihalt, végül 1485-ben a Lancasterekkel rokon Tudor Henrik legyőzte a Yorki- házból való III. Richárdot, feleségül vette a York család trónörökösének számító Erzsébetet, és VII. Henrik néven királlyá koronáztatta magát. A két rózsát pedig a Tudor-rózsában (piros rózsa fehér középpel) egyesítette.
BOGáNCS: Skócia nemzeti szimbóluma, a bogáncs lila virága a 15. századtól jelent meg az ellenállás szimbólumaként. A legmagasabb skót kitüntetés is a Bogáncsrend nevet viseli.
NáRCISZ: Wales nemzeti szimbóluma. Szent Dávid napján, Wales védőszentjének ünnepén ezt viselik az emberek ruhájukon. A másik nemzeti jelképe Walesnek a szerény póréhagyma, amely feltehetően színe miatt alkalmas jelképezni Skóciát.
LóHERE: Észak-Írországban csakúgy, mint Írországban, Szent Patrik növénye nemzeti szimbólum lett. Szent Patrik napján kitűzőkön viselik az emberek. Írország legismertebb és egyben legősibb jelképe Szent Patrikhoz kapcsolódik, aki a legenda szerint az írek megtérítésekor az egyszerű népnek sehogyan sem tudta elmagyarázni a szentháromság jelentését. Ekkor azonban megpillantotta a földön a lóherét, felvette és megmutatta az embereknek: ahogyan ez a növény három levelével egyetlen egységet jelent, úgy van ez a szentháromság egységében is. A lóhere zöldje jelöli azóta az ír katolikusokat. Ezt jelenti az ír zászló zöld sávja is, és ez a zöld jelenik meg Írország „Zöld sziget” (Emerald Island) elnevezésében is.
A rózsát, a bogáncsot és a lóherét gyakran ábrázolják Nagy-Britannia címere alatt a címerpajzson.